Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

1963. JÚLIUS 21, VASÄRNAP ™'&CirlaD 320 millió kórtérítés félév alatt Az Állami Biztosító első fél­évi eredményei a legtöbb biz­tosítási ág számszerű növeke­dését mutatják. Ez alatt az idő alatt összesen több mint 300 000 új biztosítást kötöttek. Az Állami Biztosító az első fél évben bejelentett károkra mintegy 320 millió forintot fi­zetett ki. A legtöbb kártérítést a termelőszövetkezetek kap­ták: vagyonbiztosítás alapján állatkárokért 86 millió, fagy­károkért 32,1 millió, árvízká­rokért 25,5 millió, vihar­károkért pedig másfélmillió forintot. Az eddigi jégkárok összege 71 millió forint. A háztáji biztosításokra a terme­lőszövetkezeti tagok állat-, vi­har-, tűz-, jég- és baleseti ká­rokra 24 millió forintot kap­tak. (MTI) Mérleghiánytól — a többletbevételig Merre halad a kisnémedi Zöld Mező Tsz? Délután két óra. Ilyenkor süt legtüzesebben a nap, még az árnyékos részeket is áthe- víti a júliusi forróság. Kisné­medi határában a Zöld Mező Tsz gabonaföldjein nem hódol­nak be az aratók a kánikulá­nak. Szaporán dől a rend a kaszások előtt, neki-nekilendül a kombájn a jókora gabona­táblának. Kisnémedi — akárcsak a ne­véből is sejthető — kis lélek­számú, alig ezer lakosú köz­ség. Határa dimbes-dombos, földjei nem a legjobbak, köze­pes termőképességű vályog- talajból állnak. Valamikor Gosztonyi Miklós méltóságo- sé volt a fél falu, s már ak­kor is inkább csak szarvas- marhatenyószftéssel, takar­mány- meg gabonatermesztés­XXXXXXXXXXXXXXXXXXV^NXXXX^XXXXXXX^.XXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' i Jutalom és elismerés Az értékes versenydíjak és szép ajándéktárgyak a Pest megyei rend&rfőkapitányság klubjának vitrinjéből a szombat esti díjkiosztó vidám műsoros <est keretében (j méltó gazdájukra találtak. A közlekedésrendészeti osztály még a tavasz folya- 6 mán KRESZ-versenyt hirdetett az osztály rendőrei, tiszt- | helyettesei számára. A selejtezőn valamennyi beosztott í részt vett, de a középdöntőbe csak a versenyzők fele ju- á tott, A szombaton reggel megtartott döntőben nyolcán ve­rj télkedtek a győzelemért, illetve a tisztes helyezésekért. A y versenyzőknek az előre elkészített ötven kérdésből ötre kellett megfelelniök. A tételek között húsz szakmai vo- Jí natkozású, harminc pedig az általános műveltséggel össze- ^ függő kérdés szerepelt. A pontozásos versenyben a legtöbb pontot szerezte y Cséplő Árpád főtörzsőrmester, alig valamivel maradt el í mögötte Kovács B. Sándor őrmester és szintén minimális g különbséggel került a harmadik helyre Földháti Flórián főtörzsőrmester. A parancsnokokból álló zsűri elégedett az eredmény- nyel, hiszen a versenyző rendőrök, a vizsgának is beillő ^ vetélkedőn kitűnő szakmai felkészültségükről adtak ké- y pet. Ami pedig irodalmi, földrajzi és történelmi ismere­teiket illeti, abban sem vallották szégyent. __ 1 Egy jobb sorsra érdemes találmány Három év után még mindig csak Dánszentmiklóson működik az elektromos borjúneveló Sokan látták már, még töb­ben hallottak, olvastak ar­ról a — hivatalos nevén — higiénikus növendékállat- szoptató berendezésről, amely három éve működik a Dán- szentmiklósi Állami Gazda­ság tehenészetében. Ez az elektromos borjú­szoptatógép ugyanis igen fi­gyelemre méltó találmány: a hozzátartozó tartályba ön­tött tejet felforralja, majd önműködő, ki- és bekapcsoló relék segítségével a kívánt hőmérsékletre hűti, s a rajta lévő palackokba