Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
4 Csuka Zoltán*: EGYÜTT A DIÓFÁMMAL Már aranyló alkonyatban, szeptemberi lágy habokban, mint megrakott, nagy hajó, lágyan rengesz, bölcs dió. Akár az ég boltozatja ível lombod gömbalakja, s rólad elmúlt éveink halk derűje visszaint. Láttam ifjú indulásod, lázasan gyors felnyúlásod és a vészek árnyait, tűz és víz hullámait. S te is vélem együtt láttad a tűzvészes éjszakákat, mikor fél Pest lángban állt, s fönn a halál trombitált. Akkor is nyugodtan álltái és csak nőttél, csak szolgáltál, míg tövednél lenn, konok írógépem kopogott. Te csak nőttél, én kopogtam más időket bontogattam, két módon egy ég alatt közös volt a feladat. Most ‘is itt állsz, mint a gálya, úszol be az éjszakába, s míg az esti fény kihúny, lombod lassan elcsituL Jöhet reggel, szállhat este, fölöttünk az égbolt teste olajosán, óriás nagy kerékként csak .cikáz. Te csak nősz is, lombosodsz is, mozdulatlan még forogsz is; az éltető talajon örökmozgó nyugalom. S véled együtt most is, mint rég, végzem, mit a kötelesség építésben rám kirótt; írást termek, te — diót. így tesszük meg, te is, én is, amit tesz a nagy Egész is, emberek és csillagok, míg időnk majd elforog. .! * Szeretettel köszöntjük a költőt 62. születésnapján; ;\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\va Dudás Kati és Kosztolányi Balázs a most bemutatott Hogy állunk, fiatalember című új magyar film egyik jelenetében \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Baranyi Ferenc: Szerelmed — régi holtág Könnyű neked. A válás könnyebb a távozónak. Rét-hullámzású vizen gyíkként siklott a csónak, ijesztő s mérhetetlen volt az a parttalanság, a gátja-vesztett érzés fényben fürdette arcát, fönn egykarral ölelte piros kedvünk a napfényt, szándékunk összekondult két egyszavú harangként. S leballagott a hegyről a vén gulyás: az este. a szőke sugár-csordát felhők mögé terelte, Sugarak takarodtak és rózsaszín-vidáman abrakoltak az égen, aranyfalú karámban, később elcsendesedtek. Révész-komor sötétség lépett partra a vízről. — egyenruhája mélykék —, mi meg szárnysuhogásból szőttünk éjjelre sátrat, és szénazizegésből vetettünk puha ágyat, csókra nem bátorodtam, csak néztem, hogyan alszol, tolvajként lopva álmod, mert féltem: megharagszol, S a tiszta éjszakában megborzongott a sátor szelídre-zsibbadt vágyak ártatlan áramától. Csak ennyi volt csak ennyi. így mentél el. Belőled jaj, miért nem akartam, nem mertem venni többet? a legszebb éjszakában eltűrtem azt, hogy alszol, testvérré szelídültem, hogy óvjalak magamtól, úgy bánom már! A vérnek kár lefogni erőit. Miért nem vagy hiúbb, mondd, kit vélt közöny megőrjít? Nem is vagy, nő te gyáva! Nem törted össze menten e „szép, nemes lemondást” két perc alatt szívemben, nem én, nem én akartam, hogy nyomtalan szaladj el nincs mód folytatni ketten, mit kezdeni magad kell. jaj, meghagytad a békém, jaj. meghagytad a csöndem, látod, mikor elmentél, gyűlöltelek dühömben koldus-vágyú zarándok, gyönge megalkuvó vagy! Könnyű neked: A válás könnyebb a távozónak. (No, semmi baj. Bocsáss meg. A folyó már hínáros. Mi akkor „szent harag” volt — ma bosszantó bolondság. Már más a vágyak arca, már más törvény határoz, utam a tisztasághoz — szerelmed — régi holtág, örvény-lányok sodornak lehúznak karjaikba, piciny csöpp, óceánból már nem tudlak kivenni, ha egygszer újra látlak, úgy bánok veled, mintha semmisein történt volna — hisz úgyse történt semmi,!) 