Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

1963. JÚNIUS 23, VAS.* RN AP ríTr tlEGVEI ^Mívlem Tizenöt bemutató,kétezer előadás Az Állami Déryné Színház egy esztendeje Jacques Prévert: A széttört tükör A kis legény ki szüntelen dalolt a kis legény ki táncot járt fejemben a kis legény ki ifjúságom volt utolsó táncát elcikázta s a nagy ünnep sok tarka sátra egy csapásra mind összeomlott és a beállott kopár csendben sivataggá dermedt fejemben felcsendült a te boldog hangod szívszaggató üvegcsengésű félő és fájó sikoltása messziről jött ajkad hívása s én két kezem szívemre tettem ahol szikrázva lobbant lángra felcsattanó kacajod hét tükör szilánkja Alicante Asztalon piros narancs Ruhád a szőnyegen Es te a pamlagon Legvillanóbb pillanatom Éjszakám fénye te Forró fehér napom. (Tamkó Sirató Károly fordítása) &\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V DEMJEN ATTILA Prágában, Moszkvában, Ró­mában és Firenzében állí­tották ki. Több, mint egy esztendeje Olaszországban ta­nul. Az elmúlt év novem­berében Rómában, az idén márciusban pedig Firenzé­ben állította ki elsősorban olaszországi tanulmányútja során festett képeit, ame­lyekkel igen nagy sikert ara­tott mind a közönség, mind a kritikusok előtt. Kisvárosi utcarészlet sem kerestem fel, nemhogy Fiúmét. Bevallom, most is kissé viszolyogva és előíté­lettel jöttem ide: ahol ek­kora tradíciója van a sznobiz­musnak, az természetes íz­lésemnek most sem lehet kellemes. Már csak a múlt­ja miatt sem. Nem csalódtam. Opatija, el kell ismerni, nagyon szép, roppant előkelő, de talán éppen ez a baja. Mindenek­előtt telisteli van nyugatné­metekkel, akik — ez köz- mondású — szeretnek rop­pant hangosan társalogni, s ahol egy csoportba verőd­nek, ott ők uralkodnak. Rajtuk kívül talán az an­golok és amerikaiak azok, akik még megadják a mai Opatija társasági jellegzetes­ségét. A tengerparti kioszkból gyorsan visszahúzódtunk hát egy kis parkba és szemün­ket a Kvarnero hullámaira függesztve, elmerengtünk. Kö­rülöttünk jobbra és balra idős hölgyek csevegtek és sütkéreztek. S most különös és nem ilyen előkelő helyhez ülő dolog történt. Egyik sűrű bokor alatt valami viVan. első pillanatban azt hittem: a szemem káprázik. De a villanás megismétlődött és közelebb jött. S amint job­ban odanéztem, furcsálkod- va láttam, hogy különös kis állatka emelkedik a hátsó két lábára és kíváncsian, de pimasz nyugalommal körül­nézeget. Ejnye! Mókus talán? De nem. A kis állatka mell­ső két lábára ereszkedett, majd szökellő mozdulatokkal felénk tartott. Mögötte hosz- szú, vékony farok húzódott a füvön. Nem akartam a szememnek hinni. Hiszen ez patkány! Fényes nappal és ilyen szem­telenül! Már éppen meg akartam kérdezni a feleségemtől, va­jon ő is patkánynak tartja-e a kis állatot, amikor tő­lünk vagy tíz méterre egy idős hölgy németül odaszolt hozzánk: — Látják a patkányt? — Ez tényleg patkány? — Hát persze, hogy az! Nézze csak, milyen kedves! Ez nem közönséges patkány ám, hanem hajópatkány. Mire én magyarul megje­gyeztem a feleségemnek, hogy mégiscsak különös: ilyen előkelő helyen, fényes nap­pal, s