Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-14 / 163. szám
1963. JtlLIT’S 14, VASÄR.VAP HEGYEI \1Civlap Volt nácik és társaik kincskereső vállalkozása' Milliárdok és sok szenny a Toplitz-tóban Amikor a szövetségesek 1945-ben megszállták Németországot, üresen találták a Német Birodalmi Bank pán- j célszekrényeit. Eltűntek az s óriási értékű arany- és devizakincsek, amelyeket a nácik a megszállott országokból hordtak össze. (Az Osztrák Nemzeti Bank devizakincseinek elrablása csak a kezdet volt). Egy részük megsemmisült a totális háborúban, más részüket viszont még időben biztonságba helyezték. 1944. őszén, amikor Goebbels még végső győzelemről és kitartásról beszélt, a vezető nácik már tisztában voltak azzal, . hogy a játszma elveszett és időben kell megkezdeni a következő forduló kedvező kimenetelének biztosítását. A vezető német gyárosok Himmlerrel és Kaltenbrunner- rel együtt Strassburgban titkos megbeszélésen határozatot hoztak, hogy a Birodalmi Bank még mindig igen tekintélyes vagyonát semleges országba csempészik. A legteljesebb titokban végrehajtandó feladatot az RSHA vezetőjére, Kaltenbrunnerre bízták. Kaltenbrunner bizonyára szívesen fogadta a megbízást, mert a Birodalmi Bank devizakészletének eltüntetésével együtt Svájcba csempészhette és beválthatta a „Bernhard- vállalkozás” címén gyártott hamis pénzeket is. A ,.Bernhard-vállalkozás11 a történelem legnagyobb pénzhamisítást ügye volt. A koncentrációs táborok foglyait arra kényszerítették, hogy jól felszerelt műhelyekben — legutóbb a félreeső ebensee-i táborban — angol fontot hamisítanak. Évekig tartó előkészületek után a kísérlet olyan pompásan sikerült, hogy az alapos vizsgálatok ellenére még a svájci bankok is valódinak minősítették a táborokban előállított pénzt. E pénzt, amelynek eredetileg csak az volt a rendeltetése, hogy Angliában zavart keltsen, dr. Höttl és Friedrich Schwend javaslatára, felhasználták a német kémtevékenység pénzelésére. Az osztrák oktatásügyi minisztérium dr. Höttl érettségi gyárának — ugyanis ma középiskolája van Bad Aussee- ben — minden esztendőben megadja a működési engedélyt, jóllehet Magyarország már kérte Höttl volt SS-Ober- sturmbannführer kiadatását. Friedrich Schwend akkor is jó barátja volt, s az is maradt Ö volt a „Bemhard-vállalko- zás”-ból származó hamis pénzek fő értékesítője. Schwend a huszas években az ellenforradalmi fekete Reichswehrben szolgált, s mint annak képviselője utazott Harbinba. Ott a szovjet hatalom ellen harcoló Szemjonov tábornok tanácsadója és telj- ( hatalmú gazdasági megbízottja lett. A nácik hatalomra jutása után visszatért Németországba, hogy a barna kormányzat rendelkezésére álljon. Hitler azonban nem méltányolta eléggé és csak Höttl fedezte fel a hétpróbás és gátlástalan ügynökben és pénzügyi szakemberben az ideális cinkostársat. Schwend ma — természetesen — milliomos export-üzletember Limában, főúri házban lakik, személyzet veszi körül, két autója és hátaslova van és mindent megtesz annak érdekében, hogy hozzáférhessen a Toplitz-tóban rejtőző zsarolási anyaghoz. Milliárdok váltak „semlegessé" ' 1944-et írunk. Kaltenbrunner, Höttl és Schwend tehát hozzákezdett a Német Birodalmi Bank vagyonának és a birtokukban levő hamisított pénz Svájcba csempészéséhez. Az ügybe elsősorban gazdag zsidókat vontak be, akik megjelelő bankismeretekkel rendelkeztek, gyanún felül álltak és akiket Németországban visz■ geikkel, vagy gyermekeikkel könnyen lehet zsarolni. (A bíróság előtt tehát bizonyíthatták, hogy tucatnyi zsidó életét mentették meg.) Ezek az alvállalkozók a pénzt, amennyiben nem közvetlen csatornákon keresztül | érkeztek Németországból, kisebb svájci bankókban helyezték el. Nehogy a legkisebb gyanút keltsék, választásuk több, zsidó részvényesekkel rendelkező bankra esett. A nácik a legteljesebb körültekintéssel és ugyanakkor a legnagyobb bizalmatlansággal jártak el saját embereikkel szemben. A pénzt rejtjelesen helyezték letétbe és a felvételre csak három, a kódokat ismerő ember jogosult, akik viszont egymást sem ismerik. Még Schwend vagy Höttl sem ismerte a rejtjeleket és a felvételre jogosultak összetételét. Schwend maga legalább egy svájci számlának a résztulajdonosa. A pénzt kezelő bankra nyomást gyakorolhat ugyan, a számlához azonban mindaddig nem juthat, amíg a másik két megbízottat meg nem ismeri. A számlákról, a rejtjelekről és a felvételre jogosultakról csupán egyetlen lista készült. Ez a lista vízhatlan négyszögletes, az iszapba süllyesztett ládában nyugszik a Toplitz-tó mélyén, egy köbméternyi más RSHA-aktával együtt. A titkos örökség A „Harmadik Birodalom“ összeomlott, a rablott tőkéhez és a hamis pénzekből nyert vagyonhoz a győztesek nem juthatnak hozzá. Egy része a náci biztonsági szolgálat vezető embereinek kezébe vándorolt, akik időben szót értettek az amerikai titkosszolgálattal. Skorzeny ma gazdag exportkereskedő Spanyolországban, a szintén exporttal foglalkozó Kajdkovcitsch, akit nemrégiben tartóztattak le, több százmillió schilling értékű vállalattal rendelkezett, Friedrich, helyesbítünk: Federico Schwend Dél-Amerikában folytat exportüzletet és a mi Höttlünk, akinek a háború előtt semmije sem volt, ma a környék legnagyobb földbirtokosa. A pénz nagy része azonban ma szolid ipari vállalatokban fekszik, elsősorban Németországban. Egy nagy délnémet bank, több nagy konszern, egész sor középvállalat — ösz- szesen 700—800 vállalat dolgozik ma. tudva róla, vagy sem, náci pénzzel. Az összegek azokból a bankokból áramlanak, amelyek 1944-ben a titkos számlákat megnyitották. A bankok annak idején nem tudták, honnan származnak az összegek. Ma már tudják. A halott náci birodalom élő, vadul burjánzó tulajdo- 'náért minden eszközt igénybe vevő föld alatti harc folyik. E harc célpontja: a Toplitz- tóban nyugvó láda kincse. A harc hónapról hónapra hevesebbé válik. A folyószámlák ugyanis. amelyekkel 1944 ősze óta senki sem törődött, 1964 őszén. 20 év után, a számlát nyitó bankok tulajdonába mennek át. A Toplitz-tóban 22 bádogláda rejtőzik, egyenként 20 aranyrúddal. Ezek viszonylag érdektelenek. Súlyos, keskeny ládák, már mélyen belefúródtak az iszapba. Aki kutatásukra lemerül, azonnal sűrű iszaptengerbe süllyed, ami teljesen lehetetlenné teszi a látást és a tájékozódást. Habár összesen 1 tonna aranyrúdról van szó. a ládák felkutatása olyan fáradságos és bonyolult lenne, hogy jóformán nem is fizetődik ki. Ezenkívül vannak még hamis fonttal teld ládák is, ezek teljesen értéktelenek. Van még a tó mélyén 21 négyszögletes faláda, jelzése: B-l-töl B-5-ig és B-7-től B22-ig. Hosszuk körülbelül egy méter, viszonylag könnyebben felszínre hozhatók, mert nagyobbak, s ezért könnyebben felfedezhetők, ezenfelül köny- nyebbek. nem merültek olyan mélyen az iszapba. Ezekben a ládákban nyugszik az RSHA aktaanyaga, többek között a rejtjelek és a betétek elhelyezőinek listája. A B-6 előkerül, majd ismét eltűnik A ládák egyike, a B-6 jelzésű, 1959-ben előkerült, amikor a Stem című képeslap szenzációs kutatási akcióját végrehajtotta. Löhde, a Stern megbízottja, felszínre hozta a ládát, másnap azonban távirati parancsot kapott főnökétől: azonnal hagyja abba a további munkálatokat és tériéin haza. Hogy mi volt a ládában és kit terhelnek az abban talált okmányok, azt csak a? ég — és a „csillag” (Stern) tudja. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a Stem lemondott a világszenzációról, ami pedig hihetetlen módon meggazdagíthatta volna a képeslapot. A Stem nyilvánvalóan nem ellenszolgáltatás nélkül tette ezt. Az is biztos: mindent megtett, hogy bizonyosságot szerezzen: más lapok sem szerezhetik meg maguknak a világszenzációt, nem hozhatják felszínre a Toplitz tó mélyén nyugvó ládákat. Mások is folyamodtak kutatási engedélyért, a fellengzős ,.Toplitz-tó kutatócsoport” név mögé rejtőzve. A stájer- országi kormány megtagadta a kutatási engedélyek kiadását. Indok: először is minden, ami a víz felszíne alatt nyugszik, mint volt „német tulajdon”, mindenképpen az Osztrák Köztársaság tulajdona, másodszor: „A köztársaságnak az a véleménye, hogy a Toplitz-tó mélyén nyugvó anyagok felszínre hozatala nem szolgálja sem a köztársaság, sem pedig a köz érdekeit”. Kik a „kutatók"? A „Tóplitz-tó kutatócsoport” képviselője most azzal fenyegetőzik. hogy egyszerűen. illegálisan hajt végre lemerülést. Sok reményük nem lehet, hogy a környék lakói ebben részt vegyenek, mert aligha található Ausztriában még egy olyan könnyen ellenőrzés alatt tártható vidék, mint ez a meredek sziklafalaktól majdnem teljesen körülzárt alpesi tó, és aligha akadnak Ausztriában emberek, akik annyira bizalmatlanok lennének az idegenekkel szemben s olyan alaposan megnézegetnék őket, mint éppen a Toplitz-tó környékének lakói, akiket a kincskeresők 18 év óta tartó jövés-menése rendkívül nyugtalanít. (És olykor azok rendkívül látványos, de mindig halálos kimenetelű „hegyi balesetei”.) A .,Toplitz-tó kutatócsoport” hátterében Federico Schwend áll. „Osztrák” megbízottjuk 7 Négy kép Valentyindról Valentyina Tyereskova, a világ első női űrrepülője edzés közben Az űrben Otthon Sok milliárd schillinges, óriási zsarolási ügy bonyolódik a ládák körül, amelyeket 1945 májusában a Birodalmi Biztonsági Föhivatal (RSHA = Reichssicherheitshaunt imt) legmagasabb rangú funkcionáriusai nagj'sietve az ausztriai Ton if* tó fí,npk re süllyesztettek. E láda1' aranyat és valami még értékesebbet tartalmaznak: okmányokat, amelyek több mint 100 milliárd osztrák schilling sorsáról adhatnának felvilágosítást. A különböző svájci és svéd bankokban fekvő pénz a nyugatnémet és az osztrák gazdasági életben iá'sz'o szerepet, illetve egy része Dél-Ameri- kában és Spanyolországban náci „exportőrök” rendelkezésére áll. nyugatnémet export üzletem- ! bér: Haris Heinz Riegel. Egyik; legfontosabb tanácsadójuk,! dr. Wilhelm Höttl. Legjelen-: tősebb bécsi képviselőjük pro-; minens náci ügyvéd. ; t Az egész „kutatócsoport” ! tehát félreérthetetlenül náci : színezetű. Azonban ne enged-í jük magunkat félrevezetni.; Igaz, hogy a csoport tagjai; nagyrészt volt náci titkosszol-; gálati ügynökök, most azon-; ban elsősorban a pénz érdek- í li őket. És ha eközben náci,; vagy antiszemita személyek j sejtetni engedik, hogy a pénzt! tulajdonképpen csak a „nem; árja bankároktól” akarják el-í venni, azt is látnunk kell,; hogy a szocialistákat is igye-; keznek bevonni és attól sem; riadnak vissza, hogy eseten-j ként zsidókkal lép jenek érint-j kezésbe. No, de soha sem le-; hét tudni, hogy ki, mikor,; mire használható fel. ; j A nagy ferv Ez a „kutatócsoport” akar-2 ja az RSHA-anyagot tártál-j mazó 21 ládát megkaparinta-; ni. Vagy legalábbis úgy tesz,' mintha a legfontosabb ládá-; kát felszínre hozta volna. Va-j jón miért? Hogy azután nagy! dobra verje a rejtjeleket, a: felvevő bankokat, és a beté-! tek elhelyezőit tartalmazó lis-; tát. s az egész világ előtt le-; leplezze a náci tőke nemzet-; közi szerteágazását? Aligha! ezért. Ebben az esetben ugyan- ! is a bankok elvesztenék ugyan j pénzeiket, s a tőlük függő; cégek bezárhatnák kapuikat,; a „kutatócsoport” azonbanj egyetlen fillérhez sem jutna.; Sőt, még a kutatási akcióra; fordított összeggel is 6zegé- \ nyebbek lennének, ez pedig; nem csekélység. Az effajta ügyeket azonban; másképp is lehet intézni: ki-; emelik a ládákat, s felkeresik; a „nem árja” bankárokat ésj többnyire nagyon is árja ügy- i feleiket, akik remegnek azeg-i zisztenciájukért. És akkor ai „kutatócsoport” udvariasan i felteszi a kérdést: talán tud-; tok valamit ajánlani egy ilyen ] listáért? Mennyit ér nektek? \ Piszkosabb az iszapnál A Toplitz-tó mélyén rejlői iszap tisztító fürdő azokhoz; az intrikákhoz képest, ame-j lyeket az RSHA-ládák körül; szőttek, s melyekre e cikk; keretében csak részben utal-: hátiunk. Kivétel nélkül min-i denki, aki ebbe az ügybe be-i lebonyolódott, bepiszkította \ magát. Egyesek kétségbe von-; ják a kutatási engedélyek ki-; adását megtagadó osztrák; tisztviselők indokait is. Az aj hír járja, hogy a Stem annak! idején egyszerűen megveszte- j gette a felelős tisztviselőket:; utasítsanak el minden később; érkezőt, ne engedjék, hogy; kutasson a ládák után. Ez a; feltételezés szerintünk rágal-; mazás. mert az egyéb okokról; nem is beszélve, a Stern szá-j mára' egyáltalán nem volt ki-! vánatos, hogy vállalják aj tisztviselők megvesztegetésé-; nek kockázatát. A B1—B22 jelzésű ládák-; ban sokkal „forróbb” anyag; rejtőzik, mint a rejt jelkulcsot! tartalmazó lista. Az RSHA 22 j köbméternyi aktarengetegé- j ben kétségtelenül egy sor névl található, számtalan rájuk vo-; natkozó adattal. Ezek a ne-'j vek egyébként a mai német % hivatalnoki listán is megta-f láthatók, fel egészen Globke£ államtitkárig. Ott állnak a^ stájerországi Néppárt listáin,* Murertől kezdve fel, egészen* magasrangú funkcionáriuso- kig, akiknek neveit jól ismer-^ jük. De kinek állna érdeké-^ ben e nevek nyilvánosságra^ hozatala? Iszapot rá! y Pompás mulatság lenne egy- % szer óriási víz alatti bombát < dobni a Toplitz-tóba — pon-í tosan akkor, amikor minden- * ki, aki érdekelt a ládák ügyé-% ben. vagy tartalmuktól fél, ^ éppen a mélyben kutat utá- $ nuk. E. E. i
