Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
2 "Wfirííio 1983. AUGUSZTUS 4, VASÄRNAP A szocializmus - a világ forradalmit fejlődésének fő ereje Csernyajev cikke a Pravdában A fontos állásfoglalást kivonatosan közöljük: ' Annak a kérdésnek, hogy korunkban hol kell megtalálni a világitörténelem legfőbb ellentmondásainak csomópontját, s következésképpen hol van a jelenlegi forradalmi mozgalom központja, rendkívül fontos elvi és politikai jelentősége van. A 81 kommunista párt nyilatkozata kimondta: Í „Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik”. A továbbiakban pedig: „Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak”. A nemzetközi kommunista mozgalom e két formulában teljes világossággal meghatározta, hogy korunkban miként értelmezik a világ forradalmi mozgalma központjának szerepét és hol van ez a központ. A kínai sajté számos cikke, a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele és a kínai vezetők legutóbbi megnyilatkozásai semmi jelét nein mutatják, hogy ilyen módon fognák fel ezt a kérdést. Sőt, mi több, egyértelműen tudtul adják, hogy a szocialista . tábor mintegy az , Igazi” forradalmi mozgalom sajátos hátországaként tekintendő, úgy, ahogyan azt ők elképzelik. A KKP anyagaiban gazdag idézetgyűjte- ményt közölnek a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveiből és Sztálin munkáiból a gyarmati népek felszabadító harcának jelentőségéről. Ezeket az idézeteket olvasva, nem lehet azonnal felismerni az összeállítók elképzeléseit. A elgondolás azonban hamarosan világossá válik. A kommunisták számára általánosan elismert és megszokott igazságok ismételgetésével azt a benyomást keltik, hogy a KKP vezetősége a tételek következetes védelmezője, míg „egyesek" a kommunista mozgalomban talán már meg is tagadták őket. És ami a fő, Marx és Lenin egyes művei egész szöveg-ösz- szefüggéséből kiragadott idézetekkel arra a gondolatra akarják juttatni az olvasót, hogy a fejlett kapitalista országok munkásosztálya és népei elvesztik forradalmiságu- kat és Ázsia, Afrika, s Latin- Amerika „szegény országainak" nemzeti felszabadító mozgalma menti meg őket majd a kapitalizmustól. Ébből ered korunknak, a kínai elvtársak véleménye szerint a nemzetközi kommunista mozgalom előtt álló: „alapvető feladata”. „Támogatni Ázsia, Afrika és Latin-Amerika elnyomott nemzeteinek és népeinek forradalmi harcát, mert ez a harc döntő jelentőségű az egész nemzetközi proletariátus ügye szempontjából”. A továbbiakban kitűnik, hogy ennek a harcnak döntő jelentősége van a nyugati országokban a kapitalizmus felszámolása és a szocialista országoknak az imperialista agressziótól való megvédése szempontjából is. így azután a KKP teoretikusai szerint, amikor a forradalmi munkásosztály teremtette szocialista eszme megvalósulása befejező történelmi szakaszába lépett, a világ forradalmi mozgalmának központja áthelyeződött a nemzeti felszabadító harc övezetébe, vagyis oda. ahol a proletariátus távolról sem mindenütt alakúit osztállyá, vagy egyelőre egyáltalán nincs még ipari proletariátus és ahol — mint például az afrilcai országok döntő többségében — még marxista—leninista párt sincs. A kommunista pártoknak a népek és az imperializmus egykori gyarmati perifériáin levő országok irányában folytatott politikája a proletár internacionalizmus elvein alapszik és ez előírja harcuk és progresszív irányú fejlődésük minden eszközzel való sokoldalú támogatását és segítését. Mindez azonban nem változtat azon a vitathatatlan tényen, amely magából a szocialista világforradalom marxista—leninista elméletének alapjaiból ered, mely szerint a szocialista világ forradalom vezető ereje a nemzetközi munkásosztály marxista—leninista pártjaival az élen. Ismeretes, hogy V. I. Lenin, a korszák meghatározásáról azt tanította; abból kell kiindulni, „melyik az az osztály, amely egyik vagy másik korszak középpontjában áll, s meghatározza a korszak fő tartalmát, fejlődésének fő irányát, az adott korszak történelmi viszonyainak fő sajátosságait stb:• A kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű átmenet korszakában ez az osztály csak a munkásosztály lehet. „A forradalmi mozgalom valamennyi más feladatának megoldása óriási mértékben függ a szocialista világrendszer megszilárdulásától. Ezért a kommunista és munkáspártok vállalták, hogy szüntelenül erősítik a népek nagy szocialista közösségét, amelynek nemzetközi szerepe és hatása évről évre növekszik. Pártunk ennek a rendkívüli fontos feladatnak a megoldásában látja legmagasabb fokú nemzetközi kötelezettségét.” — így határozza meg a kérdést július 14-i nyílt levélében az SZKP Központi Bizottsága. És minden igazi marxista —leninista csak így foglalhat állást ebben az elvi jelentőségű kérdésben. Annak a magyarázatnak, amelyet a kínai elvtársak fűznek ehhez, lényegében kispolgári, narodnyik jellege van. A KKP teoretikusai számításba veszik, hogy nemcsak a szocialista munkás- osztály, hanem a világ öntudatos proletariátusa sem lesz soha hajlandó egyetérteni a forradalmiságnak és a forradalmi központnak ilyenfajta magyarázatéval. Sohasem követik majd azokat, akik ilyen nézeteket hirdetnek. A kínai propaganda éppen ezért láthatólag célul tűzte maga elé a szocialista rendszer határain túl levő munkásmozgalom lejáratását, különösen vonatkozik ez a fejlett kapitalista országokra, ahol a munkásmozgalom alapvető erői összpontosulnak, megingatni a népekben a munkásosztály forradalmi lehetőségeibe vetett hitet. Evégett alaposan felhasználják a forradalom fejlődésének útjaira vonatkozó kérdést. Az eszköz ugyanaz, mint más esetekben: a munkásmozgalom forradalmi élcsapatai nézeteinek meghamisítása és a marxizmus általános tételeinek dogmává változtatása. Meghamisítják mindenekelőtt a XX. kongresszus irányvonalát, amelynek a forradalom útjai sokféleségéről levont megállapításait szánalmas karikatúraként — a parlamenti úti állítólagos „univerzálásaként” állítják be. És a békés útért vívott harc szükségességének elismerését — ahol az lehetséges — dogmatikusan a forradalom elárulásaként és a marxizmussal való szakításként tüntetik fel. A világforradalmi központnak a nemzeti felszabadító mozgalom övezetébe való áthelyezéséről szóló elméletek igazi célja szemmel láthatólag az, hogy csökkentsék a Szovjetunió szerepét, lejárassák a szocialista tábort abban a formájában, ahogyan történelmileg kialakult. Ezzel az irányzattal szorosan összefügg az a beállítás is, amelybe a kínai elvtársak a jelenlegi világ ellentmondásai fő csomópontjának kérdéseit helyezik. A kínai teoretikusok a jelen világ ellentmondásainak gócpontját az amerikai imperializmus és más nem szocialista országok — elsősorban Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népei — közötti ellentmondásokban látják. Különlegesen fontosnak tartják az amerikai imperialisták és más országok imperialistái közötti ellentéteket is. Könnyen megállapítható, hogy a világ ellentmondásainak sarkalatos pontjáról hirdetett kínai koncepció tulajdonképpen csak segédeszköz a világforradalmi mozgalom súlypontjának áthelyeződésére vonatkozó tétel alátámasztására és ennek a koncepciónak a szakadár irányzata különösein nyilvánvaló ebben a vonatkozásban. A valóságban, amennyiben a szocialista tábor a mai világ fő ellentmondásainak határain kívül helyezkedik el, •akkor a tábor külpolitikája (amelyért, s ezzel mindenki tisztában van, különösen a Szovjetunió viseli a felelősséget), nem képez hatékony forradalmi erőt. S ebben az esetben az elnyomott népek antiimperialista harcukban (amely a kínai vezetők szempontjából az alapvető forradalmi erőt jelenti) nem várhatnak ettől a politikától semmiféle hasznot. Ha pedig tovább követve a kínai elvtársak nézeteit, elfogadjuk, hogy az ellentmondások gócpontja az imperialista hatalmak egymás közötti harca és az amerikai imperializmus, valamint az elnyomott népek közötti ellentmondás, akkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris háború lehetősége csupán a „gyáva jelenkori revizionisták” kitalálása, s ezért úgymond az amerikai imperializmus elleni, bármilyen kalandba bele lehet bocsátkozni, az igazságos háború nemes forradalmi jelszavával takarózva. Ám, ha az ilyen politika következtében ki is robban a nukleáris világháború, a KKP- beli „teoretikusok” ezt nem tekintik nagy bajnak: az életben maradottak előtt — szerintük — „ragyogó perspektívák nyílnak”. Nehéz megszabadulni attól a gondolattól, különösen a kínai sajtónak a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötése elleni hadjárata fényében, vajon nem arra számftanak- e, hogy az imperializmus értelmetlen és felelőtlen provokál ásáórt „másoknak” kell megfizetni — azoknak, akik ellen a - legreakcíósabb imperialista erők elsősorban irányítják nukleáris fegyvereiket? Lehetséges, hogy ez a végső lényege a „papír- tigrisről” és az igazi forradalmi hősök „önfel áldozásáról” szóló fecsegésnek? Ez olyan emberek logikája, akik felelőtlenül játszanak a nemzetközi kommunista mozgalom sorsával, olyan embereké>, akik előtt nincs értéké a népek szocialista közösségének — a nemzetközi munkásmozgalom több mint százéves történelme vívmányának, az egész dolgozó emberiség támaszának és reményének. Újabb kilenc földrengés Szkopljeban Szovjet küldöttség Tokióban Pénteken G. A. Zsukovval, a Szovjet Békebizottság elnökségének tagjával az élen, szovjet küldöttség érkezett a japán fővárosba. A küldöttség j szombaton Hirosimába utazik, ahol részt vesz a nukleáris ! fegyverek betiltásáért küzdő mozgalom 9. nemzetközi értekezletén. Zanzibar csatlakozik a Kelet-Afrikai Államszövetséghez Tom Mboya, kenyai alkotmányügyi miniszter, pénteken a képviselőházban bejelentette, hogy Zanzibár csatlakozni kíván a megalakítandó Kelet- Afrikai Államszövetséghez. A Kenyát, Ugandát és Tanga- nyikát magába foglaló államszövetség megalakításáról szóló tervezetet tizenöt napon belül készítik el és az érdekelt országok képviselői augusztus végén, vagy szeptember elején értekezletet tartanak. A szkopljei földrengésjelző állomás péntek délután 14.30 órától szombat reggel 7.30 óráig újabb kilenc földrengést regisztrált a városban. Ezek közül a péntek délutáni négy fok, a szombat hajnali öt fok és a szombat I reggel 7.29 órakor bekövetkezett földrengés 4 fok erősségű volt. A Macedón Tájékoztatásügyi Államtitkárság közleménye szerint a július 28-i szkopljei nagy földrengés időpontjában Szkopljeben tartózkodó külföldiek száma még mindig ismeretlen. Nem teljes adatok szerint körülbelül kétszáz külföldi tartózkodhatott a macedón fővárosban. Az eddig összegyűjtött adatok szerint a földrengés következtében 14 külföldi vesztette életét. A romok alól 21 külföldit mentettek ki. Mintegy húsz külföldi sorsa ismeretlen. Jean Despeyroux, párizsi mérnök, a földrengésbiztos épületek tervezőszakértője az UNESCO megbízásából és a jugoszláv hatóságok kérelmére Szkopljeba érkezik. A francia szakember két hetet tölt majd a földrengéssújtotta macedón fővárosban és kifejti szakvéleményét az újonnan építendő házakkal kapcsolatban. Az MTI tudósítója arról ad^hírt, hogy Szkopljéban éjjel-nappal szakadatalnuj. folyik a romok eltakarítása. A legutóbbi 24 óra alatt további 24 épület romjai alól ástak ki halottakat. A nagyobb romhalmazok eltakarításán, amelyek alatt még áldozatok vannak, pillanatnyilag 4217 bányász, hegesztő és katona dolgozik. Az ország minden részéből továbbra is érkeznek Szkopl- jébe gépek, de még mindig legalább 30 rakodógépre, 150 tehergépkocsira és 10 áram- fejlesztőre, valamint víztartálykocsikra lenne szükség. Ben Bella algériai miniszterelnök pénteken kétnapos hivatalos . látogatásra Barna- tóba érkezett. A repülőtéren mondott rövid beszédében egyebek között kijelentette: felhasználom az alkalmat arra. hogy üdvözöljem a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között Moszkvában megkötött nukleáris kísérlettilalmi egyezményt. Reméljük, hogy ez a megállapodás az első lépést jelenti azon az úton, amely más egyezmények megvalósításához vezetve megóvja a világot a háború borzalmaitól. Soha Franciaország nem volt olyan elszigetelt, mint ma — ez a francia sajtó egyöntetű véleménye Kennedy sajtóértekezlete után. Az Aurore rámutat, hogy az elszigetelődés korántsem célja, hanem sokkal inkább eredménye a gaulle-ista politikának. Franciaország hosszú időn keresztül Európa kártyáját játszotta meg — írja a lap kommentátora. — Ez az Európa természete\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\Vv\V\\\\\\\\\\\^ A hét térképe és karikatúrája A Volksstimme osztrák lap közölte ezt a térképet, amely hűen érzékelteti az európai helyzetet. A fekete részek: a NATO-államok, a szürke részek: a varsói paktumhoz tartozó országok, míg a fehér színűek: az el nem kötelezettek. A térkép különösen időszerű most, amikor sok szó esik a NATO és a Varsói Szerződés államainak megnemtámadási szerződéséről A hét karikatúrája a Sächsische Zeitung című német lapban jelent meg és azt érzékelteti, hogy a világ országainak túlnyomó része „igent” mondott a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anelia atomcsen^szerződésére. Két országban azonban, Franciaországban és Kínában ellenzéssel fogadták a megállapodást sen De Gaulle kontinentális Európája lett volna, tengelyében Párizs és Bonn megegyezésével, úgy ahogy azt Adenauer kancellár is elképzelte. Ez az Európa, Amerika és a Szovjetunió között azt a bizonyos „harmadik erőt képezte volna, amely e politika hívei szerint a világ egyensúlyának elengedhetetlen részét képezné. Ez volt a terv, és nem hiányzott belőle a nagyság, .csak éppen kudarcot vallott”. A francia lapok egyöntetűen ; hangsúlyozzák, hogy Anglia távoltartásával : Franciaország elidegení- : tette magától a Közös í Piac partnereit is, s a francia—nyugatnémet > szerződésnek, amelyhez De Gaulle olyan nagy re- i ményeket fűzött, ma már \ nincs lényeges tartalma. ! „Bonn az angolszászokat vá- í lasztotta” — írja az Aurore. — ! A legutóbbi Kennedy nyilat- ! kozat pedig azt mutatja, hogy ; Franciaország nem számíthat \ számára alkalmas nukleáris í megegyezésre Amerikával. í Az elszigeteltség nyomán — ; mutat rá a Liberation — 5 „Franciaország teljesen egye- \ dűl farigcsálja majd bombács- % kaját és teljesen egyedül vi- í seli majd a gazdaságát és ! pénzügyeit katasztrofálisan Í érintő terheket", í Ebben a helyzetben, amikor a francia elszigeteltség hosszú £ időre szól — \ váratlanul hírek terjedtek £ el arról, hogy De Gaulle jelölteti magát az 1985-ös elnökválasztásokon, sót \ esetleg már 1964-ben sor í kerül választásra. / J Mint ismeretes, a 73 éves £ francia köztársasági elnök hétfői sajtóértekezletén nem j válaszolt az utódlására vonat- í kozó kérdésekre, s kedden is- \ mét visszatért birtokára Co- $ lombey—Des-Deux—Englises- % be. Nehezen lehet tehát kide- J ríteni, miért indultak meg í éppen most ezek a találgaíá- £ sok í Francia sajtókörökben az a \ vélemény alakult ki, hogy a \ híresztelések az államfő vá- \ laszát jelenthetik Kennedy £ sajtóértekezletére. A Figaró ^ szombati száma rámutat, hogy \ De Gaulle olyan hosszú- í távú politikai játszmába ! kezdett az atomkísérletek j folytatásával, amelyet nem í fejezhet be ha két év múl- í va, 1965-ben lemond a ba- J falómról és visszavonul í vidéki birtokának magányába. í Ha De Gaulle 1965-ben is- S mét jelölteti magát az elnök- \ választásokon, ez azt jelenti: í hogy 1972-ig hatalmon ma- í rád. Ez viszont közvetett vá- ! laszt jelenthet azokra a felté- í telezett amerikai szándékok- í ra. hogy Washingtonban kijárják De Gaulle utódját. Ben Bella üdvözli a moszkvai egyezményt De Gaulle válasza Kennedynek: jelölteti magát az 1964-es elnökválasztáson?
