Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

1962. DECEMBER 31, HÉTFŐ 3 Igazi barátok és jóakaraté emberek között voltunk Kállai Gyula nyilatkozata a magyar kormányküldöttség afrikai útjáról Kállai Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke — a Magyar Távirati Iroda munkatársá­nak kérdéseire válaszolva — nyilatkozott a vezetésével Af­rika több országában járt kormányküldöttség útjáról. — A magyar közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte a küldöttség útját; milyen alkalomból s milyen céllal látogatott el a Magyar Nép­köztársaság kormányának küldöttsége Afrikába? — A szocialista világrend- szer kialakulása és erősödése után az imperializmus gyar­mati rendszerének felbomlása gyakorolja a legnagyobb ha­tást a világ fejlődésére. A szocialista világrendszer léte elősegitette az antiimperia- lista nemzeti felszabadító harcok sikerét, s így az utóbbi években a független államok sokasága keletkezett és lépett a nemzetközi politikai élet színterére. Az afrikai földrész­nek óriási jelentősége van az antáimperialista nemzeti fel­szabadító harcban és ezen ke­resztül az egész világ előre­haladásában, a béke megőrzé­sében. Az utóbbi években ez a földrész vált e küzdelem középpontjává, amit az is ta­núsít, hogy az utolsó három évben 23 afrikai állam vált függetlenné. — A magyar nép és kormá­nya kezdettől fogva szolidáris volt az afrikai népek szabad­ságharcával. Hazánk és a füg­getlen afrikai államok között jó viszony alakult ki. Az el­múlt években több afrikai or­szágból járt nálunk magas­szintű kormány- vagy parla­menti küldöttség. A mi kül­döttségünk most befejeződött körútié, során egyrészt viszo­nozta. ezeket, a látogatásokat, másnészt — felhasználva afri­kai tartózkodásunk lehetősé­geit — olyan államokat is fel­keresett, amelyekkel most kezdjük kialakítani Kapcsola­tainkat — mondotta bevezető­ben Kállai elvtáts, hangsú­lyozva; — Látogatásunk alapvető célja az volt, hogy tovább erősítsük és szélesítsük ha­zánk és a független afrikai államok barátságát, bővítsük politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatainkat ezekkel az országokkal. Ez teljes mér­tékben megfelel kormányunk külpolitikájának, amelynek alapelve a békés egymás mel­lett élés, a népek közötti bé­ke és a barátság erősítése. — Hogyan fogadták a ma­gyar nép küldötteit az afri­kai országokban? Kállai Gyula elmondotta, hogy küldöttségünket minde­nütt igaz barátsággal üdvözöl­ték, különösen vonatkozik ez azokra az afrikai államokra, amelyekkel kapcsolataink ko­rábbi keletűek. — Utunk során csaknem mindenütt találkoztunk régi ismerősökkel, olyan államfér­fiakkal, akik már jártak Ma­gyarországon. Velük folytatott beszélgetéseink újabb meg­győző bizonyságát szolgáltat­ták annak, milyen nagy jelen­tősége van a személyes kap­csolatoknak, a népek közötti barátság erősítésében. Gháná­ban például ellátogattam a parlamentbe, s az ülésszak szünetében beszélgettem olyan képviselőkkel is, akik már jártak Magyarországon. Ök már saját élményeik alapján beszéltek a magyar—ghanai kapcsolatok jelentőségéről. — Volt-e alkalma a kül­döttségnek arra, hogy az ilyenkor szokásos zsúfolt hi­vatalos program ellenére találkozzék a nép tömegei­vel is? — Mindenütt azt tapasz­taltuk, hogy a független af­rikai országok népe őszinte, baráti érzést tanúsít a szocia­lista országok — közöttük hazánk — iránt. Népünk követeit az afrikai emberek igaz barátsággal és szere­tettel üdvözölték. — A küldöttség hivata­los tárgyalásaival kapcso­latban Kállai elvtárs meg­állapította: — A legtöbb meglátoga­tott állam vezetőinék né­zetei azonosak, vagy hason­lóak a mi nézeteinkkel. A legtöbb helyen általános egyetértés mutatkozott ab­ban, hogy korunk legfonto­sabb kérdése a világbéke megőrzése, amelyet az im­perialista hatalmak fenye­getnek. Egyetértettünk ab­ban, hogy a világ fejlődése és előrehaladása, valamint a béke fenntartása