Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-24 / 171. szám

r*rr «teere» 1963. JÜLIUS 24, SZERDA ^ lőcikW Mi a KGST? NASSZER: A szocialista országok gaz­dasági és államrendje azonos típusú, azonos az ideológiájuk '— a marxizmus—leninizmus ■— és közös céljuk a kommu­nizmus felépítése, tehát közös erőfeszítéseket kell tenniök forradalmi vívmányaik védel­mére. így megvan a szilárd alap ahhoz, hogy bővítsék a teljes egyenjogúságon, füg­getlenségük és önállóságuk kölcsönös tiszteletben tartá­sán és a proletár nemzetközi­ség elvein alapuló politikai és gazdasági kapcsolataikat. így alakult meg 1949 januárjában a Kölcsönös Gazdasági Segít- ; ség Tanácsa. A KGST feladata, hogy egyesítse és összehangolja a I tagállamok erőfeszítéseit. A szoros gazdasági együttműkö- j dés lehetővé teszi, hogy aj KGST tagállamai tervszerűen fejlesszék gazdaságukat, tel­jesebben és ésszerűbben hasz­nálják ki erőforrásaikat, meg- j gyorsítsák az egész szocialista ! tábor termelőerőinek fejlődé­sét s elősegítsék, hogy a szocia­lista országok többé-kevésbé egyidejűleg, történelmileg azonos időszakban jussanak el a kommunizmusba. A KGST legfelsőbb szerve a tanács ülésszaka. Az üléssza­kon rendszerint a miniszter­elnökhelyettesek vezetik a tag- | államok küldöttségeit. Az ülés­szak évente két ízben ül ösz- sze, minden alkalommal más tagállam fővárosában. Meg- \ tárgyalja a gazdasági, tudomá­nyos, és műszaki együttműkö­désre előterjesztett javaslato­kat, megszabja a tanács más szerveinek tevékenységét, meg­jelöli a következő ülésszak fő napirendi pontjait stb. Mind­egyik tagállamnak kormány- szinten kinevezett képviselője van a tanácsban. Az egyes népgazdasági ágak gazdasági, tudományos és mű­szaki együttműködésének megszervezésében nagy sze­repet játszanak az ágazati ál­landó bizottságok, amelyekben valamennyi tagállam képvi­selői helyet foglalnak. Az ál­landó bizottságok ajánlásokat dolgoznak ki a gazdasági kap­csolatokra vonatkozóan. Aján­lásaik a megfelelő népgazda­sági ágaknak a tagállamok­ban kidolgozott fejlesztési ter­veiből indulnak ki. A KGST-nek a népgazdasági tervek összehangolására, s a termelés szakosítására és koo­perációjára vonatkozó aján­lásai lényeges befolyást gya­korolnak a külkereskedelem növekedésére és jellegére. A szocializmus és kommu­nizmus építésének konkrét fel­adatai az utolsó években rá­vezették a szocialista világ- rendszer országait a gazdasági együttműködés fejlettebb for­májára, a közvetlen termelé­si együttműködésre. Példa er. re a tagállamok terveinek ösz- szehangolása. A nemzetközi szocialista munkamegosztás ezzel minőségileg új szakaszá­ba lépett. Nincsenek többé közös céljaink a damaszkuszi rendszerrel Gamal Abdel Nasszer hét­főn az 1952-es évi egyip­tomi forradalom 11. évfor­dulója alkalmából rende­zett nagygyűlésen, mintegy százezer főnyi hallgatóság előtt nagy beszédet mondott. Nasszer kijelentette: az egész arab nemzethez fordul, mi­vel a jelenlegi szíriai vál­ság legalább annyira ko­moly, mint az 1961 őszi szakadás. Az elnök említette, hogy a Baath-párt vezérei Egyip­tom és Szíria szövetségé­nek első pillanatától kezdve a szakadásra és a hatalom megkaparintására törekedtek. — Mi — jegyezte meg Nasszer — szkeptikusak vol­tunk a Baatih-párttal