Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

4 ”'\/úrlfiP 1963. JANUÁR 22, KEDD Évszázadunk hatalmas elméje és szíve NAGY KORTÁRSAK LENINRŐL Abban a korszakiban élünk, amelyben Lenin neve jelzővé vált és amelyben a szocialista táboron kívül tucatnyi ország küzd ugyanazokkal a gondokkal, amelyeknek megoldására ő adott tanácsot. Fél világ éri már el azokat az eredményeket, amelyék körvonalait még ő vázolta fel. Arcvonásai, szavai, tettei még szinte nem is váltak történelemmé, mert kora nem­csak a tegnap: 1917, hanem a ma és a holnap is. Az ő kora az, amelyben nagy műve, a Szovjetunió, már új időszakba, a szocializmusból a kommunizmusba tesz óriási lépéseket. Sok szó esik Leninről és nem kevés azok száma, akik írá­saikkal egy-egy arcvonását próbálták megörökíteni, egy-egy művéből további következtetéseket levonni, életének egy-egy pillanatát betűvé formálni. S mi sem természetesebb, hogy ahány író, költő és más írástudó megkísérelte a maga emléke­zése virágait elhelyezni a lenini mauzóleum márványán, mind mást és mást látott meg belőle. Ezekből a Lenint megörökítő portré-részletekből talán a legtöbbet mondanak számunkra » híres kortársak, a világirodalom nagy írói. HENRI BARBUSSE életét tette a lenini eszmékre. Izzó, ostorozó szavakkal harcolt ér­tük már a világháború poklá­ban is, majd odahaza, íróasz­tala mögött, műveiben. Hité­hez Barbusse részben a szov­jet köztársaságban tett utazá­sa során merített erőt, ahoi maga Lenin is nagyra értékel­te írói tehetségét és a mun­kásosztály ügyéért végzett fá­radhatatlan munkásságát. A halál is Moszkvában érte. Ha­zaszállított holttestét Párizs­ban háromszázezer ember kí­sérte a temetőbe: a proleta­riátus hatalmas tüntetése volt ez írója, a.z igazság megírója mellett. Barbusse Lenin magánleve­lezésének kötetéhez majdnem 120 oldalas előszót írt, amely Lenin számos művének ismer­tetése mellett jellemző embe­ri apróságokkal egészítette ki a jól ismert arcképet. A csa­ládi levelezés alapján állapít­ja meg Barbusse Leninről: „Az az állhatatos szerelem, amelyet élettársa iránt érzett, kétségkívül ritka jelenség a „nagy emberek"-nél és külö- vöslcéppen meglepő egy hiva­tásos forradalmár életében, aki alá van vetve a váratlan és folytonos változásoknak éppítgy, mint a külső körül­ményeknek ...” Egy további helyen pedig ezt veti papírra Barbusse Lenin rokonaihoz írt leveleiről: „Emberi és sze­mélyi vonatkozásban láthat­ják, és ezért ezek a levelek értékes adalékai az ember életrajzának, aki egész életé­vel jövőbe vetítette a holnap szocialista emberének képét’. H. G. WELLS, a nagy an­gol író közismert volt gazdag fantáziájáról. Képzelete Mars­lakókkal népesítette be a föl­det, láthatatlanná tette az em­bert. Fantáziája játszi köny- nyedséggel bontotta le a tér és idő korlátáit. De mégis, amikor Moszkvába^ megláto­gatta Lenint és megismerke­dett a nagyszabású villamosí­tási tervvel, csodálattal adó­zott Lenin képzelete előtt. Wells így írt Lenin villamosí­tási tervéről: „El lehet-e kép­zelni bátrabb tervet egy óriá­si sík országban, ami tele van erdőkkel és írástudatlan parasztokkal, ahol nincs vízi­erő, ahol nem áll rendelke­zésére szükséges műszaki szak­tudás, és ahol a kereskedelem és az ipar az utolsókat rúg­ja?, Az ilyen tervek alkal­mazása oroszországi viszony­latban az alkotó képzelet jó­val nagyobb megerőltetését teszi szükségessé”. Amikor H. G. Wells 14 év­vel később, 1934-ben ismét a Szovjetunióban járt és látta Dnyeprosztoj gigantikus erő­műveit, valamint' az egész szovjet ipar hatalmas irányú fejlődését, az önéletrajz cí­mű kötetében így jegyzi fel benyomásait: „Vonakodom el­ismerni a történelem „nagy ember” felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legna­gyobb emberek a világ folyá­sa óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalább is a na­gyon nagyok közé tartozik”. ROMAIN ROLAND, ez a Wellsnél sokkal tárgyilagosab- ban a földi léthez ragaszkodó író nem az utópista fantáziá­ra, hanem a valóság tényeire bontja ki kelyhedből a lenini VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK A fentiekben nagy író kortársak véleményét idéztük Lenin­ről. A Lenin eszméiben hívő, a lenini igazságért küzdő töme­geket azóta százezerszeresen megsokszorozta a történelem. Lenin hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak, fülében, s nincs a földnek már olyan zuga, ahol ez a hang nem ébresztette volna fel a néptömegekben a forradalomnak, a társadalmi felszabadulásnak, az új, kizsák­mányolástól mentes életnek a vágyát. ffiqlcdiyEiriairgf Hány éves a kibic? A címből aligha jöhet rá az olvasó, hogy egy igen komoly témájú ellenőrzésről lesz szó. A ceglédi járás kapitánysága a napokban éjszaka ellenőriz­te a vendéglátóhelyeket. Az albertirsai szövetkezeti ital­boltban tíz óra után igen sok 'fiatalkorút talált a járőr. Nem sokkal arrébb az autó- buszmegállónál két autóbusz kerékre lettek figyelmesek. Vajon a több ezer forintot kép­viselő értéket ki és miért hagyta az oszlop tövében. A dánszentmiklósi italboltban 11 órakor javában folyik a- kár­tyacsata. Az egyik kibic ugyancsak fiatalkorú. Bár a záróra jóval elmúlt és egyéb tiltó rendelkezések is érvény­ben vannak, a fiatalemberke mégis ott időzik a kártyások között. A ceglédi vasutas ott­honban rendetlenség és való­ságos füstfelhő fogadja a rend­őröket. Itt is kártyáznak. Egy fiatalember alaposan ittas. Az ismeretterjesztő székházban rend honol. A Magyar Étte­remben sem találnak különö­sebb szabálytalanságot a járőr tagjai, ha csak azt nem, hogy egy hatalmas, fekete személy- kocsi és egy nagykátai szürke Trabant utasai kedélyesen iszogatnak az egyik asztalnál. Az ellenőrzésre persze fogad- koznak: ,, Ilyen állapotban nem ülünk a volán mellé". TÚLTELJESÍTÉS A ceglédi ipari és kereske­delmi vállalatok jelentősen túlszárnyalták a múlt évi ter­vüket. A város két miniszté­riumi vállalata együttesen 106 százalékra, a tanácsi vállala­tok pedig 114 százalékra tet­tek eleget előirányzataiknak. A Villamosipari gyár és a Ru­haipari Vállalat nem ért el 100 százalékos tervteljesitést. hogy a TÜZÉP-telepek vezetői állandóan megnyugtató nyi­latkozatokat adtak közre az ellátásról. Statisztikai adatok­kal bizonyították: az eladott szénmennyiség az utóbbi évek­ben állandóan növekedett. Csupán azt hagyták figyelmen kívül, hogy közben az élet- színvonal növekedésének ered­ményeképp a fűtött szobák, térségek száma is gyarapodott. S ami még ennél is fontosabb: az idei tél jóval szigorúbb, mint a közelmúlt évek bár­melyikében. Csak a fegyelem segíthet ezekben a kritikus napokban. Néhány napig a lehető legnagyobb takarékos­sággal kell beosztani a tarta­lékokat, türelemmel és fe­gyelemmel kivárni az ellátás megjavulását, aminek móst már rövidesen be kell követ­keznie. Tél a gépállomáson Kihalt, csendes a határ, an­nál nagyobb a sürgés-forgás a Monori Gépállomáson, ahol a gépeket javítják, készítik elő a tavaszi munkákra. Je­lenleg a javításokkal tíz nap­pal elmaradtak. a termelő­szövetkezetek későn jelen­tették be javítási igényei­ket. A cseremotorok beszer­zése is körülményes, mert a vállalatok kapacitás hiányá­ban nem képesek elvállalni a javításokat, a közös gazdasá­gok — miután műszaki kép­zettséggel rendelkező veze­tőik nincsenek — javítási igényeiket ötletszerűen jelen­tik be. Mindent egybevetve, a gépállomás vezetői remé­lik, hogy március elejéig behozzák a tíznapos lema­radást és valamennyi gépet es@S MDNORoVlPftgg ŐSZINTÉN A TÜZELŐRŐL Országszerte akadozik a tü­zelőellátás. A monori járás TÜZÉP-telepein — akárcsak másutt az országban — már hajnalban sorakoznak az em­berek, többnyire eredményte­lenül. A helyzetet nem javí­totta, csalt tovább rontotta az, Növekszik a Patyolat forgalma A szolnoki Patyolat nagy­kőrösi kirendeltségének hó­napról hónapra növekszik a forgalma. Kezdetben elsősor­ban a vegytisztítás iránt ér­deklődtek a körösiek, a tél beálltával azonban emelke­dett a mosatásra behozott fehérnemű mennyisége is. A múlt évben 65 ezer fo­rint forgalmat bonyolított le a részleg. Dr. V. K. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ A saját ügyében — soha! Noteszomban sok-sok------------------------adatot őr­zök, a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem professzoráról, dr. Baskay Tóth Bertalanról. Most színes, kerek mondátok­ba kellene fogalmaznom hat­van esztendejének gazdag munkásságát. Dicsérnem meg­jelent könyveit, cikkeit, tudo­mányos dolgozatait. Sorrend­be szedni életének fontosabb állomásait, mikor lett kandi­dátus, hány éven át volt tanár­segéd, mióta egyetemi pro­fesszor. Hogyan kötötte össze kutató munkáját gyakorlati tapasztalataival. Imi kellene a KGST-ben kifejtett tevé­kenységéről, országgyűlési képviselői munkájáról. B árhogy kezdem azonban írásom, minduntalan Benedek Jánosnak — az egyetemi-párt­bizottság tagjának — szavai kísértenek: — Baskay professzor nagy­szerű munkatárs, jó kolléga, és mint ember is kiváló . Véleményét így magyaráz­ta: a professzornak kiét gyer­meke van. Leánya most vég­zi a negyedik évet az egyete­men. Ösztöndíjas. A fia ... Régebben nem akart tanulni. Az apja nem erőltette. Eszter­gályos lett a Láng Gépgyár­ban. Azután gépkocsivezető. Felváltva ült személy- és te­herkocsin. Éjjel három érakor kelt, hogy Újpestre, illetve Csepelre, szolgálati helyére érjen. Baskay országgyűlési képviselőnek csak a telefont kellett volna felemelnie. Vagy megkérni a tanácsnál, a párt- bizottságnál valakit: helyez­zék el már valamilyen irodá­ba a fiát. Nem tette. Mint ahogy akkor is hall­gatott, amikor a fia megnő­sült, és albérletbe költözött, a menye pedig más községbe jár tanítani. Pedig bizonyára áthelyeznék, megfelelő lakás­ról is gondoskodnának — az apa, az após érdemeiért. Baskay professzor éppen ez ellen tiltakozna: őt nem azért becsülik, tisztelik meg az em­berek bizalmukkal, hogy sa­ját hasznát lesse. A maguk erejéből legyenek emberek gyerekei is. S fia azóta ön­szántából tanult, ma az egye­tem gépészkarán technikus, s levelező tagozaton egyetemi hallgató. Protekció, „szocialis­ta összeköttetés” nélkül. a A mondatokon meditálok.--------------------------Az egysze­rű, családi történetben politi­kai hitvallás rejtőzik! Dr. Baskay Tóth Bertalan jegyző fia, édesanyjától nyolcvan hol­dat örökölt. S ha rossz is volt az a föld, mégis sok a nyolc­van hőid. ö maga, bár lassan jutott előre a ranglétrán, hét esztendeig tanársegéd volt — 1952-ben mégiscsak kandidá­tus lett. Egy esztendeje egye­temi professzor, s ott ül az országos gondok tárgyalásánál a Parlamentben. Beszélték nekem arról is, hogy a professzor tagja a Gö­döllői Járási Pártbizottság­nak, részt vesz a járási ter­melőszövetkezeti tanács mun­kájában. irányítja azokat a tanárokat, akik felelősséget vállaltak egy-egy tsz segíté­séért. Könnyű így kimondani: tagja a járási pártbizottság­nak! De azt jelenti: nem hagynak békét neki, nem is­meri a pihenést. Dolgozni az­előtt is sokat dolgozott a mi világunkért. Ö maga is fel­idézi, hogy szakértőként a séovjet csapatokat segítette 1945-ben. Elnökhelyettese volt a földrendező bizottságnak, földjét a termelőszövetkezet­nek ajánlotta, a felszabadulás óta a szociáldemokrata párt tagja volt. 6 alakította meg Nógrád megyében a közalkal­mazottak szakszervezetét... de., Ma frissebb körülötte a le­vegő. Nemcsak „felhasznál­ják”, „elfogadják” munkáját, hanem vele együtt munkál- hlodnak. Ma senkinek sem ér­dekes már, nem is suttognak róla: „Baskay mégis