Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
g5Mfifrfap 1983. JÚNIUS IG, VASÄRNAP Jacques Prévert: p p Rutlkai Éva és Benkő Gyula az Asszony a telekien című új magyar film főszereplői Százezerszer százezer év Sem lenne elég Leírni Az öröklét pici percét Amikor átöleltelek Amikor átöleltél Egy fénylő téli reggelen A Montsouris Parkban Párizsban Párizsban A keringő földön A keringő földön a végtelenben. Paris at night Az éjszakában sorra screen három gyufaszál Az első, hogy jól lássam arcodat A második, hogy jól lássam szemedet A harmadik, hogy lássam jól az ajkadat s hogy emlékezzem is minderre kell a vaksötét Mikor ölelve borulok föléd. Ketten a Gombháború című mulatságos francia film ifjú hősei közül A visszhang SZOVJET ÍRÓK ÚJ ELBESZÉLÉSEI Fellini nyolc és fél Esztergályos Cecília a készülő Tücsök című új magyar film címszereplője ÉLET bemutatása óta — ami- 1 kor is a filmalkotó az eleset- ’ tek szomorú-szép világáról át- S tért a ma Olaszországát szintúgy jellemző nagyvárosi élet i témájára — a művész népsze- 1 rűsége növekedett. „Fellini j rendez!” — ma már fogalom: a szerencsés lakástulajdonosa sok, akiknek ablakából látha- ^ tó az ő filmjeinek utcai íor- J: gatása, jelentős összegekért ^ adják bérbe a kilátást. ^ Azonban Fellini tudja, hogy ^ a túlzott és előlegezett siker, ^ az állandó szereplés a sajtó- ^ ban, a reflektorfény ért a ^ művésznek. Nem használt az | ÉDES ÉLET-nek sem az elő- ^ zetesi reklám, mely más film- ^ nek tüntette fel azt, mint ami- ^ lyen. Ezért, mikor tavaly nyá- ^ ron egy eldugott üdülőhelyen £ legutóbbi munkáját forgatta, ^ semmilyen felvilágosítást nem ^ Volt hajlandó adni. Még a ^ film címét sem árulta el, s a ^ forgatókönyvet a produkció tagjai közül is csak kevesen ff olvashatták. Maguk a fősze- $ replő színészek nem ismerték g a film tartalmát, ami azonban f, nyilván Fellini sajátos színész- (f kezelési módszereiből is fa- í kadt. A bulvárlapokat, maga- ^ zinokat állandóan foglalkoztáéi tő készülő filmet a legnagyobb f. titokzatosság lengte körül. ff A nemrégi bemutatón kide- ff rült, hogy a világhírű rendező ff ezt az alkotását egy alig lep- ^ lezett önvallomásnak szánta, £ amelyben közvetlenül beszél £ saját életéről, problémáiról, ff vágyairól, érzelmeiről. Az | ideiglenes, kívülről adományo- ff zott címet a rendező véglegesítette. Fellini legújabb filmjének címe így lett: Fellini 9 és V2. Az alkotás egy érett korú férfi válságát ábrázolja. Guido, az ötven év felé tartó sikeres filmrendező menekülve művészi megalkuvásaiból, feleségével, barátaival és szám- lálatlan nődsmerősével való rendezetlen kapcsolataiból, egy zártlégkörű fürdőhelyre vonul nyugalmat keresni. Itt átgondolja férfikorát s eljut az öngyilkosság tervéig. Aztán mégis belefog következő filmjébe, s közben rájön a végső megoldásra: a világgal, munkával, emberekkel való kibékülésre, a szeretet étfogó hatalmára. Az élet szép, ünnepeljük együtt — mondja Fellini befejezésül. ízelítő a szereposztásból: a filmbeli rendezőt Marcello MastroianvA, Fellininek az ■ÉDES ÉLET óta legjobb barátja alakítja. Feleségét, egy nem szép, nem túl tehetséges színésznőt, aki hazug életük miatt férjét ej akarja .hagyni; Anouk Aimée játssza, (A, szerep kedvéért parókával, szeplősen, levágott szempillákkal jelenik meg a vásznon.) Guido egyik, kicsit közönséges barátnőjének ízes figuráját Sandra Milo formálja, őt ezúttal tíz kilóval kövérebben látjuk a filmben. Claudia Cardinale egy fiatal lányt alakít, akiben a főszereplő hisz, s kiből nagy színésznőt szeretne faragni. A Fellini nyolc és fél három síkon ábrázol. A film jelenetei, hol a férfi üdülőheMEGETTE A KUTYA A PROTEKCIÓT matematikából végig kitűnő... Hát csak azt kérném: állj mellé! — Hogy is mondjam? Tudod. hogy bizottság dönt... Pártatlan, elfogulatlan bizottság ... — No jó, hát ne haragudj! Igazán nem hittem, hogy ... — De várj csak! Többről van szó. Megette a kutya a protekciót. Neked magyarázzam, hogy már nem tesz semmit, ha nagy szemüvegje van a sógornak, szép vonalú Chevroletje és még szebb vonalú titkárnője a nagybácsinak, vagy akár mindennap fejesekkel parolázik a keresztapa? Elveink vannak — és most éppen én próbáljam ezeket megcsúfolni? Lehet, hogy éppen ezzel rontunk el egy tiszta és jó ügyet... — Éppen úgy beszólsz, mintha már mindenki ötven évvel öntudatosább volna! Azt gondolod, hogy a Zsitvay fakereskedő gyerekét nem fogják protezsálni? Elhiszed, hogy minden ajánlás nélkül megy oda a bizottság elé a Gerelyes főorvos lánya? Te ilyen naiv vagy, vagy csak tetteted magad? Mindegy. Vedd úgy, hogy egy szót sem szóltam. ár nyújtotta a kezét. — Várj csak! Ahogy elmondod, erre nin^s is szüksége a gyereknek. — Nemakarásnak nyögés a Claul'a Cardinale film egyik jelenetábcci y J HJ ■< ■ £ zésének képeit, hol víziószerű «! álmait mutatják. Mindezt át- ^ szövik a Guido készülő fiimjé- j; bő! való részletek. A mű sok- ff ágú felépítésének miértjéről SÍ Fellini úgy nyilatkozott, hogy ebben az alkotásában ő mint ff rendező is, mint téma is, az 'f ógörög mondabeli százszemű ff Árgushoz akart hasonlítani. f, „Ha Árgus ötven szemével ál- ft módik, a másik ötvenet meg $ nyitva tartja; képzeljék el, mi í mindent fog így látni!” 'f A film maga — Fellini el- {képzelésének helyességeit bi- 'f zonyítja. í Padányi Anna valahol összetalálkozom vele és megkérdezi: mi van a gyerekével, mit ígért az igazgató? Vj úton kezdtem járni, hogy meg ne lásson, megmondtam a telefonközpontosnak, hogy ‘ha egy rekedtes hang keres, semmiképpen ne kapcsolja, s ki sem mozdultam, ha nem föltétlenül kellett. Két hét múltán azonban már nem voit egérút. A tanácsháza lépcsőjén kocogtam lefelé, s velem szemben ott jött Kondor. Meglátott. már vissza sem fordul-, haltam. Oszloppá válni, egye-\ dűl az lett volna mentség, ] vagy az sem, mert Kondor már mosolygott és Icezét nyújtotta. | — Azt mondtad nekem a múltkor, hogy megette a kutya a protekciót! • — Igen, azt mondtam és tartom a szavamat ma is! \ — Meg azt is mondtad, hogy; semmi értelme közbenjárás- ! vak, segítségnek, úgy sem', használ, lejárt az ideje. — Úgy van! Jól emlékszel!: — Bizonyítsam az ellenke-'' zőjét? — Nem fog menni. Egyre; kevesebb már erre a példa. ! — De az az egy, amit fel-': hozhatok, bizonyára meggyőző'f lesz. Karit fölvették! • — Es mi köze ennek az el-': vekhez? ; — Erősíti a szabályt! Ne\ szerénykedj, nagyon-nagyon! köszönöm neked! Én tudtam,': hogy megteszed, s azt is, hogy t eredménye lesz. Hát még egy- ': szer... — mondta, és átölelt'( hosszan, barátságosan, ahogy $ gyerekkorunkban utoljára. '' Sz. Simon István f vége. Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak. Azt hittem, megérek még neked annyit, hogy merj szólni egy jeles tanuló ügyében. Vagy nem? — Csacsiságokat beszélsz! De hogy azt ne gondold, valóban a szándék hiányzik, hát mondd nieg, mit kellene tennem! — Mit? Semmiség. Egy telefon az igazgatónak ... Vagy három szó, ha találkozol vele. Hogy megtanulja a gyerek nevét és egy kicsit a személyeihez kapcsolja... Semmi több... De igazán megteszed? Rábólintottam és elbúcsúztunk. Közönséges megalkuvás, de néha belekényszeredik az ember. Közben pedig valójában kiadja magát a protekció ellenségének. Üldözi, szidja, s ahol megfogja, megcibálja. Hát most magamat is rajtakaptam. De nem! Nem teszem meg! Lehet, hogy elveszítek agy kedves, régi jó barátot, mégsem. Hogy is állhatnék oda? S lehet, hogy éppen rosz- szat tennék a gyereknek. Hiszen a protezsálás eleve valami gyengeségét sejtet. Szó sem lehet róla! rebben megegyeztem ma- gammal, s bár napokig keserű volt a szám, lassanként elfeledtették velem az esetet az újabb gondok, majd ehhez hasonló és más kérések egészen edzetté tettek. Kondortól azonban féltem. Féltem, hogy Ti égi ismerősöm, gyerekkoxí ri pajtásom, a kis Kondor jön velem szemben a téren, és már messziről integet. Virgonc, jókedvű emberke, mindig ő volt közöttünk a legvidámabb. Nevetve élt, soha semmi nem vette le a lábáról. Most azonban, ahogy közelebb ér, látom, hogy meglehetősen gondterhelt. Mi történhetett vele? — Egyeztető tárgyalásra sietek — mondja lihegve —, de minthogy napok óta kereslek, csak meg kell állnom egy percre. — Mondjad! — Régóta ismersz, együtt rúgtuk a rongylabdát, együtt loptuk a cseresznyét a parókia kertjéből, együtt jártuk a falut, ötvenhatban is megtaláltuk egymás kezét... Tudod, nagyon jól, hogy én nem szoktam, soha senkitől semmit nem szoktam kérni. De veled talán vagyunk olyan jóban, hogy kérhessek valamit. Ha magamról lenne szó, föl se nyitnám a számat, de most a gyerek sorsa múlik néhány szavadon. Ismered a Karit. Jóeszü, tehetséges gyerek. Ha buta volna, ha nem érdemelné meg, téged hoználak kellemetlen helyzetbe. Egy-két szavadba kerül az egész... — Miről van szó? — A felvételéről... Csak annyi kellene, hogy lássák, a Kari mögött is van valaki. Hiszen hiába jóeszü, ha a másikat tolják valahonnan! Az egész élete rámenne a csalódásra. És nem tudnék vele mit kezdeni, ha nem vennék föl. Jeles volt a bizonyítványa, bonyában, amelyet aztán saját kiontott vére szennyezett be. S a fiatal, tizennyolc éves kis szovjet katona, aki csak fizikai erejének köszönhette, hogy ő győzött s nem a másik, a fényképek láttán nem tud inni, nem tud örülni ellensége halála fölött, nem tud örülni, sikeres tűzkeresztségének. S \ parancsnoka, aki már örömét; leli a háború izgalmaiban, az; életveszélyes kalandokban, j mondhatni a gyilkolásban,« még ha a gyűlölt ellenség! pusztításáról van is szó, el-! szégyelli magát a tiszta lelkű: fiú előtt, nem tud szemébe: nézni. Nos, ez nem a XX. és; XXII. kongresszus szelleme?' Gondolkozzunk csak rajta! ; Vagy az Üres járt „bűnöző- ! je”, aki élete kockáztatásával: igyekszik legalább néhány őrá- ; ra meghosszabbítani leleple-; zőjének életét, amikor mind-« kettőjüket a fagyhalál fényé-! geti. A tizenöt, vagy húsz év« előtti szovjet irodalomban ta-! lálkoztunk ilyen összetett jel- ; lemábrázolással, ilyen őszin-! teséggel? ! EZEK AZ EMBEREK, ezek \ a novellahősök nemcsak egy- < szerűen őszinték nemcsak em- ! beriek, hanem élő, kézzelfog- : ható, hiteles alakok is, min- ; den áipátosz, minden hurrá- : optimizmus nélkül. Ezért elhi- ; hető minden tettük, ezért el- j gondolkoztató vívódásuk, s! ezért példamutató cselekede-! tűk. A tíz új szovjet elbeszé- 1 lés valóban tükrözi a mai í szovjet irodalom szellemét,: de nem a csintadrattás „lelep- j lezés”-t, nem a fájó sebekben í való vájkálást tartja céljának,: hanem az igazi szovjet ember« sokoldalú, plasztikus, meleg: hangú ábrázolását az új úton' járó, a minden megpróbáltatáson, minden szenvedésen átvergődő és a jövőben törhe- tetlenül bízó szovjet ember megformálását. (Európa Könyvkiadó). Tenkely Miklós Federico Fellini alakja már az ORSZÁGÚT s a CA- BIRIa ÉJSZAKÁI rendezése alapján is közkedvelt volt. Ehhez felesége, az előbbi filmek főszereplője, a csodálatos „női Chaplin” Glulietta Massina is hozzájárult, De az ÉDES ’ A VISSZHANG TITKA az ünnepi könyvhét egyik legkeresettebb, s legnagyobb sikert aratott kötete volt. Vajon miért? Ez a kérdés izgatott napokon keresztül, míg a tíz író egy-egy novelláját elolvastam. Ezeket: Nagibin: A visszhang titka, Ajtmatov: Az első «tanító, Glebov: Az „Igazelvű”, I Nyekraszov: A második éjsza- jka, Grossmann: Az út, Nyiko- < lajeva: Vaszilisza anyó elbe- | szélései — csudákról, Bakla- iov: Mit ér egy kiló disznó- Ihús, Kazakov: A villők, Ko- i tovscsikova: Fegyka Bogdán, íés Antonov: Üresjárat. A novellák a maguk nemében kitűnőek. Kedves lírai történet például A visszhang titka. De úgy éreztem, hogy ez megjelenhetett volna tíz, vagy húsz évvel ezelőtt is, mert j semmi más, csak egy édes kis gyerektörténet. Az első tanító története pedig közvetlenül a polgárháború után játszódik. Mi benne a mai? Bi benne az .új? Hasonló volt a véleményem az „Igazelvű”-röl is. A második éjszaka fronttörténete már időben közelebb álló, s érdekesebb volt. Az út című novella szimbolikája megkapott, de időben — úgy éreztem — távoli már. Vo- szilisza anyó történetei ugyan- ; csak a második világháborúban játszódnak. Dehát azóta csaknem húsz év telt el. Rendkívül izgalmas, történelmi fordulatokban bővelkedő húsz év. Hol ennek a nyoma ebben a tíz elbeszélésben? Baklanov német-témája már izgalmasabbnak tűnt. Kazakov moso- lyogtató története a megijedt klubvezetőről, már teljesen érdektelennek látszott. A Fegyka Bogdán szerintem ugyancsak megjelenhetett volna tizenöt, vagy húsz évvel ezelőtt is, mert a szocialista ember magasabb rendű erkölcséről ad képet egy házasságon kívül született gyerek esetében. Talán csak az Üresjárat eseményeinek olvasása közben mondhattam, hogy ez igen, ez valóban mai, ez valóban az, amit vártam, ÜGY ÉREZTEM, hogy a fülszöveg, amely végeredményben útjára engedi a kötetet, s némileg eligazítja az olvasót, ez esetben nem volt őszinte. Mert mit Ígért? A XX. és a XXII. kongresszus szellemét a ma szovjet írásokban. S én ezt kerestem türelmetlenül, de nem találtam. Napok teltek el a kötet elolvasása után, s töprengtem, most mit írjak recenzióként? A kötet fogyott. Szétkapkodták az emberek. Ahogy a napok múltak, úgy döbbentem rá: nincs nekem igazam, s senki másnak nincs igaza, aki csalódottnak érzi magát. Hiszen ez a kötet nagyszerű, minden sora a XX. és a XXII. kongresszus szellemét idézi, bizonyítja. Hogy miért? Mert olyan emberek a szereplői, ckilc emberi tulajdonságokkal bírnak, kínlódnak, keseregnek, szenvednek, szeretnek, lelkiismeretfurdalást éreznek, egyszóval: Emberek. Így: nagy „E”-vel. Emberek, hús-vér figurák, akik nem szégyenük, hogy lelkileg megrázta őket a front tűzkeresztsége, ahol először öltek embert. Igaz, hogy az az ember gyilkos volt, pusztított, gyújtogatott, ártatlan embereket lőtt le. de ez előtt mégis Ember volt. Ember, aki szeretett, ember, aki anyja, apja, menyasszonya képét őrizte zubbonya zsebében. Abban a zub
