Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

1933. JÜNIUS 12, SZERDA rrsrr MEGYEI kf&rlem Az Ipoly mentén HARMINCÖT ÉV A KÖZSÉGHÁZÁN .1 letkcsich első közös éve m 300 holtlat öntöznek ■ Jut takarmány} a háztájiba is az új, motoros szivattyúk emelik ki és acél-, meg mű­anyagcsövek szállítják to­vább a szórófejekig a vizet. Szép látvány volt az csősze­rűén öntözött zöldbab, pa­radicsom és paprika, az elő­csíráztatott, s dús bokrot eresztett burgonya, amely­nek termését néhány hét múlva már fel is szedhetik. Csak a kertészet bevételéből több mint másfél millió fo­rintra számítanak ebben az esztendőben. Ha a többi nö­vényből is meglesz az a jó termés, amire számítani le­het, biztos, hogy elérik a 29,90 forintos betervezett munkaegységértéket. Ez pe­dig nem rossz jövedelem, kezdetnek. Ki is kértük néhány idő­sebb szövetkezeti gazda vé­leményét, amikor megnéztük a gépállomás által kihelye­zett szénafelhordó-, kazlazó- gépet munka közben; Hovan József, és idősebb Kiss Jó­zsef, szófukar emberek le­hetnek, mert ennyit mond­tak csak: — Az indulás szép volt, a többit pedig majd meglát­juk. Érezni lehetett a hangju­kon, látni lehetett az ar­cukon, hogy nem egészen bi­zonyosak még, mennyire si­kerül a közös felemelkedés. Amikor azután bent a szö­vetkezet irodájában leültünk beszélgetni az elnökkel, meg a főmezőgazdásszal, Gláser Lászlóval és a Pestről ön­ként ide jelentkezett dr. Sághi Pál főkönyvelővel, ki­derült, hogy a tartózkodóan nyilatkozó tagok a legszorgal­masabbak közé tartoznak a szövetkezetben, kezdettől részt vesznek a közös mun­kában. Ök is elismerték: a mintegy kétmillió forint értékű beruházással beszerzett ön­tözőberendezés, a szénaszá­rítógép, a két darab RS—09- es, meg az új silókombájn és Zetor, nem kis segítség egy újonnan induló közös­ségnek. Különösen, ha azt vesszük, hogy a beszerzésük­re nyújtott állami hitelt csak húsz év alatt kell vissza­fizetni, s a részletek törlesz­tését négy év múlva kell megkezdeni. Azt mondja a főmezőgaz­dász: — Nem nagyon sok az a jö­vedelem, amit terveztünk, de ha elérjük, s ehhez mindenki szorgalmas munkájára van szükség — akkor jövőre még több lesz. És sorolják azok nevét, akikre a leginkább lehet épí­teni: Téli Lajos, Korner And­rás, ifj. Szalai Ferenc, Ak- kermann Ferenc, Simon Já­nos, Szölgyéni József, a ker­tészetből pedig Faragó Fe- rencné, ifj. Kosár Jánosné, ifj. Bak Istvánná, Molnár Gáborné, Kovács Gyuláné és még sokan mások, igazán nagy szorgalommal, odaadás­sal dolgoznak. Sajnos van­nak még olyanok is, akik húzódoznak a közös munká­tól, pedig hogy hogyan si­kerül ez az esztendő, az tőlük az ő igyekezetüktől is függ. Igaz, majd elfelejtettem: a letkési gazdáknak nem kell szégyenkezniök az előző ki­csiny, négyszáz holdas gaz­daság, a régi Bástya ered­ményeiért sem. Nemrégiben értesítették őket, hogy az 1962-es esztendő értékelése alapján első lett a tsz a szo­bi járásban. Meg is kapták már a díszoklevelet és az ötezer forint jutalmat. Ha a falu parasztságát ma­gában egyesítő új, megna­gyobbodott szövetkezet tag­sága hasonló szorgalommal dolgozik, az idei évben és az azután következőkben is megtarthatja majd, ezt a megtisztelő első helyet. Hetesi Ferenc Pál Üres strand — festői környezetben Az érdligeti Casino-szálló mellett festői környezetben fek­szik a strand de — üresen! Vasárnap arra jártunk, szeret­tünk volna szép strandképeket készíteni, de sajnos csak ezt sikerült. Igaz, még „csak” június kilencediké volt... (Koppány feiv.) hogy ezt a modort, az udva­riasságot, amikor a nagy gaz­dasági válság első szelére tíz év után a Holczer-áruházban leépítették, a közigazgatásba is magával hozta. A községhá­za ügyfelei általában nem vol­tak ilyesfajta elbánáshoz szok­va. — Akkor — tér vissza me­gint a felszabadulás idejére — ötezer menekült rekedt Öcsén és sok-sok ezer szovjet katona elszállásolásáról is gondoskod­ni kellett. És persze ugyan­ennyi ember ellátáséról is. Nem volt könnyű dolog, még­sem maradt senki fedél nél­kül és mindenkinek jutott en­nivaló is. A lakosság igazán nagyszerűen viselkedett, de a szovjet katonák is segítettek, amiben csak tudtak. A község- parancsDok-kapitány nagysze­rű ember volt. elsősorban neki köszönhető, hogy viszonylag könnyen átvészeltük a nehéz időket. 1945. novemberében jött az új főjegyző. Én meg­maradtam irodatisztnek. Az­tán 1950-ben megválasztottak vb-titkárnak és azóta az va­gyok. — De vajon a régi közigaz­gatási tisztviselőnek könnyű volt-e beleilleszkedni az új rendbe? — Egyáltalán nem volt ne­héz. Elhallgat. Arcáról eltűnik a mosoly. Mintha mondani akarna valamit, meg nem is. — Kérem — szólal meg aztán halkan —, csak annyi változás történt talán, hogy a munkám telt meg belső tarta­lommal. De ezt ne írja meg. Aki nem ismer, nem hinné, azt gondolhatná „helyezke­dem”. Pedig már minek tör­tetnék, a pályám végén járok. Harmincöt esztendeje szolgá­lom a községet. Áprilisban a hatvanadik évemet is betöltöt­tem. Születésnapja után pár hét­tel kormánykitüntetést kapott. — Az egész országban nincs még egy vb-titkár, aki ilyen magas kitüntetést kapott vol­na — mondja büszkén, fel­csillanó szemmel Bozlikné. — Azért talán akad — mo­solyog rá a férje —, de engem nagyon boldoggá tett ez az el­ismerés. — Az adóügyi csoportnál kezdtem, én voltam a végre­hajtó is — folytatja hivatali pályája történetét. — A hábo­rú alatt a közellátást szintén a nyakamba sózták. Kimondot­tan kellemetlen ügyeket, ahogy ma mondják, „népsze­rűtlen feladatokat” intéztem mindig. A felszabadulás után például a beszolgáltatást. Úcsa határa m^g három évtizede nagyrészt turjános, szikes, lapos volt. 1931-ben kezdték meg a lecsapolást. Eh. lentő tervek makettjeiről ké­szült fényképek is. Igen, körülbelül ennyit tudtam öt perccel Zsámbék előtt az országúton, az au­tóbuszban; várva, hogy ott szemben kibontakozzon egy hatalmas fekete árnyék, a hóförgeteg függönyén át. Vajon él-e még az öreg Szauter Tóni bácsi, a Régi­templom utcáiban. Milyen em­ber a műemlék új őre? A hét­száz éves — kétszáz éve rom — templom megfiatalodott-e a gondoskodás évei alatt?. Gyerekzsivaly mellett fut el kocsink. Pocsolyavíz fagy­tükrén korcsolyáznak a zsám- béki lányok és fiúk. S jobb­ra fenn, monumentális ku­lisszaként terpeszkedik a templom fekete árnyéka. Mintha a múlt ködéből go­moly gott volna élénk: óriási mammut. S aztán már minden olyan hétköznapi. Végállomás. A kavargó hó: millió injekciós tű. Pár lé­pés; a kocsma. ZSAMBEKON Hangzavar, vérmelengető ital, majd szívmelengető szó: — Szauter Tóni bácsi? Ki ne ismerné? Megvan. Jól van. Gidres-gödrös dűlőutcács­ka helyett vadonatúj lép- csőút vezet felfelé a hegyre, a Régitemplom utcához. Egy pillantás a magasba, s csak most látni, hogy miért oly szokatlanul ormótlan a rom: homlokzata és egyik tornya alig-alig látszik, áll­ványerdő borítja. — Mi történt? Csak nem kezdődött meg máris az üvegcsoda építése? —- Nem hallott róla? — fo­gad Szauter Antal. — A nyáron villám csapott a to­ronyba, szörnyű pusztítást csinált. Mi nem voltunk ak­kor itthon, a mezőn dolgoz­tunk, de tessék csak átmenni a második szomszédba, a templom őréhez, ö mindent részletesen elmond. — Hogy hívják? — Zátonyi Lőrincnek. Pár; perc múlva már Zá­tonyx Lormeek jól fűtött konyhájában üldögéltünk, né­gyesben. A házigazda: idő­sebb Zátonyi Lőrinc, felesé­ge: Anna néni, Miklós fiúk és jómagam. Előttem a vendégkönyv: „1962. július 15-én 13 óra 50 perckor villám csapott az innenső toronyba. Mintha gránát csapott volna bele. Szerte repültek a kövek. A villám végighasította a te­tőt. A rózsaablak mellett ki­tört a ménkű s elnyomta a jalat. A toronyból lement az­tán a lépcsőig és alul még két féltéglát is kivágott, ahol kijött." így történt. És azután? Július 26-án Dümmerling Antal, az Országos Műem­léki Felügyelőség területi előadója a következőket je­gyezte a könyvbe: „A szükséges intézkedések folyamatban. A toronyba egyelőre életveszély miatt tilos felmenni, s a sérült tor­nyot kívül is lehetőleg el kell kerülni.’’ A továbbiakat már Lőrinc bácsi meséli: — Október 23-án faanya­got hoztak, november 8-án dolgozni kezdtek, öt ember. November 11-től kilenc ács és két segédmunkás. De jött a gyors tél, s most tavaszig várnunk kell. Utoljára harminchárom év­vel ezelőtt, 1929-ben csapott villám a romba: a főhajő falába. — Miért nem védik a tor­nyokat villámhárítóval? — Műemlékekre nem sza­bad villámhárítót helyezni. A kár (mint minden mű­emléknél ilyen esetben) meg­határozhatatlan, hisz pótol­hatatlan. Megsérült a kősi­sak, a torony belső oldala, leszakadt . a toronylépcső bol­tozata és a homlokzat Orom­fala is megrongálódott. Az immár megkezdett helyreál­lítás bonyolódott azzal, hogy a nyugati oromfal állékony­sága is veszélyeztetve van: ennek bekötését is meg kell oldani. A júliusi villámcsa­pás okozta állagmegóvási helyreállítás legalább ötven­ezer forintba kerül. A történtek után a zsámbé- ki műemlékre villámhárítót szerelnek. A templomrom gazdája a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal. Ennek vezetője, dr. Nagy Gyula mondotta: — Azért nem értesítettük sem a megyei sajtót, sem a Magyar Távirati Irodát e súlyos kárt okozó villám- csapásról, mert nem gondol­tunk arra, hogy az esemény érdeklődésre tarthat számot, A vendégkönyv tanúsága szerint évente 10—12 ezer Zsámbékon az érdeklődők száma. (Folytatjuk) Négyen üljük körül az | asztalt a verandán, Bozlik Sándor vb-titkár házában, s mialatt évtizedes távlatokból idézi emlékeit, réveteg mosoly ül ki arcára, szemébe. A fele­sége összekulcsolt kezét az asztal szélén pihenteti, s csak nézi-nézi. Évike, a cselíes kis játékos unoka vidáman kaca- rász, ötéves sincs még, nem fi­gyel a beszélgetésre, meg sem értené még. Odakint alkonyo- dik. — Hatan voltunk az ócsai községházán, a főjegyző, két segédjegyző, meg rajtam kívül még két irodatiszt, de minden­ki elmenekült, csak egyedül én maradtam itthon. Másnap reggel hivatott a község pa­rancsnoka, egy szovjet kapi­tány, s felszólított, folytassam a munkát, vigyem tovább a közigazgatást a községben. Akkor már tizenhat éve dolgozott a községi elöljárósá­gon. Fizetéstelen gyakornok­ként kezdte, de egy esztendő múltán, amikor véglegesítet­ték és megtették forgalmi adó­ellenőrnek, már 130 pengő fi­zetést kapott. Nagy pénz volt ez s kevés is a Bozlik-család- ban. Az édesanyja nyugdíja, amelyet a harctéren elesett járási irodatiszt férje után ka­pott, még ennyit sem tett ki. Pedig ebiből négy árva gyere­ket kellett eltartania, felnevel­nie. Sándor, a legidősebb gye­rek ezért is hagyta abba a gimnáziumot a negyedik után és szegődött el kereskedő- tanoncnak Budapestre, a Bel­városba, a Kossuth Lajos ut­cába, Holczer Simon női ruha- | áruházába, abba az épületbe, | ahol most az Úttörő Aruház j van. Hölgyeket kellett kiszol- I gálnia, persze finom modorral I és javára vált egész életében, hez, akinek a földjét érintette, holdanként 15 pengős hozzá­járulást kellett fizetnie. Esz­tendőkön át volt is emiatt hat- hétszáz végrehajtás. De vajon mennyi árverés? — Egy sem! Foglaltam, de nem árvereztem. Hát ezt vajon hogyan csi­nálta? Nála hamarább meg­magyarázza a felesége: — Hallgatnak a szavára, jól ismerik, hiszen közülük való. Igen, nincstelen nagyapja még községi csősz Volt. s a családja évszázadok óta ócsai. Az egyházi anyakönyv régi köteteiben olvasható a nevük. Kitűnik a máladozó lapokból, már a török hódoltság alatt is itt éltek Ócsán a Bozlikok. Valami kellemetlen emléke volt-e a pályáján? Határozott nemmel felel, nincs haragosa sem. Egy na­gyon szép emléket őriz vi­szont 1954-ből. Addigra már négyszáz új ház állott a Dó- zsa-telepen, a juttatott házhe­lyeken. 1970 ember élt a há­zakban villany nélkül. Hét kilométer vezetéket kellett volna építeni, a szándék is meg volt rá, csak éppen a pénz hi­ányzott hozzá. Egy pénteki napon a megyei tanács hetven­nyolcezer forint hozzájárulást adott a villamosításhoz. De ennek még a kétszerese is ke­vés lett volna. Tehát mit csi­náltak? — Népgyűlést hívtunk egy­be. Ott volt az egész falu, még a teleptől legmesszebb lakók is. A gyűlésen azután a köz­ség egész lakossága egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy részt vesz a vezetéképítésben. Másnap szombaton, harmad­nap vasárnap megmozdult egész Öcsa. Lázas munkával két nap alatt megépítették a vezetéket. Ez volt nálunk az első társadalmi munka. Így gyűlt ki a villany a Dózsa-te- lepen. A verandán is <§g már a villany. Beesteledett —— Akarok is, “nem is, de még az idén nyugdíjba me­gyek. Évike pedig elmeséli, egy év múlva elmegy a pesti isko­lába, ahol mamája, Bozlik Sándor lánya, a felsőtagozaton matematikát tanít — Az uramtól örökölte a számtani tehetséget. Sándor mindig fejből tudta, kinek mennyi az adója és hogy ki, mennyivel tartozik, — büsz­kélkedik megint a férjével Bozlikné. De az ócsaiak, ha oly szépen meg is javult az adómoráljuk, nemcsak ezért becsülik. Ha­nem, mert megmaradt közöt­tük, kitartott mellettük. Szol­gálja és szolgálja a népet, a szocialista államot. Szokoly Endre II. \ Az autóbusz már ötven per- ■ cet maga mögött hagyott. ; Előttünk a látóhatáron túl ! rejtőzött Zsámbék. Sűrűn ha- ! vazott. De hópihék helyett í apró hómorzsákat hajszolt • a szél. : Pár perc még az emlékeké : lehet. ; Gt év sok idő. Hallottam, ; hogy azóta már rég gazdára • talált a műemlék. Megszűnt ; elhanyagoltsága. Bekerítet- < ték. Állagát javításokkal biz- j tosították. Újból templomőr 5 fogadja a látogatókat. Ven­> öégkönyvbe írják nevüket > a hazai és külföldi látoga- í tok. (Sajnos, nem a régibe, • mivel az elveszett.) A rom- ! templom őre a látogatókat ! szóval tartja, s mikor a ven- í dégek már kívül-belül meg- i csodálták a templomot, mi- ! kor már végighallgatták ! mindazt, amit tudni illik ró­t !la: akkor előkerülnek a cso- ' dálalos, világszenzációt je­Napiényben fürdik a Bör­zsöny és a kanyargó Ipoly fo­lyócska közötti táj, amikor kora délután Letkéshez érünk. A kép, amely fogad bennün­ket, hasonló ahhoz, amelyet a szobi járás többi kis falvai­nak, Kemencének, Berneceba- ráfinak, Vámosmikolának a I határában láttunk: tarka szók- j nyás asszonycsapatok kapál- j ják a kukoricát, egyelik a cu- j korrépát, az utak mentén és a réteken, a lucernásokban iz- tpos férfikarok vágják rendre a bőséges takarmányt. Egyszó­val, mozgalmas, élettel teli a határ, szorgalmat és igyekeze­tét látni, amerre csak nézünk. Idén, az év elejétől, termelő- szövetkezetben egyesült Let- kés földműveléssel foglalkozó lakossága. A régi. 1948 óta ki- sebb-nagyobb sikerrel működő közös gazdaság, a Bástya, fej­lődésének új szakaszát kezdte el: 290 taggal és 1767 hold te­rülettel indult- az új, megnö­vekedett szövetkezet. És már az első esztendő derekán, szép reményekre jogosító tetteket mondhat a magáénak. i De nézzük csak sorjában, hogyan kezdték megalapozni a letkési dolgozó parasztok, szorgalmat és kitartást igény­lő, de ígéretes jövendőjüket? Igen helyesen, arra épít a termelőszövetkezet tagsága és vezetősége, ami már eddig is volt, aminek már hagyomá­nyai vannak a községben. Ez pedig az állattenyésztés, szarvasmarhanevelés. Mindig is sok volt a rét és a legelő a községben és nem ment ritka­ság számba, hogy olyan régi gazdák, mint Lengyel János, Simon János, Szalai Ferenc, Dudás János és még sokan mások, egyszerre 10—12 mar­hát is tartottak istállóikbant Bár már egy részét feltörték, termőfölddé változtatták a le­gelőknek, még mindig van a szövetkezetnek 270 hold rétje, 170 hold legelője. Igaz, jelen­leg, a közös mapüg^Lcirpány kicsi, csak 170 darabot szám- j Iái összesen, s ebből is csak j ötven a tehén, de van után- j pótlás: ennek kétszeresét meg- ; találni a háztáji, istállókban. Éppen ezért, nemcsak azt teszi j helyesen a szövetkezet vezető- | sége, hogy az említett régi és S hozzáértő gazdákra bízza a közös istállókban levő állató- j kát, de gondoskodik arról is, ; •hogy a háztáji portáknak is, jusson annyi takarmány, i amennyi szükséges. — Hogy ne csökkenjen a j háztáji állomány, csak a kö- * zös növekedjék — így mondta j ezt Varga Nándor elnök. ■ Ezért a réteken a dús füvet í harmadrészért kaszálják a ta- gok és a 109 hold lucerna gép- I pel vágott termésének tíz szá­zalékát is megkapják azok, > akik a gyűjtésben, behord ás-2 ban részt vesznek. Ezenkívül is kapnak 20—30 ölet mégj akik rendszeresen dolgoznak aj közösben. S hogy a hatszáz; juhval és a harminc anyako-; cával induló közös állatte-! myésztés mellett, a háztájiban; is hizlaljanak disznót, ameny- í nyit csalt lehet, a kukorica- S termés egy részét is biztosít-í ják a tagság számára. Mégpe-; dig úgy, hogy a 170 hold ten-; gerivetés megművelésére; szerződést kötöttek, < külön mindenkivel. Igazságos,! de egyben ösztönző az alkal- ! mázott módszer: minden meg-! termelt mázsa csövestermés: után 28 forintot kap a vállaló,; és a termésből a háztájiban! tartott sertések száma után,; állami áron, készpénzért kap- ; hat annyit, amennyi kell, de; csak akkor — ezt is belevet- • ték a szerződésbe — ha terme-! lőszövetkezet egyéb közös fel-! adataiból Is kiveszi a részét és! havonta meghatározott mun-! kaegységet teljesít. De a hagyományos gazdái- \ kodási ágak mellett, új dolog- \ ba is belevágták fejszéjüket j nagybátran a letkésiek: mind- \ járt az első közös észtén- \ dobén 300 holdat kezdtek ön-! tözni az Ipoly mentén. Még j a lucernát, a tengerit és a! cukorrépát is öntözik és í nagy területen, 171 holdon; pedig kertészetre rendezked-; tek be. Jártunk az éleset ; kanyarodó folyó partján, ahol'

Next

/
Thumbnails
Contents