Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
1963. MÁJUS 26, VASÄBNAP uipoUtifea WilpoUílte fcöl^oueifes tfiS&lkahgja Igen sok és jelentős külpolitikai esemény történt az elmúlt napokban, közülük is kiemelkedik a szovjet—kubai közös nyilatkozat, a NATO miniszteri tanácsának ottawai ülése és az afrikai államok vezetőinek Addisz Abeba-i tanácskozása. 3tosakva Fidel Castro, a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt országos vezetőségének első titkára, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke és kísérete hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. A kubai nép vezetője megismerkedett a Szovjetunió legnagyobb városaival és találkozott a szovjet emberekkel. Amint a tárgyalásokról kiadott közlemény is hangoztatja, Fidel Castro a Szovjetunió népe részéről rendkívül meleg, szívélyes magatartást tapasztalt Kuba iránt. A két ország vezetői megtárgyalták a nemzetközi helyzetet, a legidőszerűbb kérdéseket és a munkásmozgalom feladatait. Amint a közlemény megállapítja, Kuba ellenáll minden imperialista beavat- zásnak. Napjainkban a forradalmi Kuba példát mutat a hajthatatlan bátorságra és kitartásra, a függetlenségért, a kizsákmányolok nélküli új élet megteremtésének jogáért folytatott harcban. A szigetország szinte jelképpé vált és nemcsak a latinamerikai népek, hanem a többi földrész lakói is úgy tekintenek Kubára, mint olyan országra, amely határozottan és bátran szembeszáll az imperialistákkal, főleg az Egyesült Államokkal. A közös közlemény hangoztatja azt is, hogy a szigetországot közvetlen veszély most nem fenyegeti, azonban még mindig fennáll a feszültség a Karib-tenger térségében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Washington leg- agresszívebb körei és Kennedy amerikai elnök katonai ta'.fícsadói még mindig nem nyugodtak meg és vörös posztó a szemükben Kuba. Az Egyesült Államok sajtójában naponta látnak napvilágot különféle nyilatkozatok, amelyekben szélsőségesen reakciós politikusok és féktelen tábor-; nokok arra biztatják a Fehér \ Ház vezetőit: támadják meg: Kubát. A moszkvai közös nyila tko-i zat azonban minden bizonnyal: elgondolkoztatja az Egyesült: Államok e köreit: „az agresz-: szió megszervezőinek számol niok kell azzal, hogy egy ku-\ bai betörés pusztító termo- \ nukleáris rakétaháború szélé- \ re sodorná az emberiséget”, i Washingtonban arra speku-j Iáinak, hogy ami nem sikerül fegyverrel, az talán sikerül: gazdasági zárlattal. A moszk-l vai tárgyalások az amerikaii reakciósok e reményeit is; szertefoszlanák. A szovjet—kubai tárgyaló-: sokon gazdasági kérdéseket is: megvitattak és megállapodtak: azokban az intézkedésekben,: amelyek segítségével tovább: fejlesztik a két ország gazda-; sági, kereskedelmi, tudomá- i nyos és kulturális kapcsola-; tait. A Szovjetunió növeli a gazdasági segítséget, felemelik a szovjet részről vásárlandó kubai nyerscukor árát is, s mindez jelentős mértékben növeli a kubai kormány bevételeit. A közlemény ismételten hitet tett a békés együttélés mellett is. Ottawa Kanadában az atlanti tömbhöz tartozó 15 állam külügyminiszterei és hadügyminiszterei tanácskoztak és a napirenden a támadó jellegű szövetség atomfelfegyverkezése szerepelt. Nyugati megfigyelők szerint „Ottawában a NATO egyik legfontosabb ülését tartották.” Nemcsak a lapok, hanem a politikusok is bevallották, hogy a nyugati szövetségesek között komoly nézeteltérések mutatkoznak az atomfegyverek kérutöbb felismerik, hogy az önálló atomhaderő megteremtése túlzottan drága és így a nyugat-európai NATO hatalmak jobban járnak, ha beleegyeznek: az Egyesült Államok atomhadereje képezze a támadó jellegű NATO-hadsereg fő ütőerejét és gerincét. Ottawában azonban, amint ez a közös közleményből is kiderül, erről még nem sikerült meggyőznie az amerikai hadügy- és külügyminiszternek nyugateurópai partnereit. M. K. Segíteni kell a még gyarmati sorban élő népeken Zárt ajtók mögött tanácskozott az afrikai államfők értekezlete Az AFP jelentése szerint szombaton zárt ajtók mögött ült össze az afrikai államfők Addisz Abeba-i értekezlete. A TASZSZ-iroda jelenti: pénteken este Módiba Kelta Mali, és Nyerere, Tanganyika elnöke felszólalásával fejeződött be az értekezlet általános vitája. Modibo Kelta felszólította az államfőket, hirdessenek kereszteshadjáratot a gyarmati rendszer ellen. Ebben a küzdelemben — mondotta —, amely Afrika Az argentin kormány rendelete a kommunista párt feloszlatásáról Mint a Reuter jelenti, az argentin kormány szombaton rendeletet tett közzé a kommunista párt és más haladó szervezetek feloszlatásáról. Az intézkedésnek az a célja — mutat rá a hírügynökség , hogy megakadályozzák az Argentin Kommunista Párt részvételét a július 7-i általános választásokon. Ez az antidemokratikus rendelet nem csupán a párt „feloszlatásáról és megsemmisítéséről” intézkedik, hanem a párt tagjainak szigorú megbüntetését is előírja. A párttagokat jogtalanul kizárták a közszolgálatból, az oktatási intézményekből, a szakszervezetekből és megfosztották őket szavazójoguktól is. Más országok kommunista pártjainak képviselői nem látogathatnak el Argentínába. Mindazokat, akik marxista eszméket terjesztenek, hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. A lengyel katonai küldöttség látogatása A lengyel katonai küldöttség, amely Wojciech Jaruzelski altábornagy, miniszter- helyettes, a lengyel néphadsereg politikai főcsoportfőnöke vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton az egyesített tiszti iskolába látogatott. Tájékoztatták a küldöttséget a tanintézet működéséről, majd a lengyel vendégek katonagyűlésen vettek részt. Wojciech Jaruzelski altábornagy beszédet mondott. Floridában kubai ellenforradalmárokból harci egységet állítottak fel Több száz kubai ellenforradalmárból, aki az amerikai hadsereg kötelékén belül kapott kiképzést, a szigetország elleni hadviselés céljára harcoló egységet állítottak fel, mint azt a kötelék megszervezői pénteken este közölték. Kubai emigráns körökben remélik, hogy az ellenforradalmi katonai egységhez csatlakozik az az ötezer kubai, akit amerikai katonai felügyelet mellett különböző táborokban képeztek ki. A kiképzettek közül több mint háromezer részt vett a Playa-gironi 1961. évi meghiúsult inváziós vállalkozásban. végső felszabadításáért folyik. igénybe kell venni más kontinenseken élő népek segítségét is. Módiba Kelta síkra&zállt amellett, hogy teremtsék meg az afrikai államok szoros politikai unióját és fejlesszék az afrikai országok gazdasági együttműködését. Modibo Keita felszólította az értekezlet résztvevőit, egységes frontba tömörülve harcoljanak érdekeikért, többek között azért, hogy a küszöbön álló világkereskedelmi értekezleten megszilárdítsák a nyersanyagok árát. Az AP jelentése szerint a pénteki ülésen utolsónak felszólaló Nyerere is pártfogolta a felszabadítást pénzügyi alap megteremtésének gondolatát, s bejelentette, Tanganyika költségvetésének egy százalékét „a még nem szabad Afrika felszabadítására fogja fordítani". A szombat délelőtti zárt ülésen 30 afrikai állam egyhangúlag elfogadta az afrikai egység szervezetének alapokmányát. Az afrikai kontinens történelmi jelentőségű dokumentumát, amelyet Etiópdaj