adagolja. Ezekből azután gumicsöve­ken keresztül szívhatják ki táplálékukat a kis szopós bor­jak. A gép miután etetési funkcióját teljesítette, 150 liter forró vizet is ad az edényék elmosogatásához. a kerekeken gördülő ete­tő — bárhova tolható, ál­lítható. Annyira tiszta, higiénikus, hogy úgyszólván teljesen ki­zárja a tbc-s, gümőkóros fertőzés veszélyét. Ez pedig igen nagy dolog, hiszen az elmúlt években mindenütt megtartott tuberkulinvizsgá- latok kimutatták a magyar szarvasmarha-állomány jelen­tős fertőzöttségét. Ennek csökkentését és távlati cél­ként, végleges felszámolását szolgálja a nagyüzemi gaz­daságokban, állami gazda­ságokban és termelőszövet­kezetekben egyaránt elter­jedt mesterséges borjúneve­lés. Teljes sikeréhez egyedül­álló segítséget nyűi thatna a dánszentmiklósi gazdaság, je­lenleg Jersey—magyartarka keresztezésű tehenészetének borjúnevelőgépe. Csak nyúthatna... Mert hiába közölt Kelemen György igazgató és Hajdinák György gépészmérnök kitű­nő készülékéről cikket a szaksajtó, hiába készített és közvetített felvételeket a te­levízió, a filmhíradó, a gép három év óta még mindig csak egye­dül Dánszentmiklóson működik. Hogy milyen eredménnyel, sei foglalkozott a község. Két éve sincs, hogy megalakult a Zöld Mező Termelőszövetke­zet, s a kisnémediek elhatá­rozták: közös összefogással próbálják föllendíteni a ha­gyományos gazdálkodást. Az első esztendő nagyon nehéz volt. Az indulás nehézségeit súlyosbította az aszály, s mi tagadás, a megértés is hiány­zott még akkor. Muka Pál tavaly márciusban foglalta el a szövetkezet agronómusi tisztségét. Nem volt könnyű dolga, hisz akkor még több száz da­rabban várta a közös terület a táblásítást. Ráadásul munka­erővel sem bővelkedtek. Mo­nostori István elnök az agro- nómussal együtt jól látta, hogy a kezdeti nehézségeket csak a tagokkal összefogva, közös erőfeszítéssel, megértés­sel tudják leküzdeni. Csakhamar sikerült jobb be­látásra bimi azokat a tagokat is, akik kétségbe vonták a boldogulás szövetkezeti útját. Különösen sokat segített a szorgalmasabb gazdák példa- mutatása. A járás ugyan nem avatko­zott a szövetkezet „belügyei- be” de nem is hagyta maguk­ra a kisnémedieket. Amire az újonnan indult szövetkezet ve­zetői számítottak, az még a tagok szorgalmas munkája el­lenére is bekövetkezett: mér­leghiánnyal zárta a gazdaság az évet. Igenám, csakhogy az állam nem hagyta magára a jobb sorsra érdemes gazdasá­got. Háromszázezer forint tá­mogatást kaptak a kisnémedi­ek, s így sikerült elérni a 31 forintos munkaegységet. Kis- némedin nem éltek vissza a bizalommal, sőt bebizonyítot­ták. hogy nem voltak méltat­lanok a támogatásra. Most, 1963 július második felében már úgy emlegetik a kisnémedi Zöld Mező Tsz-t a váci járásban, mint a fejlődés útján elindult közös gazdasá­got. Mindezt egy félesztendő szorgos munkájával érdemel­ték ki a szövetkezet gazdái. Alig győzöm jegyezni Muka Pál számadatait, amelyek szó­nál ékesebben bizonyítják, hogy egy esztendő leforgása alatt nagy utat tett meg a szövetkezet. Tavaly ilyenkor még sok-sok kapkodás — ahogy az agronómus mondja fejfájás volt inkább a jellem­ző. Most? Már arra is gondol­hatnak, hogy segítsenek a szomszédos püspökszilágyi ter­melőszövetkezetnek, amelyet ugyancsak Monori István irá­nyít. Hozzá tartozik az igazság­hoz, hogy már a múlt év őszén lerakták az idei eredménye­sebb gazdálkodás alapjait Kisnémedin. Ezt bizonyítja most az aratás, ugyancsak er­ről tanúskodik a szépen fejlő­dő kukorica, a krumpli és a cukorrépa. Itt is vállalásos alapon művelik a családok a kapásnövényeket. A legutóbbi termésbecslésen úgy ítélték meg a szövetkezet szakértői, hogy például cukorrépából a 130 mázsás holdankénti átlag helyett meglesz a 230 mázsa is. A burgonya 55 mázsa he­lyett holdanként 70 mázsát ígér. A télen sem okozott fej­fájást az állatállomány ellátá­sa, most még több takarmányt tartalékolnak az átteleltetésre. Jellemző, hogy az első évben az összte­rület 2—3 százalékán termel­tek pillangósokat, most már 18—20 százalékán. Tavaly 40 hízót adtak el, az idén már 107 szerepel a tervben. A múlt évi 20 hízott marha helyett év végéig 62 darabot értékesí­tenek. Érdemes megemlíteni a gyapjúhozamot is, minden egyes birkáról 4,25 kilogramm gyapjút nyírtak le. Ez 9000 fo­rint többletet eredményezett. Summa summárum, a félévi tervfelmérés már plusz 48 ezer forintot mutatott ki. A kilátások továbbra is kecsegte­tőek, úgy néz ki, hogy a kis­némedi Zöld Mező Termelő- szövetkezet az idén már több lépést tud előre tenni. A jövő évi termésért! Kedvezően halad az aratás. A gabonabetakarítás kezde­tén érkezett 50 kombájn munkábaállításával lehetőség nyílt arra, hogy a gabona mintegy 80 százalékát géppel takarítsuk be a megyében. Olyan táblákon is gépek áll­nak munkába, ahol korábban kézi aratást terveztek. Az aratás nagyfokú gépe­sítésével léphetünk egyet előre a mezőgazdasági ter­melésben. A jó gazda ugyan­is nemcsak a mának él, ha­nem gondol a holnapra is. Az aratás a ma feladata, de a termelőszövetkezeti veze­tőknek és gazdáknak gondol­niuk kell a jövő évi termés megalapozására is. Ez ma annyit jelent, mint idejében — azaz közvetlenül a gabo­na betakarítása után — el­végezni a nyári talajmunkát. A nyári talajforgatás — legyen az tarlóhántás, mély­szántás, disztillérezés stb. — előnye közismert. Ez teszi lehetővé, hogy a talajban az élet tovább folyjon, így te­remthetünk kedvező feltéte­leket a hasznos talajbakté­riumok számára, így őrizhet­jük meg a talajnedvességet, így harcolhatunk a földek gyomosodása ellen. A nyári talajforgatás fontos eszköze a termelés növelésé­nek. Amikor ezt megállapít­juk, azt is el kell mondani, hogy megyénkben korántsem élnek a termelőszövetkeze­tekben ezzel a lehetőséggel. A megyei főagronómus tájé­koztatása szerint a learatott területnek mindössze 20 szá­zalékát szántották fel a ter­melőszövetkezetekben. A ta- lajmunkát elsősorban az aka­dályozza, hogy nem tisztít­ják meg a tarlókat a kom­bájnszalmától. A szövetkeze­tekben tehát nem gazdál­kodnak jól a kézi munkaerő­vel. Az aratástól felszaba­dult munkaerőt erre a mun­kára kell összpontosítani, mert különben hiába a gépe­sítés, hiába áll rendelkezésre elegendő gép, vajmi keveset érünk vele. A jövő évi jó termés előfeltétele a napja­inkban végzett talajmunka — használják fel a tsz-ek ezt a lehetőséget Is. —m. s.— ja és mondja, megvilágosodik a dolog. A jól kezelt, s érett istálló­trágya nélkül elképzelhetetlen a bőséges termés és a jöve­delmező gazdálkodás. Amikor Gyuri bácsi kezébe veszi a villát, hogy helyére rakja a következő szakaszt, akkor ar­ra gondol: lassan kell annak érnie, hogy benne maradjon az erő. Az agronómus itt he­lyeslőn bólint, majd így for­dítja le szaknyelvre: a lassú érés vagy égés folyamatára azért van szükség, hogy a szerves anyag bomlása leve­gőtlen körülmények között menjen végbe és maximálisan megőrizzük az istállótrágya nitrogéntartalmát. A nitrogén a növényi szer­vezet egyik legfontosabb al­kotórésze, amelyet nagy meny- nyiségben kell folyton pótolnia annak, aki bőséges termést akar. Gyuri bácsi nyelvére visszafordítva ez azt jelenti, hogy ha jól kezelt istállótrá­gyát kap a kukorica vagy a paprika, akkor megkétszere­ződik a termés. Amikor hord­ja vagy tapossa a trágyát, a húsos paprika, gyümölcs, vagy a széles levelű kukoricaszár je­lenik meg a szemei előtt, s ilyenkor nem érzi nehéznek a fárasztó munkát. Szép és jó mindez, de még­iscsak kevés ahhoz, hogy a trágyakezelő szívvel-lélekkel ven-negyven forintot, azaz egy summába véve harminchét- ezerkétszázhatvanat. Az idén már nem munkaegységben mérik a trágyakezelési mun­kát, hanem forintban, de Gyu­ri bácsi így is jól jár, sőt még jobban, mint tavaly. Mázsán­ként egy forintot kap a kihor­dásért, a szakaszos kezelésért pedig vagononként negyvenet. Napi százhúsz-százharminc mázsa istállótrágyát hord ki egymaga kocsival a szarvasba, vagy a szarvasból kupacokba a táblára. Májusban 5266 fo­rintot, júniusban pedig 6800 forintot keresett ilyen módon. Szép havi kereset ez bizony, de aki érti, az tudja, hogy a tsz-nek megéri, mert jól kezelt az istállótrágya és sok helyen két ember sem dolgozik any- nyit, amennyit Gyuri bácsi. Hajnaltól szürkülő estig talál munkát Gyuri bácsi, fényes a tenyere a villanyéitól, de ő nem törődik vele. A munkája hasznát az egész tagság érzi', meg is becsülik érte és neki meg az a fontos. Nagymiklós István Újabb 1400 szakembert kaptak a gyengébben gazdálkodó tsz-ek A paprikaföldön dolgozik a női „repülő brigád”. Az asz- szonyok csapata azért kapta ezt a nevet, mert minden tagja — kerékpárral jár dolgozni Üjabb ezernégyszáz szak- ^ emberrel erősödtek az idén a 4 gyengébben gazdálkodó ter- 4 melőszövetkezetek az állam ^ anyagi segítsége révén. Egy ré- ^ szűk állami gazdaságokból, ^gépállomásokról és más mező- ^ gazdasági üzemekből, vállala- ^ toktól került a szövetkezetekbe. ^ s teljes fizetésüket az állam 4 fedezi. Az átcsoportosított f szakemberek között elnökö- 4 kön. mezőgazdászokon és f könyvelőkön kívül az idén % már van néhány gépészmér- % nők, illetve technikus is, akik £ gépcsoport-vezetői beosztásba ^ kerültek. Csaknem ezren — ^ akik már régebben is gyen- 4 gébb szövetkezetben dolgoz- 4 tak, vagy most mentek át erő- jí sebb gazdaságból, esetleg má- ^ sodállásként vállalták egy szö­vetkezet termelésének irányí­tását — 800 forintos jövede­lem-kiegészítést kapnak az államtól. A 3004-es kormányrendele­tek alapján I960, eleje óta 5500 szakember került teljes állami támogatással termelő- szövetkezetekbe. Közülük 1800-nak járt már le két-, il­letve hároméves szerződése. Több mint 900 szakember ré­szére az állam meghosszabbí­totta az anyagi támogatást, csaknem négyszázan pedig e nélkül maradtak a szövetke­zetben. Ezek az elnökök, me­zőgazdászok és könyvelők megszerették, s szívesen te­kintik állandó munkahelyük­nek azt a közös gazdaságot, amely az ő segítségükkel erő­södött meg. erről meggyőző erővel be­szélnek a tapasztalatok: — Amióta ezt a gépet hasz­náljuk, száz férőhelyes bor- júnevelőnkben teljesen meg­szűnt az elhullás és nö­vendékállataink negatívak, teljesen mentesek a tbc- baktériumoktól, — mondta ottlétünkkor Kelemen György igazgató. Ezen, a forintban ki sem számítható egészségügyi elő­nyön túl, a berendezés hasz­nálata lényegesen olcsóbbá tette a teljesítés költségeit, íme, a tények: a gép üzem­költsége havonta 100 borjú etetését számítva, összesen 4766 forintot tesz ki. A ha­gyományos etetés ugyanak­kor 9851 forintba kerül. A főként munkabérből eredő megtakarítás — hiszen a géphez egy kezelő elegendő — 5085 forint. Mindezt bizonyára alapo­san figyelembe vette az Or­szágos Találmányi Hivatal, amikor három évvel a be­nyújtás után, idén április 25-én, szolgálati találmány­ként elfogadta a borjúetető­berendezést. A gép széria- j gyártása azonban mind a ^ mai napig nem kezdődött í meg, s ezért nincs belőle í sehol másutt egy darab sem. ^ így azután azoknak, akik az ^ ország különböző vidékeiről, ^ vagy pedig külföldről, pél- J: dóul a Szovjetunióból, Cseh- ^ Szlovákiából, a Német De- ^ mokratikus Köztársaságból. ^ vagy Romániából érdeklőd- ^ tek az iránt, hogy hol lehetne ezt a kitűnő j berendezést beszerezni, f, eddig a feltalálók csak nemleges választ adhat- tak. Valami azért mégis meg- ^ kezdődött a borjúetető ügyé- ^ ben: a találmány okiratai és ^ a költségszámítások már fent £ vannak a Földművelésügyi ^ Minisztériumban, az Állami ^ Gazdaságok Főigazgatóságán £ és ott is a jogügyi és igaz- £ gatási osztályon. Egész szarvasmarha-tenyész- j tésünk látná hasznát annak, J ha ezek az iratok gyorsan 5 továbbjutnának! Hetesi Ferenc Pál < végezze a munkát. Tudja ezt a tsz-vezetőség és a tagság. Ezért hozták azt a közgyűlési határozatot, amely szerint töb­bet kell kapnia annak a tsz- től, aki a tsz-nek többet ad. Gyuri bácsi tavaly 930 mun­kaegység után kapott negy­Egy vastag törzsű, görcsös madárcseresznyefa alatt, a tű­ző nap mérge elől bújva be­szélgetünk, Zsikva Gyuri bá­csi. Kovács Imre növényter­mesztő agronómus és az új­ságíró. az alsógödi Egyetértés Termelőszövetkezetben. A dü- lőút jobb oldalán egy papri­katábla sárga gyümölcsei vi­rítanak a fényben, balról egy hatalmas, tégla alakúra rakott trágyaszarvas áll. A tsz-ből naponta idehordják az istálló­trágyát. Erről a trágyaszarvasról mondják, hogy a legszaksze­rűbben kezelt a környéken, de szerte a megye termelőszövet­kezeteiben is aligha találják mását. Tudniillik ehhez, hogy a trágyakezelés régi betegsége, rákja a mezőgazdasági üze­meknek. Sok-sok növényi táp­anyag veszik el azzal, hogy hanyagul kezelik a trágyát, amelynek értéke negyedére, sőt, nem ritkáin tizedére csök­ken ezáltal. Gyuri bácsi viszont megad­ja a módját, tartja a trágya­kezelési rendet, s nem sajnál­ja a sok-sok fáradságot. Azt mondja, két fontos dolgot kell szemelőtt tartani: a szaksze­rűséget és a rendszerességet. Az utóbbit régen tudja, meg­követelték tőle már régen a tassi határban, gróf Nemesi János birtokán, az előbbit pe­dig folyton tanulja. Azt mond­ja, nagy szükség van erre, mert így kívánja az érdek, természetesen a termelőszö­vetkezet érdeke. Hogyan lehet rendszeresen, szakszerűen kezelni az istál­lótrágyát? Gyuri bácsi az el­ső pillanatban meglepő válasz­ban adja meg a módját: „együtt kell érezni azzal, más­képpen nem lehet jó”. Furcsá­nak tűnik ez a mondat, hirte­lenjében elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ember „együtt- érezhet” az istállótrágyával. De ahogyan Gyuri bácsi lát­Szorgalmas asszonybrigád A túrái Galgamenti Termelőszövetkezet évek óta magas $ jövedelmet biztosít tagjainak. A tavalyi 55 forintos munkaegy- % fégérték is erről tanúskodik. Az idén is — bár jégkár érte _ s b íznak abban, hogy a tavalyinál nem lesz kevesebb jövedelme í i tsz-nek Y

Next

/
Thumbnails
Contents