Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1963. MÁJUS 19, VASÁRNAP riwrr élCClE» iJCu-lnD TEMPEFŐI BEMUTATÓ A JÓKAI SZÍNHÁZBAN f ALKOTÓMŰHELY i CZÓBEL BÉLA Az előadás szünetében is­merős fiatalemberrel találkoz­tam. Néhány évvel ezelőtt egy külföldi társasutazáson akad­tam vele össze. Nem láttam azóta, de emlékezetemben úgy élt, mint korunk fiatalságának egyik rendkívül rokonszenves képviselője: értelmes, olvasott gyerek, szenvedélyes színház- és mozilátogató. Őszinte öröm­mel ismertük föl és üdvözöl­tük egymást. Annak örültem leginkább, hogy régi kedven­cem, Csokonai Vitéz Mihály hozott most össze bennünket. — Hogy tetszik? — tettem föl a szokványos kérdést. — Sehogy — válaszolta kur­tán. — Elég is volt belőle. Idegen. Nekem semmit sem mond. Nem ismerem Csoko­nait. A korát sem, a problé­máit sem. Megyek a Híradó moziba. Már el is viharzott. Leforrázva bámultam utá­na. Nem tudnám pontosan okát adni, miért, de azt vár­tam tőle, hogy sablonos kér­désemre a magam meghatott­ságát és lelkesedését hallom vissza. Hiszen — számomra — ünnepi és izgalmas élményt jelentett a Jókai Színház be­mutatója, a Tempefői. Csoko­nainak, legnagyobb és legmo­dernebb lírikusaink, Petőfi, Ady, Juhász Gyula, József At­SZINEK nagy nyilvánosság elé az egyik párizsi képzőművészeti szalonban, olyan művészek alkotásainak társaságaiban, mint Matisse, Vlaminck, De­rain, Braque és Dufy. Első önálló kiállítása 1907-ben, huszonnégy éves koráiban, ugyancsak Párizsban nyílt Május 20-án Szentendrén mutatják be a Kulcs a szerelem­hez című csehszlovák filmvígjátékot \\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ — Nekem, a francia mű­vészet, a francia festők ba­rátsága, társasága és tanítása nagyon sokat jelenített és je­lent ma is ... — összegezi a franciaországi évek tanulsá­gát a mester a szentendrei kent csöndjében. — Érthető tehát, ha Párizs nekem ma is második otthonom. Már hosszú esztendők óta ké­ső ősztől kora tavaszig Pá­rizsiban dolgozom. De a ta­vasz, a nyár, az őszelő min­dig Szentendréé. Franciaor­szágban Párizst szeretem. A francia tájat már nem ér­zem a magaménak. Annál in­kább Szentendrét. — Több minit húsz éve élünk ebben a csodálatosan szép városkában — egészíti ki a megkezdett gondolatot a művészfeleség, Modok Má­ria. — Minden idefűz ben­nünket ehhez a kivételesen szép vidékhez, amely sok­színűségével és val akaratlanul inspirálja az itt embert. A mester bizonyít: — A párizsi hónapok alatt általában hat-hét kép szüle­tik. Az igazi „munkahely” Szentendre. Képeim java, évente húsz-huszonöt, itt fo­galmazódig meg a vászna­kon. MÁSFÉL HÓNAPJA gazdagságá- is alkotásra élő müvész­között Hői­Nyugat-Németországban Wolfgang Staudte rendezésében készül a Koldusopera filmváltozata. Képünkön a rendező utasítást ad Adeline Wagnernek, a film egyik női fősze­replőjének érkeztek ha­za Párizsból, Ez nem nagy idő. Fenn, a villaház mű­termében, mégis hét elkez­dett mű vár befejezésre. — Talán furcsán hangzik — magyarázza a mester — de az a módszerem, hogy egy­szerre több képen dolgozom. Ha belefáradtam az egyikbe, pihentetem a képet, s foly­tatom a másikat. Hogy mi a titka ennek? Minden (kép más világ, más hangulat* más meglátás és más elkép­zelés. Ez számomra állandó alkotó feszültséget teremt, ami, véleményem szerint, el­engedhetetlen a művészem­ber számára. XXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'y 5 Falun is kezd már terjedni a pap nélküli névadás. Hangjában lehangoltság. Talán valamiféle kis bosszú­ság is kiérződik, hogy hát hálátlanok a mai emberek ... Ö jól szolgálja a gyülekeze­tét, de nem ér az semmit. Búsan csak magának él, mint egy remete. Teszi a dolgát, közben a falu fejlődik, le­hagyja lelkipásztorát. Temp­lomba még el-eljárnak, főleg az asszonyok, leányok, a fér­fiak már ritkábban. Azok in­kább mennek a népfront­klubba, a művelődési otthon­ba és a tsz-irodába ... — így vagyunk kérem, ki­csi és szegény az eklézsia — mondja rezignáltam. Szeme révetegen a faliórára tekint, régi, kakukkos óra, üvegka­litkában. A kolompok élette­lenül csüngenek. Megállt az idő. A mutatók nem mozog­nak, mintha a lelkészlakban is egyhelyben topogna az élet. A lelkésznek ismeretlen az. ami a templomkerten, a pa­rókia falán túl történik. — Sokan vagyunk. Ebben a kis községben négy egyház működik. A legnagyobb a re­formátus. A többi görög kato­likus, római katolikus és evangélikus. A különböző fe­lekezetiek között nincs szoro­sabb kapcsolat, mindegyik éli a maga életét. — Kétezer lélekre négy templom, négy egyház nem sok? — Sok, sok. így alakult ki. Az „őslakosok” a reformátu­sok. Az evangélikusok szlovák származásúak. A ßölcsey- család telepítette ide őket. A katolikusok pedig cselédek voltak. Régen sokat veszeked­tek, ma már azonban eltűnő­ben van a felekezeti villon­gás. A termelőszövetkezet összehozza őket. Ennyit tud a termelőszövet­kezetről. Nem is igen érdek­lődik a dolgok iránt. Csak a „hivatásának”, a családnak él. Azt tartja: szolgálni kell az egyházat. A gyerekek már más pályára készülnek. A nagyobbik mérnök szeretne lenni, a kisebbikben még nem alakult ki az elhatározás. Ügy látszik, megszakad a családi hagyomány. Mert a B.-család régi, papi família. A nagyapa is itt volt pap, s a nagybácsi után most ő kop­tatja a papi palástot. Hirtelen elhallgat... Ma­gába mélyed. Feleségére néz és úgy tesz, mint aki talán olyat is mondott, amiről hall­gatni kellett volna. Hallgattunk és a naftali- nos csendben a két gyermek vidám kacaja, ablak alatti futkározása hoz derűt. — Újságot olvas? — próbá­lom felvenni a megszakadt beszéd fonalát. — Nem, már régen nem. — Könyvéket? — Télen, ritkán. — Moziba jár? — Nem, csak rádiózok, meg zongorázok és készülök a pré­dikációkra. Meg aztán mindig akad valami dolog a ház kö­rül. Hiába, manapság még az öregek se nagyon tisztelik a tiszteletesüket... Már másodszor panaszko­dik a híveire. Nem bántóan, nem is mérgelődve, csak úgy, csöndesen ... Ez a "gondolat, láthatóan sokat foglalkoztat­ja. Nem érti a változást. Gyü­lekezetének tagjai az új élet felé fordultak, s bizony a tisz- teletes úr elmaradt mögöt­tük ... Valahogyan megállt az idő kereke. Alig szól, amikor a mai dol­gokról esik szó. Csaik akkor csillan a szeme, amikor a fia­talsága kerül szóba. — Az volt a szép idő! Ak­kor még nagyobb volt a gyü­lekezet, különösen az Alföl­dén, Szegedtől Debrecenig jártam legációba . ..' Minde­nütt szerették, tisztelték a papot. Most mindenki éli a maga életét... Még ebédre se hívnak meg. Bezzeg, ak­kor még vetélkedtek is ér­tem ... i Elrévedezik ... Ábránd, if­júság, hova lettél? Még érződik a teológiai műveltsége, de már akado­zik, amikor a mai dolgokról beszélgetünk, a mezőgazdasá­gi új eljárásokról, a termelő- szövetkezetek eredményeiről... A mai irodalomról, a képző- művészetről még kevesebbet tud. Külsőleg is egyre jobban hasonlít egy régi középpa­Akt vázával Nézem a késizülő műveiket, Intériuer, Rembrandt portré­tanulmány, Csendélet... A formák nem pontosan kö­rülírtak, a színek áttörik, erő­szakosan elnyomják és he­vítik egymást, és valami halik bensőség árad a szem­lélő felé. Ebben az esztendőben ün­nepli nyolcvanadik születése napját. Fiatalnak vallja ma­gát, de a kimondott önvallo­másnál is beszédesebben árul­kodik erről gazdag művé­szete. Prukner Pál AÍ7X1--lö IIV.VXX.Wti l andiában élt, majd Berlin­ben telepedett le néhány esz­tendőre. 1924-ben jött haza s él azóta is itt, közöttünk. Eddig összesen tizenkilenc imálló kiállítást rendezett, ötöt Budapesten, ‘ heteit Pá­rizsban', hármat Bérűimben» egyet-egyet pedig New York­ban, Chicagóban, Velencé­ben és Genovában. Ahhoz, hogy művészetét megérthessük, ennyit fettét­3 J A kert fölött az orgona illa- 3 ta az akác illatával keveredik. 3 Ez adja a csöndes szemtend­3 rei villaház ihlető keretét. * 3 Színek. A vásznon tom- 3 pábbak, elmosódottabbak, 3 mégis szuggesztívek és eleven 3 hatásúak. Érthető. Az ábrá- 3 aolt természeti képben benne 3 él az ember. Az alkotó. Aki í a tájban, a fákban, a házak- 3 ban és az utcákban már nem- í csak látja, amit felfog szeme 3 — hozzáadja azt is, ami a 3 szemlélődés közben benne ^ megfogan. 3 A látott kép így válik 3 műalkotássá a Kossuth-díjas 3 mester, Czóbel Béla ecsetje 3 nyomán. I AZ ÉLETÚT '/ —.............— 3 ami mögötte van» 3 hosszú és hihetetlenül gaz- 3 dag. A hat évtized mun- 3 kajáit egy napilap hasábjain 3 összefogná, kizárólag csak 5 távirati stílusban lehet. 4 Münchenben kezdte tanul- í mányait. Párizsiba 1904-ben 3 érkezett először. Képei egy 3 esztendővel később kerültek a raszthoz, mint egy főiskolát végzett lelkészhez. Elnézem, ahogyan itt ül, kopottas nad­rágjában, gumicsizmájában, borostás arcával, olyan, mint a többi parasztember. Szűk lett és kicsi az a vi­lág, ami beszorult a parókia falai közé. Érzi ezt B. Mi­hály is, de ő már nem fordít a sorsán. Kifogytunk a szóból. Még kedveskedik, marasztal, de ez már csak olyan udvariasko- dásféle. Olyan, ami az itteni bútorokhoz illik, meg a paró­kiához, hiszen megszokták, hogy ebben a szobában min­denkihez kedvesek. Mégis el­búcsúzunk. Kijövök a napfényre, amely szétterül a kis falu fő­utcáján. S ahogy megcsap a fény, érzem, hogy a lelkész felett eljárt az idő. A falu lakói a kultúra, a technika felé fordítják arcukat, s nem a parókiától, hanem a ter­melőszövetkezettől, a gépállo­mástól, a kultúrotthontól vár­ják sorsuk jobbra fordulását. Vontató dübörög el a mű­úton, amely keresztül szeli a községet; villanyszerelők ja­vítják a trafóállomást, a köz­ségi orvos éppen most fordul be a főútra búzazöld Moszk­vics kocsiján. A sarkon egy fiatal tanító beszélget a tsz- parasztokkal. A művelődési ház falán pedig a Petőfi Szín­pad műsorára hívogat egy plakát... Gáli Sándor 3 lenül tudni kell a sokszínű 3 életűiről, hiszen a kettő / egymástól elválaszthatatlan. 3 Jóllehet, a franciaországi 'r évek, az ott látottak és ta- 3 nultak nagy hatással voltak 3 művészetére, mégis messzire \ elkanyarodott , Matisse és \ Braque látás- és kifejezés- \ világától. Ahogy Kassák 3 Lajos írja róla: „Színvilága, '• formaalakítása merőben más, mint a franciák. Hiányzik belőle a lebegő könnyedség, legszélsőségesebb kilengései- 5 ben is megmarad vaskosnak, komornak és anyagszerűnek.” tíla megvallott és vállalt szel- í lemi ősének ez a fiatalkori és{ be sem f ejezett vígjáték-kísér- \ lete, amely olyan eleven erő-; vei, megkapó naivitással és] mégis a kivételles tehetség\ annyi sok jelével idézi föl a; magyar szó és írás, a magyar költészet hőskorának keserű­édes hangulatát. Valami hiba lehet itt a kré­ta körül, amiért ennek a mai fiatalembernek, aki bizonyo­san megnéz minden valamire­való filmújdonságot és való­színűleg remekül twistéi, Cso­konai semmitmondó idegen. Szava körülbelül úgy hat, mintha egy mai angol fiatal- ,t ember hasonlót mondana, \ mondjuk Shakespeare-ről, egy í francia Villonról, vagy egy / orosz Puskinról. Sehogysem ; ment a fejembe, hogyan érez- 3 heti idegennek azt a költőt, 3 akinek jó néhány verse örökké 3 mai marad, a legmaibbak mel- 3 lett is, hiszen az örökember \ fájdalma, magányossága, re- 3 ménye zokog föl benne. Va- 3 laki itt súlyos mulasztást kö- 3 vetett el, hogy enrtek a derék 3 fiúnak a leikétől idegen ma- 3 radhatott a Csokonai-élmény. 3 Lehet, hogy az iskola vagy a j tanító. Lehet, hogy az élet. \ Talán a hiba bennem van. 3 Az én szememben, az én lá- 3 fásomban, amiért számomra a 1 Tempeföi desztillált művészi 3 gyönyörűséget jelentett, és — 3 amint az előadás utolsó ak- ; kordjai után körüikémleltem I a zsúfolt nézőtéren —, a szín­padra tapadó szemekben is ! mintha a magam megillető- ] döttségét láttam volna. í Az ifjú Csokonai Vitéz Mi-: i hály színpadi kísérletét Bene- ; d.ek András dolgozta át a mai \ színpad számára. Munkája > tiszteletreméltó, főleg azért, : mert mélységes áhítattal gaz­dálkodott a nemes anyaggal. A hézagokat mindenütt Cso- ; konaival töltötte ki, Lilla-da- . lókkal, a költő művészeti és \ politikai hitvallásaival. És a : koronát a produkcióra Csoko- ! nai egyik legszebb versének, a Keményhez című örökkévaló­an szép költeményének bele- szövésével tette föl. ! 3 Az együttes tagjai szívvel- lélekkel éltek a Csokonai-kor- 3 szak levegőjében. A Csokonai- 3 Tempefőit alakitó Keres Emil- | lel egyformán magas művészi 3 színvonalon vettek részt vala- 3 mennyien a játékban. A jól- 3 sikerült, hangulatos és stílsze- 3 rű rendezésért Kazimir Ká- | rolyt és Gosztonyi Jánost ille- í ti dicséret, a díszletek Rajkai í György ízléséről tanúskod- 3 nak. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents