Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
I«*. DECEMBER 23. HÉTFŐ ‘"K^Círlap n | Vihar Béla: AZ ALKONYAT RÍMEIBŐL J ó néhány érdemes és kiváló orvosról olvashattunk már, olyanokról, akik hatvan, ötven, meg huszonöt éve szolgálják egészségünket. A gyémánt-, arany- és ezüstdiplomások után hadd emlékezzünk meg most egy fiatal orvosnőről, aki tíz éve dolgozik és sok kollégájával együtt ő is kiérdemelte a betegek háláját, szeretetét. Amikor a kórháziban megtalálom dr. Puszter Magdolna éppen egy kificamodott váll- izülettel birkózik. Egy súlyos testű, ötvenes szobafestő — aki leesett a létráról — bódítás alatt fekszik a műtőasztalon. A karcsú, vékony doktornő néhány erőteljes műfogással helyre teszi a karját. De sok kimarjult és törött kart meg lábat helyre rakott, amióta felavatták, s az orvosi eskü szavait elismételte a rektor után. Fájdalmas, mély > sebek tárultak fel előtte — vágott és kötözött, míg figyelte a szenvedő, riadt, aggódó vagy eszméletlen betegek‘ ütőerét, arcszínét, lélegzetét — a megtámadott szervezet harcának, vergődésének jeleit. Betegek, sérültek százai, ezrei... Végtelen sorban gyűlnek a nevek az orvosi rendelő naplófüzetében ... S közben az orvosnő egyéni sorsa is lüktet, hullámzik, az ő ütőerét is tapintani kellene ... Tanulás, munka, szerelem, esküvő, korai özvegység ... Küzdelem, öröm, boldogság, fájdalom és gyász váltakozik, s hullámzó lázgörbét rajzol fiatal életének tiszta lapján. Évekig vidéken működik, majd mentőorvos a fővárosban, szirénázó, fehér gépkocsi száguld véle a budapesti utcákon, vagy fehér köpenyben operál a mentőkórház sebészeti ambulanciáján. A kollégák s a betegek úgy ismerik, mint akiben szenvedélyesen lobog a segíteni akarás vágya. Gyors és mégis nyugodt, találékony, merész. Sokat beszéltek arról az esetéről, amikor a Nyugati pályaudvar üvegtetejére mászott fél egy áramütést szenvedett villany- szerelőhöz, tűzoltólétrákon, hajmeresztő utakon át, mert nem akarta, nem bírta tétlenül bevárni odalent amíg az embert lehozzák. Hát ami Szentendrén tör- téút? Voltaképpen ezt az esetet akartam megörökíteni, azért kezdtem hozzá a fiatal orvosnő bemutatásához. Félelme elszáll, helyette va- $ lami hetyke indulat fogja el. % — Ej, dehogynem! csattant £ fel a hangja —, ha máson £ nem, hát seprűnyélen! 4 A kucsmás, idős parasztem- % bér tekintetében elismerés vil- $ lan... A ló mellé lép, meg- $ fogja fejét, s szorosra húzza 0 a kötőféket. Társa a mentő- $ sofőrrel együtt a ló hátára 4/ emeli a doktornőt. Elindulnak. £ Rézi ficánkol, nehezen tűri í magán lovasát. Megugrik. Az j orvosnő elsápad, előrebukik, t, két karjával átöleli a ló nya- kát. Aztán megembereli ma-J gát, visszaegyenesedik. Szédül, f a gyomra kavarog, mégis tart- J ja magát. í Az egyik ember ottmaradt £ az úton a sofőrrel. A másik j lóháton poroszkál mellette, ^ hozza az orvosi táskát és fog- ^ ja a Rézi kötőfékjét. Hiába, a ^ ló még egyre nyugtalankodik: f kényeskedve lépeget a sárban, $ meg-megtorpan, kirúg, fejét í veti — s a doktornő ismét elő- $ reborul rajta, hogy máris visz- $ szazökkenjen, s a sörényébe 0 kapaszkoljon. $ M i lesz, ha leesik róla? Hi-í szén alig tudja már tar-x tani magát. Mennyi az út? % Három kilométer, nem több..'/, Igazán nem sok az. Mégis ... ^ Mikor lesz már vége? A zök- 4, kenésektől elfúl a lélegzete 4 is... \ „Itt vagyunk!1’ hallja egy- ^ szerre a hangot. Kísérője le £ akarja segíteni, hanem ő be g sem várja, a ló oldalán lecsú- 4 szik a földre. Még kissé szé- /. dűl, egyensúlyát keresi, de ^ erőt vesz magán. Zilálton, ^ verejtékesen, de szilárd lép-0 tekkel megindul a felborult £ traktor és az előtte fekvő test£ felé. Táskájából kiveszi a fo-£ nendoszkópot... Arcáról le-4 törli a ráfröccsent sarat, ki- 4 simítja szeméből összekuszá-4 lódott haját... Aztán letérdel a mozdulat- ^ lan ember mellé... — Vét már azóta len Km? — ^ kérdeztem wie most. — Nem igazán nem kivan- £ koztam... — feleli csendesen. 4 — Olyan rossz volt? í <— Hát... nem is olyan na- í gyón. Ki lehet bírni, Hanem í az egészben az volt az elkese-í ritő, hogy... az az ember ak- SÍ kor már... nem élt. Nyomban $ a balesetkor meghalt. — Hiába vállalta hát a ki-% nos utat? Fejét rázza. — Nem, nem hiába. Oda % kéllett mennem hozzá, min- 4, dánképpen. Hiszen akkor még 4/ nem tudhattam. Amikor elin-4/ dúltam. S amíg van remény 4 — az embert — ... menteni í kell! í Midőn kedvesem a közelgő éjnek ködébe tűnt — reámintett szivem: a költőknek szerelme a művészet, s a nők művészete a szerelem. Aranycsengőként halkan összezengő karjuk és csókjuk drága rímelt, a vágyakozást, mely bennük teremtő költészetté hévül, nemesedik: s Szép Művet dicsérem ittasulva, mi összekapcsol — szent pecsét — velük: a költő és az asszony közös titka, az alkotásban testvérihletük. Maria Schell, a neves színésznő kisfiával AZ ÖREG JUHÁSZ végű, és nézd, emellett egy borostyán szipka a hozzáillő dobozban. Jó ajándék a papának, mi? — Kitűnő! — mondta Willie megbecsülően. — Én szivarokat adók a papénak. — Igen, én is gondoltam szivarra. A férfiak általában szeretik a szivart és a cigarettát. Ezzel nem lehet baj. Mondd, nem próbálnál meg egyet-kettőt ezekből a cigarettákból? Elvehetnénk a doboz fenekéről. Biztosan ízleni fognak, ezek orosz cigaretták, mások, mint az egyiptomi. — Köszönöm — válaszolta Willie. — Nagyon szeretnék egyet. Én csak a múlt tavasz- szal kezdtem dohányozni — a tizenkettedik születésnapomon. Azt hiszem csak a bolond kezd túlságosan korán dohányozni, nem gondolod? Elszédül tőle. Én vártam, amíg tizenkét éves lettem. — Én is így voltam vele — mondta Edwin, amint rágyújtottak a cigarettájukra, Valóban. nem is vettem volna, ha nem a papának szánom. De egyszerűen adnom kell neki valamit a Mikulástól. Tudod, ő fenntartás nélkül hisz a Mikulásban ... MIALATT mindez történt, Clarisse a mamájának vásárolt igazán kedves kis biűdzskár- tyát mutogatta Ulvinánalk. — Hát nem nagyon bájosak ezek a figurák? — kérdezte Ulvi- na —, és nem tetszik neked rajta ez a kis holland figura? — vagy talán flamand, drágám? — Holland — mondta Claris se — hát nem érdekes? És nem bűbájos ez a kis apróság itt —. benn tarthatod a pénzt, amikor játszol. Nem volt muszáj a kártyával együtt ezt is megvennem — eladták volna nélküle is — de azt hiszem, teljesen unalmas pénz nélkül játszani, nem gondolod? — öh, utálatos — borzongott Ulvina —. de a te mamád sohasem játszik pénzben, ugye? — A mama! Óh egek, nem. A mama ehhez túlságosan unalmas. De majd megmondom neki, a Mikulás ragaszkodik ahhoz, hogy pénzt tegyen a kis perselybe. — Feltételezem, hogy ő hisz a Mikulásban akár az én mamám. — Óh, teljesen — mondta Clarisse, majd hozzátette: — mi lenne, ha kártyáznánk egy kicsit! Francia, vágy norvég játékot — ha szereted. Ehhez csupán két személy kell. — Rendiben van — egyezett bele Ulvina, és rövidesen belemerültek a játékba. Zsebpénzük kis halomban mellettük feküdt. S FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB a két család minden tagja ismét együtt volt a társalgóban. De ajándékokról természetesen senki sem tett említést. Valameny- nyien rendkívül el voltak foglalva a csodálatos, nagy biblia nézegetésével, amelyben térképek is voltak, és amelyet Jones-ék vettek ajándékul a nagypapának. Mindannyian úgy találták, hogy a térképek segítségével egy pillanat alatt megtalálhat minden helységet —íijTuhmondtam neki: nézd, testvég nem beszélek sokat. Dereid lány vagy. Ha szívelsz, légy, reggel nyolc órára az állomáson, bemegyünk a városba és megveszem a gyűrűket. ... Már fél nyolckor kint volt a lány az állomáson. Ekkor találkoztunk másodszor, harmadszor pedig már csak az esküvőnkön. Mig hallgattam a történetet* a bojtár sört hozott az asztalra. Fordítottam a beszélgetés kerekén. — Most hová ilyen ünnepélyesen, Pali bátyám? — Megnézem magukat, mit tudnak. — Pali bácsi járt ám a Parlamentben is, kitüntették! — súgja a bojtár. — Mit árulkodsz, gyerek! intó le őt a juhász, de azért elmondja a történetet: — Mesterséges megtermékenyítéssel elértük, hogy 320 anya* bői 296 leellett. Hozamuk 424 birka volt. Meg a kosaimat 's kiállították a vásárra, díjakat hoztak. Hát ezért... — Egy ilyen régi juhász hogy állt rá az újra? — faggatom. — Hogy fiam? ügy, hogy megnyert magának a doktor. Szépen beszélt velem, elismerte a gyakorlatomat. Én meg eltanultam tőle az ő tudományát. — És a Parlamentben nem tévedt el? — kérdezem tovább. — Nem ám. Mindig volt mellettem egy-két miniszter. Csak azt sajnálom, hogy amikor megkaptam a kitüntetést* nem láttam semmit a könnytől, meg a lábam is remegett. Pedig itthon nem szokott. Aztán egy szép, étellel, itallal megrakott asztalhoz ültettek. Nagyon megilletődtem. Mondtam az államférfiaknak: kedves gyermekeim, kedves Parlament! Legyenek a vend<‘>- geim. Leültek mellém. Lestem, hogy esznek késsel, villával. Gyöngyözött a homlokom. Észrevette Dobi elvtárs: „Ugyan öreg, vegye csak elő a juhászkést és nyesse a húst azzal.” Hát kétszer sem kellett mondania, mindjárt jobban ment a társalgás is. — Miről? — Münnich elvtárs például azt kérdezte, mi lenne, ha mindig én nyerném az első díjat? — Mit felelt? — Hogy botrány lenne. Mert van még jó juhásza az államnak rajtam kívül is. Úgy láttam, igazat adtak. Nevettek és megszorongatták a kezemet. Behallatszik a fogadóba a a színházi csengő. Hív a kötelesség. Már nem bánom, hogy hiányzik a hajdani császár, Goldoni mester komédiájáról. Csak iöjjenek a Szirom Györgyök, Sebella Pálok, meg az asszonyaik. És azok: jönnek! Galgóczy Imre Palesztinában, nappal, vagy akár éjjel. De fenn. fenn. a saját nappalijában, Jones nagypapa szerető szemekkel nézegette a mellette levő ajándékokat: JonesA z egyik szentendrei tsz-be zl hívták ki a mentőket. Súlyos baleset, életet vagy halált jelenthetnek a percek. Rohamkocsi! Ö a szolgálatos. Végig a dobogókői műúton... Száztíz kilométeres tempó. Ködös, vizenyős, sáros télutó. Domboldal torlódik, mögötte völgy tárul a szürkén, vigasztalanul. A dűlöútnál két ember lóháton — a mentők elé jöttéik. Magyaráznak és mutogatnak riadtan, sürgetően: ott, ott! A szántás fekete hullámai között esett meg a baj. A traktor ráment egy óriási rögre s felborult. A traktoros alá került. Nagy nehezen kihúzták a felfordult gép alól... A talaj teljesen felázott. Hogyan is hozták volna ki az útra? Nem nagyon mertek hozzányúlni. Az ember nem mozdul. Ki tudhatná, hol nyomta meg a vas? Hogy mije tört el? Majd a doktor! Megvizsgálja, s megmondja, hogy mi lelte. Hogy lehet-e rajta segíteni?!... Hanem a nagy, fehér rohamkocsi bénultan áll. A sofőr a fejét rázza — hiába, tovább nem mehetnek. A dü- lőutat sártenger mosta el. Az orvosnő a táskáját nyitja, belepillant: fecskendők, ampullák... A fonendoszkóp ... Kötszer, minden van... indulna már, akár gyalog is. Egy lépés és máris bokáig belesüpped a sárba. — Nem juthat így oda — szól rá az egyik ember. — Még gumicsizmával sem, hát még ilyen topánkával!... Azért megpróbálja. Még egy tépés, s a cipő bennmarad, úgy kell a sárból kihalászni. — De hát!... akkor, hogy kerülök oda? — Gyalog sehogy. Hanem az egyik ló odaviszi. Hatalmas, jól táplált kancát vezetnek mellé. Ö nézi Aggodalmasan. Milyen magas! Óriási állat. .. És nyugtalan. — Ült már a doktornő lovon? — Nenn én, soha. — Hát akkor... Rézivei bajosan boldogul... — Rézinek hívják? — Annak. — Nyereg? — Hát az nincs. Nem hátas ez, csak éppen pokrócot vetettünk rá. Telnek a drága percek. S az ember ott a felborult traktor mellett... lélegzik még vajon? — Segítsenek fel a hátára! — mondja elszántan. — Igazán nem lovagolt még? Mert akkor... ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\Y ; Koróstetétfen híres juhászáról j szól ez a történet, de azért a ! község sem akármilyen! ! Ugyanis Árpád apánk miután ! Pusztaszeren földet osztott, í Csepel szigete felé vonult to- í vább. A sereg útközben elfá- ! radt. Ezért a vezér pihenőt í ren delt el a mai Kőrös letétien ! halmán. Elődeink sátort ver- ! tek, Árpád pedig nagy beszé- ; det mondott. A hősöket meg- : dicsérte, a lustának azt mond- í ta: te tétlen. így született i meg: Tetétien. S mivel őseink j köralakban táboroztak le, ! fennmaradt a név: Kőröste- ; tétlen. Ha valaki kételkedne ; állításomban, tudtára adom, j hogy 1896-ban e helyen Nagy- j kőrös városa is lerótta kegye- j letét Árpád-emlékművet ál- : lított a halomra, ahol a feje- \ delein egykor ítélkezett. (Igaz, ; egyesek viszont úgy tudják, I hogy a község neve még a ró- : maiaktól való.) j Sajnos sem a magyar ve- i zért, sem a római császárt i nem hívhatjuk vendégségbe, : hogy lássa a faluvá bokroso- • dott tanyavilág új képét i Zsombékok helyett á gyep- : téglás sporttelepet, nádasok : helyén az új kőházakat a : korszerű tanács- és művelő- ; dési házat ahol éppen mi, : színészek játsszuk a császár ! kései unokájának, Goldoni í mesternek odamondogat^ ko- [ médiáját figyelem a fahit. csikorognak : a kapuzárak és csikorog a hó í a léptek alatt. Didereg a hold ; is. Sötétruhás emberek készü- í lödnek a színházba. A fiata- ; lók de udvariasak most! Elő- i re engedik az idősebbeket A i legény meg a lány figyeli a í hulló csillagokat. (Hagyjuk ,\\\\\\WÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W nek egy nagyon szép whisky- tartót, szép ötvösmunkával kívül (és whiskyvel belül) és egy nikkelezett hárfát a kisfiúnak. A KÉSŐBBIEK FOLYAMÁN már jói | benn az éjszakában, a sze-; mély, vagy a fogalom, vágyj bármi, amit Mikulásnak ne-j veznek, fogta az összes aján- j dékokat és beletette kinek-fei-i nek a harisnyájába. És mert rosszul látott — i mint általában mindig szokott! — nem jól osztotta ki az aján-! dékokat. Mindenki azt kapta, í amit ő a már elmondottak sze-; rint. a másiknak vásárolt. De másnap, karácsony reg-; gélén, ahogy az idő előreha-; lad, minden rendbejött —; ahogy ez már történni szó- \ kott. Valóban tíz órakor Brown ! és Jones a kis vonattal ját- \ szott és mrs. Brown és mrs. j Jones babaruhákat készített és ; a fiúk cigarettákat szívtak, és / Clarisse és Ulvina a zsebpén- \ zébe kártyázott. ^ És fenn — még feljebb — j nagypapa whiskyt ivott és hárfázott. ^ És így a karácsony — csak- \ úgy, mint mindig — végül is ^ mindenkinek jól sikerült. Fordította: ^ Szántó Jenő ' őket, ne nézzünk hátra.) A színház előtti villanyfényben már szétválnak az előbb még összefonódott karok. A lányok és asszonyok azonnal bemennek, de a férfinép pár percre betér a fogadóba egy harapás borra. Nyugtalan vérem visz a férfinép után, A fogadó meghitt. Kedves üdvözlések váltják egymást. Csendes a beszéd. Szívesek az invitálások. Nincs lárma. Az egyik sarokban hatvan körüli szálas férfi oktat egy legénykét. Az öreg fekete, nagykarimás kalapot, zsinó- ros, pitykegombos lajbit, pa- szományos nadrágot visel. Megvártam, míg véget ért a lecke, csak aztán köszöntem rá és megkérdeztem: milyen öltözék ez? — Juhászegyenruha — válaszolta. — Ilyet viselt az apám, meg a nagyapám is. Már 1925-ben számadó Voltam ... De ne haragudjon, kit tisztelhetek az úrban? Bemutatkoztam. Megmondtam, hogy nem vagyok úr, csak színész. A szemembe nézett. Erős kézszorítás kíséretében mondta: — Sebella Pál volnék, ez meg a bojtárom, Szirom György. Lekezelek a legénnyel is, idd már „csövesen” öltözik. — Vajon mire oktatta a mester a bojtárt? — kérdem. — Hogy szokja meg a szeszélyeimet — vágta rá az öreg. — Aztán mi a szeszélye, bátyám? Erre már a fiatal felelt. — A pontosság, a rend. Va- -■ sárnap este a tánc járt az \ eszemben. Elkapkodtam az etetést, most amiatt szorul- \ tam. — Meg ott volt a Mariska is! — tapintott a baj okára ; az öreg. \ — Mariska, az igazi? — ; kérdem Gyurit. ! — Á... juhásznak ahol n ; hazája, ott a babája. ! Jóízűt nevet az öreg hegyes ! bajsza alatt. ! — Ezek már csintalanab: bak, mint mi voltunk — em- ! lékezik a múltra a juhász. — í Mikor én bojtárkodtam, ta- j vasztól télig nem láttam fe- i hérnépet. Mérgemet, meg a j vágyamat csak a furulyába j ölhettem. Feleségemet is ; mindössze háromszor láttam : az esküvőnkig. Először, ami- j kor ajánlották ... — Az hogy történt? — Éppen vasárnap dél volt, amikor betértem hozzájuk. Ök a szomszéd tanyán laktak. Emlékszem ma is, ebédeltek. Engedelmet kértem a zavarásért, csak ebédezzenek — mondtam és kiálltam a lakás elé. Tátották a szájukat a tanyasiak: micsoda legény v.tő- dött oda. Ebéd után beszólított az apa. Megálltam előtte és a szemébe néztem. Elmondtam szándékomat. Megmutatta a lányt. Tetszett. Azt
