Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

1983. MÁJUS 16. CSÜTÖRTÖK ",zx^Ch4m> 3 Szenzáció a Galga mentén l Május eleje óta szűnni nem akaró lázban ég a Galga mente népe. Az éppenhogy szólni tudóktól. a már nehe­zen mozgó idős emberekig mindenki arról beszél, hogy áldás tört fel a mélyből, fo­lyékony kincshez jutott a környék. Százak és százak folytatnak valóságos zarán­doklatot naponta a túrái sző­lőhegyre, amelynek ormán j gőzíeihő pihen. Mi először Csiba Józseftől, gödöllői tudósítónktól értesül­tünk róla, máj régi és kedves ismerősünk, Tardoshegyi Feri bácsi, a túrái Galgamenti Tsz agrármérnöke is lelkesen új­ságolta: — Szenzációs ripor­tot írhattok rólunk! Olajat keresnek nálunk a geológu­sok és nagyszerű termálvizet hozott felszínre a fúró: Fel­mérhetetlen lehetőség előtt állunk'! Az olajkutatók lánctalpas traktorai és nehéz tehergép­kocsijai úgy felvágták előt­tünk a dülőutakat, hogy csak nagy nehézségek leküzdése árán haladhattunk előre. Egy helyütt teljesen megfeneklett a kocsi és csak az olajkutató munkások segítségével szaba­dultunk. Végül azonban még­iscsak eljutottunk oda, ahon­nan már gyalogszerrel is megközelíthettük a híres és értékes kutat. Munkások, párásítók, tűzoltók, katonák, búvárok harca a mesterséges gejzír eilen — Tsz-ek versengése a 95 fokos vízért — Reumások a lefolyó csatornában Valóra válhat Kelemen József álma ? iáink hegyét. A fürge Piroska a vízben gázolva tart velünk. Bácsika, itt már meleg! Ahogyan haladunk, egyre mélyed, szélesedik a patak, s mind több az útjában kimo­sott szőlőtőke. Úgy mintegy négyszázhúsz lépés után oda­kiáltja Piroska: — Bácsika, itt már meleg! Lemászok én is a futóho­mokba vájt meder aljára és újra „megkóstolom” a vizet. Valóban meleg, s úgy har­Na, dehát gyerünk tovább, a szőlők közt feljebb. Itt— ott megtörik a lejtő és ilyen helyen széífolyna oldalt a patak vize, ha néhány ter­melőszövetkezeti- tag nem ás­na neki szabályos medret. A partokra rakott nedves ho­mok ideiglenesen megfelel gátnak. E gátak tetején idős fárfiak és nők üldögélnek csendben, meztelen lábaikat a vízben tartva. Az első pilla­natban furcsának, s majd­nem komikusnak tűnik a Mezítlábas, copfos útikalauz — Anyucinak viszünk vizet, hogy lássa, milyen meleg — mondja a kis Farkas Erzsiké és a Szabó Magdi. A galgahévízi útról pár he­tes ösvény vezet a túrái sző­lőhegyre. Mellette, szemben vele frissen kimosott árok, homoktól mocskos vízzel. Ez lenne a mélykút vize? Két­ségtelenül az, mert a mező­gazdász tudja, de ezenkívül más jel nem mutat arra. Kö­zönséges hegyipataknak lát­szik, amelynek vize — itt még — meglehetősen hideg — Az orvosságvízhez men­nek. bácsik? Tessék utánam jönni, majd én megmutatom. Még mássz» van Kié. - ......­Egy , tizenegy éves kislány, a szőke-cópíos. mezítlábas kis Rácz Piroska invitál bennün­ket ilyen kétségesen. Ö is a kúthoz készíl és hozzáteszi: „rengeteg népek vánnák ára”. Természetesen igénybe vesszük a készséges szolgála­tát, amely a várakozáson fe­lül hasznosnak bizonyul. Azt hittük, egyszerű a dolgunk, hiszen a víz is mutatja az utat, de később sok csetlés- botlásnak vesszük elejét a kedvesen szeplős arcú kislány jóvoltából. A kúttól a Galga medréig mintegy két kilométeres úton szalad a víz, s mi ennek az útnak a jó felét járjuk gya­log. Szőlőtőkék, bokrok, gyü­mölcsfák, gödrök és árkok közt haladunk kíváncsian. Közben a vizet „kóstoljuk” néha, bele-belemártva uj­mincöt fokosnak érzem. Ki­találom annak is az okát. hogy miért a „forrás” felé mélyül és szélesedik a mes­terséges patak, ellentétben a természetes patakokkal. Homokdombok csúcsán nem szokott önmagától víz fa­kadni, s ezért szokatlan a lát­vány. Ilyen talajon ugyanis útközben sok vizet elnyel a homok, s ahogyan csökken a hőmérséklete, úgy veszíti el oldó-mosó képességének egy részét. % látvány, hiszen a víz itt még meglehetősen sekély és mal- terszerűen sűrű, zavaros. „Már vesszük észre, hogy használ.. Megszólítjuk a legbarátsá­gosabban szemlélődő nénit, Óvári Jánosnét. Idős, hat­vannyolc éves férje is itt van vele. — Tessék mondani, jó ez a víz reumára? — Vesszük észre, hogy hasz­nál! — Vannak, akik már má­jus elseje óta ide járnak. Azt mondják, jobb mint a hajduszoboszlói fürdő vize. Hát mi csak nem ülnénk itt minden este munka után, ha nem így volna! Kérdezze meg csak a többieket is. A többiek — Dúsa Józsefné, Kolessza István és neje, meg akiknek a nevét fel sem írtam — egytől egyig a szó­szóló igazát védik. Halálos vétek — mondják —, hogy csak így pocsékolni hagyja a vezetőség ezt a drága vizet. Meg is mondják majd a ma­gukét a legközelebbi közgyű­lésen: hogyan tűrhetik, hogy a szemük előtt vész kárba a kincs? Mi persze tudjuk, hogy a kritika nem jogos, hiszen a túrái tsz már meg is vette a kutat az olajkutatóktól. Ép­pen azért nem robbantották be a kutat, miután olajat nem adott, mert a tsz igé­nyelte a vizet. Szeretnék me­legház fűtésére, öntözésre, gyógyfürdő céljára ’felhasz­nálni. Azt mondja Tardos- kegyi Ferenc, hogy igencsak sürgős lenne a vízvizsgálat, hogy tudják: milyen célra lehetne felhasználni. Hogyan hangzik jobban? Közben egy kissé lemara­dok a túrái társaságtól, mi­vel a lábfürdőző emberek in­A Galgamenti Tsz lányai irányítják a vizel Hétszáznyolcvannégym illió forint a megye idei költségvetése (Folytatás az 1. oldalról.) j lános- és középiskolák egész­ségügyi ellátásának helyzete; a falusi művelődési otthonok működésének és gazdálkodásá­nak vizsgálata; és az 1983. évi j szőlő- és gyümölcstelepítések . helyzetének vizsgálata. Á Pest megyei NEB elnöké­nek előterjesztéséhez számos tanácstag szólt hozzá, s vala­mennyi nagyon hasznosnak, eredményesnek mondotta a népi ellenőrzés eddigi munká­ját. Bíró Béla váci tanácstag javasolta a tanácsülésnek, hogy a megyei tanács fe- j iezze ki elismerését a népi ellenőrzés közhasznú te­vékenységéért. A tanácsülés Forgács József­nek a hozzászólásokra adott válasza után egyhangúlag el­fogadta a beszámolót, vala­mint a munkatervet, s ugyan­csak egyhangúlag elismerését nyilvánította a PNEB rounká- j jáért. Ezt követően — negyedik napirendi pontként — a me­gye 1962. évi költségvetésé­nek zárszámadásáról és az 1963. évi költségvetésről szó­ló jelentést vitatta meg és fo­gadta el a megyei tanács. A jelentést Kun Ferencné, a’ pénzügyi osztály vezetője ter­jesztette elő. Rámutatott, hogy a megye tavalyi össze­sített költségvetésének kiadá­si előirányzata — a beruházá­si keret nélkül — 624 566 000 forint volt. Az évközi módo­sítások eredményeként ez az összeg 702 216 000 forintra emelkedett. A 702 millió fo­rintra emelt költségvetést 97,7% százalékra teljesítettük,' ami kielégítő eredménynek mondható. Fejlődés tapasztalható a költségvetés tervezésében és végrehajtásában egy­aránt, erősödött a pénz­ügyi fegyelem, javult a társadalmi tulajdon vé­delme és az alsóbb taná- csők gazdálkodásának színvonala. A választásokat megelőzően működő megyei tanács az 1963. évi összesített költség- í vetési javaslatot — a beruhá- j zások nélkül — 684 153 000 fo- | rintban állapította meg. Az országgyűlés ezt úgy módosí­totta, hogy — a 76 millió fo­rintos beruházási kerettel együtt — 784 312 000 forintra emelte. A módosítás eredmé­nyeként megyénk idei költ­ségvetése 13,3 százalékkal magasabb a tavalyi eredeti­nél. A megyei tanács az ország- gyűlés által jóváhagyott Költ­ségvetést úgy állapította meg, hogy a kiadási előirányzatból több mint 300 millió forintot kulturális célokra fordítanak. A gazdasági ágazat csaknem százmillió forintot, 'az egész­ségügyi és szociális ágazat pe­dig majdnem 200 millió forin­tot kap. Miután a gazdasági ágazat kiadásai is közvetlenül szolgálják a lakosság érde­keit, mint például utak, hi­dak karbantartása, lakáskar­bantartás, Btb., megyénk 1963. évi költ­ségvetésének több mint nyolcvan százalékát kul­turális, egészségügyi, szo­ciális és kommunális cé­lokra fordítják a taná­csok. A 784 millió forintos költ­ségvetés bevételeihez taná­csi vállalataink 267 millió forint nyereségbefizetéssel és forgalmi adóval járulnak hoz­zá. A kisipari termelőszövet­kezetek és a földművesszö­vetkezetek adóbefizetése 90 millió forint, az egyéb adók 114 millió forintot tesznek ki, működési bevételek cí­mén pedig 66,8 millió forin­tot biztosítanak a tanácsok. Állami hozzájárulás címén kormányzatunk 244 millió fo­rinttal járul hozzá a megye idei költségvetéséhez. Az egyéb napirendi pontok keretében több előterjesztés hangzott el. Az első ilyen volt a megyei tanács által ideiglenes bizottság kikül­désére tett előterjesztés. Mint ismeretes, a megyei ta­nács az elmúlt évben, a szo­cialista demokratizmus ki- szélesítésére és a társadalmi erőknek az állami munkába történő fokozottabb bevonásá­ra vonatkozó irányelveket szabott meg határozatában* s annak végrehajtására ideig­lenes bizottságot küldött ki.1 Ez a bizottság azonban mun­káját elvégezni nem tudta* illetve nem fejezte be. Mint­hogy az új tanácsciklussal a megyei tanácsban személyi változások is történtek, ezért a végrehajtó bizottság az elő­terjesztésben új bizottságot javasolt . megválasztani. Az előterjesztést a tanácsülés ha­tározattá emelte. A tanácsülés ezután a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság általános elnökhe­lyettesi tisztségébe a nyuga­lomba vonult Gádxtrossi Fe­renc helyére Balassa Bélát választotta meg, aki a ta­nácsülés egyhangú szavaza­ta után letette a hivatali es­küt. A tanácsülés a továb­biakban döntést hozott a kisipari termelőszövetkezetek, a háziipari szövetkezetek cs a földművesszövetkezetek által 1963. évre fizetendő községfejlesztési hozzájá­rulás kulcsának megálla­pítására, valamint megállapította a „Pest megye kiváló állatte­nyésztője’’ elnevezésű, kitün­tető jelvény adományozásá­nak időpontját. Szemben a korábbi május elsejei dá­tummal, a kitüntető jelvényt legközelebb augusztus 20-án adják ki. A tanács végezetül jóvá­hagyta a „Községfejleszté­sért” kitüntető jelvény aranyfokozata és elismerő oklevelek adományozására vonatkozó előterjesztést. A május elsején kiosztott aranyjelvényt — a tavalyi számot lényegesen megha­ladva — ez évben 292 ki­váló társadalmi munkás ér­demelte ki* A tanácsülés az interpellá­ciókra adott szóbeli válasz­adással a kora délutáni órák­ban ért véget. I | kább csak engem érdekelnek. 1 Ennek köszönhetem,, hogy ta­núja lehetek egy „kulissza mögötti és egy „kulissza előtti” beszélgetésnek. Kom­mentár nélkül adom közre, inkább derültség okáért. Azok, akik egy kis színészkedésre szorultak, nem egyebek, mint Gádor Mihály, , Hajdú And­rás és Kolessza János. Az egyik elnöke, a másik fő- mezőgazdásza, a harmadik fő­könyvelője a galgahévízi ter­melőszövetkezetnek. — A hajduszoboszlói tsz is milyen jól járt a hővízzel — ■ mondja Kolessza János. — Igaz, hogy komoly beruházást igényel, de nem marad el a haszejp- Nekünk kellene ezt a kutát hasznosítanunk. Van hozzá pénzünk és erőnk elég. — Meg aztán hogyan is hangzana az úgy, hogy „tú­rái hévíz” — erősíti Gádor Mihály — Galgahévíz az igen! Annak már van története is. Valamikor régen csak úgy hívták: Heővíz. Később lett Galgahévíz, mikor már a fo­lyóhoz közelebb települt a község. Később, hogy összetalálkoz­tak a turaiakkal, már igy hangzott a beszéd: — Nem hagyja néktek ezt a vizet az állam, Feri bácsi. Kár ezért törnötök magato­kat. Majd a minisztérium el­dönti, mi legyen a hővíz sor­sa. — Nincsen igazatok! Mi már ezt meg is vettük. Eddig ötvenezer forintunkban van a kút. Naponta 8500 forintot fi­zettünk az olajosoknak, amíg megcsinálták. Látjátok, hogy a mi embereink csinálják a gátat is a patak mentén. Nem szólnak erre, csak egy kissé savanyú képet mutatnak egymásnak a hévíziek. A ko­csijuk felé ballagnak lassan, amellyel a kúthoz érkeztek’ az imént. Fordulásból azonban visszakiáltják még tétován: „Lehetne tsz-közi vállalkozás­sal is!?” Amire Feri bácsi csak I ennyit mond vissza: „Hát : majd meglátjuk.” I Végre a kúthoz érünk, amelynek táját barnára fes­„Á- -ÍMOÍC , V.V.A Végre megérkeztünk a kúthoz. Gőzfelhő mögött a népes kiránduló csapat tette a gőz. Elszáradt szilva- fák, ’ hervadt levelű hatalmas diótörzsek meredeznek az égre águjjaikkal és a kimosott szőlőgyökerek árválkodnak mindenütt, úgy hat holdnyi tel rületen. Itt-ott egy-egy gyö­kerestől kidöntött fiatal fács- ka fekszik a földön. A kútcső végénél nagy területen for­tyog a hőviz, gőzfelhőt csap- kodva-fújva. Állandó, tompa zubogás a hangja. Pedig most már a „miénk a hővíz”, azaz már kötőféken a betört paripa, amely kezdet­ben megvetett minden féket. Szemtanúk mesélik, milyen küzdelem árán sikerült mind­ez. A mintegy kétezer mé­ter mélyből feltörő, kénhidro­gén, illatú, csaknem száz fo­kos vízsugár hatalmas erővel szökött a magasba. Olyan volt mint egy bővizű gejzír, amely­nek magassága tizenkét méte­rig terjedt. Nem tudták suga­rát csövekbe téríteni. Előbb a tsz egyik motoros szivattyújával kísérleteztek, de csakhamar látták, hogy az ke­vés. Hoztak utána még egyet, de még az sem koty- tyant meg a bővizű kútnak. Ötöt is hiába kapcsoltak rá. mért egy óra alatt valamennyi szivattyút tönkretett a vízbe bújt nyomás és hőség. Erre te­lefonáltak a hatvani tűzoltók­nak, de ők sem bírtak a kiu­tal. Ki kellett hívni a váci* I tűzoltóságot is, de még úgy I sem győzhették le a mélyből j feltörő vizet. Valamennyi szi- j vattyú csődöt mondott, bár a I tűzoltókon kívül olajmunká­sok, parasztok, katonák, sót még búvárok is harcra kel­tek. Végül a tapasztalt geológu- ! sok vetettek véget a harminc- i hat órás kemény küzdelemnek. I Üjra felállították a fúrótor- I nyot, és egy szűkebb csőrend­szert préseltek az első csőve­zetékbe. így aztán végül is győztek, sikerült felszerelni a vízszabályzó kútfejet. Nem pusztít immár a túrái hővíz, legyőzte romboló hatal­mát az emberi akarat. Amíg a megfékezett víz sok-sok ha­szonnal szolgálja az embert* akad még 'bőven tennivaló. Van helyben ehhez kedv is* pénz is, munka is elég. Vár­ják azonban — gyors vízvizs­gálati és hasznosítási engedély formájában — a központi se­gítséget is a turaiak. Azt mondják, a járás és a megye támogatja őket. csak egyes központi szerveknél ütköznek ellenállásba. Pedig a Galga­menti Tsz főkertésze, Kelemen József már korszerű mező- és üdülővárossá álmodta Túrát, amelynek híre az ország hatá­rain túlra terjed ... Nagymiklós István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents