Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

1963. SZEPTEMBER 22, VASÄRNAP

jfcoei

sMMm

Végh Dezső

Filmhíradó

Falu Tamás:

SZEPTEMBER

■ v ; /'■'<<■' ' J S '* i;

Ili

WmÉ

% »■ .,

»íj«!:;:

Mylene Demongeot és James Robertson Justice a most készülő Az orvos nyomora című filmben

tLi „efaclta a (eihét

Ha még egyszer elmehetnék Ti veletek, kis leventék,

Boldog arccal hóba, hőbe A hátamra táska nőne Szívem sima tábla volna,

Mit nem sírt be könnyes spongya s rá nem vendégképpen szállna Sárga ősznek sárga álma,,.

Ki ülhet most vén padomban, Szívem helyén mily szív dobban, Kit ölel most padom karja,

Kinek vállát simogatja,

Szíve lapját kinek tárja Hogy egy nevet véssen rája,

S kinek sóhajtását szívja,

Hogy örökre visszahívja?

Mily jó lenne benne ülni,

Álmok szent padján hevülni, Délibábok után futni,

Mindent hinni, mitse tudni,

Sose venni mindig adni, Mindörökre ott maradni Csak egy nevet vésni, vésni És az életről lekésni

tözéses kertészkedésre, hogy nemsokára száz holdon szőlőt, kétszáz holdon gyümölcsöst telepítenek — nagy üzemi módon —, nem hitték volna. Sokan nem hitték volna, hogy egyszer gépeik, közös, nagy terveik lesznek.

H. Kurucz János sem. Hiszen ő is a nehezen kezdők között volt. Ma pedig élesztőié a közösnek. Biztatója a jó munkának. Fáradhatatlan intézője a rábízott feU adatnak. Míg beszéltünk is, hányán keresték: most mit csináljon a kocsi, vagy a Pista bácsi hová menjen..,

— Jól érzi magát a tsz- ben Ugye? — faggatom újra. Utalok a nagy változás forrására: a szőlőtelepítésre, ami •véglegesen közelhozta a nagyüzemhez. Ami kiindulása lehetett annak, hogy ezen* túl minden érdekelje, ami történik a szövetkezetben.

— Jól — válaszol és megvonja a vállát. Megszoktam. Beletörődtem — próbálja lekicsinyelni mindazt, ami már a tsz-hez köti. Magának sem akarja bevallani, hogy több ez, mint beletörődés. Aki négy tized híján ötösre tanul és kedve van negyven- három éves fejjel főiskolára iratkozni, talpal, hogy a 41 hold közös szőlő százra nőjön, bújja a szakkönyveket, hogy jobban értsen mindent, veszekszik, hogy végre már mások is tanuljanak és értelmét látja a veszekedésnek — nem jelenthet mást, minthogy H. Kurucz János is a maga módján, a maga igényes mértékén eladta lelkét a közösnek. Nincs az a bölcs statisztikus, aki ennek hatalmas értékét számokba foglalhatná, s krónikás, aki szavakba formálhatná a falusi életet alakító emberek nagyszerű természetét.

* kkor is, ha ez az ember sl egy kicsit még „kötekedő”, ha téved is olykor, s ha nem is olyan messzi múlt még számára Albert ünneplőruhás szónoklata, az istállósarki beszélgetések, a felpántlikázott lovak, az elsői a legeslegelső várakozásteli munkanap a közösben.

Sági Ágnes

övék a tíz hold. föld és nem akkor szántják, amikor eszükbe jut

A vezetők elhatározták, hogy egybe kell hozni á kisparaszti eszközöket. Tervezték, hogy nagy növendék- marha-istállót építenek és ideiglenesen abba kötik a lovakat, a feleslege később úgyis vágóba kerül. Az igazi elkeseredés ekkor következett. Alig készült el az istálló, a hangszóró már hirdette: másnap hajnalban minden gazda vigye állatát, szerszámát. Az elnököt, Albert Károlyt és néhány •más vezetőt saját lovával, saját szerszámával az ébredő nap az istállónál találta. Akadtak azonban olyanok, akik még egyszer kihajtottak a régi földre és azután kanyarodtak az istálló elé. Volt, aki utoljára felpántlikázta a jószágokat, mintha...

Tr ózták a lovakat, a szer- H számot, de közben sopánkodtak, ezzel is odázva az időt: mi lesz, ha elszabadulnak és halálra gázolják egymást ekkora hodályban? Hátha ellopja valaki a szerszámokat, nem lenne jobb mégis odahaza? De akik berúgtak azon a reggelen, azok sem kötekedtek. Csak tehetetlenül, szótlanul nézték, hogy a vezetők keverték az első abrakot. A felületes szemlélő nyugodtan megállapíthatta volna: minden rendben, simán ment. Hiszen a kétszáz lovasgazda közül százkilencvenkilenc önként hozta a lovát. Egytől kellett csak elhajtani. Csupán, aki ismeri a paraszt embert, az tudhatja, nem volt fáklyásmenet ez a kezdet.

Akkor bárki mondhatta volna, hogy az első esztendei huszonkilenc forintos osztást 1963-ra követi a negyven forint, hogy eddigre nyolcán visszajönnek közéjük a városból, hogy a száraz mellett sor kerül az önbe. Akkoriban de sok értekezést ért meg az az istálló! Azóta? Az egész falu hallgat az elnökre, mert hajnaltól késő estig futkároz, hogy jobb legyen mindenkinek. Nem, az sem kommunista, de nagy újságolvasó, politikus, jó fejű ember. Elvégezte a zsámbéki iskolát is. Most jött haza Moszkvából, ott járt tanulmányúton.

Később szó kerül az új Moszkvicsról. H. Kurucz János azonban legyint: hát van és kész! De azelőtt nem volt! — provokálom. Hogy merre utazgat majd feleségével, nem tudja. Illyés Gyulát, régi barátját meglátogatja, az bizonyos. Elmegy Sárospatakra is, ahol először hallotta Illyést beszélni, ahol szívből megszerette az irodalmat. Hazánk más szép tájaira is kíváncsi. Könyvekből ismeri valameny- nyit, hiszen állandóan olvas. Nem akarom szépítem, ez nem új dolog nála. Olvasója volt már a Válasznak is, a Puszták népe pedig sok-sok éve kedvenc • olvasmánya. Kedves kötődéssel mesélik róla, hogy Major Ferenctől „lopja” a Kortársat, irodalmi folyóiratunkat.

Mostanában azonban ez mind ritkábban fordul elő. Kevés az ideje. Nemsokára vizsgázik a mezőgazdasági technikum utolsó évfolyamán. Hátravan a vizsga, de már kérte a felvételét a Ker- ■ tészeti és Szőlészeti Főiskolára ...

Míg mindezt papírra vetem, régi történetek emlékei kísértenek. Az, hogy a nagy átszervezéskor itt. Mogyoródon is aláírták a papírokat. Azt mondták, úgy sincs más választás, majd lesz valahogy. Az első gyűlésen, amikor Albert Károly ünneplő ruhájában felállt és azt boncolgatta, hogyan képzeli a közös gazdálkodást, legtöbben közönyösen hallgattak. Annyit fogtak fel az egészből: holnaptól nem az

; ehéz ember H. Kurucz i Is János. Ha azt mon- • dóm neki: úgy hírlik, hogy ; erőssége a mogyoródi Arany : János Tsz-nek —r szabadko- \ zik. Már hogy lenne az, ami- \ kor annyi mindennel nem ! ért egyet. Most például azért i veszekszik, mert ő másképp f fizetné a paradicsom utáni ; járandóságot, hiszen „a szö- \ vetkezet a tagokért van”. j Mintha akadna valaki, aki \ mást állítana!

\ Ha azt mondom: tekínté- \ lye van, mint ellenőrző bi- \ zottsági elnöknek, nem haj- ] landó erről társalogni. A \ gyümölcsöst hozza szóba. S,

: ha ehhez kapcsolódom: lám,

\ milyen nagyszerű szakembe- \ re a szőlő- és gyümölcste- ; lepítésnek, megint legyint: i „majd csak leszek!"

; Ha azt mondom: ugye : már nem sokszor gondol a I régi tizennyolc holdjára, na- i gyot nevet: már hogyne gon- i dolna! Az is benn van a 41 i hold telepített szőlősben, a ] paradicsomban...

] Amikor azzal próbálko- ] zom, nem lépne-e be a párt- ] ba, hevesen bizonyltja: nem \ kommunista. Minden vasár- \ nap eljár a templomba, is- ] tenhívö. A másik pillanat- ] ban azonban már a párt- | titkárt emlegeti. Az az em- í bér! — azt nézze meg ma- \ gának — ajánlja. — Néha, \ igaz a plafont éri nagy í mérgében. Olyankor ráte- ; szem vaskos kezem (közben ! mutatja) a vállára és pró- ; bálom visszaszorítani. Tudom, csak azért pöröl, mert jót akar. Ha nem is vagyok ; kommunista, segítek neki, l mert szeretem.

; -ry eszélik, kezdem új gon- í dolattal, hogy az ála- í kuláskor azt mondta Albert ; Károlynak, az elnöknek: el- ! adtad a lelkünket komám. ; Tréfáltam csupán — szépi- ■ ti ö — és haragszik, amiért ; kellemetlen régit elevenítek j fel. Azért fejére olvasom, í amit úgyis tud —, nem na- ! gyón állt a nyelve abban ! az időben tréfára. Azután ‘ Albert Károlyról beszél. Arról, hogy az istállójuk sarkában százszor találgatták: jó lesz-e, ha belépnek a fsában folytatódott, s itthon sem fejeződött be, tart napjainkban is. Az olasz évek két legszebb képe a híres olasz filmváros, a Cinecitta halvány színeivel is tündökletesein élénk képe, valamint a Hegyen épült város. A párizsi esztendők emlékét idézik a Szajna-parti világváros csupaszín utcaképei, a művészvilág ezer színű Mont- martre-ja, a kémény erdejükkel annyira jellegzetes párizsi tűzfalak és háztetők:

nem megnyugtat? Egyik is, másik is, kétségtelen. És még valami. Mélységes humánuma.

Végh Dezső nem tartozik a „lázadó” művészek népes táborába. Jóllehet, képei kivétel nélkül modern felfogásról, a XX. század emberéhek látásmódjáról tanúskodnak, művei mégsem hökkentik vagy döbbentik meg a nézőket. Gondolatainak, a világ dolgairól alkotott véleményének egyszerűségre töÜveges csendélet

rekvő képi kifejezései köny- nyen utat találnak az emberek érzelem, és gondolatvilágaihoz. Ennek eredője elsősorban az, hogy művei mindig közvetlen élményből fakadnak, olyan élményekből, amelyek éppen úgy megtörténtek velem is, mint másokkal, tehát a mi emlékképpé vált élményeinket is tükrözd. Én is láttáim már úgy a Vízivárost, ahogy Végh Dezső, csak éppen képben megfogalmazni nem tudtam soha az akkor támadt élményeket. És láttam a nemes egyszerűségében is olyan csodálatos Börzsönyi hajnalt, csak maradandóvá nem tudtam tenni ezt a nagyszerű emlékképet. Végh Dezső megtette helyettem, s mások helyett.

UJT

„

___ , . 2______________

T

anulmány egy képhez

Újra és újra feMdézhetővé varázsolta egykor oly kedves, gazdag élményekkel teljes emlékképeinket, anélkül, hogy szolgaian másolta volna a természet jelenségeit. A természet számára csak nyersanyag, amely akkor válik művészi élménnyé, ha „belefestette” gondolatait, elképzeléseit, a látott kép keltette legbensőbb érzéseket.

KÜLÖN FEJEZETET képez művészetében váxosképsorozata, amely már római tartózkodása alatt kezdődött, PárizsPlace Ravignan, Öreg Pa-: rizs, Montmartre, Városkép., Honi témát ehhez a sorozat-* hoz a Víziváros, Óbuda és j Szentendre adott. ;

Portréi, tanulmányai külön - színt jelentenek művészeté-! ben. A legsikeresebb alkotás! ezek közül a világhírű fran-! cia író, Jean Cocteau érzé-! kény, kesernyés portréja, ; akihez baráti szálak fűzték; párizsi évei alatt. Jómagam; soha nem találkoztam szem-; tői szembe Cocteau-val, mű-* vei alapján mégis pontosan! ilyennek képzeltem el, aho-; gyan Végh Dezső állította! elém. De a sikeres portrék! közé tartozik Destefanás, I.‘ Printemps és W. építész arc-; képe is. i

Az egy hete megnyílt kiál-: Utason hetven kép illusztrál-; ja a hatvanhat esztendős mű-1 vész négy évtizedes életút- i ját. A tárlat anyaga alapos j betekintést enged egyénisé- j gébé, gazdag érzetem- és: gondolatvilágába,

MŰVÉSZI RANGJA túlnő az or-;

szág határain. Külhonban; jobban ismerik nevét, mint; idehaza. Mi az oka ennek? ] Feltétlenül hozzájárul nagy-] nagy szerénysége, csendes; visszahúzódása, amely egy-] aránt fakad hányatott életé-; bői, s abból a bizonyos fokú; közömbösségből, amely itt-; hon s elsősorban Vác váró-; sában veszi körül. Több meg- ] értést és megbecsülést érdé-] meine, elsősorban a város; vezetőitől. Nem először tesz-; sízük már szóvá ezt lapunk; hasábjain, de szeretnénk re-i mélni, hogy végre utoljára.; Akik eddig kételkedtek Végh; Dezső életművében, azoknak; csak annyit mondhatunk: menjenek el a Vak Bottyán Múzeumba, és fedezzék fel maguknak Végh Dezső festőművészt. Nem bánják meg.

Prukner Pál

í

Anne-Marie Sauty, a Szüzek í című új francia film egyik 2 női főszereplője.

\

Még őt új magyar filmet j láthatunk ebben az észtén- ? dőben. Októberben a Párbe- $ széd és a Foto Háber, no- ^ vemberben a Nappali sö- ^ tétség, decemberben pedig ^ A szélhámosnö és a Germinal ^ kerül bemutatásra. í

6

Walt Disney megérkezett ? Berlinbe és megkezdte Erich í Kästner regényéből filmre t írt Emil és a detektívek ^ forgatását.

4

Dániában filmre viszik a $ londoni botrányhősnő, Chris- $ tine Keeler életét. Stephen ^ Ward öngyilkossága után | Keeler kisasszony állítólag £ nem vállalta el a film fő- ^ szerepét. Egyébként az angol £ filmművészek szakszervezete £ nem vette fel soraiba a Pro- $ fumo-ügy hírhedt „hősnő- 0 jét”. Keeler szerepét a film- | ben egy angol színésznő, f Yvonne Buckingham játssza. ^

A Dél-afrikaj Unió kor- ^ mánya betiltotta a Fenn az ^ ég című angol filmvígjáté- ^ kot, mert annak több jele- ^ nete a négereket és a fehé- ^ reket azonos életkorúimé- ^ nyék között mutatja be. *

EGY TÁRLAT megtekintése

bennem mindig a legintimebb baráti beszélgetések hangulatát idézi. A termek áhíta- tos csend jéíben — ahol kéretlenül is mindenki lehalkított hangon vagy suttogva beszél — a művész leplezetlenül tárulkozik fel a néző előtt: ilyen vagyok, ezt vallom az életről, az emberekről, a világ dolgairól; pereljetek vagy dicsérjetek érte, nem bánom, csak arra kérlek benneteket, hogy olyan őszintén mondjátok el rólam véleményeteket, mint amilyen tiszta szívvel, őszintén állok itt én előttetek —■ műveimben.

Végh Dezső Vácott most megnyílt kiállítása is ilyen szavak nélküli, képekbe sűrített vallomás az életéről, a világról alkotott véleményéről. Ez a vallomás1, amelyet önmagáról ad, négy évtized kísérleteit, tévedéseit és sikereit tárja elénk.

RÓMÁBAN KEZDTE, Párizsban folytatta tanulmányait A tanítómesterek sorában olyan nevek szerepelnek, mint Pet- rucci, Patou, Komiszarjevsz- kij és Pitojeff. S akik művészetükkel leginkább hatottak rá: Utrillo és Bonnard. Volt plakát-, divat-, díszlet-, jelmez- és textüitervező, több száz itthon és külhoniban megjelent könyvet illusztrált vagy tervezte ízléses, modern borítóját. Minderről az is meggyőződhet, aki csak ezen a kiállításon találkozik először sokszínű, gazdag művészetével.

A kubisztikus díszlettervektől (a párizsi VII. Eduard kísérleti színházban kerültek kivitelezésre) a posztimpresz- szionista képeikig hosszú utat tett meg négy évtized alatt. Mint ipar- és festőművész, egyaránt művészit és maradandót alkotott.

Régóta foglalkoztat a gondolat: mi fi titka kivételes tehetségű, egyéni hangvételű művészetének? Képeinek tiszta színvilága és gondosan megkomponált szerkezete? Vagy szemléletmódja, miszerint a világot derűs nyugalommal veszi tudomásul, s így műveivel nem fölkavar, ha-