Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
rua» MEGY Ei Stíriai* 1963. JULIUS 28, VA.SÄRMAP KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) nek tekintik, hogy a proletár j internacionalizmus elvei alap- ! ján valamennyi ország belső erőforrásait és. lehetőségeit a j lehető legteljesebb mértékben ; kihasználva minden eszközzel j elősegítsék a szocialista orszá- , gok gazdasági kapcsolatainak j továbbfejlesztését, egységük i és összefogásuk további erősítését. A nemzetközi szocialista munkamegosztás további elmélyítése, a termelés specializálásának és kooperációjának bővítése, az áruforgalom, a tudományos-műszaki együttműködés fokozása létfontosságú minden szocialista ország és az egész szocialista közösség Ezempontjából. A szívélyesség, a testvéri barátság és kölcsönös megértés légkörében lefolyt értekezleten kifejezésre jutott valamennyi résztvevő nézeteinek teljes azonossága a megvitatott kérdésekben. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának T8. ülésszaka Apró Antal visszaérkezett Moszkvából Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki Moszkvában részt vett a KGST-országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak és kormányfőinek tanácskozásán, szombaton délután visszaérkezett Budapestre. (MTI) Kádár János hazainduit Moszkvából Szombaton délelőtt hazaindult Moszkvából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, aki részt vett g KGST-országok kommunista- és munkáspártjai első titkárainak és kormányfőinek moszkvai értekezletén. Kádár Jánossal együtt utazik Budapestre Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes is. A szovjet főváros Kijevipályaudvarán Kádár János búcsúztatására megjelent Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja és titkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 18 ülésszakáról az alábbi közleményt adták ki: Július 24—26-án Moszkvában megtartotta 18. ülésszakát a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Az ülésszak munkájában részt vettek a tagországok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Mongol Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió küldöttségei. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszaka gyakorlati intézkedéseket dolgozott ki azoknak az ajánlásoknak a megvalósítására, amelyeket a KGST-tagországokban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságai első titkárainak és kormányfőinek értekezlete tett. Ezeket az ajánlásokat a végrehajtó bizottság ama beszámolója alapján dolgozták ki, amely a KGST-tagorszá- gokban működő kommunista és munkáspártok képviselőinek 1962. júniusi értekezletén hozott határozatok valóra- váltásával foglalkozott. Az ülésszak határozatot hozott arról, hogy a tanács új állandó bizottságokat — rádiótechnikai és elektronikaiipari, valamint geológiai bizottságot — állít fel, továbbá hogy a könnyű- és élelmiszer- ipari állandó bizottságot két önálló; könnyűipari bizottsággá és élelmiszeripari bizottsággá alakítják át. Az ülésszak szívélyes légkörben, a testvéri barátság szellemében végezte munkáját. Ülést tartott a KGST végrehajtó bizottsága Július 26-án . Moszkvában megtartotta 8. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság elfogadta a KGST-tagországokban működő kommunista és munkáspártok első titkárainak és a tagországok kormányfőinek értekezletén hozott ajánlások és a tanács július 24—26-án Moszkvában megtartott 18. ülésszakán hozott határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Fontos lépés a béke felé Kennedy beszéde az atomcsend-egyezményről Közlemény a Varsói Szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó testületének üléséről A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé 1963. július 26-án Moszkvában megtartotta soron levő ülését. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Sztanko T odoron, a minisztertanács elnökhelyettese és Dobrí Dzsurov nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Czinege Lajos honvédelmi miniszter és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: WalterJ Ulbricht, az NSZEP Központi; Bizottságának első titkára, ! az államtanács elnöke, Willi ! Stoph, a minisztertanács el-! ső elnökhelyettese, Erich Ho-', necker, az NSZEP Központi; Bizottságának titkára, Kari-', Heinz Hoffmann nemzetvé-! delmi miniszter és Ottói Winzer, a külügyminiszter j első helyettese; a Lengyel! Népköztársaság részéről: Wla-', dyslaw Gomulka, a LEMP ', Központi Bizottságának első j titkára, Jozef Cyrankiewicz,; a minisztertanács elnöke, Ze-; non Kliszko, a LEMP Köz-; ponti Bizottságának titkára; és Marian Spychalski nemzet-; védelmi miniszter; ; a Román Népköztársaság ré-; széről: Gbcorghe Gheorghiu-! Dej, a Román Munkáspárt! Központi Bizottságának első! titkára, az RNK államtaná-j csának elnöke, Gheorghe Mait-! rer, a minisztertanács elnöke,; Emil Bodnaras, aminiszterta-! nács elnökhelyettese, Gaston! Marín, az állami tervbizott-i ság elnöke. Leontin Salajan, a! fegyveres erők minisztere és! Corneliu Manescu külügymi-: niszter; a Szovjet Szocialista Köz-! társaságok Szövetsége részé-! ről: N. Sz. Hruscsov, az SZKP: Központi Bizottságának első! titkára, a minisztertanács el-: nőké, A. Gromiko külügymi-i niszter és Malinovszkij mar-] sail, honvédelmi miniszter; | a Csehszlovák Szocialista i Köztársaság részéről: Antonin Novotny, a Csehszlovák Kom-: munista Párt Központi Bizottságának első titkára, a CSSZK elnöke, Viliam Siroky, a kormány elnöke, Otakar Simu- nek, a kormány elnökhelyettese és Bohumir Lomsky nemzetvédelmi miniszter. A politikai tanácskozó testület ülésén megvizsgálták a Varsói Szerződésben részt vevő államok fegyveres erőinek helyzetével kapcsolatos problémákat. Erről a tárgyról Grecsko marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka tartott beszámolót. A kérdések megvitatása, a lezajlott eszmecsere eredményeképpen a testület határozatokat fogadott el. A politikai tanácskozó testület megbeszélései a kölcsönös megértés és a teljes egyöntetűség légkörében zajlottak le. Magyar lámpakombinát épül Kubában Magyar—kubai tárgyalások alapján az Egyesült Izzó különféle fényforrásokat előállító üzemet készít a távoli országnak. Nemcsak a gyár és tartozékainak a berendezését, hanem a tervezést, az építést is magyar szakemberek végzik, irányítják, s a magyar ipar adja — az építési nyersanyag kivételével —1 a szükséges anyagokat. A berendezések üzembeállításával — a speciális égők kivételével — a kombinát várhatóan egész Kuba lámpaszükségletét fedezi majd. Az atomfegyver-kísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó szerződés Moszkvában történt parafálása alkalmából Kennedy, az Egyesült Államok elnöke pénteken beszédet mondott az amerikai rádióban és televízióban. Az amerikai elnök a többi között a következőket mondotta: — A remény szellemétől áthatva szólok önökhöz ma este. Az atomfegyverek megjelenése 18 évvel ezelőtt megváltoztatta a világ és a háború arculatát. Hangoztatta: most először született egyezmény arról, hogy a nukleáris pusztítás erőit nemzetközi ellenőrzés alá helyezik. Ennek az egyezménynek azonban megvannak a maga korlátái — mondotta. — A szerződést aláíró országok bármelyike visszaléphet, ha úgy látja, hogy rendkívüli események veszélyeztetik érdekeit. Ez az egyezmény önmagában még nem jelenti az atomháború fenyegető veszélyének megszüntetését, nem csökkenti a felhalmozott atomfegyverkészleteket, nem állítja le az atomfegyverek gyártását, nem korlátozza használatukat egy háború esetén. Mégis, e korlátozott jellegű egyezmény jó; csökkenteni fogja az atomfegyver-kísérletek számát; megtiltja az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak, a Szovjetuniónak és mindazoknak, akik aláírják a szerződést, hogy folytassák az emberiséget oly nagymértékben nyugtalanító légköri atomkísérleteket, s ezzel megadják az emberiségnek a reménység rég várt jelét. Ez az egyezmény még nem jelenti az aranykor kezdetét, de fontos és első lépés a béke Célé, az ésszerűség felé és egy lépésnyi eltávolodást jelent a háborútól. Kennedy ezután a következőkben foglalta össze véleményét az egyezmény jelentőségéről : ■ Ez az egyezmény csök- x* kentheíi a nemzetközi feszültséget és megnyithatja az utat szclesebbkörű egyezmények megkötése előtt. A további egyezményekre vonatkozóan nem bocsátkozhatunk jóslásokba — mondotta az elnök, de hozzátette, hogy ezek az egyezmények kiterjedhetnek a meglepetésszerű támadások előkészítésének ellenőrzésére, s a fegyverkezés más vonatkozásaira. Továbbá lehet korlátozni az atomfegyverek elterjedését stb. A lényeges az, hogy további erőfeszítéseket kell tenni új, további haladást jelentő egyezmények megkötése érdekében. A következő lépések megtételének esetleges nehézségei nem jogosítanak fel arra, hogy lemondjunk a nukleáris kísérletek betiltásáról folytatott tárgyalásokban már elért lépésről — jelentette ki. O Ez az egyezmény meg- szabadíthatja a világot a radioaktív melléktermékek okozta veszélyektől és aggodalmaktól. Q Ez az egyezmény olyan lépést jelenthet, amely megakadályozhatja az atomfegyverek elterjedését. Az elkövetkező néhány évben a jelenlegi négy, atomfegyverrel rendelkező hatalom mellett egy sor más ország is rendelkezni fog az atomfegyverek gyártásához szükséges feltételekkel. Ha csak egyetlen egy termonukleáris bomba esik egy amerikai, egy orosz, vagy bármilyen más városra, mindegy, hogy véletlenül, vagy tervszerűen* mindegy* hogy 4. őrült, vagy ellenség, egy nagy ország, vagy egy kicsi dobja le, ez az egy bomba nagyobb pusztítást okozhat, mint a második világháború összes bombája együttvéve — jelentette ki az elnök. „Sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Királyság, sem Franciaország nem lehet közömbös. Felelősségünk nagy, kötelességünk, hogy megakadályozzuk az atomfegyverek elterjedését és rábírjuk a többi országot is arra, hogy ne kísérletezzék, ne törekedjék atomfegyverek birtoklására, illetve gyártására.” Ez az egyezmény egy ilyen kampány nyitó lépését jelentheti — folytatta Kennedy. — Megnyitja az ajtót az atomfegyverek korlátozására vonatkozó további egyezmények előtt. Nyitva áll mindenki előtt, hiszen minden országnak érdeke a szerződés aláírása. Végül az elnök kifejtette, hogy ez az egyezmény oly módon korlátozhatja az atomfegyverke- zési hajszát, amely jobban megfelel országa biztonsági érdekeinek, minit a korlátlan atomkísérletek folytatása. „Egy ország biztonsága ma már nem nő feltétlenül egye- nes arányban fegyverkezésével — mondotta. — Hiszen az ellenfél ugyanezt teszi. Az atomfegyver-kísérletek korlátlan versenye, új pusztító nukleáris fegyverek fejlesztése egyik fél számára sem teszi biztonságosabbá a helyzetet. Igaz, figyelembe keU venni az egyezmény titokban történő megsértésének kockázatát, nem valószínű azon-, ban, hogy az egyezményt vai laki hamarosan megsértené.” Remélem — mondotta az elnök —, hogy a nemzet jóvá-r hagyja az egyezményt. Mit fesz a tőr a gyermekkézben ? Izgalmas percek a Szilaj-galeri karmai között tek. Sűrű akácos bokrok köt zött tövises gallyakba akadunk és ezrivel támad a kódistüske. Negyedóra múlva az egyik a szájára nyomja a mutatóujját: „Maradjanak egy kicsit!” — halljuk meghökkenve, s a kollégámmal egymásra nézünk. — Fiúk, mi külön megyünk! Nem szólunk a csősznek! De ti ugye tudjátok, hogy ez csúnya dolog!? A két srác a legtisztább meglepetéssel bámul. „Hát maguk ilyenek?” — kérdezi az egyik, megrökönyödve, S valóban olyan érzésünk támad, mintha mi akarnánk lopná. „Itt jártunk: OAS!“ Keresztülvágunk a dinnyeföldön. de sehol nem látunk embert. Nem őrzik talán a dinnyét? Kiabálunk a csősznek, de nem felel senki. Pedig itt nem nehéz lopni, hiszen az erdő négy oldalról szegi körül a dinnyést. Mit csináljunk? Megnyomunk néhány feketehéjú gyümölcsöt, de még egyik sem ropog. Nyilvánvalóan éretlen még az egész. Mégis, hol lehet itt a csősz? A bágyasztó hőség elől az erdőbe bújunk megpihenni, s latolgatjuk az őrizetlennek vélt dinnye sorsát. Ebből sem sokat árul a tsz! Ott, ahol jak, meglékelt, fonnyadt gyümölcsök és..: a héjakon furcsa üzenetek: „Itt jártunk: OAS!” És egyéb ízetlen, éretlen tréfákra valló jelszavak. Becslésünk szerint vagy kétszáz a letépett, tönkretett görögdinnyék száma, beleértve az elhurcoltakat. S vajon még mennyit tesznek itt tönkre? Vacogd „ürge“ a kézben Abbahagyjuk a nyomolvasást, mert a levelék mögül a tisztásra látunk, ahol hattagú gyerekcsapat jön, messzire hangzó zajjal, a már meglopott dinnyeföld felé. Keményen rájukkiáltunk, amitől kissé megriadnak és eltűnnek szemeink elől. Azt vélvén, hogy ők végleg kereket old- tak. ismét a letépett dinnyéket vizsgálgatjuk. Kollégám a bicskájával belevág egybe, hogy milyen érett. Nálam egy emléktőr van, amelyet dinnyeevésre kívántam felhasználni, de most már nincs hozzá kedvem. — Miért nem engednek minket tovább? Kicsodák maguk? Mi a kőbányába akarunk menni! Még másfél perce sincs talán, hogy elkergettük őket, s itt vannak ismét. — Maguk is lopnak! — Úgy, hát ti mégiscsak lopni jöttetek? — A kollégám gyorsan fülöncsíp közülük egyet, majd a kezembe adja. Papírt, ceruzát vesz elő, s jegyzetelni készül. A fiú hallatlan ijedelmét nézem: arcáról ömlik a víz, és ahogyan balkezemmel átölelve a balkarját szorítom, egész testét érzem remegni. Olyan, mint egy kis ázott ürge. Lelkiismekozással tanakodom’ vajon szabad-e ennyire megrémísz- tenünk ezt a kis tizenkét-ti- zenhárom éves lurkót? — Idefigyelj, öcsi! Nem élünk vissza azzal, hogy te vagy a legkisebb és téged sikerült fülöncsípni. A te nevedet nem kell megmondanod, csak azokét, akik kereket old- tak. Hogy hívták azt a piros- fecskést, aki legközelebb áll hozzánk? (A fiúk ugyanis csak mintegy ötven méteres szökőtávolságot tartanak, nem mennek tovább.) — Suh-Suh-Suhánszky József ... : — Nem hazudsz? 1 1— Becsszóra nem, bácsik! Ahogy a rémülten vacogó, félelemvizes fiú arcára nézünk, hiszünk neki. Sorjában megnevezi mindegyik pajtását. Azt mondja, Aszódra valók, onnan érkeztek autóstoppal és már napok óta a környéken élnek. Halat fognak a tóban stikiben. dinnyét lopnak a csősztől és egyéb „kaja” is kerül. Elengedem a karját, hogy kissé megnyugodjon. — Idefigyelj, öcsi! Mi újságírók vagyunk, s nem bántunk benneteket. Mondd meg a barátaidnak, hogy ne féljenek tőlünk, őket sem' bántjuk. csak beszélgetni akarunk velük. Jobban járnak, ha idejönnek, mert most már tudjuk a nevüket. Ha idejönnek, nem árulunk el, de ha mindannyian kereket oldtok. a nevetekről megtalálnak benneteket a rendőrök. — Oké! Rendben van, bácsi! A kis rabulejtett szeplős Bágyasztó a hőség, verítékpatakok szántják a testet és mit sem használ a gépkocsi ablakán betörő forró szél. Aszódról Gödöllőre jövet hirtelen megállunk a Babati-tó- nál. Jó lenne megfürödni. Van még egy óránk, hiszen a telefonanyagot csak délután háromtól lehet feladni. Forduljunk csak be gyorsan az árnyékos lombok alá. Az első tónál egy maszek Trabantot látunk és azt hisz- szük, hogy itt majd jól lehet fürödni. Aztán feltűnt nekünk, milyen kevesen vannak itt. Csalódottan nézegettünk a hí- náros, iszapos fenékre és a sekély, félméteres vízre. Vajon érdemes itt egyáltaláti megfürödni? Akkor még nem tudtuk, hogy három részes a Ba- bati-tó. Lopják a dinnyét! Hirtelen fürge, zöld, piros és kék fecskés gyermekcsapat ront ki az erdő rezdületlen lombjai közül. Ki-ki kezében egy-egy görögdinnye, s mind a hat egyszerre loccsan a vízbe. „Feri, vágd bele a vízbe! Ide nézz, nem merül el! Hogy kiabált az öreg ... Mondtam neki. hogy nem én vagyok a Pisti!...” — Fiúk, hol vettétek a diny- i nyét? * — A tsz-ben! — Mennyibe került? — Brühühü!... Tíz körömbe! ... Loptuk!... — Ide adjátok rögtön?1 — Képzelik? S a féltucat siheder előredőlve tocsogott gyorsan a túlsó part felé, hogy ne kelljen elveszíteniök a zsákmányt. Nem mentünk utánuk, hiszen még nem tudtuk akkor, hogy mit művelnek ők a Babati-tó- nál. Két ipari tanuló fiú ért viszonylag tisztességesen hozzánk és felajánlották: vezetnek, ha dinnyét akarunk enni. Kínáljuk meg őket cigivel és menjünk. Nem messze van a tsz dinnyeföldje. „Hát maguk ilyenek?...“ Fürgén szedik lábukat a srácok az erdei úton a számunkra még ismeretlen diny- nyeföld felé. Az út mentén éretlen dinnyeroncsok is jelzik az irányt, meg a mezítlábas talpak nyomai a porban. (A két srácnak nem áruljuk el a nevét és címét, mert szavunkat vették később.) Egyelőre azon tanakodunk magunkban, hol tartják a diny- nyére való pénzt, mert az egy fecskén kívül nincs más rajtuk. Talán ... talán ők is lopni készülnek? Nem vitás többé a céljuk, hiszen az útról már le is tér-
