Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
rmar MEGYEI K/lírlao 1962. DECEMBER 31. HÉTFŐ Csökken a padlókefélőgép, a motorkerékpár, a varrógép, a lemezjátszó és egyes fehérneműk ára Leszállítják a lakáskarbantartási szolgáltatások díját Az illetékes állami szervek — az 1963. évi tervről szóló kormányhatározatnak megfelelően, a termelési tervekkel összhangban — 1963. január 1-től leszállítják néhány tartós fogyasztási cikk és egyes textiláruk árát, valamint a lakáskarbantartási szol gál látások díját. A dolgozó nők háztartási munkáját megkönnyítő tartós fogyasztási cikkek közül a centrifugák és az elektromos padlókefélő gépek ára 30 százalékkal, a varrógépeké 20 százalékkal csökken. Leszállítják a motorkerékpárok, valamint a lemezjátszók árát is, az előbbiekét 20—25, az utóbbiakét 30 százalékkal. A női nylonharisnyák, valamint a női és a férfi habselyem kötött alsóneműk 20 százalékkal lesznek olcsóbbak. A lakáskarbantartási díjakat 1963 végéig az ország egész területén fokozatosan csökkentik a teljesített szolgáltatásoktól függően. mintegy 15—20 százalékkal. A lakáskarbantartás elősegítése érdekében 30 százalékkal alacsonyabb lesz az olajfestékek és lakkok ára is. Az árleszállítás eredményeként a lakosság megtakarítása 1963-ban előreláthatólag meghaladja a 300 millió forintot. Az Országos Árhivatal közleménye A felsorolt árcsökkentéseken kívül 1963. január 1-ével egyszerűbb és jobban ellenőrizhető, új termelői és fogyasztói árképzési rendszer lép életbe a bútorok, a kézműipari cipők és a fonott áruk körében. Ennek következtében e termékek közül néhánynak emelkedik a fogyasztói ára, másoké viszont csökken, de ezek az árcsökkentések, Illetve áremelkedések kiegyenlítik egymást, azaz a lakosság ez irányú kiadásainak végösszegét nem érintik. (MTI) KIS%*védnökséggei épülnek esz aszódi iár — Egyéni társasház-építke- zés — csoportos formában: így nevezhetnénk szakszerűen azt azt építkezési akciót, mely iránt megye szerte növekszik az érdeklődés — magyarázza Vatay Elemér, az OTP Pest megyei fiókjának vezetője. — Közérthetőbben: olyan emeletes ikerházakról van szó, amelyek mindegyikében két-két, három szoba összkomfortos lakás épül. Az építtetőnek a költségek egynegyedét kell készpénzben befizetnie — a többit az OTP hitelezi, éppúgy, mint a családiház-építkezásek- nél — és ezer óra társadalmi munkát kell végeznie, ötezer forint értékben, A társadalmi munka ellenértékét a lakás építési költségeiből leszámítjuk. Ehhez az építkezéshez — természetesen — megfelelő számú jelentkező szükséges, mert csak így biztosítható, hogy az épülő emeletes házak sora beilleszkedjen az adott község vagy város távlati fejlesztési terveibe. Az aszódi járásban — úgy tudom — húsz család jelentkezett, ily módon a tíz társasház építése a jövő tavasszal megkezdődhet. Az OTP megyei vezetőjének értesülése nem pontos: az utóbbi napokban a tárKiosztották a megyei tanács irodalmi pályázatának díjait A HARMADIK ARANY JELVÉNYÉRT Piiiscsabai nyugdíjas versenyfelhívása sasház-építkezésre jelentkezők száma 28-ra gyarapodott az aszódi járásban! — Az eredetileg tervezett tíz társasház helyett ma már tizenötről beszélünk — mondja Jakus József, a KISZ aszódi járási bizottságának titkára. — Sőt, nemcsak beszélünk, cselekszünk is: a járás KISZ-tagjai elhatározták, hogy a kiskunhalasi fiatalok példájára védnökséget vállalnak a társas- ház-építkezések felett! — Milyen kötelezettségeket jelent a védnökség? — Háromfélét; vállaljuk, hogy az építkezések összes, szakképzettséget nem igénylő munkáiban — az építtetőkkel együtt — részt veszünk. Ezzel a társadalmi munkával teszünk majd eleget az ifjúság a szocializmusért mozgalom egyik követelményének. Vállaltuk továbbá, hogy segítünk a szükséges munkaerő biztosításában és az anyagbeszerzésben. — Kezdeményezésünkhöz már eddig is sok alapszerve- zet csatlakozott; köztük az ikladi Ipari Műszergyár, az Iparitanulóotthon és, az aszódi gimnázium KISZ-istái. összesen mintegy öt-hatszáz fiatalra számítunk, akik felváltva segítenek majd az épít- . kezésen. A társadalmi munkaerő-szükséglet folyamatos biztosítására s az anyagbeszerzéssel kapcsolatos feladatok ellátására operatív bizottságot alakítottunk, amelyben a járási tanács, a gépállomás és az Ipari Műszergyár és képviselteti magát. — Befejezésül még egy kérdést: milyenek lesznek a lakások? — Mint említettem, a véd- ff nökségvállalás gondolatát a í kiskunhalasi KISZ-istáktól ff, vettük át — mondja Jakus ff, József. — De átvettük a ia- 'f pasztalataikat is: nemrégiben ff a helyszínen tanulmányoztuk ff a fiatalok munkáját, s az épü- ff lő lakásokat. Az ottani minta- ff ra mi is, kétszintű lakásokat 4, építünk; a földszinten lesz a ff konyha, a mellékhelyiségek és ff egy szoba, az emeleten pedig ff két szoba és a fürdőszoba, ff Minden lakáshoz 130 négy- ff szögöles kert tartozik. Az ff OTP járási fiókjaival egyetér- ff tésben úgy határoztunk, hogy í csak az építkezés befejezte- ff vei, sorsolással döntjük ‘ el, ff melyik lakás kié legyen. A ff munka — az időjárástól füg- ff gően — február—márciusban ff kezdődik, s reméljük, augusz- ff, tusban már beköltözhetnek a ff boldog új lakók: munkások, J; tisztviselők és pedagógusok! ff ny. é. |-------- I M iért oly későn? ' Telki községben augusztus óta' újra meg újra lefeszítették az autó. és motorszerelő műhelyről a lakatot, s értékes holmikat vittek el az éj leple alatt, összesen mintegy tíz- j ezer forint értékű szerszám- \ nak, alkatrésznek kelt lába, A műhely tulajdonosa. Kölacsek Lajos budapesti lakos végre : megelégelte a dolgot, s felje- j lentést tett az ismeretlen be- 1 törő ellen. Ha hamarább tette volna, tán sok bosszúságtól menekült volna meg, mert a rendőrség csakhamar fülön- csípte a tettest Mhár Ernő 29 éves budakeszi lakos személyében. Barvicz Ede bácsi két éve nyugdíjas. A Komárom megyei Építőipari Vállalat dorogi üzemében dolgozott mint ..műköves'’. Mióta nyugalomba vonult, sem tétlenkedik. Részt vállalt társadalmi munkában Piliscsaba szépítésében. A 63 éves veterán nyugdíjas már kétszer szerezte meg a megyei tanács által a társadalmi munkások részére adományozott kitüntetés aranyfokozatát. Tegnap délelőtt Barvicz Ede bácsi megjelent a piliscsabai tanácsházán, és újabb „társadalmi” szerződést írt alá. Harmadszor is meg kívánja szerezni az aranyfokozatot. Ennek fedezete: újabb 150-őrá* nyl társadalmi munkával elkészíti a községi egészségház műkő-kerítését és lépcsőfeljáróját. Molnár Vince, a Piliscsabai Tanács elnöke elmondotta, hogy ez alkalommal Barvicz Ede versenyre hívta ki a megye nyugdíjasait: ki szerzi meg többször is a társadalmi munkáért járó aranyjelvényt. — Bocsánat, de van agráregyetemünk. — Ma már igen, csakhogy az én időmben még nem volt. Bejártam az Amerikai Egyesült Államokat és Európa civilizált országait. — Mikor? Régen? — Bizony, nagyon régen, de én már a régi dolgokra emlékszem jobban, A családjáról beszél. Apjáról, Safáry Ágostonról. — Táblabíró volt még a vármegyénél. , — Es jurátus a pozsonyi diétán — szól közbe az asz- szony. Ö is büszke az apósára, aki közvetlen szemtanúja lehetett az utolsó rendi ország- gyűlésnek. — Földbirtokos volt — veszi át a szót ismét a férj. — Százötven hold nemesi birtokát megtartotta és közben ügyvédember is volt. Nagyapám, Safáry János kapta a nemességet, Scitovszky hercegprímás fö-föintendánsa volt lutheránus létére. A testvéreim is mind csupa jeles ember. Leginkább Irma nővérem. A hires lőcsei leánynevelő intézetet igazgatta sokáig, aztán Pesten lett a Veres Pál- né intézet igazgatója. Tudja ki volt Zirzen Janka? A magyar nőnevelés egyik úttörője. Hát annak volt legkedvesebb tanítványa és utóda. Nyolcvanon felül halt meg. A fivérei már sokkal korábban. Vajon a szülei? — Atyám nem élt sokáig, talán hatvanöt esztendős sem volt még, amikor meghalt. Az anyám ellenben elég magas kort ért meg. lehetett hetvenkettő, talán hetvenöt éves. Már legalább negyedórája beszélgetünk — állva. Egyik kezével a kályhaellenző rácsát fogja, a másik karja vállamon nyugszik. Száz év terhe súlyosul tehát rám, de nem érzem nehéznek. Úgy látszik, Safáry János se nagyon. Igaz, a látása, meg a hallása és az emlékezőképessége romlott az utóbbi években, na, meg a lába is elfárad hamar a járásban. De azért késő őszig sétálgatott a kertben. — Nem söprik el a havat, síkosak az utak, most ki sem mozdulhatunk, pedig nagyon szeretünk sétálni — panaszkodik a felesége. Amíg az időjárás megengedte, el-elmentek a szerencsétlen gyerekek közé. Jolán néni mesét mondott nekik. Tá- tott szájjal hallgatták, pedig legtöbben meg sem értették. Es János bácsi énekelt a gyerekeknek! — Mit? Milyen régi nótákat? Derűs szemének vidám pillantása átvált és meghatottan dalolni kezd: Öh, Tihanynak riadó leánya ... Nagyon régi dal, dehát Safáry János nem is a régi. hanem a nagyon régi világból való. Gondolják csak el, most már százéves. — A feleségem is nemes lány. bereckei Szüts Jolán — mondja aztán minden átmenet nélkül. — De nagyra van vele! — pironkodik az asszony. — Voif egy fivére, az erre még büszkébb volt. No. de aztán úgy is élt. ahogy minden dzsentrire mondják. Hát sokra vitte! Elúszott a kezén a vagyon, négy árváját meg az uram nevelte. Jánoé bácsi szelíden mosolyog: — Nem hallom ám, mit beszél a feleségem. A hallásom meggyöngült. Úgy látszik elfáradhatott, visszaül a kályha mellé. Most a feleségéé a szó. Elmondja, jó az étvágyuk, viszont az étel, amit kapnak, sokszor nem elég nekik, azért, főzöget gyakran. A kályhát csak reggel kilenckor fütik be a számukra. — Kérem, mi öregek vagyunk, keveset alszunk és ha egyszer felébredünk, nem szeretünk az ágyban lustálkodni. De a legnagyobb panasza, nem jó már a régi szemüvege. Nem tud olvasni vele. Már pedig nagyon szereti a jó regényeket, egész életében sokat olvasott. A szemorvoshoz nem mehet, az meg nem jön ide. — Szegény alapon kezelnek minket — nagyon restelkedik ezen. — Szegény alapon! Mintha az orvos nekünk nem járna. Pedig hát az is hozzátartozik az eltartáshoz, amit megfizettünk. Nincs nyugdíjuk, holott Safáry bácsi világéletében más földjén gazdálkodott, alkalmazott volt. legutóbb Tápiósze- lén, a mintagazdaságban, amit „valami pap hagyományozott”, de nem emlékeznek rá hogy kire, vagy mire. Elég az hozzá, 1926-ban otthagyta az öreg ezt. az állását, végtére elérte már a nyugdíjas korhatárt, hatvanhárom éves volt akkor. Eleget dolgozott életében. Igenám, csakhogy: — A nyugdíját valahogy el- ügyetlenkedte — mondja az asszony. Safáryné családjában többen is hosszú életűek voltak. Egyik nővére például, az idén — 1962-ben! — kilencvenhat éves korában hunyt el Erdélyben. Ott volt férjnél. Apja — „az én gyönyörű szép apám" — mulatós ember volt. mégis megélt nyolcvan esztendőt. Nem, a férje az nem volt mulatós. Első feleségét korán elvesztette. sokáig gyászolta, Jolán néni is özvegy volt, amikor feleségül ment hozzá ezelőtt ötvenkét évvel. Aranylakodalmuk nem volt nagy ünnepség, akkor már itt laktak Piliscsabán. Mindösz- sze egy aranyozott virágkosár emlékeztet rá az almárium tetején. Gyermektelenek. Ilyen magas korú emberekkel beszélve, mindenki kutatja a hosszú élet titkát. Felteszem hát én is a szokásos kérdéseket. — Nem tudom megadni a titok megfejtését — mosolyog az öreg. — Jó étvágyam volt mindig, sokat ugyan nem, de bőségesen ettem. Egy-egy pohárka bort majdnem minden étkezéshez megittam, ha azonban nem volt az asztalon, hát nem hiányzott. Néha persze, társaságban, többet is ittam. Komoly betegségem sohasem volt. — Most hogy szolgál a kedves egészsége? — Kitűnően. Ez a mostani kondícióm legalább tíz évig megmarad. Addig biztosan nem. talán csak majd azután romlik meg. — Üzen-e valamit olvasóinknak? — Hogyne. Boldog új esztendőt kívánok és mindegyiküknek szép, hosszú életet. Valamit azonban még hozzátesz ehhez a jókívánsághoz: — Ha pedig elérik a magas kort, kerüljenek olyan helyre, ahol minden mellékhelyiség benn van a házban. Másképpen nehéz elviselni az öregkort. Különösen télvíz idején. Ez bizony igaz. Nem kerülhetne- e még századik születésnapja előtt az öreg Safáry János is ilyen annyira kívánatos házba? Szokoly Endre Erzsébet—Tornyos György munkája is. Az ünnepséget baráti beszélgetés követte. Meglátogattam a budai járás és talán széles Pest megye legidősebb házaspárját. A férj Kiskőrösön született, 1863- ban, a felesége 1869-ben Makón és most már negyedik esztendeje élnek Piliscsabán a „BETHEL”-ben, ami egykor az evangélikus egyház lelki- gyakorlatos háza volt. Azóta a jókora telken szétszórt apró házak legtöbbje szellemileg gyenge gyermekek otthona. Egy ilyen kicsiny ház egyik szobájában lakik az agg házaspár. Nagykátáról költöztek ide. Szép házuk állt ott, azt eladták, az árát meg az egyháznak ajánlották fel, hogy annak fejében holtukig gondoskodjon róluk. Ajtajukon rajzszöggel felerősített címeres régi névjegy: Jean de Salary. Hogy rájuk találjon, aki keresi őket. Nagyon szeretik, szívesen fogadják a látogatókat. Bútorral zsúfolt kis szobájuk közepén ebédlőasztalon gyúródeszka, tésztát nyújt rajta a fürge kezű háziasszony. Haja még nem is őszült meg egészen, inkább csak megfa- ! kult. Arcán sem szántott sok ; barázdát az idő, sehogy sem | látszik meg a külsején a ki- I lencvennégy esztendő, amit ! maholnap betölt. A férje a ; kályha mellett pokrócba bur- ; kolódzva mélyen belesüpped : a fotelbe. Csak ősz szakálla ; látszik. De a beszédhangokra \ hirtelen ledobja magáról a \ pokrócot, felemelkedik, kezet ! nyújt, sőt keményen kezet szo- \ rít és bár kissé reszketős, de \ érces hangon bemutatkozik: \ — Safáry János vagyok, az \ ország egyetlen egyetemi vég- í zettségű mezőgazdásza. Jlz új esztendőben íeSz Százéves Kéményseprővel találkozni szerencse — úgy vélik a po- mázi öregek. (MTI Foto, Bereth felv.) .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxxvxxx^w (JSoldocf új évet bíván ci pomázi bétnéníjSejjrő Falun és városon régi hagyomány az a babona, hogy a kéményseprő szerencsét hoz az embereknek. Különösen ,,jé- lentős" a kéményseprő újévi jókívánsága. A fotóriporter Po- mázon Kövesi Lajost kísérte el újévi kőrútjára. Háromszázezer látogató j A magyar munkásmozgalom : története című kiállítás,: j amely a SZOT és a szakszer- j i vezetek rendezésében egy év7- í I vei ezelőtt nyílt meg, vándor- j kiállításként az ország na- : gyobb városaiban is bemuta- : tásra került. Ez ideig 21 he- \ lyen mintegy háromszázezren ! tekintették meg. (MTI) Vasárnap délelőtt ünnepélyes kereteik között került sor a megyei tanács klubjában a megyei tanács által meghirdetett irodalmi pályázat díjki-, osztására. Az ünnepségen meg- i jelent Baráth Károly, az! MSZMP Pest megyei Bízott-: ságának agit.-prop. osztályve- i zetője, Tóth László, a Hazafias ; Népfront Országos Tanácsaj művelődési osztályának főelő- ; adója, valamint Fábián Zoltán, az írószövetség prózai szakosztályának titkára Dékán Antal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője rövid bevezető- | jében elmondotta, hogy több mint háromszáz pályamű érkezett be, amelyek kivétel nél kül a mai falusi életből meri- tették témájukat. Ezután Fá- bián Zoltán, az Írószövetség! képviseletében beszélt a pályázatról. Helyesnek tartotta meghirdetését, de hibáztatta a : megyei tanács illetékeseit : azért, hogy túlságosan rövid határidőt szabtak a pályamunkák .elkészítésére, illetve beküldésére. Ezért ez a pályá- j zat nem érhette el teljességgel a kitűzött célt. Igaz ugyan, hogy a beküldött írások (versek és egyfelvonásosok) igaz, eleven problémát dolgoztak fel, de színvonaluk még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért a zsűri nem osztott ki első díjakat. Ezután került sor a díjak átadására. Második díjat kapott Bánki András, Zűrzavaros visszatérés című egyfel- vonásosáért. A zsűri két harmadik díjat osztott ki. Gergely Róbert Ide figyelj Illés és Pálmai Zoltán Fegyelmi című egyfelvonásosáért. Jutalmat kapott még Szabó Mária Személyes kérdés című írásáért. A dalszövegeik pályázatán sem adták ki az első díjat. Második díjat kapott Ágoston Imre. harmadik díjat Mihalek János. Két negyedik díjat adtak ki, az egyiket Nagymiklós István, valamint Nagy Endre—Üjvári Tibor kaota. Jutalomban részesült még Soltész