1963. SZEPTEMBER 22, VASÄRNAP Isten véled, Világvége! y ^ T\rem szeretek ebédidőben f 11 érkezni idegen helyre, de £ most akarva-akaratlan így ( alakult, mert hosszú volt az Z út idáig. A háziasszony ked- í vés invitálása aztán hamar í eloszlatta zavaromat, s jó- í ízűén eszem az ebédet: zöld- í bablevest és marhapörköl- í tét burgonyával. Zamatos, (, fűszeres. Benne van min- í den, ami színt és ízt ad az > ételnek. Olyan, amilyet nem '• kap máshol a vendég, csak t az Alföldön, ahol az asszonyok j nemzedékről nemzedékre be- í esés kincsként adják tovább $ a magyar konyhaművészet % titkait. $ — ízlik? — érdeklődik ked% vesen a háziasszony. $ — Nagyon. A recept ugyan% az, mint szülőföldemen, a £ Nyírségben... % A vendéglátók egymásra £ néznek. Cinkosan mosolyog- í nak. f — Min mulatnak? ^ — Ma a férjem volt a sza$ kacs, azon... ^ — Hogy-hogy? % Mesélik, hogy náluk a $ férj legalább olyan jó sza- í kács, mint a feleség. Kény- í télén is, mert váltott mű- $ szakban dolgoznak. A héten $ a férj főz, és ő látja el a % gyerekeket is. A jövő héten $ váltanak. Így megy ez már % évek óta, mert a kicsiny % házban nagy érték, egyen- % rangú érték az asszony mun- % kaereje is. % A kicsiny ház iskola. Iskola $ a tanyák között, a világ vé- $ gén: Nyársapáton, a Nyilasi $ dűlőben. Egyetlen tanterem és a tanítói lakás. Itt él és itt ^ dolgozik Takács Imre tanító 0 és felesége. A férj kilenc éve, ^ az asszony ötödik éve, ami- $ óta együtt vannak. $ Ötvenöt-hatvan szalmatetös (j tanya áll itt, a három-négy $ kilométeres sugarú körben, ^ a zörgő kukoricaszárak, sár- ^ gálló tarlók, fonnyadó lucer- £ naföldek között. ötvenöt- £ hatvan tanya, ugyanannyi ^ család. (, Nyársapát, az anyaközség, ide öt kilométer. Ez még egy (, jobb eset, mert azelőtt Nagy- ( kőrös városához tartozott ez £ a tanyavilág, de a város ide % tizenhat kilométerre van. Tör- ^ tel hat kilométer. Cegléd ti- ^ zenkettő. Közben tanya, ta- ( nya, tanya. Végeláthatatlan j tanyavilág, ami Jászkara- $ jenő felé lehúzódik a Ti- $ száig, Nagykőrös mellett el- (, haladva pedig vándorolhat- na az utas akár Kecskemé- ^ tig, vagy akár le, egészen az Alföld végéig. Mert ez % már itt jócskán az Alföld. ^ Futóhomokjával, úttalan út- ( jaival, számtalan tanyájával, ( vert falú, meg vályogházai- $ val, viztelenségével, örökös $ szélmozgásával, csenevész akácosaival, nyáron rekkenö melegével, télen farkasordító % hidegével, hófúvásaival, ólom- % szürke egével, mozdulatlan $ unalmával. Az ősi Alföld, amelynek előőrse ott van £ Pest alatt, a Felsőpakony ( környéki szikes birkalegelő, meg a pótharaszti alföldi ős- j erdő képében. Az Alföld, $ amely végigterpeszkedik az ország közepén, s ha ki- (j megy az ember egy faluból, a köves út végén szinte lesi, hol % kavarog homoktölcsér, vagy % csendes, rekkenö kánikulai % napon libeg a délibáb?... Itt ^ lassabban fordul a történelem % kereke is, lassabban formá- ^ lódik az ajkakon az ízes £ magyar szó, s lassabban tá- f rulkozik ki a bizalom. Ez az $ alföldi magyar paraszt zárt $ vüága, ahol magának élt fj nemzedékről nemzedékre, amióta a törökdúlás után ősei $ kitelepültek a homokra, hogy (, verejtékükkel öntözzék ter- mővé. Itt az ember bólint a £ törvényre, de látni, tapintani, £ tapasztalni akar, s csak az- ^ tán mondja: igen. Mert volt f már ilyen világ, meg volt f már olyan, mondtuk már ezt $ is, meg mondtak már azt is, % de a tanyai embernek munka (, maradt a munka, és nehéznek (’maradt az élet a sovány föl- ( dön... y ( a mikor Takács Imre és f kh Fodor Ferenc, a két (, fiatal tanító kilenc éve ide (y került, ezt találta. Ezt az al- (, földi képet. Az ötvenöt-hat- (, van tanköteles gyerekből hét- (y nyolc ha megjelent a tanításon. A nagyobbacskák, már kint dolgoztak szüleik mellett a földön, vagy őrizték a jószágot... A nehezen élő parasztember alig várja, hogy cseperedjen a gyerek, hasznát lássa a gazdaságban. De a törvény, az törvény: az iskola kötelező... A két tanító nyakába vette a tanyavilágot és járt háztól házig: jöjjön a gyerek iskolába! Rosta Kálmán, a nyársapáti iskola igazgatóhelyettese mondja, azelőtt büntetés volt idekerülni. Két-három hónapra helyeztek ide tanítókat fegyelmivel, hogy megtudják, hol lakik a magyarok istene!... Volt olyan, aki inkább megszökött, ■ de nem vállalta. Helyette a faluból jártak ki helyettesíteni, kerékpárral, hogy mégis ízleljen valamit a tudásból az a néhány gyerek, aki eljött. Takács Imre és Fodor Ferenc öt évig dolgoztak együtt. Először kijártak. Télire megtelepedtek. Felváltva tanítottak, főztek maguknak, takarítottak. Élték a tanyaiak és a legényemberek kétszeresen is magányos, rideg életét... Takács Imre ötvenkilencben nősült meg. Felesége vele együtt vállalta a tanyát, a futóhomokot, az úttalan utat, a mozdulatlanságot. Egyszer sem tett szemrehányást. És amikor kérdezem a bajokat, nem panaszkodnak. Szinte egyszerre mondják: — Az idén még nem volt hiányzó !... Mert nekik elsősorban ez a fontos, ezt tartják számon, ez teszi igazán iskolává, a közoktatás előretolt bástyájává, intézménnyé ezt a nyolcvan esztendős házat, a kukoricatáblák között __ B eszélik a tanítóval, hogy másfél kilométert szaladt februári hófúvásban segítségért, amikor először jöttek feleségénél a szülési fájdalmak és teherautó zötyög- tette Nagykőrösre a vajúdó asszonyt. Két gyerekükkel is elég a gond. A gyerektest könnyen lázasodik, a fiatal szülő pedig izgulékony, s itt messze az orvos, mesz- sze a segítség. Rosta Kálmán igazgatóhelyettes, aki pedig ismeri a környéket, egy pillanatra zavarba került, hogyan is közelíthetjük meg autóval a házat, hiszen útja nincs. És ez a pillanatnyi tanácstalanság egy kicsit jelkép is... Helyzetük jelképe ... A tanítói lakás három szobából áll. Ahol ebédelünk, kellemes, hűs szoba. Szerényen, szépen rendezték be. Mögöttem táskarádió szól. Halk zene festi alá beszélgetésünket. A modem ipar e máshol talán idegesítő csodája, amely itt szükséges és hasznos, mivel villany nincs, a könyvszekrény tetején kapott helyet. A szekrényben szép kötésű könyvek állanak glédában: az Arany Könyvtár sorozat, a Jókai-sorozat, a Világirodalom Remekei. Ezekre e lő fize ttek... őrsükről faggatom őket. Erről nehezebben beszélnek. Keresném szavukban, környezetükben annak a ténynek a jeleit, hogy mindentől távol élnek. Idejövet nagyon is rátelepedett kedélyemre a puszta képe. — Újság jár? — Képes Újság, Film-Szín- ház-Muzsika, Élet és Tudomány, Ludas Matyi, Pest megyei Hírlap és szakmai lapok. — Mozi? — Helyünkbe jön havonta egyszer a művelődési autó. Az hoz filmet és könyveket is. Itt van nálunk a letéti könyvtár — nyitja ki az egyik szekrényajtót a házigazda. — Amikor kérjük, cserélik. — Olvasnak a tanyaiak? •— Van, aki három-négy könyvet is visz egyszerre és sűrűn cserél. — Színház? Az aztán elérhetetlen, ugye? — Nem. Dehogyis... — tiltakoznak. Téli időben hol egyik, hol másik nagymama jön hozzájuk, olyankor aztán hét végén felruccannak Pestre. Ismerik a Vidám Színpadot, de az Operát is. Mikor mihez van hangulatuk. — Mennyi a jövedelmük? A kérdés illetlen. Érzem is egy pillanatra a feszültséget, de szeretném tisztán látni a család életét, anyagi erőforrásaikat is. Szeretném tudni titkát, honnan merítik azt a derűt és nyugodt kiegyensúlyozottságot, ami szinte körülveszi őket. Kiszámítjuk aztán, hogy a férj fizetése ezernyolcszáznegyven, a feleségé pedig ezemyolcszázötven forint. A feleség kétszer kapott soron kívüli előléptetést. — Ez volt az egyetlen jutalom, amióta kint vannak? Ez a két előléptetés? — Nem — mondja Takács Imre — egyszer én is kaptam a járási tanácstól hatszáz forint jutalmat. — Kilenc év alatt? — Igen. — Gyakran jönnek ide a járásitól? — Szoktak jönni... — A megyétől? — Még nem voltak... — Ismer valakit a megyei művelődési osztálytól? — Igen. A továbbképzési tanfolyamokról... A házigazda érzi elégedetlenségemet, menteni próbálja a helyzetet, nehogy panasznak tűnjön őszintesége: — Soron kívül gáztűzhelyet kaptunk. A járási tanács utalta ki. A nyársapáti igénylők közül mi kaptuk meg elsőnek. No, ez csakugyan szép gesztus volt a járástól, így köny- nyebb a főzés, kedvesebb a tüzelőgond. Takács Imre az órájára néz: kezdődik a délutáni tanítás. Fehér, frissen keményített, vasalt köpenyt húz, s indulunk keresztül az udvaron, át a tanterembe. Az első, ami szemembe tűnik, hogy az udvar tele kerékpárral. Jó állapotban levő férfi- és női kerékpárok. Keréken jönnek a gyerekek, míg jó idő van, a távolabbi tanyákról. — És télen? Hófúváskor, mint a múlt télen is? — A szövethettek szekérrel, szánkóval szedik össze a gyereknépet... Meg lófogattal tüsköt húzatnak a hóban, utat törnek... De volt szülő, aki sütőlapáttal vágott ásványt a tanya meg az iskola között, hogy az első osztályos kislány átjöhessen. M utatja is a tanyát, Pintér József ék tanyáját, vagy hat-hétszáz méternyire van, egyike a közelebb esőknek. Onnan indult neki az asszony a sütőlapáttal a hófúvásnak, nyomában a kislány... Persze, délre már újra befújta az ösvényt a hó. Nézem ezt a fiatal tanyai tanítót. Hangjában nincs semmi dicsekvés, úgy beszél a hófúvásos téli reggelek dolgairól, mintha az a világon a lehető legtermészetesebb lenne, de szavából kiérzem, s mosolygós szemében látom, hogy hallatlanul büszke erre az édesanyára, büszke a tüsköt vontató szövetkezeti fogatokra, mert mi jelezné itt jobban az iskola rangját, mi jelezné jobban az iskola és a szülők összeforrottságát, egy akaratát, ha nem ez? És az eredmény? A régi, két- ségbeejtően nagy közömbösség helyett: nincs hiányzó, csak elvétve, komoly indokkal. Mint ahogy most sincs. Az osztályban huszonnyolc gyerek áll fel a hetes parancsszavára és köszön kórusban, illedelmesen. Itt az egész felső tagozat hiánytalanul. A tanterem tágas, világos, tiszta. A gyerekek jól öltözöttek, ápoltak, jól tápláltak. Egyetlen kislányt látok mezítláb, ahogy végignézek a pad alatt lógatott lábakon. Nem kérdezem miért, nem kérdezem, kinek a gyereke: miért szégyenkezzék a többi előtt?... Némelyiken viszont vadonatúj szandál, félcipő, látszik, hogy tanév kezdés alkalmából vásárolták. Előttük, a padokon szépen kötött füzetek, könyvek. Könyve, írószere, felszerelése mindnek van... — Hogyan megy ilyen helyen a tanítás? Hiszen négy osztály van együtt... Takács Imre mond egy esetet: — Az ötödikben számtan, összeadás gyakorlása. A hatodikban nyelvtan, igék keresése meséből. A hetedikben ugyancsak számtan, ösz- szeadás, kivonás törtekkel. A nyolcadikban pedig fizika, közvetlen foglalkozás, magyarázat. A gyerekek dolgoznak, óra végén történik az ellenőrzés. — Ez így egyszerűen hangzik, de mikor nevel, mikor fegyelmez? — Persze, nem könnyű... Szerencsére ezek a gyerekek általában nagyon szerények, csendesek, jó magavisele- tűek. A fegyelmezéssel nincs baj... Aztán a szegényes felszerelés kerül szóba a fizikaóráról. Kísérleti eszköz bizony nincs. Megtörténik, hogy egy nap kétszer is bemegy kerékpárral Nyársapáira, hogy onnan hozza ki, amire szükségük van az órához. A nevelés dolgaira visszatér. Most alakítanak úttörőcsapatot, eddig nem volt. Sokat vár ettől, úgy is, hogy ezek a gyerekek országot lássanak. Az idén például senki nem volt közülük sem a Balatonon, sem táborozni, sem sehol az égvilágon... Az iskolai nevelés dolgát kiterjeszti a felnőttekre. A TIT nyolc alkalommal tarjt itt előadást, filmvetítéssel, az elkövetkező hónapokban. Ez egy sorozat lesz. Külön még négy ismeretterjesztő előadást terveznek itt, az iskolában. Ezeknek Rosta Kálmán a gazdája, aki bent, a községben kultúrigazgató is. ű maga, Takács Imre, egyéni elfoglaltságot is talált: a Kossuth Termelőszövetkezet KISZ-szervezetében tart tíz előadásból álló tanfolyamot, a KISZ-oktatás keretein belül. A népművelés országos, nagy nekibuzdulásának hullámai tehát ide is elérnek, ha szerényen, csendesülve is. Mint ahogy elérnek más vonatkozásban is a kinti élet hatásai: — A kilenc év alatt nem épült itt új tanya. A meglevők. is fogyatkoznak. Legalább tizenöt család költő* zött be a faluba, amióta itt vagyok.. Az emberek a termelőszövetkezetekben, meg a Körösi Állami Gazdaságban dolgoznak. Most már legtöbbjüket csak a megszokás- meg a házacska köti ide, de ezek a kötelékek is lazulnak ... Szoktunk róla beszélgetni, hogy eljárt az idő a tanyarendszer fölött. Ezt ma már mindenki tudja, érzi itt... — És maguk? Mit terveznek? Mi a vágyuk? — Aíi is szeretnénk majd bemenni a faluba, de nincs lakás... Különben elégedettek vagyunk, jól élünk, végezzük munkánkat... Ezzel búcsúzunk. A kukoricaföldek, lucernások között bukdácsoló autóban rendezni kezdem élményeimet, Takács Imre szavait, gesztusait, s valahogy most már másképpen látom a vidéket, másképpen nézek a távolban lapuló szalmatetős tanyákra. Nemcsak azért, mert látnom kell jövőjüket, ami mindenképpen a faluba vezet, s ezzel ezeknek az embereknek is megszűnik világvége lenni a Világvége, hanem másért is... T akácsék megerősítettek bennem egy örök igazságot. Azt, hogy a Világvége, ez a képletes „földrajzi’* fogalom nem a távolságtól, nem az úttalan utaktól, nem az istenhátamögöttiségtől függ elsősorban, hanem az embertől... Aki örülni tud munkájának, akinek kielégülést ad az alkotás, annak nem világvége a Világvége, mert másképpen lát mindent, mert megváltozik körülötte minden ... Aki pedig nem tud örülni az egyszerű munkáshétköznapoknak, dolgozhat az akár a főváros legfényesebb pontján, világvégén, szépség nélkül, belső derű nélkül éli életét. Ezt hoztam tanulságul riportutamról, a tanyai pedagógusházaspár derűs, bé- kességes ebédlőasztalától... Napfényben úszó, dús szőlőskertek közé érünk. Ez már Nyársapát község, híres borvidék. Telt. bogyójú szőlő- fürtök kínálják magukat az ápolt tőkéken, a közelgő szüretre. Tenkely Miklós
