Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-20 / 297. szám
1962. DECEMBER 20. CSÜTÖRTÖK rcaw utcrr.t zMíi'lap Kemény forintok Zárszámadás előtt az úri Béke Tsz-ben Nagykendőkbe bugyolált asszonyok toporognak az úri Béke Tsz irodája mellett, egy nagy halom káposzta körül. Leszedik a havas szalmatakarót, s válogatják, tisztogatják a „szűzkáposztát“’. Csípős szél fúj, kesztyűjükből csurog a víz. Mégis serényen dolgoznak, szaporodik a rekeszekbe rakott, szállításra kész áru. Az asszonyok, tréfára, vidám nyelvelésre készek, így vágnak vissza Bakos Ferenc párttitkár élcelődő szavaira, amikor odalépünk hozzájuk: — Aranyfiacskám, jobban haladnánk, ha te is beáll - nál közénk. — Az ..aranyfiacskáin'’ már harmincnégy éves, meglett ember, két családja van. Igaz viszont, hogy akik így szólítják, eladó lányok, vagy éppen ifjú menyecskék voltak, amikor a „Feri gyerek" még csak pendelyben játszadozott az utcán. A megszólítás azonban többre utal: a jelenleg fennálló kapcsolatokra, jóviszonyra és bizalomra, amelyet ebben a faluban a dolgozó parasztok a tsz vezetői iránt éreznek. De ne vágjunk a dolgok elébe, sora van annak, míg idáig elérkeztek. Először is ott kezdem, hogy tavaly ilyenkor 157 ezer forint mérleghiánya, s közel kétmillió adóssága volt Úri községben a termelőszövetkezetnek. Egy munikaegj’ség- re pedig 18,72 forintot fizettek a zárszámadáskor. Teljesen érthető, hogy nem lelkesedtek különösebben akkor az emberek. Pedig ez az állapot már csak következménye volt egy előzőnek. Annak, hogy az 1960-ban történt alakulás utáni másfél évben rossz kezekbe volt letéve a tsz vezetése. Ezért azután a külsejében is módot mutató, 2800 lakosú faluban, erősen szaporodott, főleg fiatalokkal, a fővárosi üzemekbe, a Ruggyantába, a Ganz-MÁVAG-ba, a Sodrony- és Csőgyárba, és máshová járó dolgozók száma. Akik pedig itthon maradtak, a 470 tagot és 3700 hold földet számláló szövetkezetben, nem nagyon törték magukat a munkában. Nem, mert kevés kivétellel — nem látták értelmét Uj vezetés, új elnök kellett, hogy ne rosszabbodjon tovább a helyzet. így jött haza a járási pártbizottságtól, az évtizedes tapasztalattal bíró Horinka József, elnöknek. Öt otthonában találtam, családja, négy szép kislánya, s felesége körében. Ez a gondoktól barázdált arcú, negyvenéves férfi, tengernyi elfoglaltsága mellett most végzi a mezőgazdasági technikum második osztályát és éppen szabadságon van, tanul, a januári vizsgákra készül. — Amikor hazajöttem Mo- norról, az volt a véleményem: élni akaró emberek a mi szövetkezetünk tagjai, le! hét velük dolgozni. Ezzel a bizalommal látott munkához, az új vezetőséggel együtt. — Aki krumplit szedett, vitt, áld kukoricát tört az is vitt. A kocsisok oda mentek, ahová akartak. Ilyen volt a helyzet. Elsőnek mindjárt bevezették a havi ötforintos előlegfizetést. Beosztották az embereket állandó munkahelyekre. Az állattenyésztésben dolgozóknak szabadnapot biztosítottak. És rengeteg vita, érvelés, meggyőző beszélgetés után, a közgyűlés megszavazta azt a határozatot, hogy aki bizonyos számú napot nem dolgozik havonta, annak minden hiányzó nap után levonnak a jövedelméből egy munkaegységet. így kezdtek a kátyúból kikecmeregni. Több mint esztendeje ennek. Mennyire jutottak azóta? A szövetkezet / irodájában körbeüljük az elnöki íróasztalt. Szabó János segédmezőgazdásszal. Jámbor Jánossal, az ellenőrző bizottság elnökével és a párttitkárral. Sebtében, próbamérleget, amolyan kis zárszámadás-félét készítünk. A legfontosabb termelési adatokat fejből sorolják, a többit a kimutatásokról, kartonokról, az energikus, mindent tudó főkönyvelő, Dudás Sán- dorné olvassa le. Meglepően jó, pontos az adminisztráció, még az önköltségi mutatókat is kimunkálták. íme, a számokban tükröződő tények: az idei év végén — a közép- és hosszúlejáratú hiteleket nem számolva —, egy fillér adósságuk sincs. Bevételi tervüket 6 millió 54 ezer forint értékben teljesítették. Egy munkaegység — beleszámítva a minden hónapban kifizetett tíz forint előleget — harmincegy forint lész, valamicskével több. mint ameny- nyit előirányoztak. Kemény forintok ezek, többet érnek,,mint amit mutatnak, ott van mögöttük az előző évek idén ledolgozott adóssága. A számok azt bizonyítják: jól dolgozott a tagság és a vezetőség. Kevesebb fajta növényt termesztettek, nem forgácsolták szét erejüket. A 753 hold búzavetésből 400-on 14 mázsás átlagot adott a Bezosztója, a hazai is 11.6 mázsát, többet mint ameny- nyit terveztek. Őszi árpából ötszáz holdon 12 mázsás átlag termett. Úriban még nem takarítottak be eddig soha ilyen magas hozamokat. Az egyéni gazdálkodás idejében jó volt, ha a nyolc mázsát elérte a község gabonaátlaga. Példásan szép a tengerijük is: a hiibridmag 505 holdon 24.8 mázsás átlagot hozott. Igaz, az arariyözön csak 17.7-et. Azok a családok. akik ebből vállaltak művelésre, 20 százalékos részesedés és holdankénti hét munkaegység ellenében. hibájukon kívül rosszabbul jártak. Jövőre azonban már csak hibridmagot vetnek, s nem lesz ilyen eltérés a hozamok között. Persze a szorgalomból, s hozzáértésből adódó különbségek azért megmaradnak. Mit mondjak még el? Felvettek egy kitűnő fiatalembert: dr. Laczkó Gézát, aki állatorvos és tenyésztő egyszemély- ben. Azt mondják róla. nem ismer akadályt Neki köszönhető nagyrészt, hogy megalapozták szarvasmarha-tenyésztésüket. Jelenleg 348 a marha- állomány létszáma. A 96 tehén jelenlegi napi fejési átlaga 9,3 liter. 110 marhát, 570 sertést hizlaltak, teljesítik szerződéseiket idejében. Van 1200-as létszámú hampshire és leghom fajta baromfi törzstenyészetük, 6200 darab húscsirkét neveltek, átlag egy kiló súlyúra. Csibe- és tojótáppal etetnek, így érték el az egyre emelkedő tojáslhozamot. Állateladásból 190 ezer. tejből 280 ezer, tengeriből 270 ezer forint a többletbevételük. Ezek a főbb tényezőik, melyek a 31 forintos munkaegység-érték számára biztos fedezetet teremtettek. A rendszeresen dolgozó 340 tag idén már merőben más hangulatban várja a zárszámadást, mint tavaly. Csak néhányuk kartonját emeltük ki, találomra: Csontos János marhagondozó 456, Nagy János 504. Laczkó János 400 munkaegységet teljesített egymaga. De az ezek után járó 31 forint nem az egész jövedelem, amit a tsz- ben idén kerestek. Külön kiírtuk Bori Antal fogatos kartonjából, hogy a 387 munkaegységen kívül még mit vitt haza abból, amit a feleségével együtt munkált földek termése után kapott: 880 kg burgonyát, 970 kg tengerit. 420 kg takarmányrépát, 450 kg aratórészt és 11 mázsa szénát. Ilyén kereset, s ehhez hasonló jövedelmek láttán, a bizalom a közös, szövetkezeti gazdálkodás iránt kezd erősödni. Lassan megnő a becsülete a paraszti munkának azok szemében is. akik hajnalban és este. a pesti gyárakba, s visz- sza zötyögtetik magukat a I munkásvonatokkal. A bejáró i fiatalok közül Dudás János, j Kokas Mihály, Smili János, ! Kovács János, s még mások, már jelentkeztek felvételre a tsz-ben. Úgy gondolom, a káposztát csomagoló vidám asszonyok: Sára Antalné, a két Boriné és Pintérné. özvegy Kókai Já- nosné és Kovács Gáborné véleménye eevezik az egész tag- jsáigéval.' Ők pedig így fogalmazták meg szövetkezetük ^ szép előrehaladását: — Ebben az esztendőben már érdemes volt dolgozni. Reméljük, jövőre még érdemeset)^) lesz..: Hetesi Ferenc Pál Hová lesz a közönség? Gondolatok a Pest megyei Hírlap december 