Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1963. MÁJUS 19, VASÁRNAP X\\\\\\\\\\\\\v\vv\\^^^ Május Úriban III. A tanácselnöknél nyira magáénak érzi és részt vesz annak életében, hogy amikor beállítottunk hozzá este, a tsz-elnököt és a párt­titkárt így kérdezgette: — Megmutattátok a mál­nást? — Igen. — És az állatokat, istálló­kat is? — Meg. — Voltatok kinn a vetésnél? — Voltunk, igen. És az arcán látni lehetett egy kis csalódottságot, hogy minderről nem ő számolhat be. Meg is jegyezte: — A múlt évben húsz eset­ben tárgyaltunk, külön napi­rendben, a tanácsüléseken a szövetkezet helyzetét. Büszke arra is nagyon, hogy tavaly 150,8 százalék­ra teljesítette a falu az ál­lami felvásárlási tervet, 3 millió 255 ezer forint érték­ben. EH is sorolja: tojásból 348, tejből 169, baromfiból 142, sertésből 115 és vágó­marhából 107 százalékra. S mindezt, ennek nagy több­ségét, az új közösség, a Béke Tsz adta az országnak. — De még ezt is írja fel: idén az első negyedévben be­fejeztük Úri villamosítását. 1962-ben 1 millió 600 ezer forintot adott az állam a há­lózat bővítésére. Mi pedig, 416 ezer forintot biztosítot­tunk a községfejlesztési alapból. Jelenleg csak nyolc ház van a 710-ből, ahová nem lehet bekapcsolni az ára­mot. Megtalálták a homok fáját ? Ka jászón szépen < tisztik a kínai mézesfa Az idén januárban MTI- híradás nyomán közölték a lapok, hogy keresik a homok iáját. Az egyik alföldi állami gazdaság szakemberei szerint ugyanis az akác — sok hasz­nos tulajdonsága ellenére — nem tökéletes fája a homok­nak, mivel kizsarolja a talajt. Ezért szükség lenne olyan fá­ra, amely nem igényel sok vi­zet, megköti a homokot és szerves anyagokban gazdagít­ja a talajt. E híradás nyomán felkeres­te lapunk szerkesztőségét Sas Nándor budapesti méhész. El­mondotta. hogy a Fejér me­gyei Kajászó községben már nyolc éve szépen fejlődik, díszük az Evodia Hupehensis 16 példánya. Ezeket a fákat magról nevelte és különböző minőségű, fekvésű talajokra ültette, hogy klíma- és talaj­igényeiket megismerhesse. A hazánkban fellelhető külföldi szakirodalomból csak annyit £ sikerült megtudnia a fákról, hogy rohamos növekedésűek, ^ talaj- és éghajlatigényeiknek ^ nem mondanak ellent a házáig adottságok, augusztusban virá- ^ goznak. kérgük és virágaik fű- < szeres illatúak. Az Evodia Hu- f pehensis őshona Kína, tudo-í mányos nevén kívül más né-«; ven — köztük mézesfa néven £ — is emlegetik. A budapesti méhészt — ért-í hetően — ez utóbbi tulajdon-^ sága miatt érdekelte elsősor-^ ban a mézesfa, de más nép-j gazdasági jelentőségét is ku-^ tatta. A Budapesti Botanikus- kertben figyelt fel a fajtára,£ ahol ugyancsak szépen díszlett^ és a méhek szívesen látogat- í ták. ^ Azóta nyolc esztendő telt el,^ s a gyakorlat a legmerészebb j elképzeléseit is felülmúlta. Aj kis evodiák gyorsan növeked-í tek, ötödik-hatodik évükben«; már virágoztak és magot hoz-«; tak. A méhek tömegesen száll- \ ják meg a virágzó fákat, sí- amire törekedett, immár két- ^ ségtelenné vált: megtalálta nyárvégi mézelő növényt. A í különböző talajokon díszlő fá-f kát figyelve azt tapasztalta.^ hogy még a gyenge minőségű, % vízszegény homoktalajon is jól f díszlik az E. Hupehensis. Most már csak az volt hát-^ ra, hogy elismertesse és elter-^ jeszthesse az aklimatizált fá-í kát. E célból faanyagvizsgál,a- $ tot végzett és megfelelő szak-^ véleményeket kért. Az eddigi^ — bár még nem teljes —vizs-^ gálatok szerint, a mézesfa job- ‘ ban fejlődik az akácnál, a fa­anyaga is értékesebbnek lát­szik, mivel .a fajsúlya 0,65— 0,70 kilogramm/dm3. Törzse, lombozata és virágja ugyan­csak tetszetős, amivel alkal­massá válhat utcai díszsorok kialakítására. Fűszeres illata és olajtartalmú magja miatt a kozmetika hazai nyersanyagá­vá is válhat. Mindezt elismert szakembe­rek — mint Papp József tu­dományos ikutató és dr. Simon Tibor kandidátus — igazolják. Véleményük szerint feltétlenül érdemes nagyüzemi kísérletek­be vonni a mézesfát, az emlí­tett és a még felbecsülhetet­len értékei miatt. Rajtuk kí­vül az Erdészeti Főigazgatóság szakemberei is elbírálják még Sas Nándor fáját, s ha dönté­sük kedvező lesz a mézesfára, új illattal és értékkel gazda­godik a hazai flóra. Az új orvos Fél évig, attól kezdve, hogy hét esztendő után, az előző orvos elment Úriból (senki sem sajnálta)), egészen ad­dig, míg most áprilisban, az új meg nem érkezett, a tá- piósülyi doktor látta el úgy, ahogy győzte, a sajátján kí­vül, ezt a körzetet is. Ezért vezetnek engem most fel, a tanácsháza épületének emeleti lakásába, kicsit dia­dalmasan, Ihogy ismerjem meg az új orvost, nézzem meg, hogyan, milyen szépen lakik. Még tart a rendelés ugyan, de a szerény modorú fiatal­ember, dr. Szilágyi Sándor, fogad bennünket. Feleségé­vel, aki egyébként ugyancsak egészségügyi dolgozó, a föld­szinti, túlságosan szerény helyiségben, együtt látják el a gyógyászati teendőket, A lakás, a két nagy, vi­lágos szoba, s a szükséges mellékhelyiségek, valóban nagyon szépek. Frissen fes­tett falak, az ajtó- és ablak­keretek is úján, vakító fe­héren ragyognak. — A nőtanács szervezte meg, három nap alatt hoz­ták rendbe, festették ki a lakást társadalmi munkában — közli a tanácselnök, és éléi gedetten veszi tudomásul az elismerést. — És a tsz saját teherautó­ján költöztette ide a dok- tort, 2'00 kilométeréül, a Bé­kés megyei Köröstar csáról — toldja meg Bakos Ferenc. Mert ott volt eddig körzeti orvos Szilágyi doktor, pedig idevalósi a szomszédos Pilis­re, szülei most is itt élnek. De öt éve, amikor elvégezte az egyetemet, Békésbe he­lyezték, ugyanakkor Maisin­ger doktort, aki Békés me­gyei, ide, Sülyre. Ja, a sors döntései kiszámíthatatlanok... A fő azonban, hogy most már, egyévi kérvényezés után, itt van. Azt mondja: — Végre hazakerültem — s látszik rajta, nagyon elé­gedett. — De ezt elintézni, nekünk sem ment könnyen — így megint Brecsok Illés. — Fel kellett menni, magához a miniszterhez. S elmesélik, hogyan szán­ták rá magukat ilyen „dön­tő*’ lépésre. Hónapokig várták, hogy majd küldenek orvost az arra illetékesek. Jött is agy magányos fiatalember, egy hónap múlva elment. Megint semmi. Hát hármas­ban: a párttitkár, a tanács­elnök, meg a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnö­ke, Jámbor János, felutaztak Pestre. Itt már nem kel­lett sokat várni: dr. Dole- schall Frigyes egészségügyi miniszter fogadta őket, s nem tellett bele három hét, mag is jött Szilágyi Sándor kine­vezése. — Betartotta a szavát a mi­niszter — mondják. Még elmond az új doktor néhány érdekes orvosi esetet, amelyékben intézkedett, mióta ideköltöztek. Látszik a dok­toron, érezni a hangján, hogy szereti a hivatását. Sötét van már, késő este, amikor elbúcsúzunk a falu­tól. A gyermekzsivaj is el­ült a kertek aljában, nagy a csend. A pára nélküli, hű­vös, levegőben tisztán látni az utcákkal együtt kanyarodó, szerteágazó csillogó villany­sorokat. Pirkadatkor újra életre kel a falu. Május van. Hetesi Ferenc Pál Egyszerű, olcsó, jó! A gödöllői Petőfi Termelőszövetkezet rendkívül ötletes módon, hihetetlenül olcsón és jól oldotta meg az öntözéses kertészet vízellátását. A város tövében egy kis patak csörge­dezik, amelynek vizét egyszerű földgáttal gyűjtötték össze. Az így nyert sok ezer köbméteres mesterséges tó vizével ötven hold konyhakertet öntöznek. Az egész öntözőrendszer — gát, motor, szivattyú, tereprendezés — mindössze tizenötezer fo­rintba került. Ennek az összegnek százszorosát is meghozhatja egy év alatt az öntözött terület. A fogatos brigád az utolsó simításokat épített gáton végzi a földből Olcsón vásárolt, használt miamotor nyomja a vizet a fő­csatornába. Néhány nap múlva nagyteljesítményű villany- motor lép a helyébe Csala Sámuel kertészeti brigádvezető kapával nyitja meg a barázdákat az öntözővíz előtt (Nagymiklós felv.) sem várta, hogy megjöjjön később a jobbik esze, hanem szaladt a főagronómushoz. Benn az irodábannépek közt lelte éppen, s így tanúi akad­tak ijedelmének. — Mondja csak gazdász elv­társ hamar, miféle újfajta peronoszpóra támadt mife­lénk? Eszi a rosseb a szőlőt! Kinn o szőlőben a kiván­csi népek a fömezögazdász szavát várták. Jőbbról-balról végigjárta a szőlőt, nézett a levél fölé és alá, letördelte az itt-ott teljesen elfony- nyadt hajtásokat, majd a nedvfoltos talaj láttára el­készült a diagnózissal. Előbb egy kissé elsötétült, majd derűsre szélesedett a képe. — Ugye valami újfajta spó­ra? — kérdezte riadtan, kí- vácsi arccal Marci bácsi. A mezőgazdász előbb a kí­váncsi emberekre nézett, majd kitörni készülő kacajjal fe­lelt: — Igen, az! — válaszolta mélyen Marci bácsi szemébe nézve. — A neve: nitrogén­lopóspóra! Egészen extra kór, amely csak a maga szőlőjét bántja. Ne féljen, nem raga­dós. Azt mondják, Marci bácsi egy szót sem szólt többet. Sie­tősen búcsúzott látogatóitól és egy mázsa pétisóra kért kiutalást a főmezőgazdásztól. Megértette a diagnózist... Nagymiklós István kai díszelgett. Rá két napra aztán már igazán elkelt a permetezés. Mielőtt azonban munká­hoz látott volna, kíváncsian végigjárta a szőlőt. De már íz első soroknál tarkóra csú­szott ' fejtetőről a sapka és régen érzett rémület rázta meg a sok próbás gazdát. S az nem szűnt, hanem egészen belemart a szívébe, amíg a szőlőt végigjárta. Mi lelte, mi bántja ennyire a szőlőt? A minap semmi gyanúsat sem íszlelt, ma meg mintha pe- ronoszpóra enné az egészet: rozsdavörös foltoktól hemzseg z levél és olajbarna, fony- nyadt itt-ott a hajtás. A le­velek alján sárgásszürke, pe­nészszerű szőrök árulkodnak i szörnyű nyavalya felől. De hát ez mégsem peronosz- póra! Attól közelről nem ilye­nek a foltok. Hát akkor mi baja lehet a szőlőnek? Hir­telen eszébe jutott a sokféle újfajta betegség, a vírus a szilván, a peronoszpóra a do­hányon, meg amit még hah ’att és képzelt, hátha most lyennel akadt dolga. Lót-fut i szomszéd szőlőkbe nyom­ban, de azokra még nem terjedt át a kór. Az övét meg egyszerre hogy kiszúrta! De hát mi fia-borja légyen is végül ez? Mivel lehetne végét vetni? Hátha ennek már nem árt a bordói lé? Túlnagy ijedtségében meg ha hibátlanok lettek volna a zsákok. Azok azonban fesleni, foszladozni kezdtek és itt lé­pett közbe az ördög. — Ugyan ki veszi észre, ha félretesz zsákonként egy-két kilót? Mi kára lesz abból a tsz-nek? Hiszen annál több is elcsurog-porlad, amíg a búzára kerül. Aztán meg ki­nek a szőlőjébe szórná? Ep­pe nhogy a termelőszövetkeze­tébe, amelyet családi műve­lésre vállalt. Ha egy kicsit több lesz a termés, a tsz is jól jár, mert annak a része is növekszik ... Vitt is vagy száz kilónyi pé­tisót a fél hold szőlőre a mi­nap. Nem látta senki, mert korán kelt akkor, s harmatos reggel szórta ki gyorsan a műtrágyát. Aztán, hogy szí­nét se lássák, gereblyét fogott és azt hitte, rendben lesz min­den, Ember legyen a talpán, aki megtudja most már a jó termés titkát. A szőlő hall­gat, s neki sincs több oka szólni. Harmadnap reggel oltatlan meszet és rézgálicot vitt a szőlőbe, hogy ott majd bor­dói levet készít. Merthogy a szavam ne felejtsem, fej­trágya volt már a szőlőnek a pétisó, mivel az a szórás­kor már tízcentis hajtások­dolgát, ráérősen járt és alig mutatta magát. Mondják, hogy eléggé praktikus ebben Belze­bub népe. Oil állít csapdát az ördög, ahol a legkevésbé hiszik. Van neki magához való esze. Mar­ci bácsi sem hitte volna, hogy egy olyan nemes és hasznos in­tézmény által esne bűnbe, mint az ezüstkalászos tanfolyam. Pedig az ördög éppen a tanfo­lyamon bújt belé. Akkor bi­zony,amikor a műtrágyák hasz­nát magyarázta az előadó. — Kár, hogy én előbb nem tudtam erről — sajnálta gon­dolatban Marci bácsi, amikor a pétisó termésfokozó hatását tanulták. — Mennyivel híre­sebb gazda lettem volna! De hát most már a téeszé ez a di­csőség ... Ámbátor ott a háztáji szőlő, s az okos ember megláthatja a tudása hasznát. Mert míg a többiek csak tanulták és rak­tározták a tudást, Marci bácsi már hasznát is akarta venni. Hát nem volt igaza? Lehet, hogy elment volna a szövetkezeti boltba, lehet, hogy talán a tsz-től 1kért volna levo­násra pétisót, ha nem állt vol­na nála a fészerben mázsa­számra. Még akkor sem nyúlt volna szeméhez sem a sónak, Morei bácsi udvarát gyak- ' ran igénybe veszi a téesz. Kö­zel van a vasútállomáshoz és ' ha érkezik, távozik az áru, seb­tében berakják oda. Nem fizet ezért a téesz, s Marci bácsi sem kéri a helypénzt. Miért is kér- ' né, amikor mindegy annak a fészernek, hogy van alatta 1 valami, vagy nincs? Jól jár < azért is a tsz, mert őrt sem i kell állítania éjszakára. Mi- t nek? Nem is veszett el semmi 1 abból, amit d tsz a fészerben « tárolt. Hozzá nem nyúlt volna Marci bácsi az almához, ba­rackhoz, paprikához, gépalkat- i részhez. vetőmaghoz, egy vé- i Ica aranyért. Biz annak meg , kellett lennie érintetlenül, : amíg az ő háza becsületére \ volt bízva. Nem mondom, elő- , ■ fordult néha, hogy az üresen , : tárolt zöldséges ládák egyíkét- : másikát használatba vette, de ; i hát mi az? Nem mindegy an- , ; nak a ládának, hogy üresen, \ \ avagy Marci bácsi szerződött , \ málnájával áll a fészer alatt? ■ ; Mégis, nincs az a szilárd be- « j csület, amelyet legalább egy- \ szer próbára ne tenne az ör- i \ dög. Na persze, nem nyíltan, J \ durván, úgy kendőzetlenül, > hogy elijedjen tőle a jótét lé- • ! lek, hanem finoman, észrevét- ; ' lenül. Lépésről lépésre végezte Mfarci bácsi „peronoszpórdja<e Verseny ^ A termelőszövetkezetek egy- ^ y másután jelentik be csatlako- y y zásukat a kibontakozó barom- y y fitenyésztési versenyhez. A me- ^ J gyében eddig a legnagyobb ^ számban a ceglédi járásból ér- 4 $ keztek nevezések a Termelő- y í szövetkezeti Tanács megyei / y irodájához. Az abonyi Lenin ^ Z Tsz baromfitenyésztő munka- ^ £ csapata vállalta, hogy 7 száza- 4 ^ lék alá csökkentik az elhul- ^ 4 lást és 3,3 kilogramm abrak ^ z felhasználásával tíz hét alatti / elérik az 1 kilogrammos át- / / lagsúlyt. Az abonyi Cj Világ ^ jí Tsz a tervében szereplő 10 ezer ^ f csirkén kívül még 2 ezret ne-^ vei, sál kilogrammos abrak-J z felhasználással szemben csak z Z 3 és fél kilogrammot használ/ y fel. A kocséxl Üj Élet Tsz ba-/? f ronif iné velői vállalták, hogy ^ $ 3500 naposbaromfit, 3,5 kiló ta- 4 £ karmá.ny felhasználása mellett y y tíz hét alatt egyenként 1 kiló z y súlyúra nevelnek fel. 7 száza- / z lóknál kevesebb elhullás mel- ^ j? lett. $ Igen jelentős az a vállalás is, y 4 amelyet az abonyi József Atti-z y la Tsz baromi if arm jának dől- z z gozói tettek: ez évben 1300£ y hampshirei törzsbaromfit ne- ^ 2 veinek és biztosítják egy tojó 4 $ után az évi 150 darabos tojás-$ 4 hozamot. 1500 húsbaromfiból z Z 1400 kilogramm súlyt átadnak y y sít állami felvásárló szervnek/ y és öt százalék alá csökkentik^ A síx elhullást. 4 y Hasonlóképpen jelentős a tör- 4 4 teli Aranykalász Tsz baromfi- y 4 tenyésztőinek verseny vállalása z y is. amelyet 17 ezer pecsenye- / Z kacsa nevelésére tettek. Ugyan- ^ / csak 5 százalékos elhullás és ^ ? 3,25 kg-os abraktakarmány-fel- 4 4 használás mellett. ^ Új esti tagozatok a váci gépipari technikumban Közép- és felsőfokú gépipari és híradástechnikai esti tago­zat (középfokú levelező is) in­dul a váci gépipari techni­kumban. Jelentkezni lehet a középfokú tagozatra június 30- ig, a felsőfokú tagozatra má­jus 31-ig. Részletes felvilágo­sítást ad az iskola igazgatósá­ga: Vác, Konstantin tér 6. Ebéd után, amikor keresz­tülmentünk a falun, mondta Eaiko® Ferenc, a párttitkár: — A tanácselnököt ne mu­lasszuk el, nagyon vár ben­nünket. Mikor visszajöttünk a ha­tárból, felkerestük a tanács- házán. Ö, Brecsok Illés is idevalósi, helybéli ember, és bár elsősorban a község igaz­gatási ügyeit vezeti, majdnem olyan részletesen ismeri a ter­melőszövetkezet dolgait, prob­lémáit, és részt is vesz azok megoldásában. Tájékozottsá­ga példa lehet más falvak tanácsi vezetői számára. Pe­dig ebben a 2800 lakosú községben akad sokféle és bonyolult intéznivaló. Csak 1100-an járnak be dolgozni naponta a fővárosi nagyüze­mekbe, a Gsnz-MÁVAG-ba, a Sodrony- és Csőgyáriba, a Ruggyantába, az Orionba és máshová, s nemcsak fér­fiak, hanem több százan nők is. Aki nem ismeri a kétmil­liós Budapest vonzásában le­vő Pest mpgyei falvak éle­tét, azt hihetne, ezekkel az emberekkel nincs sem­mi gond, reggel jönnek, este mennek. Nem igy van. Csak egy példát említ a tanácsel­nök, a községi orvosét. Fél évig hiányzott, mert a régi elment, és újat kapni helyet­te, bizony nem volt köny- nyű. De erről majd később, ennek külön története van. Hogy szavam ne felejtsem, Brecsok Illés annyira törő­dik a 3500 holdas új szö­vetkezeti nagyüzemmel, any-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents