Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
™&CMm 1963. MÁJUS 19, VASÁRNAP Éj bemutatók A Pest megyei Petőfi Szín- 2 pad mindkét együttese még Í nagy sikerrel játssza a Bo- | szorkányok pedig nincsenek 2 című történelmi színművét és y Í a Szabin nők elrablása című | zenés bohózatot, de az elmúlt Í héten megkezdődtek már a ^ soron következő két bemutató ^ olv.asópróbái. ^ Ezúttal mindkét darab köny- | nyebb. nyári szórakozást igér, 2 A prózai együttes Gyárfás y £ Miklós: Férfiaknak tilos című $ vígjátékát mutatja be. A da- Í rab főbb szerepeit Csornai ^ Irén, Galambos Gabi, Kollár £ Lívia, Tóth Ha, Végh József ^ és Vörös Tibor játssza. Ren- $ dező: Udvaros Béla, a kecske- 2 méti Katona József Színház y ^ rendezője. A Gülbaba című Í operett főbb szerepeit Antal ^ Ila. Sárost Mid, Táncsics Má- ^ ria, Balogh Győző, Bihari ‘ Zoltán, Hídvégi Lajos, Sági Géza, Tóvári Pál játssza. Rendező: Földeák Róbert. A bemutatókra június 21-én kerül sor. Espresso Ma egész más a szerelem Úgy írásban, mint szóban, Nem kinn a ligeti pádon, Hanem az espressóban. Az espresso szűk és zajos, A sóhaj itt nem hallszik, Két cigaretta füstölög És a szív nem ül lagzit. Férfi és nő ül nyugodtan, Csókokkal nem koccintva, A kávé dupla, rajta hab, De a szerelem szimpla. Szobafestés közben Ha ünneplőbe öltözöl, vakard le piszkod, foltjaid, tömj el nagy és kis ráncokat, tüntesd el pörsenéseid. Szappannal mindent jól lemoss, mit csak lehet, magadra önts, hogy vesszen régi, rossz szagod és új, friss illatod legyen. S figyelgesd innen onnan is, hol van még szeplő és hiány. S mikor már pőrén rendbe vagy, vedd föl csak ünneplő ruhád. Ö kormos, törtfalú szobám, most én is így teszek veled. Most majd még csúfosabb leszel, mint voltál eddig bármikor. De végül is, ha rád adom fényes ünneplő köntösöd, aki belép, kővé mered megújult mintáid között. kert. sok a baromfi, a méhészettel is rengeteget bajlódik, nem gondolták, hogy vendég érkezik, egy kicsit széjjel vannak, de azért szívesen lát- torony nak. A méhészet jól fizet. Szeretné szaporítani ötven családra. Az már jelentős állomány, annyival érdemes bajlódni. De hát nyilván ném azért jöttem — mondja, s kérdezi: — Mire kiváncsi? — Mi újság a faluban? — Sok az eső. — A parasztok hogyan élnek? — Élnek, nem panaszkodnak. A tsz-szel vannak most elfoglalva, még harangozót se lehet kapni, pedig valamikor nagyon versenyeztek a hívők, hogy bejussanak az egyház szolgálatába. Ma még az öregek se jönnék e] harangozni... Bizony, kérem, a papoknak meg kell fogni a harangkötelet. Én szoktam harangozni.» — Istennek tetsző dolog... — Nem is azért mondtam, csak megemlítettem. A feleségem pedig kántorizál. Hiába, kérem, a tanítók már állami emberek, nem jönnek, a régiek pedig kikopnak, Megcsináljuk mi magunk. Meg aztán több marad a családnak. A temetésen is keveset lehet keresni, mert ritkán van. Nem halnak az emberek. A születésnél pedig ^Qii falusi parókián szik, hogy sebtében vette fel, arcán kétnapos szakáll. / — Jónapot! — Isten hozta! B. Mihály, református lelkész vagyok. Megmondom, hogy mi járatban, a műemlék torony iránt érdeklődöm, majd a templomra terelődik a szó. Lassan felenged a feszélyezett, hivatalos hangulat és meghitten beszélgetünk a gótikus építészeti stílusról. A templomot még