Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST ME GYEI y ^ VII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM ÁHA 50 FII.I.KR 1963. AUGUSZTUS 7, SZERDA Haladjunk tovább az eddigi úton Beszámoló a kül- és belpolitikai helyzetről, a magyar párt- és kormány- küldöttség szovjetunióbeli útjáról és időszerű feladatokról Amint már keddi számunkban közöltük, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány hétfőn délután nagygyűlést ren­dezett a Kisstadionban. A gyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke beszédet mondott. Mai számunkban ismertetjük Kádár János elvtárs beszá­molóját a Szovjetunióban járt magyar párt- és kormánykül­döttség útjáról, az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Kádár elvtárs beszéde be­vezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglal­kozva rámutatott: Jelentős belpolitikai felada­tokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felül­vizsgálatával, a személyi kul­tusz utolsó maradványainak felszámolásával, olyan belpo­litikai kérdésekkel, amelyek részei voltak az 1956-os ellen- forradalmi események teljes lezárásának. Foglalkoztunk a gazdasági és a kulturális épí­tés nagy kérdéseivel. Olyan alkalmakkor, amikor a belpolitikai teendőket nem­zetközi program váltja fel, s összegezzük, hogy mit mon­dunk majd barátainknak, ak­kor látjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket szor­galmasan és állhatatosan dol­gozó népünk pártunk vezeté­sével elért a szocialista épí­tésért, népköztársaságunk fel­emeléséért végzett munká­ban. (Taps) Kedves elvtársak! — foly­tatta beszédét Kádár János. . Körülményeim úgy alakul­tak, hogy a legutóbbi hetekben öt küldöttségnek voltam tag­ja. Jártam Északnyugat- Lengyelországban, a Ma- zuri-tavaknál, lengyel ba­rátainknál, testvéreinknél. Gomulka elvtárséknál. (Nagy taps.) Jártam Ber­linben, ahol Ulbricht elv­társ 70. születésnapjának ünnepségén vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél voltam, akik talán Európa legké­nyesebb pontján, konti­nensünk közepén, né­met földön tűzték ki a szo­cialista forradalom zászla­ját. (Nagy taps.) Jártam a nagy szovjet földön is, hű barátainknál, szövetsége­seinknél, szovjet testvére­inknél. Ennek az útnak három prog­rampontja Volt: párt- és kor­mányküldöttségünk baráti lá­togatása; részvétel a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának ülésén, majd a Varsói Szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén, — ahol szintén fontos politikai kér­déssel — egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoz­tunk. (Nagy taps.) Mindenütt, ahol elvtársaim­mal együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szivélyes vendéglátásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tiszte­lettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket. Tudjuk és számunkra ez a legfontosabb, a legdrágább, — hogy a testvéri szeretet, amely- lyel bennünket köszöntöttek, pártunknak, a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a szocializmust épí­tő népünknek, a magyar nép­nek szólt, (Nagy taps.) Pártunk, népünk becsülete megnövekedett Elvtársak! Kellemes do­log mostanában a magyar kommunisták és a szocia­lizmust építő magyar nép követeként a szocialista világban megfordulni. Pártunk, népünk becsülete megnövekedett. A szocialista országok népei előtt azért nö­vekedett meg, mert az a se­gítség. amelyet népünk forra­dalmi harcához a testvéri né­pek nyújtottak, nem volt hiá­bavaló. Azt az anyagi és nem­egyszer véráldozatot, amelyet a népünkkel való szolidaritás, az igaz, testvéri együttérzés jegyében, ügyünkért hoztak, arra érdemes népért hozták. Bár testvéri országokban jár­tunk. találkoztunk tőkés or­szágok képviselőivel is. El­mondhatom, hogy a Magyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értők szemében is megnövekedett, még az el­lenség is megtanulta tisz­telni a Magyar Népköz- társaságot. A testvéri népek azért tiszte­lik, becsülik és szeretik né­pünket és azért tanulták meg még ellenségeink is tisztelni népköztársaságunkat, mert pártunkat, népünket, most határozott, következetes, vilá­gos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert látják, hogy pártunk irányításával népünk hatalmas munkát végzett, megvívta azokat a politikai harcokat, amelyek elé a tör­ténelem állította, mert teljes mértékben helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság tör­vényes. szocialista rendjét, mert népünk következetesen, eltökélten és eredményesen halad a szocializmus építésé­nek útján. Tisztelet és megbecsülés tapasztalható a Magyar Népköztársaság iránt, mert leraktuk a szocialista társadalom alapjait. mert mindenki tudja, hogy kitéré­sek nélkül haladunk a szo­cialista társadalom teljes fel­építésének útján. (Nagy taps.) Megmondom őszintén, ha­zaérkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkí­vül örül az ember olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a | gyerekek is értenek magya­rul (derültség) és az már óriá­si előny számunkra, hogy saját honfitársainkhoz szólha­tunk, méghozzá tolmács nél­kül (derültség). Ilyenkor még inkább meg. erősödik az emberben az az érzés, hogy ha világo­san, értelmesen, magyar nyelven megbeszéljük közös ügyeinket, akkor Kádár János elsősorban a párt- és a kormányküldöttsé­günk szovjetunióbeli látogatá­sáról, arról a fogadtatásról emlékezett. meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítet­te a magyar küldöttséget. Jelentős, tekintélyes progra­mot bonyolítottunk le — mondotta. Utunkon mindenféle klí­mával találkoztunk: sza­kadó esővel, száraz idő­vel, meleggel, hideggel. Jártunk Csapon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Taskentben, Irkutszkban, Bratszkban, Krasznojarszk- ban és ismét Moszkvá­ban. Volt azonban valami, ami so­ha, sehol nem változott. Min­denütt, az eső zuhatagán, a napsütésben, a hűvös időn és a melegben áttört valami le- írhatatlanul forró elvtársi, ba­ráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal találkoz­tunk, akár helyi, akár orszá­gos vezetőkkel. Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, soha­sem felejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket megosz­tani önökkel, de nemtudjuk, mert ehhez kevés az emberi szó. Talán az újságírók, az írók, a fotóriporterek, a fil­mesek segítenek majd ebben. Elhoztuk azonban szívünkben az érzéseket, s e látogatás Után erősebbek vagyunk, mint an­nak előtte, amikor elindultunk barátainkhoz, a Szovjetunió­ba. (Taps.) Nem tudom elmondani önöknek, hány üzenetet bíz­tak ránk, mert vezető embe­népünk nagyszerűen egyetértésre juthat min­den kérdésben és erőit még jobban tömörive, fel­tartóztathatatlanul és mind nagyobb lendület­tel tudunk előre menni történelmi utunkon. rek, a gyárak dolgozói, űrha­jósok, az üzbegisztáni kolhoz pionírjai egyaránt azt kérték, hogy adjuk át üdvözletünket. Elhoztuk népünk legis­mertebb, legközelebbi szov­jet barátainak köszöntését. Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs (nagy taps), Brezsnyev elvtárs, Miko- jan elvtárs és számtalan más vezető szovjet elvtár­sunk, százezernyi szovjet dolgozó és mondhatjuk, az egész szovjet nép test­véri üdvözletét, a magyar kommunistáknak, munká­soknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek, szocializ­must építő magyar né­pünknek. (Hosszan tartó taps.) Láttuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a gyárak­ban, a kolhozokban, a tudo­mányos központokban, a ha­talmas erőművek építésénél, a legkülönbözőbb munkahe­lyeken. A gigantikus építés, az ezernyi helyen látható, fe­gyelmezett, öntudatos, áldo­zatkész, pontos, lelkiismere­tes munka úgy foglalható össze, hogy láttuk a kommu­nizmust építő embert, láttuk a kommunizmus építését. (Nagy taps.) És — ami számunkra nem kis örömet jelentett — láttunk egy hatalmas kommunista sereget, a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely sziklaszi­lárd egységben tömörül lenini központi bizottsá­ga köré. amelyet a mi drága barátunk, Hruscsov elvtárs vezet. (Nagy taps.) lis együttműködésről, a két ország népeinek közvetlen kapcsolatairól. Ami nagyon fontos: megegyeztünk, hogy összes eddigi kapcsolatainkat to­vább mélyítjük, kiszéle­sítjük és magasabb szín­vonalra emeljük. (Taps.) Úgy döntöttünk, hogy az illetékesek megvizsgálják, ho­gyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szóló, gyümöl­csöző együttműködési megál­lapodást kötni. A megbízott elvtársak már hozzáfogtak a munkához és azzal bíztatnak bennünket, hogy a feladatot jól megoldják. Tárgyalásaink, megállapo­dásaink nagyszerű eredmé­nyekkel zárultak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy len­dületet adnak a szocializ­mus építésének hazánk­ban. (Taps.) Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken — ame­lyeknek természetesen külön- külön megvan a maguk fon­tossága. gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban — a küldöttség munkájának leg­főbb eredménye: tovább erő­södött fegnverünk. pajzsunk legfőbb nemzetközi táma­szunk, a magyar—szovjet ba­rátság — jelentette ki Kádár elvtárs. Barátságunknak történelmi gyökerei vannak — mon­dotta ezután. Üzbegisztán­ban és Szibériában, ahol ko­rábban hasonló színtű és összetételű magyar párt- és kormányküldöttség nem járt. Mindenütt találkoztunk olyan emberekkel, akik valamikor — még a Tanácsköztársa­ság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd har­coltak felszabadulásunkért a második világháború idősza­kában, vagy 1956-ban köz­vetlen és személyes segítsé­get nyújtottak nekünk. De Üzbegisztánban és Szibériá­ban azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet emberek — emlék­Teljes az egyetértés köztünk Elhoztuk népünk legismertebb, legközelebbi szovjet barátainak köszöntését Láttuk azt a Lenin alapítot­ta pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatat­lan, sziklaszilárd egységbe forrva, feltartóztathatatlanul halad előre a kijelölt, világos lenini úton. (Taps.) Hozzáte­szem: számunkra, a magyar munkásosztály, a magyar nép képviselői számára rendkívül jóleső érzés volt, hogy ez a lenini úton járó, hatalmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szovjet nép pártunk és népünk hűséges barátja, szilárd szövetségese, test­vére, aki jó időben, rossz időben velünk volt, ve­lünk van és velünk lesz a jövőben is. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket párt- és kormányküldöttsé­günk a szovjet elvtársakka! folytatott, ismét megállapít­ható volt, hogy az összes megtárgyalt kérdésekben, a szocialista építés, a kommu­nista építés kérdéseiben, or­szágaink, pártjaink, népeink kapcsolatainak kérdéseiben, a nemzetközi kommunista moz­galom és a külpolitika kér­déseiben teljes az egyetértés közöttünk. (Taps.) Szovjet ’ elvtársaink tájékoz­tattak bennünket további ter­veikről. A mérhetetlen ará­nyok, a hatalmas számok és tervek, amelyekről beszéltek, azt bizonyították számunkra, i hogy a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú. Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két ország kapcsolatainak vala­mennyi kérdését, pártjaink, kormányaink közös tenniva­lóit, beszéltünk a magyar- szovjet gazdasági és kulturá­művek és egyéb megemléke­zések formájában — mind a mai napig meleg szeretettel őrzik azoknak a magyar vete­ránoknak az emlékét, j akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában Lenin szavára hallgatva — csatlakoztak az első vörösgárdákhoz, a Vörös Hadsereg első osz­tagaihoz, a vörös partizánok­hoz, s ott. internacionalista módon becsülettel eleget tet­tek kötelezettségüknek — a szovjet, hatalom oldalán léptek fel és ezzel a mi népünk szabadságáért és szo­cialista jövőjéért is harcoltak (Taps.) Jó. hogy barátságiinknak történelmi gyökere és múlt- I ja van, de nem kevésbé jő és fontos, hogy reális és szi­lárd alapja van a jelenben és a jövőben is. Internacionalista egyet­értésünk, céljaink közös­sége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kom­munista Pártját és a Magyar Szocialista Mun­káspártot, államainkat és népeinket. Azt is meg kell mondanom, hogy barátságunk szovjet testvérpártunkkal, a szovjet kormánnyal és a szovjet nép­pel olyan barátság, amely jó mindkét ország népének, jó a szocialista világ népeinek. Jó a nemzetközi kommunista mozgalomnak és minden jó­zan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van. A szovjet—magyar barát­ságról tehát valóban el­mondhatjuk. hogy része, éltetője, kovásza annak a szélesebb, hatalmas front­ra kiterjedő, internacio­nalista összefogásnak, amely a szocialista orszá­gok, a nemzetközi kom- munitsa mozgalom, a füg­getlenségért harcoló né­pek, a békéért harcolók egységét hivatott erősíte­ni. Utalt ezután Kádár János arra, hogy küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása je­lentős, fontos nemzetközi ese­mények sorozatának idősza­kára esett, összeült a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa, éppen Moszkvában tár­gyaltak a részleges atomcsend- megállapodásról, s a látogatás idején hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szov­jetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben ter­mészetesen állást is foglal­tunk. abban a meggyőződés­ben, hogy ismerjük Központi Bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy ál­lásfoglalásunkat jóvá­hagyják. (Taps.) fgy ál­lást foglaltunk a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-1 nyílt levelével kapcsolatban is. s közöl­tük, hogy mi. magyar kommunisták a Szovjet­unió Kommunista Párt­jával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészé­ben egyetértünk. (Taps.) Mi egyetértünk, teljesen szo­lidárisak vagyunk a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­val, s ez nem valamiféle ud­variasság a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, ha­nem ezzel saját álláspontun­kat, pártunk állásponttal. a (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János:

Next

/
Thumbnails
Contents