Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

1963. JANUÁR 22, KEDD rear megyei k/CírSap „Szeme“ van a takarmánynak Gondját viselik az állatállománynak a ceglédi Dózsa Ncpe Tsz-ben Milyen a takarmány helyzet? Hogyan oldják meg a nehéz­ségeket? Hogyan küzdenek meg az állattenyésztők a der­mesztő hideggel? Ezekre a kérdésekre igyekeztünk vá­laszt kapni a minap a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetke­zetben. A szövetkezet irodahelyisé­gei a városban találhatók, de az elnök irodája kint van a tsz tanyáján. Amint Radosza elvtárs, a tsz elnöke mondja, azért ragaszkodik régi „rezi­denciájához”, hogy közel le­gyen ahhoz, ahol a legtöbb nehézség jelentkezik — a ter­meléshez. Ezen a tanyán van ugyanis a szövetkezet állatál­lományának zöme. A téli idő­szakban pedig — kiváltképp most a nagy hideg miatt, a legtöbb tennivaló, a legtöbb gond az állattenyésztésben mu­tatkozik. Első kérdésünk: milyen a takarmányhelyzet a termelő- szövetkezetben? — A megyei tanács utasítá­sára történt felméréskor nyolc vagon abraktakarmány- hiányunk volt. Azóta azonban lényegesen jobb a helyzet — válaszolja Radosza elvtárs. — Minek köszönhető ez? — Annak, hogy az áttelelte- tés kezdetén megfogtuk a ta­karmányt. Ezenkívül minden alkalmat megragadunk arra, bogy pótoljuk a drága abra­kot. A szövetkezet kapcsolatot teremtett a város üzemeinek vezetőivel és megkapják az üzemi konyhákon megmaradt száraz kenyeret. — Segít az abraktakarmány- hiány megoldásában az is, hogy lédús takarmányból 4496 mázsával többet tároltunk té­lire, mint amennyi a tervünk volt. Különösen a silótakar­mánnyal tudunk sok abrakot megtakarítani, mert ennek na­gyon jó a tápértéke — mond­ja Radosza elvtárs. A kedvező beszámoló halla­tán még megkérdezzük: — Vannak-e egyáltalán ne­hézségeik? — Alomszalmánk kevés és kevés a lucernaszénánk is — kapjuk a választ. A beszélgetésnél jelen van Csatai Lászlóné, a megyei ta­nács állattenyésztési csoport­jának takarmány gazdálkodási előadója is. — örülünk, hogy ilyen jól állnak az elvtársak, de tudo­másunk szerint, a felmérésnél tizennégy vagon abraktakar- mányhiányt mutattak ki. Ezek szerint a felmérés nem muta­tott valódi képet? — kérdezi a takarmánygazdálkodási elő­adó. 7 — Hát igen ... Nem is tu­dom pillanatnyilag hogyan állunk — mondja Radosza elv­társ. A szövetkezet elnökével tör­tént beszélgetés' után mások­nál is tájékozódtunk a szö­vetkezetben. Beszéltünk Nagy Dénes állattenyésztési brigád­vezetővel, Kovács Sándor nö­vénytermesztő agronómussal és néhány állatgondozóval. Való igaz, a szövetkezetben sokat tesznek annak érdekében, ogy minél kisebb veszteség­gel teleltessék át az állatállo­mányt. Elismerésre méltó ez a törekvés és az eredmények, amit elértek. Bár Radosza elv­társ szerint a tejtermelés nem csökkent a téli időszakban, a brigádvezető határozottan ál­lítja, hogy a decemberihez ké­pest az istállóátlag másfél literrel kevesebb. Azt is elis­meréssel kell nyugtázni, hogy a tavalyi sertéshizlalási ter­vet százzal túlteljesítették. Az állattenyésztés eredményei nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy kifizetik a terv szerinti 37 forintot a munka­egységekre. Az elmondottak az igazság­hoz tartoznak, de ugyanígy idetartozik az is, hogy az el­nök által ismertetett nehézsé­geknél kedvezőtlenebb a hely­zet. A teheneknek ugyanis csak alaptakarmányt tudnak adni és csak egyikét nagy te­jelőképességű állat kap érdem szerint abrakot. Nehézségek vannak a takarmány összeál­lításánál is. A szövetkezet 15 vagon takarmánytápot igé­nyéit a helybeli keverőüzem­ből, de ennek csak 50 száza­lékát kapták meg. Emiatt a fialás előtt álló kocák is csak darát kapnak. De ugyanígy fehérjében sze­gény a malacok és a növen­dékmarhák takarmánya is. Mindezt azért kell elmondani, mert ha az elnökéhez hasonló túlontúl optimista hangulat el­terjed az állattenyésztők kö­zött is, a hátralevő három­négy hónap sok kellemetlen meglepetést tartogathat szá­mukra. Körülnéztünk az ólakban, istállókban is. Mindenütt rend és tisztaság uralkodik — an­nak ellenére, hogy nagyon ke­vés az alomszalma. (Egy kis­sé ez is érthetetlen, mert Ra­dosza elvtárs tájékoztatása alapján a felmérés idején a szükségesnél lényegesen több alomszalmájuk volt.) A ser­tésgondozók például a most fialó kocák alá több alomszal­mát adnak — a többiek ro­A rendkívül hideg időjárás nagy feladat elé állítja a gon­dozókat. Főként a takarmány- előkészítés okoz gondot. A tsz vezetősége három sertésólban villanymelegltőket szereltetett fel, hogy a takarmányelőkészí- téshez felhasznált vizet meg­melegíthessék. A melegítők kapacitása azonban kicsi, így csupán a kismalacoknak, a nö­vendék sertéseknek tudnak langyos vizet adni. A bélfer­tőzést elsősorban a jeges, hi­deg víz okozza az állatoknál. A gondoskodás eredménye, hogy csupán néhány növendék­állat pusztult el a hosszú ide­je tartó kemény téli időszak­ban. Mihók Sándor Kifizetődő a nyúltenyésztés A múlt évben'alakult meg a nyúltenyésztő szakcsoport a Páty és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kebelé­ben, s már a kezdő évben hétezer forintnyi jövedelem­re tettek szert. Ebben az esz­tendőben tovább gyarapítják a i nyúlállományt, továbbte- nyésztési és export célokra. A földművesszövetkezet fej­leszti szolgáltatási tevékeny­ségét is. Az edény- és ház­tartási kisgépkölcsönzés mel­lett az idén bevezetik a ház­táji gazdaságok és gyümöl­csöskertek növényápolási munkáinak megkönnyítésére a permetezőgép-kölcsönzést is. Rendőrségi krónika Autót loptak. Szombaton éj­fél előtt az érdi kaszinó elől ismeretlen tettesek elloptak egy Skodát. A rendőrség az autótolvajokat csakhamar el­csípte. Fejes István 21 éves nagytétényi és Kovács Antal 22 éves diósdi születésű fia­talember ült be a kocsiba, s elhajtott vele Érdliigetre, a Mécsvirág utcába. Ott a ko­csiból elemeitek 3600 forint készpénzt, egy japán gyárt­mányú tranzisztoros rádiót, két- plédet, s más apróságo­kat. Mindkettőjüket őrizetbe vették. Megfagyott. Horváth Far­kas 46 éves földműves, a ceg­lédi Vörös Csillag Tsz tagja, ittasan ment hazafelé, s út­közben Elesett. Mire rátalál­tak, megfagyott. Öngyilkosság. Pataki Tibor 27 éves dunaharaszti kőműves felakasztotta magát. Tettét súlyos betegsége miatt követ­te eL k Motort loptak decemberben Tápiógyörgyén Oláhék udva­rából, mint azt annak idején jelentettük. Elfogták a tet­test: Gál János 31 éves ceg- lédberceli vasutast. A tol­vaj lakásán a házkutatás so­rán megtalálták az ellopott motor alkatrészeit. Őrizetbe vették. KIKELT A PALÁNTA 'V" ' ^> „ ip^ A kiskunlacházi Petőfi Tsz üvegházában kikelt a palán­ta. Sipos Antalné, Soós Józscfné és Nadenov György lazít­ják a földet az üvegházi ládákban • (Mihók felv.) mai nap 1963. január 22, kedd, Vince napja. A nap kél 7.22, nyugszik 16.30 órakor. A hold kél 4.29, nyugszik 13.39 órakor. Várható időjárás: mérsé­kelt, helyenként élénk, észa­ki-északkeleti szél. A legma­gasabb nappali hőmérsék­let kedden mínusz 4 fok alatt marad. Hideg idő, ki­sebb felhőátvonulásókkal. Legfeljebb néhány helyen havazás. — Pontos mérések sze­rint a Budapesten közleke­dő járművek átlagsebessé­ge 16 kilométer óránként. Ez a világ többi főváro­sához viszonyítva igen las­sú. Ugyanakkor kimutat­ták, hogy a fővárosba ve­zető fő közlekedési útvo­nalakat 101 vasúti keresz­tezés vágja át. — Tovább fejlődik a Du­nakanyar. Kisorosziban, a sziget csúcsán az idén há­romszáz férőhelyes cam- pinglábor épü1, felőrelátha- tólag egymillió forintos költséggel. — Még az idén sor ke­rül a ceglédberceli kis vas­úti híd felújítására. A mun­kálatokat a MÁV végzi. — Ma délelőtt 10 órakor tartja zárszámadó közgyűlé­sét a tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet. — Kormányzatunk az öt­éves tervben a megyei ipar fejlesztésére 7,7 milliárd fo­rintot fordított. Ebből a Du­nai Cement- és Mészműre 2,4 milliárdot, a Dunai Kő­olajfinomítóra 1,3 milliárdot, a Dunamenti Hőerőműre 2,9 milliárd forintot fordított. Jelentős a meglevő üzemek bővítésére fordított összeg is. ez több mint egymilliárd forintot tesz ki. — A Magyar Vöröskereszt Pest megyei szervezete to­vább kívánja növelni a me­gye területén egészségügyi hálózatát. Ebben az évben 34 községben 204 új egész­ségügyi állomást és a főút­vonalak mentén 20 segély­helyet állítanak fel. — A dunaharaszti Ezüst­kalász Tsz tavaly negyven holdon kertészkedett, de csak a terület egy részét ön­tözhették rendszeresen, az elavult öntözőberendezés mi­att. Most létrehozzák az új, esőztető rendszerű öntöző- berendezést. — A Dabasi Vízrendező és Vízhasznosító Társulat ma reggel 9 órakor közgyűlést tart, amelyen a távlati fej­lesztési terveket vitatják meg. — A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa év végi felmérése megállapítja, hogy a megye lakosságának 94 százaléka társadalombiztosí­tási ellátásban részesül. — A gyömrői vasútállo­más ez évi korszerűsítésére 12 millió forintot áldoz a MÁV igazgatósága. — A váci járásban az egy főre jutó társadalmi munka értéke tavaly 31.50 Ft volt. Az összes társadalmi munka értéke 1 417 000 forint. Ösz- szehasonlításul: 1959-ben egy főre csak 6.70 Ft értékű tár­sadalmi munka jutott. KERESD A VÉGRENDELETET Egy New York-i gyáros megtréfálta örököseit. Ha­lála után a törvényes örökö­sök egybdgyűltek a jegy­zőnél aki felbontott egy borítékot, amelyben mind­össze egy cédula volt, a következő szöveggel: „Vég­rendeletemet az országos / könyvtár egyik könyvében helyeztem el!” Tudni kell, hogy a New York-i könyvtárban több mint hárommillió könyv , van. / Párnázott ládákban A szokatlanul kemény tél az Alföldön is érzékenyen érinti a vadakat. A terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok vadásztársaságai 800 etetőt állítottak fel és mintegy 200 000 apróvad, nyúl, őz, fogoly, fácán táp­lálkozását biztosítják szemes és szálas takarmányok ki­helyezésével. Az utóbbi 15 évben most a legnagyobb a vadállomány, ezért a hófödte terepek jó lehetőséget biztosítanak a va­dászok számára. Gyakorlott szakemberek végzik az élő- vad-befogást. A befogott ap­róvadat, madarakat külföldi országok, többek között Fran­ciaország. Svájc, Olaszország állományának felfrissítésére, illetve szaporítására exportál­ják. A külföldre irányított élő vadakat, tekintettel a négy hidegre, „párnázott” lá­dákban indíti ák útnak. Az élő vad gondos exportálása több százezer forint bevételt biztosítja vadászoknak. (MTI) Alekszandr Naszibov s Rejtekhely az Elbán — A Pest megyei Petőfi Színpad január 22-én este 7 órai kezdettel Túrán Pataki Pál: Idézés válóperben című modern színpadi játékát, Nyársapátin pedig a Tavaszi keringő című operettet adja elő. — A Cegléd-Cifrakcrti Ál­lami Gazdaságban az elkö­vetkezendő években 22.2 mil­liós beruházással hibrid-üze­met létesítenek. — Műporral egybekötött balesetvédelmi oktatást ren­> deznek január 28-án a Gö- ' döllőí Gépgyárban. — Leégett január 20-án éjjel Fábián István 52 éves mádi lakos náddal fedett háza. A megtartott vizsgá­lat megállapította, hogy Fá­bián István bennégett a ház­ban. — Háromszázötven tojás évente. Japánban a mező- gazdasági kutató intézetek munkája nyomán sikerült olyan tyúkfajtát kitenyészte­ni, amelynek egyedei évente legalább 350 tojást toj­nak. — Negyedszer j'e!ölték községi tanácstagnak Gö­döllőn, az öreghegyen, Csiba Józsefet, a gödöllői MÁV-állomás dolgozóját, la­punk tudósítóját. A gyű’és résztvevői megkérték je­löltjüket, jiogy közbenjárá­sával és tudósításával a jö­vőben is segítse választó- körzetét. PRECÍZ HIRDETŐ Egy amerikai lapban a kö­vetkező hirdetés ielent meg: „Veszek hat darab széket. A család összsúlya ötszáz ki­ló”. múlva jelentést tett feljebbva­lójának a & átszökött német­ről ­— Azt mondja, ő szólította meg magukat? — kérdezte még egyszer altiszt, miközben feljegyzett valamit a jegyzet­tömbjébe. — Elsőnek 5 szólított meg, főhadnagy elvtárs. — És az Internacionálé? — Igen, azt énekelte, főhad­nagy elvtárs. — De Iköiben reszketett a hangja. Éreztem. — Mindjárt én is kipróbá­lom, még mindig reszket-e — nevette el magát a tiszt. Homannt a bunkerba vezet­ték. Amikor megállt az ajtó­nál, hirtelen felkapta a fejét, s teljes erővel összecsapta a bokáját. —' Csak a .,Heil Hitler” hi­ányzik még hozzá — mondta maga elé a főhadnagy. — Ki ön? — kérdezte németül. Homann megnevezte magát, közölte az ezred és a divízió számát is, ame’yhez tartozott­— Igen — mondta közönyö­sen a tiszt. — És mi ügyben tette tiszteletét nálunk? Homann ajka összerezzent.: Teste elemyedt. alig állt a Iá- i bán. i A szovjet tiszt közben arra I gondolt, hogy túlságosan go-i rom-bán adta fel a kérdést. \ — Üljön ]e — mondta neki. j Homann valósággal rázu- \ hant a Dadra. A fe’derítő na-; ranpsnok észrevette, amint Ho-! marn a doboz cigarettára ve-í tette pillantásét. (Folytatjuk) Homann idegei megfeszítet­ten dolgoztak. *Ha nem tesz valamit, vége van, itt pusztul. Az orosz felderítők — abban pedig Homann nem kételke­dett, hogy éppenséggel azok­kal került szembe — menten szitává lövik egy géppisztoly- sorozattal, vagy csupán egy késdöféssel végeznek vele. Mégis el kell pusztulni, ami­kor már ilyen közeli a cél? Gyorsan tenni kellene valamit. Olyasmit, ami feltartóztathat­ná a szovjet felderítőket. De mit? Mindent a másodpercek dön­töttek el- S Homann hirtelen elkezdte énekelni az Intema- cionálét. Nagy igyekezettel és izgalommal énékelt, miközben igen nehezen szedte a levegőt, fulladozott, úgy hogy alig le­hetett felismerni a dallamot. Eltelt egy <fél perc. Abba­hagyta az éneklést, hallgató­zott. — Komm her! — hallatszott egész halkan a dorfib