a XIII. század elején építették. Túlélte a tatárjárást, a gótikának a maradványai ma is fellelhetők a falakon. Volt már a katolikus egyházé, majd I. Rákóczi György idejében a református egyház kapta meg. Később újra gazdát cserélt, míg végül is a református gyülekezetnek adott otthont. A torony igazán műremek. A XVIII. században építették, paraszt ácsok. Az egészet fából faragták ki, még a tartó, kapcsoló szögeket is fából készítették. A tervezők arra is gondoltak, hogy a gerendáknak legyen egy kis játékuk, hogy a nedves időben a da- gadást kibírják. Fent, ahol a harangok vannak, 20—30 centis kilengése is van a toronynak. Azért áll a lábán és teszi a szolgálatát. Az idegen még ma is csodálkozik azon. hogyan tudtak ilyen csodálatosat alkotni a falusi ácsok. Bejön az asszony, csendben letelepszik a férje mellé, szabadkozik, hogy ne haragudjak, de nyáron sok a munka. kia kertjében, egy kicsit szétnézek a szobában. Nehéz tölgyfából íróasztal, divány, zongora, régimódi karosszékek. kerek asztal csipketakaróval. a falon családi képek sorakoznak. Az íróasztalon zsoltár, biblia, s kopott, avult tintatartó. Leülök egy székre, amelynek kopottas, kifakult plüss huzatából finoman száll a por. Nyikorog, sír a karosszék, mintha azt mondaná: ne üljetek rám, mert eltörik a lábam, amelyet már bizony eléggé megrágott a szú. Furcsa homály lengi ^ a szobát. Naftalinszag terjeng. A poros ablakon behullik a délutáni nap bágyadt fénye. Olyan az egész, mintha Jókai, Mikszáth, Gyulai Pál, vagy Kemény Zsigmond valamelyik művének illusztrációja lenne... A hagyományok tisztelete, a régi elődök emléke valahogyan megfogja mai gazdáját és nem engedi magától el, mint a pókháló a legyet. Gondolataimból az ajtó nyikorgása zökkent vissza. Belép a szobába egy negyvenöt év körüli, őszes hajú, pantalló nadrágos, gumicsizmás férfi. Nadrágját begyűrte a csizmaszárba. Felső kabátját most gombolja be, látA leinplomkert olyan, mint egy arborétum. Különös, a parasztember számára érthetetlen nevű virágok pompáznak benne. Az utcáról keskeny járda vezet a parókiához. Mellette liciumbokrok sorakoznak, százados gesztenyefák árnyékolják a kertet. A templom tövében csend honol. Barna tölgyfaajtón kopogtatok. — Szabad... Egy fakó arcú, kötényes, középkorú asszony nyit aj'őt. Kezét igyekszik köténye alá rejteni, de egy pillantással megállapítom, hogy a fehér kéz a sok mosogatástól kivörösödött, megrepedezett. Az : asszony észreveszi pillantáso- imat és szabadkozik, hogy ten- i geteg ilyenkor a munka, a i gyerekekkel is sok a baj, ; mert pajkosak és mindig ott > lábatlankodnak, ahol nem ! kellene. ! — A tiszteletes úrral szedetnék beszélni. \ ; — Kérem ... Szólok neki.. I azonnal hívom ... Addig tes- : sék helyet foglalni... Ide. í ebbe a szobába... — és invi- í tál egy nagy, bútorokkal tele- ! zsúfolt szobába. ; Míg a papné megkeresi az i urát a nagy kiterjedésű paróP arasztklub? Ez merőben új dolog. Nemrég olvastam Móricz Zsigmond huszonöt év előtti •iportját a magyar paraszt Lárkózottságáról. A szomszédiéi, Ceglédről írta, a ceglédi terítésekről: „Utcakeresztezés. Jobbra is, balra is végtelen hosszú útvonal. Egyforma házakkal s egyforma kerítésekkel. Ezeket i három méter magas deszka- cerítéseket néztem. Addig a nagyarságban soha közösségi -rzés nem lesz, míg ezeket a ’árakat le nem rombolja az dó!... A mi kisvárosi gaz- iáink kitalálták az élére állí- ott deszkafalat, mely már lem tolvajtól véd, hiszen ■sak az utcára szolgál: csak elzi, hogy nem tűri meg sen- ■i, hogy az életébe belenéz- enek. De ha ezt nem tűri, akkor > sem akar a máséba beleavatkozni. Felőle akárki éltet, s úgy élhet, ahogy akar. •'előle meg is dögölhet. Kútba igorhat. Mindenki szabad nagával. azt teheti, ami jóisik neki. Ha valakinek a rútba ugrani van kedve, tesők. Ö nem zavarja benne ’gy szomszédját sem. Azzal a néppel, amelyik gy gondolkozik, semmit sem ehet elkezdeni a közösség érdekében... Ott laknak a beláthatatlan kerítések mögött, s mindaddig, amíg nya- cukon nem lesz a tatár, sola senki gyűlésre el nem négy, se tagdíjat nem fizet, e el nem árulja, hogy vala- ni kíváncsiság van benne a cözdolgok iránt...” E z volt akkor. És jórészt ez van ma is, ami már a terítéseket illeti. Láttam, előtt a kíváncsiság. Nagykőrösön másképpen enne? A tíz kilométerrel ar- ■ébb levő kerítések mögött nősképpen gondolkozna az ilföldi paraszt? Vagy a közösben eltöltött léhány esztendő annyira negbolygatta az életszemlé- etet, átformálta az értékren- let és a zárkózott paraszto- cat olyannyira közel hozta ígymáshoz, hogy már nem- :sak a munkában, hanem a nunkqp túl is együtt kíván- i^Tenni? ■ ,év alatt végbemehet ekkora változás? Víég akkor is, ha az a néhány ív tele van soha nem látott elki és gazdasági megrázkódtatásokkal? Még akkor is, ha az élet engedelemmel, vagy Bngedelem nélkül, de betört a ááromméteres deszkaerődítmények mögé? Mert hogy téli estén néha még a legzárkózottabb fajta amber is elmegy szomszédol- ni, főként az asszonynép, de még inkább a fiatalság, az ismert szokás, azt elhiszem. De hogy meglett férfiak felkerekedjenek utcahosszat, rendszeresen, és klubba menjenek. az szokatlan, merőben új dolog. Pedig Nagykőrösön így van. Kovács Ambrussal indultam el, hogy utána járjak, szememmel lássam. Kovács Ambrus körösi tanárember még jócskán innen a negyvenen. Az a tiszte, hogy ápolja, irányítsa ennek a nagy városnak a kultúráját, művelje a népet: városi népművelési felügyelő. Gazdakéni ismeri a várost, gazdakéni beszél mindenről, ami a várói életével összefügg, örül, hí valami vállalkozás sikerül de napokig bánkódik, ha Kudarcról hall, még ha nem jí az ő próbálkozását érte az £ kudarc. Türelmetlen, lelke; ember. Az utcán minden második járókelő köszön neki. PARASZTKLUBOK NAGYKŐRÖSÖN ötvenéves lócákkal, nagyképernyős televízió. Ilyen klub van még néhány Nagykőrösön, főleg a tanyavilágban, ahol mindmáig kint él még vagy öt és félezer ember, a hagyományos tanyai életformában. De már ők sem úgy, mint régen, hogy napokig embert sem láttak, csak gürcöltek látástól vaku- lásig és legfeljebb piaci napokon mozdultak ki. Klubhelyiség van a Feketéi dűlőben, meg a Hangácsi dűlőben is. A Feketéiben televízió is van. Ezt a kettőt még a Szabadság Termelőszövetkezet tartja fent. A Hunyadi Termelőszövetkezetnek a Felszegen, a Petőfi Termelőszövetkezetnek meg a Bokroson van klubja. Bent a városban az össze- járásnak hagyománya van. A körösi paraszt nem mérhető ez alföldi paraszt általános mércéjével. És régen sem volt mérhető. Mint ahogy a magaskultúrájú, Európa-szer- te nevet szerzett nagykőrösi kertkultúra sem volt hason- iítható Kecskeméten kívül semmihez. Sem Ceglédhez, Bem Karcaghoz, mert Nagykőrösön már ötven éve nem a gabona a sztár, hanem az uborka, a saláta, meg a paprika, a kerti növény, a nagykőrösi zöldségesek híressége, amikből évente ezer vagon számra küldtek régen is a pesti piacnak, meg Pesten túl, Bécsbe, Berlinbe, Prágába. Nagykőrös ötven éve tudja azt, amit sok helyen még csak most kell megtanulni: belterjesen gazdálkodni. A magasabb agrárkultúra nem az isten csudája. Azt a körösi ember maga teremtette itt meg akaratával, meg tudásával, minden állami segítség nélkül, önerejéből. De nem is húzódott háromméte- resi deszkafal mögé, hogy ne lásson semmit a világból, meg őt se láthassa senki. Nagykőrösön nem láttam háromméteres deszkakerítést! Ezekkel az emberekkel az elmúlt tizennyolc esztendőben sok méltánytalanság történt, amire nem szolgáltak rá. Az Alszegen beszéltem Csete Ferenc hetvenéves szövetkezeti nyugdíjassal. Szavai nyomán kiderült, hogy az épületet még a múlt század hetvenes éveiben építették a gazdák összeadott pénzéből. Ök is tartották fent. Aztán az ötvenes években termény- raktárnak használták, elvették az alszegiektől. A nagy országos gyomirtásiban kultúrnövényt is vágott a kapa... Most a vezetés okosságát mutatja, hogy visszakerült használatukba ez a ház, aminek ilyen hagyományai vannak. örülnek neki, úgy járnak oda, mintha haza járná-’: nak. Ha Csete Ferenc, aki ; most itt gondnok a klubban,^ nem is mondja így ki, de ér-; ződik a szavából, hogy igaz-; ságot tettek most itt velük. \ És ezt méltányolják. És hogy pénzbe került \ rendbehozni az épületet? HátJ ha összejárnak, járjanak ren-í des helyre. Fekete József sző-í vetkezeti elnök, meg Locskait Lajos, a párttitkár, így fogai-; mázzák meg: ; — Összeszoktak itt az em-j berek, ennek az összejárás-; nak hagyománya van. Itt él-í tek társadalmi életet. Hadd! legyen most is így. És ha mi: azt mondjuk, hogy szebb,: gazdagabb jövőt akarunk, ak-; kor ezt nem mondhatjuk do-; hős szagú, sötét szobában, öt~í venéves bútorok között... ; P ersze, a pénzt azért né-: hányán sajnálták ilyen 'f „semmi célra” kidobni. Vol-$ tak, akik azt mondták, in-; kább magasabb lenne a mun-2 kaegység vagy a földjáradék.; (A szociális és kulturális aia-f pon levő pénzt nem lehet sem\ más célra felhasználni, sem; szétosztani a tagoknak.) Ezek- í nek az embereknek annyi-: ban van igazuk, hogy a mun-; kaegységre valóban ráférne a; pótlás, mert az elmúlt évek; rosszul ütöttek be. Nehéz volt; a szövetkezetekben az indu-; lás, meg nagy kárt tud okoz-; ni a hozzá nem értés az irá-; nyitásban és a kedvetlenség; a munkában. De a jelek már! arra mutatnak, hogy megkez- : (födött a kilábolás a bajokból.; És hát ennek nem az a mód-; ja, hogy a kultúrától sajnál-; juk el a pénzt. Valahogy úgy van ez, mint! az uborkamaggal, ami ta-i valy áprilisban csalt le Nagy-; kőrösre. Hallottam, olvastam,; hogy Nagykőrösön ősidők óta; az esztendő századik napján; ültetik el az uborkamagot.; Előbb tüllzacskóba teszik,; meleg vízben áztatják és be-! dugják a meleg dunna alá! csírázni. És csak aztán ve-! tik. Ezt akartam én látni, ezután; érdeklődtem. Az egyik ház-; ban öreg körösi parasztem- - bért faggattam efelől. — Ugyan kérem! — le-! gymtett. — Hol van már az! az idő!... Valamikor így esi-; náltuk, főleg a szegényebbje,í akinek nem volt melegágya.; Nincsen abban semmi érdé-; kés. Aki csjnálja is, elég baj; az annak; nem sok a haszna; belőle. Primőr áru kell kérem \ palántáról, nem magról. An-Í nak van itt jövője, mert an-í bak van ára. N os, hát ez a fejlődés útja. j Aki a kultúrától sajnál-; ja a pénzt, az legszívesebben i most is, meg tíz év múlva isj a dunnába dugdosná az ubor-i kamagot. Pedig, ugye, körösi: ember mondta, hogy a pa-: lánta jobb!... Csak azt ne-: vélni, ápolni kell. Üveg alatt.; És az áldozatot követel. Tenkely Miklós Klaudia Cardinale, a népsze- •ü olasz filmsztár a napokban megnyílt cannes-i film- 'csztivál két filmjében — [•árduc, Nyolc és fél — is főszerepet játszik Az Alszegre megyünk. Az Alszegen április elején avattak egy klubot. Már korábban is megvolt, de akkor avatták új köntösbe öltöztetve. Öreg, nagy saroképület, régi mintájú középület formájú, hosszú utcafronttal. Gazdakörnek építették még a múlt század végén. Most kifestették, berendezték. A Szabadság Termelőszövetkezet •hatvanezer forintot költött rá, pedig a korábbi évek sikertelensége miatt még adóssága van. Vettek 160 darab modem, csővázas 6zéket, húsz asztalt, tucatnyi állófogast, hangulatos falilámpák egész sorát, finom függönyöket és rakattak két szép, vajszínű cserépkályhát. Különb, mint egy régi úrikaszinó. Jól megtermett, erős, pirospozsgás., már nem fiatal ember mutatkozik be, hogy ő a klub elnöke: Koncz László. A szövetkezetben brigádvezető, öttagú vezetőség irányítja a klubot. Az „ötösfogat” pedig tizenhat tagú választmánynak felelős. — Mit csinálnak itt az emberek? — Leginkább televíziót nézünk. — Azt ki vette? — A földművesszövetkezet adta, csak úgy használatra ... — És mivel foglalkoznak még? — Előadást hallgatunk. Volt egészségügyi, mezőgazdasági, állattenyésztési, politikai, meg mindenféle előadás. Filmet is vetítettek. Pihen tetőnek meg előkerül időnként a kártya is. — Jönnek az emberek? — Jönnek. Van úgy, hogy foglalt minden szék, aztán még hátul is állnak vagy negyvenen.,, yan, aki családostól jön. — Újságot járatnak? — Négyet is. — Könyv? — Szereznünk kell egy szekrényt és a városi könyvtár hoz ki olvasnivalót. — Belépődíj? — Nincs. Tagdíj van. Klubtagsági díj: évi húsz forint — Ma szombat van. Ma mi a program? — Ma pacalpörkölt vacsora lesz... I nvitálnak vacsorára) maradnék is szívesen, ha tehetném, mert érdekes lehet egy ilyen közös vacsora, amikor nincs se lakodalom, se keresztelő, se disznótor. Csak egyszerű hétvége van, közönséges szombat é6 az alszegi 'gazdák összejönnek együtt vacsoráim •.,. A Tormásközön tábla áll a házon: „Tormásközi Olvasó ■Egylet”. Ezt a Dózsa Termelőszövetkezet tartja fent. Itt Dezső László az elnök, akivel nem sikerült beszélni, meri még bizonyosan munkában volt, hiszen kora délután jártunk ott. Gerendás mennyezetű, vastagfalú ódon nagyterem. Itl nincs olyan pazar berendezés de ennek a klubnak sem lehet kisebb a becsülete: geren dától gerendáig színes, vékony, precízen felrakott, kellemes színhatású krepp-papíi szalagok ívelnek. Nagy szere tettel és nagy figyelemmé rakhatták fel. A falon őrei ingaóra. Nehéz, Vásott asztalok, lócák, támlásszékek. É; a kopott bútorok között szemben a festéküket hullató