16-i cikkéhez \ néjiinuvKics munkásainak egyik legtöbb munkát igénylő feladata a közönség biztosítása. Legyen az ismeretterjesztő előadás, színházi est, opera, operett, balettest, avagy a helyi művészeti csoportok bemutatói. A cikkben felvetett probléma létezik. Statisztikai adatok igazolják a közönség csökkenését. Ha van terület, ahol folytonosan kísérletezni kell, úgy a népművelés területe az. Emberek nélkül nincs népművelés. A cikkben idézett váci probléma nem egyedülálló Pest megyében. Hasonló esettel nagyon sok helyen találkozunk. A művelődési otthon igazgatókat, a művészeti vezetőket évről évre képezzük. Az évközi továbbképzéseken, é a nyári bentlakásos tanfolyamokon több mint 360 ember vett részt. A tematika összeállításánál egy percre sem feledkeztünk meg az elméleti előadások mellett a népművelés gyakorlati problémáiról sem. A klubok működtetése, otthonossá tétele éppen úgy szerepelt a programban, mint a most lényeges problémát képező „propagandamunka a népművelésben”. Sajnos, nemcsak megyei jelenség ez. Országos viszonylatban is problémát okoz. Sőt, az elmúlt nyarakon Németország, Lengyelország és Csehszlovákia népművelésével is foglalkoztam. A probléma náluk is létezik. A közönségszervezésnek pszichológiája van. Az emberekre való ráhatás kérdése ez. Sémát, útmutató könyvet, kidolgozni nem lehet. Minden községben más-más a bevált gyakorlat. Minden korszaknak megvolt a maga sajátos népművelési propagandája. A görögök több napos szabadtéri előadásainak éppen úgy, mint az egyiptomi, kínai, japán theatrális ünnepeknek, ahová messzi földekről ezrével vándoroltak az emberek. A népművelés a korral, az emberek igényeivel párhuzamosan fejlődik, és változik. Ma lényegében kísérleti laboratóriumban élünk. Stílusok, Mondjon véleményt! Hol van rám szükség? Olvastam a Pest megyei Hírlapban azokat a cikkeket, amelyekben arról írnak: kevés a kisiparos vidéken. Magam már régen foglalkozom ezzel a kérdéssel és latolgattam a lehetőségeket. Villamosipari technikumot végeztem esti tagozaton, mint az egyik budapesti nagyüzem kutató műszerésze. Ezért ismerem a televíziótól kezdve az Jjsszes háztartási elektromos készülékeket és berendezéseket. Jelenleg, mint technikus dolgozom az egyik ceglédi üzemben. Írásukat olvasva fogtam tollat és nekibátorodva kérem a tanácsukat, illetve segítségüket: hozzanak össze valamelyik tanács vezetőségével, ahol szükség lenne rám. Füle Albert Cegléd, IV., Kinizsi u. 17. ÜGYÉSZBŐL -TSZ-JOGÁSZ Külön jogászt alkalmazott az inárcsi Március 21 Tsz Sokféle és gyakran bonyolult tevékenysége, különböző jogügyletei, belső fegyelmének megszilárdulása, a termelőszövetkezetekre vonatkozó szápios törvény, rendelet, szabályzat betartása miatt a tsz nem nélkülözheti a jogi tanácsadót. A jogászi munkát általában az ügyvédi munkaközösségek tagjai végzik el a tsz-eknél, éspedig többnyire esetenkénti megbízás alapján, bár az sem ritkaság, hogy egyik- másik tsz a munkaközösséggel, illetve annak egyik tagjával jogi képviselete ellátására megállapodást köt. Nagyobb termelőszövetkezetekben azonban annyi a naponta jelentkező jogi természetű probléma, hogy szükségszerűen felmerül a helyben, a tsz irodájában állandóan jelenlevő jogtanácsos alkalmazásának kérdése. Természetesen ezt a megoldást egyelőre még valamennyi nagyobb szövetkezet sem engedheti meg magának, noha a jogász alkalmaztatásának költségei busásan megtérülnek, mert jelenléte I a tsz érdekeinek mindenféle ügyben rendszemes és állandó védelmét jelenti. Ilyen meggondolások indították az inárcsi Március 21 Tsz vezetőségét arra, hogy jogász alkalmazását javasolja tagjainak. A tsz jogászának dr. Lányi Lászlót, a Pest megyei