Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
h_!^MMsw 1963. JÚNIUS 12, SZERDA Nincs „szélcsend“ a pártmunkában NAPIRENDEN: A PÁRTHATÁROZATOK '■’V&gst ért a pártoktatási év, s a mezőgazdasági munkák első, nagy kampánya; befejeződtek a tavaszi szőlő-, gyümölcstelepítések, az aratásra még csak készülődünk: folyik a takarmány betakarítása; mi foglalkoztatja ilyenkor, „szélcsendben” egy mezőgazdasági járás- pártbizottságának kommunistáit? — A pártmunkában — ha jól dolgozunk — sosem lehet ■„szélcsend” — helyesbít Appel Gábor, a Ráckevei Járási Pártbizottság munkatársa. — Jelenleg is két fontos határozat feladatai foglalkoztatnak bennünket: a jövő évi, új reniszerű pártoktatás előkészítése, és a megyei pártvégrehajtóbizottságnak a ter- ■trvelőszövetkezeti pártszervezetek helyzetéről és munkájáról szóló májusi határozatának végrehajtása. Az utóbbi nagy figyelmet szentel a termelőszövetkezeti kommunisták, elsősorban a párttitkárok és vezetőségi tagok politikai továbbképzésének. — Kétségtelen — folytatja Appel Gábor —, hogy azokban a termelőszövetkezetekben vagy tsz községi pártszervezetekben, ahol a szervezeti élet rendszertelen, a termelés pártellenőrzése nem megfelelő, a hibák okait többnyire a párt- titkárok, a pártvezetőségi tagok hiányos politikai képzettségében kell keresnünk. Az ideológiailag képzetlen kommunisták olykor félreértik és hibásan alkalmazzák a párt politikáját Miben nyilvánul ez meg? Helyenként nem értik az anyagi ösztönzés fontosságát, azt az alapigazságot, hogy ha a tsz-tagságot érdekeltté tesz- szük a többtermelésben, a népgazdaság is jól jár. Másutt megtörténik — s gyakran pártszervezet tudtával hogy a tsz gazdasági vezetői fontos kérdésekben a tagság nélkül, vagy éppen a tagság határozata ellenére döntenek. Magyarán: megsértik a termelőszövetkezeti demokráciát. Előfordul, hogy éppen a pártvezetőségi tagok becsülik le a háztáji gazdaságok termelésének népgazdasági jelentőségét, a háztáji állatállomány takarmányellátásának fontosságát. — Az elméleti képzetlenség — természetesen — károsan hat a politikai munkára, a pártéletre is. Sok helyütt ez magyarázza a bizalmatlanságot, a befelé fordulást, aminek hatása a pártépítési munka elhanyagolásában, a pártirányítás gyengeségében jelentkezik. A politikai ismeretek hiánya helyenként azt eredményezi, hogy a tsz-ben lebecsülik az asszonyok munkáját, kirekesztik őket a vezetésből, nem fordítanak gondot politikai nevelésükre. — Ezek az összefüggések nem új-keletűek, s nem is most teszünk először ellenük. De a határozat most nagyobb lehetőségeket nyújt a tsz- párttitkárok és vezetőségi tagok pártiskolára küldésére, elméleti továbbképzésére. A mi feladatunk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. A járási párt- bizottság intézkedési tervet dolgozott ki, amelyet — amint nemrégiben a határozatot — részletesen ismertetünk a termelőszövetkezeti és a tsz községi párttitkárokkal, a patronáló üzemek megbízottaival. Elkészült a tsz pártvezetőségi tagok és párttitkárok jövő évi politikai továbbképzésének terve is, különös tekintettel a három- és öthónapos pártiskolára. A tsz-pártszervezetek munkájának fokozottabb segía ] tésére a járási párt-végrehaj- tóbizottság elhatározta, hogy a második félévben legalább két termelőszövetkezet helyzetét és két tsz-pártszervezet munkáját helyszíni ülésen tárgyalja meg. Ezeknek előkészítése lesz a soron következő feladatunk — mondotta befejezésül Appel Gábor. ny. é. Román siakszervezeti érkezett hazánkba A SZOT elnökségének meghívására kedden hazánkba érkezett a Román Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttsége. A küldöttség vezetője, Ion Cotot, a Román Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára. A küldöttség tíznapos magyarországi látogatása alatt tárgyal majd a SZOT titkárságának küldöttségével. Az idén rendkívül sok az ultraibolya-sugárzás Mi a jó lebarnulás „titka"? Az önkéntes rendőr — hivatalos személynek számít! Vannak emberek, akik még ma sem tudják, hogy az önkéntes rendőrök hivatali személynek, vagy ahogy mondani szokás: hatósági közegnek számítanak. Szolgálati ténykedésük közben éppen olyan védelem illeti őket, mint a hivatásos, egyenruhás rendőröket. Ha — miután igazolvánnyal, vagy karszalaggal tanúsították, hogy önkéntes rendőrök — támadás éri őket, azt a törvény előtt pontosan úgy bírálják el, mintha valaki hivatásos rendőrt támadott volna meg. Sokan nem értik, vagy tán nem is akarják ezt megérteni. Erre utal az alábbi két eset is. Bujéki Károly fiatalember, a Nagyecsedi Állami Gazdaság alkalmazottja, valamelyik este a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságiból több embert alkart vontatóval elvinni Pusztavacsra. Azonban nem lett volna szabad vontatón ülnie, mivel erősen ittas volt. Ittasságát észrevette Szegedi Pál falubeli önkéntes rendőr, s leállíttatta a vontatót leszállította nyergébe Bujákit. majd igazolta magát. A vomtatósit ez szemmel- láthatóan nem nagyon érdekelte, hanem szóváltásba kezdett az önkéntes rendőrrel, s tovább alkart hajtani. Az önkéntes rendőr — kötelességéhez híven — igy elvezett ezt megakadályozni. Buiáki erre kikapta a közel állók egyikének kezéből a kapát és azzal sújtott rá a hivatalos személyre. A kapa nyele megsértette az önkéntes rendőrt, az éle pedig a mellette álló Földvánszky Pált. A másik hasonló eset Kákán történt. Nagy Lajos 21 éves falubeli fiatalember egy MÁVAUT-buszból pénzt, jegyet, bélyegzőt akart lopni. Csakhogy Kiss Ferenc, az autóbusz vezetője — mellesleg önkéntes rendőr — a kocsiban, az ülések között pihent, és észrevette, amikor a tolvaj benyomta az ablakot. Azonnal rászólt, s az önkéntesrendőr-igazolvány felmutatásával együtt közölte, leogy előállítja őt a rendőrI ségre. A tovaj dulakodni kezdett az önkéntes rendőrrel, megrágta, s pillanatnyi | előnyét felhasználva, a lopott holmit szétszórván, elmenekült. Mindkét „erős” fiatalembert őrizetbe vették. Az ellenük indítandó bűnvádi eljárás során bizonyára megértik majd, hogy az önkéntes rendőr is hivatalos személynek számít. Az utóbbi másfél évtized alatt hazánkban tölbb százezren jutnák el nyaranként a Balatoni-partra, a Velencei tóhoz, vagy a hegyvidéki üdülőkbe pihenni, s új erőt gyűjteni. De sokan nem Ismerik még a nyaralás és a vele járó igen egészséges nap- fürdőzés aranyszabályait. Vannak, akik már az első napokban belázasodnak és égési sebekkel, hámló bőrrel, elrontott kedvvel térnek haza. Dr. Kéri Menyhért, a Meteorológiai Intézet agrobiológiai osztályának vezetője tájékoztatásul közölte, az idén különösen kedvezőek az időjárási viszonyok a napfürdőzésre. A szokásos 5—10 nap helyett májusban jóval tízen felül volt a „tengeri levegős” napok száma, s a jelek szerint júniusiban is uralkodó lesz ez az áramlási irány, ami lehetőséget ad arra, hogy az ultravörös és az ultraibolya sugarak fo- j’ kozottan érvényesüljenek. Ez | egyúttal a „felégési” veszélyt I is növeli. A baj azoknál jelentkezik, j akik minden előkészítés nélkül „habzsolják” a napfényt, reggeltől estig süttetik magukat. Az eredmény: kivörösödik, majd felhólyagzik a bőr, később le-hámlik. Különösen érzékenyek a szőkék, vöröshajúak, akiiének a bőre kevés pigmentanyagot tartalmaz, tehát mélyebben átengedik a hőhatású ultravö- rös és a szöveteket kémiailag roncsoló ultraibolya sugarakat. A két hatás együtt égési szimptómákat mutat. A vörösödés az első napi süt- kérezés kísérő jelensége, a következő napokban a fokozódó, majd gyengülő ütemben a védő barna szín mélyül a hámrétegben. A mohó napfürdőzés következménye — a kellemetlenségeken kívül — tartós is lehet, főleg a fe- hérbőrűeknél, de a barnáknál is előfordul, hogy rücskössé válik a bőrfelület, kialakul a „tengerészbőr”. A legfontosabb rendszabály, hogy az első napokban csak egy-egy félórára — főleg a kora délelőtti órákban vagy estefelé sütkérezzenek csupaszon az üdülők, a nap többi részét lákacsos, könnyű, lehetőleg fehér ruháiban töltsék. így a vörösödési periódus kimarad, s megkezdődik az egészséges bámulás. Néhány nap múlva „égési veszély” nélkül, fokozatosan mind több sugárzást bír el a bőr. A tudományos mérések szerint a fokozatosan lebarnult ember a téli napsugárzásnak a 150-szeresét is könnyen elviseli. (MTI) A helyi ellátást Ebben az esztendőben nemcsak a felvásárlás jelent fontos feladatot a földműves- szövetkezetek számára, hanem az is, hogy az erre kijelölt községekben nekik kell biztosítaniok a helyi zöld "égés gyümölcsellátás zökkenő, mentességét. A szezon már elkezdődött, hiszen a borsón kívül már piacra került az újburgonya, a cseresznye, hogy csak kettőt említsünk a napról-« apra bővülő listából, ám a szezon megindulásával — megindultak a panaszok is az illetékes szervekhez. Néhány földművesszövetkezet csak a felvásárlási tervek teljesítését szorgalmazza, ugyanakkor a helyi ellátás biztosításáról megfeledkezik. Az efféle „feledékeny- ség” semmivel sem menthető. A kedvező időjárás megfelelő bőséget biztosít zöldségfélékből, gyümölcsből, ennek ellenére nem egy helyen nem kapható kellő zöldáru! Holott van, csak éppen a rossz szervezés, a körültekintés hiánya az, ami eltünteti a piacról, illetve meg sem engedi, hogy megjelenjen ott. A háziasszony nem törődik azzal, kit terhel a mulasztás, őt a hiányzó áru bosszantja — mégpedig joggal. A megyei operatív bizottság már eddig is hathatós segítséget adott a bajok megszüntetéséhez, s ugyanakkor szigorú ellenőrzéssel is biztosítani kívánja a lakosság zavartalan ellátását. Am a bizottság munkája önmagában nem elegendő. A járási földművesszövetkezeti központoknak, az igazgatósági elnököknek, de az ellenőrző bizottságok tagjainak sincs most fontosabb feladata, mint a felvásárlási tervek teljesítésének, illetve ezzel párhuzamosan a helyi ellátás biztosítása. A felvásárlási tervek teljesítése népgazdasági érdek, de ugyanilyen érdek az is, hogy a községekben se legyen hiány friss zöldségfélékből, gyümölcsből. A kettős feladat természetesen nagyobb energiát, több munkát kíván, azonban e kettős feladat vállalása nem tartozik az akarom vagy nem akarom alapon eldöntendő kérdések közé. Erre a felsőbb irányító szervek határozatai, s nem utolsó sorban a vásárlók igénye kötelezi a földművesszövetkezeteket, s azok felelős vezetőit. Néhány hét múlva már teljes nagyüzem lesz a zöldség- és gyümölcspiacon. Az eddigi tapasztalatokat felhasználva biztosítani kell, hogy e „nagyüzem” zavartalanul működhessék! A könyvlottó-pályázat sorsolása A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat közös könyvlottó pályázatára 84 355 megfejtést küldtek be a lottózók. Ezek között 90 nyereményt sorsoltak ki. A főnyereményt — Hangulat szobabútort, perzsaszőnyeget és 1750 forintos könyvutalványt — Baráth Antalné nyíregyházi lakos nyerte. Országos méretű szolidaritási akció indul a spanyol nép támogatására Szolidaritási bélyegeket bocsát ki a mozgalom hazai szervező bizottsága Mint ismeretes, a Szakszervezeti Világszövetség felhívására világszerte széles tömegekre kiterjedő akciókat indítanak ezekben a napokban a szervezett dolgozók a demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért küzdő spanyol nép támogatására. Hazánkban a szolidaritási akció szervezésére, irányítására, létrejött a szolidaritási bizottság a spanyol népért, amelyben a társadalom különböző rétegeinek képviselői foglalnak helyet. A bizottság vezetői, akik a Szakszervezeti Világszövetség útján állandóan tájékozódnak a mozgalom külföldi eseményeiről, elmondották: a spanyol nép iránti nemzetközi szolidaritás napjának meghirdetése nagy visszhangot váltott ki a viŐFELSEGE LEVELE Valamilyen évszámot keresve, leemeltem a polcról a íj vaskos történelemkönyvet, s jí amint kinyitottam, egy le- £ vél esett ki az elmúlt századokból. Kétfejű sas díszítette a borítékot, meg a merített levélpapírt. Nézem az aláírást: Ottó. Az ötvenéves királyfi. Hm. Mit írhat? Csak ezt írhatja: „A jelenkornak császári és királyi üdvözletem! Mi, Isten kegyelméből osztrák emigráns, pöckingi villatulajdonos és az osztrák közigazgatási bíróság reha- bilitáltja, felkenésünkre áhítozván, szükségét érezzük, hogy kifejtsük nézeteinket házunk — nem a pöckingi, hanem a Habsburg — egynémely igaz cselekedetéről. Különös előszeretettel hivatkozunk mi, Ottó Magyar- országra, melynek népe még ma is bizonyára emlékezetében őrzi családunk tetteit. Mi a magyar népet mindig kedveltük, s hogy ez történelmi tény, annak bizonyítására nem restellünk néhány eseményt mindenkinek a szívébe vésni. Máig is borsózik atyai hátunk, mi lett volna a szegény magyar népből, ha országát a török ellen vívott csaták színterévé tesszük, s nem engedünk békességgel a török szultán jóindulatú intelmeinek. Ha csatározásokkal kellemetlenséget okozunk a konstantinálág munkásosztálya körében. A szolidaritási események sorozata szinte sehol sem korlátozódik csupán egyetlen napra, hanem nagygyűlések, üzemi rokonszenvtünteté&ek, a sajtóban, a rádióban és a televízióban folytatott kampány formájában tovább folytatódik. Az SZVSZ a nemzetközi szolidaritási nap alkalmából levelezőlapokat, plakátokat bocsátott ki, amelyeket minden országban sokszorosítanak és terjesztenek. Ezenkívül illusztrált füzet is napvilágot lát, amely a spanyol dolgozók küzdelméről és a haladó nemzetközi közvélemény irántuk megnyilvánuló együttérzéséről ad számot. A magyar szolidaritási bizottság egyébként teljes erővel munkához látott. A hazai események bevezetője lesz az Építők székházában a június 14-i nagygyűlés, amelyet a SZOT a Hazafias Népfronttal, a Partizán Szövetséggel, a Magyar Nők Országos Tanácsával és a KISZ- szel közösen rendez. A nagygyűlésen, amelyen Beckl Sándor, a SZOT titkára mond beszédet és a Spanyol Kommunista Párt küldötte is felszólal, a budapesti üzemek, vállalatok küldöttségei vesznek részt. A nagygyűlésen a bizottság felhívást bocsát ki országos gyűjtés megindítására a Franco-rendszer börtöneiben sínylődő politikai foglyok, a sztrájkokban való részvétel miatt üldözöttek és hozzátartozóik segélyezésére. A szak- szervezetek, a megyei és az üzemi, vállalati szakszervezeti szervek a nagygyűlést követően — június 15-én, 17-én — röpgyűléseket szerveznek a munkahelyeken. A szolidaritási bizottság 1—2—3 forintos, címletű bélyegeket bocsát ki* továbbá csekkszámlát nyit. A nyakszervezetek a helyi lehetőségeknek megfelelően kulturális estek, előadások, filmvetítések rendezésével is elősegítik a szolidaritási akció sikerét. (MTI) Talán még emlékeznek bizonyos Kossuth nevezetű lázadóra, kit nem tudtunk meggyőzni sem szép szóval, sem fegyverrel házunk érdekeinek horderejéről. Ez a Kossuth nem átaüotta fellázítani ellenünk a jobbágyakat, kiket emberszámba se lehetett volna venni, magyarul akart a hivatalokban és iskolákban tárgyalni meg tanítani, holott ez nem tartozik a kultúmyel- vek közé, csak szolgák beszélik, s teljes felháborodásunkra kimondotta házunk detro- nizációját is. Üjból fegyverhez nyúltunk, hogy meggyőzzük a magyarokat szándékaik eszte- lenségéről, majd miikor nagy- nehezen győzelemre vittük a cár fegyvereit, megnyitottuk még a börtönajtókgt is magyarjaink előtt. Bach nevű alattvalónknak, s véle Haynaunak császári köszöne- tünk, hogy a meggyőzés gyakorlati tennivalóit oly hűségesen váltották valóra. Családunk szent és nagy érdemei közé tartozik, hogy nekünk sikerült végül is meggyújtani az első világháború máglyáját, melyhez uralkodótársaink már régebben gyűjtögették a fahasábokat. Házunk nem érdemelte volna ki önmegbecsülését, ha nem gyil- koltatik meg a legalkalmasabb időben szerencsétlen rokonunk, oly sok vért látott trónusunk várományosa, Ferencz Ferdinand és neje. Drága jóemlékezetű Ferencz Józsefünk, mindent meggondolva és meg* fontolva, indult a bosszúálló j szent háborúba, hogyha csak j egy mód van rá, néhány új j tartomány, esetleg ország cí- \ merével és koronájával gazda-! gíthassa Schatzkammerünket : az ősi Burgban. Apukánk IV. Károly, két- j szer akart visszajönni, de ak- j kor pedig az uralkodni vágyó \ Horthy Miklós nem fogadta őt \ illő tisztelettel, így vissza kel-: lett mennünk emigrációs tá-! maszpontunkra, ahonnan jöt- \ tünk. I Uralkodói türelmünk a vé- \ géhez ért, most már legalább \ annak a párszázezer holdnak t kellene visszatérnie kebelünk- \ be, mely ott hever Ausztriá-: ban, néhány palotával és i részvénnyel egyetemben, s \ amúgyis csak azután lennénk \ hajlandók arra, hogy bizonyos \ feltételekkel megkíséreljük j kegyes alattvalóságunkat a j trónra helyezni, s ismét ne-: mes és főnemes emberekkel i tölthessük be kegyesen a meg-! felelő közhivatali posztokat, i Csupán csak azt szeretnénk \ kegyelmesen tudni, hogy va- j jón a mi hűtlen magyar né-j, pünk a felsorolt események, a j felidézett történelmi tettek j lián vissza tud-e emlékeznij még házunkra, a Habsburg! névre? Kiadtuk Pöríkingben. 1963. \ június havában. ( Ottó", j A levelet visszatettem a j könyvbe, valahová 1526 és j 1914 közé, mert hangja és té- j mája szerint odaillett, azt pe- j dig az illetékesekre bízom,; hogy adatait írják a Habsbur-; gok számlájára. Főúr, mi már fizettünk! Marthy Barna i pölyi udvarnak, talán még forrón szeretett székvárosunk, Bécs is a barbár pusztítás áldozata lett volna, mit őszintén nem kívántunk. Sajnos, magyar népünkből hiányzott a kellő előrelátás és politikai érettség, s esztelen ellenállásával majdnem ránkszabadította a pusztító veszedelmet. A szükséges bölcsesség hiányára és szándékaink félreértelmezésére vallott több lázadás az országban. Az Önök áltat olyan sokat emlegetett Rákóczi az ország sebeiről szólott kiáltványában, eléggé el nem ítélhető módon, olyan időkben, midőn le kellett állítanunk. több vadászkastélyunk és nyári lakunk építését, s mi magunk is arra törekedtünk, hogy újabb külországok háborús eszközökkel történő bekapcsolásával fedezzük a császári ház létminimumát, megtagadta az adófizetést. A magyarok arra kényszerítettek minket, hogy erőszakkal törjük le a felesleges gőgjüket, belássák végre, hogy segítségünk nélkül magukra maradnak Európában. Mi, Ottó és az egész ház, óhajtottuk a békességet, s megsirattuk a halálba rohanó ellenfeleinket is, kik éppen úgy szerettek volna szabadon élni, mint mi Bécsben, s máig érthetetlen előttünk, hogy ha egyet akartunk, miért támadt közöttünk annyi belviszály.