mögül. S hozzátették: — Hände hoch! — Jawohl, jawohl — suttog­ta vissza igyekezettel a Ge­freiter. — Ich komme. , Eldobta géppisztolyát, s a hangok irányába indult- Már e’érte a dombot. S azonnal látta is1, kikhez került. Hár­man voltak, mindhárman te­repszínű álcázó köpenyben. Homann hasonfeküdt a földön, s közben igyekezett feltartani a kezét. A három szovjet ka­tona odasietett hozzá.. ... A háromtagú felderítő egység parancsnoka egy óra Homann minden lövésnél mozdulatlanná merevedett a földön, s várta a megmentő sö­tétséget, hogy annak védelme a’att, könyöke és térde min­den izmának megfeszítése árán, újabb métereket kússzon előre. Dermesztő hideg volt, de Ho­mann nem érezte, hogy fázna- A háta csuromvíz volt. A ha­lántékáról -kétoldalt csurgott a verejték, amely időnkint le­folyt a szemébe is, úgy hogy alig tudott látni tőle. Tenyeré­vel betörte az egyik pocsolva jegét, s megsebezte az ujját, de azt sem vette észre. Egyet­len dolog járt csupán az eszé­ben: mihamarabb elhagyni ezt a nyílt, s minden oldalról igen erős fegyvertűz alatt tartott terepet. Nesz hallatszott előtte. Ho­mann megdermedt. A mozgoló­dás megismétlődött. Majd egy árny ielent meg a dombon, utána a másik, aztán a har­madik. Homann nehezen szedte a levegőt­— Genosse! — szólalt meg rekedten suttogva. Az árnyak nem mozogtak tovább, a nesz abbamaradt. Aztán valami fémtárgy csat­tanába hallatszott, mintha a puska závárát húzták volna ded. Vegye számításba, hogy egyet- mást már tudok. — Valamivel gyanúsít en­gem, hadnagy úr? — Lange arcán csodálkozás, zavartság tükröződött. — Nem, nem — mondta sie­tősen a századparancsnok. Schulz bizonyos volt benne, hogy hihet Lángénak, a szol­gálatkész, bátor katonának. De éppúgy semmit nem mondha­tott Georg Homann Gefreiter- re sem. Ö szintén a legjobb ka­tonának számított, s ráadásul nemrég magának, Schulznak ez életét mentette meg. Fél­órával ezelőtt pedig kiderült, hogy Homann eltűnt- Mi több, nem egyszerűen eltűnt, hanem átszökött az oroszokhoz! 2. Homann szerencsésen jutott át az aknamezőn, aane’y a né­met csapatok állásait borítot­ta, s már a „senki földjén” haladt. Éjszaka volt A néme­tek állásai mögül időnként vi­lágító rakétákat lőttek fel. Ilyenkor hűvös, kékes fény áradt szét a földön. Annyira világos lett, hogy tisztán kivehető volt minden gödör és mélyedés. Amikor egy-egy rakéta lefelé ereszke­dett. a fáktól és a kövektől éles fekete árnyék rohant to­va. (7) — Igenis. Éjjel két órakor váltották őt le. Akikor lement a bunkerbe, s veszekedni kez­dett a katonákkal, akik elfog­lalták a helyét a priccs-en. — Na és, utána? — A had­nagy f úrik észve nézte az Ober- gefreiter szögletes, csontos ar­cát, zömök törzsét, az oldalá­hoz szorított hosszú, jókora vastag karját. — Mi történt utána? — Utána? — A feszes vi- gvázzban álló Lange egy pil­lanatra megmozdult, nagy, vi­lágos szemét tágra nyitotta- — Nem tudom, mi érdekli a had­nagy urat. — Maga nem beszélt vele semmiről sem? Lange megnedvesítette a szá­ja szélét, egyik lábáról a má­sikra állt, s nagy lélegzetet vett. — Beszéltem, hadnagy úr.. — És miről. Lange? * — Homann csak három nap­ja jött vissza szabadságról. Mi pedig éopen egy helyről valók vagyunk... — Ostburg? — Ostburg. hadnagy úr. — Hm . . ■ Szóval, miről be­szélgettek? Figyelmeztetem. Lange Oberaefreiter, hogy az igazat mondja, ne hazudjon!

Next

/
Thumbnails
Contents