Ügyészség tagját szemelték ki. aki a tsz kérelmének eleget téve. hajlandó elfoglalni Inárcson az állást. A Március 21 rendje- módja szerint már kikérte munkahelyéről és miután az Igazsánügyminisztérium hozzájárult, ez év végén megválik a megyei ügyészségtől, január elsejével pedig elfoglalja új hivatalát a tsz- ben. Dr. Lányi László, a megyei ügyészség ellenőrzési csoportjában működött és egyik feladata éppen a tsz-ek ellenőrzése volt. így ez a különben is kitűnően képzett jogász alaposan megismerhette a termelőszövetkezetek különböző jogi kérdéseit. Most Pest megyében, vagy talán az egész országban ő lesz az első tsz-ben állandó alkalmazást vállaló jogász, az inárcsi Március 21 pedig az első saját jogtanácsossal rendelkező termelőszövetkezet. A tsz új jogtanácsosa különben nemcsak a szövetkezet jogi ügyeinek intézője lesz, hanem a tagok is hozzá fordulhatnak jogi tanácsért. irányzatok kerülnek felszínre, s tűnnek el. Örök kísérlet a színpad, a film, a képzőművészet. Formabontó darabokat játszanak falun Shakespeare, Lope de Vega, Goldoni klasz- szikusai mellett. Az űrhajózásról, a csillagos ég mechanikájáról, az absztrakt festészetről, szobrászatról beszél az előadó, a televízió musical comedyt sugároz, vagy a pécsi balett előadását, s a rádióban készül az Elektronikus szerelem című opera felvétele. Jogos a kérdés, megfelel-e az adott helyzetnek propagandánk? Felfigyel-e eléggé a közönség? Idejében értesül-e egy-egy izgalmas eseményről? A plakátművcszet kétségkívül nagy fejlődésen ment át. De elég csak a plakát? Nemcsak városainkban, kis falvainkban is százával sorakoznak az Állami Hirdető különböző plakátjai. Az emberek ma már nem állnak meg, elmennek mellette. A MOKÉP a plakátok mellé még fényképeket is ad, állandóan cserélhető üveg- szekrényben. A színházak műsorfüzetet küldenek, igényes, sok esetben drága merített papíron készítve, színészek fényképeivel, szereposztással, tartalommal. A falvakban hangosbemondók késztetik az embereket felfigyelni a helyi eseményekre. Eredmény? Sok esetben a váci elővételi számok. Tíz jegy, tizenöt, esetleg húsz. De nézzük az érem másik oldalát! Tápiószentmárton nem írja alá ezt az állítást. A gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Színpad évek óta meglevő törzsközönsége sem. Dunabogdány esetében színészek, színházak tiltakoznának az 'előbbi állítás miatt. Szigetmonostoron, Solymáron, Püspökhatvanban, Bagón és sorolhatnám a -névsort, Pest megye nagyon sok községében, ahol a kép kedvező és a népművelés — a közönség száma szempontjából nem tanúskodik „eltűnésről”... Mi az oka, merül fel önkéntelenül a kérdés, a negatív előjelű községek esetében? Erre keressük a- választ. ( Keresi a sajtó, keressük megyei, járási, községi szinten. Az állam sok milliót fordít évente az iskolán kívüli művelődésre. Január elsejével huszonegy me- gyei községünk függetlenített művelődési ház igazgatóval kezdi meg az új esztendőt. Uj könyvtáros tizenkilenc lesz. Negyven ember feladata, hivatása az lesz, hogy az ötezernél több lelket számláló községek művelődési otthonainak, könyvtárainak színes, gazdag programot állítson ösz- sze, s a közönséget nevelje, megnyerje és megtartsa. A régi módszerek, a plakátok, a stencil vagy gépelt „kiértesítések”, a hangosbemon- dó nem biztos, hogy megoldják a problémát. A fixre lekötött előadások, rendezvények a művelődési otthonok elszegényedésének lehetőségét hordják magukban. Kísérletezni kell, vonzóvá keli tenni a népművelés minden egyes rendezvényét. Biztosítani kell a közönséget, de tartalmat kell adni annak, amiért eljött. “Hiányos tárgyi feltételek mellett ne várjunk csodát. Piszkos teremben senki ■ sem szeret tartózkodni. Füstölő kályhák és betöredezett ablakok még senkit nem vonzottak. A hosszú padokra ma már nem lehet leültetni az embereket, mert a lócák legalább annyira anakronisztikusén hatnak, mintha a színházi előadásokhoz gyertyákkal világítanának. A művelődési otthon a Szó nemes értelmében valóban otthon legyen. Ottho- I nos légkör, az emberekkel va- j ló otthonos bánásmód, a családias hangulat, ha mindez j nincs meg, akkor kárbaveszett energia a propaganda, minden erőfeszítés. Lengyel- országban azt kérdezték tőlem, mikor ezeket a problémákat felvetettem; mondjam meg, nálunk vannak-e a falvakban jó „igehirdetői” a népművelésnek? Ezen kicsit elgondolkoztam. Vannak, nagyon sokan. Vannak, akik hivatásuknak tekintik a népművelést. A népművelés nem mesterség, hanem hivatás. És eszembe jutottak a hideg nézőterek, a beüvegezetlen ablakok tavaly decemberből, ahová elment a színház és a fél falu ott tolongott a bejárat előtt. És ehhez csapódik ebből a télből olyan eset is, amikor a köves öltözőben felszedték a szőnyeget, nehogy a színészek rátapossanak. Hát itt baj van az „ige” hirdetésével. Lehet-e azon csodálkozni egy percig is, hogy ilyen esetben eltűnik a közönség? A veszprémi színház igazgatója a Vidékiek című előadás szünetében is ilyen gondokról beszélt. Telt ház Várpalotán^ Veszprémben, Ajkán és Inárcson. A szervezők házról házra hordják a jegyeket? Nem hinném. A közönség mégis ott ül a nézőtéren és telt ház előtt megjr az Olympia, a Vidékiek. Operettet ők egyáltalán nem is játszanak. Mégis van közönségük! Pedig a Dunántúlon is van televízió. Ott is szeretik az emberek a kényelmes, meleg lakást. Rádió is van majdnem mindegyik házban. I)g neill kell a Dunántúlra" menni jó példáért. Községek tanúskodnak telt házakkal a mi megyénkben is. Nem egy község önerőből új művelődési otthont épít, nyilvánvaló azért, hogy a művelődés otthonra találjon. A Pest megyei Hírlap vasárnapi cikkével a Csepel Autógyár művelődési otthonában találkoztam vasárnap, ahol a megye népművelői, igazgatók, rendezők, könyvtárosok már olvasták. Hazafelé jövet a HÉV-en nagyon egészséges vita kezdett kialakulni. Minden bizonnyal so- I kan vannak Pest megyében, j akik ezt a kérdést a sajtó ] nyilvánossága előtt is szí- : vesen megvitatják. Hasznos lenne, és tanulságos, minden j népművelőnek., Ladányi István A fővárosi tanács vb-elnöke megtekintette az új HEV-motorost Veress József, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke a közlekedési igazgatóság vezetőjével kedden megtekintette a HÉV budafoki műhelyében készült új ikermotorost, az M. IX-est. Felszállt a vonatra. s részt vett a próba járaton. Nagy megelégedéssel nyilatkozott az új jármű csendes futásáról, korszerű berendezéséről és érdeklődött a jövő évi gyártási programról. Annak a nézetének adott kifejezést. hogy az eredeti hat vonat helyett akár a dupláját is legyárthatnák a jövő esztendőben. Megemlítette, hogy a főváros villamosközlekedésének és autóbuszfor- galmánal% korszerűsítése nasy léptekkel halad előre, s ehhez mérten lemaradt az Elővárosi Vasutak fejlesztése. Ezért meggondolandó hogy a jövő évben a tervezettnél gyorsabb tempóban pótolják a meglehetősen nagj elmaradást. Itt említjük meg. hogy : Dunakeszi Járműjavító szakemberei szerdán a HÉV igazgatóságén tárgyaltak, 12 darab M—IX-es típusú motorkocsi-karosszéria elkészítéséről. Megállapodtak a gyártásra vonatkozóan, s elvállalták húsz darab P—15-ös HÉV-kocsi főjavítását is. A régi járműveket újjá varázsolják, csővázas üléssel, laticelpárnákkal látják el és műanyagburkolattal vonják be a kocsik belsejét és az üléseket Három esztendő alatt valamennyi P—15-öst korszerűsítik.