ilyen pimaszul: egy valódi patkány. Mire az idős hölgy nagy örömmel felkiáltott: — Jé, maguk magyarok? Csak nem Budapestről? Kissé fanyalogva vallot­tam be, hogy tényleg Pest­ről jöttünk, amire persze az első kérdés az volt: mi újság Budapesten? — Ó. én már három hete úton vagyok s magyar új­ság sem volt a kezemben, de ön, asszonyom, nyilván olvas újságot s megmond­hatja, mi újság? IDEGENBEN gyorsan megy az ismerkedés; főleg idős úrhölgyek részéről, így hát nemsokára már tudtuk is (amit egyébként sejtettünk), hogy az idős hölgy már a negyvenes évek végén ott­hagyta Pestet, mert elvették a bérházát, Londonba köl­tözött, ahol — mint hajós- kapitány özvegye —, nyug­díjat kap, de nagyon szereti „Abbáziát” s bár pénzét az egyik zürichi bankban tart­ja, mégit itt szeret legjob­ban tartózkodni. S mert kedves kis patká­nyunk megint előbújt a bo­kor alól, visszatértünk ehhez a témához. — Ö, én nagyon szeretem ezeket a kedves kis álla­tokat; férjem hajóskapitány volt, s mi tudjuk, hogy ezek a kedves állatok a ve­szély legjobb előhírnökei. O, sokkal nagyobb példányok is vannak, mint ez itt, s fai, vendégek, etetjük is őket, persze csak titokban, nehogy valamelyik rendőr meglássa, mert a hatóságok irtják eze­ket a kedves kis állatokat, s ha meglátnak valakit, hogy eteti őket, még képesek megbírságolni. Ú a rendőrök nem megértő emberek ... És így tovább. Hamaro­san kimerítő tájékoztatást kaptunk a kedves abbáziai patkányokról, s egész társa­dalmukkal megismerkedtünk. És sajnáltuk a hatóságolcat, amelyeknek olyan keserves harcot kell vívniuk a. sza­pora állatfajta ellen. Hát persze, ha a fura ízlésű vendégek még etetik is őket... Megkönnyebbülten léleg- zettem fel, amikor a njekai autóbuszra felszálltam. Hiá­ba. no. Nem szeretem a pat­kányokat. Még a hajópatká- nyolcat sem. Csuka Zoltán Jugoszláviai kaleidoszkóp arcú, élénk mozgású férfiú, meg-megáll az asztaloknál és társalog. Feleségem azt mondja: — Te, fogadok, hogy ez az ember Pestről szakadt ide. Én is rápillantok a pin­cérre s igazat adok az asz- szonynak. Magyarul szólí­tom hát meg, bár az imént még szerbül beszéltem. Ugyancsak meglepődik: — Honnan tetszett jönni? — Pestről. — Igazán? Pestről mosta­nában kevés vendégünk van. S honnan tud szerbül? Megmondom, hogy tizen­két évig Noviszádon újság- íróskodtam, mire gyorsan egymásra ismerünk. Valaha a huszas években a Vojvo- dina-kávéházban volt ifjú pincér. S mert nem tudunk mi­hez kezdeni az idővel estig, ő tanácsolja: menjünk ki autóbusszal Opatijába: az a legkellemesebb hely most Rijeka környékén. Szép, ren­dezett, hűs parkokra is ta­lálunk olt, esetleg meg is fürödhetünk. A HAJDANI ABBÁZIÁ­BAN még sohasem jártam, de már gyermekkoromban tudtam, hogy a bécsi és pesti nagypolgárság kedvenc üdülőhelye. Abbáziában nya­ralni „sikkes dolog” volt, s bizony csak nagypénzű em­berek juthattak oda. Az el­ső világháború után Olasz­országhoz tartozott s én bi­zony még csak Szusakot KARLOV ÁGNÁL villany­mozdonyt kapunk s a Kulpa smaragdzöld erdőkkel borí­tott hegyoldalain könnyedén kaptatunk fel, egyre maga­sabbra. Rijekában még so­hasem jártam, s gyermek­kori olvasmányaim alapján kő- és sziklarengeteget vá­rok, de meglepett, hogy a karsztos, kopár táj csak a távolban kéklő tenger fö­lött vesz körül bennünket. Majdnem fél órája már, hogy közvetlenül Fiume fölött ke­ringünk s óvatosan eresz­kedünk le a szédítő ma­gasságból a tengerpartra, ahol a mólók közelében ál- ; lünk meg. ; Hatalmas, évszázados pla- \ tánokkal szegélyezett utca i fogad bennünket, az óriás | lombok teljesen árnyékba ! borítják az élénk forgalmat. : Ezeknek a házaknak a han- : gulata teljesen a századvégi Pestet idézi, de aztán egy- ! szere megváltozik a kép: a ; főutca végén tizenhat eme- letes „felhőkarcoló” tör a ; magasba és Rijeka keleti és ; nyugati oldalán is egész sor ! karcsú „pontház” jelzi, hogy ; a modern építészet itt is í gyökeret vert. } Rekkenő déli hőség. Ha- \ jónk, amelyre jegyet vál- \ tottunk, egy adriai kirán- '} dúló motoros, Velencéből in- \ dúl s csak estefelé érke- } zik ide. Miután megebédel- 4 tünk, ott árváskodtunk a í városi kávéház teraszán. A / 4, pincér, jó ötvenes, joviális előadás! — biztos, hogy az írók is szívesen vennének va­lamiféle kötöttebb kapcsola­tot.) — A siker másik titka, úgy hiszem, abban keresendő, hogy előadásaink mind na­gyobb művészi élményt nyúj­tanak a közönségnek. Nem ti­tok, hogy színészeink jelentős része fiatal, s így elengedhe­tetlen feltétel, hogy gondos­kodjunk továbbfejlődésükről. Kísérletképpen ebben az évadban két társulatunknál létrehoztuk a színészképző stúdiót. Ez a kísérlet igen hasznosnak bizonyult s ennek eredményeképpen a követke­ző évadban már öt társulat­nál szervezzük meg a színész­továbbképzésnek ezt a formá­ját. Ebben mintegy harminc színész vesz részt, akik köte­lesek lesznek fél évenként be­számolni a stúdió keretében végzett munkáról a színház igazgatósága előtt. (Érdekes ötlet vetődött fel a beszélgetés közben. Jó lenne országosan is megszervezni a fiatal, főiskolát nem végzett vidéki színészek továbbkép­zését, méghozza olyan formá­ban, hogy a kéthónapos nyári szünet alatt a Színház és Filmművészeti Főiskola taná­rainak vezetésével tanulná­nak.) A szeptemberben kezdődő új évad sorrendben már a tizenharmadik lesz az Ál­lami Déryné Színház életében. A tervek szerint ismét tizen­öt bemutatót s mintegy két­ezer előadást tartanak. — Az év végéig már elké­szült a terv. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című művének felújítását Csongrádi Mária rendezi. Zenéjét a fiatal Láng István szerezte, akinek szintén az új évadban mutatja be Mario a varázsló című balett­jét az Állami Operaház. A másik ifjúsági darabunk Mik­száth—Hubay—Ránki: Beszé­lő köntös című műve. Műsor­ra tűzzük Jókai—Török: Sze­retve mind a vérpadig című művét Szécsi Ferenc rendezé­sében. Bemutatásra kerül még ebben az esztendőben Lorca: Bemar da háza című drámája és Seribe: Egy pohár víz című vígjátéka. Zenés bemutatóra azért nem kerül sor az évad első felében, mert tovább játsszuk a Denevért, a Sybillt és a Csárdáskirálynőt. Az évad második felében Ábra­hám Pál: Viktória című dzsesszoperettjét és egy Húsz- '4 ka-operettet szeretnénk bemu-^ tatni. Tervezzük örsi Ferenc4 és Dunai Ferenc új drámájá- í nak bemutatását is. Az évad^ egyik legnagyobb produkciója^ kétségkívül Shakespeare: 4 Hamlet című drámájának a 4 bemutatója lesz. (Elégedettek az Állami Dé-4 ryné Színház vezetői? Az évadi, munkájával, eredményeiveli, igen. A színház valamennyi 4 tagja — művészek és műsza-í, kiak — becsülettel helytállt, a 4 közönség pedig — az ország'4 bármely megyéjében — váltó-', zatlanul szereti a falu színhá-'} zát. De elégedetlenek azzal, \ hogy még mindig nem oldó-} dott meg a színház néhány} problémája. A színház művé-4 szei többségének a fizetése'} még mindig a vidéki színházi} fizetések átlaga alatt van,\ ugyanakkor az állandó utazás j sokkal nagyobb igénybevételtj jelent a színészek számára,\ mintha állandó helyen, kőszín- i házban játszanának. A színház i vezetői azonban bíznak abban,': hogy ez a probléma is végér-; vényesen megoldódik mi­előbb.) M ost két hónapra garázsba vonulnak a színház jól ismert kék autóbuszai, hogy újjáfestve, rendbehozva, szep­temberben újra nekivágjanak az országutaknak. Prukner Pál i Luciana Angeolillo a rövidé- 4 i sen bemutatásra kerülő Elő- 4 ' 4 ; zés című olasz film egyik női 4 főszereplője 4 ! y í I j A nyári szünet előtt á I ! Még néhány nap és be­! csukják kapuikat a fővárosi j, I és vidéki színházak — a pi-1 ; henés hónapjai következnek 4 > y • művészeknek, műszakiaknak 4 ; egyaránt. A kapuzárás előtt 4 ! néhány színházban már köz- 4 t / ! zétették a változásokat. A 4 } Nemzeti Színház művészgár- ^ '} dája öt új taggal bővült. ^ \ A színházhoz szerződött Sin- 4 y } kovits Imre, Dómján Edit, 4 ' Pap Éva, Szekeres Ilona és 4 \ Sztankay István. A Madách í, 4 Színház új tagjai: Bessenyei £ i Ferenc és Tordy Géza. a\ \ József Attila Színházhoz 4 4 szerződött Krencsey Mariann 4 \ és Darvas Iván. A Petőfi 4 y 4 Színház új tagjai: Margittal 4 \ Ági és Buss Gyula, a me- 4 y V 4 gyei Petőfi Színpad eddig 4 4 egy új színészt szerződte- 4 \ tett, Monostori Bálintot a 4. '4 kaposvári Csiky Gergely 4 í Színháztól. \ uemjen Anna a fiatal fes- lőnemzedék legtehetségesebb­jeinek sorába tartozik. Hu­szonhat éves korában a Munkácsy-díj második foko­zatával, egy esztendővel ké­sőbb, 1953-ban pedig az első fokozatával tüntették ki. Még ugyanebben az eszten­dőben első díjat nyert a bukaresti nemzetközi Bien- nale-n. Képeit eddig Berlin­ben, Szófiában, Bukarestben, t pöbb, mint egy esztendeie fo- t J- lyik már a vita arról, mi t az oka a színházi élet jelenlegi l válságának. A Központi Sta- t tisztikai Hivatal jelentése sze­rint 1958-hoz képest tizenhá- \ rom százalékkal csökkent a t fővárosban a színházlátogatók g száma. Az Állami Déryné t Színház vezetői mégsem pa- t maszkodnak. A most záruló r színházi évadban ugyanis t emelkedett a színház előadd- 1 sait látogató közönség száma. ; (A színház kétezer elöadá- « sát mintegy száztízezer néző l tekintette meg. Egy-egy elő- í adást átlagosan háromszázhu- 1 szonöt ember látott s ez elő- < adásonként húsz-huszonöt fős 2 nézöemelkedést jelent!) 1 M i a titka ennek? Kertész j Lászlótól, az Állami Dé- s ryné Színház főrendezőjétől j kértünk választ erre. f — Valóban, nem lehet 1 okunk panaszra az idei éva- i dot illetően. Két okból nem. Az egyik: a színház fennállá- 1 sának tizenkét esztendeje alatt < először történt meg, hogy - színházunk egy tagja, Kassai . Ilona, Kossuth-díjat kapott, . másik két művészünk, Feleki Sári és Kamilli Judit pedig Jászai-díjat. A másik: nem csökkent, sőt emelkedett tár­sulataink előadásainak látoga­tottsága. A jelenlegi színházi helyzetet ismerve, ez feltétle­nül nagy és jelentős ered­ménynek számít. ' (Az Állami Déryné Színház ^ — az Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház után 1 — az ország harmadik legna- ' gyobb színháza. Kilenc or­szágjáró társulatának közel ! száztíz színész tagja van. Ami 1 pedig a színházi bemutatók 1 számát illeti: évente tizenöt 3 bemutatót tartanak, amelyek 1 között több ősbemutató is sze- 1 repeli.) ‘ — A siker titka — fűzi to- - vább a megkezdett gondolat- . sort Kertész László főrendező — elsősorban színházunk mű- ■ sorpolitikájában keresendő. Azt hiszem, nem felesleges fel­idézni a bemutatásra került \ műveket. Az évad egyik ese- 1 ménye kétségkívül Szofoklész: ' Antigoné című tragédiája volt. Megvallom őszintén, akkor so- ' kan meglepődtek merészsé­günkön: görög tragédiát ját­szani falun? Az ötven előadás sikere minket igazolt. S az is, hogy még ma is nem egy falu­ból kapunk értesítést, rekla- ' maciét, miért nem játszottuk náluk is Szofoklész tragédiá­ját. , (A színház további prózai 4 bemutatói: Jókai: Fekete gyé-4 mántok — ősbemutató —, bi-á ckens: Twist Olivér, Gárda-í nyi: Egri csillagok, Örsi: Lát-4 hatatlan szerelem — ősbemu-j tató —, Dunai: Nadrág, Tóth:4 Mézesmadzag — ősbemutató4 —, Kerekes: A siker titka —4 ősbemutató — és Molnár Fe-4 renc: Olympia.) j y — összesen kilenc prózai 4 darabot mutattunk be ebben 4 az évadban. Ezenkívül három j zenés vígjáték, Kertész Imre—4 Fényes: A szerelem nem váló-4 ok. Szigligeti—András: A ma-4 ma, Dihovicsnij—Bogoszlovsz- 4 kij—Szlobodszkoj: Nászuta- 4 zás és három operett, Csárdás-4 királynő, Sybill, Denevér sze-4 repelt még a bemutatók kö-i zött. A hat zenés darab közüli a legnagyobb teljesítményi kétségkívül Johann Strauss:^ Denevérjét rendeztem, amely- 4 nek bemutatása feltétlenül 4 izgalmas vállalkozás volt, hi- 4 szén a Denevér ma már in- 4 kább klasszikus vígoperának, í mint operettnek számít ésí megszólaltatása a kis falusi j színpadokon korántsem tartó- 4 zik a könnyű feladatok közé. 4 (A tizenöt bemutató között4 öt új, mai témát feldolgozó4 magyar színpadi mű szerepelj amelyből hármat a Déryné4 Színház játszott először. Ez 4 nem rossz arány, de azért ta-j Ián még ennél is többet te-4 hetne a színház az új magyar 4 darabok színrevitele érdeké-4 ben. Éppen, mert az ország 4 harmadik legnagyobb színhá-4 za, érdemes lenne foglalkozni4 azzal a gondolattal, hogy ^ megnyerjenek néhány fiatal 4 írót, aki a színház számára4 dolgozna. Ha figyelembe vesz- 4 szűk, hogy egy-egy sikeres-í darabot száznál is többszörij játszik a. színház — Nadrán4 150, Fekete gyémántok 180}

Next

/
Thumbnails
Contents