Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

1963. JÜLIÜS 28, VASÁRNAP

rrsT HEGY Ei

kJCívIod

A KAKUKKOS ÓRA

Natalie Wood és Richard Beymer főszereplői

a West Side Story

'( nem í aztán

4

fészkébe, az óra ártatlan pofával.nézett rám: fél tizenegy volt.

Újból elaludtam.

Kakukk... kakukk ... kakukk!

Mikor visszamásztam az ágyba és meggyújtottam az olvasólámpát, az ártatlan arcú óra tizenegyet mutatott.

— Ahá ... tehát félóránként pofázik ez a műmadár ... Na, megállj, megvárlak — mormoltam magamban, eltökélve, hogy éb- renalvó félórai találkozásunk kiépíti bennem azokat a szükséges reflexeket, amelyek lehetővé teszik számomra, hogy fittyet hányjak a nagyszájú madár ordításának.

Azt álmodtam, hogy az országúton megyek gyalog és sem előttem, sem mögöttem senki... Ebben a pillanatban a hátam mögött fel- üvöltött egy autó kürtje. Már késő. Már nem tudok felugrani. Halálra gázol. Rémült ordítással ugrottam és fejjel neki a falnak. Otthon a másik oldalon van az ágy.

kukk ..'. gyere repüljünk együtt... Kakukk ... kakukk ... kakukk ... Felmászom a szekrény tetejére ... Kakukk... Kakukk... kakukk ... Hol egy kis her- nyócska... Két óra... kakukk ... hehehe ... kis madárka lettem, kakukk madárka, hol egy fészek? Fene ezeket a modern lakásokat, sehol egy fészek... Kakukk...

— Jaj, Feri... gyere! A barátod ...

K

inyitom fáradt, meggyötört szememet. A szekrény tetején alszom össze- göngyölödve, orrom előtt az óra. Ebben a pillanatban kicsapódik az ajtaja, s elordítja magát a dög: Kakukk..,

kakukk... kakukk

__

H

örögve vetem magam rá, zuhanok az órával együtt, az asszony rémült sikoltása közben és még hallom, amint szólni akar a madár: kak... Aztán csönd...

— Hagyjanak aludni békében — motyogtam és visz- szamászom az ágyba, a meleg paplan alá. Reggel hét órakor.

Kakukk... kakukk... kakukk!

Gyurkó Géza

^ H/í ttyßn kedves ... kakuk- £ ÍVJ kos óra? — lelken- % deztem barátom lakásán, ahol $ egy éjszakai nyugalmat aján- ^ lottak fel, mondván, a szál- $ loda úgyis zsúfolt, s itt bé- 0 kén alhatsz.

$ — Ugye, hogy kedves — lel^ kendezett a ház asszonya — ^ a nagynénémtől örököltem ... ^ Olyan szépen mondja, hogy % kakukk... kakukk... majd í meglátja...

f — Majd meglátod — mond- ta a férfi gyanús hangon, % s akkor én még nem tudtam, í miért.

4 Érzékenyen elbúcsúztunk

í egymástól, mert aki aludni Í tér, az egy kicsit meghalni í megy, és fáradt fejem rá- $ ejtettem a párnára. Puha, í meleg párna, még puhább és $ melegebb a paplan, úgy el- szenderedtem, mintha rin- $ gattak volna.

$ Kakukk... kakukk ... ka- í kukk...!

y

% — Úristen! — ültem fel

% rémülten az ágyban és majd- f nem segítségért kiáltottam,

% aztán elmosolyodtam: mi- % lyen szamár is az ember és ^ gyáva, még felnőtt korában í is. így megijedni egy ómívű, í bájos kakukkos órától. Meg- ; gyújtottam az olvasólámpát:

' a kakukk visszabújt már

A kakukk ebben a pillanatban csapta magára az ajtót és az óra a jól végzett munka tudatában ketyegte tovább az időt.

Fél tizenkettő?

» m eggyötörve dőltem visz- lVl sza az ágyba, éreztem, hogy rémes álmom nyomán mint önt el utólag is a veríték.

Kakukk... kakukk ... kakukk ...! — ordít megint a rohadt dög az óra tetején. Hát, ezt nem lehet kibírni. Ha még egyszer kinyitja az undok csőrét, szétverem az egész órát...

Kakukk ... kakukk ... kakukk ...

Énistenem, jóistenem, kinyílt már megint a szemem és éjjel egy óra van és mégse tehetem tönkre vendégeim ómívű kínzóeszközét. Kakukk ... kakukk... kakukk ... Ülök az ágyban és nézem az órát. Nem látom a kakukkot. Te jó isten... Én kakukkoltam... Kakukk ... kakukk... kakukk ... Most ő volt, vagy én... Tubica madár, kicsi kaMACSKA A VONATON

! Magyar filmhetet

; rendeznek a vecsési mozi- jban augusztus 22 és 28 kö- ! zött. Ebben az időszakiban iegy-egy napig vetítik a Nem ! ér a nevem, Katonazene, Fel- \ megyek a miniszterhez, Csi- } galépcsö, Mindenki ártatlan?, ; A Noszty fiú esete Tóth Mariival és a Gyalog a mennyor- ; szagba című magyar filme- ! két. A vecsési mozi augusztusi műsorában ezeken kívül ; A lány és az államügyész, Bí- %rósági ügy, Párizsi kaland, \ Üzletemberek, A nagy manő- í ver, Éjféli mise és Mr. Í Hobbs szabadságra megy c£- í mű filmeket vetítik.

XN^XVVVVNXVNXVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVW

hunyt. A kastélynak beillő lakásban orvosfiával élt évekig. .A fiú megnősült, a fiatal asszonyt a házba hozta. A fiatalasszony megkeserítette az életét. Nem engedte, hogy beleszóljon a fia terveibe. Nemrég kocsit vettek. Szombat- vasárnaponként kirándultak, társaságot hívtak, ö nem érezte magát jól köztük, mert olyan „mai fiatalok” voltak. Igaz, hogy a fia mindennel ellátta, gondoskodott róla de a menyét ki nem állhatta. Tegnap aztán betelt a pohár. A fiatalasszony földiepret akart eltenni. A recepten összevesztek. Szerencsére a fia nem volt otthon. Elhatározta, hogy otthagyja őket és húgához költözik, alti Budán él. (Ezt eltaláltam!) Még a macskát sem hagyja nekik, inkább világnak ereszti. A ház után pedig lakbérfizetésre kötelezi a fiát a szülői tartásdíjon kívül. Van neki jó ügyvéd ismerőse!

Hangjából már fojtott gyűlölet sziszegett. Nyár volt, meleg és álmosság, de mégis fáztunk.

Az előbb még finomnak tűnő arc sárga, aszott múmiaarcra csúnyult.

Amikor a beszélgetés véget ért, valahogy nem tudtam magamban tovább „néni”-nek szólítani.

Meleghegyi Sándor

mikor tekintetem a túlsó oldalra esik. Egy macska! Cirmos, jóltáplált jószág. Összegömbölyödve, otthonosan pihen tulajdonosa ölében. Idős néni. A ráncos, mégis finom arca árnyékot vet egy muzeális korú kalap. Kicsit humoros. Mellette ezüst kutyafejű sétabot, a millenniumi idők emléke. Máris működni kezd fantáziám. A régi idők „méltóságos asszonya” lehetett. Egyetlen hozzátartozójával, a macskával látogatóba megy. Tán Budára, egy hasonló barátnőhöz, hogy felidézzék a múltat, elcsemegézzenek rajta.

Képzeletem úgy nyargal, mint az egyre jobban gyorsuló szerelvény.

A szemét keresem, a kalap árnyéka alatt. Táskás, fáradt, megtört fényű szemek. Bennük könny. Igen határozottan könny csillan a szemében. Finom, diszkrét mozdulattal meg is törli. Új variáció: Beteg egyetlen társa, a macska, viszi a kórházba Igen, biztosan, hiszen Pesten kezeltetni lehet állatokat is!

Gondolatban megveregetem a vállamat. Kitaláltam. De az igazolás még hiányzik elképzelésemhez. Megszólítsam? f Messze ül. Átüljek? Nincs i hely a paraszt bácsi ül mel- | lette. Már-már belenyugszom,

: mikor megáll a szerelvény, i Üj utasok, új arcok. A régiek í közül többen leszállnak. Síp-^ i szó, lassan indul a vonat. Ek-^ ; kor hirtelen feláll a néni. Át- ^ í hajol a bácsi felett és az ijed- ^ ; ten kapaszkodó macskát ki- J ; dobja az ablakon. A jelenet^ ; olyan váratlan, annyira hihe- ^ ! tetten, hogy a körülöttem ülők-; ! kel egyetemben megdöbbent; ! arccal meredünk a nénire, ö; ! nyugodtan leül, megtörli sze- ; j mét. megigazítja ruháját, $ l kézbeveszi a kutyafejű botot. ! 5 Szóval, utazik tovább.

I ^ ;

; A parasztbácsi js kíván-* \ esi lehet. A vonatkerekek kát- ; £ fogásán át inkább sejtem,) ) mint hallom kérdéseit és a; £ válaszokat. A szófoszlányok-! Í ból furcsa történet bontakozik!

\ ki‘ I

^ Férje, valami nyugdíjas ta-;

4. nácsos, a háború alatt el- i

Ai&iiVviugVa icivc* £ VO

nat. A tülekedés megszokot látvány. Az arcok is ismerő sen ismeretlenek. A vasuta: gyűrött, borostás arca épp úgy mint a kivörösödött képű falusi asszonyé. Diáklányok akik gyakorlati foglalkozása mennek. Unalomig játszoti ultipartik összetartó társasága, valamennyien a hétköznapok utasai.

Sípszó, érthetetlen kiáltás és a HÉV szerelvénye nekilendül a dombok közt elvesző sínpáron.

Az ablak mellett ültem le és játszani kezdtem, mindennapos játékomat. Néztem az arcokat, a ruhákat, az embereket. Ki honnan, hová tarthat? Mi a foglalkozása.

Idős paraszt bácsi. Napégette arcán ezernyi ránc, akár a földé. Nyitott könyv. Fiatal asszonyok. Modem vonalú kardigán feszül telt kebleiken. Parasztos sokszoknya. Hatalmas táska. Bizonyosan a textilgyár délutáni műszakjára mennek.

Az egyhangú ^toiás álmosító a nyári melegben. Már majdnem elszunnyadok,

4

f

alábbi kedves anekdotát, ame-! lyet két kiváló filmcsillag be-; szélgetése közben lesett éL ;

— Meg tudnád-e mondani,; drágám, mi a különbség egy! mókus és egy fogkefe között? \ Nem tudod? Hallgass csak; ide: ha a mókust meg a fog-! kefét odateszed egy fa alá ...: Látod, drágám, milyen szóra-; kozott vagyok, elfelejtettem a- vicc csattanóját, csak azt tu-; dom, hogy a kettő közül az; egyik foltonászik a fára. '

\ 18 éven aluliaknak tilos

; Steffi Dawih német filmszí- i nésznő tizenhét éves kora el- ! lenére is jó nevet szerzett már ! magának a francia filmvilág- ! ban. Néhány nappal ezelőtt ; mulatták be legújabb filmjét.

; Steffi Dawih azonban nem le- ; hetett jelen a premieren, mert ; a cenzúra a filmet 18 éven ! aluliak számára tilosnak nyil- | vánítofta.

ÖTLETEK

i

i

; Stanislaw Letz, az ismert \ lengyel humorista írja: ,f

• „Az ötletek úgy ugrándoz-% ! nak egyik emberről a másik-£ : ra, akár a bolhák. De éppen £ \ úgy, mint a bolhák, nem min- j ! denkit csípnek meg.”

í í

\ Ha az ember leülhet... \

! \ \ Egy ismert londoni festő-í ! művész műtermébe betörtek, i ; Mindent elvittek, csak egy szé- ! két hagytak ott az alábbi le- £ ; véllel együtt:

! „Ha az ember leülhet, köny- it ! nyebben viseli el a bajt. Ezért 5 í hagytuk itt ezt a széket.’* ;

í $

< Ä legrövidebb bírálat 5

S $

j A londoni Ewning Standard! £ című lap színházi kritikusa a! i lap történetében a legrövidebb; \ bírálatot írta egy új színdarab- $

í rőL ;

; A színmű címe: Szörnyű est.; ! A bírálat: Pontosan az.

; £

í Az egyetlen olyan élőlény... i,

; Jean Rostand, a világhírűi ; francia biológus, természetin-i ; dós egy előadásán így hatá-'j í rozta meg az embert:

; — Az ember az egyetlen

\ élőlény, amelynek rossz véle- í í Ttiénye van önmagáról. í ^

I SZÓRAKOZOTTSÁG \

\ y

t Bob Hope, az ismert ameri- ^

ikai filmkomikus mesélte az!í

illeti dicséret. Csak köszönet- i tel tartozom annak a lelkes; fiatalembernek, aki újra, ki; tudja, már hányadszor az eä-; múlt ötvennyolc év alatt szín- : padra rendezett. A nerye, ha : jól emlékszem: Földeák Ró-! bért Újra rangot adott ne-! kém, a rózsák atyjának. Kö-: sízönet érte. És dicséret a szí-! neszeknek is. Valamennyiük-; nek együttvéve. Szívvel, sze-; retettel keltik életre rózsaker-í tem jó és rossz figuráit. Né-! hanyuknak a nevét is az em-; lékezetembe véstem. Először is; Hídvégi Lajosét, aki engem; állított újra a színpadra. Olyan- ! nak, amilyen vagyok. Azt hi- * szem, ennél nagyobb elisme-; rést nem mondhatok. Tetszett j a lányom, Leila is, Táncsics; Mária megformálásában. Ba-; logh Győző Gábor diákja jó ^ figura. Kellemes meglepetés ^ volt viszont Monostori Bálint ^ Ali babája. Nemcsak játéká- ^ ban, de nemesen zengő hang- ^ jában is az előadás egyik fő ^ erőssége. (Hogy Allah tartsa J meg sokáig az együttesnél!) ^ Nagyon tetszett még Bihari ^ Zoltán Műkő cigánya. Reme-| kül komédiázza végig az elő- adást! \

Búcsúzik.

— Köszönöm, hogy újra gon- \ doltak rám. És remélem, hogy; még sokáig nem felejtenek el.! Búcsúzóul csak annyit kívá- ! nők: soha ne legyenek szomo- ; rúbb óráik annál, amit az én ; rózsáskertemben töltenek. ;-P- :

mester, Husztoa Jenő ezúttal sem fukarkodott a melódiákkal. Zenéje finom és választékos, dallamfűzésben egyszerűségre törekedett. Külön érdekessége: a keleti melódiákat elevenen tarkító magyarossága. Dalai minden mesterkéltség nélkül szélesednek hatásos és színpadképes melódiákká. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy ötvennyolc esztendős színpadi pályafutásom alatt ez a muzsika semmit sem öregedett, ma is frissen és elevenen csendül fel még ,a mi kis zenekarunk előadásában is.

Elgondolkodva tekint át a rácsos kertkapun, amely mögött szépséges leánya. Leila várja szerelmesét A távolba tekintve — talán a hátralevő éveket, avagv évtizedeket fürkészi: milyen sorsot tartogat számára a jövő — elgondolkozva fűzi tovább a szót:

— Igaz ugyan, hogy a szövegkönyvem megülte már a por, nem mindenhol porolták le elég gondosan, no dehát melyik klasszikus operett dicsekedhet manapság épkézláb mesével? Mentségére szolgáljon: az operettben nem is a szöveg a hangsúlyos, az csak teret s lehetőséget nyújt a zeneszerzőnek, hogy kibonthass sa. dallá érlelhesse a benne szunnyadó melódiakincseket.

Ismét a homlokát törli, amelyről vékony patakokban hull alá a tikkasztó nyár sós ízű esője.

ÁH a színpompás rózsák között, a budai kert közepén. A homlokát törli, úgy kesereg: — Látja, ilyen az én sorsom. A legnagyobb téli hidegekben senki sem gondolt rám. Pedig [Tiilyen jó lett volna akkor így ilyen meleg turbán, de né-g a szakáll is melegített volna valamelyest az — eny- íén szólva — hűvös falusi színpadokon. De akkor nem cellettem. Sem itt, sem másutt. Pedig én sem vagyok értéktelenebb a Szabin liők- lél. Sőt! Ami a muzsikámat Heti, ma már klasszikusnak számít A nemrég elhúnyt

— Sokan eltemettek már. Ki erőszakkal, ki egy kézlegyintéssel fojtotta belém a kikívánkozó dallamokat. Mégis én győztem. Újra itt vagyok rózsáktól viruló kertemben és túl a rivaldán színes tapssal köszöntenek az emberek. Igazuk van? Azt hiszem, igen. Ami három óra önfeledt derűt varázsol az emberek életébe, annak létjogosultsága van. Mert a derű, a mosoly nagyon nagy kincs.

Tűnődik hosszan, a gondolatait rendezgeti:

— Persze, a három derűs óráért nemcsak a zeneszerzőt

Tánpsiis Mária, és Baloffh Győző

Randevú — Gül Babával