Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

1963. AUGUSZTUS 4, VASÄRNAP 1 MAGUK Öt hónap változásai Tápiószecsőn esztendeig sem kapott annyi szervesanyagot a szecsői ha­tár. — Engem arról tájékoz­tattak, hogy amit csak el le­het mozdítani, annak lába kel a szövetkezetben. Jól- esően tapasztaltam, hogy a tagság többsége ellene van a lopásoknak. Olyan határoza­tot hozott a közgyűlés, hogy akit lopáson érnek, azt . ki kell zárni a természetbeni juttatásokból. Én megval­lom, nem csupán ennek tu­lajdonítom, hogy az asszo­nyok üres szatyorral mennek haza a kertészetből, vagy más munkaterületekről sem hiányzik semmi termés — mondja Pál elvtárs, majd így folytatja. — Nem rosszak a szecsői emberek, semmivel sincs kö­zöttük több munkakerülő, a közösséget megkárosító, mint másutt. Azt azonban elvár­ják, hogy a vezetőség is állja a szavát. Tavasszal, a munka megkezdése előtt, szerződést kötöttünk minden egyes taggal. A korábbi tíz­tizenöt jövedelemelosztási forma helyett egyet válasz­tó ttunk ki, a nádudvarit. A tagok felvállalták a területe­ket, s azóta szorgalmasan dolgoznak. Hogy eredménye­sen, azt bizonyítja: egymillió­négyszázezer forintot kap­tunk az év elején állami támogatást. Ebből csak négy- százezer forintot használtunk fel, a többiről lemondtunk. A beszélgetés közben min­dig vissza-visszatérünk a bi­zalom kérdéséhez. Ez ma az alapja itt Tápiószecsőn an­nak, hegy jól halad a mun­ka, szilárdul a termelőszö­vetkezet. A vezetőség bízik a tagságban és a tagság ugyancsak bizalommal van a vezetőség iránt. Arra, hogy milyen serkentő hatása van az emberekre, ha bíznak ben­nük, hadd álljon példaként az elnök által elmondott jel­lemző kis eset: — A gabona béhordása előtt összeült a vezetőség, hogy megbeszélje a munkaerő­szükségletet. Az egyik ve­zetőségi tag amellett kar­doskodott hogy a keresz­tek behordásához feltétlenül teherkocsikat kell szerződ­tetni. Én azt állítottam, hogy tíz fogatunk elvégzi ezt a munkát. Az illető nem hitt benne, mondván, rosszul is­merem a kocsisokat. Azzal maradt félbe a vita, hogy majd meglátjuk, kinek lesz igaza, összehívtam a kocsi­sokat és beszéltem velük. El­mondtam nekik, hogy mi szá­mítunk az ő munkájukra. Meg is Ígérték, hogy be­hordják a kereszteket, feles­leges gépkocsit fogadni. Az­óta is odaadással dolgoznak és kiszolgálják a két cséplő­gépet. Öl hónap rövid idő> de m Tápiószecsőn nagy változást hozott. Ennyi idő is ele­gendő ahhoz, hogy céltuda­tos vezetés mellett, a tag­sággal együtt egy-egy szö­vetkezet tagsága kilábaljon a bajból. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy a tápiószecsői Egyetér­tés Tsz-ben ma már nincse­nek gondok. Vannak, de ezek korántsem olyan természe­tűek, mint a fél évvel ezelőt­tiek. Az önbizalmát vissza­nyert szövetkezeti gazdák ma már biztosan megbirkóz­nak ezekkel. Mihók Sándor Átestek a tűzkeresztségen A Földművelésügyi Minisz­térium idén kiadott rendelete értelmében minden megyében szervezett formában biztosíta­ni kell az egyre növekvő szá­mú öntözőberendezések javí­tását és karbantartását. Pest megyében is nagy szükség volt erre a központi intézke­désre, hiszen 1963-ban a ter­melőszövetkezetekben 11 800 holddal nőtt az öntözött terü­let. Jelenleg, az állami gazda­ságokat nem számítva, össze­sen 210 öntözőberendezés — szivattyú és motor — emeli ki a vizet a megyében levő fo- lyókból, patakokból, csatornák­ból és nem utolsósorban a sza­porodó csőkutakból. Eddig idén 96 új berendezést kaptak a közös gazdaságok, az év hát­ralevő időszakában pedig még 56 kerül leszállításra. Ez azt jelenti, hogy csak a termelő- szövetkezetekben, mintegy 20 ezer hold öntözését végző be­rendezések zavartalan műkö­dését kell biztosítani. Erre a munkára — amely Szivattyúi* és ápolóit* ■ Batáridő előtt /Vem lehet panasz a hishunlacházi szervizre A több és jobb termés érdekében A Pest megyei Növényvédő Állomás fóagronómusának tájékoztatója A minél nagyobb mennyisé­gű és jobb minőségű termés elérésében fontos feladat há­rul a növényvédő állomások­ra. A Pest megyei Növény­védő Állomáson Tövissi József főagronómus adott tájékozta­tót a növényvédő állomás munkájáról. — A Pest megyei Növény­védő Állomáson 14 Rapid tox II. gépet kezel négy brigád, s körzetenként végzi az idősze­rű növényvédelmi munkákat. A tsz-ek növényvédelmi mun­kájáért a növényvédelmi fe­lelősök felelnek, akik télen tanfolyamon vesznek részt, ahol szakmunkásbizonyít­ványt kapnak. Jelenleg 160 növényvédel­mi szakmunkás dolgozik a megye szövetkezeteiben, akik a jobb termés eléréséért munkálkodnak. — Mi a legfontosabb fel­adata jelenleg a növényvédő állomásnak? — A pajzstetű most rajzik másodszor, az ellene való vé­dekezést a növényvédő állo­más brigádjai végzik. Legfon­tosabb tennivalónk a szövő­lepke elleni védekezés. Az Amerikából származó kárte­vő ellen főként a gyümölcsö­sökben kell védekezni, mert fertőzött gyümölcsöt nem ex­portálhatunk, gondolok itt az alma- és szilvakivitelre. — Milyen kártételre számí­tanak? — A júniusi első rajzás gyenge volt, s a második raj­zás a jelekből ítélve közepes lesz. A szövőlepke második rajzása elleni védekezést au­gusztus 20-a körül kezdjük meg. — Hogyan kell védekezni a szövőlepke ellen? — Aki nem végzi el a vé­dekezést, ott a tanács közérde­kű védekezést rendel el, s a mulasztó elleti szabály­sértési eljárást indít. A nagyobb kiterjedésű gyü­mölcsösökben a növényvédő állomás előzetes megegyezés alapján üzemi védekezést vé­gez. A községek belterületén (utak, terek) is mi végezzük díjmentesen a védekezési munkát. Ezenkívül a földmű­vesszövetkezeti brigádok is részt vesznek a szövőlepke elleni védekezésben, hiszen ez mindenki érdeke. — A kártevők elleni véde­kezésen kívül milyen munkát végeznek? — Augusztus második felé­ben kezdődik az őszi gabona­vetőmagvak csávázása. amit új, higanytartalmú vegysze­rekkel Ceresannal, és Rado- sannal végzünk. Erre a célra nyolc nOOV teljesítményű csá­vázógépet állítottunk be, ame­lyek óránkénti teljesítménye 35 mázsa lesz — fejezte be tájékoztatóját a megyei nö­vényvédő állomás főagronó- musa. magában foglalja az új moto­rok, szivattyúk garanciális ja­vítását, az állandó szervizszol­gálatot, a kis- és nagyjavítá­sokat —, Pest megyében a Kiskunlacházi Gépállomást je­lölték ki. — Május 20-án kaptuk az utasítást és már június elején elkezdtük az új tevékenységet — mondja a gépállomás fiatal főmérnöke, Pfendert Mihály, akire az egyik szerelőcsarnok­ban bukkantunk rá. — őszintén bevallom, elő­ször féltünk .ettől a nehéz, „rá­zós“ feladattól — folytatja. — Azt is mondogattuk: miért ép­pen bennünket jelöltek ki? De amikor számba vették, hogy a megyében épp itt, a ráckevei járás területén, a leg­nagyobb az öntözött terület, összesen 8255 hold, és idén 24- ről 59-re emelkedett a beren­dezések száma — egyetértet­tek a döntéssel. Felkészültek és megteremtették a legele­mibb feltételeket: külön ideig­lenes helyiséget rendeztek be a traktorszereidében, műszere­ket, készülékeket vásároltak, s részben maguk készítettek. Kaptak egy terepjáró autót a mozgószervíz számára, enélkül el sem kezdhették volna a szol­gálatot. Ezenkívül három, sze­relő Diósgyőrben már előbb tanfolyamot végzett, ahol el­sajátította a szivattyúk és a szórófejek javításához szüksé­ges alapismereteket. — De bennünket, sem en­gem, sem a technikust, nem küldtek el. hogy tájékozód­junk — méltatlankodik még kissé a főmérnök. — Nem is­mertük a gép-, és szivattyú­típusokat. Már megkezdődtek az első javítások, s nekem csak halvány fogalmaim vol­tak — annak a kevésnek az alapján, amit az egyetemen erről tanultam —, hogy mi az az alappersely, légrésbeállítás, vagy lapátcentírozás. No, azóta volt alkalmuk mindent alaposan megismer­ni. Különösen amikor hete­kig nem esett, naponta hét­nyolc távirati segélykérés is érkezett a gépállomásra, olyan, egymástól távoleső köz­ségekből. mint Ecser és Abony, Törtei és Szigetmo­nostor, Dánszentmiklós és a szobi járásban, több mint száz kilométerre levő Letkés. És ők mentek kocsijukkal, sorba, mindenhová. A minisz­térium utasítása úgy szól: a bejelentéstől számított 48 órán belül meg kell kezdeni min­den javítást és nyolc napon belül be kell fejezni. Itt fek­szik előttünk a javításokat nyilvántartó munkanapló: egyetlen egyszer sem telt el két nap, míg kiértek a hely­színre és hét nap volt a leg­hosszabb idő, míg elkészültek egy-egy berendezéssel. Eddig 30 nagyobb javítást végeztek a beszállított motorokon, szi­vattyúkon és összesen 117 gazdaságba szálltak ki az el­múlt két hónap alatt. Átestek a tűzkeresztségen, és jól megállták a helyüket. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban elége­dettek a Kiskunlacházi Gép­állomás szervizszolgálatával. — De nekünk is segíthet­nének a szövetkezetek — mondja Pfendert Mihály. Mégpedig azzal, ha táviratuk­ban, amikor kérik a javítást, megneveznék, hogy az öntö­zőberendezés milyen részénél van a hiba. így a szerelők magukkal vihetnék az esetleg szükséges alkatrészeket. És az is jó lenne, ha közölnék, hol működik a szivattyújuk, mert nemegyszer megtörtént, hogy a községtől 10—15 kilométer távolságra találták meg, hosz- szas keresgélés után. Mind a két kérés jogos, ez­úton továbbítjuk az illetéke­sekhez. S ha már erről van szó, hadd említsük meg azt az egyetlen esetet, amikor nem tudtak segíteni. Egyik nap Budapesten feladott táv­iratot kaptak a következő szö­veggel: „MA 200-as garanciá­lis öntözőmotorunk meghibá­sodott, kérjük szerelőjük azon­nali kiküldését. Farkas Elek”. Ez állt a táviratban, más semmi. Indultak volna a sze­relők szívesen, csak éppen nem tudták hová menjenek? Bár még csak most jön a második nagy hőhullám, már a gépállomáson készülnek a téli javítási időszakra is. A megyében vizet szolgáltató, terméshozamokat növelő ön­tözőberendezések is sorra ke­rülnek, októbertől március vé­géig rajtuk is elvégzik a nagyjavításokat. — Ez már nem tűzoltómun­ka lesz —, mondja a főmér­nök és lelkesen beszél ter­veikről: szeptemberre elkészül az új öntöző javítóműhelyük, egy szép nagy szerelőcsarnok, saját építőbrigádjuk dolgozik rajta, tehát biztosan meglesz. Benne próbapad, szerszám­gépek, szelepcsiszoló, köszörű, eszterga. Addigra előkészítik a szalagszerű javítást. Ez azt jelenti, hogy a használatban levő 15—20 féle öntözőberen­dezés közül az azonos típusúak kerülnek egyidőben javításra. Ezért még most felkérik a ter­melőszövetkezeteket, gazdasá­gokat, hogy augusztus végéig jelentsék be, milyen típusú öntözőgépeket akarnak javít­tatni a télen. — Másképpen nem tudjuk a tizes létszámú műhelyben a munkát elvégezni. A szerve­zett, szalagszerű javítás .előfel­tétele annak, hogy jövőre idő­ben és jól felkészítsük a szi­vattyúkat, motorokat és szóró­fejeket az öntözésre —, bú­i csúzott tőlünk a főmérnök. Szavait jó érzéssel hallgat- : tűk. Meggyőződtünk arról, í hogy a Kiskunlacházi Gépál- j lomás nemcsak lelkiismerete- ; sen végzi új feladatát, hanem ! örömmel is. Mégpedig azért, ; mert mind a vezetők, mind a i szerelők tudják, hogy miiven í nagy a jelentősége az öntözé­ses gazdálkodásnak. Hetesi Ferenc Pál — Befejezték az aratást a nagykátai Kossuth Terme­lőszövetkezetben, s végeztek 500 holdon szalmalehúzás- . sál és a kazalozással is. ösz- szesen kétszáznegyven hol­don végezték el a tarlóhán­tást és 200 holdon a másod­vetést, Rakják a vagont a tápiószelei állomáson vannak. Ök a vasúttal van­nak harcban. A múlt hé­ten például az állomás szin­te körül volt barikádozva a sok ládával. Az utóbbi idő­ben azonban lényeges a ja­vulás. Valószínű, ha to- váb mennénk, újabb prob­lémával találkoznánk, mert a vasútnak is van ilyen bizo­nyára éppen elég. Csak mást ne mondjunk: erről az állomásról 20-—25 vagon zöldáru indul útnak napon­ta. A termés után érdeklődve, elmondja Cseh József, hogy a mennyiségre nincs panasz, Sok gondot okozott a piószecsői Egyetértés Tsz a já- |rás és a megye vezetőinek. Hossz gazdálkodás rendkívül laza munkafegyelem jellemez­te még ez év első hónapjai­ban is a termelőszövetkezet­ben uralkodó állapotokat S ma? Rendben a tsz határa, ma-holnap befejezik a gabona betakarítását, s amire még nem volt példa a tsz történe­tében: a féléves bevételi ter­vet mintegy négyszázezer fo­rinttal túlteljesítették. Mi történt ebben a szinte i,javíthatatlannak” hitt terme­lőszövetkezetben? Pál Károly elvtárssal, a ter­melőszövetkezet elnökével be­szélgetünk a nagy fordulat okairól. Ö ugyancsak illeté­kes erről nyilatkozni, mert oroszlánrésze van abban, hogy rövid idő leforgása alatt meg­változott a helyzet a szövet­kezetben. Tudni kell, hogy Pál elvtárs az „erősebb se­gítse a gyengébbet” mozga­lom jegyében vállalta a tápió- szecsői tsz vezetését Í9 mert egyébként a szentmártonkátai Kossuth Tsz-nek elnöke ő a szövetkezet felfejlődése óta. A szövetkezet irodája bi­zony nem a legalkalmasabb hely a nyugodt beszélgetésre, erről már az első percekben meggyőződtem, de arra alkal­mas hogy betekintést nyerjek a következet mindennapi éle­tébe. Brigádvezetők, tsz-tagok keresik minduntalan, telefon cseng, s ő intézkedik. S ez így megy akár Tápiószecsőn, akár Szentmártonkátán tartózko­dik. — Hajnali négytől este ti­zenegy, tizenkét óráig vagyok ^szolgálatban” — mondja Pál elvtárs, miután munkaidejé­ről érdeklődöm. Idejének mintegy kéthar­madát Tápiószecsőn tölti, mert itt sokkal inkább szükség van rá, mint Szentmártonkátán. Amint elmondja, vannak, akik ezt szóvá is tették, de őt ígé­rete köti. A Kossuth-ban ugyanis jól összeszokott veze­tőgárda van, akik helytállnak, amíg ő a szecsői határt járja, itt nagyobb szükség van rá. Kérdésemre, hogy mi a ter­melőszövetkezetben elért eredmények titka, ezzel a rö­vid mondattal válaszol: — Visszanyerte a tagság a bizalmát! Aprópénzre váltjuk a tömör megállapítást, s eközben ki­tűnik hogy ez nem ment má­ról holnapra. — Nagyon elkeseredett em­bereket találtam itt március elsején, amikor hivatalosan a tsz elnöke lettem. Én meg is értettem a tagságot, mert víg- ságra tényleg nem volt sok ok. Alacsony munkaegységérték, több mint két és fél millió mérleghiány. — Hogyan fogott hozzá? — Tudtam, hogy a szö­vetkezetei csak a tagság összefogásával lehet kiemel­ni a kátyúból, ezért velük be­széltünk. Kikértük a véle­ményüket arról, hogyan lát­ják a szövetkezet jövőjét. A tsz korábbi vezetői a leg- rosszabbakat mondták a ta­gokról, s ezért meglepett, hogy igen sok jó szándékú emberrel találkoztam. ' El­mondtunk, mit szeretnénk elér­ni, s mind többen álltak a ve­zetőség mellé. Az első napokban meggyő­ződött Pál elvtárs arról, hogy a tsz-tagságának zöme ren­des, dolgozni akaró ember. Abban sem talált semmi ki­vetni valót, hogy feltételhez kötötték, csak úgy dolgoz­nak, ha annak hasznát is látják. — Nem hittek az emberek, ez volt a legnagyobb baj. S ezért nem őket kell hibáz­tatni. Fűt-fát ígért a koráb­bi vezetőség, ugyanakkor ke­veset váltott abból valóra — folytatja a gondolatot Pál elvtárs. A termelőszövetkezet ve­zetőségét a szilárd munka­fegyelem megteremtése ér­dekében' mind többen támo­gatták. Amikor kitavaszo­dott, nagyon nagy szó volt, hogy a trágyát már mun­kaegységért hordták ki a föl­deiére. Amint Pál elvtárs megemlíti, annyi trágyát hord­tak ki, ho-'ó -r*«**« bárom — A terméssel elégedettek lennénk, még az árakkal is, csak a szállítással ne lenne ennyi bajunk — tér vissza válaszában az elnök legfájóbb problémájukra. A farmosiak problémájára választ adni legilletékesebb a MÉK tápiószelei kirendelt­ségének vezetője. Velük van­nak ugyanis kapcsolatban a farmosiak. A kirendeltség közvetle­nül a vasútállomás mellett van. A vasútállomás kör­nyéke tele fogatokkal, vonta­tókkal, autókkal. Pezseg itt az élet. Noha gyorsan ha­lad a berakodás — Juhász János áruirányító lót-fut ép­pen eleget azért, hogy ne legyen fennakadás — még sem lehet elkerülni, hogy egy-egy járműnek ne kell­jen várni. Cseh József kirendeltség­vezetőtőd érdeklődünk a far­mosiak panaszáról. . — Sajnos, igazuk van, de mi sem tehetünk róla. Nem kapunk elég gön­gyöleget. Amit kapunk, azt igyekszünk igazságo­san elosztani — vála­szolja a kirendeltségveze­tő. Közben elmondja az ő prob- , témáikat is, mert ilyenek is í A zöldségszezon kellős kö- í zepén járunk. Paprikával, 5 paradicsommal és dinnyével í megrakott szekerek, vontatók í és teherautók igyekeznek a í nagykáti járás országútjain, ä Tápiószele felé. i Útban Tápiószelére benéz- jtünk a farmosi Uj Elet í Tsz irodájába, ahol Megyes * József tsz-elnököt nagy gond- \ ban találtuk. Gondjának oka: í kevés a göngyöleg. ! — Hetek óta rekeszek \ után szaladgálunk. Itt a nya- ! kunkon a sok termés1, nem j hagyhatjuk elveszni — mond- í ja érdeklődésünkre. { Azt is megtudjuk tőle, nem í várnak arra, hogy majd csak \ érkezik, hanem igyekeznek ; felkutatni a környéken min- den darab felesleges rekeszt. \ A községben korábban nem- \ igen foglalkoztak kertészke­í déssel, de / / a szövetkezeti gazdálko- dás keretén belül máris ^ elég nagy területen ter- ^ melnek zöldségfélét. ^ Százharmincöt hold dinnyé­jük van — ebből huszon- nyolc a sárgadinnye — to- ^ vábbá ötven hold a paradi- ^ csőm és harminc hold a ^ vegyes kertészet. ^ — Milyen termésre számí­tanok ? Napi 20—25 vagon zöldáru Nehézségek az átvétel körül enenoen a minőség ugyan­csak kifogásolható. A múlt­kori nagy meleg sok kárt tett a szárazföldi kertésze­tekben. A nagy forgalmat, a ren­geteg árut látva, az őszinte válasz ellenére is maradtak kételyeink: növekszik a nagy­üzemi gazdaságokban a ker­tészkedés, de ugyanakkor ez­zel nem tart lépést a felvá­sárlás és a szállítás. Vajon nem veszi el a sok futkosás, az utánjárás a szövetkezeti gazdák kedvét - a termelés növelésétől? Érdemes lenne ezen elgondolkozni.

Next

/
Thumbnails
Contents