Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
PEST MEGYEI M S Z M P PEST MEGYEI BIZ OTTS ÁGA«* ÉS A MEGY VI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM ÁRA 70 FII.I.ÉR VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖUETEKf 1962. DECEMBER 31, HÉTFŐ A kezekből alkotott lánc A. BMinisfsteriamúcs ülése Jelentés a KGST ülésszakán részt vett kormányküldöttség és az afrikai országokban járt kormánydelegáció tevékenységéről Ilyenkor, év végén számadást szokás csinálni: mit is értünk el az elmúlt 12 hónap alatt. S ma már természetes, hogy nemcsak magánéletünk közelmúltjának gondjait és örömeit vesszük számba, hanem a nemzetközi eseményeket is, pontosabban: hogyan áll a béke 'ügye. Mert ez a leglényegesebb probléma, „a kérdések kérdése’’ — amint ezt N. Sz. Hruscsov megfogalmazta —; ettől függ végső fokon egyéni boldogulásunk, családunk jövője, élete. Tehát a béke megőrzésének ügye a legbensőbb, legsajátabb ügyünkké vált. Ez, mint életet szállító köldökzsinór köt ösz- sze mindegyikünket külön-kü- lön az egésszel, a világgal, ez teszi mindegyikünk számára tudatossá, hogy csak együtt vagyunk képesek a békénket veszélyeztető támadások elhárítására, s hogy nem mindegy számunkra egyénileg sem, mi történik Kubában, a Távol- Keleten, Afrikában; nem mindegy, fasiszta ízű szükségállapot törvényt hoznak-e Nyu- gat-Németországban a demokratikus szabadságjogok ellen, vagy jogellenesen, törvényszegő és hazug módon lépnek-e fel az Egyesült Államokban a kommunista párt ellen. Mindez nem mindegy egyéni életünk, sorsunk további alakulása szempontjából, függetlenül attól, hogy a párt tagjai vagyunk-e vagy sem. A háború vagy béke kérdése az egész emberiség létkérdése — párttagságra, faji vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Az 1962-es év komoly bizonyítékot szolgáltatott erre. Amikor októberben — a n :m- zetközi jog általánosan elfogadott szabályait félrelökve — az Egyesült Államok támadásra készült a fiatal, szocialista Kuba ellen, amikor teljesen önkényesen blokád alá vette a Kubai Köztársaságot és megkísérelte provokálni a Szovjetuniót — egyszerre megéreztük és megértettük valamennyien, hogy az, ami a Karib-tenger térségében történik, bármilyen messzire is esik hazánk határaitól, legközvetlenebb ügyünk, saját ügyünk, életünk függ tőle a szó legegyszerűbb értelmében. 1962. októberének izgalmas, forró napjaiban békénk forgott kockán és különösen a szovjet államférfiak bölcs önmérsékletének köszönheti a világ, hogy nem borult pusztító atomlángtengerbe. Azokban az órákban, amikor rádiónk előtt ülve figyeltük a Karib-tenger felől érkező híreket, a kubaiak bátor felkészülését az egyenlőtlen harcra, a szovjet kormány világos diplomáciai lépéseit, az Egyesült Államokban mesterségesen felfokozott háborús hisztériát — szinte egymás kezét fogtuk véges-végig az egész világon, mi, egyszerű, a békéért aggódó emberek. S ez a kézfogás, a közös erőnek ez a nagyszerű felismerése, mint végtelen erejű lánc kötötte meg a támadókat, fogta őket saját partjaikon, s adott még több erőt a szovjet diplomáciának, a szovjet kormánynak az ugrásra kész veszély leküzdésére. N. Sz. Hruscsov egyik beszédében ezt a Den- hünk, valamennyiünkben rejlő hatalmas erőforrást tárta fel, amikor kijelentette: „Az élet azt mutatja, hogy az i gész világ békéjének biztosításához nem elég egyetlen ország erőfeszítéseire támaszkodni, nem elég „hősöket” találni, és azt hinni, hooy majd ők biztosítják a békét. A világ tartós békéjének biztosításához az szükséges, hogy egész bolygónk népei a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyék a béke megszilárdítása érdekében.” Az „El a kezekkel Kubától!” — kiáltásban, amely azokban a napokban a világ minden tájáról felhangzott százmilliók ajkán, ez a százmilliók szívében és agyában meggyökeresedatt tudat nyilvánult meg. Ez a felismerés: világraszóló győzelem. Az emberiség nagyot fejlődött azokban az órákban és napokban, előrelépett, érettebb lett. S benne mi is, valamennyien. Ha csak ennyi történt volna 1962-ben, már ez is történelmi jelentőségű lett volna. De ennél jóval több történt: hadd említsük meg az emberi tudat döntő jelentőségű előrelépése mellett az emberi tudás, az emberi alkotás példátlan diadalát — Nyikolájev és Popo- vics ikerűrrepülését —, amely napokig örömteli izgalomban tartotta a világot. A két „űriker” a béke követeként szál't fel az ismeretlen magasságokba — szemben az amerikaiak kém-műholdjaival, vagy „kizárólag az űrbéli hadviselést szolgáló rakétáival” Kozmikus esztendő volt Az Izvesztyija vasárnapi számában Anatolij Blagonravov akadémikus megállapítja, hogy az 1962-es esztendő a hosszantartó és nagy távolságú űrrepülések előkészítésének esztendeje volt. — Igen jelentős az — hangsúlyozza —, hogy kötellékrepü- lésben tudtuk ellenőrizni a súlytalanság hatását különböző adottságokkal rendelkező emberi szervezetekre. Az űrhajósok jól érzik magukat, élettani működésük nem szenvedett semmiféle zavart. Mindez azt bizonyítja, hogy orvostudományi szempontból már most lehetséges az ember utazása a Holdba. Ami az ilyen utazás' tartamát illeti, körülbelül annyi időt vesz igénybe, mint amennyit And- rijam. Nyikolájev töltött űrhajóján. Az 1963. évi űrkutatásokról szólva Blagonravov cikkében bejelenti, hogy „mindenekelőtt befejezik az idei esztendő eredményeinek feldolgozását, s ezekből levonják a tudományos következtetéseket.” Természetesen — fűzte hozzá —, folytatjuk a Hold, a bolygók és a világűr viszonyainak kutatását. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács vasárnap ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese beszámolt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 17. rendes ülésszakán és a KGST végrehajtó bizottságának 3. ülésén vezetésével részt vett kormányküldöttség munkájáról. Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a vezetésével afrikai országokban járt kormánydelegáció tevékenysé- | A mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről szóló jelentés megállapítja: az elmúlt 10 év alatt szervezett továbbképzésben összesen mintegy 5000 mezőgazdasági szakember vett részt, azaz évenként az összes mezőgazdasági szakembereknek csupán körülbelüli—7 százaléka. A kormány a továbbképzésben résztvevő géröl. A Minisztertanács a két beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány megvitatta és elfogadta a földművelésügyi miniszter jelentését az egyetemi és főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről és a szakmérnökképzésről. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1963. évi munkatervét. A kormány, ezután folyó ügyeket tárgyalt. mezőgazdasági szakemberek létszámának emelése céljából 1961-ben határozatot hozott az agrármérnökök, a kertészmérnökök és a mezőgazdasági gépészmérnökök továbbképzéséről, valamint a mezőgazda- sági szakmérnökképzésről. A továbbképzés központi szerveként létrehozta a Mezőgazdasági Mérnök Továbbképző Intézetet és a továbbképzés egész országra terjedő feladatainak ellátására főiskolákat és tudományos intézeteket jelölt ki. Ezek most már több mint 2000 mezőgazdasági szakembert képeznek tovább évenként, vagyis az összes mezőgazdasági szakembereknek 18—20 százalékát. A most folyó tanévben a tanácsok mezőgazdasági szak- igazgatási szerveinek 600 vezető beosztású dolgozója részére is szerveztek a mezőgazdasági termelés-szervezés kérdéseiről továbbképző tanfolyamot. Az agrár- és kertészmérnökök, valamint a mezőgazdasági gépészmérnökök továbbképzésén kívül az erdőmérnökök és állatorvosok továbbképzése is egységes irányelvek alapján folyik. A terv szerint 1963-tól kezdődően levelező tagozaton megkezdődik a szak-éllatorvos- képzés is. 1960-ban bét szakon megindult a mezőgazdasági szak- > mérnökiképzés. Az első két ! évben a képzés csak nap- ! pali tagozaton történt, most ! azonban már többségében í levelező tagozaton folyik. Ed- ! dig valamivel több. mint : háromszázan szereztek me- j zőgazdasági szakmérnöki ok• levelet. A népgazdaság ! igényeinek megfelelően. 1 j a legnagyobb számban nöj vényvédelmi, baromfit e- ! nyésztési és baromfi- ! ipari, valamint öníözé! ses gazdálkodási szakí mérnököket képeztek ki. í A kormány elé terjesztett í jelentés a továbbképzés és ; szakmérnökiképzés tapaszta- í tatait általában jónak ítéli ; meg, emellett foglalkozik a \ továbbképzést akadályozó ne- j hézségekkel is. : A termelőszövetkezetek sok ; esetben elzárkóznak a hallga- í tők tanfolyamköltségeinek ; megtérítése elől, holott ez j legalábbis abban az esetben, j amikor a hallgatót a mun- I ka hely küldi a tanfolyamra, ! feltétlenül méltányos lenne. : A gyengébb termelőszövet- í kezeteknek 1963-tól lehető- ■ ségük van arra. hogy a tan• folyamok költségeinek az &l- \ lami költségvetésből való \ megtérítését igényeljék. ' í A szakmémökiképzés iránt í tapasztalható nagy érdeklő- | dés ellenére is előfordul, I hogy a levelező tagozatok I létszámát nem töltik ki tel- ! jesen, majd később lemor- l zsolódásokra kerül sor. Ez : részben arra vezethető visz- \ sza, hogy a kéozésbeii való : részvétel a hallgatóktól je- I lentős anyagi áldozatot kíván,- s ez az oklevél megszerzése után — jelenleg még — bérezés formájában sem mindig ellensúlyozható. A rendelkezések, értelmében n munkáltatók a hallgatók ten- díiait és vizsgadíjait megtéríthetik utrva.n, a munkáltatók nagyobb része azonban — sajná'atosan — nem él ezzel ■ a jogával. E nehézségek ellenére a továbbképzés úi módszerei az eddigi tapasztalatok szerint az igényeknek megfelelő képzést biztosítanak és elősegítik, hogy a mező- gazdaság különböző területein dolgozó szakemberek feladataikat mind jobban elláthassák. (MTI) — mint ők maguk mondják. Nyikolájev és Popovics ismét egy fokkal jobban megnyitotta azt a kaput, amely az ember^ alkotó munkája, kísérletező és felfedező kedve, az ismeretlen megismerése utáni vágyódása előtt tárja fel az utat. Hősi tettük tehát előbbre viszi, gazdagabbá, tapasztaltabbá, okosabbá teszi a világot. Vagy vessünk tekintetet azokra a változásokra, amelyek Afrikában, az eddig legelmaradottabbnak tartott világrészen végbementek: országok váltak politikai értelemben függetlenné és indultak meg az önálló fejlődés útján; népek, amelyek eddig gyarmati rabságban sínylődtek, politikai tényezőkké váltak a nemzetközi porondokon, szavuk — sok esetben döntő szavuk — lett az ENSZ-ben. S minden közöttük is fennálló felfogásbeli különbség ellenére a legdöntőbb kérdésben : a háború vagy béka kérdésében egyértelműen a béke mellett foglalnak állást. Hiszen éppen ezeknek az országoknak az ilyen hangú várható szavazatai okozták, hogy a Nyugat kénytelen volt beleegyezni egész sor hidegháborús kérdés megvitatásának elhalasztásába, az ENSZ napirendjéről történő letörlésébe. A világ tehát e téren is előbbre lépett. Mindezek kiragadott példák: az év történetéből. Az élet ennél sokkal gazdagabb, sokkal színesebb. S noha ezt a színességet és gazdagságot a maga teljességében megragadni lehetetlen, annyit e néhány példa is bizonyít, hogy 1962-ben erősödtek azok a tendenciák, amelyek a békés fejlődés felé terelik a világot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az új év, amely még ismeretlenül áll előttünk, nem hozhat magával újabb, sőt veszélyesebb nemzetközi feszültségeket, — de biztos, hogy újabb és az elmúlt évinél nagyszerűbb ösz- szefogást is hoz e veszélyek ellen — a békéért. 1962 érettebbé, erősebbé tett minket. S ennek tudatában bízvást vághatunk neki az új évnek. Együtt. Mindenki egyért, egy mindenkiért. Ilaynal Kornél (Gábor felv.) ÁL rfíezó ej*az«/tisfífgi szakemberek taeábbképzésének tapasztalatai (ßoidoff új évet!