szem­ben. Világos volt ugyanis, hogy a Baath-párt által el­képzelt egység — egyszerű manőver. Rájöttünk, hogy a Baath-párt csupán a hatáskört akarja meg­szerezni magának Szíriá­ban. Amikor 1963. április 17-én aláírtuk a kiáltványt a hár­mas egységről — folytatta Nasszer — nemzeti érzésein­ket, az arabok érdekeit, Irak érdekeit, az általunk szor­galmazott hármas egység ér­dekeit tartottuk szem előtt. A kiáltvány aláírását kö­vetően a szíriai Baath-pár- tiak ezt az egyezményt, amelynek a közeledés kiin­duló pontjául kellett volna szolgálnia, arra használták fel, hogy csapást mérjenek az egység híveire és likvi­dálják őket. — Az Egyesült Arab Köz­társaságnak — mondotta Nasszer — nincsenek többé közös céljai a damaszkuszi rendszerrel. Az a vélemé­nyünk — mondotta —, hogy a jelenlegi damaszkuszi kor­mány nem azt a Szíriát kép­viseli, amellyel aláírtuk a hármas szövetség egyezmé­nyét. Az EAK és az Iraki Köztár­saság közötti kölcsönös vi­szonyról szólva Nasszer elnök megemlítette, hogy amikor az EAK kormányküldöttséget akart küldeni Irakba, hogy üd­vözölje az iraki forradalmat, az iraki forradalmi pa­rancsnokság nemzeti taná­csa minden alkalommal csökönyösen halogatta ezt az utazást. — Nem kételkedünk abban, hogy az egység elkerülhetet­len — folytatta Nasszer —, de itt is felül kell vizsgálnunk né­hány tételt. Eleinte valameny- nyi nemzeti párt együttműkö­dése mellett szálltunk síkra. Ez a koncepció azonban hibás­nak bizonyult. Most új állás­pontokról kell előre tekinteni. Nem egyesíthetjük az arab or­szágokat, ha mindegyikben sa­ját párt működik ... Ezért meg kell kezdenünk az arab nem­zeti mozgalmak egyesítését va­lamennyi arab országban. Az arab egység megvalósítása ér­dekében létre kell hozni az egysé­ges arab mozgalmat, amely felölelné mindazokat, \ akik bíznak az arab egységben és az arab nemzeti érzésben. Nasszer ezután áttérve az Egyesült Arab Köztársaság belső helyzetére, hangoztatta, az ország iparosításának po­litikájában az a cél, hogy ne csak az egyiptomi nép, hanem az egész arabság jólétét emel­jék. Közlekedés — angol módra Londoni jelentés szerint Észak-Írországban több vasútvona­lat megszüntetnek, s ezután csak három marad üzemben Kádár János és Apró Antal a moszkvai indiai kiállításon Kedden délelőtt Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke és Apró Antal, a-Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese kétórás látogatást tett az Indiai Köztársaság moszk­vai nemzeti kiállításán. A kiállítás főbejáratánál Kádár Jánost és Apró An­talt Manubai Sah indiai kül­kereskedelmi miniszter és P. K. Panikkar, a kiállítás igazgatója fogadta. A magyar vezetők régi ismerősként üd­vözölték Manubai Sahot, aki nemrég hazánkban is járt. Kádár János, Apró Antal és a kíséretükben levő sze­mélyek bejárták az indiai kiállítás legkülönbözőbb pa­vilonjait, nagy elismeréssel nyilatkoztak az indiai kéz­műipar, mezőgazdaság, köny- nyű- és nehézipar termékei­ről. A látogatás végén Manubai Sah vendégül látta Kádár Já­nost és Apró Antalt a ki­állítás egyik tárgyalóhelyisé­gében. A baráti beszélgetés során az indiai miniszter el­mondotta, hogy a Szovjetunió után Magyarország India legnagyobb kereskedelmi part­nere a szocialista országok közül. Kádár János erről elismeréssel nyilatkozott és kijelentette: kereskedelmün­ket tovább is lehet fejlesz­teni. A beszélgetés során szóba- került, hogy Magyarország két vízierőművet épített Kas­mírban, Indiában megépült a Gödöllői Ganz Árammérő- gyár kicsinyített mása is, amelyről nagy elismeréssel be­szélnek a távoli országban. Sok szó esett arról is, hogy a magyar és az indiai szak­emberek együttműködnek az indiai alumíniumipar fejlesz­tésében. & Biztonsági Tanács hétfő esti ülése Hétfőn este — 32 afrikai ál­lam kérésére — összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a portugál gyarmati területeken és a Dél­afrikai Köztársaságban ki­alakult helyzetet. Elsőnek Rudolph Grimes li­bériái külügyminiszter szólalt fel az Addisz Abeba-i értekez­let országainak nevében. Ki­fogásolta, hogy Portugália semmibevette az ENSZ koráb­Állás nélküli tanárból — kém Victor Norris Hamilton arab származású amerikai állam­polgár politikai menedékjogot kért a Szovjetuniótól. Az Iz­vesztyija hétfőn közölte azt a levelet, amelyben Hamilton is­merteti az Egyesült Államok­ban és az arab-keleti orszá­gokban élő barátaival dönté­sének okait. Hamilton, akinek eredeti ne­ve Hindali, amerikai lányt vett feleségül, Amerikába költöz­tek, ahol hamarosan csaló­dott. Nem volt amerikai ál­lampolgár és Georgia államban, ahol le­telepedtek, „másodrendű emberként” kezelték. Mint tanár nem tudott elhe­lyezkedni és néhány évig pin­cérként és szállodai portásként dolgozott. Washingtonban ismerkedett meg egy önmagát Maxwell nyugállományú ezredesnek nevező személlyel, aki fel­ajánlotta, hogy segítséget nyújt elhelyezkedéséhez. Iskolára került, ahol megtanulta a fel­derítő munka alapjait és a rejtjeles írás megfejtésének módszereit. 1957 júniusában a nemzet- biztonsáági ügynökséghez he­lyezték a Meryland állambeli Fort Midbe, ahol közel-keleti szakértőként tevékenykedett. .lo ami>riktui iiiknsssolfjáltit módszerei ■tsvhallyatntt telefon- és ródióbeszél- f/eiések — Politikai menedékjogot kért Folytatódnak az atomcsend-tórgy a lások (Folytatás az 1. oldalról) egyelőre csak magánbeszélge­tésekben hangoztatott — ál­láspontja szerint „a Nyugat hibát követne el, ha elfogad­ná ezt a javaslatot” — mdvel az „a Nyugat katonai helyze­tének rosszabbodásához ve­zetne”. „Hruscsov javaslata »bonni vélemény szerint ugyan­azt a hatást keltené, mint a ftapacki-terv, amelyet a nyu­gatnémet kormány a legerő­teljesebben visszautasított” — írja a Mittag. Nyugati hírügynökségek megállapítása szerint a há­romhatalmi atomcsend-tár- gyalásokon hétfőn újabb ha­ladást értek el. Nyugati megfigyelők va­lószínűnek tartják, hogy néhány napon belül meg­állapodás születik. Állítólag már készen is van a szerződéstervezet és Har- riman, aki az amerikai kül­döttséget vezeti, a hét má­sodik felében visszatér Washingtonba. Meg nem erő­sített hírek szerint Kennedy, Rusk amerikai külügymi­niszter vezetésével az ame­rikai kongresszus néhány vezető tagját Moszkvába akarja küldeni, hogy jelen legyenek az egyezmény alá­írásánál. Ennek az intéz­kedésnek az lenne a célja, hogy megnyerje a kongresz- szus demokrata- és köztár­saságpárti tagjait a szerző­dés ratifikálásához. Az atom­fegyver-kísérletek beszünte­tésére vonatkozó egyezményt ugyanis az amerikai szená­tusnak kétharmados több­séggel kell jóváhagynia és vannak olyan jelek, ame­lyék arra mutatnak, hogy a többség biztosítása nem lesz könnyű — állítják a kommentátorok. A Fehér Ház egyelőre semmiféle hivatalos nyilat­kozatot nem tett; az amerikai kormányzat már régen nem tanúsí­lóit hasonló „szűksza­vúságot". Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy mindenféle találgatás­ra módot nyújtó bizonyta­lan információkkal nem akarja veszélyeztetni a moszk­vai tárgyalások sikerét. Vo­natkozik ez elsősorban az Egyesült Államok szövetsé­geseire, akiknek „lelkesedése” egyáltalán nem egyöntetű. Itt elsősorban Nyugat-Né- metország és Franciaország „tartózkodó álláspontjára” gondolnak. Az amerikaiak a szövetségeseket minden eset­re ismételten biztosították, hogy „tiszteletben tartják érdekeiket’. Az amerikai hi­vatalos körök állandóan hang­súlyozzák, hogy Harriman- nek csupán az atomfegyver­kísérletek beszüntetésére vo­natkozó egyezményről van joga tárgyalni és hogy az Egyesült Államoknak az NDK elismerésére vonatkozó állás- i pontja továbbra is változat­lan. h rótt kém A nemzetbiztonsági ügynökség azon részlege, amelyen Hamil­ton dolgozott az Egyesült Arab Köztársasággal, Szíriával, Irakkal, Libanonnal, Jordá­niával Szaud-Arábiával, Je­mennel, Líbiával, Marokkóval, Tunéziával, Törökországgal. Iránnal, Görögországgal és Etiópiával „foglalkozik”. Az itt dolgozóknak az a feladata, hogy felvegyék és megfejtsék az említett országok között lebonyo­lódó katonai jellegű titkos, rejtjeles üzenetváltásokat, valamint mindazokat a rejtje­les közleményeket, amelyek ezeknek az országoknak a föld bármely pontján levő diplo­máciai képviseleteihez érkez­nek. Az Egyesült Államok kor­mánya különös jelentőséget tu­lajdonít a közel-keleti orszá­gok Washingtonban akkredi­tált képviselői telefonbeszél­getéseinek, táviratainak és leveleinek. Hamilton példaképpen meg­említi, hogy asztalán volt annak a rejt­jeles üzenetváltásnak tel­jes, megfejtett szövege, amely Kairó és az Egye­sült Arab Köztársaság moszkvai nagykövetsége között zajlott le az EAK kormányküldöttségé­nek 1958-ban tett szovjetunió­beli útja idején. Az ügynökség figyeli az em­lített országok washingtoni képviseleteinek telefonbeszél­getéseit is. Titkos lehallgató berendezéseket szerelnek a külföldi diplomaták lakásá­ba, Hamilton feladata volt például lehallgatni mindazo­kat a beszélgetéseket, amelye­ket Habiba, az Egyesült Arab Köztársaság washingtoni sajtó­attaséja folytatott lakásában. Az amerikai hatóságok ki­használják azt a körül­ményt, hogy amerikai föl­dön van az ENSZ köz­pontja. Az Egyesült Arab Köztársa­ság, Irak, Jordánia, Törökor­szág, Görögország stb. kor­mányainak rejtjeles utasításai előbb kerülnek az Egyesült Államok külügyminisztériu­mába mint a címzetthez. Az ügynökségnél a gya­nakvás, a bizalmatlanság lég­köre uralkodik, minden elej­tett véleménynyilvánítás el­jut a munkatársak megfigye­lésével megbízott különleges beosztottakhoz. Amikor pél­dául Hamilton kérte, enged­jék meg, hogy felújíthassa kapcsolatait szíriai rokonaival, magára vonta a belső ellen­őrző szervek súlyos gyanúját. A vele szemben megnyilvánu­ló ellenséges légkör, valamint a rábízott feladat valódi jelle­gének felismerésé késztette arra az elhatározásra, hogy a szolgálatból kilépjen. A szakítás a hírszerzéssel nem bizonyult könnyűnek. A szövetségi nyomozó iroda (FBI) megakadályozta, hogy munkát kaphasson, még a ré­gi portási állását sem kaphat­ta vissza. Hamilton az Izvesztyijához intézett levelében elmondja: utolsó pénzén egyik európai fővárosba utazott és a szovjet nagykövetségen politikai me­nedékjogot kért a szovjet kor­mánytól. bi határozatait. Felkérte a Biztonsági tanácsot, hogy hoz­zon bojkott intézkedéseket Portugália ellen, s ezzel kény­szerítse, hogy adja meg a füg­getlenség és az önrendelke­zés jogát afrikai területeinek. Grimes figyelmeztetett arra, hogy az afrikai országok — amennyiben követelésüket nem teljesítik — „önálló ak­cióba kezdenek“. Valamennyi független afrikai ország elha­tározta, hogy minden erőfeszí­tést megtesz, hogy végetvessen Portugália és Dél-Afrika em­bertelen politikájának. Monzsi Szlim tunéziai külügyminisz­ter a többi között kijelentette: a portugál kormány magatar­tása nem változott az ENSZ- közgyűlés határozatai óta sem, s így — a Biztonsági Tanács feladata, hogy megfelelő dön­téseket hozzon a béke és a nemzetközi biztonság megőr­zésére. ____________ Hruscsov távirata Hailé Szelassziéhoz Hailé Szelasszié császár szü­letésnapja alkalmából Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezs- nyev táviratban kívánt jó egészséget és sikereket a csá­szárnak, jólétet és békét Etiópia népének. Életfogytiglani fegyházra ítélték Globkét Az NDK Leefelsőbb Bírósá­ga kedden délelőtt hirdetett ítéletet Globke nvugatnémet államtitkár perében. A Leg­felsőbb Bíróság a vádlottat távollétében háborús bűvös­ként reá háruló ielelösségért, valamint az emberiség ellen elkövetett bűnökért a nemzet­közi katonai törvényszék alap­okmányának VI. törvénycikke­lye és a büntető törvénykönyv 211., 47. és 73. paragrafusa értelmében életfogytiglani fegyházra ítélte. A vádlottat megfpsztották polgári jogaitól és a bíróság döntése szerint őt terhelik az eljárás költségei. Újabb három vízbefúlás megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) lány — a nyolc közül — fel­kiáltott: — Tanár bácsi, víz tört be a csónakba! Ifj Gép Károly nyugalomra intette a gyerekeket, felhívta figyelmüket, hogy ha netán süllyednének, kapaszkodjanak a csónakba. Azok meg is nyu­godtak, de rövidesen mégis ki­tört a pánik, mert a csónak gyorsan merülni kezdett. Pillanatok alatt valamennyien a hullámok játékszerévé vál­tak. Egynéhányan úszva tar­tották fenn magukat, mások kapálóztak, ahogy tudtak. Ta­nár kísérőjük két növendéket is megragadott, hogy fenn­tartsa őket. Együtt sodorta az ár hármukat vagy kétszáz méteren át, hol víz fölött, hol víz alatt. A partról szerencsé­re segítség érkezett. Csónak­kal, ladikkal, motorossal jöt­tek a bajbajutottakhoz és partra szállították őket. Egy kislány azonban társai szeme láttára tűnt el a ha­bokban. A kislányt Dér Annának hív­ták. Tizennégy éves volt. A rendőri vizsgálat eddigi adataiból megállapítható, hogy a kislány halála felelőtlen könnyelműségből származott. A felborult csónakot hét sze­mély részére építették, mégis kilencen utaztak benne, azon­kívül motor hozzákapcsolásá­ra sem volt alkalmas. A rend­őrhatósági vizsgálat tovább folyik. a. a

Next

/
Thumbnails
Contents