Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

10 rrrr MEGYEI Mírlttp 1982. DECEMBER 24, HÉTFŐ deket, hanem azzal is, hogy rendszeresen kiárusítja ru­háit. A BB által viselt ru­hadarabok igen jó áron kel. nek el. Egyik pulóverjét pél­dául 300 frankért vette meg egyik imádója. A legnépszerűbb könyv Éveken át az volt a véle­mény, hogy az USA lako­sai keveset olvasnak és rossz könywásárlók. Legutóbb sta­tisztikai adatokkal cáfolták ezt a megállapítást. Az amerikaiak könyvéhsé­gének megélénkülését bizo­nyítja az a tény is, hogy egy mostanában megjelent könyv százezres példány­számban forog közkézen. A bestseller szerzője bizonyos Mimi Ree. A könyv címe: Jacqueline Kennedy varró­nője voltam. Januárban mutatják be a megyében a Zsuzsanna és a fiúk című lengyel filmet Dühödt fiatalok Edith Seatwell, az ismert angol kritikusnő írja: „Semmi kifogásom nincs a dühödt fiatalok ellen, csak azt szeretném, ha mindennap megmosakodnának. Akkor ta­lán nem is lennének olyan dühödtek.” ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\V,\\\ Kerekes András: HÓESÉS Porolt a hó, jókora szél csapott szemembe, égig ért a vak köd és lábam alatt megreccsentek a hógöröngyök, mint a széttiport bogarak. Amerre jöttem, sötétlett a hó még. Ismerős évek, hónapok életek maradtak mögöttem, s most kell, hogy kölyökkorom jussát, mi szerteszét dobódott, férfiként visszapöröljem! Amennyit éltem, kezdetnek elég volt, hogy tudjam, merre és kivel, ezernyi kéz szorult kezembe, ezernyi szív ma is figyel, kiknek egy-egy gondját feleztem, kikkel rokon az életem, s az ősök néma nemzedéke bennem sorsomra éber rezzenéstelen. Itt a régi fák és falak közt élek, gond s remény birtokosaként. Tanú vagyok. Ujjam esküvésre tartom amellett, aki táplálja a fényt, s kinek erőtlen, s elfullad a hangja, s reszkető szavak közé téved, s ki panaszát magának tartogatja: helyette szólok, nevében beszélek: Az írás: törvény! Kötelesség nékem, s ezernyi bizalom jegye, nem árulhatom könnyű judás-pénzen, ami felett ott áll a nép neve! így írja minden sorom, minden versemet a kor. amelynek krónikása lettem. Felnőttem. Felelősként számot vethetek, miért élek egyetlen életemben. <3W3AfJX FELÜDÜLÉS íj j Pai Boone, a világszerte is- 1j mert amerikai énekes nem- íj rég fejezte be a Nagy att- £ rakció című fűm forgatá- £ sát. Pat Boone a film egyik ^ jelenetében alaposan megpo- fyfozza partnemőjét, May Ze- 1j terlinget. A film felvételei- ^ nek befejezése után a vi- % lághírű énekes nyilatkozott 1 az újságíróknak. y íj „Legjobban a pofozöjele- 1jnet tetszett. Annál is inkább, íj mert a próbán tizenkétszer 1j kellett megismételni. Azt hi- % szem, megértenek. Nyolc éve ^ vagyok házas, jólesett egy 1 kis felüdülés.” j \ A békés megoldás titka 1, Bob Hope, ismert ameri- kai filmkomikus egy televí- ^ ziós adásban ezt mondta: ^ — Biztos voltam benne, hogy a kubai válság gyorsan 'j és békésen megoldódik, mert íj az Egyesült Államoknak ez-i íj úttal van először olyan el-' 'j nöke, akinek mozgósítás ese- 1j tón be kellene vonulnia ka- 1j tanának. KIÁRUSÍTÁS 1j ^ Brigitte Bardot nemcsak 1, filmjein keres nagy össze­jyarga László, az akkor még ' új iskolaigazgató, magá­nyosan rótta a tinnyei utcát. A szembe jövő idős embernek nagy kalapot emelt. Az pedig egyetlen ujjúval billentette meg fekete kucsmáját, és csak ennyi telt tőle: — ...pót. Mi mindennek, kellett tör­ténnie a néhány év alatt, hogy ma Varga László alig tudja megelőzni az öreg tinnyeieket is a szives „Jó napot”-ban. Nagy dolog az. hogy felette­sei is elismerik tudását. Kül­dött volt a járási, sőt. a me­gyei pártértekezleten. Nem ré­gen megválasztották községi párttitkámak. Még nagyobb dolog azonban, ha a tinnyeiek- nek valami elintéznivalójuk akad az iskolával, nem Buda­pestre szaladgálnak, mint ré­gen. Lakására jönnek, és egy­szerűen csalk kopogtatnak: — Nem zavarunk, igazgató bácsi? így mondják még a hatvan esztendős nagymamák is. Ez pedig falun rangot, igazi ran­got jelent. 1955-ben, amikor harminc­éves fejjel a községbe került, Varga László már sok keserű­séget hordott magában. Soká­ig azt hitte: az ő napja soha nem süt fel. Olykor még az is megfordult \fejében: bár ma­radt volna kereskedősegédl Lesné, hogy hallotta-e a főnök úr. milyen hangosat köszönt a vevőnek? És látta-e: azért a nyolcvan centiméter anyagért hány véget emelt Le a polcról? Men a felszabadulás előtt úgy kezdte. Polgáriba, jelent­kezett, de azt mondták: túlko­ros. Eltanácsolták. A felszaba­duláskor kőbányában dolgo­zott. J tt hallotta meg. hogy az I országnak sok-sojc tanító­ra lenne szüksége. Benne pe­dig égett a vágy: hátha több­re vihetné. És Kunszentmár- tonban. ahol felvételét kérte az iskolára, nem találták „túl­korosnak”. Később egy tehet­ségkutató versenyen első lett. Akkor vágya a Színművészeti Főiskolához vonzotta. Hívta a színpad: Bánk bán. Otelló. Cy­rano. Romeo világa. Beszéd­technikai hibája azonban ke­resztezte színészi útját. Tanulási kedve nem csap­pant meg. Beiratkozott a pe­dagógiai főiskolára. Az MTH 6-os otthonában lett nevelő. Nappal tanított, este kultúr­műsort szervezett. Minden szé­pen indult, de az igazgatóval nem fért össze. Ha becsületes alkart maradni, jelentenie kel­lett,- felettese állandóan dézs­málja a diákok élelmét! Igazat írt. mégis neki tet­tek Útilaput a lába a'á. Addig- addig vizsgálgatták az igazga­tó ügyét, amíg ..kiderítették”: Varga László nyilas volt. Nem hittek neki. Hiába bizonygat­ta.- Levente korában szakaszu­kat a nyilas pártház elé vezé­nyelték és ott a nyilas pa­rancsnok nagy pátosszal fel­szólította őket: a haza javára adakozzanak! Ki 20 fillért, ki pedig egy pengőt kotort elő zsebéből. Varga László 50 fil­lért számolt a nyilas asztalára. Az gondosan felírta az össze­get, és a papír. hooy. hogy nem, fennmaradt. S bár soha ■nem volt nyilas, az az 50 fil­léres adakozás elég volt a vá­daskodásra ... Csat- háromhó­napi. keserves hercehurca után derült fény a tiszta igazság­ra... Újpestre helyezték. Nem szí­vesen fogadták, mert jöttét megelőzték a pletykák. Azután a budai járásba került. Hosszú idő óta itt hallotta a? első me­leg emberi szót. Fazekas Sán­dor csak annyit mondott: — Munkáddal bizonyítsd, milyen ember vagy! Ö bizonyított. Pilisszentivá- non, majd Sóskúton. Elégedet­tek voltak vele. Ezért nevezték ki igazgatónak Tinnyére. Örömmel vállalta, vedig...! Itt sem várták szeretettel. Ide­genből jött! A régi iskolaigaz­gatót már megszokták, őt nem ismerték. A járási és a megyei tanácshoz egymás után érkez­tek a névtelen levelek. Csak, amikor egyszer beszéltek az egyijc ilyen „névtelen” levél­íróval, hagyott alább a táma­dás. M ég egyszer, 1956 után vá­dolták meg: ledöntötte a szovjet hősi emlékművet! Ki­állt a templom lépcsőjére, ott szónokolt! Paktált az ellenfor- radálmárokkal! Az igazságról hallgattak a rosszakarók. Azt nem mondták el. hogy Varga László négy nap híján mind­végig tanított. Csitította a hangoskodákat. Megtagadta az ellenforradalmárók indít­ványának aláírását. És az em­lékmű? Ledöntéséhez semmi köze nem volt! Az évek gyorsan teltek, de a pergő napok nem múltak hiába. Tinnye, ma már meleg otthona Varga Lászlónak. Vál­lalta a művelődési ház igazga­tását is. Szerepeket tanít be és ő maga is szerepel. Ha nem is futja erejükből Shakespeare- re, vagy Csehovra, a maguk alkotta színfalak mögött, Kis­faludy Csalódása és más mű­vek teszik színessé a falusi té­li estéket. Amikor televíziót vásároltak, saját pénzéből köl­csönözte a hiányzó összeget! A faluban senkinek nem hagy nyugtot. És elérte, hogy harminc felnőtt elvégezte már a dolgozók iskoláját. Az idén tizenhatan tanulnak, A budai járásban ők az elsők, ahol a nyolcadik általános elvégzése után négy diák otthon maradt a mezőgazdaságban. Ahol a tudományos előadásokon meg­telik a terem. A termelőszö­vetkezetnek saját zenekara van. Idős emberek sem átalla- nak jelmezt ölteni és játszani a színpadon, A község vezetői­vel pedig ezekben a hetekben egyezkedtek: amit népműve­lésre költhetnek — a tanács, a tsz, a művelődési ház — kö­zös célra fordítsák! Nem, nem egyszerű iskola­igazgató. Varga László több annál: Tinnye népművelője. A tanács vezetőivel, nyolc peda­gógustársával együtt törekszik, hogy a község életében egyet­len nap se múljon el haszon nélkül. Ö bizonygatta a kétke­dőket: Tinnyén is megszervez­hetik a társadalmi murikát! Sokan nem hitték. És megszervezték! Kétezer négyzetméter járdát építettek! Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 83 forint. A já­rási versenyen 30 ezer forin­tot nyertek. Abból újítják fel iskolájukat és építenek egy tantermet. Az iskola falára pe­dig kiírják: „Épült 1962-ben, társadalmi munkával". Alig lehet feljegyezni, mi mindent mondanak róla. mi minden fűződik nevéhez. Esténként pedig, amikor fá­radtan megpihen, emlékei kö­zött kutat. Eszébe jut Jancsi, az újpesti bicskás gyerek, akiből mégis derék tanuló lett. Béla, akit szülei otthoni mun­kára tartottak vissza az isko­lából. Amikor szóvá tette a szülőknek, azok kikergették tinnyei kis házukból. Azt mondták: semmi köze az ő dolgukhoz. Béla azóta rende­sen jár iskolába és szülei ré­gen megkövették Varga Lász­lót. Nem felejti el azokat az út­törőket sem, akikkel 15 ezer csefnetefát telepített és vala­mennyi. valószínű egy véletlen erdei tűz martaléka lett. S ikerek és kudarcok. Mo­solyt fakasztó emlékekés hiába fáradozások. Hol így, hol úgy váltogatta számára az élet. Sokszor szólnak mostaná­ban a járástól: nagyobb hely­re vinnék. Az való tudásának. Ö pedig ellenáll. Itt marad Tinnyén. Itt. ahol szeretik. Ahol veszekednek vele. Ahol mostanában a szemébe mond­ják: Váljon meg számos tiszt­ségétől, és csak a falunak él­jen! Tovább kell lépniük. Elér­tek valameddig, de most már színvonalasabb kultúrmunkát kívánnak. Nem elég csak fel­kelteni az igényeket, megcsil­logtatni valami szebbet, job­bat, mint amit eddig ismertek. Olyat keli teremtenie peda­gógustársaival, akik eddig is hűséges segítői voltak, ami itt­hon tartja a fiatalokat. Vala­mi olyasmire keli törniök, ami már most megsejteti: Tinnye 1210 lakosa nemcsak a fővá­ros közelében él. de ahhoz méltó kultúrát is képes terem­teni a maga számára. Az iskola udvarán fenyőfák állnak. Varga László néhány éve kisdiákjaival együtt ültet­te. Azóta gyermekmagasságra nőttek. A hótákaró fehér dunyhája óvja őket a hideg­től, Ott díszítik a kis udvart és évről évre szemlátomást ma­gasodnak. Elő jelképeiként Tinnyének, Sági Ágnes A NÉP TANÍTÓJA Shphek /sacock ) MIKULÁS TÉVÉZÉSÉI í | KARÁCSONY ESTE volt íj Brownék, akik a szomszéd ^házban laktak, Jomeséiknál va- ^ csoráztak. 1, Brown és Jones az asztalnál 1j ülve borozgattak és mogyorót 1j ették. A többi családtagok már ^felmentek a lakás emeleti he- 1j lyiségeibe. ^ — Maga mit ad a fiának ^karácsonyra? — kérdezte ^ Brown. j — Egy vasutat — válaszolta í Jones —, egy újfajta dolgot, 1/ automatát. íj — Engedje meg hogy meg­nézzem — mondta Brown. 1, Jones egy csomagot vett elő 1, a tálalószekrényről és bonto- 1j gatni kezdte. 'j — Szellemes dolog, ugye? \\— mondta —. a saját sínéin 1j jár. Különös, mennyire szeret- 1f nek a fiúik vasutakkal játsza­tni. ugye? 1, — Valóban — helyeselt 1j Brown —, de hogyan kell rög- 1j zíteni a síneket? y t — Várjon mindjárt megmu- 1j tatom — mondta Jones. — Se­gítsen most félretenni az evő- 1j eszközöket, és visszahajtani a 3 térítőt. Nos, idefigyeljen! Le­fekteti így a síneket és a vé­güket összeerősíti, tehát... — Óh igen, értem már. lej­tőt beli készíteni, ugye? En egy játék-repülőgépet adtam Willie-nek. — Ismerem, azok nagysze­rűek. Én is adtam egyet Ed- winnek születésnapjára. így aztán arra gondoltam, hogy most egy vasutat kap tőlem. Azt mondtam, neki, hogy a Mikulástól valami egészen új­fajta dolgot fog majd kapni. Edwin természetesen fenntar­tás nélkül hisz a Mikulásban. Nos, nézze csak meg ezt a moz­donyt Egy tekercsrugó van a tűzszekrényében. — Húzza fel — mondta nagv érdeklődéssel Brown — hadd lássuk, hogyan megy. — Szívesen — válaszolta Jo­nes — csak rakjon egymásra két-három tányért, vagy vala­mi egyebet, hogy a sínek vé­gét feltámaszthassuk. Figyelje csak, hogy zúg, mielőtt elin­dul. Hát nem nagyszerű do­log ez egy gyermeknek, mi? — De bizony — szólt Brown — és nézze csak ezt a síp*meg- szó1 altatására szolgáló kis zsi­neget! Istenemre, dudál, ugye? — Na most rajta, Brown — folytatta Jones. — Maga kap­csolja hozzá azokat a kocsi­kat. én pedig elindítom a moz­donyt. Gépész lesz belőlem, ugye? FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB Br0wn és Jones még mindig vonatosdit játszott az ebédlőasztalon. De feleségeik fenn a társalgóban, alig vették észre a távollétü­ket. Túlságosan el voltak fog­lalva. — Óh, én nagyon édesnek találom — így mrs. Brown — a legbájosabb baba, amit az utóbbi években láttam, feltét­lenül adnom kell egy hasonlót Ulvinának. Hát nem lesz Clarisse elbűvölve tőle? — Biztosan! — válaszolta mrs. Jones —. és milyen jól szórakoztatja majd a babaru­hák rendezgetése. A gyerekek annyira szeretik ezt. Nézze! A babához három ruhácska is van, hát nem ravasz? Mind ki van szabva, az összevarráshoz kész. — Óh igazán nagyon tündé- ri! — kiáltott fel mrs. Brown —. azt hiszem a mályvaszínű öltöztetné legjobban a babát, ugye? Ezzel az arany hajjal? Vagy úgy gondolja hogy sok­kal szebbé tenné, ha megfor­dítanánk a gallért, így. és egy kis szalagot tennénk rá, így? — Milyen kitűnő ötlet! — mondta mrs. Jones —, hadd próbáljuk csak'meg. De vár­junk azonnal hozok egy tűt. Clarrise-nek majd azt mon­dom hogy maga Mikulás apó varrta meg. A gyermek fenn­tartás nélkül hisz a Mikulás­ban. ÚJABB FÉL ÓRÁVAL kés6bb ^ Jones és mrs. Brown olyan buzgón öltögették a baba ru­háit. hogy nem hallották az ebédlőasztalon le-fel járó já­tékvasút zúgását és fogalmuk sem volt róla. hogy a négy gyermek mivel foglalatosko­dik. A gyermekeknek sem hiá­nyoztak az édesanyák. — Klassz, nem? — mondta Edwin Jones a kis Willie Brownnak. amint az Edwin hálószobájában ültek. — Száz darab egy dobozban, parafás . J* í/sjNT*»- r> ,íltA V/i»'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents