Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
1963. SZEPTEMBER 29, VASÄRNAP rear «iccrei K^Ctrlap Üzemi munkáso menyek Szerencsével jártunk a mi- ír ei£ a szabályzat? nap, amikor az ipari üzemek- * bői falusi munkára jelentke- . „ , _ .. zett dolgozók iránt érdeklőd- 1** szívvel veszik tünk a Gödöllői Gépállomáson. Napi munkaértekezlet derekán toppantunk be az igazgatói szobába, ahol éppen témánkról volt szó. Jamrik Mihály igazgató, Kovács Lajos főmechanikus, Juhász János párttitkár és Varga Gusztáv főkönyvelő beszélgetéséből megtudtuk, hogy 35 ipari dolgozó ül náluk traktoron. Erre a harmincötre a helyi vezetők szerint is múlhatatlanul szükség van. Azért mondjuk, hogy a helyi vezetők szerint is, mert bizonyos eltérést tapasztaltunk a megyei igazgatóság és a helybeli vezetők véleménye között e téren. A gépállomás párttitkára ezt úgy fogalmazta meg, hogy „traktoroslétszámban nincs hiány, csak a minőségben”. Miközben ezt kijelentette, egy táviratot kézbesített a posta, amelyben a megyei igazgatóság bejelenti: újabb harminc ipari dolgozót irányítottak a gépállomásra. — Mit csináljunk itt velük? — fakadt ki önkéntelenül a párttitkár. Sem gépet, sem szállást nem biztosíthatunk nekik. Azután a távirat indokolását olvasva, megenyhül az arca. Ami igaz, az igaz. A gépek kétműszakos üzemeltetéséhez valóban újabb harminc traktorosra lenne szükség, de... És ez a de az igazi gond, mert egyrészt a helyi traktorosok erősen ellenzik a váltótársat, másrészt a községi tanácsok sem tülekednek túlságosan, amikor arról van szó, hogy a kihelyezett ipari munkásoknak kell szállást, meleg ételt biztosítani. Amit a párttitkár bátran kimond, az egész vezetőség gondja is hallgatólagosan. Mégis, a fő gond a legnehezebb, a sürgető őszi munka, elsősorban a szántás, amely nem halad szükség szerinti ütemben. Kellenek mégis az ipari traktorosok — ez lett a végső következtetés. Vannak, akik Váltakozóak a teljesítKi mii mond Szadán? — Nekünk nem azt kell néznünk, hogy ki ül a traktoron. hanem azt, hogy milyen a munka. Tiszteljük, elismerjük az ipari munkások lelkesedését. dehát — nem értenek a traktorokhoz. A múlt héten például 11 gépállomási traktor volt nálunk, de naponta hat-hét dolgozott belőlük csupán. Nem mondott valótlant ezzel Hegedűs Péter, a szadai tsz mezőgazdásza, de mint később kiderült, csak részigazságról beszélt. Kaptunk az ajánlatán, amikor azt mondta, hogy menjünk ki a földekre, a traktorosokhoz. Négy traktor dolgozott egy táblán, három gépállomási és egy termelőszövetkezeti. A gépállomás két gépén üzemi traktoros ült, egyen pedig gépállomási dolgozó. Két gépállomási gép éppen akkor mondtafel a szolgálatot és — üzemi traktoros ült azon a kettőn. — Nos, mit szólnak ehhez? — kérdezte némán, csak a tekintetével Hegedűs Péter. Mi ezt a kérdést Simon Sándor gépállomási traktoroshoz továbbítottuk, aki sajátos tárgyilagossággal felelt. — Szerintem az a baj, hogy áz ipariak túlságosan sokat akarnak teljesíteni. Menetközben nem kapcsolnak vissza és ezért beég a porlasztójuk. — Milyen állapotban vannak a traktoraik? — Az egyik annyi idős, mint az enyém. Csak később árult el még annyit, hogy míg az ő gépén egyedül dolgozott évek óta, a másik traktoron már vagy tízen is ültek. Tehát mégsem csak a traktoros a hibás. Ismert tény. hogy az olyan gépek mennek leghamarább tönkre, amelyek vezetőit gyakran váltogatják. így már egy kissé másképpen fest az iménti tárgyilagosság. Egy kis rosszindulat Kimentünk egy olyan ipari dolgozóhoz is, aki nem állt hanem dolgozott a rábízott traktorral. Róla is azt hozta hírül a kárörvendő fáma, hogy: lám. ez is ipari munkás, mert összetörte a fűkaszát. Szántói Józsefet, a gödöllői Ganz Árammérőgyár dolgozóját azonban nem olyan fából faragták, hogy rajta száradjon a más hibája. Nyomtatott füzetet húz elő a zsebéből és olvassa, mi az előírás, hogyan kell letakarítani a fű- kaszálásra kijelölt táblát. — Nézzék csak meg az elvtársak, mit valósítottak meg ebből? Vaslemezek, kövek, tüskök hevernek a táblán. — Mások is kaszáltak már itt maga előtt — veti oda a mezőgazdász, az ipari dolgozó gyakorlatlanságára célozva. , _De el is törött a kaszánk! — jegyzi meg csendesen egy közelben tartózkdó régi traktoros. Elegendőnek találtuk ezt a választ és a két rossz traktorral bajlódó ipari dolgzóhoz mentünk. Valóban a porlasztójuk égett be, de szerintük nem a nagy hajtás miatt. — Ezek a gépek — mondja Barna Lajos, a Fővárosi Neon- berendezéseket: Gyártó Vállalat dolgozója — átestek a téli nagyjavításokon, de éppen csak, hogy átestek. Nem volt gazdájuk, aki ott lett volna a javításnál. így aztán nem csoda, ha sok baj Van velük. De nehogy azt higgyék az elvtársak, hogy csak ez a probléma itt. ígértek nekünk mást, de az csak puszta szó maradt. Azt szeretnénk, ha írnának erről. Amiről írnunk kellene, az nem egyéb, mint amit már eddig is elmondottunk. Hozzátették ehhez az ipari munkások még a sok egyéb hibát, gmi a munkájukat nehezíti, így például egy szál overáll- ban szántanak éjjel. Az ígért látogatás is elmaradt a megyei igazgatóság részéről. A helybeli traktorosok féltékenységét is érzik. Ilyen jel például, hogy éjszakára elzárják előlük az üzemanyagraktárt, nem jutnak kenőanyaghoz sem rendszeresen. ígéretek ígéretek A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akadtak, akik jószívvel fogadták őket. így jutnak néha megfelelő szerszámhoz és így sajátíthatják el a számukra ismeretlen munkagépek kezelését. Pedig a megyei igazgatóságon azt Ígérték nekik, hogy amikor kimennek, néhány napig oktatják majd őket a munkagépek kezelésére. Sajnálják, hogy falusi munkára jelentkeztek? Dehogy! Akik a legtöbb hibára mutattak rá, éppen azok a leglelkesebbek. Egyaránt kijelentette Szántói József és Barna Lajos, hogy szívesen dolgoznak falun. Ha úgy kívánja a szükség, nem bánják azt sem, hogy lejárt az egy hónapi idő. Tovább maradnak mindnyájan és máskor is jönnek, ha szükség lesz rájuk. S hogy miért emlegetik akkor a hibákat? Egyszerű az nagyon: mindenki legyen azon, hogy minél kevesebb legyen belőlük. Ezzel igazán nem akarnak rosz- szat... Nagymiklós István Napi 50 tonna kukoricát dolgoz fel Október végénkezdimeg a részleges termelést a ceglédi hibridüzem Uj létesítménnyel gazdagodik az idén Cegléd: hibridkukorica-üzem épül a város határában. Amikor június végén első ízben látogattuk meg az építkezés színhelyét, leginkább a leendő épületek vasbetonvázai sejtették, hogyan ölt testet a tervezők rajzba foglalt elképzelése. Nemsokára — legalábbis a kőművesek — már az utolsó simításokat végzik az épületeken. Hazánkban több helyütt működik már hibridkukoricaüzem. A kiváló tulajdonsággal rendelkező hibrideket megkedvelték a kukoricatermesztő gazdaságok, s a növekvő vetőmagigény kielégítése érdekében határozta el a Földművelésügyi Minisztérium a ceglédi üzem felépítését is. Az ÉM. 25. Építőipari Vállalata több társvállalattal 23 millió forintos beruházásból február végéin kezdte el az építkezést. Azaz, ahogy Veres Ferenc építésvezető elmondotta, ekkor kellett volna megkezdeni, ám a mostoha időjárás miatt csak április második felében tudtak hozzáfogni az alapozáshoz. Azóta is tucatnyi nehézséggel kellett megbirkózniok az építőknek. Gyakran a munkaerőhiány, máskor az építkezési anyagok késői érkezése zavarta a folyamatos építkezést. Most már elmondhatjuk, hogy a hibridkukorica-üzem építői derekas munkát végeztek. Lázas tempóban brigád dolgoznak a betonelem-készítő tagjai (Koppány felv.) Elkészült a hatemeletes osztályozó torony, amelyben a szerelők már megkezdték a gépek beépítését Ha az ütem úgy diktálta, vasárnap is betonoztak. Jó néhá- nyan kiváló eredményt értek el ezen a munkahelyen. Elég csak Bérkó József ácsbrigádját, vagy Mészáros István ácsbrigádiát említeni, akik az osztályozó és a szárító zsaluzását végezték. Derekasan dolgozták a Földi-brigád, kubikosai és az a női brigád is, amelynek tagjai az előregyát- tot't szivácselemekét készítették. Elekben a napokban is lázas munka, folyik az építkezésen. A szakipari munkások már. az ajtók és az ablakok nyílászáró szerkezeteit szerelik. Jellemző egyébként az építkezés méreteire, hogy az új ‘ üzem betonszerkezeiéhez és a tégláfálákhoz kpzel 900 vágón építő és zúzalékanyagot’ használtak fel. Minthogy az építkezés színhelye elég alacsonyan fekszik, gondoskodtak a talaj vízveszély megelőzéséről is. ötezer köbméternyi földdel, zúzalékanyaggal töltötték fel az épülő üzem udvarát. Az eredeti tervek szerint már dolgoznia kellene a hibridüzemnek, legelőször ugyanis szeptember í5-re tűzték ki az új létesítmény átadását. A már említett akadályok mi- a|t azonban elhúzódott az építkezés és mint a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár helyszíni megbízottja elmondotta, csak október végére, november elejére várható az üzem részleges beindítása. Egyes gépek ugyanis még hiányoznak, csak később érkeznek meg, s ez hátráltatja a szerelést. Azt azonban mind a fő, mind pedig az alvállalkozók képviselői hangsúlyozták, hogy december 20-ra teljesen elkészül a Ceglédi Hibridkukorica Üzem. Ez azt jelenti, hogy még az idén megkezdheti teljes kapacitással Cegléd új létesítménye a vetőmag feldolgozását. Az új üzem egyébként a szomszédos Cifrakerti Állami Gazdaság kezelésében működik majd, és naponta 50 tonna hibrid kukoricát állít elő. A gazdaság már az idén nagyobb területen megkezdte a hibrid kukorica termesztését, az építkezés közvetlen szomszédságában 3000 holdon érleli az őszi napsütés a rövidesen működésbe lépő üzem nyersanyagát. — sp — JVAPIMiEJVnEJVr a zöldséfffelvásárlás szerű raktár, de a legnagyobb hiba a felvásárlás módszerében van. Abbán, hogy a termelőszövetkezetek termelési tervében meghatározott mennyiség nincs összhangban a szerződés szerint felvásárlásra kerülő mennyiséggel. A MÉK például új- burgonyából holdanként csak 35 mázsa átvételére köt szerződést. Közepes termés esetén a szövetkezetek már értékesítési gondokkal küzdenek. Ez történt az idén is. A kereskedelem túlzottan igyekszik magát biztosítani, •ugyanakkor nem veszi eléggé figyelembe a termelő érdekeit. Nagy hiba az is, hogy a termelők nem tudják előre, hogy áruikat mennyiért tudják majd értékesíteni. Ez is bizonytalanná teszi — teljesen ' érthetően — a termelőt. Több száz holdas kertészkedést folytató termelőszövetkezet vezetősége nem vállalhatja az áringadozással, az értékesítési nehézségekkel járó kockázatot. Ezért fél ma is *a szövetkezeti vezető többsége a kertészkedés fejlesztésétől. Ebből következik, a megoldás is: ki keli küszöbölni a termelést gátló bizonytalanságot. Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy minden áruféleségre ki kell terjeszteni az időszakos védő árrendszert. Sok bírálat érte és éri ipa is a kereskedelmet, a fel- vásárlási rendszert. Ennek jogosságát az elszállítatlan és értékesítetlen uborka-, papriká- és paradicsomhe- gyek bizonyítják. A kertészeti termelés fejlesztése, korszerűsítése mellett- fejlődnie kell, a kereskedelSnnek is, korszerűsí ten i kell a felvásárlást. Ellenkező esetben a megcsappant termelést kedvet a termelés fejlesztésére fordított milliókkal sem lehet ellensúlyozni. Az idén különösen szembeszökően mutatkoztak és mutatkoznak a kereskedelem hibái. Magunk becsapása lenne azt állítani, hogy ez az idén van csak így, és jövőre, vagy azután akkor sem jelentkeznek ismét, ha semmit sem teszünk a felvásárlás javítása érdekében. A hibák tavaly és tavalyelőtt is hibák voltak, csak akkor a kevesebb áru felvásárlása közben nem voltak ennyire kézzelfoghatóak. A megyei pártbizottság közelmúltban tartott ülésén határozatban mondotta ki „A nagyüzemi zöldségtermelés kialakulása szükségessé tészi a jelenlegi felvásárlási konstrukció felülvizsgálatát és megváltoztatását”. Ebb§l világosan kitűnik, hogy megtörténtek az első lépések a hibák megszüntetésére. Amikor a felvásárlásról beszélünk, nem mehetünk el egy olyan probléma mellett, amelynek megoldása a termelőszövetkezetekre, a kertészeti szakemberekre vár. Ez pedig az áru osztályozása, értékesítésre való előkészítése. Nagyon sok szövetkezetben tartja ma is magát az a vélemény, ..Nekünk csalk az a feladatunk( hogy megtermeljük az árut”. Az esetek sokasága tanúskodik amellett, hogy visszaküldték, vagy egyáltalán útba sem indítottak külföldre vagonokai: azért, mert az árut nem osztályozták szakszerűen. Nincs igazuk azoknak, akik az előbb idézett mondatot hangoztatják. Nincs és nem is lesz olyan felvásárlási rendszer, amely mellett a kereskedelem magára vállalja a válogatás és az osztályozás feladatát. A termelőszövetkezeteknek kell erre felkészülniük. A téli időszak nagyon alkalmas lenne arra, hogy a kereskedelmi szakem- berek átadják ilyenirányú tapasztalataikat a szövetkezeti gazdáknak. A kertészkedés eredményességét nagymértékben befolyásolta az idén a felvásárlásnál mutatkozó sok huzavona, nehézség. Kár érte a szövetkezeteket, kár érte a népgazdaságot. Az a tény azonban, hogy a felsőbb szerveknél látják a hibákat, s javaslatok hangzanak el azok megszüntetésére, biztató a jövőre nézve. Azt is meg kell azonban mondani, hogy most mindenki iovekszik mindent a kereskedelem „nyakába” varrni Az értékesítési nehézségekről beszélnek ott is. ahol a termelés korszerűtlensége, vagv agrotechnikai hibák, művelési hiányosságok miatt maradt alatta a jövedelem a tervezettnek. A megvei nártbi- zottság kidolgozta azokat az irányelveket, amelyek megvalósításával kialakíthatjuk Pest megyében a korszerű zöldség- termesztést. A következő alkalommal erről ejtünk néhány szót. Mihók Sándor vető szárazság próbára tette a szövetkezeti gazdák szorgalmát, szakértelmét. Mégis, azt kell mondani, hogy elsősorban nem a termeléssel járó sok erőfeszítés szegte kedvét az embereknek. A mostoha termelési körülmények ellenére is, olyan termést takarítottak be — főként paradicsomból, paprikából és uborkából — amilyenre az utóbbi esztendőkben nem volt példa. Az idén minden eddiginél sofekál több gondot, nehézséget s főleg bosszúságot okozott a nagy mennyiségű áru értékesítése. Egyesek a kereskedelem csődiéről beszelnek. Ez a vélemény nem állja meg a helyét, ellenben igaz az, hogy szigorú bírálatot érdemel — mint ahogyan ez meg is történt és ennek nyomán intézkedések is történtek — a kereskedelem, de inkább mondhatnánk azt, hogy a jelenlegi felvásárlási rendszer. Amikor a felvásárlást bíráljuk, azt is el kell mondani, hogy a kereskedelem lényegesen több árut vett át a termelőktől, mint az előző év hasonló időszakában, többet exportált és többet juttatott el a vevőkhöz, mint tavaly. Ilyen nagy mennyiségű termény fogadására azonban, mint arneny- nyi az idén termett, a kereskedelem nem volt felkészülne. Kétségtelenül kevés a szállítóeszköz, kevés a korr \ Vége felé jár a kertészeti ! idény, s a kertészkedő ter- j melőszövetkezetek gazdái mér- \ leget készítenék. A számok \ tükrében vizsgálják, milyen ! jövedelemmel zárt a belter- ! jes kultúrák közé számító ! zöldségtermelés. ! A számadatok bizony nem ! adnak egységesen kedvező \ képet. A korábbá esztendőkben ! jó jövedelmet adó kertésze- ! tek egyes szövetkezetekben rá- ; fizetéssel zárnak, másutt ép- ípen csak a pénzüket kapják í vissza. Természetesen jó né- ; hány olyan termelőszövetke- S zet is van, ahol tetemes ! jövedelemre tesznek szert az í idén is a szövetkezeti gazdák. ; A korábban egységes vélemények — attól függően, hogy í milyen jövedelmet ért el a j szövetkezet — ma már megoszlanak a zöldségtermelésről, a kertészkedésről. Több szö- ; vetkezetben arról beszélnek a ; vezetők és a tagok, hogy jövő- 5 re lényegesen csökkentik a j kertészeti területet. Sokan azok j közül, akik korábban a ker- j tészet fejlesztése mellett kardoskodtak. a sikertelenség hajtására elfordultak attól, és más termelési kultúrák gaz- daságosaibb voltáról beszél- \ nek. j Miért e „pálfordulás”? Miért j ingott meg sok szakemberben j a bizalom a kertészkedés j iránt? j Kétségtelenül nehéz eszten- j dő volt az idei a kertészke- '/ dő gazdák számára. A ké- sői kitavaszodás, a későbbi 2 homokverés, majd az ezt kő-
