Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

»es. Április zi, vasárnap ™KLfCir&tXD jßetiitii öröksén F asár nap van. Sétára indulnak a lányok. A sarkon ünneplőbe öltözött fiúk várják őket. Jókedvük betölti a falut. A mozi előtt tömeg tolong. Mindenki jegyet szeretne. Saj­nos nem lehet. Vannak, akik már csak a cukrászdában, vagy a vendéglőben kaphat­nak helyet. A szomszéd faluban a művelő­dési otthon műsorral várja látogatóit. A határból néhány traktor zúgása idáig hallik. A tavasz késését vasárnapi műszakkal akarják pótolni. A szőlőben iS többen hajnal óta szorgoskodnánk. A kirándulóhelyeket mintha sűrű virággal borították volna — tengernyi gyermek ugrál a hegyoldalban. Hangos hahó veri fel az er­dei csendet. Amott valaki a könyvét bújja — rnagol. Néha a napsugárban fürdeti bámuló arcát. A városban hasonló a kép. A kirakatok előtt ezrek bámészkodnak. A rádiók, a te­levíziók hangja kiszűrődik a nyitott ablaJco- kon. Szepesi hangja messzire hallatszik: góóól... A gyárak nyugszanak, alig van va-t lohol vasárnapi munka. , 4, Es ebben az ünnepi kavalkádban mily jól-4 esik is az emlékezés: kilencvenhárom észtén-} de je, április 22-én született az, akinek az épp 4 pihenő, szórakozó emberek e szép napjukat J is köszönhetik: Lenin. '4. Szólni kellene életéről, hatalmas alakjáról.'4 Könyveit böngészve idézni ma is érvényes j tanításaiból. Költemények rímeit szavalni,? amelyek az ő dicsőségét zengik. Emlékezést4 írni, vigyázni: nagy művéből ne maradjon ki j semmi. V S rájövünk: ezt tesszük mindennap. Nevet f tán ki sem ejtjük, mégis őt emlegetjük. Csak'j úgy pátosz nélkül, egyszerűen: tanításai sze-t Tint dolgozunk, s ahogy ő akarta — élünk. ? Vasárúap van. Lányok és fiúk sétára 'Jcé-? szülnek. Jegyet váltanak valamelyik esti elő- ? adásra. A heti munkát pihenő, szórakozó se-? reg, öreg és fiatal, anélkül, hogy rágondolna $ épp e pillanatban — felszabadult életével,$ áradó örömével mégis öt ünnepli. Lenint. íróasztal, napló, is, aki ösztöndíj nélkül jár f iskolába. 1957-ben négy, ma } harminc mérnök 'dolgozik a} gyárban. A dolgozók 42 száza-} léka a törzsgárdához tartó-} zik. 1957-ig soha nem teljesí-^ tették; a tervet. Ma a régiek az } újakkal úgy tevékenykednek,^ hogy már tizenharmadszor ? nyerik el az élüzem címet. S megszakítás nélkül, egymás} után most hatodszor köszön-} tik őket — e szép alkalomból.} s. á. í V\\N\\\\\\\\\\V í-5 Gorkij üzenete \ Juhász Gyula írta, a Bél-Ma- í gyarorszás 1S19. április Z-i száma- í hau: Gorkij üzenete címmel: „...l-tt Lenin elvtárs: üzeni a boldog szikra, amelytől forralta:- / mi lángra gyűl millió mun-káslé- í lek, és piros pünkösdje lesz a £ proletárvilágnak. Es az igazi nagy í emberek üzennek, a széllé.n hő- í sei, á gondolat kaionái, az eszme ? fejedelmei, a múltkor Henry Bar- f busse üzent, a nagy francia kői-'/ ; tö, a lövészárok pacifistája, a vi- í lág összes alkotó szellemi munká- í saihoz fordult, testvéri jobból } nyújtva, egyesülésre híva fiit min- í - deu költőt, művészt és tudóst a íj , földön, alti az emberi közösség új í vallását vallja, és hittel hirdeti. } Most pedig a forradalmas Orosz- í ország nagy költője, lelki vezére z küldött biztató és buzdító iizene- } , tét nekünk, az új magyar szov- {I ,ieí köz társas ágnak. Gorkij Maxim í üzent nekünk. Gorkij lelkes és} örvendetes üzenete a magyar szel-} lemi munkásoknak új erőt ad a # további küzdelemre a proletariá- í : tus végső diadaláért”. '• munkások között tartózkodott. A kis napló is csak jelkép. Egyik formája az ember meg­becsülésének. Az igazgató gyakran tárgyal. Hol tudomá­nyos intézetek, egyetemek, vagy külföldi, hazai szakem­berek vitatkoznak nála. Ilyen­kor hiába — a gyáriaknak várni kell. Sátor János azon­ban vigyáz: senkinek ne kell­jen ötsaör-hatszor eredmény­telenül próbálkoznia. Ott az a kis napló a titkárságon, ab­ba beírják a kereső nevét és az első szabad percekben már hívja is az igazgató türelme­sen meghallgatni a lakáskéré­seket, a magánügyeket, a ki­fogást a norma vagy a pré­mium ellen. Szolgálaii ügyben azon­ban be kell tartani a lépcsőt Mindenki dolgozzon bátran és feleljen a maga munkájáért — mondják. S így lehet vala­ki harmincéves fejjel üzem­vezető, — épp olyan önállósá­got kap munkájához, mint az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező társa. Egyet te­kintenek: csak az dolgozzon a gyárban, akit fűt a hivatás- tudat! Annyi mindenről kellene írni! Hiszen a Mechanikai Művek hatvanegy dolgozóját ösztöndíjjal küldték tanulni. És segítik azt a 170 munkást A SZÁMOK MÖGÖTT régibb közös gazdaságainak, amelyet sem az ötvenes évek hibás politikája, sem az ellenforradalom vihara nem bírt kikezdeni. Az 1948-ban elvetett magból erős, lombos fává növekedett. , .. Nincs benne a jelenté­sekben, hogy ebben a szö­vetkezetben nem ismerik az alkalmazottakat: valamennyi vezető tsz-tag. S valameny- nyien régi, kipróbált dolgo­zói a szövetkezetnek: Dani Mátyás kilenc éve, Juhász Ferenc üzemegységvezető és Szabó Ferenc elnök nj'olc, Banai Pál üzemegységvezető öt esztendeje töltik be tisztsé­güket. ... Nincs benne a jelentés­ben, hogy a Vörös Csillag­ban nem félnek a tagság el­öregedésétől: már most is több mint száz fiatal találta meg a helyét a szövetkezet­ben. A szakmunkásképző tanfolyam, a növekvő gép­park és a nemrégiben lé­tesített gépműhely pedig bi­zonyára még újabbakat vonz. ... A hivatalos jelentésben csak az áil, hogy a szövet­kezetnek tíz traktorja, két teherautója és egy személy- gépkocsija van. Ai-ról, hogy a tsz-tagok otthonában hét személyautó parkíroz, s hogy a motorkerékpárok száma megközelíti a százat — a ki­mutatásban nem esik szó. ... Nincs benne a jelentés­ben az emberi összefogásnak és segítőkészségnek az a szép példája, amit a szövetkezet tagjai és vezetői a tavaszi belvízveszély idején tanúsítot­tak. Negyvenhárom tanyát zárt körül a víz — s mind a negyvenháromból órák alatt kimentették a bajbajutotta­kat. A jelentésekben rovatok, számok vannak csupán. De a számok mögött új élet. gaz­dagabb holnap érlelődik. \\\\\\\\\\\\\\\V Sziyepan Scsipacsov: LENIN Lenin t bronz szobra. Körötte a fákra felgyújtott házak törmeléke hlül. ; Ellenség tört a szovjet városkára ; s ledöntötték a szobrot gonoszul. | A dölyfös ezredes nyilván örül, ; könnyű voLt a szobron nyert győzelem. | Fotóriporterek köröskörül, j s a készülék kattan készségesen. | Mulattak éjjel csak úgy dőlt a bor* : annál nagyobb reggel a rémület: ; talapzatán áll megint a szobor, I ! fölemelték láthatatlan kezek. ! i ; Äiadt zavar kél a tisztek között. Távolból árnyak gyülekeznek, ím5 a partizánok bezárták a kört, s előretörnek. : Vezérük: Lenin. VX>XXXXXXVXVC«OvVvX>XX\XN>XXNXAN>XXVCNXV>XSV / 1 t gi felszerelésemet beadtam a ! termelőszövetkezetbe; azt hit- ! feni, az igazgatóságtól megyek t egyszer nyugdíjba. Pedig csak} •most kezdődött a java! Még: abban az esztendőben elküld-} tek az egyéves zsámbéki me-} zőgazdasági akadémiára. Je-'} lesen végeztem, s kineveztek} a biatorbágyi tsz-elnökkópző \ iskola igazgatójává. Utána a; vízmesterképző iskola vezetője} lettem. Hanem, ekkor már r&-\ kaptam a tanulásra. Beírat-} koztam az agráregyetem leve- j lezö tagozatára. Időközben < kengyelibe kerültem, előbb \ szaktanárnak a mezögazdasá-; gi szakiskolára, majd főagro- j nómusnak a tangazdaságba.; Itt kaptam meg — 1959 feb- < marjában — az agrármérnö-! ki diplomát. Aki nem élte át. nem is} tudja, mit éreztem, amikorg átvettem a diplomát. Én. Ka-: to János, egykori summás.al-} halmi munkás, aki egy évtize-} den át hat elemit hazudtam!} Úgy éreztem magam, mint ti-; zennyolc éves koromban, ami-j kor először láttam vonatot:} szédültem. ! * ■ i A nap túljutott , a delelőn, ■ • ■ sugarai már nem, melegí-} f enek. Kalo János becsukja a; dossziét, amelynek fedelén ez\ áll; a szentendrei járás 1963-\ as szőlő-gyümölcstelepítési tér-’, ve. Árkuspapírokon katasztrá-\ lis holdak, gyümölcsfajták, tö- j számok. Most még csak szá-l mok, adatok. Cél — amelyért \ érdemes küzdeni. De holnap,; jövőre valósággá válik. Nyíri Éva í Évekkel ezelőtt a fíyár kol­lektívájának segítségével fel­épült Érden egy kis házikó, amely barátságos otthont nyújtott fiatal társuknak, alti édesanyját és sok kistestvérét tartotta el keresetéből. Akkor az egész környéket bejárta a hír, s bizony alti csak hallott róla, szeretettel zárta szívébe a gyárat, a Mechanikai Műve­ket. Most Sipkó írén és Tátrai Béláné nevét emlegetik. Sip- kó Irén technikus olyan gye­rek felett vállalt védnökséget, akiről már majd mindenki le­mondott gyenge jelleme, rossz tanulása miatt. Tátrai Béláné könyvelési osztályvezető pedig azokat segíti, akik esti vagy levelező tanfolyamon tanul­nak és nehezen birkóznak a számvitellel. Sokan ki is; akartak maradni emiatt az is­kolából. Erre azonban már (nincs szükség, hiszen Tátrainé mellettük áll. Máté Jutka öt esztendeje tagja a KISZ-vezetőségnek. Jutalmul három másik társá­ról a Szovjetunióba utazik. Máté Jutka másik nagy útra is készül: férjhez megy, Buda­pestre költözik. Búcsút mond a gyárnak. Ezért sóhajtoznak tréfás önzéssel többen is a fiatalok közül: sajnos a Jut­ka férjhez megy — bár ne si­kerülne neki! Almási József rövid idő- re most otthagyta az üzemet. J Katona. Bizony nagyot nézhe-; tett, amikor húsvét előtt száz; forintot hozott neki a postás. í A brigád tagjai küldték, hi,szén; tudják, mit jelenthet távol! otthonától egy kis kedvességei barátoktól. A megyében sokan csak: füstölgő kéményét isin érik a! gyárnak. Ha olajkályhát vagy: elektromos háztartási gépet: vásárolnak, sem jut eszükbe:: ezeket a kedvelt cikkeket a: Mechanikai Műveknél gyárt-; jak. ! Akik már jártak benn az! üzemben, azok is inkább a: tiszta portált, a szocialista: szerződésre átvett gépek okl vi veiét, az egyenletes, nyugodt: munkát látták meg, és arra ők; sem gondoltak: ennek aí gyárnak szíve van. Ezt a gyá-i rat valami belső összhang, szi-! gorú rend, az emberség élte-j ti. Sokszor tán említésre is: alig méltó apróságokból áll; össze a gyár élete. Olykor egy! eltűnt íróasztalból, egy kis: naplóból és egy százforintos-; bői. Sipkó Irén és Tátrai Bé­láné segítségéből. Ladnai Fe-: rencné munkaversenyre ser­kentő munkájából. Az íróasztal például né­hány hónapja még ott állt a tágas, barátságos igazgatói szobában. Egy szép napon munkások jöttek érte. Azóta sem került új a helyébe. A gyárban nagy a becsülete az adminisztrációnak, fontos ré­sze az üzemszervezésnek, a vezetésnek. Sátor János igaz­gató mégis azt mondotta: ne­ki nem kell a szobába-marasz- taló bútordarab. Mióta 1957- ben betette a lábát a gyárba, legtöbbet a műhelyekben, a \ elemit hazudtam j 2 asztalon árkuspapír, raj- ■é* ta a járás szőlő-gyü­mölcstelepítési terve: kataszt- rális holdak, gyümölcsfajták, tőszámok. Az asztal körül megbeszélést tart a „vezér­kar”: a tanácsi vezetők, s a pártbizottság munkatársai. A szobában sűrű cigarettafüst. Reggel óta gyűlt össze. Oda- kinn delet kongat a szentend­rei öreg harang. — Ebédelni kéne — rezzen fel egyikük a harangszóra, de javaslata nem talál visszhang­ra. A többiek Kalo Jánosra figyelnek, o pártbizottság me­zőgazdasági osztályvezetőjére. A szaporítóanyagok biztosítá­sának gondjait-módjait fejte­geti éppen. ■k E 'rdekes ember Kalo János. Életrajzából meg lehetne írni a szó igaz ■ értelmében vett „szocialista karrier” tör­ténetét, a felszabadult ember felemelkedésének. alkotóké­pessége kibontakozásának százezrekre is érvényes, egye­diben is tipikus históriáját. ... Édesapám feles dohány­kertész volt, a tizenegyből hét gyerelcet nerceit fel a szűkös kukás-kenyéren. Gyermekko­rom legélesebb emlékei a köl­tözködéshez fűződnek. Amióta az eszem tudom, mindig köl­tözködtünk. Egyik uradalom­ból, tanyából, a másikba. Egy szekéren elfért mindenünk; felpakoltunk, s mentünk, ahol több kenyeret ígért az' ura­ság. Pusztákon, tanyákon telt el az egész gyermekkorom. Ho­moktenger közepén árválkodó kisházakban, nyolc-tíz kilo­méterre a legközelebbi falutól. Egyetlen napig sem jártam is­kolába. Édesapám tanítgatott írni-olvasni, meg számolni, hogy be ne csapjanak a nap­számnál. Mert tizenkét éves koromtól kezdve már nap­számba is eljártam, Később summás voltam — nyáron. Planem, enni télen is kellett! Alkalmi munkás lettem: maltert hordtam, hmmt lapá­toltam a vasútnál, s végül fel­vettek idény-pályamunkásnak. Ekkor kezdődött életemben a hazugságok korszaka — s majdnem tíz esztendeig tar­tott .. Nem jószántamból hazud­tam. Kényszerből, szégyenem­ben. Úgy kezdődött, hogy né­ha helyettesítettem a váltóke­zelőt, s a pályamester felfi­gyelt rám. Mennyi iskolád van? — kérdezte. Hat elemi — hazudtam. Biztatott, hogy végezzem el az alapfokú szak­mai tanfolyamot. Elvégeztem, s vonatkísérő lettem a mis­kolci fűtőháznál. TÚ'ly éreztem, megfogtam az *-J isten lábát: állami ember lettem! Ott azonban azt altat­ták, hogy tegyek kalauzi vizs­gát. Csakhogy ehhez hat ele­mi kellett. Pontosan annyi, amennyit hazudtam. Közelgett a tanfolyam ideje, s én húz- tam-halogattam a bizonyítvá­nyom bemutatását. A katona­ság „mentett meg’’ a leleple­zéstől: behívtak újoncnak. Ki­csit hosszúra sikerült az újonc­időm: megtoldottak frontszol­gálattal, meg hadifogsággal. Negyvenöt karácsonyán ke­rültem haza. Itthon már asz- szony és gyerek várt. Ünnep után beléptem a kommunista pártba, s vártam, hogy mun­kához jussak. A földosztásból kimaradtam, jobb híján tehát jelentkeztem kitelepítésre. Hét hóid földet, házat kaptam Budakalászon... Életemben elő­ször — a magam ura lettem! Úgy éreztem, réi>be jutottam. Többre nem is vágytam. Negyvenhétben pártiskolá­ra küldtek. Vácra. Ott vallot­tam be először az igazat, hogy sosem jártam iskolába. A párt- iskola igazgatónője biztatott: még nincs késő. tanulhatok. Hárgm gyerek mellett? — hú­zódoztam. Nem hagyott nyhp- ton. Szavamat vette, hogy ha­zatérve majd tanulok. Bár. hogy restellkedtem, adót! sza­vam kötelezett. Miniszteri engedélyt kaptam, hogy éven­te két osztályból vizsgázhas­sak. Titokban tanultam, az iskolaigazgató fia segített. Negyvenkilencben jó ered­ménnyel befejeztem a hatodik osztályt ... V’noen ideje volt. mindjárt ’ J fel is hoztak a Pest me­gyei Mezőgazdasági Igazgató, ságra, állattenyésztési előadó­nak. A földemet, 'a gazdasá­Dani Mátyás, a ceglédi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet főagronómusa, elgondol­kozva ismétli a kérdést: — Mit mondanék el a szö­vetkezetünkről, munkánkról, életünkről — „nem szolgála­tiig, szívből csupán?’“ Mi az, ami a hivatalos jelentésekből kimarad? Sok minden! A tag­ság szorgos munkája, a fia­talok . helytállása, a kommu­nisták példamutatása. ... Nincs benne a jelenté­sekben, hogy éz a szövet­kezet egyike az ország leg-

Next

/
Thumbnails
Contents