érdekében halaszthatatlan feladat a gyar­mati rendszer maradványai­nak mielőbbi teljes és vég­leges felszámolása. Több he­lyen elmondották nekünk, hogy az el nem kötelezettség politikája, amelyet a nem­zetközi életben követnek, nem jelent semlegességet a világ nagy kérdései iránt. Tárgyalásaink során a nem­zetközi életről kialakított véleményünket közös nyilat­kozat vagy közös sajtóközle­mény formájában publikál­tuk. Ezek szövege itthon is ismert, már. — A fiatal afrikai államok többsége — bár érthető okokból elsősorban Afrika teljes felszabadulásának és egységének nagy. ma még megoldatlan kérdéseivel fog­lalkozik — nagy figye’emmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását és — nagyon he­lyesen — azt tartja, hogy Afrikának, e hatalmas föld­résznek, aktív szerepet kell játszania a vitás nemzetkö­zi kérdéseknek a béke és a haladás javára történő meg­oldásában. — Hogyan segíti elő a kormányküldöttség útja Ma­gyarország és a megláto­gatott országok közvetlen kapcsolatainak fejlődését? — Ami az országaink kö­zötti kétoldalú kapcsolatok­ról folytatott tárgyalásainkat illeti, a meglátogatott or­szágok vezetői nagy öröm­mel üdvözölték ezeket, mert azt a törekvésünket látták benne, hogy közvetlen, rend­szeres és folyamatos állam­közi kapcsolatokat tartsunk fenn mind a politika, a gaz­daság és a kereskedelem, mind pedig a kultúra terü­letén. Tárgyalásaink során megvizsgáltuk az eddig kö­tött államközi egyezmények végrehajtásának menetét és megállapítottuk, hogy ezek az egyezmények alapjában véve rendben realizálódnak. bár a mi lehetőségeink és a partner állam szükségletei­nek pontosabb felmérésével, gyorsabb munkával még jobb eredményeket is lehet­ne elérni. — Különösen jóleső érzés és nagy öröm volt számunkra azt hallani, hogy Guineában, Maliban és Ghánában, ahol az egyezményeink alapján kü­lönböző foglalkozású magyar szakemberek — vízkutató geo­lógustól és bauxit-szakembe- réktől a labdarúgó-edzőig — dolgoznak, mindenütt meg vannak elégedve munkájuk­kal. Sekou Touré úr szük­ségesnek tartotta az állam­közi tárgyalásokon külön meg­említeni, hogy a magyar szakértők munkájával na­gyon meg vannak elégedve, mert nemcsak munkájukat végzik el kiválóan, hanem nagy buzgalommal és ered­ményesen oktatják és nevelik a guineaí szakembereket, jó barátságban és együttműkö­désben élnek a helyi lakos­sággal. — Azokban az országok­ban, amelyekkel eddig nem voltak egyezményeink, szé­leskörű eszmecserét folytat­tunk a gazdasági, kereske­delmi, tudományos és mű­szaki, kulturális együttműkö­dés lehetőségeiről. Ennek nyomán megfelelő egyezmé­nyeket írtunk alá, illetve parafáltunk Maliban, Daho­mey ban, Nigériában, Ma­rokkóban és Algériában. Ezekkel a megállapodásokkal és tárgyalásokkal bővítettük, illetve megteremtettük rend­szeres, normális, államközi kapcsolataink feltételeit. — A hazai közvélemény nagy érdeklődéssel figyeli a fiatal afrikai államok tár­sadalmi fejlődését; milyen tapasztalatokat szereztek ebben a vonatkozásban? — Hét országban jártunk — társadalmi viszonyaikban, po­litikai, gazdasági, kulturális fejlettségük színvonalában — a sok közös vonás mellett — olyan különbségek vannak, amelyek lehetetlenné teszik, I hogy általános érvénnyel ! egyszerre beszéljünk vala- mennyi ország ilyen termé­szetű problémáiról. — Mint minden országban tapasztalt tényt említhetjük j meg, hogy a nemzeti füg­getlenség kivívása után min­denütt a belső politikai és társadalmi fejlődés; a gaz­dasági épitőmunka, a kultu­rális fejlődés, a nép élet- színvonala emelésének felada­tai kerültek előtérbe. E kér­dések megoldása igen nehéz és bonyolult viszonyok köze­pette megy végbe, mert a gyarmatosítók áldatlan és keserű örökséget hagytak hátra. — Utunk során meggyőződ­tünk arról, hogy a megláto­gatott afrikai országokban ! nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megszervezzék or­száguk gazdasági életét, s ezt a tervgazdálkodás útján fej­lesszék, bizonyos ipari bá­zist teremtsenek, szervezetté tegyék a mezőgazdaság ter­melését, munkát adjanak a munkakeresőknek, emeljék a nép életszínvonalát és kul­túráját, növeljék a szakem­berek számát. Ezek vélemé­nyem szerint azok a köz­vetlen feladatok, amelyre erőiket összpontosítják. Ami azt a kérdést illeti, hogy mi­lyen úton oldják meg a fel­sorolt feladatokat, az már or­szágonként nagyobb változa­tosságot rr>utat. Az bizonyos, hogy ezekneK az országoknak többsége a kapitalizmust a gyarmati rabság láncaiban is­merte meg, s így a kapitaliz­mus rendszeréről a legrosz- szabb történelmi tapasztala­tokkal rendelkezik. — A legtöbb országban a vezetők hangsúlyozzák, hogy a fejlődés nem kapitalista útját akarják járni. — Kétségtelen, hogy ezek 1 az országok vonzódnak a szo­cializmushoz. Az is vitán felül álló, hogy a mai vi­lághelyzetben, amikor létezik, s a fejlődés döntő tényezőjévé vált a szocialista világrend- szer, megvan a reális lehe­tőség arra, hogy ezek az or­szágok elkerüljék a társa­dalmi fejlődés kapitalista sza­kaszát. — Küldöttségünk tapaszta­latai e téren arra utalnak, j hogy a nemzeti demokrácia államának megteremtése és! erősítése a lehető legalkal­masabb eszköz arra, hogy a j fiatal afrikai államok — a kapitalista kizsákmányolás 1 szakaszának elkerülésével —j előrelendítsék hazájuk tár- \ sadalmi és gazdasági vi- j szonyainak fejlődését és meg- j közelítsék azt a fejlődési fo- j kot, amit a politikai és tár- j sadalmi viszonyokban, az ipar, j a mezőgazdaság és a kultúra területén a szocializmus je­lent. — E hosszú út végeztével milyen érzésekkel tért aj küldöttség haza? — Erre a kérdésre röviden { felelhetek: igazi barátok és j jóakaraté emberek között vol­tunk, jól éreztük magunkat Afrikában is, mégis igaz az a közmondás, hogy mindé-1 nütt jó. de legjobb otthon, örültünk, hogy afrikai bará­taink között voltunk, s most annak örülünk, hogy sikere­sen befejezve küldetésünket, újra itthon vagyunk Magyar- országon, amelynek szabad, dolgos, szorgalmas, szocializ- j must építő népét Afrikában j képviseltük. — Hadd használom fel az J interjú lehetőségét arra, hogy hazatérve e hosszú útról, ez­úton köszöntsem őszinte szív­vel népünket és sikerekben, eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánjak | hazánk minden polgárának — j mondta befejezésül Kállai I Gyula. I MOZDUL AZ ÓRIÁS! Esztendők óta megszokta az emberi szem, hogy a Naszály tövében a földből gyorsan emelkedő óriás mű környé­kén szüntelen a mozgás •— az építés. Most minden kihalt. December 30-án déli egy órá­tól megállt a munka, s már csak a jövő esztendő második napján fognak szerszámot is­mét a DCM építői. Mivel zárták az esztendőt, s mit tartogat az 1963-as év első néhány hete? Történelmi eseményt! A nagy mű, amely annyi ve­rejtéket, gondot és óriási anyagi áldozatokat követelt hosszú időn keresztül, most végre a maga lábára áll s el­kezdi „visszahálálni” a millió­kat. Am kezdjük egy kicsit élőbbről. Mészáros Zoltán, a DCM KlSZ-bizottságanak tit­kára szerint az óesztendő utol­só napjainak egyik állomása, hogy elkészült Nógrádveröce szomszédságában a DCM víz­müve. Köztudott, hogy nem­csak a nagy üzemet látja el, de segít Vác vízellátásában is. Nyáron még javában építet­ték, most végre, karácsony előtt sor kerülhetett az utolsó simításokra. Több száz ember munkájá­nak együttes eredménye, hogy az 1962-es év utolsó napjáig működőképes állapotba került a drótkötélhíd, az a szállító kötélpálya, amely a Naszály oldalában nyitott nyersanyag­bányát összeköti a cementmű­vel. A 15—20 fokos hideg las­sítja a munkálatok befejezé­sét, de már így is számíthat­nak rá a közeli induláskor. Vajon meddig juthatna el ma a többféle nyersanyag a hatalmas mű óriás gépei kö­zött? A malmok, a továbbító, szállító berendezések mind­mind mozgóképesek. A részle­ges próbánál általában jól vizsgáztak, csak éppen a ke­mence befűtésére nem kerül­het még sor. Mikbrra várhatjuk ezt a nagy dátumot? Néhány napig még az új esztendőben is üresen jár­nak a malmok, de odafönn a Naszályon a mészkőbánya ja­nuár 2-től már munkához lát. Nem is áll meg többé, míg csak el nem fogy a hegy, vagy meg nem áll a hatalmas cementgyár. Nem sokkal később megmozdul­Kntélpííltfa két óriás között Jár már a malom l'rbniár közrpétö! elolf/oaik a DCXi! nak a kötélpálya szállítóesz­közei is, s elindul a végtelen anyagáradat a nyersmalmokhoz, s aztán az anyagot összegyűjtő és tar­talékoló óriás betonbunkerek­hez. Igyekezni kell, mert február közepén befűtik az 1. számú kemencét! Ez már nem próbatűz lesz. Cement készül a DCM-ben! Egy hónap lesz a próbajá­ratás, a próbatermelés ideje. Az itt jelentkezhető kisebb- nagyobb működési hibák, akadályok helyreigazítása, el­hárítása után március 21-én a Tanácsiköztársaság születé­sének évfordulóján megkezdi rendes munkáját a DCM első kemencesora! Mennyi cementre számítha­tunk a márciusi indulástól kezdve? Napi 850 tonna épí­tőanyag ömlik zsákokba, s kerül vasúti szerelvényekre, vagy szükség szerint cement­szállító tartálykocsikba. Ez a mennyiség már jelentős se­gítség az országos, nagy épít­kezésekhez. A lezárt esztendő mérlegét elkészítve, azt a jóleső meg­állapítást teheti a DCM-ben dolgozó szakember, s minden érdeklődő, hogy az 1962-es év legnagyobb eredménye a program szerinti, pontos mun­ka. Emellett a berendezéseit minősége is megfelelő, jó szín­vonalú. Mi a biztosíték arra, hogy az előbb jelzett időben munkához láthat a DCM első részlege? Fel kell tenni ezt a kérdést, különö­sen azért, mert most, amikor a legfontosabb munkák már a szerelés körébe tartoznak, szakemberhiánnyal küszköd­nek. Nincsen elegendő vil­lanyszerelőjük, mégis tart­ják magukat a legutóbb kö­zölt határidőhöz. A villany- szerelő szakmunkások ver­senyével akarják pótolni a most mutatkozó szakember- hiányt. Az ő vállalásuk, hogy minden fontos határidőre el­végzik a rájuk kirótt, az átla­gosnál több munkát. S ők lesznek azok, akik a többi építőipari és szerelő szakem­berrel együtt november 7-re üzemkész állapotba helyezik a 2-es és 3-as kemencesort is. Az új esztendő meghozza a nagy eseményt: megmozdul az óriás. De nemcsak megmozdul, hanem teljes értékű, nagy hasznot jelentő gyáróriáskést többi létesítményeink sorá­ba álL Tóth György Az élet győzött a halál felett Három határon keresztül három repülő vitte az életmentő gyógyszert Lengyelországba December 28-án este 23 óra­kor a katowicei kórház egyik betege olyan súlyos állapotba került, hogy az orvosok élet­mentő operációt határoztak el, amelyet azonban csak akkor hajthattak végre, ha a bete­get előzőleg a nyugatnémet Bayer-cég különleges gyógy­szerével kezelik. A beteg egyik rokona utolsó mentsvárként felhívta telefo­non a nyári nemzetközi ka­jaktúrán részt vett nyugatné­met csapat egyik tagját Ham­burgban. Az illető rövidhullá­mú rádióadó útján azonnali segítséget kért A hannoveri amerikai kórház jelentkezett, és közölte, hogy katonai gép viszi a gyógyszert Hamburg­ba. Ott a Lufthansa légitársa­ság gépe vette át az értékes küldeményt, és Nyugat-Ber- linbe szállította. Az NDK rehdőké|<* a gyógyszerért kül­dött, amelyet az NDK légiere­jének parancsnoksága katonai géppel azonnal útnak indított Lengyelországba. December 29-én délelőtt 10.45 órakor — tehát nem egész 12 óra alatt — a gyógyszer rendeltetési he­lyére érkezett. A jóakaratú emberek összefogtak: az élet győzött a halál felett. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V^\\\\\\\\\\\\\^^^ A LECKE z egész világ érdeklődését felcsigázta nemrég az a hír, amely Szent-Györgyi Al­bert professzor, az Ameri­káiban élő Nobel-díjas ma­gyar tudós legújabb felfede­zéséről számolt be. Felfede­zése a szakértők megítélése szerint igen jelentős, talán döntő lépés az emberiség egyik legsúlyosabb problémá­jának megoldása, a rák el­leni küzdelem eredményes befejezése felé. Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem professzora volt, amikor megkapta a No- bel-díjat azoknak a régebbi kutatásainak jutalmaképpen, amelyeknek egyik eredménye a paprikában felfedezett C- vitamin volt. Néhány évvel később őt választották a sze­gedi egyetem rektorává. A fia­tal tudós rektori minőségében friss szellemmel igyekezett megtölteni a szegedi egyetem életét. Egyik legfőbb törek­vése az volt, hogy lebontsa a diákok és a professzorok kö­zé emelt nagy képű válasz­falat, és hogy az egyetemet az ifjúság minél barátságo­sabb hajlékává alakítsa át. Ezt a célt szolgálta a többi között a diákklubbal, ame­lyet az egyetem központi épületében rendezett be. Itt az öreg, konzervatív pro­fesszorok nagy megbotrán­kozására még táncolhattak is a diákok, sőt, ezeken a tán­cos klubdélutánokon (horri- bile dictu!) maga a Nagy­tekintetű Egyetem Rector Magnificusa is részt vett, mégpedig aktív táncosként. És ebből a célból hívta életre régi, nemes magyar diák- hagyományok szellemében az egyetemi hallgatók színjátszó társaságát is. A különböző fakultások hallgatóiból ala­kult együttes országos, nagy sikerrel adta elő Shakespeare Hamletját. z egyetem régi alkot­mánya szerint a rekto­ri megbízatás mindig csak egyetlen tanévre korlátozó­dott, és minden tanévben más-más fakultás adta a rek­tort. A Nobel-díjas profesz- szor is csak egy évig tölt­hette be a rektori tisztet, amelyben a földrajzszakos dr. Kogutowitz Károly követ­te. Kogutowitz jellegzetes alak­ja volt annak a korszák­nak. Közepes tehetséggel, de annál fürgébb könyökkel dol­gozó, tipikus karrierista, aki katedráját is csak nagy tu­dományéi apja, Kogutowitz Manó elismert tekintélyének köszönhette. Pályája kezde­tén még azt hitte, hogy a liberalizmusé a jövő, tehát így helyezkedett. Fölcsapott buzgó rotaryanusnák, és a szabadkőművesekkel tartott fenn kapcsolatot. Később, amikor a fasizmus vette át a vezérszólamot az országban, sebesen átevezett a jobboldali vizekre. Fajvédő lett, és a végén már a nyilasokkal lé­pett szövetségre. A rektori székben első dol­ga az volt, hogy sorra likvi­dálta elődje haladó szellemű, modern intézményeit, bezárat­ta a diákklubot és feloszlatta a diákok színjátszó társasá­gát is. Az egyik haladó szellemű budapesti napilap munkatár­sa elhatározta, hogy meglec­kézteti a hatalmába bele­kótyagosodott professzort. Le­utazott Szegedre, és azzal kereste fel Kogutowitz Ká­rolyt. hogy lapja számára interjút kíván csinálni vele, mint a szegedi egyetem új rektorával. A népszerűséget hajhászó tanár a gyönyörűség­től olvadozva állt kötélnek, és nagy bőbeszédűséggel nyi­latkozott rektori programjáról, majd rendre válaszolgatva az újságíró kérdéseire, álszen- teskedö magyarázatokat fű­zött a Szent-Györgyi-féle in­tézményeket feloszlató ren­delkezéseihez. A diákklub be­záratását például azzal indo­kolta meg, hogy az az er­kölcstelenség melegágya volt az egytem komoly falai kö­zött, a színjátszó társulat fel­oszlatását pedig azzal, hogy a komédiázás elvonja a diá­kokat komoly tanulmányaiktól, utóvégre mi köze is lehet például egy orvostanhallgató­nak, vagy egy matematikus­nak ahhoz a Shakespeare ne­vű csepürágóhoz. a z újságíró beszélgetés *1. közben úgy tett, mint­ha szorgalmasan jegyezgetné a rektor megnyilatkozásait, pe­dig esze ágában sem volt, hogy akár egyetlen sort is közöljön belőlük. Kérdéseit kizárólag azzal az előre meg­fontolt szándékkal tette föl, hogy végezetül és búcsúzóul feltehesse ezt az egyetlen, gyilkos kérdést: — Ezek után még csak azt szíveskedjék elárulni, hogy a C-vitamint hogyan méltóztatik visszadugni a pap­rikába, hiszen az is Szent- Györgyi Albert műve? Kogutowitz rettenetes za­varba jött, kényszeredetten mosolygott, de a válasszal, persze, adós maradt. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents