Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

4 MIFC.tr I 1P63. MÄJTTS 24, PÉNTEK P P AZ ELET NEVEKEN E zerkilencszáztizennégyet írtunk. „Szerbiának közepéig meg sem állunk, Trónörökösünkért véres bosszút állunk..." — zengett az utcán és kato­navonatok végtelen hosszú kocsisoraiban. A lelkesedés határtalan. Megbűvölve ordí­tottam én is, ahogyan_ tizen­hat éves torkomon kifért: Él­jen a háború! Milyen türel­metlenül vártam, hogy tizen­nyolc éves legyek, s én is részt vegyek majd a nagy „le­számolásban”. Végre eljött 1916. Sorozzák a tizennyolc éveseket! Vézna, fejletlen testtel álltam a bi­zottság előtt sorköteles. tár­saimmal, nem gondolva arra, hogy talán alkalmatlaft le­szek. Előttem egy volt iskola- társam állott a sorozó bizott­ság előtt. — Alkalmas! — hangzott a szó. Én következ­tem. Hosszasan nézegetett a sorozó tiszt, míg végre diktál­ta: — Alkalmatlan! Szívemet a torkomban éreztem, fejemet elöntötte a forróság. — Kato­na akarok lenni — szóltam. — Alkalmas! — helyesbített a tiszt. Ezzel sorsom eldőlt. Ti­zennyolc éves fejjel, vézna testtel még 1916 májusában bevonultam, s még abban az évben kivittek Bukovinába. Majd Szentendrére, a géppus­kásokhoz osztottak be. Itt véz­na testem az éhezéstől — na­ponta üres káposztaleves — méginkább leromlott, lelkese­désem, mint télen a hőmérő, 0 fok alá szállott. Éhes gyomor­ral mér nem kívántam sem­miféle bosszút, A kínos éhezés végre arra kényszerített, hogy „meglógjak”, ami abban az időben már általánosan elter­jedt szokássá vált. Két hetet töltöttem otthon, utána jólla­kotton jelenkeztem századom­nál. — Holnap kihallgatásra jelentkezz! — szólt a parancs. Másnap a kihallgatásnál je­lentenem kellett, hogy két he­tet „lógtam”. A büntetésem két pofon és azonnali harctér­re küldés volt. Később az ölasz frontra vittek, a piavei csata kellős közepébe. Meg­gyilkolt trónörökösünkért már régen nem kívántam „bosszút állni”. Most is kezemben tar­tom azt a tábori levelezőla­pot, melyet a piavei csata | előtt írtam haza. Betűzöm az elmosódott írást: Feladó: Sz. Gy. 6. népfölkelő gy. ezr. 1. I géppuskás század, tábori posta j 523. „Tudatom, hogy egószsé- \ ges vagyok, mit viszont nek­tek is kívánok. Írjatok. Gyu­la.!’ jtt is sokat éheztünk, na­pi dörge-mürze (szárított zöldség) volt a menü. Megen­ni nem lehetett, mert homok­kal volt telítve. Még élnek kortórsaim, akik bizonyítani .tudják — egyedüli ennivalónk a sárga, pattogatott kukorica volt — ettől meg vérhast kap­tunk — no meg naponta ne­gyed kukoricakenyér vagy ká- i sa. Í gy virradt ránk a piavei csata napja. A folyó partján voltak állásaink, tü­zérségünk pergőtüzet zúdított az ellenségre. Szakaszommal egy fedezéket ültünk körül, mikor odaátról is megérkezett a „csomag”. Egy gránát vágott közénk, az eredmény egy ha­lott, két sebesült. Az ellenség pergőtüze közben megindul­tunk a megáradt folyón ót, híd hiányában huszan-har- mincan egymás kezét fogva, hogy ne sodorjon el az ár, de az emberlánc végéről egyre- egyre tűnik el egy-egy ember. Van, aki könnyebb gázlót ke­i rés, de a zászlóaljparancsnok kiáltása hallatszik. — Csak I erre-erre gyertek, mindegy, j hogy ma vagy holnap dögö'l- ] tök meg! Végre átjutunk a fo- j lyón, pokoli pergőtűz fogad, j Szitás János bajtársamat lá- I tóm az árterület vizében. Ká- | cagva, énekelve csapkodja ke­zével a vizet: megörült. Az el- I lenség kiürített állásaihoz érünk. A nyakig érő fedezék­ben vonulunk oldalt, libasor­ban. Előttem kúszó társam fejlövést kap, dum-dum go­lyótól ... M ár nem emlékszem, hány napig voltunk a folyó túlsó oldalán, de visszavonu­láskor pergőtűzben, a folyón át kifeszített egy szál kötélben kapaszkodva értük el az in­nenső partot. Visszavonul­tunk. A folytatást már nem tudom, mert az olasz Udine- ben tértem újra eszméletre, mivel megkaptam az akkor dühöngő spanyolnáthát és 40 fokos lázzal szállították el a frontról. Azóta még ennél is pusztí- tóbb háborút szenvedett el az emberiség. Fegyvertelenné j kell tenni a világot, hogy az élet megamaradhasson. Szűcs Gyula Monor, Toldi u. 18. Rendelkezés a tanköteles karba lépők kötelező orvosi vizsgálatáról Az illetékes oktatási szervek a közelmúltban szabályozták a tanköteles, korba lépő fiata­lok kötelező orvosi vizsgálatát és a tanköteles kor előtti fel­vételt. Az intézkedés ki­mondja, hogy a szülők kötele­sek minden olyan gyermeket beíratni az általános iskola el­ső osztályába, aki hatodik életévét szeptember 1-ig be­töltötte, illetve betölti. A be- iratásoíkra a tanévzárást kö­vető két munkanapon kerül sor. ---­A beiratás előtt a szülők kötelesek gyermeküket or­vosi vizsgálatra vinni. A vizs­gálat általános jellegű és csak a szükséghez mérten ter­jed kJ szakorvosi vizsgálatra. Azokban az iskolákban, ahol iskolaorvos működik, az ő, másutt az illetékes körzeti or­vos feladata a vizsgálatok el­végzése és az erről szóló iga­zolás kiadása. Az előírt orvosi vizsgálat eredményétől függetlenül is kötelesek a szülők gyermekü­ket az iskolába beíratni. Az intézkedés kimondja, hogy az iskolaigazgatók enge­délyezhetik a testi és szellemi fejlettség szempontjából al­kalmas gyermekek felvételét az általános iskola első osztá­lyába akkor is, ha a gyermek hatodik életévét a tanév első hónapjában — tehát szep­temberben — tölti be, s a fölvételt családi körülmények (a szülők magas életkora, s"tb.) indokolják és az iskolai hely biztosított. LOS ANGELES—MOSZKVA: 1 ÓRA 5 PERC Egy óra 5 perc alatt teszi majd meg a Los Angeles— Moszkva utat az a tervek sze­rint 1990-ben már utasokat szállító hiperhanggyorsaságú rakétával a magasba röpített repülőgép, amelynek tervét Leston Faneuf, a Bell Aircraft Corporation mérnöke készített el. Ahhoz, hogy egy óránál alig hosszabb idő alatt ezt az utat, amelyet most a leggyor­sabb járatú lökhajtásos gép 14 óra 17 perces rekordidőben tesz meg, óránként 24 000 ki­lométeres sebességgel kell szállnia. A mérnök szerint a hiperhang-gyorsaságú gép tulajdonképpen két gépből áll majd. Kettejük összsúlya 375 tonna lesz, vagyis duplája a most legnagyobbnak számító­dó bombázógépnek. Az egyik gép a hordozógép, amelynek az a feladata, hogy a kellő ma­gasságban megadja a hátán le­vő síneken álló másik gépnek a kezdeti sebességet. Szerepe tehát ugyanaz, ■ mint az inter­kontinentális rakéták első fo­kozatának. A gép huszonhét méter hosszúságú lesz. Csúcsá­ban két pilóta ül, egy elektro­nikus számológép mögött, amely megadja az indulás, re­pülés és leszállás manőverei­hez szükséges adatokat. A gép ,,vakon” száll majd, mert a repülés okozta 1400 fokig is fokozódó hőség elől a gép kvarcablakait vastag titánérc- lemezek takarják el. A gép törzsében harminc Utas számára rendeznek be fekvőhelyül is felhasználható üléseket. Az indulásról fény­jelzésekkel értesítik majd őket. Közel kétkilométeres ki­futópályán való száguldás után emelkedik, 15 fokos szögben fel a földről. Nagy körökben száll mind magasabbra, s az­után nekivág a Csendes-óceán feletti űrbe. Egyre fokozódó gyorsasággal, harminchatezer kilométer magasságba jutnak, amikor bekapcsolják a gyújtás második fokozatát. Megindul a rakétamotor és elindítja a hordozógép sínéiről az utaso­kat szállító gépet, amely most már a sztratoszférában igyek­szik Moszkva felé. Amíg a hordozógép visszaindul Los Angeles felé, a másik gép gyorsasága óránként 27 750 kilométerre fokozódik. Bár a gép külső felülete izzásba kezd a súrlódás okozta hőségtől, az utasok mit sem éreznek be­lőle, mert a beépített légkon­dicionáló gondoskodik a kel­lemes hőmérsékletről. Nyolcvan kilométer magasságban száguld tovább a gép, s ami­kor a világűr közelébe ér, a külső felületek is lehűlnek, s azután, bár még egy órája sincsenek a levegőben, köze- lednejc a célhoz. A sűrűbb lég- rétegek, amelyekre leeresz­kednek, lefékezik a száguldást, s amikor a gyorsaság már 1000 kilométerre csökkent, a sikló­repüléssel lefelé menő gép egyik segédmotorját bekap­csolják. hogy a leszállásnál szükséges manőverezést elvé­gezhessék. A moszkvai repülő­tér felé érkezve, körözésbe kezd a gép, gyorsasága most már óránkénti 370 kilométer­nek felel meg. További percek kellenek, amíg annyira lelas­sul a haladása, hogy a kifutó­pályán roboghasson néhány kilométert. így képzeli el az utat a ter­vezőmérnök. Első hallásra fan­tasztikusnak tűnik az elképze­lés. De nem lehetetlen. A szak­értők utalnak arra, hogy húsz évvel az első lökhajtásos kí­sérleti gép felszállása után, most már az utasszállítást jó­részt ilyen gépeken végzik. Az űrhajózás egyik leghíresebb szakértője, dr. Walter Dorn­berger szerint két-három év­tized múlva már csak rakéta­hajtotta gépek fogják a nem­zetközi utasforgalmat lebonyo­lítani. A hosszabb távokat persze a világűrön keresztül. N. J. EGYÜTT, KÖZÖSEN AZOK A HATÁSOK. amelyek a családon belül, időben is el­sőként érik a gyermeket, lé­nyegében egész életére meg­szabják elsősorban érzelmi és erkölcsi vonásait. Az első 6—7 esztendőben úgyszólván telje­sen a szülő felelős azért, hogy a gyermeket milyen benyo­mások érik és gondolkodtatják el. Így van ez mindaddig, amíg az iskola nem osztozik a szü­lőkkel a nevelésben, vállalva az alapvető értelmi készségek és ismeretek kialakítását. Még később, felzárkózva az iskola mellé, a társadalom egésze, a külvilágból érkező számtalan behatás és tapasztalat is mind jobban és jobban beleszól a gyermek további, már világ­nézete . kialakulásának nevez­hető fejlődésébe. A hárem tényező — a szü­lők, az iskola, és a társadalom — közül mindig is legszüksé­gesebb a szülői ház nevelése. Miért? Az iskolai nevelés szakemberek, kezében van, tu­dományos kutatás, tárgya és állandó téma konferenciákon, ankétokon. A társadalom, a külvilág minden irányából ér­kező nevelő hatások minősé­gén pedig — például a társa­dalom kulturális színvonalá­nak emelésén, vagy olyan probléma megoldásán is, mint a gyermek védelme az alko­hol káros hatásával szemben — az állam munkálkodik számtalan, intézkedésével. Az otthoni nevelés viszont sok­szor a szülő spontán, ösztönös megnyilvánulása csupán és nem szilárd, következetes el­vekre épült tevékenység» Eh­hez kell tehát a legtöbb ta­nács. A legtöbb? Talán csak egy: a szülő szereti gyermekét, a gyermek megérti a szüleit, s kettejüknek ez a magatartása nem képzelhető el felcserélve. A tétel igazságát mindenki belátja, ha őszintén elgondol- kozik^rajtar " Mi következik ebbői? Az, hogy nem helyes, ha a szülő egyszerűen hagyja, nőjjék a gyerek, mint vadon a cserje. Az olyan liberális felfogás, hogy „belőlem is ember lett, pedig velem sem törődött sen­ki”, meg hogy „majd megne­veli az élet” — a nemtörődöm­séggel, a dolog könnyebb ol­dalát választó kényelmesség­gel határos, és nincs benne ál­dozatvállalás. Gyermeket pe­dig nem lehet nevelni úgy, hogy a szülő áldozatot ne hoz­zon. De van másik rossz is, a másik véglet, amikor a gyer­mek minden lépését megszab­juk, mindenbe beleszólunk, amit csinál. Terrorizáljuk a féltéssel. Így semmi önállóság nem alakul ki benne, és lehet, hogy az első alkalommal, amint kikerül a szülői „pa­rancsuralom” alól, kipróbálja — visszahatásként — mindan­nak az ellenkezőjét, amire dresszíroztuk. A harmadik rossz módszer a prédikálva ne­velés, vagyis amikor folytono­san leckéztetjük a gyermeket. Az a nevelésfajta pedig, ami­kor a gyermek csak utólag, a szidásból, verésből tudja meg, hogy ahelyett, amit tett, va­lami más kellett volna ten­nie, számtalan keserűséget és csalódást okoz. Ml HÁT A HELYES ÚT?^, hogy a magatartásunkkal adunk példát. A gyermek semmi olyat ne lásson a szüleinél, aminek az ellenkezőjét han­goztatjuk előtte. Tőlünk lássa a családban a kölcsönös segít­séget, a többiekért vállalt ál­dozatot. a közösségért végzett munkát. Előre kell eligazítani a házi szokásokat (beleértve a család­tagok egymás iránt tanúsított kölcsönös tiszteletét), a gyer­mek életrendjét (az étkezési időktől a kis zsebpénzecske beosztásig), hogy azokba a gyermek következetesen bele­szokhasson, így'aztán nem lesz alkalma olyasféle kisiklások­hoz, amelyeket egyes szülők nem megelőzni, hanem csak megtorolni tudnak. A meg­szokott életrenden kívül eső alkalmakat, amelyekből — a gyermek gyámoltalansága folytán — hibák származhat­nak, a szülő előre megbeszéli a gyermekkel. így szoktatjuk előrelátó tervszerűséghez az életben. Nem hagyhatunk mindent a gyermekre, de alkalmat kell adjunk neki arra, hogy „a ma­ga kárán taanulhasson”. Mi­ért? Mert folytonosan nem le­hetünk vele, tehát gondol­nunk kell arra, hogy képes legyen a külvilágból, a társa­dalomból kapott hatásokra he­lyesen reagálni. Ezzel elindít­juk őt a megismerés klasszi­kus útján: hagyjuk, hogy ta­pasztaljon, tanulja megfigyel­ni azt, amit lát, azután vonja le belőle a tanulságot, végül aszerint éljen tovább, amit el­lesett az életből. A SZÜLÖK a nevelés művészei lehetnek, ha, egyszerűen, okos szeretettel gondoskodnak a gyermekről. A gyermek ilyen vagy olyan fokon, de mindig értelmesen reagál a szülői gon­doskodásra. Ez a dialektiku­sán kibontakozó folyamat ala­kítja jelleme erkölcsi és érzel­mi vonásait, de megalapozza gondolkodásának és világné­zetének jövő alakulását is. — Ajándékhangversenyt adott a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkó- zenekara Magdeburgban és Lipcsében, olyan üzemeik dolgozóinak, akik patroná- lást vállaltak a váci DCM építése felett. Júniusban mutatják be a megyében a Már késő című új szovjet filmdrámát KULTURÁLIS HÍRADÓ Szocialista szerződés A nagykátai járási Bartók Béla Művelődési Ház és a bu­dapesti József Attila Művelő­dési Ház vezetősége szocialista szerződést kötött a falu és a város szorosabb kapcsolatának megteremtése, egymás kultú­rájának megismerése érdeké­ben. Első alkalommal a nagy- kátaiak látogatnak el Buda­pestre. Szombaton, május 25- én este hétórai kezdettel a Tá- ! piómenti Népi Együttes ad egész estét betöltő műsort a József Attila Művelődési Ház­ban. Amatőr filmstúdió Amatőr filmstúdió kezdte meg működését a váci Ma­dách Imre Művelődési Ház­ban. A filmstúdió tagjai lehet- 1 nek mindazok, akik érdeklőd­nek a filmrendezés, a film­operatőri munka, a filmdra­maturgia, a forgatókönyvírás és a filmtechnika iránt. * Író—olvasó találkozók Május 25-én, szombaton Tá- piószentmártonban kerül sor az ünnepi könyvhét Pest me­gyei megnyitójára. A megnyi­tó ünnepség alkalmával Bá­rány Tamás találkozik majd olvasóival. További író-olvasó találkozókra kerül sor a kö­vetkező helyeken: május 28 Túra — Bárány Tamás, Va- tya-puszta — Szinnyci Júlia, j május 29 Csobánka — Sziny- I nyei Júlia, május 30 Nagykő­rös — Bihari Klára, Csepeli Szabó Béla, május 31 Gödöllő — Ignácz Rózsa, Monor — Berkesi András. A TIT me­gyei szervezete több irodalmi estet rendez az ünnepi könyv­hét alatt. Május 25-én Sziget-, újfalun és Cegléden a Cifra­kerti Állami Gazdaságban, május 26-án Ócsán, május 30- án Nagymaroson és Tápiósze- le-Klára-telepen, május 31-én pedig Érd-EIvira majorban. Ünnepi hangverseny Ünnepi hangversenyt ren­deznek Nagykőrösön szomba­ton este 7 órakor az Arany János Művelődési Házban a helyi iparos dalkör fennállá­sának 80. jubileuma allcalmá- ból. Az ünnepi hangverseny műsorában közreműködik a siófoki férfikar, a szentesi ve­gyeskar, a csongrádi vegyes­kar, a makói vegyeskar, a nagykőrösi iparos dalkör és a helyi konzervgyár vegyeskara. Aranyjelvényesek találkozója Május 26-án délután négy órakor a bagi Dózsa György Művelődési Házban kerül sor az aszódi járás kulturális szémléjén aranyjelvénnyel ki­tüntetett művészeti csoportok és szólisták díszbemutatójára. Erkel diákünnepségek Erkel diákönnepségek kez­dődtek tegnap Gyulán. A négynapos találkozón hat me­gye középiskolás művészeti csoportjai és szólistái szere­pelnek. A találkozón a Pest megyei fiatalok is részt vesz­nek. Az ócsai Bolyai János Gimnázium népi táncosai a Vasárnap délután című tánc­játékkal szerepelnek. A tánc­zenekarokat a szentendrei Mó­ricz Zsigmond Gimnázium ze­nészei képviselik. A megye irodalmi színpadjai közül ket­tő. a nagykőrösi Arany János Gimnázium és a gödöllői Tö­rök Ignác Gimnázium együt­tese vendégszerepei Gyulán. Az énekeseket a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium női kara képviseli és ugyan­csak ennek a gimnáziumnak a tanulója a társastáncverseny két részvevője: Kalocser Mag­da és Golub Iván. Május 25- én a nagyszabású gálaesten hat megye egyesített kórusait Makiári József, a váci Vox Humana karnagya vezényli. A PILIS KIÁLLÍTÁS REKORDFORGALMA Közel négy hétig állt az ér­deklődők rendelkezésére a szentendrei FerSnczy Károly Múzeum helyiségeiben rende­zett Pilis kiállítás, amely a vadregényes vidék történel­mi, népjmjzi és természeti anyagát mutatta be. A kiállí­tás iránt meglepően nagy volt az érdeklődés, látogatóinak száma meghaladta a hétezret, ami a szentendrei múzeumban rendezett kiállítások sorában rekordot jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents