Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

1962. NOVEMBER 11, VASÁRNAP 1 “X^Hap Szkíta temető és falu 2500 éves marad­ványaira bukkantak Vámosmikolán ŐSRÉGI TELEPÜLÉSEKRE ÉPÜLT MINDEN IPOLY MENTI KÖZSÉG Néhány hete beszámoltunk arról a nyolc ókori sírról, amit a vámosmikolai István- majorban az állami gazdaság új istáUója alapozása közben találtak. Jeleztük, hogy rövi­desen ásatások kezdődnek ezen a helyen, most pedig kö­zölhetjük, a föld nem egyes sírokat rejt itt, hanem egész akkor élt emberek. Egyazon korból származik valameny- nyi sír, abból az időből, ami­kor egykorú görög feljegyzé­sek szerint szkíták éltek a Kárpátok koszorújától körül­font területen. A többféle te­metkezési mód azonban arra vall, hogy itt a szkíták más népekkel vegyesen éltek és Ilyen edényeket találtak mind a huszonnyolc feltárt sírban temetőt. Feltártak még to­vábbi húsz sírt, de a jelek szerint, ha majd tavasszal to­vább folytatják a most abba­maradt ásatást, sokkal többet, talán százat is lelnek. Az ása­tást a Történelmi Múzeum adattára megbízásából Laczus Géza. a szobi Börzsöny Mú­zeum régésze vezette. Ugyan­az az idős tanító, akiről már többször szó esett ezekben a hasábokban, s aki immár évtizedek óta keresi, kutatja az Ipoly völgye ősi településeinek nyomait. Az el­sők között volt, akik az Ipoly völgyét ősidők óta lakott helynek vélték, s feltevését a régebbi gyér és a mostani egy­re sűrűbben folytatott ásatá­sok igazolják. — Ez az István-majori te­mető mintegy 2500 éves. a ko­rai vaskorban élt emberek nyugvóhelye — beszél a leg­utóbbi ásatásról a múzeum­ban Laczus Géza, s egymás után szedi elő, mutogatja a papírba csomagolt leleteket. Különböző formájú égetett agyagedények, töröttek és éipek. Egy-egy sírban három­négyet is találtak, mindben ételt temettek a halott mellé, síron túli táplálékul földi ele­delt. Mindegyik sírba, még ab­ba is, ahová csak az elégetett tetem hamvait szórták be és azután földdel betakarták. A feltárt sírok némelyike ilyen tudományos kifejezéssel élve szórtXamvas sír. Egyik-másik­ban azonban a hamvakat urna őrizte. Több kőpakkolásos sírra is találtak, olyanra, amelynek gödrét a tetem és a melléje helyezett edények felett ter­méskővel töltöttek ki. Az bott fel. Jókora falu állhatott itt valaha. Vajon hogyan hív­hatták Vámosmikola ősét? Ezt nem vallja ki a föld, Laczus Géza sem tudja megmondani. Mond azonban egyebet: — Már a harmincas évek­ben jelentgettem a Nemzeti Múzeumnak, mi minden ősi nyom kerül elő a földből az Ipoly mentén. Nagy néha volt is valami kevés ásatás, ilyes­mire sohasem volt komoly pénz atíSan az időben. Most pedig csak itt az Ipoly völ­gyében, minden évben néha több ásatásra is telik. Több, most félbehagyott ásatást foly­tatunk a tavasszal a járás te­rületén, köztük az István-ma­jori temetőét, sőt a hozzá tar- Jj tozó telephelyét is. Ma sem- ^ milyen tudomány, a régészet^ sem mostohagyerek. Van ám az Ipoly völgyében g mit kutatni. Laczus Géza so- ^ rolja az összes folyó menti \ községeket, mikor, melyikben, í. milyen lelet bukkant elő. Sírok, edények, szerszámok, fegyverek, háznyomok, tüzlie- i lyek. Ókori, középkori tár­gyakat váltakozva találnak minden falu földjében, bi­zonyságául annak, hogy vala­mennyi község réges-régi tele-' pülés fölé épült. Letűnt né­pek lakhelye, vándorlásuknak országútja volt ez a keskeny- völgy évezredeken át. erre azonban a tudomány alig né- j; hány évtizede figyelt fel. Iga- £ zában csak most vallatja ^ nyomról nyomra a földet,^ hogy a régmúlt minél több titkát kicsikarja belple. A Sz. E. Megjeleni A két óriás Aragon és Maurois közös történelmi műve temetkeztek. Békés barátság­ban laktak-e együtt, avagy az egyik leigázta a másikat? Er­re a kérdésre a sírok nem fe­lelnek. Bolygatatlan sír valameny- nyi, amelyet kiástak. Két és fél évezreden át senki sem zavarta lakóik nyugalmát. Azok pedig, kiket most a tu­dományos kíváncsiság ismét a felszínre emelt, csupa nő volt, amíg élt. Azaz, a huszonnyolc sír közül ötben gyermek, ket­tő még csecsemőkorban levő pihent. Külön temették el te­hát a nőkét, a gyermekekkel és külön a férfiakat. Emezek sírját majd a tavasszal tárják fel. A gyermeksírokból az ólra való táplálékot tartalmazó edényeken kívül egészen pici, nyilván játékcsuprok, tálacs- kák kerültek elő. Háromból pedig égetett agyagból készült kis pintaderák, olyan pecsét- nyomó-szerű szerszámok, amelyekkel, festékbe mártva, primitív népek még ma is fi­gurákat pingálnak a testükre. Az egyik pintadérán két egy­másba fpnódó rombusz, a má­sikon egy nagyobb rombuszon belül egy kisebb, a harmadi­kon szép virág vonalai látha­tók. Talán az elhalt gyermek családjának jelképe, címere, vagy totemje? A zsugorított női csontváz nyakán csodálatos, a mai íz­lésnek, sőt divatnak is megfe­lelő hosszú nyakláncot talál­tak. Két üveggyöngy és két kerámiagyöngy váltakozik rajta. Égszínkéken csillog az ősi üveg, valóban színtartó festékkel készült. A kerámia barna színe viszont erősen megkopott. A rozsda türkiz­kékkel vonta be egykori aranyló csillogását a kígyó­Louis Aragonnak és André Mauroisnak, a francia iroda­lom két kimagasló alakjának A két óriás című közös törté­nelmi műve elkészült. A kom­munista Aragon a Szovjet­unió fejlődését, a polgári szemléletű Maurois pedig az Egyesült Államok történetét írta meg. A szerzők pénteken mutatták be a sajtó képvise­lőinek közös alkotásuk első bibliofil példányait, ötéves munkájuk eredményét. A két óriásnak rövidesen nagy pél­dányszámú, népszerű kiadása is megjelenik. (MTI) A kétezerötszázéves nyakláncot akármelyik divathölgy ma is szívesen felvenné a nyakára (Gábor felv.) Fellebbezés Szeretném előrebocsáta­ni: tiszteletben tartom népköztársaságunk törvé­nyeit és törvényes ren­delkezéseit. Büszlce ro­gyok rájuk és legalább annyival tartom maga- sabbrendűeknek, humánu- sabbaknak a kapitalista országokénál, amennyivel társadalmi rendünltet a polgári demokráciánál. Azzal is tisztában va­gyok, hogy a törvények és rendeletek valameny- nyiünk éleiét, biztonsá­gát, állampolgári jogait védik, a mi érdekeinket szolgálják. Társadalmi ■ rendünk mélységes humanizmusa, szocialista államunk kö­rültekintő gondoskodása diktálta a családjogi tör­vényeknek azt a paragra­fusát is, amely kimond­ja: kiskorúak csakis or­vosi igazolással, valamint szülői és gyámhatósági engedéllyel köthetnek há­zasságot. A törvény ez esetben abból indul ki, hogy a kis­korúak szellemi érettsé­ge, fiziológiai fejlettsége általában nem kielégítő, ítélőképességük kialaku­latlan, anyagi helyzetük — éppen koruknál fogva — rendezetlen, mindezek együttvéve tehát alkal­matlanná teszik őket a házasságra, a családalapí­tásra. Ebben a szellemben fo­gant a Művelődésügyi Mi­nisztérium gyámügyi fő­hatóságának a fenti tör­vénnyel kapcsolatos szó­beli állásfoglalása is, amely — ellenzi a házas­ságkötést 16 éven aluli nők esetében. Ellenzi, mert óvni akarja őket a fele­lőtlenül- kötött házasság nyűgétől, az ilyenkor gya­kori anyagi gondoktól, és — nem utolsó sorban — a rosszul fejlett, élet- képtelen vagy torzszülött utódoktól. A fentiek ismeretében csakis helyeselni lehet a Váci Városi Tanács gyám­ügyi előadójának azt az eljárását, amikor ez év tavaszán elutasította egy alig 14 esztendős fiatal lány házassági kérelmét. Egyetértünk ezzel az el­utasítással és egyben el­marasztaljuk a szülőket, akik nemcsak beleegye­zésüket adták kiskorú gyermekük tervezett há­zasságához, de még azt is megengedték, hogy vő­legénye hozzájuk költöz­zék ... Semmiképpen sem ért­hetünk egyet azonban az­I sál, amely nemrégiben % megakadályozta, hogy a szóban forgó fiatal lány törvényes házasságot köt­hessen gyermeke apjával! A tizenöt éves lány , ugyanis szeptemberben A egészséges gyermeknek ft adott életet. Vőlegénye, a <5 vele egy háztartásban élő ■/. 24 ~eves F. J., elismerte' j apaságát év nevére ■ íratta J a gyermeket. Attól a szán- \ dóktól vezérelve, hogy kapcsolatukat törvényesít­se, ismét kérte a házas­sági engedélyt. Azt a vá­laszt kapta, hogy majd csalt az anya 16. születés- íj napja után! Mégpedig j nemcsak a várostól, ha- í, nem a megyei gyámható­ságtól is, ahová felleb­bezéssel fordult. Miről mm tehát szó? A gyámhatóság, amelynek mindenkor a kiskorúak érdekeit mérlegelve kel­lene megítélnie, megvan- ^ ndk-e a házasságkötéshez -í szükséges fettételek, a 'f, törvény betűjét fölébe helyezte a törvény széllé- A mének. Ez esetben ugyanis $ a környezettanulmány azt % igazolta, hogy a fiatalok % lakáshelyzete kielégítő, j! anyagi körülményeik meg- % felelőek. Azt az — egyéb- ^ ként jogos — aggályt, hátha a születendő gyer­mek nem leime életképes, megcáfolta maga az új­szülött. Az újszülött, aki maga is kiskorú, s aki­nek az érdekei azt kíván­nák, hogy a hatóság is szentesítse azt, amit már az élet szentesített! Anélkül, hogy helyesel­nénk a szülők eljárását, s a fiatalok meggondolat­lan sietségét, mégis meg kell kérdeznünk: mit te­szünk azzal meg nem tör­téntté, ha megtagadjuk a törvényességet ettől a — letagadhatatlan — házas­ságtól? Mivel szolgáljuk jobban a kiskorú anya érdekeit: ha biztosítjuk azokat a törvényes jogait, amelyek mint anyát és élettársat megilletik, vagy ha újabb egy esztendeig úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? Ami pedig a gyámható­ságnak azt az álláspont­ját illeti, hogy az álta­lános megelőzés érdeké­ben elrettentő példát kell statuálnia, semmiképpen sem tartjuk összeegyeztet- hetőnek szocialista törvé­nyeink emberséges szette­mével. ny. é. egyikben, a tizennyolcadikban egy egész szekérre való kő rejtette, ami a két és fél ezer éves halottból még megma­radt. Az elhunyt kísértő szel­leme ellen védekeztek ezek­kel a kőhalmokkal, vagy a tes­tét óvták négy-, meg kétlábú sírrabló ragadozóktól, a hie­delem, vagy a célszerűség, ki tudná ma már megmondani, melyik volt a kőpakkolás in­dítéka. Egyik sírban zsugorított te­metkezés nyomára bukkantak. Tehát ebbe a temetőbe négy­féleképpen is temetkeztek az vonalú karperecnek. amely bármely mai divathölgy tet­szését szintén megnyerné. A temető az István major­tól az országúiig terülhet el, vagy talán .még azon túl is az Ipoly irányába. Mindeneset­re a legtávolabbi sírtól mint­egy hatszáz méterre a fblyó felé lejtő dombon megtalálták azt a helyet, ahol a temető la­kói éltek. Az őszi mélyszán­tás során a traktorvontatta eke mintegy 400x400 méteres területen tört cserepeket, cson­tokat, régi tűzhelyek nyomát, égetett falmaradványokat do­Á község idénynapközi otthonában márciustól novemberig 54 tsz-tag gyerekét gondozzák 54 holdon termeltek téli burgonyát ebben az évben. A képen: Volentics Mihályné, Mikes Józsefné és Mészáros Mihályné A virágkertészet évente 250—300 ezer forintot jövedelmez a szövetkezetnek. A képen: Fára József kertész a követ­kező virágszállítmányhoz készíti a cserepeket (MTI Foto, Bereth felv.) A jól fejlődő sződi Haladás Tsz-ben A szövetkezet 1960. tavaszán alakult 2400 holdon. A meg­alakulás éltében a gyenge vezetés, a politikai munka hiánya rossz hatással volt az 534 főnyi tagságra. A tsz-gazdák nem találták helyüket a közösben, eredményre nemigen jutottak. Lényeges változás csak az 1961. év végén következett be a szö- j vetkezetben, amikor a kibővített vezetőség brigádokat, mun- \ kacsapatokat szervezett és megteremtette a munkafegyelem : fettételeit. Azóta sokat javult a vezetés, a tagság gondolko- \ dúsa és ennek eredményeképpen erősödik ma a megye egykori ! gyenge szövetkezete. Osztatlan vagyonuk az utóbbi időben kő- \ zel félmillió forinttal növekedett. Ebben az évben nagy súlyt ! helyezték az állatállomány fejlesztésére és a terméseredmé- ! nyék fokozására.

Next

/
Thumbnails
Contents