Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

Szentendre VH. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1963. MÁJUS 39, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A HÉTVÉGÉ KRÓNIKÁJA Munkában a tűzoltók — Külföldi vendégek — Elmaradt hangverseny Megkezdődtek a szentendrei kulturális napok Szombaton trópusi forróság- bam ért végjét a munkahét. Már a kora délutáni órákban nagy tömegben hullámzott tevaszi tarkaságban a Duna- parton a város lakossága. A folyó felöl olykor meg­mozduló hűsebb levegőben próbálták elviselni a szánté ki­bírhatatlan, párás hőséget. Sokan voltak kíváncsiak a lapunk által közölt német sutókaravámra is. A hőséget és sétát hűvös, fölöttébb kiadós intermezzo szakította meg: hatalmas zá­por zúdult a városra. Nyo­mában törmélékbaimok sod­ródtak a magasabb helyek­ről a város belsejébe, de a tűzoltóknak is akadt i munkájuk. Sok Duna- f parti házba és pincéjébe térdig érő víz hatolt, azt kellett kiszivattyúzni. Fél hat tájban azonban ismét megteltek az utcák já­rókelőkkel. A negyven autó­ból álló nyugatnémet turista- konvoj is megérkezett. He­gyeshalomtól velük jöttek az Országos Idegenforgalmi Tanács, valamint a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­tal képviselői. A vendége­ket a város nevében Szirá- feé Ferenc vb-eűnök köszön­tötte. Kellemes időtöltést, jó szórakozást kívánt a szép számmal érkezett külföldinek. A Camping Journal főszer­kesztője köszönte meg a szí­ves szavaikat. Az egész' cso­port nevében kijelentette, hogy „attól az órától kezdve, hogy magyar földié léptek, igen nagy szeretettel gondoskodással vették őket, amit nem lehet egy­könnyen elfelejteni.” Vasárnap már reggel nyolc óra tájban gyermsksereg — piros és kék nyakkendő.? út­törők — vonultak kisebb-na- gyobb csoportokban, az is­kolák felé. Kilenc órakor es körül a Bajcsy-Zsilinszky úti is­kolában megkezdődött a kis­dobos- és úttörőavatás. Utá­na a honvédzanekar hangjai­ra vonult a hősök emlék­művéhez koszorúzásra több minit ezer egyenruhás úttörő. Alig fejeződött be a gyer­mekek ünneplése, több száz szurkoló biztatta a volt rendőrségi épületben az Építők SE ökölvívóinak első bajnoki mérkőzését. Ezzel egyidőben nyűt meg a mű­velődési otthonban a képző­művészeti szakkör és a foto- szakíkör kiállítása. Előbbi ki­állításán sdkan vettek részt a megye más szakköreiből is. Színvonalban igen sokat fejlődött a múlt esztendei kiállításhoz képest és több volt a kiállító is. A foto- szaikkör tagjai nemrég kezd­ték meg a munkát, dicsé­rendő mégis az a tevékeny­ség', amit végeztek. Érdemes támogatni őket, lelkesedésük, szorgalmuk biztosíték arra, hogy eredményeik egyre job­bak lesznek. A volt rendőrségi épület klubhelyiségében délben nyílt a kézimunka- és bélyegkiállítás. Este pedig a tanácsháza nagy­termében díszhangversenyre került volna sor, amit azon­ban az érdeklődés hiányá­ban nem lehetett megtar­tani. És" Itt, a hanyagságból, fe­lelőtlen nemtörődömségből, az ügyeket fitymálva kezelésből eredő sikertelenség mellett nem lehet szó nélkül el­menni. Már lapunk szom­bati számában megjegyeztük, bogy a hat év óta meg- ’ rendezésre kerülő szentend­rei kulturális napok létreho­záséiban. soha ennyi ember nem vett részt, de propagan­da sem volt ennyire fele­lőtlen és silány. Nem is az anyagi rész a fájó, hanem a nagy erkölcsi kudarc. Ilyen nem volt még Szentendrén. Aki mindezt elhanyagolta, vonja le a következtetése­ket, és cselekedjen, aszerint. Minél előbb, annál jobb. Ezt követeli annak a sok errí- bemek a munkája, aki most keserűen kénytelen tudomá­sul venni a nagy részvét­lenséget, ami az elhanyagolt propaganda miatt megnyil­vánul. De ezt követeli a város közművelődésének ügye is. Hivatkozni lehet sok mindenre, de ezt a felelőt­lenséget, nemtörődömséget, a művelődést ennyire tized- rangú ügynek tekinteni nem. Békegyűlés Szentendrén Húszon harmadikén, csütör­tök este, az MSZMP vá­rosi alapszervezete a Haza­fias Népfront városi bi­zottságával karöltve, béke- gyűlést tartott a városi ta­nács nagytermében. A VI. magyar békekong­resszust előkészítő hónap ke­retében történt ez a békehar- eos-tal átkozó; A gépipari technikum levelező tagozatára 1963. június 30-ig lehet je­lentkezni a városi tanács mű­velődési csoportjánál (ta­nácsiháza földszint, 1. sz. szoba). Jelentkezhet minden 18. életévét betöltött szak­munkás. Válasz a nyílt levélre A filmszínház műsora Május 30—június 2: Az utolsó előtti ember. (Magyar film.) Ma­tiné. június 2-án: Kis búvár. Két arany-, egy ezüst-, három bronzérem Az állami gimnázium sikere Gyulán . Megélénkült a Holdvilág-árok. Nap mint nap diákcsopor­tok keresik fel. Kár, hogy úgynevezett amatőr régészek kontárkodásai a sziklafalak. környékén életveszélyes nyomokat hagytak (Bereg foto) Beszéljünk arról, — hogy a szépen kialakí­tott Duna-paríi sétányunkat — ha nem akadályozzuk meg időben — ismét elönti a gaz. A Duna felőli töltés ol­dalán, melyet az elmúlt években cementlapokkal rak­tak ki több mint egymillió forint ráfordítással, burján­zani kezd a gaz, és a töltés koronáját is kezdi betakar­ni. Véleményünk szerint még időben el kellene kezdeni a gyomok irtását, akár kézi erővel, akár vegyszerekkel. A töítéskoronán jelentkező gaznak úgy véljük egy jó éles kasza is megfelelne. pótihiteLt bizrtosított a tető­zet kijavítására. A nehézségeket látva, mun­katársaival egyetemben pró­bálta megkeresni a kiutat, hogy hol lehet a kiadásokat csökkenteni, nehogy az év végén arra kerüljön sor, hogy a támogatás összegét kimerítve, a művelődési ott­hon kénytelen legyen a kapu­kat ténylegesen bezárni. A nyűt levelet egyébként inkább a népművelési fel­ügyelőnek adresszáltam vol­na, aki a művelődési otthon munkáját elsősorban hivatott ellenőrizni és segíteni, mert a közönségszervezési munka sok kívánnivalót hagy ma­ga után. így a nagy költ­séggel megrendezett előadá­sok nem érik el céljukat, mert a közönség kicsi és az arcok szinte mindig ugyan­azok. (Megemlíthetném itt a spanyolestet.) A közönségszervező-munka fogyatékosságai nemcsak a művelődési otthon pénzügyi helyzetét teszik válságossá, de még az üzemi és egyéb dol­gozók sem vehetnek részt a rendezvényeken, miután nincs tudomásuk a programról. Te­hát elsősorban ez a hiányos­ság, ami a kultúrotthon ered­ményes munkáját veszélyez­teti. Gondolom, a levél megírását az a körülmény váltotta ki, hogy az otthon pénzügyi hely­zetét vizsgálva, a kiadások feltétlen csökkentését kezde­ményeztük, és így természe­tesen a társadalmi munká­sok tiszteletdíjának csökken­tésére is sor került. Nem hiszem, hogy ez az intézkedés számyszegetté, ked­vetlenné tenné a társadalmi munkásokat, hiszen megértik ők is e kényszerű lépéseket. Az intézkedésekkel éppen azt akartuk elérni, hogy ne kerüljön sor arra, amit a le­vélíró levelében megjósol: be­csukja a művelődési otthon kapuit. Kedves levélíró! Amennyi­ben komolyan szivén viseli a kultúrotthon problémáját, bár­mikor szívesen látjuk a pénzügyi osztályon, és ha több oldalról megvilágítva is­meri meg a kérdést, ta’án a véleménye is megváltozik. Végezetül felteszem a kér­dést: mi jobb? Ha menet közben felfigyelünk a hibák- ' ra. vagy megvárjuk, mig az : ellenőrzéseknél azok megálla- j, Pítást nyernek,, amikor már ^ nem lehet segíteni! Sashalmi Lászlóné pénzügyi osztályvezető ! --------------­| Ismét szóvá tesszük... Í — hogy a BHÉV-állomás te- j rületén, de a város egyéb £ forgalmas pontjain is, apró ^ kis emberkék, a kőtörő és a ^ Lászlótelep cigánycsaládjai- ^ nak gyermekei csoportosan J »csapnak le’’ a városba ér- 2kező idegenekre. Ilyen je- ^ lenséggel találkoztunk május 19-én, vasárnap, söl már ^ szombat délután is. Jó ien- oc> ha az illetékesek konkrét £ Intézkedéseket is tennének e í tartha tatlan helyzet felszántó- j lására; \ — hogy a postahivatal j egyik-másik látogatója, a £ nagy pénzáldozattal kialakí- 'jtott cs most újból rend- $ behozott helyiséget hanyag <2 viselkedésével piszkítja, ron- £ gátja. Erről tanúskodik a ^ közeli napokban lefestett fal, ^ amelyen támaszkodó lábak ^ nyomai éktelenkednek. De ezt 2 bizonyltja az is, hogy az író- ^ pultokat tintával összemasza- ^ tolják. Vigyázzunk a már ^ megteremtett értékekre, és í őrizzük meg kulturáltan í ezeket a ’éíesítményeket. Olyan levélre, amelynek író­ja — bár régi barátnak vall­ja magát — nem írja alá a nevét, nem szokás válaszol­ni. A szóbanforigó levél azon­ban tájékozatlanságból vagy a tények szándékos elferdí­tésével olyan beállításba he­lyezi a pénzügyi osztály fő­könyvelőjét, hogy kénytelen vagyok a tények ismertetésé­vel azt megcáfolni. Arra a megállapításra, hogy a főkönyvelő „minden ren­dezvényben csak a pénzt látja", azt szeretném vála­szolni, hogy a pénzügyi osz­tály ismeri és elsőrendű fel­adatnak tartja a szocialista kultúra terjesztését. Azzal is tisztában van, hogy minden előadás, amely a komoly művészet megismer­tetésére és megszerettetésére hivatott, a legtöbb esetben ráfizetéses, Nem is itt van a hiba. A kultúrotthon gazdálko­dásában hiányosságok voltak, és nehézségek vannak ma is. Ezeknek a nehézségeknek az áthidalásához ajánlotta fel segítségét a pénzügyi osztály főkönyvelője. Az állam pén­zével gondosan, takarékosan kell bánnunk, s mert e téren hiba bőven akadt, azokat ki­fogásoltuk, és kiküszöbölésé­hez segítséget adtunk. Tettük ezt éppen a kultúrmunka zavartalan folytatásának ér­dekében. Szeretném felhívni a fi­gyelmét az ismeretlen levél­írónak, hogy a terv még a művelődési othhon gazdál­kodásában is törvény. Tud­juk, hogy a kulturális in­tézmények ma még mind dotációsak. Ez vonatkozik a mi kultűrotthonunkra is, hi­szen 87 00Ö forint évi költ­ségvetési támogatásban része­sül, de azonkívül a vb ve­zetőivel együtt kerestük az utat, hogyan lehetne a nép­művelést anyagilag még job­ban támogatni. A tanácsülés most szava­zott meg 10 000 forintot a művelődési otthon színpadá­nak felépítésére a község- fejlesztési alapból, a kulturá­lis napokra pedig 10 000 fo­rintot irányoztak elő. Arról sincs talán tudomása a levél­írónak, hogy főkönyvelőnk hány esetben kereste meg a támogatás lehetőségét, hogy fennakadás ne legyen az ott­hon munkájában. Saját kez­deményezésre 24 000 forint sokkal nagyobb távlatokra irányzóm be, s látom példá­nak okául azt a hatemele­tes palotát, amely a Duna- parti A1 ÉH-telep helyén fog díszelegni, mig az említett közintézmény kihúzódik a város rejtett peremére, ahová már régen való volna — látom a BELSPED-istálló helyén büszkélkedő, ultramo­dern vonalvezetésű bisztró­bazilikát — a HÉV sínéin gondolat gyorsan csúszó vil­lámvonatokat — a Marx téri volt zöldségesbolt, most vegyszerraktár helyén meg­nyíló trafikot, höl vasár­nap is vásárolhat a kirán­duló cigarettát, képeslapot, újságot és csecsebecsét. És még sok minden mást lá­tok, melyek felsorolását hely­szűke miatt mellőzöm. — El vagyok ragadtatva, Balogh bácsi, lendületes öt­leteitől, de tekintettel haj­lott korára, attól félek, nem sokat fog megérni gyönyörű álmaiból. — Ne gorombáskodjék, ádáz éf tapintatlan fiatalember. Vegye tudomásul, hogy mind­ezen intézményeik ünnepi megnyitásán, mint a város legöregebb embere, én fo­gom elszavalni az ünnepi ódát, saját költeményemet. szertehordoz a Dunakanyar­ban, vagy meghallgatni vá­rosunk nőtársadalmának si­ralmait, hogy a kátéesznél egy hetet keli várakozni egy nylonharisnyán lefutott szem felszedésére, mivel a szor­gos kezű dolgozónőnek nem hajlandók engedélyezni a túl­órát — az sem tud már meg­indítani, hogy a Csorbadzsi megnyitási határideje — ha nem is hetekkel, de miha­mar órákban számolva — ól- landóan kitolódik — már csak legyintek, ha szombat délelőtti körsétám során is­merőseim ezres táborának tagjai elcsípnek a tanácsház sarkán és panaszolják, hogy a gázpalack-lerakat ügye még mindig húzódik, és mahol­nap körüléri a földtekét — már csak vállamat vonom arra, hogy a most telepí­tett közparkokat sűrű drót­tal kell bekeríteni, mintha magánparkok lennének, mert manapság nemcsak a kecs­kéknek és tyúkoknak, ha­nem egyes embereknek is kedve telik a friss virágok és zöld fácskák lelegelésében. Mondom, ezentúl nem fog­lalkozom majd ilyen piszlicsá- ré ügyekkel és szemeimet $ hogy egészen új szemléletből i fogja ezentúl kommentálni vá- rosunk eseményeit. % — Megint mellébeszél a do­í lógnak, öcsém, _ mint mindig, £ és a méreg esz ‘meg, miitor a j Szentendrében elolvasom: ^ miféle időtlenségeket ad a f számba. Az igaz, hogy az «! évek során olyan tapasztala- ? tokra tettem szert, melyek jí arra piszltálnak, hogy bizo- $ nyos megfigyelések szóvátéte- $ létől tartózkodjam. Igazat % megvallva, meguntam már ^ fejet csóválni afelett, hogy ^ mikor melyik üzletünk meny- fj nyi ideig és havonta hány- ^ szór leltároz — bár el va- gyök készülve a nagy leltá- ^ rozdsi hadjáratban árra is, $ hogy hamarosan a HÉV és $ a MAVAUT is leltározni fog- ^ nak, és öt Aapig nem lesz ^ közlekedés, mert meg kell % számlálni a kocsikat, azok ke- ^ rekeit, a fellelhető villany­ig körtehelyeket, cigarettacsutka- £ tartókat és ottfelejtett sérv­ig kötőket — meguntam ész- ^ revenni olyan semmiségeket, % mint a főtéri buszmegállónál ^ télről kint maradt salak- ^ port, melyet a felszállók vi­dáman taposnak, és a szél tanárnak a rendkívüli sike­rért, de köszöntettél tarto­zunk Siklóssy Altos tanulónk­nak is, aki fáradhatatlanul intézte a hatvan tanulónk el­látásával járó kisebb-nagyobb feladatokat. — Az ünnepségeken részt vett tanulóinkat igazgatói di­cséretben részesítem és isko­lánk dicsőségkönyvében meg­örökítjük az eseményeket. Ezek a sikerek, melyeket fia­tal gimnáziumunk elért, mesz- sze túlnőnek városunk, de megyénk határain is és orszá­gos érdeklődés homlokterébe állítják tanárainkat, diákjain­kat. Egy iskola hagyományai nem maguktól teremtődnek: tanárok gondos szeretete, diá­kok szorgalma és igyekezete, hogy az iskolai anyagon felül is gyűjtögessék és tapasztala­tokat és a tudás édes gyümöl­cseit, ezek a tényezők alakít­ják azokat a hagyományokat, amelyek az elkövetkezendő nemzedéket serkentik és köte­lezik még nagyobb, még szebb eredményekre. Együtt örülünk az örvende- zőkkel, tanárokkal, diákokkal és szülőkkel, büszkék vagyunk városunk fiaira és leányaira és sok-sok sikert kívánunk nekik azzal a biztos tudattal, hogy nemcsak ifjúkori vetél­kedéseken, de az életben is éppen ilyen derekasan meg­állják majd a helyüket, való­ra váltva az ifjúság iránt táplált féltő szeretetünket és szép reménységeinket. Vasárnap reggelre fáradtan, de ragyogó boldogsággal ér­keztek haza a Móricz Zsig- mond Állami Gimnázium ta­nulói Gyuláról, ahol az Erkel diákünnepeken vettek részt. Felkerestük Porpáczy István gimnáziumi igazgatót, aki nagy örömmel számolt be az iskola szép sikeréről: — Gimnáziumunk hatvan- három középiskola nemes ver­sengésében vett részt Gyulán és nemvárt eredményeket ér­tünk el: énekkarunk Kovács Lajos tanár vezetésével hu­szonhét kórus versenyéből a kiosztott négy aranyérem kö­zül megszerzett egyet, diák­jaink tánczenekara az egyet­len aranyérmet hozta haza. Szentiványi Kálmán II. osztá­lyos tanuló ezüstérmet nyert festményével, Falvai Erzsébet IV. osztályosunk szavalásáért, Siklóssy Ákos és Antal László III. osztályos tanulóink hely­történeti tanulmányukkal ér­demelték ki a bronzérmet. A szellemi öttusacsapatunk ne­gyedik helyen végzett, össze­sítve, iskolánk a versenyeken részt vett iskolák között az előkelő hatodik helyet foglal­ja el, ami tekintetbe véve azt, hogy sokkal nagyobb létszámú iskolák mellett indultunk — mint a szegedi, gyulai, szol­noki —, kimagasló eredmény. Nagyon hálásak. vagyunk Dobroviczky Pál KISZ-vezetc tanárnak a többnapos kirán­dulás kifogástalan megrende­zéséért és Kovács Lajos ének-

Next

/
Thumbnails
Contents