Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

VII. ÉVFOLYAM. 40. SZÁM ÁRA 70 FU J ÉR 1963. FEBRUÁR 24. VASÁRNAP PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJfTEK f BÉKE ÉS ÉPÍTŐ MUNKA (A. E.) Gondosan összehajt­ja a szavazólapokat, elhelyezi őket a borítékba, kilép a szavazófülkéből és a zárt borítékot az urnába dobja. Lehet, hogy egy-két pilla­natig agyában még ott ma­rad jelöltje, jelöltjei képe, hiszen nevét, nevüket az imént nyomtatásban is ol­vasta ... Kilépsz a szavazófülkéből és a zárt borítékot az urná­ba dobod. Úgy érzed, jo­goddal élve, eleget tettél ál­lampolgári kötelességednek, s most végérvényessé vált ko­rábbi döntésed, amikor a je­lölő gyűlésein bizalmat sza­vaztál X és Y tanácstagjelölt­nek és bizalmat Z-nek, hogy nevedben majdan az ország­gyűlésben szólhasson. Távo­zóban elköszönsz a szava­zatszedő bizottságban ülő is­merőseidtől: a gyári mun­kástól, a tsz brigédvezetőjé- től, az iskola igazgatójától, lakóhelyed köztiszteletben ál­ló orvosától és a szomszéd­ban lakó nagycsaládos há­ziasszonytól. Köszöntőd újon­nan érkező ismerőseidet is; a községi vagy a körzeti pártszervezet fáradhatatlan vezetőségi tagját, a helyi ta­nács szociális előadóját, a földművesszövetkezet pénztá­rosát, a népfrontban tevé­kenykedő főtisztelendő urat, a cipőd javító kisiparost, akikkel néhány hete együtt végeztetek jelöltjeitek felől. Kint az utcán — mert va­sárnap van, jól megérde­melt pihenőnap — az ebéd utáni szundikálásra gondolsz, a könyvre, amelyet ma ok­vetlenül kiolvasol, a rádió­vagy a tv-műsorra, amely­től kikapcsolódást, felüdü­lést vársz, s kerítsz arra is időt, hogy megnézzed: a gye­rek elvégezte-e a leckét, eset­leg magad is kezedbe ve­szed tankönyveidet. Lehet szó egy kis ulti- vagy sakk­partiról is, ám meglehet, minderre nem futja idő­ből, mert mint anya és fe­leség, a mosogatás után var­ródobozt veszel kezedbe, leg­alább a sötétedésig, vagy mint családfő, nem halaszthatod tovább a meglazult kertkerí­tés reparálását, a jeges hó­sapkától elbillent tetőcsere­pek helyretevését... Gondosan összehajtom a sza­vazólapokat, elhelyezem ők;t a borítékba, kilépek a szava­zófülkéből, és a zárt boríté­kot az urnába dobom. Mind­ez egy-két percet vesz igény­be, különben is gyakorlott szavazópolgár vagyok. Most már csupán a „pecsétet ütöm rá’’ a fontos okmányra, amelyet körzetem lakótársai­val gondos számvetés mel­lett együtt szövegeztünk a legutóbbi jelölő gyűlésen. Távozóban elköszönök a sza- vazátszedő bizottságban ülő ismerőseimtől, köszöntőm az újonnan érkező ismerősöket, akikkel már a jelölő gyű­lés előtt is gyakran találkoz­tam: tanácstagi beszámolón, fogadóórán. pártnapon, is­meretterjesztő előadáson vagy valamely társadalmi munka végzése során. Kint az utcán — mert va­sárnap van, jól megérdemelt pihenőnap — programba vett kedvteléseimre gondolok. Számban az ünnepi ebéd jó íze, tagjaimban a pihentető elereszkedcs öröme, a sza­badság derűje... Nem sietősen haladok cé­lom felé. Az új házsor előtt átvágok a túloldalra, mert itt még csatakos a jár­da, azaz még nem készült el teljes hosszában a tervbe vett betonszőnyeg. Szemben jól öltözött fiatalemberek kö­zelednek. látásból ismerem őket, traktorosok a gépállo­máson. A művelődési ott­honba tartanak, cimborák, s bizonyára szavazni is együtt akarnak. Évődve odaköszön­nek nylonfejkendős, fiatal lányismerősüknek, aki az ősz­szel üzembe helyezett utcai artézikútnál hófehér zománc­vödörbe fogja a vizet. Az okkersárga vakolatú, modern iskolaépület homlokzatán vö­rös és nemzetiszínű zászlók lengenek, öregek és fiatalok adják egymás kezébe a kilin­cset. Először szavazók — és sok választást megértek. Először szavazók és olyanok, akiket — húsz évnek előtte — a hivatalos hatalom nem kívánt, nem engedett szóhoz juttatni. Ám miért is tette volna? Elég gondja volt azokkal is, akiket koruk, vagyoni cen­zusuk, lakhelyhez kötöttségük miatt nem rekeszthette'k ki állampolgári joguk gyakorlá­sából. S amit a néptől ide­gen hatalom a jog pallosával nem nyirbálhatott meg, el­végezte helyette formainak hazudott szertartásaival, a szavazóhelyiségek közelében posztoló csendőreivel, a sza­vazásnál asszisztáló főjegyző­vel, főszolgabíróval vagy megbízottaikkal. Az sosem volt fontos az uralkodó osz­tály számára: milyen mérték­ben bírja a nép bizalmát, de arra mindenkor igényt tartott, hogy minél nagyobb szám­ban magáénak mondhassa voksait. Nem akarta, dehogy is akarta képviselni őket a községi, városi képviselőtes­tületben, épp így nem az országgyűlésben s a főren­diházban! S mert a törvé­nyesített jogfosztottság szem­rontó látvány egy „kultúr- államban”, takaró kellett a nyers sebekre. Gombamódra teremtek abban az időben a „szociális érzésű" földbir­tokosok, iparmágnások, kiér­demesült katonatisztek, akik „honatyai” megbízatásuk ese­tén feltétlenül enyhíteni fog­nak az ínségen, „áldásos működésükkel” oszlatni fog­ják a szellemi sötétséget. . . „Áldásos működésük” nyo­mait ma is érezzük. Egy má­sodszor is elszenvedett, pusz­tító világháború nyomát. Ez minden örökség, mi tőlük származott, s majdnem egy ország pusztult bele. Ám az emberek gondolatait ma nem a múlt foglalja le első­sorban, hanem a jövő. Fél emberöltő elegendő volt a nép számára, hogy okosan él­jen a szabadsággal, gazda­ként tervezze meg és emel­je soha nem ismert magas­ba új otthona falait. Tengernyi szó kíséri a választásokat mindenütt a vi­lágon. Hagyomány ez, s a mi társadalmi rendszerünk tiszteli ezt a hagyományt, amikor követválasztásra hív­ja fel az ország felnőtt la­kosságát. Am itt csak a for­ma azonossága, ami a múltat idézi. Tengernyi szavunk, ten­gernyi tettünk, szerény jel­zői csupán, mert gyűléseink, személyes agitációnk szűk ke­retébe nem fért bele mindaz, amit már eddig is elvégez­tünk. Jelöltjeink s a gyű­lések más szónokai, a kö­zelmúltról szólva, személyes tettükről, részvételükről ad­tak számot, s bizony, a jö­vőről nem is szólhattak ele­get. Ám a program — a párt programja —, amelyért má­tól kezdve ismét harcra in­dulunk, nyitott könyv a ha­talomra emelkedett nép előtt. Benne van az élet értelme: a béke és az építő munka. Akiket pedig a közélet el­ső vonalába küldünk ma szavazatunkkal, jól tudjuk, tapasztaltuk: alkalmasak, ér­demesek rá. Kereskedelmi és hitelegyezmény Kína és Kuba között A Kínai Népköztársaság és Kuba közti kereskedelemre és hitel nyújtására vonatkozó há­Február 22-én a részben megújult Forte-gyár meg­kezdte a próbaüzemelést. Zentel Róbert, a gyár fő­mérnöke tájékoztatott ben­nünket erről. Elmondta, hogy a gyár nagy rekonstruk­ciós munkálatainak első szakasza fejeződött be ez­zel a próbaüzemeltetéssel. Ebben a szakaszban ötven­milliót költöttek a berendezé­sek korszerűsítésére, bővíté­sére. A próbaüzemeltetés egy hé­tig tart, s ha mindent rend­ben találták, következik a ta­karítás, majd megkezdődik a termelés. A befejezett fejlesztés nyo­mán az eddigi legmagasabb teljesítéshez képest százezer négyzetméterrel több filmet tudnak gyártani, de nincs ki­zárva, hogy az új berendezés még ennél is többre lesz ké­pes. A Forte-gyár új légtisz- tító berendezése is elké­szült. A berendezés 99,99 százalékos tisztaságú levegőt szolgáltat a gyártáshoz. A szűrőberende­zés csak a fél millimikronnál kisebb porszemeket engedi át. A múltkor arról is hírt ad­tunk, hogy kísérletképpen már gyártottak 26 dines, ma­gas érzékenységű filmet. Fel­vételt is készítettünk vele vil­lanyfénynél és remekül sike­rült, Most azt is elmondhat­juk, hogy a próbajáratás után ezt a filmet kezdik gyártani, s a gyártással párhuzamosan árusítása is megkezdődik. A Forte-gyár rekonstrukció­ja még nem fejeződött be. A munka 1965-ig tart és össze­sen mintegy 230 milliót költe­nek a gyár fejlesztésére. En­nek nyomán a film- és papír- gyártás az eddiginek á két és félszeresére nő. A mennyiség­gel együtt a minőség is to­vább javul. Például a nagyon fontos röntgenfilm érzékeny­ségét is tovább növelik, el akarják érni a legjobb Ko­dak rön.tgenfilmek minőségét, hogy a felvételeknél kisebb Évről évre kevesebb a fertőző betegség — Kedvező-e Pest megyében a fertőző betegségek múlt évi statisztikája? — Határozottan az — vála­szolja dr. Sólyom Sándor, a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igaz­gatója. — Azokat a betegsé­geket, amikkel szemben ren­delkezünk védőoltással, meg­fékezzük. Köztudomású pél­dózis adagolásával tudjanak célt érni. A rekonstrukciót az egyre növekvő hazai és külföldi igények tették szükségessé, s egészen bizonyos, hogy a fejlesztési munkálatok nyo­mán a Közel-Kelet országain, Indián. Brazílián és Chilén kívül újabb országok egész sora köt majd üzletet a Forte­gyárral. rom okmányt írtak alá Peking- ben. A három okmány: az 1963. évi kínai—kubai kereskede­lemre vonatkozó jegyzőkönyv, megállapodás a Kína által Ku­bának nyújtandó kölcsönről, valamint jegyzőkönyv azokról a közös feltételekről, amelyek a két ország külkereskedelmi szervezetei által lebonyolítan­dó áruszállításokat szabályoz­zák. A LIPCSEI VÁSÁRRA KÉSZÜL A CSEPEL AUTÓGYÁR A Csepel Autógyárban elkészült a D 707-es anyagszállító gépkocsi prototípusa. A gépkocsi hathengeres, 145 lóerős, Cse- pel-motorral készül, s a nyerges vontatók helyett meredek utakra használható. Tervezője Cséfalvi István mérnök, forma­tervezője Cserny Miklós grafikus. Az új gépkocsit először az idei lipcsei vásáron mutatják be. A festődében dolgoznak az új gépkocsin (MTI Foto, Mező felv.) Sztratoszférában repülő interkontinentális rakétahordozógépek a Szovjetunióban dául, hogy már két éve item fordult elő megyénkben gyer­mekbénulás és utoljára 1961- ben mindössze két eset volt. Diftéria is évek óta alig for­dul elő. tavaly csupán tízen kapták meg. Szamárköhögés­ben, ami minden évben sok ezer megyebeli gyermeket kín­zott meg azelőtt, tavaly csak ötszázötén betegedtek meg. Az oltások következtében vala­mennyi eset enyhe lefolyású volt és rövid ideig tartott. — Melyik fertőző betegség fordult elő a legnagyobb szám­ban? — A kanyaró, 5188 esetet je­gyeztünk fel. Ezen azonban át­esik minden gyerek. A skarlá- tosok száma nem mutat csök­kenést, 1333 ilyen betegünk volt, az előző években is kö­rülbelül ugyanannyi. — Ez már járványnak szá­mít? — Dehogy. Hiszen egész éven. át és nem egy időben, sem egy helyen volt ennyi a beteg. — Egyéb fertőző betegségek? — Tavaly Is volt 1848 di­zentéria, az előző években is körülbelül ennyi. A májgyul­ladás igaz, csak lassan, lépés­ről lépésre, azaz évről évre visszavonulóban van. Tavaly már csak 1034 eset volt a me­gyében. — Hallottunk trachomáról is. — Sajnos, akad. Múlt évben tizennyolc betegünk volt, 1961- ben pedig huszonnégy. Régen ebbe a betegségbe belevakul­tak, ma, ha nem elhanyagolt állapotban látja először az or­vos. tökéletesen meggyógyul­nak. Szombaton, a szovjet fogy- j veres erők napján egy moszik-i vai napilap szenzációs katonai I hírt hozott nyilvánosságra: a légierő korszerű fegyve­rei között szerepel a sztra­toszférában szálló inter­kontinentális rakétahordo­zó repülőgép, amely a stratégiai bombázók helyét foglalja el a modern fegy­verek sorában. A Szovjetszkaja Rosszija fényképén jól látható a 10-es j számú óriásgép, törzse alatt a legalább 15 méter hosszú nagy rakétával. A négymotoros re­pülőgép alakja és hajtóművei­nek elhelyezése a TŰ—114-re, a világ legnagyobb utasszállí­tó repülőgépére emlékeztet; vi­szonylag kicsiny alapterületű szárnyai enyhén csapottak. A lapban közölt riport ter­mészetesen nem ismerteti a W 20 pontos műszaki adatait, de a tudósító részletesen leír­ja a gyakorlati repülés közben szerzett élményeit. Elmondja, hogy felszálláskor az űrhajósok elbeszéléséből ismert hir­telen gyorsulást érezte, s csak oxigénmaszk segítsé­gével tudott Iélegzeni. A rakétahordozó-gép több ezer kilométernyi utat tett meg, amíg a cél fölé ért. s a le­génység a több rétegben elhe­lyezkedő sűrű felhők fölött szállva, rádiólokátorok segítsé­gével jól kivette a hadgyakor­lati lőtéren fekvő „célpontot”. Adott jelre begyújtották a A szovjet hadsereg megala­kulásának 45. évfordulója al­kalmából szombaton délelőtt koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi szovjet hősi em­lékműnél. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után a ma­gyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Pap János belügyminiszter, Papp Árpád, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyezett ko­szorút az emlékmű talpazatá­ra. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseleté­ben G. A. Gyenyiszov nagy­követ és Sz. D. Zotov vezérőr­nagy. katonai attasé koszorú- [ zott. A szocialista országok i Budapesten akkreditált kato­nai attaséinak nevében A. Ka­ken guru fi ók a módjára elhe­lyezkedő rakéta hajtóművét, mire a rakéta levált a gép tör­zséről és kérlelhetetlen pon­tossággal a célra zuhant. A stratégiai interkontinentális repülőgép ezután visszatért tá­maszpontjára. rasztojanov ezredes, a Bolgár Népköztársaság katonai attasé­ja és R. Chlubna alezredes, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság katonái attaséja, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képvisele­tében K. I. Provalov vezérez­redes, Sz. A. Andrjuscsenkó altábornagy és V. Ny. Bászká- kov altábornagy koszorúzott. A koszorúzási ünnepség, amelyen jelen volt a Honvé­delmi Minisztérium és a Kül­ügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, továbbá részt vettek a KISZ, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség és a Magyar Partizánszövetség képviselői is — az Internacio- nálé hangjaival ért véget. (MTI) Koszorúzási ünnepség a szovjet hadsereg megalakulásának 45. évfordulóján Próbaüzem a megújult Forte-ban Százezer iséggzetrn?»t*• mr/ több Az ország legtisztább levegője Megkezdik a magas érzéhengségti film ggártását — Csak oltás nyújt védel­met a fertőzés ellen? — A tisztaság is. Ezért el­lenőrizzük mindenütt a tiszta­ságot és tartanak róla annyi előadást az orvosok, meg a vöröskeresztesek. Amilyen arányban növekszik megyénk­ben a higiénia, úgy csökken évről évre a fertőző megbete­gedések száma. (—y—e)

Next

/
Thumbnails
Contents