Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

“f&CMgp 1963. JANUÁR 30. SZERDA EiÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) körül mi kísérletet tettünk, hogy a választáson Indulhas­sunk. Az akkori Magyar Szo­cialista Munkáspártnak vol­tak képviselőjelöltjei, közöt­tük Palotás elvtársunk az építőmunkásoktól és mások. Akkor ötezer ajánló kellett ahhoz, hogy egy képviselő­jelölt indulhasson. A mun­káskerületekben gyűjtögettük az aláírásokat. Ha azon­ban azt akartuk, hogy el­fogadják az ötezret, akkor egy jelöltnek legalább 25 000 aján­ló kellett, mert a benyújtott aláírásokat másnap érvényte­lenítették. Fellebbezni sehova sem lehetett. — A végén aztán a válasz­tás küszöbén egy gyűlésen rajtaütve szétverték a Magyar Szocialista Munkáspártot, a képviselőjelölteket a rendőr­ségen a Horthy-rendszer de­tektív jei gúnyolták: hogy van­nak a képviselő urak? Nos, sokan azok közül, akik akkor gúnyolódtak, már gyászos vé­get értek, de az akkori képvi­selőjelöltek közül egyik-másik ma is él, tisztelt és megbecsült veterán harcos, sőt képviselő is van közöttük. Kádár elvtárs a továbbiak­ban a mostani választási elő­készületekkel foglalkozott. Elmondotta, hogy a választók­nak mintegy jele részt vett a jelölő gyűléseken, s eléggé alaposan, behatóan megvitat­ták: kit állítanak jelöltnek. Mintegy 3800 esetben kicserél­ték a névfront eredeti jelölt­jét és másik jelöltet állítottak, néhány száz esetben pedig két jelöltet fogadtak el. hogy majd a szavazók döntsék el, ki lesz | közülük képviselő, tanácstag. | Több millió ember döntötte | el tehát, kit ajánlanak a lis­tákra saját ügyük képviselője­ként, az országgyűlésbe vagy a tanácsokba. Rendszerünk lényege: a mnnkásliatnlom — A mostani képviselője­lölteknek — eredeti foglal­kozás szerint — mintegy JZ százaléka munkás, tizennyolc százaléka paraszt és 36 szá­zaléka értelmiségi. A jelöl­tek kiválasztásánál kellően érvényesült az a követel­mény. akar-e, képes-e, tud-e a tömegek által ismert és elfogadott politika érdeké­ben dolgozni. — Az egész választásnak ugyanúgy, mint rendszerünk­nek nem az a lényege, hogy egy pórt vagy több párt mű­ködik-e, egy párt vagy több párt indul-e a választásokon, hanem az, hogy' tőkés dikta­túra van-e vagy munkásha- talom. A tőkés országokban a haladás erőivel szemben érvényesítik a diktatúrát, a kommunistákkal, más ha­ladó emberekkel, a béke egyszerű, nem kommunista harcosaival szemben a mo­nopóliumok, az imperialis­ták és a militaristák javára. A mi rendszerünkben is van diktatúra és van el­nyomás, de csak azokkal szemben, akik háborúra, a népi demokratikus rend­szer ellen szervezkednek, uszítanak, akik nemzeti vagy faji gyűlölködést szítanak. A nemzeti, faji gyűlölködést szítókat, a háborús uszító- kat, a népi demokratikus rendszer ellen fenekedőket — ha ilyenek kerekednek — február 24 után még hatá­rozottabban és még szigo­rúbban korlátok között tart­juk és visszaszorítjuk. Az elmúlt év eredményei Kádár elv-társ a. kővetkezők­ben az elimúlt év munkájáról, eredményeiről szólott. Mint hangisúlyozta: — Számos nagy kérdéssel foglalkozott pártunk, a Haza­fias Népfront, s ennek nyo­mán népünk, és sók fontos kérdést megoldottunk, mások­ban megtaláltuk és megjelöl­tük a megoldás útj^t és mód­ját. — Foglalkozott a Központi Bizottság az iparvezetés kér­déseivel, a mezőgazdaság fej­lesztésének kérdéseivel, a sze­mélyi kultusz maradványai­nak felszámolásával, azonkí­vül összehívta pártunk VIIT. kongresszusát. Ez utóbbinak előkészítése hatalmas feladat volt, hiszen az egész munkát át kellett tekinteni. Közben meg kellett oldanunk a gazda­sági és a kulturális építés kérdéseit is. — Amint ezt a statisztikai hivatal közölte, a múlt esztendőben az ipari termelés 9 százalékkal nőtt — és ez nagyon fontos — a termelés növekedésének 63 százaléka a termelé­kenység emelkedéséből származott. A mezőgazdaság, a rossz idő­járás miatt, csak az előző évi termés mennyiségét érte el, viszont a mezőgazdaságtól fel­vásárolt árumennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal nö­vekedett. Megfelelően növe­kedett a teherszállítás a sze­mélyszállítás és a külkereske­delmi forgalom, valamint 8 százalékkal nőtt a beruházás is, az előző évhez kénest. — A lakosság összes pénz­bevétele 1962-ben 1961-hez képest 4,2 százalékkal növe­kedett, fogyasztása pedig 4,8 százalékkal nött. — Az 1962. év eredményei­hez tartozik, hogy az év vé­gén a kormány hozott néhány szociális intézkedést. Ezek: a szülési szabadság meghosz- szabbítása, az özvegyi nyug­díj javítása, néhány fogyasz­tási cikk árának csökkentése. — Amint tisztelt hallga­tóim emlékeznek rá, a kong­resszuson szó esett további ilyen, az életszínvonalat és a nép jólétét érintő intézkedé­sekről. így a családi pótlék felemeléséről a kétgyermekes családoknál, valamint még néhány más intézkedésről, amelyek megvalósításának feltételein most dolgoznak az illetékes állami szervek. A Központi Bizottság és a kor- 1 mány számon tart sok mis, \ áz életszínvonalat érintő kér- \ dést. Ismeretesek előttünk bi- | zonyos munkáskategóriák és bizonyos alkalmazotti, értel- ihiségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz képest kissé le­maradtak. Becsületesen meg kell azonban mondanunk, hogy az ebben a csoportban érintett fizikai és szellemi dolgozók száma nagyon jelen­tős. Ha munkával, a terme­lékenység emelésével, a ter­melési költségek csökkentésé­vel megteremtjük a feltétele­ket — legyen nyugodt min­denki — egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, hogy a megoldásra váró, az élet­színvonalat érintő kérdéseket meg is oldja. büszke lehet, s egyúttal na­gyon fontos biztosítéka a jö­vendőnek is, hiszen minden dolgozó ember tudja, hogy a munkához nemcsak gép vagy berendezés kell, ha­nem művelt ember is, aki ura a technikának. — Tekintélyes szám az is, hogy a kiskereskedelmi for­galom — másképpen a fo­gyasztás — a négy esztendő alatt húsz százalékkal, vagyis egyötödével növekedett. Az a bizonyos individuális, egyéni sors is mutatkozik abban, hogy most 2 300 000 takarékkönyv-tulajdonos van hazánkban s a betétállomány az 1958. évi kétmilliárd fo­rintról 8,8 milliárdra emel­kedett. Ez azt mutatja, hogy az egyének helyzete javul, mert különben honnan ke­rülne elő ez a majdnem 9 milliárd forintos vastartalék, ami mindig jól jön a ház­nál. (Derültség.) — A négyéves mérleg nem mutat tehát rossz képet. Eze­ket az eredményeket a párt helyes politikájának, a dolgo­zó emberek, a nép alkotó­munkájának köszönhetjük. El­mondhatjuk, hogy népünk a párt, a munlkásosztály vezeté­sével, minden nehézséget ha- i tározottan és biztosan leküz­dött. Eredményeink összegezése azt mutatja, hogy szilárd a néphatalom, a szocializ­mus alapjait leraktuk, a szocializmus felépítésének időszakába léptünk. — Az elért vívmányok örök­ér vónyűek, mert a végbement \ fejlődés eredmén y eképpen. hazánkban megszűntek a régi j rendszer visszatérésének gaz- j dasági, társadalmi feltételei és | mert a Magyar Népköztársa-! ság része a szocialista világ­rendszemek, amelynél na- j gyobb erő nincs a világon. ) — A Magyar Népköztársa- i ság a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, a világ haladó erőivel, szilárd és biz- I tos szövetségben halad előre. Megőriztük és tovább fejlesz­tettük népünk szocialista vívmányait és biztosítottuk \ népünk békés alkotó munká­ját. a békét. Kádár elvtárs itt megje­gyezte, hogy a közelmúltban az Egyesült Államok kormá­nyának brutális, agresszív fel­lépése következtében közel jártunk a háborúhoz. Nyílt támadással.. fegyveres erővel akarták letörni a kubai for­radalmat. Bűnösen játszottak az emberiség sorsával, agresz- sziv lépésükkel a világháború szélére sodorták az emberisé­get. A Szovjetunió békepoliti­kája, ereje, megfontoltsága, felelősségérzete volt clz, ami az ^ emberiséget a világháború ki­robbantásától megmentette. Ebben a hatalmas tettben mi is részeseknek érezzük ma­gunkat. mert Kuba hős népe és a szocialista világ minden népe kész volt arra, hogy az amerikaiak provokációját min­den erővel visszaverje és le­törje. — Most, amikor választásra készülünk, és számot kell ad­nunk a végzett munkáról, biztató és szép a kép, amit felvázolhatunk. Felvetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmiféle hiba? Min­den olyan nagyon jól megy nálunk? Újra dicsérgetni kezdjük magunkat? Nem, elvtársak, nem szabad ilyen hibába esnünk. Nem szabad azt mondanunk, hogy minden nagyon _ jól megy. Tudjuk,' hogy nincs min­den rendben, de azért időnként illő is és szük­séges is számot vetni a végzett munka eredmé­nyeivel, ez adja meg azt az érzést az egész népnek, hogy érdemes dolgozni, érdemes tanulni, érdemes küszködni, mert ez meghozza gyümölcseit. Kádár elvtárs itt felhívta a figyelmet arra, hogy ami­kor a hiányosságokról be­szélünk. tekintetbe kell ven­ni azt a súlyos örökséget, ami a felszabadult népnek ju­tott. A tőkések, a nagybir­tokosok, a Horthy- meg Szá- lasi-féle fasiszták, meg a hitleristák a pusztulás és tönk szélére vitték az orszá­got és a népet. Európa ügyeit rendezni kell Külpolitikánk célja, hogy tovább erősítsük szövetsé­günket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országai­val, a szocialista orszá­gokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küedünk az im­perializmus, a gyarmati rend­szer, az agresszió ellen. Küz­dünk az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetéséért, amit a Szovjetunió legújabb javasla­ta reális közelségbe hozott. A népek joggal elvárhatják —és megkövetelhetik — az Egye­sült Államok és Angiin kor­mányától, hogy a szovjet ja­vaslatot magukévá téve bizto­sítsák az atomfegyver-kísérle­tek megszüntetését. — Továbbra is harcolunk a német békeszerződés megköté­séért. A francia—nyugatnémet szövetség, a személyi hatalom és az adenaueri revansizmus szövetségé^'nagy veszélyt hor­doz magában Európa népei számára. E veszéllyel szemben a legfőbb és legjobb védekezés a második világháború nyo­mainak eltüntetése. Európa ügyeit rendezni kell — ennek a kulcsa pedig a német béke- szerződés megkötése! — Lankadatlanul harcolunk a fegyverkezés ellen, az álta­lános és teljes leszerelésért. Külpolitikánk alapelve vál­tozatlanul a békés egymás mellett élés és a normális vi­szony minden országgal. Hi­szünk abban, hogy a két rendszer — a tőkés társadalmi rendszer és a szocialista társadalmi rendszer — békés versen­gése az egész emberiség érdeke. Hiszünk benne és dolgozunk is azért, hogy ebben a bé­kés versenyben a szocialista társadalmi rend győzzön, az egész emberiség javára. Belső cpítőprogramunkről Jó ér *és a megtett útra gondolni Fejlődés az élet minden területén — A képviselőház mandátu­ma négy évre szól. Ha átte­kintjük az egész választási ciklust, az a kép alakul ki. hogy az országgyűlésnek és a tanácsoknak nem kell szé­gyenkezniük választóik előtt. A négy esztendő alatt, vagyis 1958 óta, az ipari termelés 50 százalékkal növekedett, meg­történt a mezőgazdaság szo­cialista. átszervezése. Nem kis eredmény az sem, hogv a traktorok számát 26 000-ről majdnem kétszeresére, 50 000- re emeltük, a műtrágvafel- használás holdanként 150 szá­zalékkal növekedett és az át­szervezés időszaka alatt a me­zőgazdasági termelés 8 száza­lékkal, a felvásárolt áruk mennyisége pedig 12 száza­lékkal nőtt. — Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés arra gondolnunk, hogy az elmúlt négy esztendő alatt a főiskolai és egyetemi hallga­tók száma 34 ezerről 67 ezer­re, a középiskolai tanulók száma pedig 178 ezerről 330 ezerre nőtt. — Ez olyan kulturális vív­mánya népünknek, amelyre — S amikor már azt gon­doltuk, hogy végre egyenes­ben vagyunk, hogy most már valóban minden rendben van, a hatalom is szilárd, mert egyesültek is azok, akiknek ez volt a történelmi útjuk, egy munkáspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási kitérő következett. Az egyik balra — a személyi kultusz, az ismert következményeivel; a másik pedig jobbra — az el­lenforradalmi felkelés. — Mindezeken a nehézsége­ken keresztül törte magát a ‘ magyar kommunisták serege, j népünk és a szocializmus min­den őszinte híve. Ha ezt mind számbavesz- szük és megnézzük a pil- , lanatnyi helyzetet, lehetet­lenség jó érzés nélkül gon- ' dőlni a megtett útra. — Persze, most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisztérium, és — hogy ud­varias legyek — van kevésbé j jól dolgozó minisztérium, j (Derültség.) Van jól dolgozó j tanács és van kevésbé jó] dől- 1 gozó tanács. Van jól dolgozó j igazgató és van kevésbé jól j dolgozó igazgató, yan jól dol­gozó pártszervezet és kevésbé jól dolgozó pártszervezet. Ugyanígy van ez a mezőgaz­daságban is. De ettől nem esünk kétségbe, mert intézmé­nyeink. szervezeteink, gyá­raink állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, tudo­mányos kutatóintézeteink. a kultúra alkotó intézményei, többségükben jó] dolgoznak. Most az a feladatunk, hogy akik még nem dol­goznak .jól, azokat meg­biztassuk, mert erre min­dig szükség van. Most például, amikdr a vá­lasztóknak jobban a kezük ügyébe esik a képviselő, a miniszter, vagy a tanácstag, bizfatgatni kell, hogy igye- j kezzék jobban dolgozni, mint eddig. ^ — A nagy gazdasági egysé- j geinfcnél, a gyárakban, sorra [ kell venni a viszonylagos el- í maradottság okait és ki kell küszöbölni azokat, hogy egész- j séges . legyen a fejlődés. — A gyengébb termelőszö­vetkezetek megsegítése igen j fontos. A természeti adottsá- j gok között is van különbség, | de a fő különbség rendszerint ] a vezetésben és a tagok szor­galmában mutatkozik. Győr megyében például, ahol mint ismeretes, először fejezték be az átszervezést, az évi zárás­nál munkaegységenként átlag 34 forint lesz a részesedés. Ha ezt a Győr megyei átlagot or­szágszerte el tudjuk érni. ak- ! kor már egészen másképp ál- j lünk a mezőgazdasággal, mint most. Ezt a szintet el lehet és el is tudjuk érni. Nemcsak Győr megyében vannak szorgalmas, értelmes em­berek, hanem az ország minden megyéjében, csak valamivel jobb vezetés és nagyobb szorgalom szükséges. — Belső építőprogramunk: a párt vezetésével, az egész nép részvételével oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Teljesítsük az idei tervet, az ötéves tervet, teljesen épít­sük fel a szocialista társa­dalmat, még magasabb fokra I emeljük népünk általános [ életszínvonalét, kultúráját, | hogy azután eljuthassunk 'íz egész emberiség legnemesebb céljait megtestesítő kommu­nista társadalomba. — A szocializmus, a kom­munizmus elveiből semmit sem feladva, rugalmas és haj­lékony politikát folytatunk ezután is. Ha szilárdan és áll­hatatosan kitartunk az összes társadalmi kérdésekben a kommunizmus elvei mellett, tovább tudjuk fejleszteni tár­sadalmunk demokratikus és emberies vonásait. Küzdünk azért, hogy a helyes vezetési és kormányzati elvek teljesen és maradéktalanul érvénye­süljenek; hogy a felvilágosí­tás és a meggyőzés módszere, vagyis a tömegek iránti biza­lom, a tömegekkel való ösz- szeforrottság győzzön minde­nütt, egész társadalmunkban. — Teljes erővel, forradal­mi lendülettel és lelkesedés­sel küzdünk a burzsoá szepnlé- let és a kapitalista múlt min­denféle maradványa ellen, a kommunista eszmék és a kommunista erkölcs győzel­méért. Ez azt jelenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürokrácia és a lelketlenség, a hatalommal való visszaélés ellen. — Ha azt mondjuk, hogy rendszerünk a dolgozók, a munka társadalma, akkor ab­ból kell kiindulnunk, hogy szabadság, jog, kedvez­mény, dicséret — minden jár annak az embernek, aki munkáját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz eleget. A munka a jog alapja. — A szocialista törvényes­ség helyreállítása az utóbbi évek harcában elért egyik legnagyobb vívmányunk. Am ez úgy van, hogy egyrészről egyetlen állampolgárt sem szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de másrészről azt, aki a Magyar Népköztár­saság törvényeit megsérti, mindig felelősségre is kell vonni. — Elvtársak! — folytatta beszédét Kádár János — azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával támogassa a Hazafias Nép­frontot, annak célkitűzéseit és jelöltjeit. Azt kérjük, hogy a dol­gozók munkájukkal, poli­tikai helytállásukkal tá­mogassák az országgyú- í lést és a tanácsokat, és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell, hallassák a kri­tika szavát. ♦ — Természetesen, a válasz­tás előtt, alatt és után is kér­jük a munkában való helyt­állást, azt, hogy minden dol­gozó vesse latba tudását, al­kotóképességét. feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. — A mostani időjárás egyes munkákat hátráltat. Készen­létben kell azonban lennünk, hogy ha az idő megengedi, azonnal nekilássunk és min­den átmeneti kiesést pótol­junk. Ez szükséges áh hoz, hagy terveinket valóra vált­hassuk. A dolgozók hősiesen helytállnak a mostoha időjárás ellenére A kommunisták megtisztelő feladata — Minden nehézséget le tu­dunk küzdeni. De ehhez elen­gedhetetlen az is, hogy a kom­munisták példásan dolgozza­nak. Az a szép és megtisztelő feladat vár a félmilliónyi fel­nőtt és valamivel több fiatel kommunistára, hogy a jövőben I is, mint eddig, folytassák a felvilágosítást, szervezzék a munkát, lelkesítsék az embe­reket, szavaik• és tetteik min­denkor fedjék egymást, úgy dolgozzanak, hogy tetteik a többi embert is serkentsék. — Ismeretes, hogy a mun­kások, a szocialista brigádok szocialista munkaversenyben építik az erőműveket, a hida­kat, a hatalmas vegyiműveket, a Dunai Cement- és Mészmű- vet, most a hóban, a fagyban. A közlekedési dolgozók, a sze­relők, a gázzal, vízzel foglal­kozó emberek és a bányászok is helytállnak a munkában, sokszor olyan körülmények között, amikor frázis nélkül lehet a helyt­állást hősiességnek ne­vezni. Külön meg kell említeni, hogy nemcsak a Központi Bizottság és a kormány, hanem az egész nép elismeréssel gondolt arra, ahogyan bányásztestvéreink most, a különlegesen nehéz körülmények között helytáll­tak. és gondoskodtak arról a szénről, amit a rendkívüli, hosszantartó hideg többletként megkövetelt. Ismeretes, hogy egy vasárnapi műszakot már teljesítettek, s százkét százalé­kos eredményt értek el. még­pedig úgy. hogy előtte is. és utána is mindennap* száz szá­zalék felett voltak termelési eredményeik. — A termelőszövetkezetek­ben most folynak a zárszáma­dások. Meg kell mondani, hogy a parasztemberek. a vi­szonylag fiatal termelőszövet­kezetek tagjai hősiesen helyt­álltak az aszállyal szembeni most már kéteszlendős harc­ban. Az idei aszályos évbén például búzából a holdankénti tíz mázsás, kukoricából pedig a 13 mázsás átlag olyan ered* mény, amit annak előtte éves átlagban csak egyetlen egv esztendőben, 1961-ben ért el az ország. — A helytállás egy példá­ját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esztendőben tulaj­donképpen _ háromszor volt kritikus a nemzetközi hely­zet, bár nem egyforma mér­tékben. Egyszer lí)61 elején, amikor az amerikaiak támo­gatásával az első partraszál­lási kísérlet történt Kubáben. Másodszor ugyanazon év nyarának végén és őszén, amikor a berlini kérdés kö­rül éleződött ki a helyzet, harmadszor pedir most, ok­(Folytatás a 3. oldalon) * tatni úgy, hogy azt minden te­rületen az eddiginél is jobban, hatékonyabban érvényesítsük. i — A mi választási profira- t műnk rövid és szűkszavú: be- | vált politikánkat akarjuk foly- |

Next

/
Thumbnails
Contents