Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. JÚNIUS 30, VASÄRNAP 5 EGYES CINIKUSOKRÓL Kollár Lívia és Vörös Tibor a Petőfi Színpad új be­mutatójának, a Férfiaknak tilos című vígjátéknak egyik jelenetében IEVÉIÁRIA A SZEMÉLYI KÖLCSÖNRŐL velet intéztük: „Közöljük, hogy fentemlített dolgozójuk (az én vagyok) személyi köl- csönszámláján az utolsó előtti törlesztőrészlet jóváírása s a kamatok és számlavezetési költségek felszámítása után forint 212,— összegű tartozás mutatkozik. Kérjük, hogy a korábban tudomásul vett illet­ményengedményezés alapján a fenti összeget — mint utolsó havi törlesztőrészletet — dol­gozójuk (ez még mindig én vagyok) legközelebbi munka­béréből levonásba hozni és a Magyar Nemzeti Bank 52. szá­mú fiókjánál vezetett szám­lánk javára átutalni szíves­kedjenek”. A levélnek van egy kis zá­rópasszusa is, amelyben az OTP-fiók a kölcsön közeli ki- egyenlítése alkalmából szíves figyelmemet felhívja a taka­rékoskodás üdvösségére. Ezt a passzust azonban csak jóval később olvastam el. mert előbb magamhoz kellett tér­nem kissé az előző szövegré­szek okozta kábulatomból. Sehogysem értettem a dol­got. Nem tudtam kitalálni, mi késztethette az OTP-t arra, hogy ilyen alaptalanul besá­rozzon munkaadómnál, hiszen pontosan megfizettem minden részletet és semmi okot sem szolgáltattam annak a föltéte­lezésére, hogy a csak három héttel esedékessé váló részlet­tel esetleg kereket oldok. Munkaadóm ebből a levélből teljes joggal azt következtet­heti, hogy az OTP előtt elját­szottam a becsületemet, kü­lönben nem kívánná, hogy az utolsó részletet ő levonja a j árandóságomból. E lhatároztam, hogy nem hagyom ennyibe a dol­got. De magyarázatot kérek az OTP-től arra is, hogy miért emelték fel az utolsó részletet további hat forinttal. Telefo­non felhívtam tehát az érde­mes bankfiókot és föltettem komor kérdéseimet. A kapott válasz meglepő volt. Meg­nyugtatásul közölték, hogy a címemre elküldött levélmáso­lat eredetijét nem is küldték el a munkaadómnak. Ilyesmi eszükbe sem jutott. Tekintsem az egészet csak olyan forma­litásnak, amelyre mit tudom én milyen szabályok és miféle gyakorlat kötelezi az OTP-t. Ami pedig a hatforintos több­letet illeti, hát azt a külön­böző adminisztrációs költségek idézték elő. Köztük nyilván a levelezési költségek is, tehát a nekem küldött blanketta és a boríték, papír, nyomda költ­sége, portója, nemkülönben a blankettát kiállító takarék- pénztári dolgozók, az igazga­tók, fiók- és osztályvezetők, könyvelők, gépírók, postázok, stb., stb. munkabérének az a része, amely erre a bonyolult akminisztrációs műveletre esik. Áhítatosan suttogtam a tele­fonba: — Tehát áldozat a Szent Bürokrácia oltárán az én bő­römre. — Ez a szabály, mert így vagyon — hallottam a drót másik feléről közvetlenül a be­szélgetés eevoldalú befejezést jelző kattanás előtt — Harcoljunk a bürokrácia ellen! — rebegtem a megsüke- tült telefonkagylóba. * válasz erre már csak né ** ma csönd vala és semmi más. Magyar László '^'■'X'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ■fTgy kezdődött, hogy kará- U csonyra egy facsarógéppel — magyarul: centrifuga — ; leptem meg páromat. 1350 fo- ; rintért. Ha tudtam volna, hogy j közvetlenül karácsony után ; négyszáz forinttal leszállítják : az ügyes és hasznos masina \ árát, néhány nappal elhalasz- : tom a vásárt és nem ügyes- : kedem ki az OTP illetékes ; második kerületi fiókjánál a : sürgős személyi hitelt De hát ; nem tudtam és így lázas buz- ! galommal felvettem a gép ! árához hiányzó 1200 forintot ! azzal, hogy február 1-től kezd- ;ve havi kétszáz forintos rész­• letekkel letörlesztem. Miután (tíz forintot kellett leguberál- ; nőm az OTP illetékes asztalá- < ra kezelési költség címén, ! megkaptam a pénzt, valamint í a hat darab csekket hozzá, és ! a megállapodásunkról szóló ! okiratot, amelyből tudomásul : vettem, hogy a havi kétszáz ; rintok helyett 206 forinto- ; kát kell majd befizetnem. A > havi hat forint többlet a tör- ívényes kamat. [ A részleteket egyetlen perc- ! nyi mulasztás nélül postára ! adtam, sőt, legutóbb, az ötö- ! dik, tehát az utolsó eíőtti rész- ; letet néhány nappal korábban, ;és boldogan készültem a ha- : todik, az utolsó részlet befize­• tésének ünnepi pillanatára, \ amely a törlesztési terv sze- í rint július elsején következik :el­N éhány nappal ezelőtt hal­ványkék borítékban leve- ■ let hozott a postás. A boríték ; felső bal sarkában a cégjelzés: ; „Országos Takarékpénztár II. ■ kerületi fiókja, I., Széna tér í 7.” Szfvdobogva bontottam föl : a levélkét. Néhány bolond : pillanatáig az az illúzió ringa- ; tott. hogy a figyelmes bank- ; fiók köszönetét mond a rész- i letek pontos és lelkiismeretes : befizetéséért és jutalmul közli, \ hogy mint derék, megbízható j adósának, más alkalommal is : készségesen áll személyi köl- : csönfolyósításokkal rendelke- ! zésemre. A borítékból azon- jban egy nyomtatott blanketta ! került elő a következő szöveg­gel: ! Szíves tájékoztatásul közül­ijük, hogy a mai napon (a le­ivél kelte jún. 11.) munkálta- ’ tójához az alanti szövegű le­hihetnénk, hogy megállt az idő, mert a bevárosban csupán gyalogközlekedés van, csak éppen a gyaloghintók hiányoznak, meg a régi, szép bíbortalárok. De azok benn hűsölnek a rektori palotában, vagy a múzeumban, a Tör­ténelmi Intézetben, s még­sem merészkednek a verő­fényes utcákra, amelyen di­vatos nadrágban járnak fel- alá a dámák és kurta sor­tokban, rövid ujjú ingekben a férfiak. Hiába: Dubrovnik fölött sem állt meg az idő. 8 Ragyogó, előkelő szállo­dák és éttermek, amelyek­nek villanyfényében vagy pálmái alatt amerikaiak, ango­lok előkelő mozdulatokkal ét­keznek (igen, étkeznek és nem esznek), de a szerényebb zse­bnek is megtalálhatják a modem idők étkezőhelyét, az expressz önkiszolgálót. Itt tárgyilagosabban folyik az evés és főleg gyorsabban, de azért a romantika itt sem hiányzik: az asztalok kö­zött otthonosan sétálgatnak a galambok, sőt nemcsak sétálgatnak, hanem olykor fel-fel is röppennek, s fel­borzolják a nők frizuráját. Ilyenkor csengő kacagás harsan, jókedvű megjegyzé­sek cikáznak és legfeljebb csak egytől riadoznak a ven­dégek: nehogy a szerencse véletlenül a fejükre pottyan- jon... 9 Háziasszonyunk mulattató történeteket mesél fura ter­mészetű ángliusokról, jen­kikről, gazdag nyugati kapi­talistákról, akiket szinte fel­vet a jómód (és az—unalom) s ezért járják a világot egy­re különösebb hóbortokkal, „hobbykhál”. Újabban mind többen hozzák magukkal nem­csak az autóikat, motorcsó­nakjaikat, hanem a kutyái­kat is. Csaknem valameny- nyi ilyen jómódú eb elhája- sodott, alig totyog a jóléttől, s egyik ijesztőbb külsejű, mint a másik. Nemrég egy ánglius lakott itt, aki kutyá­jával együtt annak WC-jét is magával hozta: műanyag­ból készült, tulipiros, kerek, kis edényt, atnelyre a jó nevelésű kutya szükség ese­tén illedelmesen ráült, az­tán ugatással jelezte, hogy minden rendben van. Egy, másik amerikai házaspár pe­dig sokáig törte a fejét, mit is vigyen innen ajándékba gyermekeinek. Végül ragyo-, gó ötletük támadt: egy va­lódi, szürke, dalmáciai kis csacsit vásároltak. Nem [ sajnáltak időt és fáradságot: j Ponciustól Pilátusig szalad- \ gáltak, amíg a kivitelhez; szükséges iratokat beszerez- i ték, az oltásokat elvégeztet-', ték. De mindennek ellené- ', re kiderült, hogy a repülő- i gép nem szállít csacsit. Er-\ re az amerikai férj egyedül I utazott el repülővel, felesége \ pedig a csacsival hajón bum-; lizott Franciaországig, s ott; még négyhetes vesztegzárat is; kénytelen volt a kis állattal; átvészelni. Félév múlva az-; tán az Amerikában „natura-; lizálódott” csacsi fényképét; is megküldték, s ekkor rő-; könyödtek meg csak igazán'; a jó dubrovnikiak. A kar-'; csú kis csacsi helyett egy'; jóléttől elhízott, széles, ot-í romba, nagy szamár nézett'; rájuk a — természetesen —} színes, amerikai fényképről Az ember azt hinné, ame-% rikaí turistáink azért vették meg a szamarat Dubrovnik- ban, mert Amerikában nin- csen szamár. De ha kissé í tovább tűnődik rajta, rájön, 4 hogy — ott is van. | Csuka Zoltán * 4. mét megerősödjenek. De bi­zony nem egy fát ki kel­lett ásni, s azok, mint meg­döbbentő hullák hevernek a parton, az égő napsütésben. Még mindig bizonytalan, va­jon hány pálma vészeli át Splitben az elmúlt zord tél pusztításait. Három óra alatt évszáza­dok váltakoznak a szemünk előtt, filmszerű gyorsasággal. Az egykori görög településtől, Aspalathostól hosszú volt a történelem útja a római Sa- lonaeig, majd Dioklecián pa­lotájáig és a négyszáz éves velencei uralomig, s az egy­másra rétegeződé romokból — a pálmafák száraz hullái vésődnek legmélyebben az utas emlékezetébe. Talán azért, mert ezekből áradt legfrisebben felénk az élet tragédiája. 7 Dubrovnikban, az ősi Raguzában még csak elő­szezon van, de az évszáza­dos várfalak és bástyák kö­zött megbúvó, alig pár mé­ter széles utcákon, s a vá­ros egyetlen főutcáján, a Stradunon és az Orlando- szobor előtti téren csak úgy nyüzsög a nép. Angolok, amerikaiak, franciák, né­metek nyájai vonulnak jobb- ra-balra, előttük az idegen- vezető magyarázza hango­san a város egyes épületei­nek jelentőségét, fényképező­gépek csattognak, Orlando szobra előtt galambrajok röppennek a magasba, s ereszkednek alá, a meré­szebbek letelepednek a tu­risták vállára, eledellel ki­nyújtott kezére. Ha időnként egy-egy repülőgép el nem húzna a város fölött, azt . Este fél tízkor indul el az : ünnepélyesen kivilágított ki­rándulóhajó a rijekai kikö­tőből, aztán hirtelen elolt­ják az árbocokra felfutó vil­lanylámpák füzérét s a fe­délzet sötétségbe borul. A lá­tóhatárról sokáig látjuk még Rijeka fényözönét és a ki­kötő világítótornyának fe­hér villanásait. Aztán csak a sötét tenger következik, s ; mi levonulunk a forró ka- i binba, hogy aludjunk. \ Reggel hét óra előtt már Közép-Dalmácia legnagyobb I városa. Split előtt a Marjan : hegy magasba futó sziklái ; alatt vesztegel a hajó: kissé i korán érkeztünk, csak fél í nyolckor futunk be a kikötő- I be. A parton már várnak : az autóbuszok, amelyek a ha- \ jó angol és német utasait \ szállítják a városba, hogy a \ nevezetességeket: Dioklecián : egykori palotájának pincéit, i Mestrovics híres galériáját, la régészeti múzeumot, s nem [utolsósorban Dioklecián palo- \ tájának falai között épült bel- ; várost megtekintsék. \ Split mindig büszkélke- í dett kikötőjének pálmáival, ! amelyek hosszú sorban Diok­• lecián palotája előtt ékes- ! kedtek, a kikötőben. Most is ! itt vannak, de az elmúlt, i kegyetlen tél, alaposan meg- i csúfolta őket: a hatalmas í pálmalevelek elszáradva, le­ltörve fityegnek, vagy már le í is vágták őket, s csak fenn, l a fa csúcsán, kis zöld konty \ jelzi, hogy ez a fa életben l maradt, s remény van arra, l hogy újból magához tér. • Mindegyik pálma tövét kö- ! rülásták s most szakszerűen 1 trágyázzák, öntözik, hogy is­Jugoszláviai kaleidoszkóp got hozott napszínre a föld alól. az Istvánmajorban. Erre a hírre aztán megint kapott valami pénzt ásatások­ra a szobi múzeum és fel is tárhatta!* még harmincegy sírt, úgyhogy most már az ist- vánmajori sírmező sok száz,, sírjából hatvan at bolygatott^ meg a tudomány. Ezekből a? sírokból is sok értékes és szép;! lelet került elő. Az ötvenhatodik feltárt sírj; pedig nemcsak elüt a többitől,^ de sokkal fiatalabb is azoknál, j! Egy avar nő testének marad-^ ványait takarta, s megőrizte^ nagyon szép arany fülönfüg-í gőjét is. Ilyen ékesség már azj ország más részein is került!; elő avar sírokból, méghozzá^ korabeli pénzdarabokkal J: együtt, úgyhogy könnyű volt megállapítani ennek a sírnak^ a korát. Mindössze ezerkétszáz éves. De nem az érdekes ben-j; ne, hanem az, hogy itt az Ipoly völgyében, majd másfélezer^ évvel később, a szkíták teme- £ tőjébe av.arok is temetkeztek. í" AMI A SÍROKBÓL jégi kincs \ előkerült, azt a szobi múzeum^ őrzi. Az ásatások pedig most' í megint szünetelnek. Pénz kel-? y lene hozzá, hogy tovább val-^ lathassák a földet. Mert bizo-í y nyára sok vallani valója lenne ^ még. | Szakoly Endre j IWWWWWWXXXXWX sollyal újságolja, hogy a! kérdéses hölgyet egy elha-í gyott parkban látta heve-: részni, miközben kopasza-: dó, nyugdíjas pénzügyi fő-l szemlésszel az egzisztencia-; lizmus alapkérdéseiről vitat-: kozott. \ Érthető ezek után, hogy\ Barabást rövidesen kerülni: kezded és inkább taxira költöd az utolsó tízesedet, ha látod, hogy a buszállo­másnál ő is ott várakozik. Barabásnak azonban van egy ellenszere. A gyógyír a barátságos mosoly, adott esetben a harsány nevetés­ben kitörő öröm. Barabás ki­finomult körmönfont öröm- gyilkossági kísérleteire ilyes­fajta válaszokat kell adni: — öregem, micsoda öröm, hogy elmondtad nekem! Vagy: — Pajtás, mindig tud- j tam, hogy rád számíthatok. Z — És nevetni kell, boldo- í gan, felszabadultan. Az öröm úgy hat Barabásra, mint a mondabeli kecskére í a frissen köszörült konyha- '; kés látványa. Receptemet a '; gyakorlat igazolta. Tegnap találkoztam egy barátom- mai, aki így fogadott: '; — Mi van veled? Szegény '; Barabás nem győz eleget '; panaszkodni rád! '; — Rám? Ugyan miért? '; — Azt mondja, hogy újab­'; ban elviselhetetlenül cinikus ! vagy! Ordas Iván y Barabás cinikus. Nem akár- milyen fokon, közveszélye- sen az. Ha közlöd vele hogy X. feleségül ment Z.- hez, spontánul és természe- ? tesen azt válaszolja: „Nerr, j! baj, majd elválnak!” Nyer- í jél tízezer forintot a lottón % Barabás lesz az, aki rá- ? világít, hogy balszerencsés f. vagy, mert ez az összeg a '■) nagy beruházásokhoz kevés, £ a kicsinyekhez sok, tehá; menthetetlenül szétfolyik a: $ ujjaid között. Ha fiatal | házas vagy és megszületik j; szemed fénye, a trónörökös, $ Barabás számos példává szolgál hálátlan gyermekek- ről. Könnyelműen közlőé vele, hogy szerelmes vag% $ és megnevezed rajongásai i tárgyát? Másnap sátáni mo­A SZKÍTA FEJEDELEMASSZONY, ÉS AZ ISTVÁNMAJORI AGRONÓMUS Uiabb régészeti kincsek kerültek elő IdoIv völavében AZ ARCHEOLÓGUS, meg az ag_ ronómus is a földet túrja, eny- nyiben rokon a tudományuk. Talán már előfordult máskor is, hogy egyik a másik mester­ségébe több-kevesebb sikerrel belekontárkodott. Most min­denesetre ez történt Vámosmi- kolán, az Ipolymenti Állami Gazdaság Istvánmajorjában. Füredi Imre, az üzemegység vezetője, nemcsak ősidőkből ittmar,adt sírt talált, de azt teljes régészeti szakértelemmel fel is tárta. És most még az­zal is büszkélkedhet, hogy a sírban kincset, egy pár arany fülbevalót talált. Sőt, archeo­lógiái szemszögből nézve, még annál is értékesebb leletet, olyasmit, amit az ősrégészet irodalma sehol sem említ. Va­lami. eddig ismeretlen, talán jogarszerű hatalmi jelvényt szorongatott a sírban nyugvó két és félezer esztendős hölgy csontkeze. Semmi kétség, nagy- rangú személy, minden való­színűség szerint fejedelemasz- szony, vagy legalább is törzs­főnök neje lehetett az évezre­dekkel ezelőtt megboldogult. Sírjára úgy bukkant rá Fü­redi Imre, hogy a gazdaság homokbányát ásatott nem messze attól a helytől, ahol- tavaly már találtak egy régi í sírt istállóásás közben. Akkor J Laczus Géza, a*ßZobi múzeum^ igazgatója, pénzt szerzett ása-; tására. s feltárta egy szkíta te- j mető huszonnyolc sírját. Sok; értékes lelet került azokból; elő. Az ásatásoknál minden; nap ott nézelődött, kérdezés-'; ködött Füredi Imre. Nagyon; érdekelte a régészeti kutatás.! Most meg a bányaásást kellett J neki dirigálnia, tehát megint; csak ott járt minden nap. ; Egyszer aztán észrevette, el- S térő színű a föld egy darabon,; mint amilyen máshol. Sírfolt-; nak nevezik az ilyen jelenséget; a régészek. Nyomban abbaha-í gyatta a munkát, kivette az ( egyik ember kezéből az ásót, s'; úgy, .ahogyan tavaly látta, La-Í czustól, nagy óvatosan hozzá-J fogott a sír feltárásához. Akár. í valami kitanult régész, olyan; pontosan és ügyesen végezte a í munkát, jó adag tudományt; elcsipegetett tavaly, most az-; tán meg is lett az eredménye. Sőt, a jutalma is. Mert ahogy \ előkerült a sírból a koponya. \ annak két oldalán, aho] vala- í ha a rózsás fülcimpa lehetett, í megcsillant az arany fülbeva- í ló. Nagyon szép ötvösmunka. í Kissé spirális görbületű kari-: kán apró pontozással díszített,! madárfejhez hasonló csőrös! függő. Valószínűleg görög mes-; tér munkája. í ÜVEGGYÖNGYSOR a csontváz! nyakán, vas csat a derekán,; mellén összefont két kezében; pedig az említett különös, s; eddig teljességgel ismeretlen,; egyedülálló lelet. ' Vasnyelű; vascsákányka, mindössze 25; centiméter hosszú. Egyik élén < befűzött bronzkarika, azon két-! tős szívalakú bronzcsüngő.! Törzsi jelvény is lehetett, de, még inkább hatalmi jelvény,! jogar. Az ősrégészet tudósai! majd eldöntik, ha tudják, mi-! csoda, annyi azonban bizonyos.! hogy Füredi Imre mezőgaz-! dász, műkedvelő archeológus! eddig még nem látott ritkasá-!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents