Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

"kKívUiií

1962 SZEPTEMBER 29, VASÁRNAP

FORUM

Százezer bejáró dolgozó ügyében

Lengyelországi vázlatok

z

Szánthó Imre, a Szentendrén élő tehetséges fiatal festő- f művész a nyáron kéthetes tanulmányutat tett Lengyelország- $ ban, mint a Goldberger-gyár textiltervezője. Űtjáról sok sike- % rés képpel, vázlattal étkezett haza. Ezekből mutatunk most

be kettőt. í

£

Varsó — Szabadtéri tárlat az óvárosban

vek, s bejelentettük az 1963—* 64-es kulturális szemleidőszak kezdetét is. A kulturális szemle egyik fontos célkitűzését pedig éppen az úgynevezett kistermi rendezvények számának növelésével, a klubokban, szakkörökben zajló eleven élet megteremtésével valósíthatjuk meg. Ahol megfelelő helyiségek állanak rendelkezésre, s ahol ráadásul még függetlenített népművelési szakember áll a művelődési ház élén, ott ez a követelmény természetes. Ahol pedig nincs a művelődési házban megfelelő helyiség, ott lehetőséget kellene teremteni a szakkörök, klubok „kihelyezésére". Itt is előbbre léphetünk ugyanis, ha klubot szervezünk a művelődési házon kívül, például a volt gazdaköri épületben vagy a termelőszövetkezet valamelyik épületében a termelőszövetkezeti tagság részére, vagy szakköröket szervezünk a felső tagozatú általános iskolások részére, ahol ez lehetséges — az iskolában, vagy alkalmanként más-más szülői házban, a könyvtárban, nem utolsósorban valamelyik tömegszervezet helyiségében, például az iskolából már kikerült fiatalság részére — a KISZ-ben.

Szinte valamennyi községben megvan a sok lehetőség valamelyike, csak több törődést, áldozatkészséget, figyelme, kíván az ügy a községek felelős népművelési vezetőitől és a járási népművelési felügyelőktől.

Tenkely Miklós

—1—

Gdansk

Kincse József, a szigetszent- miklósi honismereti szakkör elnöke jelentette, hogy a Duna partján a Vízművek csatornázási munkálatai során a munkások több körtealakú gödröt vágtak át, melyben sok cserepet és csontot találtak. A helyszínre kiszállt régész-szakember megállapította, hogy egy korabronzkori lakótelep gödrei kerültek napvilágra. Sok égetett edény- törmelék, csont és vastag hamurétag váltja egymást. Az előzetes tájékozódás szerint rövidesen megkezdik a feltárási, részletes kutatási munkákat.

najmár

Az orvosnő

4

4 az

é, s elhatározta

Októberben mutatják be a megyében a Párbeszéd című új magyar filmet

\

Közismert jelenség, hogy művelődési házaink zöménél tu súlyban vannak a nagytermi rendezvények, a színilázi előadások, bálok, s kisebb részben ismeretterjesztő előadások. A kistermi rendezvények, a szakkörök, a klubok stb. már jóval kevesebb figyelmet kapnak. Ennek oka részben az, hogy amint a kulturális szemle értékelése során is megállapítottuk, sok helyen valamiféle szórakoztató iparnak tekintik a népművelési tevékenységet, a művelődési házak szerepét. A látványos, nagyszabású rendezvények, bemutatók, táncmulatságok mellett — amelyek szükségességét megfelelő arányban szintén elismerjük — már nem jut elegendő figyelem és energia más jellegű tevékenységre, többek között a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésének biztosítására.

Miből fakad ez a téves felfogás? Többek között a népművelési tevékenység irányításából, a népművelés eszmei tartalmának, célkitűzéseinek szem elől tévesztéséből, másrészt a művelődési házak objektív helyzetéből.

Kétségtelen tény, hogy nagy szükség lenne a szakkörök és a klubok számának növelésére, de kérdés, hogy hol? Megyénkben százhetvenhat művelődési ház van. Illetve ebben a számban benne foglaltatik a művelődési ház, a művelődési otthon, sőt még a művelődési terem is. Közülük harminchét olyan, hogy más helyisége nincs is, csak a nagyterem. Tehát más rendezvényt ott tartani, mint nagytermi rendez-? vényt — nem is lehet! Ezért ^ i népművelési tevékenység^ irányainak bővítése ennyiben ^ sieve korlátozott. ?

y

Miután ez a tény adott, ezen £ sgy-két év alatt változtatni £ lem tudunk, kézenfekvő, hogy ^ legalább ott tegyünk meg min-? Jent, ahol erre lehetőség van. ? Sajnos azonban a pillanatnyi ^ kép azt mutatja, hogy a több $ helyiséggel rendelkező műve- ^ lődési házak sem aknázzák ki ^ idottságaikat. A rendelkezésre^ álló adatok szerint például ti- ^ zenhat olyan művelődési há-í zunk van, ahol helyiség len-i ne, klubélet mégsincs. Szak-f körök is mindössze harminc ^ művelődési házban működnek!^

y

A kérdés napirendre tűzé- £ se mindenképpen időszerű. Az í új népművelési időszak kúszó- ^ bén állunk, elkészültek a ter-í

Az elmúlt évek során több cikk. tanulmány, statisztikai jelentés látott napvilágot és felszólalás hangzott el a bejáró dolgozók ügyében, Többségük általános következtetéseket vont le, mint például azt, hogy a bejáró munkások helyzete világjelenség, hogy az jórészt a kapitalista gazdálkodás örökségeként maradt ránk. s ez a nehézség a gyors ütemű szocialista iparfejlesztés során egy ideig még fennmarad. Megoldást még mind ez ideig nemtaláltunk erre az égető problémára, egy azonban bebizonyosodott: azt egyetlen vezető szerv egymagában nem tudja megoldani, ehhez az országos szervektől egészen a községekig az érdekelt szervek — tanács, KISZ, szakszervezet. Stb. — összefogása, együttes erőfeszítése szükséges.

Szakszervezeti mozgalmunk B városi és községi szakmaközi bizottságokat azért hívta életre, hogy azok a területükön dolgozó, illetve ott élő szervezett dolgozók érdekeinek védelmét, művelődési és sportolási lehetőségeit elősegítsék. A községi szakmaközi bizottságok megalakulása önmagában még nem oldja meg a kérdést, működésük most kezd kibontakozni.

A művelődési tevékenység összehangolása és a különböző állami, társadalmi szervek együttműködése megyei szinten jó. Járási szinten már egy partner kiesik, mivel járási szak- szervezeti szervünk nincs. A városokban és községekben jó együttműködésről általában nem beszélhetünk. Nem is azt kell keresgélnünk, hogy ki a hibás ebben, mert az egyes községekben különbözőképpen jelentkeznek a problémák. Az együttműködés objektív feltételei általában megvannak, de az anyagi erőforrások elégtelensége — amit, véleményem szerint, csak országosan lehet rendezni —. valóban nagy nehézséget jelent. Ennek ellenére, városainkban, községeinkben, az eddiginél többet lehetne tenni a bejáró dolgozóknak a kulturális életbe való bekapcsolása érdekében, ha a helyi szervek célkitűzéseiket mindenütt világosabban határoznák meg. ha felülemelkednének az apróbb torzsalkodásokon, az anyagiaskodás és rivalizálás helyett keresnék egymással a kapcsolatot, az együttműködés módjait.

Erőteljesebbé kellene tenni a művelődési intézmények propagandamunkáját. Szakmaközi bizottságaink sokat tehetnek azért, hogy a dolgozók megismerjék a művelődési otthonok programját, részt vegyenek a rendezvényeken, szakköri foglalkozásokon. Időben meg kellene ismertetni a bejáró dolgozókkal is a művelődési ottho. nők programját, mégpedig jc előre, egy egész hónapra.

A százezer bejáró dolgozón felül — mint ahogy a cikk is megemlíti — megyénkben 125 000 szakszervezeti tag él és dolgozik, s ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy jelentős részük szintén bejáró! Egy régebbi felmérés szerint, a Csepel Autógyárba, a fővárost leszámítva, több mint 50 lakó. helyről járnak be dolgozni Nem egy üzem van megyénkben, amelyhez község, vagi

lakótelep nem tartozik, illetve távol van. így százezer helyett beszélhetünk 150—160 ezer bejáró dolgozóról.

Fontos a felmérés és a statisztika, nagyon fontos a kulturális célra fordítandó összegek minél ésszerűbb felhasználása, e lehetőségek kutatása, de a jelenleg rendelkezésre álló adatok és anyagi eszközök mellett a helyi erőket ösz- szefogva, többet tehetnénk.

Javíthatnánk a helyzeten azzal is, ha a művelődési otthonokat igyekeznénk jobban kihasználni, aazdagabb, vonzóbb programmal, erőteljesebb szervezéssel tényleges kultúrköz- pontokká fejleszteni. Még sok olyan községi, városi művelődési otthon van, amelynek gyér, vagy tartalmatlan programja nem biztosítja az ott lakók számára a színvonalas művelődést. Többet tehetnének üzemi szerveink már mast is. nem arra gondolok, hogy helyezzék teljesen kívülre az üzemi kultúrnevelést, ez lehetetlen, mert az üzemi kulturális életet nem csökkenteni, hanem továbbra is fejleszteni kell, de elképzelhető — mint ahogy néhány gyakorlati példa van is rá —. hogy a lakótelepekre, munkásszállásokra és az üzem dolgozói által legtömegesebben lakott községekbe üzemi népművelők „követnék” a dolgozókat és ott biztosítanának számukra könyvet, tanulást, ismeretterjesztést, klubéletet. Ehhez nem is annyira több pénz, mint inkább gondosabb tervezés és lelkesebb szervezés szükséges. Számos községben a művelődési otthonokban kaptak helyet a szakmaközi bizottságok —, helyes lenne ezt a gyakorlatot általánosítani.

Továbbra is támogatjuk a művelődési otthonok közös fenntartásáért folyó próbálkozásokat, de azt „felülről” erőltetni miftt a ceglédi példa is mutatta — nem hasznos dolog. A jó együttműködést helyiieg kell kialakítani, az együttes fenntartást is helyileg kell kezdeményezni. Dunakeszi kulturális élete is gyorsabban fellendülne, ha például a helyi művelődési intézmények együttes irányítását és közös fenntartását meg tudnák valósítani.

Az egyes járások felelős vezetői a bejáró dolgozók érdekében megkereshetnék azokat a fővárosi üzemeket, ahova a hozzájuk tartozó községekben lakók tömegesen utaznak be naponta dolgozni. Talán már most, országos rendelkezés nélkül is tennének valamit saját dolgozóik művelődésének érdekében, hiszen országunkban már ilyen példák is vannak. v

A Pest megyei Hírlap nagyon időszerű cikke bizonyára sok felelős megyei vezető és népművelő fejében ébresztett számos olyan jó gondolatot, amely előbbre vihetné a bejáró dolgozók ügyét. Egy intézkedési tervbe egyesítve a jó elgondolásokat — és a cselekvést is —, megtehetnénk az első közös lépést a több mint százezer bejáró dolgozó ügyében.

Hallamasek László, a Szakszervezetek Pest megyei

Tanácsa kulturális bizottságának vezetője

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

gyújtott, sóhajtozva cigarettázott.

V

alaki benyitott tétován a váróba. Még egy beteg. Ez lesz az első igazi paciense. Kinézett. Deres fejű pa- rasztbácsdka pislogott hök- kenve a fiatal és csinos orvosnőre. Iszkolni akart kifelé.

— Tessék bejönni, az új orvos vagyok. — A bácsi kezén mély késvágás, felfelé tartja, hogy csillapodjon a vérzés.

— A mi doktorunkat keresem ...

— Mától én vagyok. Jöjjön kérem, bekötöm a kezét.

Szabatos mozdulatokkal dolgozott — a bácsi sziszegett. Bepólyált kezével kétfelé törülte dús bajuszát és azt mondta enyhültén:

— Szó se róla, érti... akár a mi doktorunk.

— Más panasza nincs, bá- csikám?

— Mi? Tán ... látszik rajtam? Azt a bajomat... inkább az öreg doktornak mondanám el.

— Elment. Végleg. S én is orvos vagyok, beszélhet nyugodtan. — Rámosolygott a páciensre.

A bácsi gyanakodva kémlelte az orvosnőt. A faluban beszélték, hogy... de ilyen fiatalka?

— Hát... az a bajom, hogy nem tudtam kibékülni a feleségemmel.

Az orvosnő zavartan elpirult. Hirtelen nem tudott semmit mondani.

— No? Ad rá orvosságot? Az öreg doktornak mindenre volt nótája.

Ágnes már magához tért, Igazította a jótékony, zöld szemüveget.

— Mi volt az összeveszés előtt, bácsikám?

— Hát... ittunk egy kevoember öregen nehezen váltja be, amit fiatalon kimondott... Mi?

— Semmi sem köt, kolléga... majd csak megleszek. — Az orvosnő mosolygott, duzzadt szája sarkán elmélyült egy sarlós vonal.

Majdnem elsírta magát. Marasztalni kéne az öreget, hogy ő elfuthasson. Jelentkezett falura, mert.., nem tudott másképpen szakítani a megunt vőlegénnyel, az tanársegéd, biztos sínen a karrierje, néhány közepes dolgozata megjelent, s bevágódott a tanszékvezető profnál. Volt egy másik fiú, még az egyetemen __ ötvenhatban diszs

zidált. Könnyed hangú levelet ír Ausztráliából. Abbahagyta a tanulást, autóügynök lett — tűrhetően keres. —. Hallgatta az öreget s elszorult a torka, ő nem tudna ilyen bizalmasan kipakko- lózni. Minek jött az isten háta mögé? Azt úgy se lehetne elmondani.

Jöttéik a betegek. Az orvosnőre ügyet se vetettek, az öregnek panaszkodtak családias kedélyességgel — az diktálta, milyen orvosságot írjon a kollegina — s Ágnes gépiesen dolgozott, közben hisztériás szakító jelenetre gondolt, a „vőlegény” dühöngésére. Némelyik páciens csak búcsúzni jött. Fogfájós falusi szépség nyitott be, torz képpel, bebugyolálva. Az öreg intett. Az orvosnő húzta ki a beteg fogat.

Mikor egyedül maradtak, azt mondta az öreg:

— Maga kitűnő orvos, kollegina ... én fogat sem tudok így hűzni. — Megölelte utódját s a gombolatlan bőrkabátban kifelé botorkált, kint szólt az autóduda, indulni kell.

Ágnes megborzongott — s bevett egy idegnyugtatót. RáJ

ött az öreg, letopogta a sárkodoncokat, s fogasra akasztotta kopott bőrkabátját.

— Már tavaly nyugdíjba akartam menni... de ide nem akadt jelentkező. Kh ... kh... S éppen maga, ilyen helyes kislány lesz az utódom. Azt hiszem ... kh ... kh ... maga romantikus! Még nem veszett ki a mai fiatalokból... Kitűnő minősítéssel, ide?!... kh ... kh...

Boros Ágnes megadóan hallgatott. Az öreg csippentve fürkészte; eres arcán megivott borok emléke vö- röslött.

— Sokszor felkeltik majd, menjen a szőlőhegyre... ott ötven család él. Három kilométerre a település. Sárban, hóban, hogyan mer nekivágni... éjjel?! Kh... Eleinte én is féltem. Most már úgyis mindegy ... mondja, kollegi- na ... kh ... minek jött ide?

— Dolgozni. — Boros Ágnes ingerült volt.

— Romantika? Kh ... már nincs! Jó a közlekedés a járási kórházhoz, még tályogot se kell metszeni, mindenféle szakrendelés van. Búcsúkor nem bicskáznak, a tbc... meg a magánpraxis megszűnt. Sok hiábavaló tanácsot kaptam induláskor... én nem adok magának. — Elfulladt az öreg és jó ideig köhögött. —- Mikor idejöttünk ... a feleségem kivette az ígéretet, hogy amint lehet — Pestre megyünk. S most jutunk vissza. Elszedte a keresetet, öröklakást vett Pesten... A fürdők közelében. Maga senkinek se ígérgessen... az

Á kiürített lakás, lehangolóan sívár; otthagyott holmik hevernek, amelyekre már senkinek sincs szüksége, törött tükör, vízözön előtti tölcséres gramofon, első világháborús, szalmasárga képeslapok, levélkötegek. Az öreg doktor asztmásán köhé- cselt — nem kísérte el feleségét a búcsúlátogatásokra — a sáros kertben bóklászott, mintha az almafákat és rózsatöveket számolná... vagy az alacsonyan szállongó varjakat.

Mint elhagyott állásokat előrenyomuló hadsereg, ké- nyeCmesen, de gyanakodva foglalta el a tájat az ősz.

Dr. Boros Ágnes leverten nézelődött Figyelte az ablakon át, hogyan járja körül az öreg a rokkant filagóriát s elhatározta e pillanatban, a kertbe sok virágot ültet majd: lángoljanak a nyári napban a hárs színek. — A rendelőben vedlett szekrény, sánta íróasztal, elszabadult rugójú dívány, avult műszerek egy üvegpolcon. S a lakás? A fal vakolata leomlott, látszik, a képek és tükrök lenyomata az ócska tapétán.

Az orvosnő a patyolatfehér köpenyt gombolgatta magán, a tükör előtt igazgatta magasra csavart, modern frizuráját. Kerek arcán jól mutat az új divatú napszemüveg — füstszínű, nem a rövidlátás miatt, hanem úgy vélte a huszonnyolc éves orvosnő, ad némi tekintélyt.