Nigéria. Ghana, Kamerun, Szenegál és az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterei szövegeztek meg, az államfők csaknem ötórás maratoni vita után hagyták jóvá. Az alapokmány értelmében — mint a nyugati hírügynökségek jelentik — felállítják a független afrikai államok vezetőinek közgyűlését, s ennek vezetésével szervezik meg az egész kontinenst összefogó politikai szervezetet; az afrikai egység szervezetét, Az új szervezet célja: 1. Az afrikai államok egységének és szolidaritásának megteremtése: 2. Együttműködés az afrikai népek magasabb életszínvonalának. jobb életének megteremtésére: 3. Az afrikai államok szuverenitásának és területi integritásának védelme: 4. A gyarmatosítás minden formájának megszüntetése Afrikában; 5. A nemzetközi együttműködés elősegítése. A szervezet tagállamai megegyeznek politikájuk egybehangolásában. Továbbra is fennállnak az ellentétek (Folytatás az 1. oldalról.) megkösse Nagy-Britannia kezét” — kommentálja fő címében a konzervatív Daily Mail Ricketts admirális váratlanul bejelentett londoni villámlátogatását. Az amerikai multilaterális felszíni Polaris-flot- taterv szerzőjének szokatlanul gyors ideérkezéséből Londonban arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok megelégelte az angol kormány halogató taktikáját és kész helyzet elé akarja állítani brit szövetségesét. Ügy tudják, hogy Washington még az amerikai kongresszus nyári szünete előtt, július végéig dűlőre akarja vinni a NATO „atom-idegen légiójának” felállítására vonatkozó javaslatait. A Daily Telegraph hangsúlyozza: „Nagy-Britannia új bonyodalmakkal néz szembe és nukleáris ütőerejének megőrzésére irányuló politikája alighanem komoly feszültséget okoz az angol—amerikai kapcsolatokban”. A lap rámutat, hogy az amerikai terv végképp kérdésessé teszi az amúgyis bizonytalan lábakon álló angol „nukleáris függetlenséget”. A Times többek között megállapítja: „nem egyedül az oroszdkat tölti el nyugtalansággal Nyugat-Németország atomfelfegyverzése”. A lap vezércikkében megjegyzi: „Ha az angol és az amerikai kormány valóban attól tart, hogy a nyugatnémetek ráteszik kezüket a nukleáris fegyver ravaszára, akkor nem ártana elgondolkodni: amikor közelengedjük őket a nukleáris biztonsági reteszhez, nagy lépéssel közelítik meg a fegyverek nyomógombját is”. désében. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk a nyugati szövetségesek vitájának, mégis meg kell állapítanunk, hogy Ottawában többféle elképzelés csapott össze. Előre kell bocsátanunk, hogy ezek az ellentétek inkább taktikai jellegűek és emellett bizonyos rivalizálási okok húzódnak meg mögöttük. A NATO miniszteri tanácsának ülésén a tárgyaló felek elsősorban arra törekedtek, hogy a jelenlegi megoldatlan nemzetközi kérdésekért a Szovjetuniót tegyék felelőssé és e kérdésben nem volt ellentét a NATO miniszterei között. Egyetértettek abban is, hogy a „Nyugat továbbra is fenyegetéssel áll szemben” és emiatt fegyverkeznie kell. A véleménykülönbség a fegyverkezés technikájában és a fegyverek elosztásában mutatkozott meg. Az Egyesült Államok azért javasolta, a közös nyugati atomhaderőt, hogy kielégítse európai szövetségesei követeléseit és a lehető legnagyobb beleszólást biztosítsa számukra anélkül, hogy a főszerepet Washington átadná Hondámnak, Párizsnak, vagy akár Bonnak. A Pantagon tábornokai szerint minden fontos atomfegyver gombja továbbra is amerikai kézben marad. Ezzel szemben a franciák közönyt mutattak, ami a diplomácia nyelvén az ellenzést jelenti, az angolok pedig nem nagyon lelkesedtek Washington elképzeléseiért, a németek pedig lényegében csak szavakkal támogatták az Egyesült Államok elképzeléseit. A záró közlemény eléggé homályos, mert lényegében nem nevezi meg, hogy a miniszterek milyen N ATO-atomliad- erő megalakításában egyeztek meg. A megfigyelők úgy tudják. hogy a közelebbi meghatározás a franciák kívánságára maradt ki a közleményből. Mindez arra vall, hogy Ottawában nem sikerült összhangot teremteni az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségeseinek katonai elképzelései között. Washingtonban arra számítanak, az angolok, a nyugatnémetek, de főleg a franciák előbb vagy V Föld a puttonyban... ^ Az olasz mezőgazdaság sú- í lyos px-oblémáj.a a feudális Í bérleti rendszer is: a termés % 47 százaléka a föld tulajdono- í sáé, de még arra is joga van, \ hogy a „mezzadro”. a feies- \ bérlő elméletben járó 53 szá- £ zalékát ugyancsak maga ad- hassa el (néha 100 százalékos felárral, külön haszonnal). S az elképesztő, középkori vagy \ gyarmati állapotokra jellemző \ még egy más, jellegzetesen J olasz mezőgazdasági intéz- £ mény: „coíone”-nak nevezik ^ azokat a parasztokat, akik sa- 'f/ ját kockázatukra és bármikor elbocsáthatóan, a mások föld- Í jéney. megjavítására vállalkoz- nak! Hegyoldalakban terem- % tenek termőföldeket, nem egy- j szer úgy, hogy hátukon egy- egy puttonnyal viszik fel a % földet... Fizetésük az első év £ eredményei szerint alakul, s í mondanunk sem kell, hogy az f első termés mindig kevesebb, ^ mint a következő esztendőké... ^ 600—700 Urát keresnek napom- %ta a „colone”-k Puglia tarto- mányban. amelynek 3 millió % lakosa közül 300 000 vállalja J még ma is ezt a hálátlan és ^ gyötrelmes munkát. $ A mezőgazdasági munkások ^ fizetési viszonyai pedig olya- ^ nők, hogy ez év elején Bari j ellen vonulva nem kevesebb, ; mint 70 százalékos béremelést <; követeltek egyszerre ,.. % Az eddig elmondottakból i érthetővé válik, hogy mekkora ^ szükség van Olaszországban s '/ elsősorban annak déli felében a sürgős, széleskörű reformokra! Meg nem tartott ígéretek Fanfani „balközép” kormánya a Nenni-féle szocialistákkal kötött kompromisszumában foglalt Ígéreteket nem tartotta meg. Igaz, a parlament megszavazta az elektromos energia termelésének államosítását (a kommunista képviselőik is természetesen e mellett foglaltak állást), de az új állami vállalat, az ENEL élére egy jobboldali elnök került, aki továbbra is kiszolgálja a tőkéseket s .az ő érdekeik szerint irányítja az új intézményt. Az iskolareform félresikerült és nem érte el célját. Az agrártörvény javaslata ellen pedig még a katolikus parasztok is felzúdultak, kommunisták és katolikusok váll váll mellett küzdöttek a mezőgazdaság problémáit semmibevevő törvényjavaslat ellen... A „balközép” kormányzásban csalódtak az olasz milliók. Elégedetlenségük kifejezése, hogy visszaesett a választásokon a kereszténydemokrata párt, hogy Nenni szocialistái is a szavazatoknak csupán kisebb arányú tömegét kapták meg. A szocialisták dilemmája Nenni pártja július 18-a és 21-e között rendezi meg kongresszusát. A szocialisták legfőbb pártfóruma lesz hivatott a döntésre: vállalja-e a koalíciót a kereszténydemokratákkal s ha igen, milyen programmal? Csak ezt követően kezdődhetnek meg az igazi tárgyalások egy hosszabb ideig kormányzásra képes kabinet összeállítására. Lesznek-e szocialista tagjai is, maga Nenni is helyet vállal benne? Még nem tudni. Mert a szocialisták pártjában is két irányzat küzd: Nenni, Lombardi, De Marti- nő ma még többségi irányzata (a múlt kongresszuson a szavazatok 56 százalékát kapta) a „lehetőségek” politikáját választja. Szerintük szocialista forradalom Olaszországban még sokáig lehetetlen, de valamelyes megújhodási folyamat lehetséges és ha a szocialisták részt vesznek ebben, szocialista irányban befolyásolhatják. A Nenni-féle párt balszámya viszont, amely Igen közel áll a kommunisták álláspontjához — élén Bassoval, Foa- val, Libertinivel, Valorival — azt hangoztatja, hogy a reformok csak akkor érnek valamint, ha rést törnek a jelenlegi kapitalista rendszeren s ezen a résen át a tömegek új célok felé törhetnek előre. „Un millione!“ A kommunistákat a jelek szerint a kereszténydemokraták, Saragat szociáldemokratái és a Nenni pártjának többségi szárnyához tartozók továbbra is ki akarják re- keszteni a hatalomból. Pedig a PCI, amely országosan a második legnagyobb párt a Bemocrazia Cristiana mögött, élre került egész sereg olasz nagyvárosban: Torinóban, Genovában, Firenzében a szavazatok 41 százalékával, Pisában és Livornóban 44 százalékkal, Ferrarában és Reggio Emíliában 46 százalékkal, Bolognában és Modenában 45 százalékot ért el, Sie- naban pedig a szavazatok 52 százaléka esett a kommunista jelöltekre! Még Milanóban is elérte a korábban vezető kereszténydemokrata pártot. Délen pedig sok helyütt tíz százalékkal növelte korábbi szavazatainak számát. Végeredményben minden negyedik olasz választó a kommunista jelöltekre adta voksát! Óriási szó ez! Méltán volt soha nem látott örömünnep az idei május 1-e Olaszországban: a dolgozó tömegek a kommunisták választási előtörését is ünnepelhették. Róma utcáin teherautók és gépkocsik százai vonultak fel, valóságos emberfürtök csüngtek rajtuk, a diadalmasan lobogó vörös zászlók alatt. A tüntető menetben részvevő százezrek: munkások és diákok, tisztviselők, értelmiségiek ökölbe szorított kézzel harsogták a diadalmas jelszót: „Un millione, un miUione!” azaz „Egymillió új választót nyertünk!” Hasztalan próbálkoztak a Szocialisták a választási kampányban az ostoba érvvel: „Munkások, ne szavazzatok a kommunistákra, hiszen ezzel szavazatotok semmibe vész! A kommunista pártra hiábavaló szavazni, mert úgysem veszik be a polgári pártok a parlamenti „játszmába”! Erősítsétek inkább a szocialisták sorait, mert akkor az új kormányban a ,balközép’ politikáját folytatja, megerősödhetik a szocialista befolyás .. .’5 Togliatti nyilatkozata Egyelőre még elodázhatják a polgári politikusok, a nagytőke és a klerikális reakció követeléseinek megfelelően, a kommunisták kizárását a kormányzásból. Pedig Togliatti, emlékezetes Unitá-beli nyilatkozatában leszögezte: a kommunisták mögött felsorakozó népi erőket be kell kapcsolni egy baloldali kormány- többség soraiba. Ám nyilvánvaló, hogy az olaszországi politikai, gazdasági és társadalmi reformok, amelyek égetően szükségesek a demokrácia megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek megjavítása céljából, csak úgy valósulhatnak meg, ahogyan azokat az olasz kommunisták körvonalazták programjukban. Bebizonyosodott, hogy az eddigihez hasonló „bal közép” kormányzás még csak félmegoldást jelentő változtatásokra, toldozás-foldozásra képes. Mélyreható reformok nélkül pedig tovább nő Olaszországban a politikai, a gazdasági, a társadalmi feszültség. Ha minden úgy menne tovább, mint az elmúlt években, a következő választások a kommunisták további térhódítását, a mai kormányzó pártok újabb vereségét hozná. Vagy, amitől az olasz reakció még jobban tart. (s az 1960. júliusi noliti- kai tüntetések, utcai harcok,: az idei télen volt paraszti megmozdulások láttán jogos is a félelme) — bekövetkezhet egy politikai, társadalmi értelemben vett robbanás is... (Vége) Olaszországi változások II. PÁLFY JÓZSEF JEGYZETEI
