Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
"h™JCMaa 1963. JÜLIUS 28, VASÁRNAP MIT?-MIÉRT? A NÉPMŰVELÉS ESZMEI TARTALMÁRÓL Falu Tamás: MŰSZAKOK ök még a gyárba járnak, dolgoznak fáradhatatlan, Reggel, délben és este, Váltakozó műszakban. Vidámak ök, még ifjak, Mosolygó nap süt rájuk, Boldog a heviilésük, Boldog a fáradtságuk. En kidőltem közülük, Vár a sir és a fűszag, A három műszak után Vár a negyedik műszak. Patricia Viterbo amerikai filmsztár Cannes-ban tölti idei szabadságát Nyolc és fél című film női főszerepét Szüts László: OTT TANULTAM MEG. Kavarog, kéklik a permetlé, mintha az ég színét keresné, Kevertem én azt néhány éve, voltam többször is a vegyésze. Nem mindegy, hogy miképp csinálják — megtanultam a tudományát. Oklevelem ugyan nincs róla, apám csak a megmondhatója, hogy a permetkészítést értem, lehetne akár mesterségem. Mert mesterség az, mert művészet kikeverni a jót, a szépet, védelmet a pusztulás ellen, gyümölcsös őszt a védőszerben, az ég színét gálicból, mészből, a nyár gondját az ég színéből, a munkát szorgalomból, kedvből, szeretetet a szerelemből, múló évekből bölcsességet, kikeverni a jót, a szépet, a világból a tiszta értelmet. ... Ott tanultam meg a kád mellett. \\\\\\\\\\\\\\vo.\\\\\\\\\\\x\v\TO\\\\\vfc Rácz Lilla: ESTE A TÓPARTON A parton bársonyhajú .csend oson, mezítláb, halkan a lágy homokon, nem zavarom a csendet, hallgatok, — azt mondják, messziről száz fény ragyog. Cigány lantosunk, a kóborló szél. őrködő jegenyék húrján zenél, remegve fülelek, mit is izén? 1 azt mondják, ezüsthíd fut a vizen. Vitorlás surran, horgonycsobbanás, lopva loccsan az evezőcsapás, már távolodik, nesze elhaló, azt mondják, Volle, karcsú, szép hajó. ülünk a mólón, elhagyott pádon, valahol hajófütty úszik a tavon, még mindég hallom, elhalt bár régen, — azt mondják, csillagok égnek az égen. Zenélj éjszaka s ezerhangú tő! Legyen a dalod csöndes altató, édes hangjaidból sohasem elég, — azt mondják, menjünk, mert felhős lett az ég. A jövő hónapban mutatják be a megyében az Üzletemberek című új szovjet filmet indul a beszélgetés, hogy a helyükön immár így megnyugodtak. Nagymama: — Rendes ember ez a sofőr. Kismama: — En már csak legyintettem a buszra. Intésnek vette és megállt. — EIkéstuk volna a HEV-et. — El. — A pénz értékét azt nem ismeri. — Miből gondolja, mama? — A vegyesboltban a múltkor minden műanyagtakarót meg akartak venni a feleségével. Éppen akkor érkezett, nagyon szép, halvány színekben. Az egészet vinni akarták. Aztán csodálkoznak, hogy elfogy a pénzük. A kismama szeméből nagy, megértő, békés mosoly sugárzik. — Micsináljanak? Gyűjtsék? — Ez a ti felfogástok. A rádiót ugye megint nyitva hagytátok? A kismama tétova mozdulatot tesz a fejével, meg a vál- lával; nem tudná megmondani. — Feri majd elzárja. — Az úgy alszik, mint a mormota. A múltkor hazamegyek este, bömböl a rádió, Feri alszik. A kismama válla azt mondja: hadd aludjon. A nagymama egészen beleéli magát. — Azt hiszitek, a villany ingyen van. A kismamát nem lehet kimozdítani. Nevet. Olyan csendesen, bölcsen. — Már ez a prücsök is be tudja kapcsolni. — A gyerek felé biccent zsörtösen a nagymama. — Odatolja az asztalhoz a hokkedlit, az elé meg a sámlit. A kismama magához vonja a csöppséget. — Fel kell tenni a szekrényre. — Ebből is hogy mi lesz, ha megnő?! Múltkor kezibe nyomtam egy negyed kiló csokoládét. Hazáia mind befalta. Semmi érzéke nincs a beosztáshoz. A kismama szemét porontyán legelteti. — Legyen neki jó. — Feri is nem tudom mit csinál a keresetével. Jön, hogy adjak neki öt forintot, meg kell vennie a hetijegyet. No jó, de a jegyet estére megmutatod. Este jön. vigyorog. Muszáj a jegyet megmutatnom, mama? Muszáj. Erre mutogatja a múlt hetit. Aztán most. mi lesz. mondok neki. miből veszed meg a jegyet? Majd ad mama másikat. Mintha az én büdzsém az feneketlen lenne. Az emberben megáll az ész. Csak az alvás meg a televízió. Meg a költekezés. Az este is mikor jöttetek haza? — Féltizenkettőkor már ágyban voltunk. ■.— Hiszi a piszi. S zünet. Csak a vonat hintája. Aztán a nagymama felráncolja az orrát. Kicsit tréfásan, kicsit kegyesen, kicsit büszkén. — Nem is mondtam, hogy vasárnap hajókirándulás lesz az élenjáró dolgozóknak. Ha akartok, jöhettek. — Nem tudom — mondja a kismama bizonytalanul, mert tán szégyelli a bizonyosságot. A békés mosolyát befutja némi szemérmes bűntudat. — Majd én fedezem — szól a nagymama, az öneltartó nagymamák lépcsőjéről. Egészen megjött a kedve. Látszik a kiderült arcán, hoav onnan, arról a magas lépcsőről szinte jólesik a megbocsátás. Pláne mikor a lépcső alatt ott kuporog a rászoruló család. — Ugyan mama — szégyenkezik a fiatalasszony — kérhetnék előleget. De mikor mosok akkor? Hétközben nem érkezek. — Kell nektek televízió. — Különben is. tán Feri megkapja a száznegyven forintot. — Megkapta az már, csak dugja. — Ej mama. — Apunat sót pénze van — kottyan közbe a gyerek. A nagymama fölnevet. — Elárul ez már benneteket. Sok pénze van apunak, kisfiam? tss Sót pénze. SZEBERÉNYI LEHEL : A mama és a tékozlók ryymáznál szálltak fel a HEVÍT re. Az ötvenes nagymama, tele vitalitással, a még aktív energiák villamos kisüléseivel; a lánya, aki gyermeklánynak látszott még, de öreges nyugalom és bölcsesség ásítozott a szemében, ujjal ■pedig gyermekesen tömpék, de már a munkától lapultak; harmadiknak a pöttöm fiúunoka, a gyermeklány gyermeke, hajában szőke hurka, árulkodik, hogy minden elképzelésüket beleadják e gyerekbe a szülők. Hárman ültek egy kettes padra, hárman szorongták. A gyerek az ablaknál. — Melegem van — mondja a gyerek tárgyilagos hangon. Dundi térdeivel biciklizik, rugdossa a szembenülőt. M aguk közé helyezik a köly- köt, hol az árnyék dominál. — Az ablathoz atajot menni — szól a tárgyias hang. — Nesze! — csattan a csu- paideg nagymama búbosa a sok gonddal leheletkönnyűre tekert hajhurkán. — Fogsz te nekem hisztériázni? A kismama visszahelyezi a gyereket az ablakhoz. A béke szétterülő szárnya meg se rebben a szemében. A kölyköcs- ke nagy nyugalommal sírdo- gál, mint a tavaszi csendes eső. Anya és lánya közt pedig elVöröskeresztes bélyegsorozat A bélyegkiadás nyári naptára bővelkedik eseményekben. Az elmúlt hetekben több új emlékbélyeget, bélyegsoroza- tot adott ki a posta, s most újabbat hozott forgalomba. A Nemzetközi Vöröskereszt 100 éves fennállása alkalmából július 27-én, szombaton, 7 értékből álló bélyegsorozatot adtak ki. A 30, a 40 és a 60 filléres, valamint az 1, 1.40, a i 2 és a 3 forintos bélyegeken; kedves gyermekfejekkel, a nemzetközi szervezet jelvényével, különféle rajzokkal ábrázolják a Vöröskereszt tevékenységét tásf, átgondolt és önállóan végzett kultúrpolitikai tevékenységet attól, aki — legyen bár szakmailag bármennyire felkészült — ennyire tájékozatlan elvi-politikai kérdésekben, amelyek végeredményben egész munkájának alapját képeznék? S nem egyetlen hibás válaszról van itt szó, hanem a népművelés exponált helyein önállóan dolgozó emberek egy részének politikaieszmei tájékozatlanságáról, felkészületlenségéről __ Mik özben szocialista tudatúvá „nevelnek” egész tömegeket!... A népművelési szakemberek ideológiai-politikai továbbképzése a jelenlegi gyakorlat szerint teljesen elszakad a szakmai továbbképzéstől. A' szakmai továbbképzés gazdája végső soron a Népművelési Intézet, j a megyében pedig a népmű- ] velési tanácsadó csoport. A j szakmai továbbképzés tehát i egy kéziben van. Nem lehetne: ugyanígy, egy kézben legalább ; a fontosabb beosztásban levő, i függetlenített népművelők po-i litikai továbbképzése is? Vagy; nem lehetne a szakmai to- ; vábbképzés ielenlegi gyakorla- j tának egész koncepcióját fe- ! lül vizsgálni? Ha az egyik sémi megoldható, akkor nem lehet-i ne legalább figyelemmel ki-' sémi a népművelők helyi poli- : tikai képzését, s még előbb, a; független!téskor, követelmény" j ként állítani a politikai felké- \ szültséget is? A kulturális szemle, vala-í mint ennék a csupán bepillan-1 tást adó váci példának a ta- ; pasztalatai sürgetik a megöl-1 diást. Meevénk népművelési \ apparátusa enélkül nem tudja í betölteni hivatását. í Tenkely Miklós j i Pártüllk Vili. kongresszusán .a népművelésről, a népművelés feladatáról a többi között ez hangzott el: „...Az iskolán kívüli népművelés segítse ,a korszerű alapműveltség terjesztését, a polgári-kispolgári nézetek, szokások, ízlés elleni harcot, a szocialista hazafi- .ság és a nemzetközi szolidaritás eszméjének elmélyítését, ,az új közösségi erkölcs és életforma erősítését...” Gyakran idézzük ezeket a szavakat, de a gyakorlatban nehezen ismerjük fel —> kivéve az ismeretterjesztést — tudatos alkalmazásukat, még a több hónapig tartó, rendszeres, hivatalosan irányított és szervezett kulturális szemlén is, amely pedig népművelésünk egészének, ezen belül műkedvelő művészeti mozgalmunknak a reprezentáiását is célozza. Az idei kulturális szemle tapasztalataival foglalkozó múlt heti cikkünkben már írtunk e jelenségről: nagyobb figyelmet kaptak és kapnak kulturális tevékenységünkben a fellépések, szereplések, a „látványos” produkciók, s kevesebb gondot fordítunk a tartalmi munkára, a művészeti csoportok tagságának, s produkcióikon keresztül a közönség nevelésére. Ez vonatkozik a klubok és szakkörök működésére is, amelyek jelentőségét nem értékeljük kellően. Kifogásoltuk az elmúlt szemleidőszak műsorpolitikáját is, amelynek hibái a népművelési tevékenység irányításának megjavítását, tudatosabbá tételét sürgetik. El kell ismernünk a kulturális szemle eredményeit, mert ezek kétségtelenül meg vannak. Fejlődés tapasztalható a számszerűségben, de az egyes művészeti ágak színvonalában < is. Emellett azonban újra és! újra szóvá kell tennünk azí említett hibás szemléletet,; amely hovatovább azt a hie- \ delmet kelti az emberben,; hogy jónéhány helyen „szóra- \ koztató iparnak” tekintik a ! népművelést, nem ismerve fel! a népművelési tevékenység he- : lyét és szerepét társadalmunk- : ban, politikánkban. A művészeti csoportok veze,- ! tői részére rendezett váci I bentlakásos tanfolyamon —! próbaképpen — a színjátszó- j rendezők vizsgatételei között; szerepelt a következő kérdés: j „Miben látja pártunk szövet- ! ségi politikájának lényegét?” ! A színjátszó-rendezők munká- : jában a szakmai tudással; egyenrangú követelmény a po-: Ktikai felkészültség, hiszen; egy előadandó darab ki válasz-, tásónál első teendő az eszmei j mondanivaló elemzése. Ebben! harmichót hallgató vizsgázott.! Közöttük egyaránt megtalál-! ható a hivatásos népművelési i szakember, a pedagógus, a fi-: zikai munkás, a termelőszö-i vetkezeti tag és a diák. A cső- \ port összetételének sokrétűsé-; gét bizonyos fokig közös neve-j zőre hozza a több éves rend-! szeres tanulás, s nem utolsó-! sorban a népművelési gyakor- ! lat. A harminckét hallgató \ közül a kérdésre tizen megi sem kíséreltek válaszolni. Ti- j zenhatan teljesen hibás vá- \ laszt adtak, abszolút tájéke-] zatlanságot árulva el. Mind-; össze tizen voltak, akik úgy \ ahogy válaszoltak a kérdésre,! vagy legalább jelét adták, i hogy hallottak a témáról. Pon- i tos választ hárman adtak. i A csoportban nyolc hivatá- ] sós népművelő is vizsgázott. j Köztük van járási népműve- i Zési felügyelő, járási népmű- i velési ház igazgató, járási mű- i vészeti előadó, s függetlenített községi művelődési ház igazgató. Közülük öten nem tudtak még megközelítően sem helyes választ adni. Egy járási népművelési felügyelő például ezt írta: „Pártunk szövetségi politikájának lényege, hogy teljes erővel szolgáljuk a szocialista tábor célkitűzéseit, de a béke és a szabadkereskedelem kérdésében együtt munkálkodunk földünk minden népével.” Véleményünk szerint a népművelés céltudatosságában jelentkező komoly zökkenőik •kát többek között ebben az irányban kell keresnünk. Vár- f*tunk-e céltudatos irányí— Hol láttad? A tárcájában? — Tájcájába. A kicsit a két asszony kétféle mosolya övezi. A kismama segítené: — Olyan volt, amilyet a múltkor kaptál? Olyan kerek, kicsi fényes? A pöttöm legény nem hagyja magát az anyjától befolyásolni. Férfias határozottsággal ingatja fejét. ^ — Ugye, papírpénz volt —i következik a nagymama. Kurta bólintás. Mire a nagymama kihúzta magát ültében diadalmasan. A kismama tartja a mosolyt az arcán. Látni, hogy tartja, hogy erő kell neki hozzá. Most ő következik a mentőkérdéssel: — Milyen volt, kisfiam, piros vagy zöld? — Zöjd — mondja a férfiú. A kismama mosolya megkönnyül. Nem kell már erővel tartania. — Én adtam neki két tízest. A nagymama csak nevet, legyint. Nem hisz. Vereségről hallani sem akar. — Tudjátok is ti, mi az a pénz. Szórni tudjátok. 4 végállomáson kétforin- zi tost kotor elő retiküljé- böl, s nyújtja a lányának. — Na, vegyetek magatoknak fagylaltot. A kismama nem akarja a gesztust észrevenni. A gyerek elkapja a kétforintost. Kis kacsójának egyetlen •agadozó mozdulatával. A kismama mosolyog. A bélé szétterült szárnyain át.
