Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

12 "ZgMtrkm 1962. DECEMBER 24, HÉTFŐ TATAKI ?/[ L fak{{ T/ annak, akik gyűlölik az r éjszaka sötétjét. Én sze­retem. Talán azért, mert majd­nem úgy ismerem az éjszakát, mint a nappalok fényességét. Gyakran járok haza éjféltájt. Orvos vagyok. Közel négy év­tizede már. Az éjszakáknak különös va­rázsa van. Legfőképp, ha fel­hőtlen az ég és csillagok fény­szeme hunyorog a mindent át­fogó sötétségben. Ilyenkor úgy érzem, nem vagyok egye­dül. Valamelyik a másfélmil- liárd csillag közül a felesé­gem, s az a kettő, ott mellet­te, a két fiúnk. Milyen közel állnak egymáshoz! Ha kinyúj­tanám a karom, egyetlen öle­léssel szoríthatnám magamhoz mindhármukat. Éjszaka nyi­tott szemmel álmodhatom: új­ra együtt vagyunk mindany- nyian ... C sillagok ... Nagyapám még úgy mesélte gyer­mekkoromban: „Minden csil­lag egy élet. Minden ember­nek van odafenn csillaga". Emlékszem, mintha csak teg­nap történt volna; egyszer együtt vallattuk az éjszaka titkait, amikor váratlanul fel­lángolt az egyik, hogy a kö­vetkező pillanatban darabjai­ra hullva zuhanjon alá. „Va­laki meghalt..." — hallom még most is visszacsengeni a jó öreg hangját, mire akkor reszketve futottam apámhoz, védelmet keresve erős karjai között. Nyugtatgatott: „Kép­zelődés az egész. Másfélmil- liárd csillagot tartanák szá­mon az égen, s ugyanannyi ember van a földön — ez él­teti újra a régi néphitet’. Orvos vagyok. Hiszem és vallom a világ anyagi erede­tét. De a csillagok és életek szimbóluma kitörölhetetlen emlékként íródott belém. Ta­lán azért, mert van ebben a szimbólumban valami mélysé­gesen emberi. Nem véletlen, hogy fiatal korában az ember, legfőkép­pen az első szerelem idején, azt mondja a lánynak: vá­lasszunk csillagot! Mondtam én is, mondja minden bizony­nyal egész lényében, viselke­désében, gondolkodásában és jellemében modern fiam, ha találkozik majd a vagy ö-vel és mondani fogja a kommu­nista társadalom fiatalja is. A csillag az élet jelképe: fel­ragyog a sötétségből, fényesen világít, s végül újra beolvad a feketébe. Ma három szülést vezettem le. Három pislákoló élet ra­gyogott föl a kilenc hónapos kényszerű sötétség után, ahogy naponta fölfénylenek a csilla­gok az éjszakai égbolt sötét­bársony kárpitján. (Ha idealis­ta lennék, azt mondanám: ma három új, eddig ismeretlen vőjét? Általában persze sok mindent elmondhatunk hol­napjáról, a haladás irányáról, a társadalom fejlődéséről — a nagy egészet illetően, de az egyes emberek élete titok ma­rad továbbra is. Persze, valahová ez a há­rom, ma még parányi ember is elér. Az élet kapuja kitárult előttük, s az anya szenvedése megváltotta mindegyikük szá­mára a világra szóló belépője­Áprily Lajos: REGŐSÖK HÚRJÁN Nyulak, rókák játszadoznak, de hó reme róma. Mintha fenn a havas erdő tündértanya volna. Hegyes szárnyú ragadozó nyilall át a kéken, olyanok a színek mint egy régi Brueghel-képcn Érhez űzi szomjúsága a ciheres özét. Kisoroszi szegényasszony cipeli a rozsét. Jön a jáger, lehellete bajszát zúzmarázza. szél indul s az erdő cukrát kalapjára rázza. Már borul is. Viharszelek új havakat hoznak. S de hó reme, róma — nyulak, rókák játszadoznak. Fekete Lajos: csillag fénye érkezett el hoz­zánk ...) És ugyanezt a ragyo­gást láttam viszont három meggyötört arcú asszony mo­solyában. Talán nincs is az életnek derűsebb, örömtelibb pillanata annál, amikor egy anya szembogara először fo­gadja be az olyan nagyon áhí­tott és ezerszer megálmodott képet. Ihletek... Három parányi Jh ember indult el különös útjára. Jó lenne belepillanta­ni, a holnapok tükrébe és lát­ni, milyen lesz utuk: egyenes, vagy görbe, hosszú vagy rö­vid, síma, vagy göröngyös; és tudni azt is, hogy meddig és hova vezet. Lehet, hogy tudós lesz valamelyik, lehet, hogy tanár, esztergályos, vagy szí­nész, költő, vagy mérnök... Ma még azonban a csillagok titkait sem fejtettük meg tel­jességgel, hogyan ismerhet­nénk akkor az emberek jö­gyet. Szerencsés pillanatban fogantak. Ha furcsán hangzik is, így igaz. Ma három szülést vezettem le. Másik három asszony nem volt hajlandó megváltani az új életek belépőjegyét. A tör­vény jogot biztosít erre, s ők — úgymond — éltek a joguk­kal. somberek... Azok is, akik L-J így akarták, azok is, akik megszülettek volna. Az első még szinte maga is gyerek. Eddig mindössze ti­zennyolc születésnapot ünne­pelt. Sírt, amikor beléptem a műtő ajtaján. Ügy éreztem, őszinték voltak a könnyei, csak azt nem tudom bizonyo­san, hogy mit siratott inkább: könnyelműségét; hogy tervek és igaz érzések nélkül akarta a szerelmet, vagy a gyerme­ket, aki éppen ezért nem lép­heti át az élet kapuját. Egy csillag kihúnyt, mielőtt Karácsony Zöld ágat, egy kis fényt ennek a világnak, — hadd legyen karácsony! Karácsony: új népek szülője, szabadság jászola ... Soha még szebben nem születtek népek e világra, ennyi kín s vér után. Karditól üldöztetve született a Gyermek s ujjongtál rá — Világ! Ujjongj ezerszeres örömmel s reménnyel hogy egyszer leülhet minden fenyőfát! an népe a világnak örökzöld fenyőhöz: leülhet a béke karácsonyfájához, népek tűzhelyéihez. December 27-én Nagykőrösön mutatják be a Visszavárlak című szovjet filmet nw nntt: tmiasm itflnc í : Az a fenyőfa messze már S ahol állt, már a ház sem áll. Az élet épít, s rombol is, Dolgozik a csákány, s halál. j ' . t Az aranyalma elgurult, . . I S elgurult az ezüstdió i És most eljött a pillanat, Mikor rájuk gondolni jó. Arany alma, ezüstdió A messziből dalol nekem, S egy rég kialudt gyertyaszál Kigyullad most a szívemen. I\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\W Anita Ekberg és Marcello Mastroianni Az édes élet című film egyik jelenetében ként. „Mister Grimace, aki a pofonokat bírja” — hirdették a kézzel mázolt plakátok hit­vány külvárosok ócska pia­cain, eldugott falucskák szé­lén, agyonfoltozott sátrak ponyvakapui mellett az ének­lő kutya, a számoló kakas, az indus fakir és a haltestű szi­rén társaságában. A vedlett truppok igazgatód pszichológiával dolgoznak. Mindig okosan számít az, aki a gyávák rejtett hajlamaira épít. Ilyenek mindenütt akad­nak szép számmal. Félrerug­dalt, pipogya alakok, lelki nyo­morékok, akik csak kusza ál­maikban hősök. A való életben a fal mellé laoulva osonnak, remegve kerülnek minden konfliktust, és tehetetlenül tű­rik a sérelmeket. Az ember, aki a pofonokat bírja, arra va­ló, hogy ezeknek adjon hit­vány elégtételt. — Hölgyeim és uraim! — rikoltja a frakfcos igazgató —, most következik világvárosi műsorunk egyik legragyogóbb fénypontja, mister Grimace, aki a pofonokat bírja. Mert nemdebár nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja. Mister Grimace állja. Aki egy tallért lefizet, akkora pofont kenhet le neki, amilyen csak se veszi, meg se kottyan ne- káe. Tessék kérem, tessék! Egy pofon egy tallér. Ilyenkor valami felragyog a leggyávább szemekben is. El nem csattant pofonok bizse­regnek a tenyerükben. Ellen­állhatatlan erővel taszigálja őket a vágy, hogy végre egy­szer üssenek ők is. Hogy ar­cul üthessenek valakit. Egy embert, aki fölött egyetlen ko­szos pénzdarabbal hatalmat vásárolhatnak maguknak. Mindig akadnak néhányan, hárman, négyen, olykor tízen is, akik lefizetik a tallért, és gyönyörben égve lépnek a po­rond szélére, Grimace elé. Az pedig készségesen tart ja­nyújt ja vigyongósra mázolt ábrázatát. Minden pofon után hanyattesve bukfencezik a fűrészporba, mintha az ütés ereje döntené fel. A mulatság megéri a pénzt, hiszen a lekent pofon emléke a rá következő éjszakákat gyönyörűséges álmokkal népe­síti be. Igen, húsz évvel ezelőtt szö­kött el ebből a faluból, szülő­falujából, egyetlen pofon mi­att. Nem az első pofon volt az életében. Kapott korábban is eleget részeges mostohaapjá­tól, aztán a tanító úrtól. A gazdájától s. akinek a disznóit őrizte. Nem fájtak sohasem azok a pofonok. Hozzájuk edződött' az arca. De az az egy pofon, az utolsó ebben a faluban, megvérezte a lelkét. A bamahajú lány arcára sem emlékszik • már, aki miatt és aki előtt azt a pofont kapta. V elért volna hozzánk. Ilyenkor $ mindig felteszem magamnak % a kérdést: helyesen cseleked-$ lem? Meddig világított volna ^ ez a csillag és hogyan? Csáki pislákolt volna, de fénye sen-Í kit sem hint be sugarával0 i Akkor jobb így... Sajnáltam '4 a lányt, aki még nem ismeri ^ az igazi szerelmet, amely nem- í csak gyönyört kínál, de szere-1 tetet, megértést és áldozat- \ vállalást is. 4 A másik, idősebb asszony Í volt. Két szép, egészséges \ gyermek anyja. Boldogan él 4 ez a család-, de nem gondtala- % nul. A harmadik csillag a má- '4 sik kettő fényét homályosítot-$ ta volna. Kevesebb jobb falat, % kevesebb új ruha jutna a gye- í rekeknek. És egészségtelen4 zsúfoltság az egyszobás lakás- 4 ban. A férj tanul, esténként 4 egyetemre jár. Ha mérnöki lesz, nő a fizetés, gondolhat- $ vak a nagyobb lakásra, s ak-$ kor már... 4j Ezúttal csak egy pillanatra Í villant fel bennem a kérdés: 4 helyesen cselekszem? Az ész % most könnyen győzött az ér- zelrnek felett. Megértettem az ^ asszonyt, az én életemnek is 4, volt már ilyen nehéz próba- 4 tétele. 4 A harmadik asszony har- Í mine éves volt. Hét éve háza-4 sok. Azóta házat vettek, most 4 autóra gyűjtenek. Most szülei- '4 hetne az ötödik gyerekük. Egy '4 sincs. No, főorvos úr, vallat-% tam önmagam, most mit te- '4 szel? Akár a szívemre haliga-4 tok, akár az eszemre, a legszí­vesebben sarkonfordulnék, és | jó hangosan bevágnám ma-1 gam mögött a műtő ajtaját. g Az asszony a törvény adta jo-t gára hivatkozik. Én mivel tér- < véljék? A humánummal? A \ gyermekáldás nemes szépsé- \ gével? Vagy mondjam azt, í hogy az élet értelmét nem a \ ház és nem is az autó jelenti? | Hiába beszéd az ilyen asszony- \ vak minden kimondott szó. í Hol van olyan ház, amely í felér egy gyermek mogOlyá- g val? Éol van olyan autó, g amelynek halk zúgása feled- c tetni tudná a hangos gyermek- i kacajt? Csak szánni tudtam í az asszonyt, amiért ilyen sze- | gény az élete. \ j z éjszakáknak különös g Ám varázsa van. Legfőképp, g ha felhőtlen az ég és csilla- 4 gok fényszeme hunyorog a f j mindent átfogó sötétségben, i \ Ilyenkor érzem igazán: nem $ : vagyok egyedül. á TARKABARKA AZ ERÉNY Lil Dagover, a némafilmek j hajdani nagy csillaga rend-! szerint előkelő „nagy dámá- j kát” játszott a filmeken. Em- i lék irataiban így ír: „Az erény valóban csodá- j latot kelt, szerelmet azon-j ban sohasem!” A divat Sophia Loren egy újság­írónak adott nyilatkozatában így panaszkodik a divat sze­szélyességéről: „A divatkreátorok összeté­vesztik a szoknyát a színpad függönyével. Hol feljebb, hol lejjebb eresztik, ahogy ép­pen a kedvük tartja.’’ PIHENÉS Frank Sinatrának, a vi­lághírű amerikai énekesnek és filmszínésznek azt taná­csolta az orvos, hogy pihen­jen többet, mert idegzete ve­szedelmesen rossz állapotban van. A tanács szó szerint így szólt: — Legalább ebéd után, amikor a felesége is alszik, pihenjen egy órácskát. Mire a válasz: — Nem vagyok bolond! A nap egyetlen nyugodt órá­ját aludjam át? Unottan nézett körül a zsi- vajgó sátorban. Mindig ugyan­az a kép. Ugyanazok a kaján, rigyorgó arcok, azok a vára­kozó, kiváncsi szemek, nyitva felejtett szájak. És örökké ugyanaz a röhögés. : — Miért is lenne más? — gondolja magában, amint be- I tanult, csámpási lépésekkel j csoszog a porond közepébe, j-fele úton belebotlik saját bal- I lábába, majd orrabilkva hár- I mat bukfencezik, hogy aztán jbő ülepén dörgölje le kezéről ja fűrészport és kezefejével j megtörölje cinóberpirosra pin- ! gált orrát. — Miért is lenne : más csak egyszer is, hiszen ! örökké önmagát másolja ke- i reken húsz esztendő óta. i Bizonyám, húsz év óta! Ép- ípen húsz esztendeje, hogy ! olyan megszégyenülten mene- i kült el ebből a faluból, mint í alig serkenő bajuszú legény, jégő arcán érezve a pofont, ! amely valójában nem is fájt, j mégis parázsként égette azar- j cát. Nem is az arcát, hanem j valamit a melle legmélyén, j Azóta is égeti. Még az a sok I ezer, vagy sok tízezer pofon : sem hűsítette kínját, amit az- I óta kapott körülhordozva j cserzett arcát szinte az egész j világon osztályon aluli ván- ;dortruppok olcsó attrakciója-

Next

/
Thumbnails
Contents