Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

1963. MÁJUS 26, VASÄBNAP uipoUtifea WilpoUílte fcöl^oueifes tfiS&lkahgja Igen sok és jelentős külpo­litikai esemény történt az el­múlt napokban, közülük is kiemelkedik a szovjet—kubai közös nyilatkozat, a NATO miniszteri tanácsának ottawai ülése és az afrikai államok vezetőinek Addisz Abeba-i ta­nácskozása. 3tosakva Fidel Castro, a Kubai Szo­cialista Forradalmi Egységpárt országos vezetőségének első titkára, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke és kísérete hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. A kubai nép vezetője megismerkedett a Szovjetunió legnagyobb vá­rosaival és találkozott a szov­jet emberekkel. Amint a tár­gyalásokról kiadott közle­mény is hangoztatja, Fidel Castro a Szovjetunió népe ré­széről rendkívül meleg, szívé­lyes magatartást tapasztalt Kuba iránt. A két ország vezetői meg­tárgyalták a nemzetközi hely­zetet, a legidőszerűbb kérdé­seket és a munkásmozgalom feladatait. Amint a közlemény megállapítja, Kuba ellenáll minden imperialista beavat- zásnak. Napjainkban a forra­dalmi Kuba példát mutat a hajthatatlan bátorságra és ki­tartásra, a függetlenségért, a kizsákmányolok nélküli új élet megteremtésének jogáért folytatott harcban. A szigetország szinte jelkép­pé vált és nemcsak a latin­amerikai népek, hanem a töb­bi földrész lakói is úgy tekin­tenek Kubára, mint olyan or­szágra, amely határozottan és bátran szembeszáll az impe­rialistákkal, főleg az Egyesült Államokkal. A közös közle­mény hangoztatja azt is, hogy a szigetországot közvetlen ve­szély most nem fenyegeti, azonban még mindig fennáll a feszültség a Karib-tenger térségében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Washington leg- agresszívebb körei és Ken­nedy amerikai elnök katonai ta'.fícsadói még mindig nem nyugodtak meg és vörös posz­tó a szemükben Kuba. Az Egyesült Államok sajtójában naponta látnak napvilágot különféle nyilatkozatok, ame­lyekben szélsőségesen reakciós politikusok és féktelen tábor-; nokok arra biztatják a Fehér \ Ház vezetőit: támadják meg: Kubát. A moszkvai közös nyila tko-i zat azonban minden bizonnyal: elgondolkoztatja az Egyesült: Államok e köreit: „az agresz-: szió megszervezőinek számol niok kell azzal, hogy egy ku-\ bai betörés pusztító termo- \ nukleáris rakétaháború szélé- \ re sodorná az emberiséget”, i Washingtonban arra speku-j Iáinak, hogy ami nem sikerül fegyverrel, az talán sikerül: gazdasági zárlattal. A moszk-l vai tárgyalások az amerikaii reakciósok e reményeit is; szertefoszlanák. A szovjet—kubai tárgyaló-: sokon gazdasági kérdéseket is: megvitattak és megállapodtak: azokban az intézkedésekben,: amelyek segítségével tovább: fejlesztik a két ország gazda-; sági, kereskedelmi, tudomá- i nyos és kulturális kapcsola-; tait. A Szovjetunió növeli a gazdasági segítséget, felemelik a szovjet részről vásárlandó kubai nyerscukor árát is, s mindez jelentős mértékben növeli a kubai kormány bevé­teleit. A közlemény ismételten hi­tet tett a békés együttélés mellett is. Ottawa Kanadában az atlanti tömb­höz tartozó 15 állam külügy­miniszterei és hadügyminiszte­rei tanácskoztak és a napiren­den a támadó jellegű szövetség atomfelfegyverkezése szerepelt. Nyugati megfigyelők szerint „Ottawában a NATO egyik legfontosabb ülését tartották.” Nemcsak a lapok, hanem a po­litikusok is bevallották, hogy a nyugati szövetségesek között komoly nézeteltérések mutat­koznak az atomfegyverek kér­utöbb felismerik, hogy az ön­álló atomhaderő megteremtése túlzottan drága és így a nyu­gat-európai NATO hatalmak jobban járnak, ha beleegyez­nek: az Egyesült Államok atomhadereje képezze a tá­madó jellegű NATO-hadsereg fő ütőerejét és gerincét. Otta­wában azonban, amint ez a közös közleményből is kiderül, erről még nem sikerült meg­győznie az amerikai hadügy- és külügyminiszternek nyugat­európai partnereit. M. K. Segíteni kell a még gyarmati sorban élő népeken Zárt ajtók mögött tanácskozott az afrikai államfők értekezlete Az AFP jelentése szerint szombaton zárt ajtók mö­gött ült össze az afrikai ál­lamfők Addisz Abeba-i ér­tekezlete. A TASZSZ-iroda jelenti: pénteken este Módiba Kelta Mali, és Nyerere, Tanganyika elnöke felszólalásával feje­ződött be az értekezlet álta­lános vitája. Modibo Kelta felszólította az államfőket, hirdessenek keresztes­hadjáratot a gyarmati rendszer ellen. Ebben a küzdelemben — mondotta —, amely Afrika Az argentin kormány rendelete a kommunista párt feloszlatásáról Mint a Reuter jelenti, az argentin kormány szombaton rendeletet tett közzé a kom­munista párt és más haladó szervezetek feloszlatásáról. Az intézkedésnek az a célja — mutat rá a hírügynökség , hogy megakadályozzák az Ar­gentin Kommunista Párt részvételét a július 7-i általá­nos választásokon. Ez az antidemokratikus ren­delet nem csupán a párt „fel­oszlatásáról és megsemmisíté­séről” intézkedik, hanem a párt tagjainak szigorú meg­büntetését is előírja. A párttagokat jogtalanul ki­zárták a közszolgálatból, az oktatási intézményekből, a szakszervezetekből és meg­fosztották őket szavazójoguk­tól is. Más országok kommunista pártjainak képviselői nem lá­togathatnak el Argentínába. Mindazokat, akik marxista eszméket terjesztenek, hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. A lengyel katonai küldöttség látogatása A lengyel katonai küldött­ség, amely Wojciech Jaru­zelski altábornagy, miniszter- helyettes, a lengyel néphad­sereg politikai főcsoportfőnö­ke vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton az egyesített tiszti iskolába láto­gatott. Tájékoztatták a kül­döttséget a tanintézet műkö­déséről, majd a lengyel ven­dégek katonagyűlésen vettek részt. Wojciech Jaruzelski al­tábornagy beszédet mondott. Floridában kubai ellenforradalmárokból harci egységet állítottak fel Több száz kubai ellenforra­dalmárból, aki az amerikai hadsereg kötelékén belül ka­pott kiképzést, a szigetország elleni hadviselés céljára har­coló egységet állítottak fel, mint azt a kötelék megszerve­zői pénteken este közölték. Kubai emigráns körökben re­mélik, hogy az ellenforradal­mi katonai egységhez csatla­kozik az az ötezer kubai, akit amerikai katonai felügyelet mellett különböző táborokban képeztek ki. A kiképzettek kö­zül több mint háromezer részt vett a Playa-gironi 1961. évi meghiúsult inváziós vállalko­zásban. végső felszabadításáért fo­lyik. igénybe kell venni más kontinenseken élő népek se­gítségét is. Módiba Kelta síkra&zállt amellett, hogy teremtsék meg az af­rikai államok szoros po­litikai unióját és fejlesszék az afrikai orszá­gok gazdasági együttműkö­dését. Modibo Keita felszó­lította az értekezlet részt­vevőit, egységes frontba tö­mörülve harcoljanak érde­keikért, többek között azért, hogy a küszöbön álló világ­kereskedelmi értekezleten megszilárdítsák a nyersanya­gok árát. Az AP jelentése szerint a pénteki ülésen utolsónak felszólaló Nyerere is pártfo­golta a felszabadítást pénz­ügyi alap megteremtésének gondolatát, s bejelentette, Tanganyika költségvetésének egy százalékét „a még nem szabad Afrika felszabadítá­sára fogja fordítani". A szombat délelőtti zárt ülé­sen 30 afrikai állam egyhangú­lag elfogadta az afrikai egy­ség szervezetének alapokmá­nyát. Az afrikai kontinens történelmi jelentőségű doku­mentumát, amelyet Etiópdaj Nigéria. Ghana, Kamerun, Szenegál és az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterei szövegeztek meg, az államfők csaknem ötórás maratoni vita után hagyták jóvá. Az alapokmány értelmében — mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik — felállítják a független afrikai államok vezetőinek közgyűlését, s ennek vezetésével szervezik meg az egész kontinenst össze­fogó politikai szervezetet; az afrikai egység szervezetét, Az új szervezet célja: 1. Az afrikai államok egy­ségének és szolidaritásának megteremtése: 2. Együttműködés az afrikai népek magasabb életszínvona­lának. jobb életének megte­remtésére: 3. Az afrikai államok szu­verenitásának és területi in­tegritásának védelme: 4. A gyarmatosítás minden formájának megszüntetése Af­rikában; 5. A nemzetközi együttmű­ködés elősegítése. A szervezet tagállamai megegyeznek poli­tikájuk egybehangolásában. Továbbra is fennállnak az ellentétek (Folytatás az 1. oldalról.) megkösse Nagy-Britannia ke­zét” — kommentálja fő címé­ben a konzervatív Daily Mail Ricketts admirális váratlanul bejelentett londoni villámlá­togatását. Az amerikai multi­laterális felszíni Polaris-flot- taterv szerzőjének szokatlanul gyors ideérkezéséből London­ban arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok meg­elégelte az angol kormány halogató taktikáját és kész helyzet elé akarja állítani brit szövetségesét. Ügy tudják, hogy Washington még az amerikai kongresszus nyári szünete előtt, július vé­géig dűlőre akarja vinni a NATO „atom-idegen légiójá­nak” felállítására vonatkozó javaslatait. A Daily Telegraph hangsú­lyozza: „Nagy-Britannia új bonyodalmakkal néz szembe és nukleáris ütőerejének meg­őrzésére irányuló politikája alighanem komoly feszültsé­get okoz az angol—amerikai kapcsolatokban”. A lap rá­mutat, hogy az amerikai terv végképp kérdésessé teszi az amúgyis bizonytalan lábakon álló angol „nukleáris függet­lenséget”. A Times többek között meg­állapítja: „nem egyedül az oroszdkat tölti el nyugtalan­sággal Nyugat-Németország atomfelfegyverzése”. A lap vezércikkében megjegyzi: „Ha az angol és az amerikai kor­mány valóban attól tart, hogy a nyugatnémetek ráteszik ke­züket a nukleáris fegyver ra­vaszára, akkor nem ártana elgondolkodni: amikor közel­engedjük őket a nukleáris biz­tonsági reteszhez, nagy lépés­sel közelítik meg a fegyverek nyomógombját is”. désében. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk a nyugati szövetségesek vitájá­nak, mégis meg kell állapíta­nunk, hogy Ottawában több­féle elképzelés csapott össze. Előre kell bocsátanunk, hogy ezek az ellentétek inkább tak­tikai jellegűek és emellett bi­zonyos rivalizálási okok hú­zódnak meg mögöttük. A NATO miniszteri tanácsának ülésén a tárgyaló felek első­sorban arra törekedtek, hogy a jelenlegi megoldatlan nem­zetközi kérdésekért a Szovjet­uniót tegyék felelőssé és e kérdésben nem volt ellentét a NATO miniszterei között. Egyetértettek abban is, hogy a „Nyugat továbbra is fenyege­téssel áll szemben” és emiatt fegyverkeznie kell. A véle­ménykülönbség a fegyverkezés technikájában és a fegyverek elosztásában mutatkozott meg. Az Egyesült Államok azért javasolta, a közös nyugati atomhaderőt, hogy kielégítse európai szövetségesei követelé­seit és a lehető legnagyobb beleszólást biztosítsa számukra anélkül, hogy a főszerepet Washington átadná Hondám­nak, Párizsnak, vagy akár Bonnak. A Pantagon táborno­kai szerint minden fontos atomfegyver gombja továbbra is amerikai kézben marad. Ezzel szemben a franciák kö­zönyt mutattak, ami a diplo­mácia nyelvén az ellenzést je­lenti, az angolok pedig nem nagyon lelkesedtek Washington elképzeléseiért, a németek pe­dig lényegében csak szavakkal támogatták az Egyesült Álla­mok elképzeléseit. A záró közlemény eléggé ho­mályos, mert lényegében nem nevezi meg, hogy a miniszte­rek milyen N ATO-atomliad- erő megalakításában egyeztek meg. A megfigyelők úgy tud­ják. hogy a közelebbi megha­tározás a franciák kívánságára maradt ki a közleményből. Mindez arra vall, hogy Ottawában nem sikerült össz­hangot teremteni az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségeseinek katonai el­képzelései között. Washington­ban arra számítanak, az ango­lok, a nyugatnémetek, de fő­leg a franciák előbb vagy V Föld a puttonyban... ^ Az olasz mezőgazdaság sú- í lyos px-oblémáj.a a feudális Í bérleti rendszer is: a termés % 47 százaléka a föld tulajdono- í sáé, de még arra is joga van, \ hogy a „mezzadro”. a feies- \ bérlő elméletben járó 53 szá- £ zalékát ugyancsak maga ad- hassa el (néha 100 százalékos felárral, külön haszonnal). S az elképesztő, középkori vagy \ gyarmati állapotokra jellemző \ még egy más, jellegzetesen J olasz mezőgazdasági intéz- £ mény: „coíone”-nak nevezik ^ azokat a parasztokat, akik sa- 'f/ ját kockázatukra és bármikor elbocsáthatóan, a mások föld- Í jéney. megjavítására vállalkoz- nak! Hegyoldalakban terem- % tenek termőföldeket, nem egy- j szer úgy, hogy hátukon egy- egy puttonnyal viszik fel a % földet... Fizetésük az első év £ eredményei szerint alakul, s í mondanunk sem kell, hogy az f első termés mindig kevesebb, ^ mint a következő esztendőké... ^ 600—700 Urát keresnek napom- %ta a „colone”-k Puglia tarto- mányban. amelynek 3 millió % lakosa közül 300 000 vállalja J még ma is ezt a hálátlan és ^ gyötrelmes munkát. $ A mezőgazdasági munkások ^ fizetési viszonyai pedig olya- ^ nők, hogy ez év elején Bari j ellen vonulva nem kevesebb, ; mint 70 százalékos béremelést <; követeltek egyszerre ,.. % Az eddig elmondottakból i érthetővé válik, hogy mekkora ^ szükség van Olaszországban s '/ elsősorban annak déli felében a sürgős, széleskörű reformok­ra! Meg nem tartott ígéretek Fanfani „balközép” kormá­nya a Nenni-féle szocialisták­kal kötött kompromisszumá­ban foglalt Ígéreteket nem tartotta meg. Igaz, a parla­ment megszavazta az elektro­mos energia termelésének ál­lamosítását (a kommunista képviselőik is természetesen e mellett foglaltak állást), de az új állami vállalat, az ENEL élére egy jobboldali elnök ke­rült, aki továbbra is kiszol­gálja a tőkéseket s .az ő ér­dekeik szerint irányítja az új intézményt. Az iskolareform félresikerült és nem érte el célját. Az agrártörvény javas­lata ellen pedig még a kato­likus parasztok is felzúdultak, kommunisták és katolikusok váll váll mellett küzdöttek a mezőgazdaság problémáit semmibevevő törvényjavaslat ellen... A „balközép” kormányzás­ban csalódtak az olasz mil­liók. Elégedetlenségük kifeje­zése, hogy visszaesett a válasz­tásokon a kereszténydemokra­ta párt, hogy Nenni szocialis­tái is a szavazatoknak csupán kisebb arányú tömegét kapták meg. A szocialisták dilemmája Nenni pártja július 18-a és 21-e között rendezi meg kong­resszusát. A szocialisták leg­főbb pártfóruma lesz hivatott a döntésre: vállalja-e a koalí­ciót a kereszténydemokraták­kal s ha igen, milyen prog­rammal? Csak ezt követően kezdődhetnek meg az igazi tárgyalások egy hosszabb ideig kormányzásra képes kabinet összeállítására. Lesznek-e szo­cialista tagjai is, maga Nenni is helyet vállal benne? Még nem tudni. Mert a szocialisták pártjá­ban is két irányzat küzd: Nenni, Lombardi, De Marti- nő ma még többségi irány­zata (a múlt kongresszuson a szavazatok 56 százalékát kap­ta) a „lehetőségek” politiká­ját választja. Szerintük szo­cialista forradalom Olasz­országban még sokáig lehe­tetlen, de valamelyes meg­újhodási folyamat lehetséges és ha a szocialisták részt vesznek ebben, szocialista irányban befolyásolhatják. A Nenni-féle párt balszámya viszont, amely Igen közel áll a kommunisták álláspont­jához — élén Bassoval, Foa- val, Libertinivel, Valorival — azt hangoztatja, hogy a re­formok csak akkor érnek valamint, ha rést törnek a jelenlegi kapitalista rendsze­ren s ezen a résen át a tö­megek új célok felé törhet­nek előre. „Un millione!“ A kommunistákat a jelek szerint a kereszténydemokra­ták, Saragat szociáldemokra­tái és a Nenni pártjának többségi szárnyához tartozók továbbra is ki akarják re- keszteni a hatalomból. Pedig a PCI, amely országosan a második legnagyobb párt a Bemocrazia Cristiana mögött, élre került egész sereg olasz nagyvárosban: Torinóban, Ge­novában, Firenzében a szava­zatok 41 százalékával, Pisá­ban és Livornóban 44 száza­lékkal, Ferrarában és Reg­gio Emíliában 46 százalékkal, Bolognában és Modenában 45 százalékot ért el, Sie- naban pedig a szavazatok 52 százaléka esett a kommunista jelöltekre! Még Milanóban is elérte a korábban vezető kereszténydemokrata pártot. Délen pedig sok helyütt tíz százalékkal növelte korábbi szavazatainak számát. Vég­eredményben minden negye­dik olasz választó a kommu­nista jelöltekre adta voksát! Óriási szó ez! Méltán volt soha nem lá­tott örömünnep az idei má­jus 1-e Olaszországban: a dolgozó tömegek a kommu­nisták választási előtörését is ünnepelhették. Róma utcáin teherautók és gépkocsik szá­zai vonultak fel, valóságos emberfürtök csüngtek rajtuk, a diadalmasan lobogó vörös zászlók alatt. A tüntető me­netben részvevő százezrek: munkások és diákok, tisztvi­selők, értelmiségiek ökölbe szorított kézzel harsogták a diadalmas jelszót: „Un millione, un miUione!” azaz „Egymillió új válasz­tót nyertünk!” Hasztalan próbálkoztak a Szocialisták a választási kam­pányban az ostoba érvvel: „Munkások, ne szavazzatok a kommunistákra, hiszen ezzel szavazatotok semmibe vész! A kommunista pártra hiábavaló szavazni, mert úgysem veszik be a polgári pártok a parla­menti „játszmába”! Erősítsé­tek inkább a szocialisták so­rait, mert akkor az új kor­mányban a ,balközép’ politi­káját folytatja, megerősödhe­tik a szocialista befolyás .. .’5 Togliatti nyilatkozata Egyelőre még elodázhatják a polgári politikusok, a nagy­tőke és a klerikális reakció követeléseinek megfelelően, a kommunisták kizárását a kormányzásból. Pedig Togliat­ti, emlékezetes Unitá-beli nyi­latkozatában leszögezte: a kommunisták mögött felsora­kozó népi erőket be kell kap­csolni egy baloldali kormány- többség soraiba. Ám nyilván­való, hogy az olaszországi po­litikai, gazdasági és társadal­mi reformok, amelyek égetően szükségesek a demokrácia megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek megjaví­tása céljából, csak úgy való­sulhatnak meg, ahogyan azo­kat az olasz kommunisták körvonalazták programjuk­ban. Bebizonyosodott, hogy az eddigihez hasonló „bal közép” kormányzás még csak félmeg­oldást jelentő változtatásokra, toldozás-foldozásra képes. Mélyreható reformok nélkül pedig tovább nő Olaszország­ban a politikai, a gazdasági, a társadalmi feszültség. Ha minden úgy menne tovább, mint az elmúlt években, a kö­vetkező választások a kommu­nisták további térhódítását, a mai kormányzó pártok újabb vereségét hozná. Vagy, amitől az olasz reakció még jobban tart. (s az 1960. júliusi noliti- kai tüntetések, utcai harcok,: az idei télen volt paraszti megmozdulások láttán jogos is a félelme) — bekövetkezhet egy politikai, társadalmi érte­lemben vett robbanás is... (Vége) Olaszországi változások II. PÁLFY JÓZSEF JEGYZETEI

Next

/
Thumbnails
Contents