Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

'ilJCh'lan 1962. DECEMBER 16, VASÁRNAP Hová lesz a közönség? Azt mondjak a szakembe­rek, hogy világjelenség. Ke­vesebb a színházba járó em­ber, s nem kell már sorban állni a mozipénztárak előtt sem. Elhódítja a közönséget á televízió. A statisztika sze­rint a közönség eltűnése ha­zánkban is, megyénkben is megkezdődött, s a jelek sze­rint folytatódik is. Az év el­ső felében példáid a múlt évi­hez viszonyítva háromszázezer látogató­val csökkent a mozik né­zőközönsége, csupán me­gyénkben. Az országos csökkenés pedig csali milliókban fejezhető ki. Miért a csökkenés? A televí­zió lenne csupán a ludas? Ezt kutattam az elmúlt hetekben Vácott. Kerestem az eltűnt közönség nyomát, s próbáltam kideríteni, hová tűnt és miért? Vácott nem csupán a. szín­házi előadások és a filmvetí­tések közönségéről van szó, hanem arról is, hogy a mű­velődési ház általában nem vonz elegendő embert. S eb­ben a pillanatban többről van szó, mint arról, hogy az em­berek nem színházban vagy moziban szórakoznak, hanem otthon. A művelődési ház ren­deltetése, hogy a nép­művelési tevékenység köz­pontja, szervezője, ottho­na legyen, a szórakoztatva nevelésen túl is. S ha erről az oldaláról néz­zük a közönség közömbös­ségét, akkor rendkívül fontos, nagy horderejű művelődés- politikai problémával állunk szemben. Vác, Észak-Pest megye ipari, közlekedési és kulturá­lis központja. Ipari város és iskolaváros is egyben. Lako­sainak száma jelenleg meg­közelíti a harmincezret. Ér­demes ezeknek az ismere- . teknek a, birtokában .meg­nézni, hogy hány embert vonz égj--egy rendezvény, s az ii- AétővendeZVény gazdasági és közönségsikerét jelentő elő­vételi jegyekből mennyit ad­tak el a közönségszervezők. A Déryné Színház * előadá­sában játszották nemrég a Fekete gyémántok című szín­művet. Elővételben elfogyott 35 jegy. Az örökszép mu­zsika című operett-operaest előtt, amelynek során fellé­pett Sárdy János is, 12 je­gyet adtait el elővételben. A Pest megyei Petőfi Színpad előadása előtt (Apa a látha­táron című vígjáték) tizenhat jegy kelt el. A Duna Mű­vészegyüttes fellépését három darab elővételi jegy eladása előzte meg. Persze, azért kö­zönség mégis volt. Közvetle­nül az előadásra érkező, s tel­jes értékű jegyet vásárló láto­gatókon kívül diákokat és ka­tonákat toboroztak, csökken­tett helyárakkal. A felsorolt négy rendezvény közönsége ezzel együtt így alakult; 452, 217, 292 és 83 fő. A színház­teremben ötszáz férőhely van. Tehát telt házat még Sárdy János sem tudott Vácott von­zani. Az igazsághoz hozzátartozik, s itt jelentkezik az elővételi jegyek fontossága, hogy négy előadás megtartása teljes egészében lutri volt. S főleg gazdaságilag volt az. Az operettest költsége pél­dául kétezerötszáz forint volt. Bevétel: kétezer forint. A Duna művészegyüttes előadá­sára közvetlen kiadás: három­ezerötszáz forint. Bevétel: ezeregyszázkilencven forint. Jelentkeznek döccenők az ismeretterjesztő előadások al­kalmával is. A közelmúltban például felkérték a város egyik közismert, tekintélyes orvosát, tartson előadást az ősz egészségtana címmel. Pla­kátokra és más kiadásokra elment négyszáz forint. Az érdeklődés a plakátok ellenére is egyenlő volt a nullával. Két-három jegyet adtak el er­re az előadásra. (Meg kell jegyeznünk. hogy ismeret- terjesztő előadáson belépődíjat szedni még akkor sem helyes, ha a művelődési ház súlyos anyagi gondokkal küzd.) A váci Madách Imre műve­lődési ház egy hatalmas, eme­letes. sok-sok helyiséggel ren­delkező épület, amelynek csu­pán a klubhelyisége beleke­rült az elmúlt évben százezer forintba. S ha erős túlzás is lenne azt mondani, hogy pang, mert kitűnő szakkörei, tanfolyamai és más rendez­vényei vannak, mégis kétség­telen tény, hogy messze áll attól, hogy beváltsa a hozzá­fűzött reményeket. Ezért a kétségtelenül kedve­zőtlen állapotért felelőssé ten­ni senkit nem lehet. A közönség elmaradásá­nak oka nem a művelődé­si ház vezetőinek és dol­gozóinak munkájában ke­resendő, mert éppen ők azok, akik mindent elkövetnek az ered­ményesebb közönségszervezés érdekében. S a probléma nem is osak váci. Váenak annyi köze van ehhez, hogy ott is tapasztalható, s találomra ép­pen Vác várost választottuk ki az adatgyűjtéshez, közvetle­nebb tanulmányozáshoz. Mi­lyen tényezők játszanak hát közre abban, hogy a közönség közömbössége jelenséggé nő? Egyes vélemények szerint elsősorban a televíziókészülé­kek számának növekedésében van a magyarázat. Megyénkben körülbelül huszonháromezer, Vácott ezerötszáz ' tv-készülék működik. Ez kétségtelenül figyelemre méltó és elsődleges tény. Ez­zel vitatkozni nem lehet. De csupán ez lenne az ok? A televízió kétségtelenül el- kényelmesíti az embert, a ha­tásának oka elsősorban ab­ban keresendő, hogy házihoz, sőt, fotelhez viszi a látniva­lót. Azonban csupán a tv­nyújtotta élményekkel meg­elégedni nemcsak fizikai, de szellemi elkényelmesedést is jelent... Nemrég beszélget­tem egy tv-tulajdonos pedagó­gus-házaspárral. Szellemi igé­nyeik korlátok közé szorítá­sát így fogalmazták .meg: „Drága volt a készülék, s ma­gas a havi díjszabás, ha mel­lette még eljárnának máshová is, nem ifizetődine ki...!’“ Az említett okok mellett kétségtelenül számításba kell venni, hogy azok az emberek, akiknek kicsi gyerekük van — s az utóbbi időben örvendete­sen újra emelkedni kezd a születések száma — nem tud­nak eljárni, mert nincs min­denütt nagymama. Az ilyen családok valóban a televízióra támaszkodhatnak leginkább. Ritkítja a közön­ség sorait a könyv térhódítá­sa is. Igen sokan vannak olya­nok, akiket az olvasás szinte teljes egészében kielégít. Ezeket az okokat sem szabad számításon kívül hagyni, ha nem is jelentenek lényeges közönségcsökkenést. Figyelemre méltó a közön­ség reagálása egy-egy film­re, vagy színdarabra. A kö­zönségsiker ma már a legtöbb esetben hűen tükrözi az illető alkotás értékét, sikerültségét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazánkban, éppen a kul- túrtoiradaloin vívmánya­ként, felnőtt egy kulturált, igényes, hozzáértő közön­ség, amely ma már nem fogad el gyenge alkotásokat, s az sem mindegy, hogy egy-egy pro­dukciót például az öntevé­keny művészegyüttes, vagy hivatásos együttes ad elő. Az elmúlt másfél évtizedben sok­szor szállítottuk le az igénye­ket. Nagy tempóban és nagy adagban nyújtottuk a közön­ségnek a selejtes alkotások és műsorok tömegét is, a rigmus­brigádok fellépésétől az üzemi színjátszó együttes operettelő­adásáig. Ennek ellenhatása­ként, óhatatlanul bekövetke­zett a közönség egv részénél a fásultság, telítettség, s a sok rossz tapasztalat óvatosságra inti, még igazi művészi érté­kekkel szemben is, ezért ne­hezen mozdul, nehezen érdek­lődik. Ez sajnos, tény, szá­molnunk kell vele. Mit tehe­tünk ellene? Tartsunk kevesebb ren­dezvényt. de az nvűjtson valóban maradandó él­ményt. December végén Budakeszin és Szentendrén mutatják be a Bolondos íialászfalu című zenés NDK filmvigjátékot Békét a földnek, Ezt susogják a tölgyek Az ablakom alatt, Dobolja az esőcsepp, Ahogy a csatornán szalad, , Ha viharok bőgnek. Kiáltja felhő a felhőnek, Ezt mondja nékem, a hold, a nap, Ha szava volna a kőnek, Mást ő se mondana, Ezt mondja férfi a nőnek, így szól a gyermek, s így szól az agg: Békét a földnek, Ezt mondja minden pillanat. Békét a földnek, S ha meg kell ölni valakit, Fogd a háborút, öld meg! Két arcú jövendőnk Egyik orcáját, azt a sátáni Vigyorgót, vágd le, S vesd a gödörnek! Nemhogy könnyet, Szót se hullatnánk érte, Csak lehetne végre A földnek s a szívnek Nélküle már könnyebb — A múlt a jövendőnek, A holtak az élőknek. Menők az érkezőknek, Elök a temetőknek, Mindenek mindeneknek Mondják és mondjuk: Szentebb Törvényünk nincsen nála, Mert ez a szívünk álma, A két kezünk munkája, A lélek muzsikája; Ezt kalapáljuk, vetjük, írjuk és megteremtjük, S ha eddig bármit tettünk, Ez lesz a legszebb tettünk: Mert százszor meggyötörhet A harc és összetörhet, De megadjuk a békét E százszor-drága földnek! AFRICANA A GUINEÁI ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES MŰSORA A műsor kitűnő. Táncjáté­kok, ének- és zeneszámok vál­togatják egymást, feltárva a néző előtt Afrika népeinek különös, de nagyon is emberi, őszinte életét. A legmegrá­zóbb talán az Éjfél című tánc­kép, amely 1892-ben Guinea S igu iri-kerületében játszódik. Sona — ez a szép, fiatal lány, aki olyan, akár a holdfényes éjszaka — beleszeret a kör­nyék leghíresebb harcosába, Balokéba. Ám a közeli francia erőd fekete tolmácsa szintén szemet vet a lányra, s hogy megszerezze magának, Bálákét egy fehér altiszt megölésével vádolja. Az ártatlan fiatalem­bert kivégzik. de az álnak tol­mács így sem éri el célját. Sona megmérgezi magát. A hatásos, drámai erejű táncjá­ték a gyarmattartó fehérek uralmának zenébe és táncba költött vádirata. 4 műsor legbájosabb szá- zi ma a szerelmi vetélkedő. Két derűskedvű fiatalember énekkel és muzsikával udva­rolva verseng a szép Tiranke, a falu legcsinosabb lányának kegyeiért. Hogy melyik marad a győztes: a gitáros, vagy a fuvolás, talán nem is fontos — ez a mesterien megkompo­nált táncjáték az újjászülető afrikai népek életörömét, élet­revalóságát sugározza. A világjáró turnéja során hazánkba érlcezett együttes csupa fiatal művészből áll. Legfiatalabb táncosnőjük, a tizenegy éves Nakani épnen úgy mestere a táncnak, a dal­nak, a játéknak, mint a leg­idősebb. a tizennyolc éves Manana. Valamennyien az együttes vezetőinek országjá­ró tehetségkutatása során ke­rültek a kiváló társulatba. Aki megnézi műsorukat, na­gyon jól szórakozik. (—P-) keztek Keita Tódéba vezetésé­vel, Élmény volt műsoruk, so­káig emlékeztünk rá. Most újra guineai művészek látogattak el hozzánk, egy fia­tal afrikai ország állami népi együttese, amely Keita Fode- ba együttesének utódja. A régi együttesből ma már csak egy tag szerepel. (Keita Fodeba azóta miniszter lett, de ma is lelkes patrónusa az együttes­nek, amely a Guineai Köztár­saság ősi népi hagyományai­nak hű ápolója.) í rralán azzal kezdeném a J J beszámolót, hogy néhány ( évvel ezelőtt már találkoztam í guineai művészekkel, ugyanitt, í a cirkuszban. Egy távoli afri- í kai ország hírnökeiként ér­Differenciálnunk kell (főleg a művelődési házak prog­ramjára gondolunk) mun­kánkat. Ne akarjunk igé­nyes, hozzáértő közönség­nek öntevékeny együttes elő­adásában. például Hamlet- részleteket adni, hanem nyújtsunk a közönségnek va­lóban művészit. Olyat, ami elvonja még a kényelmese­ket is a televíziótól, s elhó- • dítja nemcsak az ultipartik, hanem még a bridzspartik közönségét is ... Erősen vitatható éppen a kedvezőtlen tapasztala­tok alapján a jelenlegi kö­zönségszervezés célszerű­sége, hathatóssága. Közön­ségszervezésünk elkényelme- sedett, merevnek, bürokra­tikusnak, formálisnak, jel­legtelennek tűnik, amit sok egyéb feladat mellett fél­kézzel, vagy negyedkézzel végez tucatfeladatként né­hány érdektelen ember. (Tisztelet a kevés kivételnek.) Egy-egy fajta rendezvény­nek általában nincs meg az állandó érdeklődők alkotta törzsközönsége. Érdekes meg­figyelni, hogy egy kisvá­rosban nyitott képzőművé­szeti kiállítás rendezősége például nem tudja, kiknek a megjelenésére számíthat, s a megnyitásra a protokoll- listán lévőkön kívül, kiket hívjon meg. Mert nem tudja, kik érdeklődnek a képzőmű­vészet iránt. Nincs élő, közvetlen kap­csolat a közönséggel, vagy legalább a közönség egy-egy rétegével. Nagyobb városban természetesen ilyen túlzottnak tűnő igénnyel nem léphetünk fel. De kisváros­ban és falun • az a jó nép­művelő, s az a jó közönség- szervező, akinek széles körű ismeretsége van, tudja, hogy ki mi iránt érdeklődik s szinte naponta tart találko­zások, beszélgetések alkal­mával — közvéleménykuta­tást. De nem is éri megle­petés, mert ha kell, akár név­reszóló meghívókat tud ki­küldeni (egyike a legjobb módszereknek lélektani ha­tását tekintve), annyira is­meri embereit, annyira tud­ja, mi kell az általa ismert közönségnek. j Vácott, a harmincezres vá- í rosban természetesen némi-; leg enyhül ez a követel- í meny. Az egész várost nem ; ismerheti a művelődési ház; gazdája, de a lakosság egy; részét igen. Úgy tűnik, Vá-; cott sincs közvetlen kap-; csolat a művelődési ház és; a közönség között. Sőt, a j művelődési ház és az üzemi; szakszervezeti bizottságok kö-; zött sincs kielégítő kapeso-; lat. Korábban volt olyan gya-; korlat Vácott is, máshol is, • hogy az elővételi jegyeket; és a plakátokat — mivel; idegen az üzemek területén; nem kószálhat . — a gyári; portán letették, s volt eset, ; hogy ott is maradt A helyzet reális felmérése ; alapján történt egy-két he- • lyes kezdeményezés, amelyet! — a zökkenőkből tanulva ■ — jó lenne máshol is be- j vezetni. A közelmúltban a \ városi szakszervezeti szak-! maközi bizottság segítségül-; hívásával felkérték az üzemi \ szakszervezeti bizottságokat,; jelöljenek ki állandó közön- • ségszervezőket, akik össze- \ kötők lennének az üzemek • és a művelődési ház között. \ Munkájukért az eladott je- j gyek alapján jutalékot kap- \ tak volna. Az így kijelölt • közönségszervező hálózat leg-; nagyobb teljesítménye —j sajnos — az első értekezlet ■ volt. Később már az érte- | kezletek sem sikerültek, a kö zö n ségs z er ve zésről nem Is beszélve. (A cikk elején idé­zett statisztika is a „háló­zat” működése közben szü­letett.) Egyes vélemények szerint a különben nagyon ötletes kezdeményezés siker­telenségének oka az, hogy a szakmaközi bizottság, mint J jogkör nélküli társadalmi J testület működik, s erejét, ha- J táskörét meghaladja az üze- ^ mi szakszervezeti bizottsá- ^ gok aktivizálása. Ezt csak a ^ területi bizottságok tehetnék^ meg. Sajnos í í az üzemi szakszervezeti ; y bizottságok nem áldoznak ; figyelmet az üzemen ki- ; vüli művelődéspolitikára, ; nem érzik magukénak a vá-; rosi művelődési házat, hi- \ szén az az üzemen kívüli \ „külső világihoz tartozik. J Bár úgy tűnik, hogy a; közönség sorainak ritkulása aj művelődési házakban, első-; sorban városi jelenség, mégis; jó lenne alaposan tanulmá-! nyozni az egész megye ja-/ vára a váci helyzetet, s új S utakat keresni, s egyáltalán J utakat, kapcsolatokat keresni; a közönséghez. Jó lenne, ha; a megyei művelődési osztály; és a megyei népművelésig tanácsadó csoport az illeté-; kés városi szervekkel közö- í sen napirendre tűzné a váci; közönségszervezési tapasztala-; tokát. Miután érdekes kísér- S letek és elképzelések is van-; nak Vácott, mint a napokban ; már publikált havi rendsze- ! rés műsorfüzet kiadása, a klub ! szakosítása, a még passzív ré-J tegek meghódítása, a népmű-: velési munka esetleges decent-; ralizálásának gondolata, bi-; zonyára hasznos lenne az; egész megye számára egy ala- ; pos elemzés, a váci népműve- ; lök értékes tapasztalatainak! felhasználása. A kép, amely a vizsgá-; lódás és a helyzetből le-; vont következtetés után össze-* állt, nem rózsás. Talán még; korai is bármiféle vészharan-! got kongatni, mert ott azért! még nem tartunk. De a jelen- ; ség létezik, arányaiban nő, s í még idejében tennünk kell; valamit. Ha ezzel késedéi-; meskedünk, akkor félő hogy ; a váci, s általában a városi- ! kisvárosi közönség után tüne- ! dezni kezd a falusi közönség í is. S akkor lesz egy óriási) költségekkel fenntartott, és; évről évre fejlődő népműveié-; si hálózatunk és a művelődési ; házak százai — bocsánat a; korai túlzásért és a sötét jós- ; lésért '— de önmagunk gyö- ; nyörűségére. Tenkely Miidós ; * Hajdú Zoltán: , NAPLÓTÖREDÉK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents