Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

PEST MEGYEI

'GYEI

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

VII. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM

Számadásunk biztató és szép eredményeket összegez

Kádár János elvtárs mondott beszédet a Ganz-MÁVAG

választási nagygyűlésén

A Hazafias Népfront Budapest VIII. kerületi bizottsága és a Ganz-MÁVAG-gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty művelődési házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig megteltek a széksorok. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: „a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett”.

Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen, az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés részvevőit. Megnyitó beszédében elmondotta, horfy az elmúlt évben a gyári pártvezetőség levélben kérte meg Kádár elvtársat, látogasson el a Ganz-MÁ- VAG-ba. A gyár dolgozói nevében megköszönte, hogy Kádár elvtárs eleget tett a meghívásnak*

Végül Dapsi Károly röviden vázolta a Ganz-MÁVAG dolgozóinak gazdasági és politikai munkáját.

Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet.

Kádár János elvtárs beszéde

Kádár János beszédének bevezetéseként megköszönte a szíves fogadtatást, szívből

gratulált a Ganz-MÁVAG dolgozóinak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körülmények között is sikerrel teljesítették.

Ezután átadta a Magyar

Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága» a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét:

— Kedves elvtánsak!

— A választás fontos aktus hazánk alkotmányos életében. A jelölő gyűlések a -választó- polgárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen

befejeződtek. A jelölő gyűléseken körülbelül a üálasztók fele volt jelen és így személyesen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára.

— A választás célja három pontban jelölhető meg. Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokratikus rendszerünket, s a másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos cél, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár.

Politikánk még hatékonyabb megvalósítása

' — A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz.

Ami a politikát illeti, ezen a választáson nem új programmal lépünk fel.

Pártunknak, a Hazafias Népfrontnak. és természetesen a kormánynak a választási programja annak a politikának még hatékonyabb, még jobb megvalósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk, Ami az embereket illeti, országgyűlési képviselőink és tanácstagjaink a dolgozó tömegekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt.

— Nálunk nemcsak négy- évenként egyszer, a választás idején ielennek meg a képviselőjelöltek és a tanácstagjelöltek a választók előtt.

Rendszerünk és munkánk természetéből adódóan, az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is, egész életüket a dolgozók között,

velük közös munkában töltik.

— Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokratikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletár- diktatúra. Ezt a rendszert már a föld számos országában kivívták, építik és erősítik a dolgozók.

— A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalistákba nagybirtokosok, a régi kiváltságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is hatalmon vannak, sem azok, akik a szocialista világ- rendszer létrejötte miatt korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem szabad. Saját tőkés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik „szabad világnak”.

Amit „szabad világnak“ neveznek

— Népünk azonban már nem óvodás a politikában. Sokat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megjelenési formájukban, alkotmányukban, intézményeikben néha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fasiszta terror van Dél-Vietnamban, Spanyolországban, Portugáliában és még sok más tőkésországban.

Ezt a diktatúrát nem is leplezik.

Nyílt brutalitással mészárolják, börtönzik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet.

— Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári demokráciái hazájaként emlegetnek. A „szabad világ” részének nevezi magát Nyugat- Németország és az Amerikai

Egyesült Államok. Ebben a két országban — és más, hozzájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak látszó intézmények. Bizonyos mozgási szabadságokat, bizonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett demokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkésosztály diktatúrái. Másként mivel lehetne magyarázni azt, hogy Nyugat-Németországban, ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumoknak, a militaristáknak, már évekkel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a Német Kommunista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a békemozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző módon odáig jutottak, hogy bebörtönözték egy közismert polgári lap. a Spiegel szerkesztőit is.

— Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember azt hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg és mint jogtiprást bélyegzik meg azt a boszorkányüldözést, amely az Amerikai Egyesült Államokban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Államokban, amely magát a „szabad világ” bajnokának, erős és hatalmas ’ országnak tartja, ahol a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőkékek kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős amerikai kommunista pártot bíróság elé állították és mint

idegen hatalom ügynökét akarják elítélni.

— Hosszú-hosszú sorban lehetne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon országaiból is, amelyeket ott demokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellemezte

— Anatole France-t idézem

— hogy a törvény előtt való egyenlőség egyformán tiltja meg gazdagnak és szegénynek, hogy a híd alatt háljon. Kevesen adtak ennél klasszikusabb és pontosabb jellemzést az úgynevezett polgári demokrácia szabadságjogairól. Ez a rendszer

mindenféle választás ellenére, a többpártrendszer

ellenére, a kibékíthetetlen ellentétek társadalma. Soha sehol, semmiféle polgári demokráciában nem lehet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt munkás ellentétét.

— Ezt a társadalmat másfajta ellentétek is szaggatják. Sohasem lehet összeegyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosított, leigázott, elgyötört népek érdekeit. Az imperialista uralkodó osztályok saját népük kizsákmányolásán kívül mindig más népek kizsákmányolására is törekszenek, és közöttük is kibékíthetetlen ellentétek vannak. Példája ennek az a harc, amely most a Közös Piac országai, Anglia és a hozzátartozó országok, valamint az Egyesült Államok között folyik.

— Mindezt, rendszerük ellentmondásait, a tőkésrendszer kegyetlen, kizsákmányoló, imperialista jellegét a nagytőkések megfizetett emberei azzal kísérlik meg elrejteni az emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság van.

Rendszerünkben a tehetség, a tudás , biztosítja az érvényesülést

— Ezzel a rendszerrel mi

bátran és nyugodtan szembeállítjuk népi rendszerünk fő jellemvonásait. Nálunk nincs többpártrendszer, társadalmi életünk egy párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei. politikai vezetésével fejlődik. /

— Rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti a kommunistákat és mindazokat a nem kommunista gondolkodású, haladó, becsületes erőket,

amelyek egyetértenek alapvető célunkkal: a szocialista társadalom felépítésével.

Kádár elvtárs itt összehasonlítást tett a mi kollektiv közösségi rendszerünk és a kapitalista rendszer között, amelyet Nyugaton előszeretettel neveznek az „egyéni szabadság” rendszerének. Mint mondotta, a kapitalista társadalom a tőkések és nagybirtokosok osztályának hatalmát jelenti, az egyén sorsát pedig a

Kádár János elvtárs beszédét mondja

cím, a rang, a vagyon határozza meg. A mi rendszerünkben a dolgozó osztályok, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség az élet ura, a fejlődés meghatározója, az egyes embernek pedig a tehetség, a

tudás és a munka biztosítja az érvényesülést.

— Hogy ez kinek, milyen gyorsan sikerül, azt az dönti el, hogy ki, milyen szorgalommal tanul és hogyan áll helyt a munkában.

Az állampolgári egyenjogúságról

— Sokat vitatott kérdés *azállampolgári egyenjogúság is — folytatta beszédét Kádár elvtárs. —* A proletárdiktatúra kritikusai szerint nálunk nem érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Aki visszaemlékszik — s itt vannak, akik már Horthy idejében is éltek —, az tudja, hogyan szabályozták akkor ja választójogot. Volt ókkor műveltségi előírás, volt vagyoni előírás, meghatározott idejű egyhelyben lakás és más feltétel. A szavazási rendet úgy határozták meg, hogy ahol már nem bírtak ellenállni a jogot és haladást követelő munkásság nyomásának, ott titkos választói rendszer volt, vidéken pedig nyíltan kellett szávazni a csendőr, a főjegyző jelenlétében. Nem is egy választókerületben a több tízezer holdas földbirtokos saját birtokán maga volt a jelölt, s az ilyen választókerületben néhány száz szavazat elegendő volt egy képviselő megválasztásához. Másutt, ahol féltek a munkás közvélemény, a haladó közvélemény akaratának érvényesítésétől — például Budapest elővárosaiban, Budapest munkáskerületeiben — 30 000—35 000 szavazat kellett a képviselői mandátum elnyeréséhez.

Horthyék alatt így festett az állampolgári egyenjogúság.

— De ha ez a példa talán régi, tessék egy pillantást vetni a polgári fejlődés magas fokán álló Franciaországra, ahol novemberben voltak választások. Ott az állampolgári egyenjogúság úgy érvényesült, hogy testvérpártunk, a Francia Kommunista Párt megkapta a szavazatoknak kevés híján 22 százalékát, a képviselői helyeknek viszont csak

8,8 százalékát. Az ottani kormányzó párt. De Gaulle elnök úr pártja, a szavazatoknak valamivel tóbb mint 31 százaié; kát kapta meg, s a mandátu- mok’nak 2 tized híján 50 százalékát. íme az állampolgári egyenjogúság, a szavazatok „egyenértéke” abban az országban, amely jó 150 esztendővel ezelőtt győzelemre vitte a polgári forradalmat, zász-. Iáján a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával;

— S hogyan érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága most nálunk, a mi népköztársaságunkban, a proletárdiktatúra országában? Általános és egyenlő a választójogosultság, mert valamennyi 13. évét betöltött állampolgár tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik.

Körülbelül 6,5 millió, sőt valamivel több választó van Magyarországon.

Kádár elvtárs ezzel összefüggésben kitért a Horthy- rendszer . választási .és parlamenti rendszerére. Utalt arra, hogy nálunk a felsőházat kinevezték és nem választották,

— Az előírás szerint a felsőháznak tagja volt a Habsburg —Lotharingi.ai uralkodóház

minden tagja, aki 24. életévét betöltötte, még abban az esetben is, ha elmebeteg volt, mert ez ott nem volt kizáró ok (Derültség.) Azonkívül volt a tagok között öt herceg, 38 gróf, tizenhat báró.

— Az 1931-ben megválasztott képviselőházban

a 245 képviselőből 107 volt nagybirtokos, nagytőkés és bankár, a másik fele megfelelően megoszlott horthysta főtisztviselők, főispánok és más hasonlók között.

Akinelj történetesen volt szavazati joga. és élhetett vele akár nyíltan, akár titkosan, az előtt még ott állt a nagy kérdés: kit választhat meg? 1930

(Folytatás a 2. oldalon)