Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
narr NECni 1963. JŰNIUS 23, VASÄRNAP AKÖNYV TÉRHÓDÍTÁSA - FALUN st ? s*. -< ■ 1?. ' W*. tw, „.Á „.«&> Roger Vadim, a neves francia rendező (Brigitte Bardot is neki köszönheti világsikerét) új felfedezettje: Catherine Deneuve ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\v\v\\\\\\s Falu Tamás: Portulácska Portulácska, portulácska, Édesanyám kis virága, Magod olyan, mint puskapor, S te csak békét virágozol. Kertünk hamupipőkéje, Nyíltál, hulltál sok-sok éve, Anyám le-lehajolt hozzád, Gyűjtögette csöpp magocskád. Gyűjtögette a csöpp magot, S évtől évnek tovább adott. Portulácska, szelíd szépség, Add tovább te is emlékét. HAZASSAG - RABSAG megértőbben fürkészné a világot. — Hát mi újság, régen láttalak — mondta, mikor borainkat megkaptuk. — Azt tudod, hogy Tóni elvált? Valentin összevonta homloka ráncait s elgondolkodóan maga elé nézett. — Hm — mondta s a vízköröket, melyeket poharaink hagytak, ujjúval szétrajzolta. — Nem szeretem a hebehur. gya dolgokat. Tóni mindig he. behurgya volt. ... Nem tudom, mi lenne a világból, ha mindenki ilyen könnyen venné a házasságot. A család az alapja, öregem, mindennek, és egyetlen biztos bázis, öregem, hogyha ezt felrúgjuk, az emberiség nihilizmusba süllyed. Nem véletlen, hogy megszorították nálunk is a házassági törvényt. Nem lehet már olyan könnyen elválni, ha nem tudnád, öregem, én ezt nagyon helyeslem és régen mondtam már, hogy ez kellene... Ami felelőtlenség nálunk az utóbbi időben ezen a téren elburjánzott, az katasztrofális ... Akár a kutyák, semmi különbség nincs, összemennek, szétmennek... Öregem, ha már nincs szerelem a házastársak közt, az méa nem ok, hogy elváljanak. A szerelem idővel szeretetté alakul. Magad is tudod, hogy ez sokkal mélyebb dolog, és ez az igazi erős kapocs. De a mai nők, pajtás! Megáll az ember esze, hogyan gondolkoznak! Kétségbeejtő. A legszentebb dolgokat félvállról intézik el... Kérlek szépen, én nem veszek mást, csak a feleségemet... — Megnősültél? — kérdezem meglepődve. — Meg — mondta közbeve- töleg és folytatta elveinek fejtegetését. — Kérlek szépen, a feleségem angyali mosollyal tud olyanokat mondani, hogy történetesen, ha egyszer majd nem fog már szeretni, hát akkor majd elválik tőlem. Kérlek szépen, megáll az ember esze, meghűl a vér... Ez a Tóni, ez a Tóni, mindig nagyon felelőtlen volt. Nem ér. tem, hogy lehetnek ilyen emberek. o pontosan akkorát sóhajig tott, mint esztendőnek előtte, még a borunkat is úgy láttam fodrozni. ostobák, szamarak, a természet ellen vannak. Kész ön- gyilkosság, amit csinálnak, s hiába magyarázod nekik, ők benne élnek valamiben, s abból nem akarnak engedni. Amit nekik évezredeken elmagyaráztak a papok, meg a kapitalisták, abban vannak, és kérlek, akármit csinálnak velük, nekik nem kell szabadság ... Kérlek szépen, csak egy esetet mondok el, kérlek szépen, hogy úgy mondjam, udvarolok egy nőnek, egy asszonynak. Miért nézel rám úgy? Mert asz- szony az illető? ... Te is tele vagy, látom, gátlásokkal. Pedig azt hittem, belőled már kivesztek a klerikálkapitalista csökevények. Szeretjük egymást, no, és ez tiszta ügy. Mégsem élhetünk együtt, mert ö is tele van csökevé- nyekkel, gátlásokkal, mint te, meg Tóni. Folyton azon siránkozik, hogy ő nem tudja a férjét otthagyni, mert ö hűséget esküdött neki egy életre, és hogy a házasság szentség, melyet az égben kötnek, és azzal nem lehet játszani. És hogy tudja, hogy egy életen át boldogtalanul fog élni a férje mellett, mégsem tudja megtenni, hogy elváljon. Es én, öregem, az ilyet nem tudom megérteni, én világéletemben forradalmár voltam, s a méreg önt el, hogy az emberek milyen barmok, direkte a boldogságuk ellen cselekszenek. Hej, hej, barátom, úgy szeretném néha megrázni az embereket, a fülükbe kiabálni, hogy ébredjenek fel... Hej, pajtás, ha ismernéd, milyen helyes nő! Milyen jól élhetnénk!.,. Nagyot sóhajtott, hogy megmozdult körül a levegő s még boraink is fodrot vetettek. M ostanában találkoztunk megint. Mondanom se kell, hogy megint az utcán s megint behajóztunk az első kocsmába. Valentin semmit se változott, csak mintha árnyalattal több bölcsesség ülne az arcán s szeme, mintha hiszen mindannyian hasonmások vagyunk. Valentin, ahogy ez már lenni szokott, azonnal közös ismerősökre terelte a beszédet. Ismerik ezt a szokást! Bár előbb még beültünk egy kocsmába, megpecsételni ritka örömünket. — Hogy Tónival mi van? A szelíd kis Tónival? — nyalogatta csendeskésen Valentin a bort. — Tóni? Várj csak, találkoztam vele a múltkoriban. Nősülne szegény gyerek, de problémái vannak. — Annak mindig problémái voltak — mondta megvetően Valentin. — Rosszul házasodott, s most el kellene válnia, hogy elvehesse, akit szeret. Valentin láthatóan megörült a témának, felujjongott majdnem. Hiszen, mint mindany- nyian, ö is rögvest a maga problémájára ismert. — Ez az! Ismerem az esetet. Mit kell ennek olyan nagy feneket keríteni. Váljon el! En az ő helyében percig se gondolkodnék. De hát ő mindig ilyen volt. Nem értem azokat az embereket, akik a XX. században a házasságból problémát csinálnak. És ma meg egyenesen < ostobaság, mikor az állam is módot ad ... Eh, marhaság! Már Marxék megírták a véleményüket erről a dolog- < ról. Kapitalista csökevény... Le kell rombolni az előítéleteket. Kérlek szépen, nekem < már Marx előtt megvolt erről a dologról a véleményem, mikor itt még senki se tudta, hogy Marx létezik, ak- t kor én már pontosan ezt mondtam. Nem lehet egy életre a házasság rabságába taszítani az embereket. Ha már nem szeretik egymást, váljanak el, világos. Csak a szerelem lehet, ami összeköt. ■ Ha szerelem nincs, szűnjék 1 meg a házasság is, igaz, vagy . nem igaz? Ki-ki kövesse a ■ szívét. De hát az emberek < F alentin csodálatos figura. Pontosan olyan, mint minden más ember, Vagyis hát, mint mindannyian. Ne£i is elvei vannak, melyek gerincét teszik. Elvek nélkül az ember — mosogatórongy, spongya. Valentin kiáll az elvei mellett és megveti azt az embert, aki nem áll ki. Igaza is van, mert ha gerince van az embernek, akikor azt ne rejtse véka aIá. Valentin éppen azért, mert ilyen szigorú szemmel nézi a társadalmat, a maga külön mércéjével mindenkit megmér, s aki rövidnek látszik, azt enyhe megvetéssel illeti. Ennek a megvetésnek árnyalatai legfeljebb a szánalomig terjednek, melyet a fölényes, magabiztos ember gyakorol az ostobák, gyengék és kicsinyek fölött. Valljuk be, alapjában véve mindannyian ilyen fölényes, magabiztos emberek vagyunk. Mit mondjak még róla? Valentin elvei maradandóak, állják az időt. Ő mindig mindent úgy mondott, mint ma, és úgy fogja mondani holnap is. Ö nem változtatja leleményeit az idők járása szerint, de az idők mindig őt igazolják: Egyszóval Valentin jellem, gerinc. Bajuszt nem visel, mert ez ma már nem általános, sőt kalapot is csak esős időben hord. Foglalkozására nézve vállalati tisztségviselő, de ez nem fontos, mindannyian tisztséget viselünk valahol, és mindannyian fontosnak tartjuk a munkánkat. Pontosan, mint Valentin, r- sztendeje vagy kettő, hogy LJ találkoztunk s mint régi ismerősök, borultunk egymás nyakába. — Szervusz, öregem! — Szervusz, öregem! S könnyeink potyogtak az elérzékenyüléstől. Úgy, mint mikor két hasonmás egymásra talál. Vagyis hát ha emberek egymásra találnak. szeres és szenvedélyes olvasók. A földmű vés szövetkezetek saját tagságuk köréből is toboroztak több mint ezernyolcszáz olvasót, de azt bajos lenne külön lemérni, hogy hány embert hoztak közelebb a kultúra ügyéhez a jól sikerült író—olvasó-találkozók, könyvkiállítások, műsoros estek, s a többi rendezvény. Csupán a földművesszövetkezetek 62 író—olvasó-találkozót rendeztek egyetlen esztendő alatt. A budai járásban pedig kísérletképpen valamennyi községben könyvbarátnapot rendeztek, gazdag programmal, s nagy sikerrel. Eredmény: ebben az egy járásban, ráadásul kis járásban, egyetlen esztendő alatt kétezer új olvasóval nőtt a könyvtári tagok tábora, A könyv falusi térhódítá-í sához még hozzátartozik va-i lami: a könyvtári forgalom; és az olvasók számának nö- j vekedésével egyidőben a föld- j művesszövetkezetek több mint j tízmillió forint értékű köny-\ vet adtak el a múlt évben! a megyében! A XX. század második felé-! ben, Európa szívében tenné-: szetes célkitűzés, hogy min-; den ember mindennapi igé-j nye legyen a könyv. Nos, ott; még nem tartunk. De a re-; ményt nem adjuk fel. Ahol; egyetlen esztendő alatt ilyen; eredményeik születnek, még; ha nagy fáradság, nagy ál-j dozatok árán is, ott nem le-! hét a nagy reményekről le-! mondani, nem lehet a he-J lyenként, sajnos, még meg-í levő közönytől és igény te- J lenségtől visszariadni, s mi í több, nem lehet elfáradni. Aj, „száraz”, az „élettelen” sta- ^ tisztika egyre növekvő szá-£ mai mindenért kárpótolnak í bennünket. f Tenkely Miklós í bői a keretből várnak egy kis segítséget, pótlást, juttatást. De így is, kezdeti lépésként is, negyvenkétezer forintot tesz ki ez a pénz. S negyvenhétezer forintból bizony már lehet könyvet vásárolni. Szentlőrinckátán a szövetkezet maga fizeti a községi könyvtárost. Nem becsülendő le az olvasók, a könyvszeretők önzetlen segítsége sem. Sok helyen azért, hogy a könyv méltó helyen legyen, mindent elkövettek a szépen berendezett, jó állapotban levő, a szükségleteknek megfelelően felszerelt könyvtár érdekében. Ha kellett, társadalmi munkát is végeztek, minit tették ezt például Pilisen, Üllőn^ Maglódon s még sok helyen. Vannak községek, ahol az aktívan működő helyi társadalmi és tömegszervezetek bálokat, műsoros esteiket rendeztek azzal a céllal, hogy a befolyó jövedelemből könyvet vegyenek. Ahogy szépültek a könyvtárak, s gyarapodtak a polcokon sorakozó kötetek, úgy nőtt az olvasók tábora is. Nemcsak azért, mert a napirenden levő könyvtárügy kívánta így, hanem elsősorban azért, mert felkeltették még azoknak is az érdeklődését, akik eddig esetleg nem sok időt áldoztak olvasásra. A Hazafias Népfront mozgalmat indított „olvasó népfront- bizottságok.” címmel. A nőtanács tanfolyamaira is az eddigieknél jobban bevonult a könyv. Nagykőrösön külön irodalmi témák kerültek napirendre, majd az asszonyok csoportosan meglátogatták a könyvtárat, s sokan be is iratkoztak tagnak. Cegléden a járási könyvtárban tartották a háziasszonyok körét, ahol kézimunkázás közben könyv- : ismertetéseket hallgattak. Jó néhányan azóta már rendről ad számot, hogy a mi megyénkben közel félmillió kötet könyv található, s a beiratkozott, rendszeresen olvasó könyvtári tagok száma több, mint hetvenkétezer. A mi megyénkben, ahol végeredményben nincs megye- székhely, nagyváros, s ami történik, kivéve néhány kisvárosunkat, az falun történik. Tehát ez a hetvenkét- ezer ember is jórészt falun él, tehát a félmillió kötet könyvet is zömmel falun forgatják. Falun, s tanyán! Mert tanyával is jócskán rendelkezünk. Olyan tanyával, ahol még petróleumlámpával világítanak, mert a villany még nem jutott és még sokáig nem is juthat el mindenüvé, de a könyv már ott van. A petróleumlámpa gyenge, sárga fényében ugyan, de ott van. S talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy pislákoló lámpa mellől a villanyfénybe, nagyközségbe, városba kívánkozzon, a tanyai család. A könyvbarátmozgalomnak éppen az volt a célkitűzése, több, mint két évvel ezelőtt, hogy olyan eredményéket érjünk el, amilyenekről ma beszélhetünk, meg olyanokat, mint amelyekről majd holnap beszélünk. Hatalmas lélekszámú megyénkben, itt az ország fővárosának közvetlen karéjában három emberre jutott egy könyvtári könyv. S négy évvel ezelőtt például alig volt több rendszeres olvasónk, mint negyvenezer. A közel nyolcszázezer lakosú megyében! Tessék számolni!... Az első éve ennek a mozgalomnak, a kísérlet, a próbálkozás éve volt országszerte. Az igazi eredmények a múlt évben kezdtek beérni. Egyetlen esztendő alatt például kilencvenezer kötettel gyarapodott a könyvtárak állománya. Több mint egymillió forintot adott eh-; hez a Művelődésügyi Minisz-; tórium, meg a megyei tanács,; csupán rendkívüli támogatás-; ként, a rendes évi költség-! vetési összegen kívül. De ma! már a falu nemcsak elfogadja! a város vagy mondhatnánk az! állam hivatalos segítségét,! kulturális ajándékát, hanemí tesz is érte valamit, sőt, ma-! ga megszerzi ezeket az ér-; tékeket, amennyire erejéből; futja. ; A földművesszövetkezetek a í falusi áruforgalomban szer-; zett nyereségükből több mint j négyszázezer forintot adtak; egyetlen év alatt könyvtár-; fejlesztésre. A községi taná-; csők százötvenezer forintot; fordítottak erre a célra a; községfejlesztési alapból, ami; pedig ezernyi sürgős tennivaló ^ csekélyke anyagi alapja. De; amennyit adhattak, azt szinte! mindenütt adták. Uj és na-! gyón örvendetes jelenség, hogy; ma már a mezőgazdasági! jövedelem egy töredéke is; könyvre jut. Nemcsak úgy, í mert ez az összeg ma már! jelentős, hogy maguk a pa-í ras-ztemberek vásárolnak; könyvet, hanem úgy, hogy a; termelőszövetkezetek jőve del-; műk visszatartott részéből,; ezen belül is a kulturális és; szociális alapból juttatnak. Az; elmúlt évben még elenyésző; volt ez az összeg, de hiszen; mit is várhatnánk még, hí-; 5zen ezernyi a közös gazda-! ságok gondja, s szinte min-5 len községben százával van-! iák az olyan öregek, akik eb- ! Nem tudok kellemesebb szórakozást, időtöltést elképzelni, mint az olvasás. Ha jó könyvet kapok a kezembe, hajlamos vagyok elfelejteni minden gondomat, bajomat, s belefeledkezem hőseim életébe. Még az idő is megáll fölöttem. S az igazán jó írás mondatai, az igazán rokonszenves vagy akár ellenszenves, de hiteles szereplők szavai, cselekedetei még sokáig eszemben járnak, s vannak könyvek, amelyek egy életre bevonultak gondolatvilágomba, újra és újra visz- 6zatérnek, foglalkoztatnak. Ma már azt is tudom, s szinte laboratóriumi pontossággal is képes vagyok kimutatni, hogy kamaszéveimben hogyan változtatta meg gondolkodásomat egy-egy regényhős életútja, hogyan befolyásolta jellemem fejlődését egy-egy olvasmány. Az ember lelki élete, tudatos gondolkozása, a dolgok mögötti indítékok megkeresésére való hajlam, s egyáltalán a magasabb szintű gondolkozás véleményem szerint a rendszeres olvasással kezdődik el, S a rendszeres olvasással jut el magasabb szintig. A legközelebbi, legkönnyebben megszerezhető, s mondjuk ki bátran, hasznát tekintve a legjelentősebb kulturális élmény az olvasás volt, s marad. Ezért örülök mindig, ha a könyv, az olvasás térhódításáról hallok, s igyekszem magam is minél többet tenni ennek a térhódításnak az érdekében, hiszen tudom azt, hogy ezzel egyre nő az olyan emberek száma, akikkel rokoniéi eknek érezhe- tem magam, akiknek cselekedetét nem az ösztön, hanem az ész, a tudatos megfontolás irányítja. S még tovább megyek. Az olvasó ember érzelmii élete is gazdagabb, indulatai is nemesebbek. S a történelem ezernyi példával- bizonyítja, milyen nagy szerepet játszhat az ész mgjlett az, érzelmi élet is. Emlékszem gyermekkoromra, majd kamaszéveimre. Tudom, hogy a magyar falu, ez alföldi vagy a nyírségi falu életében a könyvnek semmi jelentősége nem volt. De ezt mondhatjuk el még Budapest közvetlen közeiéről is, hiszen alig fél óra kell csak, s a főváros lüktető életéből az Alföldön találjuk magunkat ma is. Igazi, hamisítatlan alföldön, birkalegelőkön. Aki nem hiszi, induljon el Felsőpakony felé, majd meglátja! A régi emlékeket ma már elhalványítják az újabb élmények. Ma már alig tudom elhinni, hogy falumban történt, s két szememmel láttam, hogy a parasztok a háború heteiben kemencét fűtöttek az urasági könyvtár milliókat érő régiségeivel, több tízezernyi kötetével. Ez csupán rossz álom, ami elmúlt. s ma már mást mutat az élő valóság. Ma már az olvasó paraszt a valóság. Sőt! Az olvasó parasztok tízezrei. Előttem fekszik egy jelentés. Egy nagyon megkésett, de mégis mindig időszerű, s mindág örömet jelentő jelentés. A könyvbarátmozgalom elmúlt évi eseményeiről, eredményeiről szóló összesítés. Olvasom, s ahogy egyre beljebb haladok a kis füze- tecskében, annál inkább halványodik gyermekkorom faluja. Mert ez a jelentés arSZEBERÉNYI LEHEL:
