Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
1963 JÚLIUS 28, VASÁRNAP 3 Működjenek az öntözőberendezések Öntözéssel csökkentsék az aszály okozta károkat A több hete*tartó nagy meleg és szárazság ugyancsak megviseli a növényzetet. Egyes területeken máris nagy károkat okozott a hőség a kapásokban és mindent el kell követni annak érdekében, hogy elejét vegyük, vagy legalább is csökkentsük a további károkat. Az állam az utóbbi években — éppen a tapasztalatok alapján — nagy anyagi áldozatokat hoz az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére. Megyénkben is ugrásszerűen nőtt az öntözőberendezések és az öntözött terület. száma Benesóczky Józsefire, a megyei tanács öntözési előadója az öntözéses gazdálkodás fejlődéséről és a berendezések kellő kihasználásáról kérdéseinkre a következő válaszokat adta: — A megyében kétszáztíz esőztető öntözőberendezés van a termelőszövetkezetek tulajdonában. Tavaly tizenkétezer- hatszáz holdon öntöztek a szövetkezeti gazdaságokban, az idén ezideig nyolcezernégyszáz hold öntözéséhez megfelelő berendezést kaptak. Az év hátralevő részében további négyezer hold öntözéséhez szükséges berendezés érkezik még. jXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW1CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXX>.XXXXXXXXXXXXX<XXXXXXXXXXXÉpül a fiazfató A budai járás egyik legkorszerűbb, gépesített nagyüzemi gazdaságává'fejlődik a töki Egyetértés Tsz. A növekvő állattenyésztés céljait szolgálják, a már meglevő villamosított tehénistállón és száz férőhelyes, modern borjúnevelőn kívül, az idei új, egymillió forintot kitevő beruházások. A termelőszövetkezet saját építőbrigádja most húzza fel a falait egy fűthető, vízvezetékkel ellátott kombinált fiaz- tatónak és hizlaldának, valamint egy százas növendék- marha-istállónak (Foto: Hetesi) — Milyen tapasztalatokat szereztek az öntözőberendezések felhasználásával kapcsolatosan? — Az utóbbi napokban meglátogattunk több termelőszövetkezetet es megvizsgáltuk, hogyan használják fel a termelés növelésére a hasznos gépeket. Jó és rossz példákkal egyaránt találkoztunk. Jól használják ki a gépeket a ráckevei járás Termelőszövetkezeteiben, a bugyi Tessedik Sámuel Tsz-ben, a kocséri Űj Élet Tsz-ben és még több helyen. — Mit értenek a szakemberek a jó kihasználáson? — Először is azt, hogy meg- íj felelő üzemórát teljesítsen a ^ gép. Ez tizennyolc—huszonkét ^ óra legyen. Ehhez természete- $ sen meg kell szervezni \ ? az öntözőbrigádokat. ? \ Az üzemelés folyamatos le- í gyen. A csövek áttelepítése > gyorsan történjen, emiatt ne i iegyen kiesés az öntözésnél. $ Tehát az öntözőbrigád tagjai ^ értsenek munkájukhoz. A ^ szakképzettséghez tartozik az '/ is, hogy a gépeket kapacitá- ísuknak megfelelő vízforrások- ? ra telepítsék. Ellenőrzéseink ^ során e tekintetben találtuk ^ a legtöbb kifogásolni valót. A ^ gépeknek ilyen módon való í üzemeltetése veszélyes. Gyor- \ sabban tönkre megy a gép, Í ezen felül nagy mértékben drágítja is az öntözést. /* — Mit javasolnak most, a í nagy szárazság idején a ter- í melőszövetkezeteknek? % — Az öntözőberendezések^ kel rendelkező termelőszövet- í kezetek teljes mértékben hasz- i nálják ki az öntöző gépek ka- 1 pacitását. Szervezzék meg a | nyújtott, vagy a kettős műsza- j kot. A kukorica és a cukorré- í. pa kritikus időszaka most | van Ha most kellő mennyisé- ^ gű vizet kapnak, akkor jó ter- í mésre számíthatnak a szövet- í kezeti gazdák. Tanácsos ön- ^ tözni az új telepítésű lucer- ^ nákat, továbbá az olyan szőlő- ^ és gyümölcsültetvényeket, ^ amelyeknek öntözéséhez lehe- ^ tőség van. ^ — Az öntözőberendezések i kihasználásának elhanyagoláy, sa milyen hátrányokkal jár- | hat a termelőszövetkezet szá- '/. mára? y f Mindenekelőtt a berendezé- ^ sek elhanyagolása miatt éri ^ nagy kár a lermelőszövetkeze- £ zetet. Ilyen száraz időjárásban á különösen nagy jelentősége Szőlőfeldolgozó üzem Hernádon A Pest-Szolnak megyei Állami Pincegazdaság a közlemúlt- ban szőlőfeldolgozó üzem építéséhez kezdett Hernádon. A falai már állnak a mintegy ötmillió forintos költséggel épülő üzemnek. Működését a jövő szüretkor kezdi meg a korszerű gépekkel berendezett szőlőfeldolgozó Éjjel as őrtoronyban Reg elmúlt már éjfél, Ráckeve fölött is álmosan hunyorognak a csillagok. Fülledt melegben szunnyad a falu, kihaltak az utcák. A tanácsháza tornyából azonban nappali fény árad. Idős Bezse- nyi Sándor ügyeletes tűzőr éppen most változtat menetirányt odafönt a vaskorlátos körfolyosón, nyugatról dél felé kezdi pásztázni tekintetével a környéket. Észrevétlen próbáljuk meglepni az öreget Tóth Gábor tanácselnökkel. . — Hallottam, hogy jönnek, ropogott a lépcső — nyitja föl a fejünk fölötti toronyszoba csapóajtaját a tűzőr — különben is már ott lent észrevöttem magukat a téren. Igaza van a tanácselnöknek — bármikorra essék is az ellenőrzés — Sándor bácsit nincs min rajtakapni, sőt a korát megcáfoló fürgeséggel vigyázza, figyeli a reábízott kévéi határt. — Mert hát ugye — mutat le az öreg a környékre — itt figyelni kő, amíg a búza talpon áll, oszt a szalmát be nem hordják. Sose lehet tudni, mi adja elő magát, ha nem figyelnék, a fél határ leéghetne. — Cifra ez neköm — magyarázza tovább a jellegzetes ráckevei dialektussal — engöm nem lát sönki, én mög mindenkit látok. Kifelé invitál bennünket a rácsos körerkélyre, ahol pompás éjszakai panoráma tárul a szemünk elé. Alattunk a :— Jöjjön haza lefeküdni, Mihály bácsi! — Dologidőben? VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^^XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXNXX'SX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV képű fiú egyszerre megelevenedik. Vigyáz ugyan a lépéseire, hogy ne legyenek túlságosan gyorsak, de azért sietve halad a többiek felé. Rövid tanakodás a tisztás szélén, láthatóan két részre szakad a banda. Három srác megindul felénk, de félúton megállnak. A szőke, piros- fecskés fiú a vezér. — Gyertek, mit rezeitek! — kiált a hátramaradók felé. — Hát aztán, ha megvernek? Ennyi lopásért ijjazán kiállhatunk egy verést. Kinek mi az apja? Ugylátszik, ez a gyermekfilozófia nem téveszti el a célját. Meglepetésünkre csak a kis szeplős nem jön velük vissza. Persze, már sejtjük az okát. Ki is derül nyomban, hogy nem volt annyira rémült, amilyennek látszott. Vacogó félelmében is becsapott minket: hamisak a nevek. Hát, akkor miért jöttek vissza a többiek? — Hogy hívnak téged? — Szilaj István! — Biztos? — Becsszóra, bácsi. Ez a szeplős a testvérem: Szilaj Ferenc — Mór megint becsszó! Úttörők vagytok? — Hát... annak kell lenni — mondja a pirosfecskés, megértve mire célzunk. — Ismeritek a tizenkét pontot? — Hát persze! — mondja a szőke vigyorogva. — Az úttörő nem lop, hanem szerez! Ekkora cinizmus láttán elképedünk. Fürkészve nézünk a fiú szemébe. — Nem kell megmondanod, hol dolgozik, csak azt áruld el, mivel foglalkozik az apád? — Hruscsov-helyettes. — Micsoda? — Mondom, Hruscsov után ő lesz a főatyaisten! A megdöbbenéstől szólni sem vagyunk képesek. Ki ez a vásott kölyök, s ki lehet az apja? Van neki egyáltalán édesanyja? És a többiek milyenek? A szüleikkel élnek? Nem hiszünk nekik már egy szót sem, pedig a sok hazugság között mondtak igazat is — talán. Cinikusan vigyorogva ismeri be most már a szeplős is, hogy hazudott az előbb és biztat, hogy írjuk meg csak bátran a bemondott neveket, mert arról úgy sem ismernek rájuk. — De jó humorosan tessék írni, bácsik, mert mi úgy szeretjük. A faternek jár a Pest megyei Hírlap. Kiszolgáltatjuk magunkat — Nem féltek a csősztől? — Agyoncsapjuk! Hatan könnyen elbánunk vele. Kikészítjük, mint a múltkori ürgét ... — Tartsd a szád. Kani! — vág közbe fenyegetően a szőIr» — Nesze, itt a bicska! Azt a mohóságot látva, ahogy a srác a tőrért kapott, s ahogy a másik elvette a bicskát, már éreztük, hogy a tűzzel játsszunk. Két srác a hátam mögé pattant, három a kollégámat vette körül, szemben velünk a tőr és a bicska. Elhűlve néztem a tőrös gyerek elvadult, támadó ábrázatába. „Hiszen ez képes belém- szúrni?” Rúgásra feszülő lábbal és mosolyt erőltetve néztem vele farkasszemet. Idegeimmel a hátam mögé került srácokra figyeltem. „Ha villan a tőr, úgv nekem előre kell rúgnom!” Később a kollégám ugyanezt mondta el magáról. — Tessék — szólt rekedten a szembenálló fiú —, visszaadom a tőrt. Nem haragszunk mi az újságírókra i.. Hanyag mozdulattal nyúlok a tőrért, s mint aki semmit nem vett észre, belevágom a földbe. Leülök, de úgy, hogy én legyek azért legközelebb a tőrhöz. A pillanat feszültségét a kollégám kérdése oldja: — Hát kikre haragusztok ti? A munkásokra? — Rájuk még úgyse. Az urakra! — Kik az urak? — Akik autóval járnak ... Ez volt a Szilaj-galeri ke Azt hisszük, „etetnek” a srácok, mert nem látszanak olyan félelmeteseknek, mint ahogyan mondják. Erre gondolva kérdem: — Hát akkor tőlünk miért futottatok el? — Jó vicc, a bácsinak van tőre. Nálunk meg nincs semmi! — Tessék, itt van a tőröm! Végre találkozunk a csőszszel, aki sebesen ront nekünk egy óriási bottal. Na tessék! De ahogy közeledik és látja, hogy nem menekülünk előle, csakhamar csendben megáll. Tisztes távolra tőlünk. Kupecz György a dinnyecsősz neve és a domonyi Dózsa Tsz-é a diny- nye. Nem győzi egyedül óvni, szinte siránkozva, bőbeszédűen emlegeti, hogy egy percre sincs nyugta. Nappal a sok csavargó gyerek, éjjel pedig a nyulak. Köröskörül az erdő, a tsz pedig nem ad társat, hiába kéri. Van ugyan neki egy kutyája, amely fut is, ha a gazdája megy elöl. De inkább még azt is otthonhagyja. — Azt mondják ezek a diny- nyelopók, hogy megverik magát! — Na ugye, mondtam! Meg is teszik ezek a zsiványok. Van köztük néhány meglett ember is. Visszamegyünk a tóhoz. A gépkocsivezető már tud kalandunkról. öt is körülvették a srácok és kifaggatták (idős ember a soffőr), hogy valóban újságírók vagyunk-e. Az a szerencsénk — mondták neki —. mert különben póruljár- tunik volna. Hiába ijesztette őket a gépkocsivezető azzal, hogy híres boxoló vagyok. Apró részletekig elmesélték, hogy marják el ők a „palit” és hogyan kaptak minket közre. A Szilaj-galeri érti a módját... Belőlük lesz a szatír ? Csak nem fért sehogy a bö- gyünkbe, hogy ennyiben hagyjuk a dolgot. Megtudtuk, hogy a hármas tónál fürödnek, falják a dinnyét. Odahajtottunk a csősszel. El kéne csípni egyet a srácok közül és megkeresni a szüleit. Közben egy kihagyott részletet ecseteltünk a gépkocsi- vezetőnek és a csősznek. Amikor a hat sráctól búcsút vettünk, egy népesebb fiúslányos csapat rohanta meg a dinnyét. Ök már gyávábbak voltak, de volt köztük egy tizenhét-tizennyolc éves suhanc. öt kaptuk közre a; kollégámmal. Eleinte nagy j szájjal felelgetett nekünk, de í őt is megijesztette a tőröm. í Gyáván a galerit okolta min- < denért, hogy az csalta őketI ide. Ezt bizonygatta egy ti- ! zennégy éves forma lány is,: akinek combján egy vércsík; húzódott végig. Mi lesz ezek-j bői a gyerekekből? Szóba került a hírhedt, s; talán mégis szerencsétlen, ti-J zenhétéves fiú is, aki rém-; tettek sorozatával vívta ki; magának a „gödöllői szatír” í nevet. Hát csoda, ha ez lesz! a neveletlen gyerekekből? Ho-; gyan engedhetik így elva-! dúlni a szülők? A KISZ és! az úttörőmozgalom miért! nem törődik velük többet? ! Leginkább a szőke, piros-! fecskés fiút szerettük volna! magunkkal vinni, de persze; nem sikerült. Nem elsősorban; amiatt, hogy nem volt haj-j landó kijönni a két és fél,; háromméteres vízből — kitű-; nőén úszik —, hanem égé-; szén más miatt. A hármas! tónál már több sötét tekin-; tetű felnőtt szegődött a nyo-! munkba fenyegetően, készen! arra, hogy velünk együtt aj vízbe ugorjának. Egyébként! ők őrizték a sok lopott J dinnyét és a gyerekek nadrág- J jait. ; — Kik voltak ezek? Mun-J kások, parasztok nem lehet-; tek, hiszen a munka nem állj hanem szakadatlanul alkot aj gyárban és a földeken. Aljas J ember az olyan, aki lop és J lopat magának a társada’omj termelte jóból, s ráadásul J kiskorúakat visz a züllés út-J jára. Azt hiszik, lehet ezt J büntetlenül’ Nagymiklós István á község majd minden utcáját fölfedezhetjük, kelet felől a Duna sötét tükre fürdeti a csillagokat, dél irányából Dunaújváros fényei látszanak. Jobbra fordulva, soksok apró fénypont, mint megannyi szentjánosbogár jelzi Ercsi, Adony és Érd környékét. Észak felől a budai hegyeket pillantjuk meg. Bezsenyi Sándor messzire ellát innét. Nemcsak a jelenbe, hanem gyakran a múltba is elkalandoznak a tájat figyelve a gondolatai. Sok- sok emléket felgyújt benne egy-egy távoli, vibráló fénypont, vagy itt, a torony alatt elhaladó csendes járókelő, odébb az öreg Duna, a Kerekzátony sziget. Órák hosz- szat el-el tudja nézni innét a vasrácsról az éjszakai világot. Aki nem próbálta, nem is sejti, milyen érdekes így felülről őrködni a mezők és a falu fölött. Este héttől másnap reggel 7 óráig tart Sándor bácsi szolgálata. Gyakran már délután fölsóíál ide a kévéi „minaretbe”. Ha letelt a strázsa, jön a váltó cimbora, s estig az őrködik. Ahogy Sándor bácsi mondja, igen megkedvelte már ezt a posztot, sok örömét leli az efféle éjszakai életben. Három éve, hogy vállalkozott a tűzőrségre, mint a helybeli Árpád Tsz nyugdíjasa. Mutatja a fölszerelést, a folyosó tartóvasóra akasztott régi kis harangot, — tűz esetén ezzel riasztja a falu népét, de különösképpen a tűzoltókat. . Figyelem az öreget, s két : dolog tűnik fel rajta. A fekete i posztókalap, meg a szemüveg. ; Mondja is, hogy a kalapra ! azért van szüksége ilyen nagy : melegben, mivel a szúnyogok I is nagyon kedvelik a tornyot. | Most is ott zsongnak az erős i villanylámpa körül, ezerszám- i ra. A szemüveg viszont csak : akkor kell Sándor bácsinak, iha valamit olvas, mert közel- : látó. A határt figyelni nincs i szüksége pápaszemre, élesebb j az ő szeme, mint a sasé. Me- | séli, hogy nemcsak a tűzre fi- ; gyei, hanem a közbiztonság- ! nak is önkéntes őre. Föntről | jobban észreveszi a gyanús ; alakokat, s ha szükséges, a ; rendőrséget is értesíti. Van itt i telefon, „ gyorsan kapcsolatot ; tud teremteni „a lenti világ- \ gal”. Kaland is akad néha. A i jó múltkorában gyanús ala- i kok jöttek csónakkal Soroksár : felől a Dunán. Sándor bácsi : pontról pontra követte őket, s | amikor úgy érezte, valakit ül- : döznek, azazhogy rosszban ; sántikálnak. nyomban értesí- i tette a rendőrséget, i Mostanában — ahogy mond- ! ja az öreg — minden éjjel i pontban két órakor egy fehér i ruhás nő halad el a torony ■alatt. A napokban már meg is ; szólította odaföntről. Addig ■ nem nyugszik, míg e kilétét meg nem tudja. Tehát romantika is van még a ráckevei I tűzőrtoronyban. nem unalmas az éjszakai strázsa. Sokáig elbesz'c1<’''t'(jnk még az öreggel, mire föi-töltámad egy kis enyhítő szellő. Ls'-háza felől derengeni kezd az ég alja. Hainalodik. Elbúcsúzunk Sándor bácsitól, s az öreg ismét megfordítja a menetirányt odafönt a torony körüli folyosón. Súlyán Pál van az öntözésnek. Nagyobb * mulasztás esetén azonban a < hitelkedvezményeket is meg í lehet vonni a termelőszövet- J kezetektől. Mi, a következő J időszakban is J ? rendszeresen ellenőrizzük J az öntözőberendezések cél- ^ szerű felhasználását és segít- £ séget nyújtunk ahhoz, hogy a J szövetkezeti gazdaságokban J ■ minél nagyobb területen ön- ^ ' tűzhessenek. Amikor öntözés-^ | ről beszélünk, nem szabad J: L megfeledkezni az egyéb öntő- J , zési lehetőségekről, gondolunk!; . itt a tavak, patakok vízének £ : felhasználásáról. Minden víz- ^ j forrást használjanak fel a sző- £ ■ vetkezetek a növények víz- J szükségletének kielégítésére —J ■ fejezte be kérdéseinkre adott ^ válaszait Benesóczky Józsefné. ^ — m. s. — í 1
