Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

1962. DECEMBER 16, VASÄRNAP rrtrr u terei Tájékoztató előadások a megyei pártbizottságon VEEE3MEJVYT A járási és városi agitáció- és propagamdafelélősök a Pest megyei Pártbizottságon de­cember 19-én kapnak tájékoz­tatást a nemzetközi helyzetről. Az előadást Matusek Tivadar, a pártbizottság titkára tartja. 21-én a népgazdaság helyzeté­ről tájékoztatja az agit.-prop. felelősöket Szakali József, a pártbizottság titkára. A VIII. pártkongresz- *zus határozatairól, valamint belpolitikai kérdésekről január 2-án Cservemika Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára a járási és városi párt- bizottsági titkároknak tart elő­adást. A ránk háruló feladatot elvégezzük — Különös gondot for­dítanak a szobi járásban, arra, hogy az iskoláskorú ci­gánytanulók rendszeresen járjanak iskolába. Szülei­ket kéthavonta megláto­gatják a nevelők, a gyen­gébben tanulókat pedig korrepetálják. A Pest megyei Hírlap ez év november 18—i cikkében vitát indított a lakosság ellátásáról. Ebben megemlékezik a KI- SZÖV-re háruló feladatokról is. Teljesen egyetértünk a Pest megyei pártértekezleten hozott határozattal — amely­re a cikk is hivatkozik. Ez a határozat a helyiipar feladatát elsősorban a lakosság igényei­nek kielégítésében jelöli meg. Mi már ebben az esztendő­ben is igyekeztünk ezt az el­vet követni. Szeptember végéig nyolc­van új részleget szervez­tünk. A sok cipész- és fodrászrész­leg mellett nagy számban kezdték meg működésüket rá­dió, televízió, Siáztartási kis­gép javítását végző üzletek is. Ezek begyújtó rendsze­rükkel egész járásokat, vagy azok jelentős részét átfogják már. Foglalkozunk méretes ruha, fa- és vasipari eszközök javításával is. Az új egységek létrehozása mellett korszerűsí­Megkezdődött a leltározás a termelőszövetkezetekben December 15-én orsziágszer- te megkezdődött a termelő­szövetkezeti zárszámadások első szakasza: a közös vagyon leltárba vétele, az idei esz­tendőben jelentősen gyara­podtak a szövetkezetek álló­eszközei: csaknem harminc- milliárd forint értékű kö­zös vagyont kell leltárba ven­niük. A közös vagyon számbavé­telével legalább 40 000— 50 000 szövetkezeti tag fog­lalkozik a következő hetek­ben. A leltározást országszerte január 5-én fejezik be. Ek­kor kezdődik majd meg á tu­lajdonképpeni zárszámadás: a nagyüzemi közös gazdál­kodás . egész évi eredményé­nek számbavétele. (MTI) Ruhát kap as egész osztály Nagy ünnepségre késsíül a domonyi általános iskola, az idén megnyílt cigányosztály fenyőfaünnepélyére. Ebben az iskolaévben külön osztályba helyezték a cigánytanulókat, aoni általában nem helyesel­hető intézkedés. Ez esetben azonban helyesnek bizonyult. A kis cigánygyerekek ugyanis, amíg a többiekkel együtt ta­nultak, nem tudtak lépést tar­tani velük. Idén viszont szé­pen haladnak, és az iskolából sem hiányoznak indokolatla­nul Naponta egy pohár tejet és kenyeret kapnak, amelynek költségeit részben az osztály szülői munkaközössége téríti meg. Most pedig nagy ajándék vár az egész osztály mind a huszonnégy tanulójára a fe­nyő alatt. A járási tanács 4600 forintot adott megajándékozá­sukra. hogy ne legyen közöt­tük egy rongyos gyerek sem. Mindegyik részére cipőt, ha­risnyát és szép kék színű me­legítőt vásárolt ebből a pénz­A JELZŐTÁBLA FIGYELMEZTET! ból az iskola igazgatója. Já­tékra azonban már nem tellett. Pedig ezeknek a kisgyerekek­nek még soha életükben nem volt játéka. Az iskola igazga­tója éppen ezért arra kór min­denkit, aikinek felesleges régi játéka vem, küldje el címére Domonyba, hogy december 21-én az osztály karácsonyfa ünnepségén még nagyobb le­gyen a kisgyerekek öröme. Kedvező a budai járás egészségügyi helyzete Szombat délelőtt a Budai Járási Tanács ülésének na­pirendjén szerepelt a járás egiészségügyi helyzetéről szóló jelentés, amit dr. Csák Jó­zsef, az egészségügyi állan­dó. bizottság elnöké ismerte­tett. Bevezetőül megállapí­totta, hogy a jártás jó vagy rossz közegészségügyi állapotának értékelése első­sorban a népmozgalmi statisz­tika alapján történik. A budai járáshoz tartozó huszonhét község lakos­ságának száma állandóan emelkedik. 1049-ben 84 150 fő volt, ez idén a becslésen alapuló ada­tok szerint 116 ezer, de va­lószínűleg lényegesein ennéd is több. A járásban ezer fér­fira 1058 nő esik. Feltűnően sok az idős korú emberek száma. Nyolcvan éven fe­lüli lakos 868. hetven és nyolcvan közti 4069 találha­tó a járásban. A legidősebb házaspár közel száz esztendős, a férj 1863-ban, a feleség pedig 1869-ben született. Ez idén 692-en haltak meg, legtöbben különböző szívbaj­ban, szám szerint 213-an. Utánuk legtöbben. 123-an, iákban, nyolcvanheten agy­vérzésben és hetvenen vég- elgyengülésben hunytak el. A csecsemőhalandóság lénye­gesen jobb az országos át­lagnál, az elhalt ötvenkét csecsemő közül harmincöt ko­raszülött volt. Az élve szü­letettek száma 1442. Megálla­pítja még az állandó bi­zottság jelentése, hogy a budai járás 116 ezer lakof sara mindössze harmincöt körzeti orvos jut. Legalább még 11—20 körzeti orvosra S lenne szükség a járásban a S betegek zavartalan ellátásán ; ra. ; Foglalkozott még a tanács- \ ülés a mezőgazdasági állan- ! dó bizottság jelentésével, ; amely j a járás ötéves szőlő-gyii­; möics telepítési tervének ! végrehajtását ismertette, í valamint másik jelentésével, ! amely a rét- és legelőgaz- > daság távlati feladataival fog- ; lakkozott. í Az ülés berekesztése előtt ! dr, Laptisnyik András. já­; rási tanácselnök melegen bú­! csúzott a most feloszlott ta­í nács tagjaitól. Legközelebb ! már az újonnan megválasz­í tott tanács ül össze jövő év ; tavaszán. • i -P * * * \ Nagykőrösön és Abonyban j ! A KISZ Központi Művész- ! együttesének csoportjai va- ! sárnap lépnek fel az idén j utoljára. Ezután a több mint ! 600 tagú együttes művészei ; — zenészek, népi- és panío- ; mimtáncosok énekesek, elő- j adóművészek — néhány hétig ; pihennek, január közepén I pedig megkezdődnek a pró- j bak. Az együttes művészeti í vezetői már a jövő évi mű- < sorok összeállításán dolgoz- í nak. A hét végén az együt- ; tes csoportjai Budapesten, ; Debrecenben, Nagykőrösön és ; Abonyban több mint tíz mű- : sorban működnek közre, i (MTI) Egy pár új nylonharisnyát kap: 30 forint utánvéttel a Szentendrei Háziipari Szö­vetkezettől Petőfi u I. sz., ha 2 pár használt, mosott és nem átkötött nylonharis­nyát beküld Akármelyik telefonállomásról ■ felhívhatja az Állami Biztosítót és I ÉRDEKLŐDHET a gépjárműbiztosítás feltételeiről Állami Biztosító Vasárnapi posta: Lokálpatriotizmu A napokban egy fiatalem- : bér telefonált a szerkesztő-: ségbe és elpamaszolta, hogy: Ráckevén, de több, más köz-: séget is megnevezett, a la-í kosságnak nehézségei vannak; a téli tüzelő beszerzésénél.; Ám, hogy félre ne értsem, j sietett elmondani: ő szeren-: cséré érdektelen a dologban,: mégis szeretné, ha foiglalkoz-j nénk a gonddal. Megígértem, ; hogy megvizsgáljuk panaszát,; ha tudunk, segítünk. Meg-; köszönte és elnézést kért az; „alkalmatlankodásért”, de! másnap személyesen felke-! resett. Szabad napját áldoz-! ta fel, hogy biztos lehessen: a pártfogásban. ; Igaz, ez a szeretet, törő- j dés nem mondható el a me-: gye valamennyi felnőtt lakó- : sáról. Sokan vannak még: olyanok, akik önzésből, szűk- ; látókörűségből és kényelem- \ bői távol tartják magukat a; közügyektől, s azokon a ta- j nácsüléseken sem vesznek: részt, ahol szükségképpen az; ő érdekükben is döntést hoz- ; nak. Ahol, ha nem is mindig ; munkájukra, de vélemé-; nyűkre, tanácsaikra, jó szív- \ vei és felelősséggel számíta-: nak. Pedig, ha volt értelme \ valaha a lokálpatriotizmusnak, 1 a szűkebb haza szereteti- \ nek, úgy most van igazán!; Az orruknál tovább látó em- ; berek tízezrei mj másért ál- ; dozzák fel szabad idejüket és ; áldozzák energiájukat, ha nem i azért, mert holnap szebben, i kényelmesebben, kulturáltab- í ham akarnak élni, mint teg- í nap éltek. És vajon tisztes-! séges ember pirulás nélkül \ elviselhetné-e, hogy míg; mások verejtékezve építik J otthonát, addig ő maga öl-; betett karral lesse, mikor ül-; hét a készbe? ... 2 y Engedtessék meg nekem, J hogy a kérdésre ne válaszol- jak. András Endre 5 vasiak egész megyéjüket fa­miliáris melegséggel és büsz­kén emlegetik, csakúgy, mint a maguk földjét a „szögediek”, a kiskunok? És vajon nem a lokálpatrio­tizmus táplálja-e megyénk­ben — kivétel nélkül min­den községben, városban — azokat a derék embereket, akik napi fárasztó munká­juk után brigádba verődve, ásóval és kapával megjelen­nek falujuk X vagy Y ut­cájában, hogy társadalmi munkában árkot ássanak, kö­vet zúzzanak, betonjárdát fektessenek vagy művelődési otthont építsenek? Ismerek nem egy gödöllői, aszódi, budaörsi és gyűli — mondhatnám a megye szinte valamennyi községét — gyá­ri munkást, mérnököt, peda­gógust, akik, mint bejárók, Budapesten keresik kenyerü­ket, s ndha hivatkozhatná­nak erre, nem tagadják meg falujuktól, városuktól a se­gítséget. Ismerek olyan em­bereket. akik jól megérde­melt pihenőjüket, szabad napjukat' feláldozva, küldött­séget vezettek a megyei tanácsra, vagy az illetékes minisztériumba, mert közsé­gük rovására valamit sérel­meztek, vagy mert kiegészí­tő támogatást kértek olyan közérdekű létesítményhez, amelynek terhét oroszlánrész­ben önmaguk vállalták. Tudok pedagógusokról, egyszerű, idős falusi embe­rekről, akik már évek vagy évtizedek óta fáradhatatlanul kutatják lakóhelyük történel­mi múltját, emlékeit, nép­rajzi érdekességeit, ritkasá­gait. kínlódva viseltem el e kény- szerűséget. Egy alkalommal hivatalos ügyben , Kalocsa környékére kellett utaznom, mert a visszautazásig volt másfél órám, kölcsönkerék- párral céltalanul bebarangol­tam a vidéket. így érkeztefn egészen váratlanul a méltó­sággal hömpölygő, széles Du­na partjára. Soha nem felej­tem el a megindulást, amely akkor elfogott. Itt a lelkivi­lágomnak idegein Alföld, a folyam másik oldalán ’ — ha elkiáltanám magam, meg is hallanák — a fákkal, fűzesek­kel csipkézett, édes pátriám: Dunántúl... Uíitársam csak mosolygott. Nem éppen cinikusan, de le­kicsinylőén. Megmosolyogta naív lokálpatriotizmusomat, amelyet a zajos és gigászi kőrengeteg szülötteként nem értett, nem érthetett meg. Vagy csak nem alkart meg­érteni? Gőgből? Érzéketlen­ségből? Nem tudom. De hiszen fölényeskedésé­vel ugyanazt fejezte ki, mint én, szelíd emlékemmel. Szá­mára nyilván Budapest a min­den, Budapest, az ő szerel­mes városa. Akkor nem vitatkoztam vele, inkább bosszankodtam lírai érvelésem kudarcán. Ma­gamban kerestem a hibát. Valóban naív volnék, mert Pannónia földjének bármely részén jobban otthon érzem magam, mint a sármentes, lüktető iramú Budapesten, ahol egy évtizednél hosz- szabb ideje, talán már vég­leges érvénnyel lakom. De- hát akkor mi értelme van annak, hogy a somogyiak, a I ; Vonaton utaztam Pécsre a [ nyárom. Belefáradva az olva- ; sásba, az út felén túl — : hasonlóképpen, mint idős úti- í társam — kibámultam az ab- ; lakon. Néztem az elsuhanó, ! ismerős és mindig újat mon- ; dó tájat, a vasárnapiam, ál- ; mos, virágos kis állomáso­• kát, az útmenti jegenyéket, : a pasztellzödd, vagy sárga í dombokra tekergőző utak fe- ! hér szalagjait. Visszainteget- ; tem az állomáskák peronján ; játszadozó gyerekeknek, az ; útzáró sorompónál kerékpár- ; ján várakozó, ünneplőbe öl- ; tözött, csizmás férfinak, a há- ! zuk előkertjében álldogáló asz- í szonyoknak. ; — Istenem, hogy lehet • ilyen helyen élni?!... — szó- : lalt meg váratlanul útitár­< sam. < Itt kezdődött ismeretségünk, < beszélgetésünk. Elmondta, í hogy a fővárosban él, falun ! életében összesein nem töltött lel. egy hetet, s hogy ő tu- ; lajdonképpen sajnálja a ci- ; vilizációnak ezeket a szárn- ; űzöttjeit. Furcsán nézhettem • rá, mert nyomban megkér- : dezte: I — Maga talán tudna itt él- íni? ; — 'Tudnék — feleltem, s ! mert hirtelen eszembe jutott, í nyomban elmeséltem tizen- ! hét év előtti élményemet. í Elmondtam, hogy dunántúli ! vagyok, s közvetlenül a fel- ; szabadulás után hat-nyolc hó- j napra egy alföldi nagyvóros- ! ba szólított a kötelesség. < Körülményeim s a hazautazás < nehézségeinél fogva, már ! hónapok óta voltam távol 1 lakóhelyemtől, és bizony vezetőkkel a helyszínen egyez­tünk meg, hogyan korszerű­síthetnénk a fodrászüzietet, ami az fmsz érdekét is szol­gálná. Sajnos azonban a MÉ­SZÖV hozzájárulása ellenére j is vannak, akik ezt a tervet | gátolják. • Meg kell jegyeznünk, hogy összességében olyan társadal­om probléma megoldásáról van szó, amit csak a helvj társadalmi szervek összefogásával, a lakosság kezdeményezésé­vel tudunk teljesen meg­oldani. Ezért nem tartjuk helyénva- j lónalk, hogy csak bizonyos I szerveket vádolunk tehetet­lenséggel. • Tanácsainknak kell ezt a feladatot társadalmi üggyé tenni, úgy, hogy az ötéves terv végére minden községet megfelelő szolgáltatással lás­sunk el. A ránkeső részt vál­laljuk, hiszen ez évi 103 szá­zalékos szolgáltatási tervünk teljesítése is ezt bizonyítja. Annak eldöntése is fontos, hogy ebben a kérdésben egyik szerv sem elsőrendű és ép- I pen ezért ne úgy akarjuk a lakosság ellátását biztosítani: ott hozzunk létre tanácsi vál­lalatot, ahol ktsz már évek óta jól működik, és még a ta­nács véleménye szerint is ki­elégíti a szükségletet. Elsősor­ban olyan helyeken létesítsen a tanács vállalatokat, ahol ktsz vagy más szolgáltató vál­lalat még nem működik. A gazdasági bizottság ha­tározata arra kötelez bennün­ket, hogy a párhuzamos fejlesztést mellőzzük, mert ez csak a népgazdaság pénzének pocsékolását jelenti akkor is, ha a Kézműipari Vállalat jövedelmezőségét nem is veszélyezteti. A . szolgáltatási áraknál pe­dig minél előbb várjuk az árhivatal segítségét, hogy mi­előbb bevezethessük a fix szolgáltatási árakat. Ez sok helyen megoldaná a jelenlegi problémákat. Sok vitát és visszaélést szüntethetnénk | meg ezzel az intézkedéssel! Boross Gyuláné, 1 a Pest megyei KISZÖV elnöke I Úi vasúti kocsik f 1 Üj berendezésű vasúti kocsik készülnek a Dunakeszi Jár­; műjavítóban. A helyi forgalomra szánt első osztályú vagono- { kát három teremrészre osztották, s ezekben helyezték el a ké- ! nyelmes plüss üléseket. A kocsik újdonsága még az osztott \ ablak, amelynek felső részét lehet csak lehúzni. Az első hat : kocsit december közepéig, további 12-öt pedig az év végéig ; adnak át a forgalomnak. tésekkel is igyekeztünk javíta­ni a szolgáltatáson. Az eddigi intézkedések csak kezdeti lépések és magunk sem vagyunk elégedettek. Sze­rintünk is a fejlődés ütemé­nek tovább kell gyorsulnia. 1062-ben 1961-hez arányítva tizenkét százalékos emelkedést irányoztak elő. Ezt két-három százalékká! tú'tslieritjük, és iparkodunk, hogy a következő évben a 31,5 százalékos elő­irányzatot hasonlóképpen túl­teljesítsük. i Sok gondot jelent az ütem gyorsulásánál a helységek biztosítása, különösen a dabasi, a rác­kevei, a szobi járásokban jutottunk előre rendkívül lassan. Sajnos, sokszor a tanácsok sem segítenek bennünket, az ellátást nem közös, csupán KISZÖV-feladatnak tekintik! A cilck írója kifogásolja, hogy a peremrészek ellátása nem megfelelő. Erre is sok prece­dens van, de arra is, hogy a legeiké pes ztóbb lehetőségeket is kihasználjuk; A gödöllői Vegyesipari Ktsz-t hozhatjuk fel példaként, amely Zsámbo­lton a falu központjában önte­vékenyen, a lakosság nagy örömére minden igényt kielé­gítő fodrászüzietet nyitott. A tanácsoktól kapott helyisége­ket sokszor nagy anyagi áldo­zattal hozzuk rendbe csak­hogy a lakosság szolgálatára lehessünk. A Pest megyei KISZÖV tel­jes apparátusa, a Szövetkezeti vezetők minden lehetőséget megragadnak ezután is, hogy javítsanak az ellátáson. Egyet azonban tudomásul kellene venni: nem elég csak a terve­ket emelni, hanem a terv tel­jesítésének feltételeit is meg kell teremteni. Ehhoz azon­ban természetesen nem min­dig áll rendelkezésire elég be­ruházási keret. A nagyikátai járási földmű- vesszövetkezetek vezetője szenvedélyesen kirohant a ktsz-ek és a KISZÖV ellen, de ha meggondolta volna, ők mennyiben járultak hozzá a jelenlegi helyzethez, akikor másképpen nyilatkozna. Föld­vári elvtárssal, a MÉSZÖV elnökhelyettesével és a helyi

Next

/
Thumbnails
Contents