Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

1963. MÁJUS 5, VASÄRNAP r*jr HEGYEI ^MMííd Érvényt szerezni a határozatoknak A megyei pártbizottság feb­ruári ülése az egyéb fel­adatok mellett ráirányította a figyelmet az állattenyész­tés fejlesztésére, s ezen belül a háztáji állatállomány hely­zetére. Ismételten hangsú­lyozta; intézkedéseket kell tenni, hogy elejét vegyük az állatállomány további csök­kenésének és a háztáji gaz­daságokban növekedjen az állatállomány. A határozott állásfoglalást az tette szükségessé, hogy az utolsó két esztendőben jelen­tősen csökkent a háztáji gaz­daságokban az állatállomány, s ennek következményeként csökkent a háztáji gazdasá­gok árutermelése is. Szám­adatokban kifejezve; noha a szövetkezeti gazdasagokban 11000-rel növekedett a szarvasmarhalétszám, ma mégis 1600-zal kevesebb szarvasmarha van a megyé­ben, mint 1961-ben. A csök­kenés a háztáji és egyeb ál­lattenyésztőknél következett be. A sertésállománynál ugyancsak hasonló a helyzet, a tsz-ek állománya növeke­dett, ugyanakkor a háztáji gazdaságoké csökkent. Egy jellemző adat a háztáji gaz­daságok árutermelésének csök­kenéséről: 1961-ben az összes felvásárolt árunak 40,8, 1962- ben már csak 28,5 százalékát adták a háztáji gazdaságok __ ezer forintban számolva. A mint a megyei pártbizott­ság határozatában is ki­mondotta, fel kell számolni azt a téves nézetet, ami még ma is elég sok helyen uralko­dik a háztáji gazdaságok sze­repét illetően. „... a háztáji állatállomány nem átmeneti jellegű, s nem lehet elfogad­ni azt a nézetet, amely egyes szövetkezeti vezetők részéről jelentkezik a ház­táji állatállománnyal szem­ben” — hangsúlyozta a párt- bizottság. A háztáji állatállomány helyzetének feltárása óta szá­mos határozat, intézkedés lá­tott napvilágot, amelyek igyekeznek visszaállítani a háztáji gazdaságokat az őket megillető helyre. Azóta már eredmények is születtek, fő­ként a háztáji kocaállomány növelésében. A közelmúltban lebonyolított kocakihelyezési akció keretében 2892 koca tartására szerződtek a szö­vetkezeti gazdák. A megye részére meghatározott keret szűknek bizonyult, s még ma is sokan jelentkeznek olyanok, akik a kedvező fel­tételek mellett szívesen fog­lalkoznak kocatartással, il­letve sertésneveléssel. Éppen ennek az akciónak a sikere bizonyítja, hogy mennyire helyes volt a me­gyei pártbizottság állásfog­lalása, amikor a vezetők fi­gyelmét arra irányította, hogy elsősorban a takarmánykér­dést kell megnyugtatóan biz­tosítani. Nem a szövetkezeti gazdiák termelési kedvével volt a baj az elmúlt két esz­tendőben sem, hanem a ta­karmány volt kevés. Igaz, ebben elsősorban a két aszá­lyos esztendő a „hibás”. De mindent nem lehet az idő­járás számlájára írni. Nagy hiba volt, hogy a helyi le­hetőségeket sem használták ki a takarmánytermelés nö­velésére. A múlt ma már csak annyira érdekes számunkra, amennyiben tanulsággal szol­gál, de ezt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Az országos és a megyei ha­tározatok és intézkedések ép­pen a legfontosabb, vagyis a takarmánykérdés megoldását segítik elő. A Földművelés- ügyi Minisztérium és az Élel­mezésügyi Minisztérium együt­tes utasításában többek között szerepel a legelőkérdés megol­dása, továbbá a háztáji kocák zöldtakarmáninyal való ellátá­sa. A megyei tanács is szá­mos javaslatot tett arra vo­natkozóan, hogy a háztáji ál­latállomány elegendő takar­mányhoz jusson. így lehetősé­get kell biztosítani, hogy a kö­zösből vállalt területen köz­tesként takarmányrépát ter­meljenek a tagok. A tsz tele­pítsen lucernát, s lehetőleg minden tehóntartó tag részére 300—400 négyszögöl területet adjanak — megfelelő térítés ellenében. A szálas takarmá­nyok betakarításához főként olyan tagokat osszanak be, akik háztáji állatállománnyal rendelkeznek. Az anyagi ér­dekeltség szem előtt tartásá­val az ott szerzett munkaegy­ségekre azonnal kapjanak szénát. De se szert, se száma azoknak a lehetőségeknek, amelyek felhasználásával a gazdasági vezetők elősegíthe­tik a háztáji gazdaságok állat- tenyésztését. Az elmúlt év­ben jó néhány tsz-ben 20—50 négyszögöl lucerna területet biztosítottak a kocával rendel­kező tagoknak. Az idén ta­vasszal nagy területeket öntött el a belvíz, s a föld csak ké­sőbben száradt ki. Helyes, ha a tsz vezetősége elősegíti, hogy ezeken a területeken takar­mányrépát termeljenek a ta­gok. Ez történhet úgy is, hogy közösen vetik el, de a kisebb vizáltásos területet feloszthat­ják a tagok között is megmű­velésre. Minden szövetkezeti gazdaságban vannak olyan tartalékok, amelyek hasznosí­tásával nagyban segíthetnek a szövetkezeti tagok takarmány­gondjain. A háztáji gazdaságok ta­karmánnyal való ellátása ér­dekében most lehet a legtöb­bet termi, mert szinte minden lehetőség adva van erre. Egy­részt a vetéshez is van idő, másrészt a takarmányok beta­karítására is ezután kerül sor. Több ezer szarvasmarha ta­karmányozása oldható meg annak a takarmánynak a be­takarításával, amely évről év­re a rossz munkaszervezés mi­att a semmibe megy. A szövet­kezeti vezetők — s ez nem csu­pán akarom vagy nem akarom kérdése, mert erre határoza­tok utasítják őket —, ne le­gyenek szűkmarkúak. A közös állomány takarmányozásának megszervezése mellett gondos­kodjanak a háztáji állomány ellátásáról is. Ezt kívánja a szövetkezeti gazdák egyéni ér­deke, de az ország lakosságá­nak érdeke is. Mihók Sándor ELSŐK ES UTOLSÓK A baromfi, a tojás, a tej felvásárlását kell szorgalmazni A felvásárlás egész eszten­dőben munkát ad a felvásárló vállalatoknak, földművesszö­vetkezeteknek, mégis a mos­tani szakasz nagyon fontos főként baromfi-, tej- és tojás­felvásárlás szempontjából, de a többi cikkféleségből is most alapozhatják meg az éves ter­vek teljesítését. Hogyan halad a megyében a felvásárlás? Erről érdeklődtünk Palkó An­dortól, a megyei tanács fel- vásárlási osztályának vezető­jétől. — Pest megye első fél évi felvásárlási tervét — változat­lan forint értékben számolva — a hét kiemelt cikkféleség­ből a harmadik hónap végéig 48,1 százalékra teljesítette. A március havi emelkedés 15,9 százalék, amely ala­csonyabb a vártnál — mondotta Palkó Andor. — Mi a lassú emelkedés oka? — Tapasztalataink szerint a felvásárlási csoportok, válla­latok, de különösen a föld­művesszövetkezetek járási és községi szerveinek felvásárlá­si eredményei maradtak el. Munkájuk javításához kérniök kell a helyi párt- és tanács­szervek segítségét. Különösen a dabasi és a ceglédi járások­ban van erre szükség, mert e két járás elmaradása nagy­mértékben befolyásolja a me­gye tervteljesítését. — Mi a jelenlegi időszak legfontosabb feladata? — A féléves felvásárlási terv teljesítése érdekében továbbra is a baromfi, tojás és a tej felvásárlá­sára kell a legnagyobb gondot fordítani. Különösen a földművesszövet­munkáját. A legutóbbi érté­kelés szerint milyen sorrend alakult ki? — A járások közül első a szentendrei 67,4, második a gödöllői 56,7, harmadik a váci 54,1, negyedik a szobi 50,9. ötödik a nagykátai 50,8, hato­dik a monori 49,8, hetedik a ráckevei 49,4, nyolcadik a tíu- dai 49,2, kilencedik az aszódi 49, tizedik a ceglédi 41,8 és tizenegyedik a dabasi 38,5 szá­zalékkal. A városok közül el­ső Cegléd 48,6. második Nagy­körös 39 százalékkal — fejez­te be kérdéseinkre adott vála­szait Palkó Andor. A kora tavaszi munkák már végükhöz közelednek, lassan befejeződnek a vetések. Kez­dődik a tavaszi növényápolás, amelynek első fontosabb növé­nye a borsó, a legfontosabb pedig a kukorica. Mindkét nö­vényünk ápolásában segítenek a gépek, de az utóbbi növény, a kukorica, még mindig sok munkaerőt kíván. Hogyan szervezzék meg a kukorica- kapáláshoz szükséges munka­erőt a termelőszövetkezetek? Mint a népgazdaság _ vala­mennyi termelő ágazatában, a szántóföldi növénytermesztés­ben is a legfőbb szervező erő a dolgozók anyagi érdekeltsége. Pártunk és kormányunk nem hiába és főként nem véletle­nül hangsúlyozza folyton, hogy a dolgozókat érdekeltté kell tenni munkájuk eredményes­ségében, mert nekik, s az or­szágnak csak úgy a leghasz­nosabb a munka. Ha valahol, akkor a növényápolásban kü­lönösen fontos, hogy minden dolgozót gyors, eredményes munkára ösztönözzünk, hiszen itt nemcsak a munka meny- nyisége, hanem minősége is fontos. Jó termést akkor ad­nak a kapások, ha nemcsak a kapálások számára, hanem minőségére és optimális idejé­re is lelkiismeretesen ügye­lünk. Mindezt a tsz-tagok egyéni érdekeltségének és felelősségé­nek ébrentartásával biztosít­hatjuk legjobban. Ha a tag tisztán látja, hogy a munkájá­nak haszna jelentős részben az övé és főként csak rajta múlik ez a haszon, akkor szí­vesen, igyekezettel dolgozik. Ha viszont azt tapasztalja, hogy a haszna nem egyenesen arányos az igyekezetével, nincs, ami állandóan jobb munkára ösztönözze őt. Ebben az esetben eredménytelenné válik a munka, s egyaránt ká­rosodik a közösség és az egyén. Jól látják ezt az igazságot a termelőszövetkezet tagjai és vezetői például a szentlőrinc- kátai Új Világ Tsz-ben, ahol évek óta magas jövedelmet hoz már a közös munka. Évek óta céltudatosan ' törekednek arra, hogy idejekorán megte­remtsék és szilárdan megtart­sák a tagok egyéni és kollek­tív felelősségérzetét a terme­lésben. Azt a módot, ahogyan ők a termelést megszervezik, nem hiába nevezik a tsz-demokrácia iskolapéldájának. A szentlőrinckátai Űj Világ Termelőszövetkezet vezetői a szó szoros értelmében a tag­ságra bízzák a nem tervköte­lezett növények vetési tervé­nek összeállítását. Mégpedig nem úgy, hogy a közgyűlésen kémek javaslatokat például a kukorica össz-vetésterületére, hanem úgy, hogy még ősszel, a tervkészítés előtt megkér­dezik: melyik család mennyi kapásnövény művelését vállal­ja. A vállalások alapján ala­kul ki a tsz nem tervkötele­zett növényeinek vetési, ter­melési terve. Miért nem lenne jó, ha csak maga a vezetőség, a tagság véleményének, munkaerejé­nek, kedvének figyelembe vé­tele nélkül állapítaná meg a vetéstervet? Azért, mert bármennyire is szakszerű len­ne a terv, önmagában nem biztosíthatná a tagság támo­gatását, nem keltené fel az egyéni és a közös termelési felelősséget. Senki sem tudja olyan jól felmérni és bizto­sítani a család munkaerejét, termelési felelősségérzetét, mint éppen a tag, a család­fő, aki minden növényből annyit vállal, amennyit meg tud művelni. A tsz-tag csak akkor vállal kapálást, ha ne­ki, s családjának megéri, s ha már vállalta, akkor anya­gi és erkölcsi felelősséget érez érte. Ha már a nagykátai járás­ból vettük a követendő pél­dát, ott keressünk példát a hibákra is. Nemrégen a já­rási pártbizottságon tárgyal­ták meg a három tápiószent- mártoni termelőszövetkezet növényápolási munkáinak megszervezését. Ez alkalom­mal a tápiószentmártoni tsz- elnökök elpanaszolták, hogy a falujukban a kapásaknak még csak egyharmad részét vállalták el családi műve­lésre a tagok. Hiába agitál­nak — úgymond — kevés a látszat és attól félnek, hogy sem mennyiségileg, sem mi­nőségileg nem kapja meg a megfelelő munkát ez a fon­tos takarmánynövény. Nyilván több oka i® lehet ennek a vonakodásnak, ér­dektelenségnek Tápiószent- mártonban, de a legfőbb okok első hallásra is nyilvánva­lóak: nincs megfelelő anya­gi érdekeltség a termesztés­ben, illetőleg nem hallgat­ták meg a tagság véleményét a vetésterv összeállításában úgy, mint azt például Szent- lőrinckátán tették. Ez pedig súlyos hiba, amelyet az idén már nehéz lesz jóvátenni. Mégis, a hibából lehet még sokat tanulni, jóvátenni is bő­ven, ha gyorsan következik a belátás: a tagság segítsé­gét kell kérni. Hasonló hibá­kat más tsz-ekben is találha­tunk sajnos, amelyeket ha­sonló módon kell kijavítani. A termelőszövetkezetek veze­tőinek látniuk kell ebben azt a nagy felelősségüket, amelyet az ország és a tagság érde­kei támasztanak velük szem­ben. Meg kell találniuk a módját, hogy úgy ösztönöz­zenek a növényápolásra, hogy jól járjon év végén minden tag külön és együtt a tagság. Nagymiklós István 100 ÉVES A HAZAI KERTÉSZETI SZAKOKTATÁS Hazánkban már több száz év óta foglalkoznak kertészet­tel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, azonban csak száz éve kez­dődött meg az önálló kertészeti szakoktatás. Entz Ferenc orvos hozta létre Pesten az első magán kertész-iskolát, amely azután később állami támogatással működött. Egy évszázad alatt be­lőle alakult ki az egyetemi jellegű Kertészeti. és Szőlészeti Fő­iskola, Európa egyik legrégibb kertészeti szakoktatási intéz­ménye. Az Entz Ferenc által megszervezett szakisko­la századik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepségsorozat kezdődik ez év szeptemberében a főiskolán. Ezt megelőzőleg leleplezik Entz Ferenc bronzszobrát. Kiállítás nyűik, amelyen bemutatják a kertészeti szakoktatás fejlődését egészen a múlt századtól; a Budai Vincellér és Kertész Képezdében, majd a Kertészeti Tanintézetben, s végül a Kertészeti Főiskolán alkal­mazott termesztési módszereket egészen napjainkig, amikor a valaha alárendelt jelentőségű mezőgazdasági ág, már népgaz­daságunk egyik legjelentősebb, tudományosan megalapozott nagyüzemi jellegű termelési ágává fejlődött. A centenárium alkalmából a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola nemcsak a szak- oktatási és kutatási intézményekben, hanem az állami és ter­melőszövetkezeti gazdaságokban és más területeken dolgozó kertészeket is felhívja arra, hogy a jubileumi év során fokoz­zák szorgalmukat, eredményeiket a szocialista nagyüzemi ker­tészeti termesztés fejlesztéséért. Követendő példa nak becéznek, dörgő taps je­lezte a dolgozók elismerését is. Kovács bácsinak az oklevél átvé­telénél a meg­hatottság és az öröm könnye csillogott a sze­mében. Mi csal­ta ki ezt a köny- nyet Kovács bá­csi szeméből? Ennek rövid tör­ténete az, hogy közel tíz éve dol­gozik a gépállo­máson. mindig ott szorgoskodik, ahol a legszüksége­sebb. Az ellenfor­radalom nehéz napjaiban leá­nyával együtt — kit a munkából ragadott el a gyilkos golvó — helytállt. De ed­I dig mégsem igen f kapott elismerést ^ a munkájáért. % „Bűne” az volt, % hogy évtizedekkel % ezelőtt cséplőgép- $ je volt. Hosszú fj idő telt el ad- % dig, amíg jött egy ^ vezető, aki érté- ^ keli és elismerj a ^ munkáját — fél- ^ re dobva a rossz ^ emlékű előítéle- ^ teket. Ezért, telt ^ meg könnyel Ko- 6 vács bácsi szeme, g Az ünnepség ^ után. a gépállo- £ más dolgozói so- £ káig szorongat- £ ták Apó kezét, ^ és kívánták neki. f hogy még sokáig jó egészségben $ segítse munkájú-$ kát. Úgy legyen. % (b. m.) ''' Kemény fedelű, tizenöt ol­dalas kis füzetet kézbesített a posta szerkesztőségünknek. A borítólapon „A tápiósági Kos­suth Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet 1963. évi munka­vállalása és részesedése” fel­irat olvasható. Még annyit a kis füzet külsejéről, hogy sok­szorosítógépen készült, ízléses kivitelű, még ez is szinte arra kényszeríti az embert, hogy belelapozzon, elolvassa. A termelőszövetkezet veze­tősége készítette s eljuttatta minden egyes tagjának. Hogy milyen céllal, az kitűnik az el­ső oldalon. „A jólét megte­remtése érdekében határozta el a tsz vezetősége az anyagi érdekeltség fokozottabb meg- I valósítását és e cél elérése ' érdekében dolgozta ki a kü­lönböző ágazatok és munkafo­lyamatok premizálási módo­zatait, feltételeleit. Ezeket a feltételeket foglaltuk írásba és bocsátjuk a tagtársak ren­delkezésére.” Követendő példa a tápiósági Kossuth Tsz vezetőségéhek el­határozása és munkamódsze­re. Követendő annál is In­kább, mert szinte nap mint nap tanúi lehetünk annak, hogy egyes termelőszövetke­zetek vezetői milyen vitákat folytatnak a tagsággal a meg­állapodások be nem, tartása, vagy azok félremagyarázása miatt. A termelőszövetkezeti tagok egy részében még ma is él a bizonytalanság a ve­zetőséggel szemben, s csak ak­kor érzi magát biztonságban, ha a szöveUiezettel kötött megállapodás papíron is meg­van. A bizalom megteremtését segíti elő a világosan, közért­hetően megszerkesztett kis fü­zeteikével a tápiósági Kos­suth Tsz vezetősége, mert a premizálási feltételeket eljut­tatta minden egyes tagjához. A szövetkezeti tagok nemcsak megismerhetik azokat, hanem mindennapi munkájuk közben ellenőrizhetik annak végre­hajtását is. És ez sem lebe­csülendő szempont. (m. s.) Kössön selyemtermelési szerződést! BEVÁLTÁSI ARAK: A fonható I., II. osz­tályú selyemgubó át­vételi ára: 40 forint kg-ként. BEFEKTETÉS NÉLKÜL 1000—2000 FORINT MELLÉKJÖVEDELMET ÉRHET EL, ha egy vagy két adag selyemhernyót nevel fel. Jelentkezés és felvilágosítás a helybeli földművesszövetkezetnél! kezeteknek kell a tojás- és ba- romfifelvásárlás munkáján ja­vítani. Ellenőrzéseink során kirívó mulasztásokkal is ta­lálkozunk. Nem foglalkoznak megfelelően a felvásárlással Vecsésen, Dánizentmiklóson. Albertirsán a földművesszö­vetkezet ebben az évben még egyetlen tojást sem vásárolt fel. E községekben a tanácso­kat is súlyos mulasztás terheli. Ha ellenőrzik a földműves­szövetkezetek munkáját és a á szükséges támogatást megad­ják, ugyanúgy teljesíthették volna a terveket, mint pél­dául Makádon, Kocséron. Ezekben a községekben a párt­ós tanácsszervek rendszeresen íj foglalkoznak a felvásárlás ^ munkájával. / — E gyes cikkféleségekből % vizsgálva a járások eredmé-',j nyeit, milyen tapasztalatokatJ szereztek az elmúlt időszak-í ban? ■ f — A sertésfelvásárlási terv ^ teljesítésében elmaradás ta-í pasztaiható a szobi, a gödöllői, jj az aszódi, a budai és a nagy- \ kátai járásokban. Vágómarhá- ból nagyobb elmaradás a cég- 5 lódi, monori, budai és az aszó-' di járásokban tapasztalható. $ Javítani kell a felvásárlás ^ munkáját a tojásfelvásárlásij tervek teljesítése érdekében a; váci, a szobi, a dabasi és a; ceglédi járásokban. ; Idó'arányosan csak a ! szentendrei és a gödöllői ! járás teljesítette tojásból - tervét. A tej felvásárlásában gyenge a szobi, a ceglédi, az aszódi, a: budai, és a ráckevei járás, to-' vábbá Cegléd város. : — A kirendeltség havonta, értékeli a járások felvásárlási f Bensőséges ün­; népség zajlott le j az elmúlj napok- í ban a Szentmár- f tonkátai Cépál- í lomáson. Az 1962- ben végzett jó \ munkájúikért el- 5 nyerték az él- Í üzem címet, s ez ; alkalomból átad- \ ták a gépállo- % más legjobb dol- £ gozóinak a meg- 5 érdemelt jutal- ^ makat, kitünte- i, téseket és okle- í veleket. !• Amikor a gép­;• állomás igazgató- f; ja, Berzsenyi '■ Zoltán, az okle- velek kiosztásánál •: felolvasta idős $ Kovács István i, műhelvszerelő ne- i vét, akit a gép- f>: állomáson rdvi- '• den csak Apó­Egy könnycsepp A tagság segítségével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents