Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
1963. JÚLIUS 28, VASÄRNAP A fehér sziklák birodalmában Elkészültek az első 90 lóerős D—4—K traktorok A Vörös Csillag Traktorgyár D—4—K típusú négykerék meghajtású traktoraira immár egész Európa szakmai közvéleménye felfigyelt. A kitűnő vonóerejű és a legegyenetlenebb talajon is könnyedén mozgó gépekből az NDK már nagyobb mennyiséget rendelt. Sikeresen fejeződtek be a traktor próbái Csehszlovákiában és Lengyelországban, folyamatban vannak a próbák több nyugati országban. A próbák igazolták, hogy a D—4—K váza a jelenlegi négyhengeres, 65 lóerősnél nagyobb motort is elbír, haté- ! konysága tehát nagyobb motor ! alkalmazásával jelentékenyen j növelhető. Ezért kísérletkép- ! pen elkészítették az első öt ! D—4—K traktort, amelyet hat- j hengeres, 90 lóerős motor hajt. Ezekkel már jóval nagyobb terhet tudnak vontatni, s mélyebb barázdák szántására is alkalmasak. Az öt kísérleti gépet Alag és Körmend környékén próbálják ki. hasonlót messze földön aligha lelhetett. Mindez persze, ha mégoly logikusnak tetszik is, csupán feltevés. Am, hogy milyent becsülete van a budakalászi kőnek, azt a termelés és fel- használás mai adatai ékesen bizonyítják. — Nagyrészt exportra termelünk — tájékoztat Káli Lajos bányamester, amint végigkalauzol harminckétholdas birodalmában. — Ezek a kövek 1— mutat rá néhány zebracsí- Ikos, már megmunkált ember- Magasságú tömbre — Olaszországba mennek. Rendszeresen szállítunk Nyugat-Németor- szágnak és más tőkésállamnah ís. — Mire használhatók ekkora tömbök? — Sok mindenre. Kövünk kiválóan alkalmas hídpillérnek, mert kellő szilárdsága, mellett fagyálló is. Ugyanakkor jól faragható. Felhasználják reprezentatív építkezésekhez díszítőelemnek, burkolókőnek, sót szobrászati célra is. Kapásból sorolja, jlogy csupán a fővárosban hol találkozhatok itt fejtett kővel. Mint falburkolat a Rákóczi 'úti árkádsoron látható. Az As- tória Szálló előtti aluljáró 'építkezéséhez eddig 75 köbmé-* tért szállítottak, s szállítanak még vagy kétszer ennyit. Bu- 'éakalászi mészkőből faragták az Ybl Miklós téri két hatalmas köonaszlánt, az Engels téri díszkút szép ívelésű széled tányérjait. Aki a budai Várban járt, ugyancsak tálálkoz- •Ußt a bánya roppant kőtömbé jeivel, aki Egerbe vagy Győr-i be rándul ki, megcsodálni <t várat, s más restaurált műemléket, ugyanazt a követ ismerheti fel, amelyből az Árpád- és a Margit-híd monumentális pillérei készültek. Szó esik röviden a bányp- kincs keletkezéséről is. — Edesvízű, üledékes mészkő. Tudományos meghatáro-i zással, alluvium — teszi hozzá a bányamester. E latin fogalom kettős jelentésű. Az alluvium egyaránt jelent üledékes talajt és geológiai kormeghatározást. Ez utóbbi,értelemben a földtörténet legfiatalabb korát, a földtani jelenkort. Mondom is kísérőmnek, hogy ez a bánya bizonyság rá: néhány millió évvel ezelőtt hazánk tengerfenék volt. — így van — hagyja helyben —, bz érdekességekhez pedig: tíz éve, akkor még nem voltam itt, az egyik kifejtett tömbben mammutfogat találtak. (Később az irodában olyan követ mutat, amelyben a vízilóéhoz hasonló fogsor látható.) Persze, érdekességért nem kell sem az ókorba, sem geológiai korokba visszamenni. Nem kevésbé fogja meg a képzeletet a jelenlegi bányaművelés. A két alapvető tevékenységből csak az egyiket van módom tapasztalni, a sok- tonnás sziklatömbök előkészítését a robbantásra. Szalmakalapos, napcserzett férfi áll a meredek sziklafal alatti teraszon és zsinóregyenes vonalban egymástól 10—10 centire kisujjnyi széles lyukat fúr a sziklába. Földes István, így hívják a szalmakalapost, kétméteres acélfúrószállal a lyukak sűrű rácsát fonja a kőtömb köré. A 22 milliméter széles mély csatornákba este majd lőport tömít a robbantómester, hogy amikor a gyújtózsinór lángja a furatokhoz ér, hibátlan formájú és méretű tömb váljék le az anyaszikláról. Ezzel korántsem merítem ki a most végbemenő munkafolyamatok leírását, néhány szép képben mondja el ezt riportertársam, aki míg Káli Lajossal járom a munkahelyeket, zer- geként szaladgál a sziklákon, s a porzó kőhasábok között. Szívesen szót váltanék az emberekkel, de nem nagyon lehet. A fúrógépék, s a kompresszor dübörgése elnyomja a beszédhangot, aztán meg ők sem akarnak mulasztom. így hát a bányamester mondja el róluk a legszükségesebbeket. Azaz, Lakatos Jánossal szót váltok, ö az egyik brigád vezetője, fiával együtt dolgozik. Azt mondja, 2200 forint fölött keres havonta. Ezzel is, munkakörülményeivel is elégedett. Nem is akar többet „nyilatkozni", figyelme már a megzavart munkán van. — Lakatosék nagyszerű emberek — jegyzi meg kísérőnk. — Amióta nálunk dolgoznak, még nem volt gondom velük. Az öreg, noha nem járt iskolába, tavaly sikerrel tette le a brigádvezetök számára előírt biztonságtechnikai vizsgát. — Melyik brigád a legjobb? — A tizenhárom közül nehéz volna eldönteni. A versenyben most a Földes-brigád vezet, de nyomában van a Tmka, a Mandl és a Bojtok- brigád is. Róluk a 60 főt számláló munkás kollektíváról végül annyit: a budakalászi bánya csak egyik részlege az ÉM. Kőfaragó és Épületszobrász- ipari Vállalatnak. A vállalat többszörös élüzem, s ebben nem kis szerepe van az itt dolgozóknak. Javarészük munkásnak, embernek is kiváló. A legutóbbi önkéntes véradáskor az első szóra húszán jelentkeztek. Az pedig csupán ráadás jellemzésükre, hogy több száz forintos értéket képviselő becsületboltjuk kasszájában többlet gyakran akad, de hiány soha. András Endre (Foto: Gábor Viktor) Földes István brigádvezetö méretre formálja az exportra szánt tömbkövet A lefurt követ ékelés után emelővel szétfeszítik. Bojtek József segít társainak, Bartus Józsefnek és Kiss Józsefnek Bojtek József brigádvezető az Astoria Szálló előtti aluljáróhoz készült tömbön az utolsó simításokat végzi Kiss József és Koplányi János furósok tovább darabolják a lerobbantott sziklát Nem veszik kárba az úgynevezett hulladék sem. A szállítmány az aquincumi restaurálási munkálatoknál kerül felhasználásra A bánya 1-es számú munkahelye. A képen látható tömbök olasz exportra készültek A bánya, ahol most járunk, azt hiszem, az ország legöregebb üzeme. Miért ne Tehetne az, amikor az időszámítás utáni első században már művelés alá vették az aquincumi várost alapító római légiók. A pannóniai hódítók nevezetesebb halottaikat kökoporsóba temették s az urnák anyagát itt fejtették Bu'dakalászon. Ami a termelés fókáit iXeti, arm nincsen adat, csupán az említett néhány ko-< 'porsó, amelyet az ókori romváros ásatásainál a századi or-1 dúló után találtak. Semmi kétség azonban, hogy a magas kultúrájú római birodalom máé helyütt és más célokm is felhasználta a szép s pompás tulajdonságú követ, amelyhezi