Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

1963. JÚLIUS 28, VASÄRNAP A fehér sziklák birodalmában Elkészültek az első 90 lóerős D—4—K traktorok A Vörös Csillag Traktor­gyár D—4—K típusú négyke­rék meghajtású traktoraira immár egész Európa szakmai közvéleménye felfigyelt. A ki­tűnő vonóerejű és a legegye­netlenebb talajon is könnye­dén mozgó gépekből az NDK már nagyobb mennyiséget rendelt. Sikeresen fejeződtek be a traktor próbái Csehszlo­vákiában és Lengyelországban, folyamatban vannak a próbák több nyugati országban. A próbák igazolták, hogy a D—4—K váza a jelenlegi négyhengeres, 65 lóerősnél na­gyobb motort is elbír, haté- ! konysága tehát nagyobb motor ! alkalmazásával jelentékenyen j növelhető. Ezért kísérletkép- ! pen elkészítették az első öt ! D—4—K traktort, amelyet hat- j hengeres, 90 lóerős motor hajt. Ezekkel már jóval nagyobb terhet tudnak vontatni, s mé­lyebb barázdák szántására is alkalmasak. Az öt kísérleti gé­pet Alag és Körmend környé­kén próbálják ki. hasonlót messze földön aligha lelhetett. Mindez persze, ha mégoly logikusnak tetszik is, csupán feltevés. Am, hogy milyent becsülete van a budakalászi kőnek, azt a termelés és fel- használás mai adatai ékesen bizonyítják. — Nagyrészt exportra ter­melünk — tájékoztat Káli La­jos bányamester, amint végig­kalauzol harminckétholdas bi­rodalmában. — Ezek a kövek 1— mutat rá néhány zebracsí- Ikos, már megmunkált ember- Magasságú tömbre — Olaszor­szágba mennek. Rendszeresen szállítunk Nyugat-Németor- szágnak és más tőkésállamnah ís. — Mire használhatók ekko­ra tömbök? — Sok mindenre. Kövünk ki­válóan alkalmas hídpillérnek, mert kellő szilárdsága, mellett fagyálló is. Ugyanakkor jól faragható. Felhasználják rep­rezentatív építkezésekhez dí­szítőelemnek, burkolókőnek, sót szobrászati célra is. Kapásból sorolja, jlogy csupán a fővárosban hol ta­lálkozhatok itt fejtett kővel. Mint falburkolat a Rákóczi 'úti árkádsoron látható. Az As- tória Szálló előtti aluljáró 'építkezéséhez eddig 75 köbmé-* tért szállítottak, s szállítanak még vagy kétszer ennyit. Bu- 'éakalászi mészkőből faragták az Ybl Miklós téri két hatal­mas köonaszlánt, az Engels té­ri díszkút szép ívelésű széled tányérjait. Aki a budai Vár­ban járt, ugyancsak tálálkoz- •Ußt a bánya roppant kőtömbé jeivel, aki Egerbe vagy Győr-i be rándul ki, megcsodálni <t várat, s más restaurált műem­léket, ugyanazt a követ ismer­heti fel, amelyből az Árpád- és a Margit-híd monumentális pillérei készültek. Szó esik röviden a bányp- kincs keletkezéséről is. — Edesvízű, üledékes mész­kő. Tudományos meghatáro-i zással, alluvium — teszi hozzá a bányamester. E latin fogalom kettős je­lentésű. Az alluvium egyaránt jelent üledékes talajt és geo­lógiai kormeghatározást. Ez utóbbi,értelemben a földtörté­net legfiatalabb korát, a föld­tani jelenkort. Mondom is kí­sérőmnek, hogy ez a bánya bi­zonyság rá: néhány millió év­vel ezelőtt hazánk tengerfe­nék volt. — így van — hagyja hely­ben —, bz érdekességekhez pe­dig: tíz éve, akkor még nem voltam itt, az egyik kifejtett tömbben mammutfogat talál­tak. (Később az irodában olyan követ mutat, amelyben a vízilóéhoz hasonló fogsor lát­ható.) Persze, érdekességért nem kell sem az ókorba, sem geoló­giai korokba visszamenni. Nem kevésbé fogja meg a képzeletet a jelenlegi bánya­művelés. A két alapvető tevé­kenységből csak az egyiket van módom tapasztalni, a sok- tonnás sziklatömbök előkészí­tését a robbantásra. Szalmakalapos, napcser­zett férfi áll a meredek szik­lafal alatti teraszon és zsinór­egyenes vonalban egymástól 10—10 centire kisujjnyi széles lyukat fúr a sziklába. Földes István, így hívják a szalmaka­lapost, kétméteres acélfúró­szállal a lyukak sűrű rácsát fonja a kőtömb köré. A 22 milliméter széles mély csator­nákba este majd lőport tömít a robbantómester, hogy ami­kor a gyújtózsinór lángja a furatokhoz ér, hibátlan for­májú és méretű tömb váljék le az anyaszikláról. Ezzel korántsem merítem ki a most végbemenő munkafo­lyamatok leírását, néhány szép képben mondja el ezt riporter­társam, aki míg Káli Lajossal járom a munkahelyeket, zer- geként szaladgál a sziklákon, s a porzó kőhasábok között. Szívesen szót váltanék az emberekkel, de nem nagyon lehet. A fúrógépék, s a komp­resszor dübörgése elnyomja a beszédhangot, aztán meg ők sem akarnak mulasztom. így hát a bányamester mondja el róluk a legszükségesebbeket. Azaz, Lakatos Jánossal szót váltok, ö az egyik brigád ve­zetője, fiával együtt dolgozik. Azt mondja, 2200 forint fölött keres havonta. Ezzel is, mun­kakörülményeivel is elégedett. Nem is akar többet „nyilatkoz­ni", figyelme már a megzavart munkán van. — Lakatosék nagyszerű emberek — jegyzi meg kísé­rőnk. — Amióta nálunk dol­goznak, még nem volt gon­dom velük. Az öreg, noha nem járt iskolába, tavaly sikerrel tette le a brigádvezetök szá­mára előírt biztonságtechni­kai vizsgát. — Melyik brigád a legjobb? — A tizenhárom közül ne­héz volna eldönteni. A ver­senyben most a Földes-brigád vezet, de nyomában van a Tmka, a Mandl és a Bojtok- brigád is. Róluk a 60 főt számláló munkás kollektíváról végül annyit: a budakalászi bánya csak egyik részlege az ÉM. Kőfaragó és Épületszobrász- ipari Vállalatnak. A vállalat többszörös élüzem, s ebben nem kis szerepe van az itt dol­gozóknak. Javarészük mun­kásnak, embernek is kiváló. A legutóbbi önkéntes véradáskor az első szóra húszán jelent­keztek. Az pedig csupán rá­adás jellemzésükre, hogy több száz forintos értéket képvise­lő becsületboltjuk kasszájá­ban többlet gyakran akad, de hiány soha. András Endre (Foto: Gábor Viktor) Földes István brigádvezetö méretre formálja az exportra szánt tömbkövet A lefurt követ ékelés után emelővel szétfeszítik. Bojtek József segít társainak, Bartus Józsefnek és Kiss Józsefnek Bojtek József brigádvezető az Astoria Szálló előtti alul­járóhoz készült tömbön az utolsó simításokat végzi Kiss József és Koplányi János furósok tovább darabolják a lerobbantott sziklát Nem veszik kárba az úgynevezett hulladék sem. A szállít­mány az aquincumi restaurálási munkálatoknál kerül felhasználásra A bánya 1-es számú munkahelye. A képen látható tömbök olasz exportra készültek A bánya, ahol most já­runk, azt hiszem, az ország legöregebb üzeme. Miért ne Tehetne az, amikor az időszá­mítás utáni első században már művelés alá vették az aquincumi várost alapító ró­mai légiók. A pannóniai hódí­tók nevezetesebb halottaikat kökoporsóba temették s az ur­nák anyagát itt fejtették Bu­'dakalászon. Ami a termelés fókáit iXeti, arm nincsen adat, csupán az említett néhány ko-< 'porsó, amelyet az ókori rom­város ásatásainál a századi or-1 dúló után találtak. Semmi két­ség azonban, hogy a magas kultúrájú római birodalom máé helyütt és más célokm is felhasználta a szép s pompás tulajdonságú követ, amelyhezi

Next

/
Thumbnails
Contents