Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

1963. JÜLIUS 20, SZOMBAT Baráti nagygyűlés Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) nista mozgalom üdvözölte a XX. kongresszus által ki­dolgozott lenini vonalat. Ugyancsak a XX. kong­resszushoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpo­litikájának új szakasza. A XX. kongresszuson különös erővel hangsú­lyozták, hogy a különbö­ző társadalmi rendsze- | rű államok békés együtt- j élésének lenini elve a Szovjetunió külpolitiká­jának fő irányvonala. Pártunk a nemzetközi erő- | viszonyok mélyreható elem­zése alapján azt az óriási jelentőségű következtetést vonta le, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött a világháború nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen, hogy azt el le­het, s el is kell hárí­tani. Az SZKP XX. kongresz- szusának határozatai nagy­mértékben hozzájárulnak ah­hoz a harchoz, amelyet a népek a békéért, a demok­ráciáért, a nemzeti függet­lenségért és a szocializ­musért vívnak. közi munkásosztály egységére, a nemzeti felszabadító moz­galomra, a békeszerető népek­re támaszkodunk. Ami pártunk állásfoglalását illeti a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megerősítésével kapcsolatban, ezt az állásfoglalást részlete­sen kifejtettük az SZKP Köz­ponti Bizottságának július 14-én kelt nyílt levelében. Szüntessük be végre a nukleáris kísérleteket Van lehetőség a békés egymás mellett élésre A kommunisták, a szocia­lista országok népei követ­kezetesen és állhatatosan vé­delmezik a békét. Sem a szo­cializmus és a kommuniz­mus építéséhez, sem a vi­lágforradalom meggyorsítá­sához nincs szükség világ­háborúra. Lenin már 1918- ban „különös és szörnyű­séges” című cikkében a „bal­oldali” kommunistákat bírál­va ezt írta: „talán úgy vé­lik a szerzők, hogy a nem­zetközi -forradalom érdekei megtiltanak bármiféle bé­két az imperialistákkal? ... Az ilyen nézetek szerint az imperialista hatalmak közé be ékelt szocialista köztársa­ság nem köthetne semmiféle gazdasági szerződést, nem lé­tezhetne, hacsak el nem re­pülne a holdba. Talán úgy vélik a szerzők, j hogy a nemzetközi forradalom érdekei nemzetközi előrelö- kését követelik. Ilyen előrelő- kés pedig csakis a háború le- í hét, semmi esetre sem a béke, I mert az tömegekben az im­perializmus „legalizálásának” benyomását ikeltené. Az efféle „elmélet” teljes szakítás vol­na a marxizmussal, amely mindig tagadta a forradalmak „előrelőkését”, mert a forra­dalmak oly mértékben fejlőd­nek, amily mértékben a forra­dalmakat előidéző osztályellen- tétek élesednek. Az ilyen el­mélet egyértelmű volna az­zal a nézettel, hogy a fegyve­res felkelés az a harci forma, amely mindig és minden kö­rülmények között kőtelező..." (Lenin Művei 27. kötet 56—57. o.) Ezek a lenini eszmék külö­nös jelentőségűek napjaink­ban. A szocialista világred- szer, a jelenlegi viszonyok kö­zött az egész társadalom fej­lődésének döntő tényezőjévé válik. Növekszik a szocializ­mus, a béke és a demokrácia erőinek túlsúlya az imperializ­mus, a reakció és az agresszió erőivel szemben. Reális lehetőséggé vált a világháború megakadályo­zása. Hozzátehetem, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem létszükséglet is a földkerekség népei számára. Nemcsak a kommunisták, hanem a kapi­talista országok legjózanabb gondolkodású politikusai sem hagyhatják figyelmen kívül a mai termonukleáris világ­háború következményeit. Gazdasági eredményeinkkel, összefogással, erősödésünkkel harcolunk az imperializmus ellen A kommunisták a kapitaliz­mus teljes felszámolásáért har. colnak, azért, hogy győzedel­meskedjék a szocialista forra­dalom. Meggyőződésünk, hogy előbb, vagy utóbb valamennyi nép egyszer s mindenkorra le­számol ezzel az elavuló rend­szerrel. De a szocializmus győzel­mének kérdését minden egyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a mar­xista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg és főként nem termonuk­leáris világháború kirob­bantása útján oldódik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaiból az következik, mintha vala­melyik szocialista országnak, az illető ország kommunista pártjának joga lenne kirob­bantani a háborút egyik vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a há. borút, amely elkerülhetetlenül termonukleáris világháborúvá fajulna, azért robbantották ki, hogy megszabadítsák annak az országnak a munkásosztályát a kapitalista elnyomástól. Az e kérdéssel kapcsolatos álláspontunkat megindokolva nagy tanítónk, Lenin hangoz­tatta, hogy határozottan elle­ne vagyunk a forradalom ex­portálásának. Ügyszintén eré­lyesen szembeszállunk az el­lenforradalom exportjával is. Hiszünk a szocialista rend­szernek a kapitalizmussal szemben növekvő fölényében. Hiszünk a nemzetközi mun­kásosztályban, a nemzeti fel­szabadító mozgalomban, mindazok hatalmas erejében, akik szembeszállnak az impe­rialista elnyomással, a gyar­mati rendszerrel. Aki tagadja a munkásosz­tály forradalmi erői győ­zelmének lehetőségét a bé­kés együttélés viszonyai között folyó osztályharc­ban, az nem hisz a mun­kásosztály forradalmi energiájában és eltökélt­ségében, túlbecsüli az im­perializmus erőit, meg­retten az imperializmustól. A marxisták—leninisták azért harcolnak, hogy egye­süljenek és erősödjenek az im­perializmus ellen fellépő erők, erősödjék a szocialista világ­rendszer, a nemzetközi mun­kásosztály, a nemzeti felszaba­dítóharc, a békéért és hala­dásért síkraszálló néptömegek széles demokratikus mozgal­ma. Jól tudjuk, hogy ezeknek az erőiknek az egysége az impe- | rializmus ellen, a béke, a sza­badság , a demokrácia és a szo­cializmus eszméinek diada­láért folyó harc eredményes- ; ségének záloga. Azok, akik zavarják a jelenkor e vezető erőinek egyesítését, az őket veze­tő indokoktól függetlenül, | az antiimperialista front erőit gyengítik és mind az imperializmus kezére játszanak. Mi, a szocialista országok kommunistái abban látjuk kö­telességünket, hogy minden­képpen támogassuk a nemzeti függetlenségért, a szabadsá­gért, a jobb életért harcoló népeket. Mindenki tudja, hogy a szovjet állam születésétől kezdve nagy politikai és más támogatást nyújtott Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika gyar­mati iga alatt harcoló népei­nek. A marxisták—leninisták jól tudják, hogy amíg létezik az imperializmus, fennáll a há­ború veszélye is. A Szovjet­unió, a testvéri szocialista or­szágok fokozzák védelmi ké­pességüket, mindent megtesz­nek avégett, hogy fegyveres erőink megsemmisítő csapással tudjanak válaszolni az agresz- szorok csapására. Állandó harci készenlétben tartjuk a legerősebb termonukleáris fegyverekkel felszerelt raké­táinkat. A Szovjetunió azonban so­hasem veti be elsőként ezt a fegyvert, nem fogja ki­robbantani a világháborút. Egész hatalmunkat a bé­kéért vetjük latba, a szo­cialista országok és a tő­kés országok békés egy­más mellett élésének meg­szilárdításáért harcolunk. Nem esedezünk az imperialis­tákhoz, hanem tettekkel har­colunk a békéért, s a szocia­lista országok gazdasági és katonai hatalmára, a nemzet­Elvtársak! Néhány szót kell szólnom arról a véleménycse­réről, amely Moszkvában, a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Anglia képviselői kö­zött íolyik a nukleáris fegy­verkísérletek betiltásáról, va­lamint más, kölcsönös érdekű kérdésekről. Az a benyomá­sunk, hogy most remény van j egyezmény megkötésére a lég­körben, a világűrben és a víz alatt folyó kísérleti robbantá­sok betiltására, természetesen csak aikkor, ha nem követke­zik be valami különleges for­dulat az amerikai és angol képviselők állásfoglalásában. A szovjet kormány olyan megegyezést szeretne el­érni, amely betiltana min­denféle atomfegyverkí­sérletet, a föld alattiakat is beleértve. A tudomány és a gyakorlat bebizonyította, hogy minden­fajta kísérlet betiltását — be­leértve a föld alatti kísérle­teket is — ellenőrizni lehet az államok rendelkezésére ál­ló nemzeti műszaki eszközök segítségével. De az Egyesült Államok és Anglia képviselői tovább ragaszkodnak a nem­zetközi ellenőrző állomások szükségességéhez. Nem akar­nak lemondani törekvéseik­ről, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs a kísérle­tek megszüntetéséhez. Miért, mi célból teszik ezt? Termé­szetesen azért, hogy lehetősé­geket kapjanak a (hírszerzés folytatására. így eléggé világos kép ala­kul ki: úgy látszik, jelenleg nem sikerül megegyezésre jut­ni a föld alatti nukleáris kí­sérletek betiltásáról. A szov­jet kormány azonban úgy vé­li, hogy a légkörben, a világ­űrben és a víz alatt folyó kí­sérletek betiltásáról ázóló egyezmény — ha meg lehet kötni — fontos és hasznos lé­pés lenne előre. Egy ilyen egyezmény véget vetne a levegő ra­dioaktív szennyeződésé­nek és így megakadályoz­ná azokat a veszélyes kö­vetkezményeket, amelyek­kel a nukleáris kísérletek továbbfolytatása a mai és a jövő nemzedékeket fe­nyegetné. Mi, kommunisták, akik a né­pek és az egész emberiség lét­érdekeiért harcolunk, úgy vél­jük. hogy a nukleáris fegyver­kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése megfe­lel a szocialista humanizmus nemes elveinek. A szovjet kormány meggyő­ződése, hogy ha most a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok és Anglia képviselői megegyezésre jutnának nem- :sak a nukleáris kísérletek betiltásáról, hanem ezzel egy­idejűleg a NATO és a Varsói Szer­ződés országai közötti meg. nem támadási szerződés kérdésében is, akkor az ilyen megegyezés ilősegítené az egész nemzet­közi helyzet jelentős javulá­sát. Egy ilyen egyezmény alá- rását nagy megelégedéssel fo­gadná a világ közvéleménye. Nagyon hasznos lenne egy alvan kérdést is megoldani, pint az államok katonai költ- iégvetésének befagyasztása és ami ennél is jobb lenne: e költségvetések csökken­tése. Ezt feltétlenül he­lyeselnék az embermilliók, valamennyi országban. Ügy gondolom, hasznos len­ié visszatérni azokhoz a ja­vaslatainkhoz. amelyeket még 1958-ban tettünk, hogy bizo- íyos intézkedéseket foganato- n'tsunk a váratlan támadás negelőzésére. Mi kell ehhez? Mindenekelőtt az. lehetetlen­lé kell tenni az agresszor szá­nára a nagyméretű, titkos sapatösszevonásokat, ami nél- cül lehetetlen a váratlan tá- nadás. Ennek érdekében cél- :?er Cinek tartjuk, hogy mind a Szovjetunió, mind más orszá- ?ok. bizonyos területein hoz- :anak létre ellenőrző helyeket i repülőtereken, a vasúti góc­pontokon. az országutakon és tesen mindennek a kölcsönös­ség alapján kellene történnie. Ez az intézkedés önmagában véve nem biztosítja a béke fenntartását, de előrelépést je­lent a váratlan támadás meg­akadályozásában. Készek vagyunk a követke- I zőkről is tárgyalni a nyugati | hatalmakkal: a nyugati hatal­mak saját megbízottakat tart­hatnának az NDK-ban levő szovjet csapatoknál, mi viszont saját képviselőinkkel rendel­keznénk a nyugati hatalmak Nyugat-Németországban állo­másozó csapatainál. Hajlandók vagyunk tárgyal­ni az NDK és Nyugat-Német- ország területén tartózkodó külföldi csapatok csökkentésé­ről is. Természetesen meg kell ol­dani végre azt a fő problémát, amelytől a nemzetközi feszültség megszüntetése függ: a né­met kérdést. I Ezt a kérdést csak a német 1 békeszerződés megkötése, a I hitleri birodalom szétzúzásá- j nak eredményeként kialakult [ helyzet elismerése útján lehet ! megoldani. Szorgalmas munkával építjük a kommunizmust Kedves Elvtársak! Az or­szágunkban megtett utazásuk során magyar barátaink lát­hatták. milyen energiával és lelkesedéssel építi a szovjet nép a kommunista társadal­mat. Most, amikor óriási kin­csekkel, jól képzett munkások­kal és szakemberekkel rendel­kezünk, amikor a szovjet tu­domány és technika ilyen ma­gas színvonalat ért el, a kom­munizmus építése hatalmas lendülettel folyik. A szovjet emberek egész energiájukat a békés építésnek, a hétéves terv teljesítésének és túltelje­sítésének szentelik: Akármerre tekintünk: or­szágunk minden részében nagyszabású munka folyik. Munkával, csakis munká­val közelíti meg a szovjet nép azt a nagyszerű időt, amelyről az emberiség év­századok óta ábrándozik: a kommunizmus korát. Elvtársak! A magyar—szov­jet barátsági nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájá­nak történelmi termében fo­lyik, ahol közel két évvel ez­előtt a XXII. pártkongresszus ülésezett és elfogadta az SZKP új programját. Ez a nagygyűlés azokra a Milyen óriási történelmi utat tett meg országunk, munkásosztályunk és dol­gozó népünk ez idő alatt a lenini párt vezetésével! Pártunk ereje a néppel való széttéphetetlen összeforrott- ságban, a marxizmus—leniníz- mus iránti hűségében rejlik. Pártunk a proletár internacio­nalizmus elveinek szellemében nevelkedett, mindig harcolt a marxista—leninista eszmék tisztaságáért, a kommunisták, a proletárok, és minden or­szág elnyomott népei egysé­géért és összeforrottságáért, a forradalom nagy ügye, a né­pek szabadsága és boldogsága érdekében. Ebben a harcban pártunknak olyan hű és meg­bízható barátai vannak, mint a dicső Magyar Szocialista Munkáspárt!1 Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép testvén szö­vetsége, megbonthatatlan ba­rátsága! Éljen a Szovjetunió Távlati kép a barátsági nagygyűlésről napokra esik, amikor az SZKP, az egész szovjet nép egy ne­vezetes dátum: pártunk II. kongresszusa 60. évfordulójának megün­neplésére készül, ötven­nyolc év választja el a II. kongresszust a XXII.-tői. Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tartós egysége és proletár összeforrottsága! Éljen az örök, mindent legyőző marxista—le­ninista tanítás! Éljen a világ­béke! Előre elvtársak a kom­munizmus új győzelmei felé! KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE Kádár János elvtárs beszé- dének eleién meleg szavakkal { emlékezett meg arról a szere- j tetteljes fogadtatásról, amely- I ben a magyar párt- és kor- j mányküldöttséget a Szovjet­unióban részesítették. A to­vábbiakban elmondotta, hogy pártunk és népünk büszke szovjet elvtársaink, a szovjet nép barátságára. Minden ma­gyar kommunista internacio­nalista kötelességének, a szo- calizmust építő magyar nép nemzeti érdekei leghűbb szol­gálatának. igaz hazafiságnak tartja a magyar—szovjet ba­rátság szüntelen erősítését. Elmondotta Kádár elvtárs, hogy a nagy szovjet ország­ban járva, megnézték a gyá­rakat, a vízi erőműveket, a kol­hozokat. a tudományos kuta­tóintézeteket. Látták, hogyan teljesítik határidő előtt a hét­éves tervet, ® hogyan lesz a XXII. kongresszus programja reális valósággá. Kifejezte, hogy nagyszerű élmény volt számukra a találkozás a szov: jet emberrel, a párt neveltjé­vel, a kommunizmus építőjé­vel, az új erkölcs hordozójá­val, aki kész minden áldozat­ra népéért és az emberiségért és akiben mélyen él a prole­tár internacionalizmus. Mindennél fontosabb elvi egységünk Utazásunk idején — mon­dotta Kádár elvtárs — közölte a Pravda a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának nyílt levelét. Min­denütt azt tapasztaltuk, hogy a párt által évtizedek óta az internacionalizmus szellemé­ben nevelt és a forradalomért, a szocializmusért, a békéért minden áldozatra kész szovjet emberek mélységesen egyet­értenek központi bizottsá­gukkal és elítélik a dogma- tizmusnak a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a világ töb­bi kommunista és munkás­pártja ellen intézett alaptalan és elvtelen támadásait. Tisztelt elvtársak! Pártunk és népünk rendíthetetlenül kitart a proletár interna­cionalizmus mellett, hű a szocialista országok test­véri közösségéhez — folytatta Kádár elvtárs be­szédét. Eltéphetetlen szálak fűznek bennünket a Szovjet­unióhoz. a Szovjetunió Kom­munista Pártiálhoz. Barátságunk forradalmi küz_ delmekben született és egysé­günk sziklaszilárd. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának és kormányának vezetőivel folytatott tanácskozásainkon újból bebizonyosodott, hogy teljes az egyetértésünk a szo­cializmus és a kommunizmus^ építésének, a nemzetközi mun-' kásmozgaiom és a nemzetközi helyzet megítélésének vala­mennyi kérdésében. A magyar nép számára kü­lönös jelentősége van a Szov­jetunióhoz fűződő testvéri ba­rátságnak. A Szovjetunió mindenkor, jó és rossz idő­ben egyaránt mellettünk volt, segített bennünket tapaszta­lataival, példájával és önzet­len támogatást nyújtott és nyújt szocialista építőmun­kánkhoz. Példáját adja annak, hogy nem saját érdekeiből in­dul ki, hanem a közös ér­dekek, a két nép és az ál­talános társadalmi haladás ügyét tartja szem előtt. Állandóan bővül és mind szo­rosabbá válik országaink gaz­dasági együttműködése. Amel­lett vagyunk, hogy a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa keretében mindnyájunk érdekeinek megfelelően, terv­szerűen és együtt használjuk fel erőforrásainkat, teremt­sünk ésszerű és fejlődésünket gyorsító munkamegosztást. A két nép mind közelebb kerül egymáshoz. Mindennél fon­tosabb azonban a teljes elvi egyetértés, az összhang a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között. Mi saját tapasztalataink­ból tudjuk, mire vezet az élettől elszakadt szektás- ság és dogmatizmus, a személyi kultusz, és mivel jár az akadálytalanul ter­jedő revizionizmus. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa felbecsülhetetlen értékű se­gítséget nyújtott nekünk ahhoz, hogy pártunk megszabaduljon a szektásságtól, a dogmatiz- mustól és a revizionizmustól, és visszataláljon a marxizmus —leninizmus egyenes útjára. Egyetértünk az SZKP június 14-i nyílt levelével Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak he­lyességét bizonyítja. Ugyan­ezt bizonyítja az egész nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom fejlődése. Éppen ezért mind a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom, mind a szocialista építés, mind a nemzetközi helyzet kérdéseiben teljes mértékben osztjuk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának álláspont­ját, mert ez pontosan megfe­lel az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozatnak. Ugyancsak teljes mérték­ben egyetértünk a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével. A levél a ma egyedül lehet­séges marxista álláspontot fejti ki korunk fő kérdéseiben és cáfolható tianul bizonyítja, hogy a kínai vezető elvtársak a kérdések többségében téves és veszélyes állásponton van­nak. A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Ez az im­perializmus, a kapitalizmus hanyatlásának, a proletár forradalmak győzelmének, a nemzeti felszabadító harcok győzelmének, a gyarmati rendszer széthullásának kora. A szocializmusnak ahhoz, hogy győzzön, nincsen szüksége háborúra. A világháború sem a szocia­lizmusban élő népeknek, sem a többi népnek nem érdeke. Minden erővel meg kell aka­dályozni, hogy az imperializ­mus háborúba sodorja a vilá­got. A háború mindig ember­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents