Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

12

"ZgMtrkm

1962. DECEMBER 24, HÉTFŐ

TATAKI

?/[ L

fak{{

T/ annak, akik gyűlölik az r éjszaka sötétjét. Én szeretem. Talán azért, mert majdnem úgy ismerem az éjszakát, mint a nappalok fényességét. Gyakran járok haza éjféltájt. Orvos vagyok. Közel négy évtizede már.

Az éjszakáknak különös varázsa van. Legfőképp, ha felhőtlen az ég és csillagok fényszeme hunyorog a mindent átfogó sötétségben. Ilyenkor úgy érzem, nem vagyok egyedül. Valamelyik a másfélmil- liárd csillag közül a feleségem, s az a kettő, ott mellette, a két fiúnk. Milyen közel állnak egymáshoz! Ha kinyújtanám a karom, egyetlen öleléssel szoríthatnám magamhoz mindhármukat. Éjszaka nyitott szemmel álmodhatom: újra együtt vagyunk mindany- nyian ...

C

sillagok ... Nagyapám még úgy mesélte gyermekkoromban: „Minden csillag egy élet. Minden embernek van odafenn csillaga". Emlékszem, mintha csak tegnap történt volna; egyszer együtt vallattuk az éjszaka titkait, amikor váratlanul fellángolt az egyik, hogy a következő pillanatban darabjaira hullva zuhanjon alá. „Valaki meghalt..." — hallom még most is visszacsengeni a jó öreg hangját, mire akkor reszketve futottam apámhoz, védelmet keresve erős karjai között. Nyugtatgatott: „Képzelődés az egész. Másfélmil- liárd csillagot tartanák számon az égen, s ugyanannyi ember van a földön — ez élteti újra a régi néphitet’.

Orvos vagyok. Hiszem és vallom a világ anyagi eredetét. De a csillagok és életek szimbóluma kitörölhetetlen emlékként íródott belém. Talán azért, mert van ebben a szimbólumban valami mélységesen emberi.

Nem véletlen, hogy fiatal korában az ember, legfőképpen az első szerelem idején, azt mondja a lánynak: válasszunk csillagot! Mondtam én is, mondja minden bizonynyal egész lényében, viselkedésében, gondolkodásában és jellemében modern fiam, ha találkozik majd a vagy ö-vel és mondani fogja a kommunista társadalom fiatalja is.

A csillag az élet jelképe: felragyog a sötétségből, fényesen világít, s végül újra beolvad a feketébe.

Ma három szülést vezettem le. Három pislákoló élet ragyogott föl a kilenc hónapos kényszerű sötétség után, ahogy naponta fölfénylenek a csillagok az éjszakai égbolt sötétbársony kárpitján. (Ha idealista lennék, azt mondanám: ma három új, eddig ismeretlen

vőjét? Általában persze sok mindent elmondhatunk holnapjáról, a haladás irányáról, a társadalom fejlődéséről — a nagy egészet illetően, de az egyes emberek élete titok marad továbbra is.

Persze, valahová ez a három, ma még parányi ember is elér. Az élet kapuja kitárult előttük, s az anya szenvedése megváltotta mindegyikük számára a világra szóló belépőjeÁprily Lajos:

REGŐSÖK HÚRJÁN

Nyulak, rókák játszadoznak, de hó reme róma. Mintha fenn a havas erdő tündértanya volna.

Hegyes szárnyú ragadozó nyilall át a kéken, olyanok a színek mint egy régi Brueghel-képcn

Érhez űzi szomjúsága a ciheres özét.

Kisoroszi szegényasszony cipeli a rozsét.

Jön a jáger, lehellete bajszát zúzmarázza. szél indul s az erdő cukrát kalapjára rázza.

Már borul is. Viharszelek új havakat hoznak.

S de hó reme, róma — nyulak, rókák játszadoznak.

Fekete Lajos:

csillag fénye érkezett el hozzánk ...) És ugyanezt a ragyogást láttam viszont három meggyötört arcú asszony mosolyában. Talán nincs is az életnek derűsebb, örömtelibb pillanata annál, amikor egy anya szembogara először fogadja be az olyan nagyon áhított és ezerszer megálmodott képet.

Ihletek... Három parányi

Jh ember indult el különös útjára. Jó lenne belepillantani, a holnapok tükrébe és látni, milyen lesz utuk: egyenes, vagy görbe, hosszú vagy rövid, síma, vagy göröngyös; és tudni azt is, hogy meddig és hova vezet. Lehet, hogy tudós lesz valamelyik, lehet, hogy tanár, esztergályos, vagy színész, költő, vagy mérnök... Ma még azonban a csillagok titkait sem fejtettük meg teljességgel, hogyan ismerhetnénk akkor az emberek jögyet. Szerencsés pillanatban fogantak. Ha furcsán hangzik is, így igaz.

Ma három szülést vezettem le. Másik három asszony nem volt hajlandó megváltani az új életek belépőjegyét. A törvény jogot biztosít erre, s ők — úgymond — éltek a jogukkal.

somberek... Azok is, akik

L-J így akarták, azok is, akik megszülettek volna.

Az első még szinte maga is gyerek. Eddig mindössze tizennyolc születésnapot ünnepelt. Sírt, amikor beléptem a műtő ajtaján. Ügy éreztem, őszinték voltak a könnyei, csak azt nem tudom bizonyosan, hogy mit siratott inkább: könnyelműségét; hogy tervek és igaz érzések nélkül akarta a szerelmet, vagy a gyermeket, aki éppen ezért nem lépheti át az élet kapuját.

Egy csillag kihúnyt, mielőtt

Karácsony

Zöld ágat, egy kis fényt ennek a világnak, — hadd legyen karácsony!

Karácsony: új népek szülője, szabadság jászola ... Soha még

szebben nem születtek népek e világra, ennyi kín s vér után.

Karditól üldöztetve született a Gyermek s ujjongtál rá — Világ!

Ujjongj ezerszeres örömmel s reménnyel hogy egyszer leülhet

minden fenyőfát! an népe a világnak örökzöld fenyőhöz:

leülhet a béke karácsonyfájához, népek tűzhelyéihez.

December 27-én Nagykőrösön mutatják be a Visszavárlak című szovjet filmet

nw nntt:

tmiasm itflnc

í :

Az a fenyőfa messze már S ahol állt, már a ház sem áll.

Az élet épít, s rombol is,

Dolgozik a csákány, s halál.

j

' . t

Az aranyalma elgurult,

. . I

S elgurult az ezüstdió i

És most eljött a pillanat,

Mikor rájuk gondolni jó.

Arany alma, ezüstdió A messziből dalol nekem,

S egy rég kialudt gyertyaszál Kigyullad most a szívemen.

I\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\W

Anita Ekberg és Marcello Mastroianni Az édes élet című film egyik jelenetében

ként. „Mister Grimace, aki a pofonokat bírja” — hirdették a kézzel mázolt plakátok hitvány külvárosok ócska piacain, eldugott falucskák szélén, agyonfoltozott sátrak ponyvakapui mellett az éneklő kutya, a számoló kakas, az indus fakir és a haltestű szirén társaságában.

A vedlett truppok igazgatód pszichológiával dolgoznak. Mindig okosan számít az, aki a gyávák rejtett hajlamaira épít. Ilyenek mindenütt akadnak szép számmal. Félrerugdalt, pipogya alakok, lelki nyomorékok, akik csak kusza álmaikban hősök. A való életben a fal mellé laoulva osonnak, remegve kerülnek minden konfliktust, és tehetetlenül tűrik a sérelmeket. Az ember, aki a pofonokat bírja, arra való, hogy ezeknek adjon hitvány elégtételt.

— Hölgyeim és uraim! — rikoltja a frakfcos igazgató —, most következik világvárosi műsorunk egyik legragyogóbb fénypontja, mister Grimace, aki a pofonokat bírja. Mert nemdebár nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja. Mister Grimace állja. Aki egy tallért lefizet, akkora pofont kenhet le neki, amilyen csak

se veszi, meg se kottyan ne- káe. Tessék kérem, tessék! Egy pofon egy tallér.

Ilyenkor valami felragyog a leggyávább szemekben is. El nem csattant pofonok bizseregnek a tenyerükben. Ellenállhatatlan erővel taszigálja őket a vágy, hogy végre egyszer üssenek ők is. Hogy arcul üthessenek valakit. Egy embert, aki fölött egyetlen koszos pénzdarabbal hatalmat vásárolhatnak maguknak. Mindig akadnak néhányan, hárman, négyen, olykor tízen is, akik lefizetik a tallért, és gyönyörben égve lépnek a porond szélére, Grimace elé. Az pedig készségesen tart janyújt ja vigyongósra mázolt ábrázatát. Minden pofon után hanyattesve bukfencezik a fűrészporba, mintha az ütés ereje döntené fel.

A mulatság megéri a pénzt, hiszen a lekent pofon emléke a rá következő éjszakákat gyönyörűséges álmokkal népesíti be.

Igen, húsz évvel ezelőtt szökött el ebből a faluból, szülőfalujából, egyetlen pofon miatt. Nem az első pofon volt az életében. Kapott korábban is eleget részeges mostohaapjától, aztán a tanító úrtól. A gazdájától s. akinek a disznóit őrizte. Nem fájtak sohasem azok a pofonok. Hozzájuk edződött' az arca. De az az egy pofon, az utolsó ebben a faluban, megvérezte a lelkét. A bamahajú lány arcára sem emlékszik • már, aki miatt és aki előtt azt a pofont kapta.

V

elért volna hozzánk. Ilyenkor $ mindig felteszem magamnak % a kérdést: helyesen cseleked-$ lem? Meddig világított volna ^ ez a csillag és hogyan? Csáki pislákolt volna, de fénye sen-Í kit sem hint be sugarával0 i Akkor jobb így... Sajnáltam '4 a lányt, aki még nem ismeri ^ az igazi szerelmet, amely nem- í csak gyönyört kínál, de szere-1 tetet, megértést és áldozat- \ vállalást is. 4

A másik, idősebb asszony Í volt. Két szép, egészséges \ gyermek anyja. Boldogan él 4 ez a család-, de nem gondtala- % nul. A harmadik csillag a má- '4 sik kettő fényét homályosítot-$ ta volna. Kevesebb jobb falat, % kevesebb új ruha jutna a gye- í rekeknek. És egészségtelen4 zsúfoltság az egyszobás lakás- 4 ban. A férj tanul, esténként 4 egyetemre jár. Ha mérnöki lesz, nő a fizetés, gondolhat- $ vak a nagyobb lakásra, s ak-$ kor már... 4j

Ezúttal csak egy pillanatra Í villant fel bennem a kérdés: 4 helyesen cselekszem? Az ész % most könnyen győzött az ér- zelrnek felett. Megértettem az ^ asszonyt, az én életemnek is 4, volt már ilyen nehéz próba- 4 tétele. 4

A harmadik asszony har- Í mine éves volt. Hét éve háza-4 sok. Azóta házat vettek, most 4 autóra gyűjtenek. Most szülei- '4 hetne az ötödik gyerekük. Egy '4 sincs. No, főorvos úr, vallat-% tam önmagam, most mit te- '4 szel? Akár a szívemre haliga-4 tok, akár az eszemre, a legszívesebben sarkonfordulnék, és | jó hangosan bevágnám ma-1 gam mögött a műtő ajtaját. g Az asszony a törvény adta jo-t gára hivatkozik. Én mivel tér- < véljék? A humánummal? A \ gyermekáldás nemes szépsé- \ gével? Vagy mondjam azt, í hogy az élet értelmét nem a \ ház és nem is az autó jelenti? | Hiába beszéd az ilyen asszony- \ vak minden kimondott szó. í Hol van olyan ház, amely í felér egy gyermek mogOlyá- g val? Éol van olyan autó, g amelynek halk zúgása feled- c tetni tudná a hangos gyermek- i kacajt? Csak szánni tudtam í az asszonyt, amiért ilyen sze- | gény az élete. \

j z éjszakáknak különös g Ám varázsa van. Legfőképp, g ha felhőtlen az ég és csilla- 4 gok fényszeme hunyorog a f j mindent átfogó sötétségben, i \ Ilyenkor érzem igazán: nem $ : vagyok egyedül. á

TARKABARKA

AZ ERÉNY

Lil Dagover, a némafilmek j hajdani nagy csillaga rend-! szerint előkelő „nagy dámá- j kát” játszott a filmeken. Em- i lék irataiban így ír:

„Az erény valóban csodá- j latot kelt, szerelmet azon-j ban sohasem!”

A divat

Sophia Loren egy újságírónak adott nyilatkozatában így panaszkodik a divat szeszélyességéről:

„A divatkreátorok összetévesztik a szoknyát a színpad függönyével. Hol feljebb, hol lejjebb eresztik, ahogy éppen a kedvük tartja.’’

PIHENÉS

Frank Sinatrának, a világhírű amerikai énekesnek és filmszínésznek azt tanácsolta az orvos, hogy pihenjen többet, mert idegzete veszedelmesen rossz állapotban van. A tanács szó szerint így szólt:

— Legalább ebéd után, amikor a felesége is alszik, pihenjen egy órácskát.

Mire a válasz:

— Nem vagyok bolond! A nap egyetlen nyugodt óráját aludjam át?

Unottan nézett körül a zsi- vajgó sátorban. Mindig ugyanaz a kép. Ugyanazok a kaján, rigyorgó arcok, azok a várakozó, kiváncsi szemek, nyitva felejtett szájak. És örökké ugyanaz a röhögés.

: — Miért is lenne más? —

gondolja magában, amint be- I tanult, csámpási lépésekkel j csoszog a porond közepébe, j-fele úton belebotlik saját bal- I lábába, majd orrabilkva hár- I mat bukfencezik, hogy aztán jbő ülepén dörgölje le kezéről ja fűrészport és kezefejével j megtörölje cinóberpirosra pin- ! gált orrát. — Miért is lenne : más csak egyszer is, hiszen ! örökké önmagát másolja ke- i reken húsz esztendő óta. i Bizonyám, húsz év óta! Ép- ípen húsz esztendeje, hogy ! olyan megszégyenülten mene- i kült el ebből a faluból, mint í alig serkenő bajuszú legény, jégő arcán érezve a pofont, ! amely valójában nem is fájt, j mégis parázsként égette azar- j cát. Nem is az arcát, hanem j valamit a melle legmélyén, j Azóta is égeti. Még az a sok I ezer, vagy sok tízezer pofon : sem hűsítette kínját, amit az- I óta kapott körülhordozva j cserzett arcát szinte az egész j világon osztályon aluli ván- ;dortruppok olcsó attrakciója-