csak régi értelmiségi.'” — „apja jegyző volt. és az a nyolcvan hold föld”, „persze, persze, fel­ajánlotta, de azért mégis...” Megtörtént, hogy az egyete­men. ahol becsülték tudását, politikai szereplését, évekkel ezelőtt díszoklevéllel jutal­mazták. Szép formája lett vfolna az elismerésnek, ha nem úgy adják át. ahogy tet­ték. Nem hívtak össze gyű­lést, nem a nyilvánosság előtt dicsérték meg. csak egyszerű­en behozták a szobájába, le­tették az asztalára, s utána, mintha kellemetlen epizódot zártak volna le. már másról beszéltek, — Ne írja ezt — kérte te­lem. — Régen volt, elfeled­tette velem már a megbecsü­lésnek az a sokfajta jele. amit azóta megértem. Hiszen bevá­lasztottak még abba a fegyel­mi bizottságba is, amely 1956- ban felülvizsgálta az egyete­men: ki mit vétett maga és a társadalom ellen. Most nem emlegettük de----------------- évek során sok­szor jutott eszembe: milyen szíves meleg szóval fogadták P écelen, Isaszegen. Mogyoró­dion a mezőgazdaság átszerve­zésekor. Az egyetemi tanár, az Országgyűlési képviselő oly otthonosan ült az akkor még tétovázó, bizonytalankodó pa­rasztok portáján, kóstolta a jószívvel kínált disznótorost, s általános szólamok helyett lelkesítő távlatot festett a Pi­ciny konyhákban. A vendég­látók megérezték szép, szaba­tos beszédében a gazdát, a szakértőt, aki nemcsak taná­csot jött adni, hanem véle­ményüket is kutatta. Gyűjtöt­te az adatokat tanulmányá­hoz: a rétek, legelők, szaksze­rű hasznosításához. Azt mondja, könnyen meg­jelenhetett 1962-ben a könyve erről a témáról, mert ö volt az Országos témakollektíva vezetője, ismerte a hazai ta­pasztalatokat. 1958-ban Ber­linben a Zöld mező kongresz- szuson tartott előadást. Je­lenleg pedig a KGST-orszá- gok számára a legelők vegy­szeres gyomirtása kutatásá­nak metodikáját dolgozza ki. Ma a gyepek komplex javí­tásán, hasznosításán munkál­kodik, régi tanítványaival: dr. Petrányi István adjunktussal és dr. Barcsák Zoltán tanár­segéddel. Valaha az egyetem fehér fa­lai közé nem hogy a megye, de még átjárás gondjai sem hatolhattak be. A mezőgazda- sági környezetben külön vi­lág volt a tudomány fellegvá­ra. Ma már? Sok volt tanár tsz-elnökként, agronómusként dolgozik, és akik továbbra is a tanári pályán maradtak, jár­ják a környék szövetkezeteit, itt is, ott is tanácsot osztogat­va. Baskay doktor az egyik legszorgalmasabb látogatója a szövetkezetnek. Kurucz Béla, a Gödöllői Járási Pártbizott­ság titkára már régebben ajánlotta; róla bizony érde­mes lenne egyszer írni. Dr. Magyari András, az egyetem rektora is biztatott a tolifogásra — Baskay profesz- szor kutatása figyelmet érde­mel. Lehet, akik közelebbről is­merik őt, elégedetlenek sora­immal. Gondolják tán, nem ez a hű képe képviselőjelöltjük­nek, vagy tanártársuknak. Valóban, sok minden kima­radt jellemzéséből. Hiszen kü­lön fejezetet érdemelt volna, hogy 1931-ben doktorált; •Keszthelyen a talajtan agro­biológiai előadója volt; 1944­ben megtagadta a kiürítési parancsot és családjával, munkatársaival itthon ma­radt; milyen hatással volt rá, amikor Kádár János parla­menti beszédében bejelentet­te: nem a származás dönti el, ki mehet egyetemre; és mi­lyen nagy esemény, hogy a második ötéves tervben figye­lembe vették javaslatait a ré­tek, a legelők megjavítására... Minden nem férhetett egy---------------------cikkbe. Hogy i s vállalkozhattam ilyen fel­adatra: megrajzolni egy olyan életet, amelynek minden nap­ja külön esemény, állomás a tudományos munkában. Hi­szen dr. Baskay Tóth Berta­lan valóban kihasználta nap­jait, akaratereje, tennivágyá- sa percenként sürgette; a tár­sadalom számára ma is sok a mondandója, tennivalója és azt nem halogatja. Jó lett volna írni a solti termelőszövetkezetben vég­zett eredményes kísérletekről, vagy arról, volt idő, amikor hívták vissza Nógrád megyé­be; elvégezte a marxista—le­ninista esti egyetemet, hogy ne csak szivével érezze, mi hogyan helyes —, de ezek csak apró események életéből, legjobban mégis az jellemzi, hogy egyetemi professzorként, országgyűlési képviselőként, kutatóként és politikusként is egyszerű, puritán ember ma­radt. Eszével, szívével jutott idáig, s magánéletében is szo­cialista emberek harmonikus otthonát teremtette meg. Aki bebizonyította: nem a maga hasznára vállalja a sok-sok tisztséget, terhet, hanem a tu­domány, az ember javára. Sági Ágnes i 1921. június 16-án így dedi­kálta Lenin számára: „Leninnek, az egyetlen eu­rópai államférfinak, aki ren­delkezik azzal a tehetséggel, jellemmel és tudással, amely­re ilyen felelősségteljes posz­ton szüksége van az ember­nek." És amikor Shaw a Szov­jetunióba érkezett, hogy 1931- ben Moszkvában megünnepel­jék 75. születésnapját, a nagy angol író ezt mondta a szovjet embereknek: „A jövő Lenin­nel van. Lenin évszázadunk hatalmas elméje és szíve”. MAXIM GORKIJ visszaem­lékezésein keresztül nézzük meg végül: hogyan látta az első nagy szovjet író Lenint? Gorkij megörökíti saját tucat­nyi élményét, találkozásait Plechanowal - és másokkal, utazásai sorát, mindezt csak azért, hogy ezek kapcsán Le­nin alakját domborítsa ki. Le­nintől és a kommunizmus esz­méitől tanult szerénység ütkö­zik ki Gorkij visszaemlékezé­seiből. Gorkij minden nagy író kortársánál jobban ismeri Lenint és a lenini eszmék ha­tását, amint azok anyagi erő­vé váltak. A lenini eszmékkel felfegyverzett tömegekről írja Gorkij, hogy a tömegek csak akkor képesek történelmi kül­detésüket teljesíteni, ha „tu­datára ébrednek, hogy a vi­lágban csak egyetlen egy olyan érő van, amely ki tudja szabadítani a ragadozók rab­ságából: Lenin igazságának ereje”. Amikor Lenin meghalt, Gorkijt a nagy gyász rfiérhe- tet.1 énül lesújtotta és ezt mondta róla: ,,Vlagyimir Iljics Lenin, a világ nagy és igaz embere meghalt. Halála igen fájdalmasan sújtotta mind­azok szívét, akik ismerték, igen fájdalmasan! A halál fe­kete körvonala azonban még élesebben emeli ki az ö jelen­tőségét a nagyvilág szemében: hogy ő az egész világ dolgozó népének vezére volt.” szavakat és tetteket. „Az ö ál­ma: tett” — írja Leninről klasszikus tömörséggel. Ro­main Roland ezt a megállapí­tását fejti ki részletesebben Le­nin a művészet és a tett em­bere című Írásában: „Lenin élete minden pillanatában, egész lényével a harcba ve­tette magát. Minden gondola­ta abból született, amit hadve- zéri őrhelyén látott a harc­ban és a harcért. Nála külön­bül senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, amit proletárforradalomnak hívunk. Figyelmét semmi sem vonja el; nem ismer szemé­lyes gondot, nem a szellem el­ernyedését. Nyoma sincs nála a gondolat dilettantizmusá- I nak, a habozás, vagy a ké­tely árnya sem fér hozzá. Ez erejének titka, és az ügy győ­zelméé, amely benne teste­sült meg. BERNARD SHAW-T, a sza­tíra világhírű mesterét nagy­ra becsülte Lenin. Nagy ér­deklődéssel és elismeréssel ol­vasta Shaw egyik nagysikerű művét, a Vissza Matuzsálem­hez című drámai pentalógiát. Shaw eme művének a para­doxonokon keresztül az a fő eszmei mondanivalója, hogy a tőkés rend által szellemileg elnyomorított ember intellek­tuális és morális szempontból nem teljes értékű. Shaw a Matuzsálemben leleplezi az angol háborús uszítókat és felháborodva ír az ostoba ag- resszorokról, akik „csak abban látják biztonságukat, ha kato­nai uralom alá hajthatják az egész földkerekséget, vagyis egy.... lehetetlen valamiben...” — Lenin szívből támogatta Shaw-t, a szatirikust, a kapi­talizmus engesztelhetetlen el­lenségét. Ugyanakkor Shaw — minden reformista tévedése ellenére — felismerte Lenin­ben a zseniális államférfit. A Vissza Matuzsálemhez című könyvének egyik példányát

Next

/
Thumbnails
Contents