Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

1983. JÚNIUS 13, CSÜTÖRTÖK rew Ufa i^ßirltro A társadalmi bíróságok munkájának néhány tapasztalata Az ujjunk sem egyforma — tartja a régi mondás. Hogy­ne különböznénk tót egymás­tól mi, emberek. Egyikünknek ilyen ambíciói vannak, a má­siké másfajták. Gyakori köz­tünk a véleményeltérés, nyil­vánvalóak a képességbeli és indulati különbségek is. Mindez a munkában is megmutatkozik. Egyikünk szorgalmasabb, mint a másik, van, aki akkor is lelkiismere­tesen dolgozik, ha nem ellen­őrzik, de akad olyan is. aki, ha csak teheti, „mellőzi” a munkát. Emberi dogok ezek. azt is mondhatnánk, hogy az összes felsorolt és fel nem sorolt kü­lönbség kinek-kinek szuverén ügye — de nyomban tegyük hozzá, hogy csak bizonyos ha­tárig. Ha bármelyikünk egye­dül élne. tehetné, amit akar, de mivel társas lények va­gyunk, összes különbözősége­inkkel együtt kénytelenek va­gyunk szabályokat szabni, s azokhoz igazodva élni. Érvényes ez minden társa­dalomra, de különösen érvé­nyes nálunk, ahol a „kaparj kurta”-elv régen a múlté, s' egyre tudatosabbá válik: va­lamennyien kötelesek vagyunk képességeink és adottságaink mértékében, a lehető legtöb­bet tenni azért, hogy társa­dalmunk gazdagodjék. Nem kell különösebben bi­zonygatni, hogy társadalmunk! zömében az együttélés szabá­lyait betartó emberekből áll. | Éppen ezért találja magát j szemben a társadalmi együtt- | élés szabályaitól eltérő ember ; nemcsak a hatóságokkal, ha­nem azokkal is, akikkel együtt él. dolgozik. Életünk gyökerében meg­változott tartalmát jelzi ez a tény. Óriási utat kellett meg­tenni addig, amíg az üzemi szarkából valóban üzemi szarka lett az emberek sze­mében és a lógosokat, reni- j tenskedóket is elítéli az em. berek többsége. Mindehhez1 társadalmi méretekben kellett felismerni életünk megválto­zott tartalmát. Erre pedig csak egy magasabb erkölcsi nívójú, ■ műveltebb társadalom képes. Aki úgy gondolja, hogy eb­ben a fejlődő társadalomban I nincsenek csetlö-botló, gyen­ge jellemű, sőt. rosszindulatú, í ártani akaró emberek is, té- j ved. Vannak és még nagyon j sokáig lesznek ilyenek. Szá-; műk azonban egyre csökken. í mert mindig több társukkal J találják szemben magukat. Ez a felismerés vezérelte kormányzatunkat és a Szak- szervezetek Országos Taná­csát, hogy rendeletileg, illet­ve társadalmi határozattal életrehívja a társadalmi bíró­ságokat a vállalatoknál. Csupán Pest megyében 140 üzemben és gazdaságban mű­ködik már a társadalmi bí­róság. Bár még a kezdet kez­detén tartunk, mégis követen­dőnek tartjuk a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsá­nak kezdeményezését Nem­rég ugyanis megvizsgálták ezt a fontos területet és igye­keznek minél szélesebb kör­ben hasznosítani a tapaszta­latokat. Ennek a vizsgálatnak né­hány tanulsága közül az első: megvizsgált társadalmi bíró­ságokban nincsenek jogtudó emberek. Tagjaik nem isme­rik a törvénykönyveket. „Csu­pán” azt tudják, hogyan kell becsületesen élni és ennelk alapján ítélkeznek. Így jó ez, mert ha jogászok, hivatásos emberek tárgyalnának az üzemben, csupán a tárgyalás színhelye változna meg és nem a felelösségrevonás lé­nyege. A társadalmi bírósá­gokba delegált munkások, mérnökök, technikusok, admi­nisztrátorok és a tárgyaláso­kon részt, vevő társaik a szó szoros értelmében közösen vonják felelősségre megbotlott társukat. A felelösségrevonás — álla­pította meg a vizsgálat — többségében igazságosnak mondható. A tárgyalt ügyek a munkával és a szocialista együttéléssel kapcsolatosak. A Nagykőrösi Konzervgyárban például hét, főként társadalmi tulajdont sértő ügyet tárgyal­tak. Solymáron, a Műanyag- ipari Vállalatnál igazolatlan mulasztás és részegség miatt alkalmazták a kollektív fele- j lősségrevonást. Pomázon a ; posztógyárban egy anyát bír­tak jobb belátásra, aki gyer­mekével embertelen módon bánt. A Csepel Autógyárban lopás, testi sértés és okiratha­misítás miatt kellett összeülni a társadalmi bíróságnak. S az ítéletek? Többsé­gükben igazságosak. Ezek a bíróságok nem börtönre ítél­nek, mégis gyakran tapasztal­ható, hogy sokszor nagyobb hatást érnek el, mint a hiva­tásos bíróságok. Valamire azonban jó mindjárt a kezde­tén figyelmeztetni. A meg­vizsgált ügyekben viszonylag sok olyan ítélet akad, amely elbocsátással járt. Ez is bün­tetés, mégpedig a súlyosabbak közül való, mégsem érik el ve_ le a kívánt célt. Nem nevel­hető-e jobban egy megbotlott ember az ismerős környezet­ben, mint egy új munkahe­lyen? Nem jobb-e inkább más büntetést alkalmazni, például az alacsonyabb munkakörbe helyezést és meghagyni az ille­tőt abban a környezetben, ahol mindenki ismeri, vigyáz rá és segít neki kiköszörülni a csor­bát. Az említett vizsgálat során azt is tapasztalták, hogy egyes vezetők az egyszemélyi vezetés csorbítását látják ab­ban, ha valamilyen ügyet a társadalmi bíróság tárgyal. Ezért inkább a régi utat jár­ják, a fegyelmi eljárást alkal­mazzák. így történt ez pél­dául a Magyar Hajó és Daru­gyár váci gyáregységében is, ahol az igazgató fegyelmi ha­tározattal azonnal elbocsátotta az egyik kazánfűtőt, aki több­ször hiányzott igazolatlanul. Egészen biztos, hogy a társa­dalmi bíróságnak volt igaza, amikor nevelő szándékkal át akarta venni ennek az ember­nek az ügyét. Kár presztízs­kérdést csinálni az ilyen ügyekből, mert a jól dolgozó társadalmi bíróság nem nyir­bálja, hanem erősíti az egy­személyi vezetést. Összegezve a tanulsá­gokat megállapítható, hogy a társadalmi bíráskodás csírái szépen fejlődnek, de a fejlő­dés természetesen megkövete­li, hogy a társadalmi bírósá­gok tagjai tanuljanak. Ezért helyes az a Pest megyei kez­deményezés, hogy ankétokon időről időre kicserélik tapasz­talataikat, módszereiket. Fe­lelősségteljes hivatást kell tel­jesíteniük ezeknek a társadal­mi szerveknek: bármilyen furcsán hangzik is. segíteniük kell az emberek szocialista ne­velésében és ennek a fő célki­tűzésnek kell alárendelni min­den ténykedésüket. Farkas István Magyar mcfúgazdasági szakembereit utaztak Dániába A nemrég ha^nkban járt dán mezőgazdasági .küldött­ség : láfőgátásának viszonzása­képpen swrdán harminc-tagú magyar küldöttség utazott| Dániába, dr. Soós Gábor- í nak, a Földművelésügyi Mi- [ misztérium szakoktatási és j kísérletügyi főigazgatójának j vezetésével, a magyar kül- j döttség tagjai: termelőszö­vetkezeti ós állami gazda­sági vezető szakemberek, ku­tatók. szakoktatási és köz- igazgatási dolgozóik a tervek szerint két hetet töltenek Dániában. Tanulmányozzák a dán mezőgazdaságot, elláto­gatnak több kis gazdaságiba, szövetkezetbe és nagybir­tokra, megismerkednek a dán mezőgazdasági kutatóin­tézetek és egyéb agrár jelle­gű intézmények munkájával. (MTI) Koptatott magból ami Eső után megélénkül a határ (MTI Foto: Bogár Lajos felv.) A korszerű takarmányozás új módszere: A PÉPESlTEIT LllCERNAETETÉS Bemutató a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben A ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben tegnap délelőtt tapasztalatcserére jöt­tek össze Pest megye sertéste­nyésztő közös gazdaságainak állattenyésztőt, hagy megte­kintsék a takarmányozás egy új, s igen eredményes módsze­rét, a pépesített zöldlucerna etetését. A szövetkezet kultúr­termében Galgóczi Lajos föld­művelésügyi minisztériumi fő­előadó megnyitója után dr. Mentler László tudományos kutató, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa számolt be a zöldtakarmányozással kapcsolatban szerzett hét­éves kutatómunkája ered­ményeiről. Elmondotta, hogy a lucerna zölden levágva, s az erre a célra szerkesztett géppel meg­őrölve, víz hozzáadásával, ab­raktakarmánnyal keverve, \ rendkívül hasznos, magas táp- j értékű talcarmányt képez a í sertéstenyésztésben, mind a malacok, a hízósüldők, mind-\ pedig az anyakocák etetésénél. A pépesített zöldlucema meg­őrzi a vitaminokat, serkentő hatással van az állatok növe­kedésére és megvédi őket a különböző fertőzésektől, gyo­mor- és bélgyulladástól. Az ezzel a módszerrel folytatott nyári zöldetetés jelentős szá­las takarmány megtakarítását is lehetővé teszi, mégpedig süldőknél 30—100 kg-os sú- | lyig darabonként 50 kiló az abrakmegtakarítás, az anyako­cáknál a feletetett ~áOÖ-“250 kiló pépesített zöldlucema, 150—200 kg abraktakarmány megtakarítását teszi lehetővé. A kísérletek beigazolták, hogy jobb a süldők súly- gyarapodása, szervezetük a zöldtakarmányban levő különböző tápanyagokat jobban tudja hasznosítani, a kocák erősebb, életképesebb i malacokat fialnak és nagyobb j a tejképződésük is. Az előadás után Mikolai Fe- j re ne. a Pest megyei Tanács | főállattenyésztője és Pólya Gyula, a ceglédi Vörös Csil- I lag Tsz főállattenyésztője, be- I mutatták a naponta frissen : vágott lucerna pépesítését, j majd a’ takarmány keverését | és etetését is.-*- eJi •_* A sertéstenyésztés szem­pontjából nagy jelentőségű új : takarmányozási módszert már az ország több állami gazdasá­gában és termelőszövetkezeté­ben bevezették. A Pest megyei bemutatón jelenlevők osztat­lan elismerését nyerte el az új módszer, amelyet széles kör­ben elterjesztenek. lomrom hiteles mását. Ez 1931-re fel is épült a L,ehel té­ren. — Én, apósomtól, Komlós Istvántól örököltem a temp­lomőrséget. 1945-ig negyed­évenként 11 pengő fizetést kap­tam. érte. A Horthy-világban 50 fillér volt a felnőttek. 30 fillér a gyerekek belépti díja. s mint „narrátoré", enyém volt ezek 20 százaléka. — A felszabadulás után is őriztem a romokat, ám csupán kedvtelésből. 1957-ben változ­tattak ezen. Ekkor két gyerek is kezét-lábát törte a romok között, s ezért az Országos Műemléki Felügyelőség újból drótkerítéssel vette körül, az­óta kapok újra fizetést, havi 400 forintot. 1960-tól pedig, mióta a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal kezelésébe került: 500-at. — A beléptidij kissé vitat­ható. Jelenleg felnőtteknek 1.50. gyerekeknek egy forint, csoportos látogatás esetén akár felnőtteknek, akár gyerekek­nek személyenként egy forint. Ez bökkenő! Ugyanis (bár nyilvánvaló, hogy jelentékte­len összeget kérünk), de a pe­dagógusok vezette iskolai lá­togatások alkalmával bizony nemcsak, hogy mérgelődnek a kisiskolások, hanem bosszú_ ságukat nem leplezve, inkább be se mennek, körüljárják a romtemplomot a kerítésen kí­vül. Változtatni kellene ezen valahogy. — Amint láthatta, ma már igen szép lépcsőfeljáró vezet a templomdombra, 48 ezer fo­rintba került, a hegyilakók 10 ezer forint társadalmi mun­kával járultak hozzá. Kocsiút még nincs, de reméljük, rövi­desen az is felépül. A beszámoló végeztével — miként a látogatóknak — ne­kem is megmutatta Zátonyi Lőrinc azokat a csodálatos makettekről készült felvétele­ket- amelyek szerint születik majd újjá az immár 705 esz­tendős műemlék. — Több terv is született. Az első szerint, mint ezen a fo­tón látható, a hiányos falakat, tetőszerkezetet üveggel pótol­ják, ám ezt a tervet elvetették, mert sokba került volna. Az újabb terv szerint az oldalfa- lalcat üveggel egészítenék ki. míg a tetőt műanyagsátorral borítanák. Az „üveg" és az „üveg-műanyag’' terveket a Műszaki Egyetem Építésztör­téneti tanszéke készítette. — Sokat jár ide egy volt premontrei tanár Székesfehér­várról, dr. Fényi Ottó. Legutóbb mesélte, hogy Németországban járva újabb ötlete támadt. Ott hatalmas műanyaabúra alá helyezik (tornyostól, minde­nestől) a műemlékeket, ez rendkívül olcsó. Hihetetlen precizitás, pon­tosság jellemezte a rom­templom őrének előadását, és talán ezek az egyszerűségük­ben fogant szavak még job­ban sugározták a szeretetek mint a Szauter Tóni bácsi fantáziájából született mesék. Amikor azonban fentjár­tam a Várban, az Országos Műemléki Felügyelőségen, Dümmerling Antal előadó felvilágosított, hogy Zátonyi Lőrinc is tévedett, ö is kever­te az álmokat a valósággal. Ugyanis szó sincs róla, hogy bármiféle üveg vagy mű­anyag restaurálási eljárást va­lósítsanak meg Zsámbékon. Ez a Műemléki Felügyelőség húszéves távlati tervében sem szerepel, egyetlen szóval sem. A modern legenda, amely­nek hitelességében még a pre­cíz Zátonyi Lőrinc sem kétel­kedett, abból született, hogy a műegyetemen a végzős nö­vendékek diploma-munkákat kapnak. Kézenfekvő, hogy feladatul kapják, mint nem gyakorlati, hanem pusztán el­vi problémát: a zsámbéki templomrom modernizálását. Így születnek a tervek, nem is egy, s születnek majd az elkö­vetkezendő években is. Ám ettől függetlenül, a zsámbéki templomrom értéke világviszonylatban is jelen­tős. Érdemes róla sokat be­szélni. A téli utazás kora tavaszi megismétlését azonban még­sem a templomrom, hanem annak őre miatt határoztam ei. ö kényszerítőt reá. Pedig a téli látogatás finálé­jaként, búcsúzóul, a kertkapu­ban toporogva, csak úgy mel­lékesen vetette oda a szót Lő­rinc bácsi: — De nemcsak a templom­rom hires ám ... Mi is voltunk híresek! — Hogy-hogy? •— 1937-ben a napi sújtó so­kat foglalkozott velünk, mert akkor születtek, ebben a ház­ban. a zsámbéki hármas fiú­ikrek. — Nagy szenzáció volt. Az akkori miniszterelnök, Dará­nyi Kálmán és felesége vál­lalták a keresztszülőséget, a legidősebb iker így lett Kál­mán, a második pedig vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország akkori kor­mányzója iránti emlékezésül. Miklós, míg a harmadik: Jó­zsef főhercegre való tekintet­tel, József. — Birtokunkban van a „Neues Politisches Volksblatt”, a magyarországi németnyelvű napilap egyik száma, amely £ 1937-ben közölte, hogy egy % Amerikába szakadt magyar, % dollármillióit a Zirkelbach- % (mert akkor még így hívtak) £ ikrekre hagyományozta. A há- í s csak most nyomozunk az f örökség után. Ahogy értesül- % tem, az örökség csak 30 után évül el, így még időnk. (Folytatjuk,) é v van í 1 Több termelőszövetkezet mesterséges fertőzés útján termel anyarozsot Régóta ismert gyógynö­vény az anyarozs, mely­ből főleg a nőgyógyá­szatban használandó vérzésgátlót készítenek. T ermelőszövetkezetek * már a rozs virágzása I előtt elvégezték a fertő­zést. Kedvező időjárás mellett, a rozskalászokon nagy mértékben megje­lent a mézharmatnak ne­vezett ragadós cseppek. Anyarozstermelésben jár­tas termelők előzetes becsléseik alapján, jó anyarozstermésre lehet számítani. időben fel kell készülni a fontos gyógyszeralap­anyagot tartalmazó és nagy értékű anyarozs- termés maradéktalan be­gyűjtésére. Anyarozsot termelő ter­melőszövetkezetek házi­lag készítsék el vagy sürgősen rendeljék meg a HERBARIA termeltető vállalat­nál, a múlt évben már használt és jól bevált anyarozs- begyűjtőkészülékeket, melynek darabját 40 forintért adja a HERBARIA. Az anyarozs begyűjtését annak fejlődésétől függően a legalkalmasabb időben kell elvégezni. A HERBARIA által termelőknek küldött brotórában ez részletesen ismertetve van. Begyűjtőkészülékkel az anyarozsgyűjtésf úgy lehet gazda­ságosan végezni, hogy a gyűjtést végző dolgozó bal karjával a begyűjfőkészülék fölé húzott rozskalászokból az anyarozsot jobb tenyerének élével lefelé ütve verje ki, miközben balkézzel a kalászokat meglazítja és kissé megforgatja, hogy az anyarozs a kalászból mind jól kiverhető legyen. 1 begyűjtővel 1 személy 1 nap alatt 6—15 kg anyarozsot is be tud gyűjteni. Amennyiben vihar, szél vagy záporeső az anyarozs egy részét a kalászból a földre kiveri, akkor a rozsot a beérés után azonnal le kell aratni és az anyarozsot a földről fel kell szedetni. , Szaktanácsot a helyi földművesszövetkezetek, vagy a HERBARIA termeltető vállalat ad. Budapest V., Arany János utca 29. Nemzetközi levéltáros- \ konferencia Budapesten í í i Huszonöt ország képviselői-? nefc részvételével szerdán dél-^ előtt megkezdődött Budapes- £ j ten, a Magyar Tudományos^ Akadémián a 8. nemzetközig, levéltári kerekasztal-konfe-^1 rencia. A tanácskozás napi-z rendjén két téma szerepel: az>5 agrártörténet forrásai a levél- ^ tárakban, továbbá a levéltá-^ rak építésével és berendezésé-^ vei kapcsolatos kérdések. í ? A tanácskozást Charles ^ Braibant, a levéltárak nem-? zetközi tanácsának tisztelet- < beli elnöke, a kerekasztal- ^ konferencia alapító elnöke nyi- ? tóttá meg. A kerekasztal-kon- ^ ferencia céljáról, eddigi teve- J: kenységéről és mostani ülései-<5 nek munkájáról tájékoztatta a ^ részvevőket. í y A Művelődésügyi Miniszté- ^ rium nevében Molnár János ^ miniszterhelyettes üdvözölte^ a nemzetközi levéltári kon- ^ ferencia részvevőit Tájékoz-^ tatta őket a magyar levéltá-| rak munkájáról, majd ismer-^ tette azt a támogatást, amely-^ ben népköztársaságunk része-^ siti ezeket az intézményeket.^ Szedő Antal, a Művelődés- ^ ügyi Minisztérium levéltári ^ osztályának vezetője mint há- ^ zigazda köszöntötte a levéltár-^ ügy nemzetközi képviselőit ^ __________ A Gödöllői Egyetemi Tangazdaság kartali üzemegységé­ben 50 holdon koptatott cukorrépamagot vetettek, s így a nö­vények ritkábban keltek, mint a hagyományos maggal vetett cukorrépa. A növény jól beállt, hirtelen megnőtt, könnyénél-, lenállt a répabarkónak, s nem jelent visszamaradást az sem, hogy az esők miatt az egyelés helyett most csak ritkítókapá- lásí adnak a növénynek.

Next

/
Thumbnails
Contents