Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
Ptat ME GYEI 'zfCírloD 1962. NOVEMBER 11. VASÁRNAP Munkás- és termelőszövetkezeti akadémiák \ REFLEKTORFENYBEN. ÍÍOíSiTikr első felében évről évre napirendre kerül az őszi-téli népművelési program, ezen belül is az ismeretterjesztés, mint a népművelés egyik legfontosabb ága, amely elsősorban a kevesebb iskolai végzettséggel rendelkező embereknek ad hasznos ismereteket, tíe egyre differenciáltabb munkával eljut a legmagasabban képzett értelmiségi rétegekhez is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetébe vonta a megye pedagógusainak, mérnökeinek és más. jól képzett szakembereinek jó részét, akik vállalják, hogy egy-egy községben,' üzemben,, termelőszövetkezetben, alapos felkészülés után választ adnak a hallgatókat érdeklő kérdésekre. Az ismeretterjesztés egészén belül különös figyelmet érdemelnek a munkásakadémiák és a termelőszövetkezeti akadémiák, mint viszonylag új ismeretterjesztési formák. A muáásabdáiüMík története négy évre nyúlik vissza megyénkben. Akkor három üzemben szervezték meg, de csak egy helyen, a Csepel Autógyárban fejeződött be az előadássorozat. A nehéz est- sikertelen indulás oka az volt, | hogy a munkásakadémia is-| meretlen fogalom volt. A \ munkások jó része nem 5 tudta, miről van szó. A jfi szervezés, a propaganda nem? jutott el minden műhelybe, ? minden munkapadhoz. Az | 1960/61-es oktatási évben már | 14 helyen indult meg a | munkásakadémiai előadásso-% rozat. A múlt évben pedig \ 19 helyen, 21 tagozaton is-8 merkedtek a munkások a ? legkülönbözőbb témakörök- ifi kel. Már a múlt év tapasz- fi; talata bebizonyította, hogy p népszerű lett ez a kötetle- fi nebb tanulási forma, ahol? sok mindenről .hallhat az era- fi bér. Bebizonyosodott az is,? hogy azokon a helyeken,? ahol a szakszervezeti bízott-fi ság rátermett emberre bízta a fi szervezést, ott jól ment a kö- fi zönségszervezés, de ahol csak fi a papírforma kedvéért szer- ' vezték meg a munkásakadé- J miát, lanyhult az érdeklődés, fi A tapasztalat szerint jól fi bevált a gyárakban szerve-fi zet-t akadémiai bizottság, fi akadémiai elnökség. Ezek a fi társadalmi testületek jól fog- fi ták össze az ismeretterjesz-? tési munkát, s a legtöbb eset- fi ben közvéleménykutatással ál- fi Irtották össze a programot, fi mint például a Ganz Áram-fi mérőgyárban, a Nagykőrösi fi Konzervgyárban és a Duna- fi keszi Járműjavító Vállalat- $ nál, és a Váci Fonógyárban. fi fi Az elmúlt évek szervezésifi tapasztalatait a legtöbb üzem-fi ben jól hasznosították az el- fi múlt hónapok előkészítő, tér- fi vező munkájánál. Ismertebb ^ is lett ez az ismeretterjesz-fi tési forma. Ez tükröződik a fi most induló munkásakadé- fi miák számában. A múlt évi fi tizenkilenccel szemben most fi huszonhét akadémiát szervez- fi tek meg eddig, s még újab- fi bak szervezése folyik. A hu- fi szónkét tizem között a megye fi valamennyi jelentősebb, sok fi munkást foglalkoztató üzeme fi szerepel, például a Csepel fi Autógyár, a Ganz Árammé- fi rőgyár, a Dunakeszi Jármű- fi javító Vállalat, a Diósdifi Csapágygyár, a pilisvörösvári fi bánya, valamint a megye fi több könnyűipari üzeme. fi fi Néhány helyen az előadás-fi sorozat már meg is kezdő-fi dött és az érdeklődés jó. A fi többi üzemben is napokon fi belül sor kerül az első elő-fi adásra. fi A munkásakadémiákkal fi párhuzamosan, hasonló jeile- fi gű ismeretterjesztés , folyik fi a termelőszövetkezeti akadé- fi miákon. Ezek az akadémiák fi is szorosan kapcsolódnak a fi helyi termelési specialitások- fi hoz, anélkül, hogy szakmai i tanfolyamokká válnának. A! szakmai ismeretek mellett! olyan előadásokat is hallgat-: nak a résztvevők, amelyek! általános műveltségüket gya- fi rapitják. Termelőszövetkezeti fi akadémiák szervezésére most; XJJLAKY LÁSZLÓ nagysikerű színpadi mű: Az ember tragédiája, Wallenstein, Falurossza. Villa a mellékutcában, Éjjeli menedékhely és még sok darabnak szereplője volt. 1949-től tágja a Madách Színháznak, amely — mint mondja — második otthona. Az elmúlt évad nagysikerű Hamlet-előadásán a megbetegedett Pécsi Sándor helyett Polóniust játszotta nagy sikerrel. IJjlaky László nem lett hűtlen a versekhez sem. Nevével szinte naponta találkozhatunk az irodalmi műsorokban. Egyike legszebben beszélő művészeinknek és mind a színpadon. mind a pódiumon, egyetlen művészi eszköze van: mindenkor a szerephez való alkalmazkodás, elmélyedés, a modorosság legkisebb jele nélkül. Versmondása — különösen Kosztolányi Dezső Tóth Árpád. Juhász Gyula verseinek tolmácsolása — maradandó élményt nyújt hallgatóinak. — Miért nem hallhattuk még önálló előadóesten? — Attól tartok, hogy a közönség rámunna, ha két-há- rom órán keresztül csak engem hallana — mondja szerényen. Örömtől sugárzik arca, amikor két fiáról beszél. A húszéves Laci ősszel kezdte a Színművészeti Főiskola harmadik évét. Karcsi, a kétszeres magyar műkorcsolyázó bajnok pedig, már szintén a Színművészeti Főiskola hallgatója. * jDoldog apa, egyre emelkedő művészi pályafutás. Leolvashatja arcomról a kérdést, mert íróasztalához lép. vaskos szövegkönyvet vesz elő. — A színész életében nincs pihenés. Újabb és újabb tel- adatók szítják bennünk a tüzet. egészen az utolsó szerepig. Nézze, ennek a figurának megformálása izgatja egész lényemet. A király szerepe a Lady Macbethben. Egyszer talán sikerül ... Kívántuk, hogy ez a vágya is teljesüljön. Fekete József November 23-án mutatják be Budákaiászon a Csak ketten játszhat jak című angol filmet SZENTI VANYI KALMAN: Egy prédikátor változásai 1954 Györkőnek elfogytak a hívei. Visszahúzódott nagy kertjébe s házinyulakat, baromfit tenyésztett, ilyen minőségben díjakat nyert minden kiállításon. Mint megúnt gúnyát, ledobta a régi életet, bizony eljárt a korcsmába is s kiderült, ismeri a régi bakonyi nótákat. S élt, mint más emberfia, a hívőséget nagyjából elfelejtették neki, a fiatalok mit sem tudnak róla, miféle szerzet Györkő, s miért nevezik az öregek prédikátornak. 1962 Megvannak az elaggott jegenyék, októberi fények, nyújtóznak a kopott réten. Kendert nem termelnek már a vidéken, eltűntek a piros és kék rongyzászlócskák a Sédből. Vonatfütty szakadozik a párás délutánban s dohog a töltésen az igyekvő mozdony. A sebes madárként elröppent gyerekkort meg nem találhatom már. Botorkálok a jegenyék tövében s drótkerítésbe ütközöm. Az állami gazdaság baromfitelepe. Uj féltetős ólak, kétezer tyúk termeli a tojást. S mint nagy fehér fellegek, kacsanyájak úsznak á barna Séden. Fürge, termetes öregember siet elém. Tonzurája van, mint a barátoknak — a kopaszságtól — fülére félrecsapott svájci sapkája kéklik, szájában aranyfogak villannak. Bizony Györkő prédikátor az, senki más! Széles mozdulattal invitál, mutatja a modern keltetőt, magyarázza, hogy télen infravörös sugarak pótolják a napfényt. Mint nagy gombák, olyanok az ernyős műanyák. — Elvtársam, én mindig demokratikus ember voltam. Maga fiatal, nem emlékezhet rá ... üldözést szenvedtem a régi rendszerben. Akárkit megkérdezhet a gazdaságban, megvannak a munkámmal elégedve. Egyetlen nagy sérelmem van, kérem. — ősz borostáját simogatja réteges tokáján s pislog behízott szemével s végül teljes bizalmára méltat. — Hát kérem... Nem tagadom én, valamikor hívő ember voltam. Nem szólok közbe, mintha ezzel elriasztanám Györkő szavát, mint ijedős madarat. Komótosan előveszi a fekete kötésű igazolványt. — Tessék nézni, tagja vagyok a szakszervezetnek, pontosan fizetem a tagsági díjat... Az üzemi bizottság mégis megtiltotta, hogy politizáljak. Mit tetszik hozzá szólni? Semmit sem szóltam, a Györkő folytatta, nekivörösödött az izgalomtól. — Pedig megmutatják kérem a jelek, hogy akik most vezetik a népet, égi küldetést teljesítenek. Azonnal megmagyarázom kérem ... Hát ez a szakszervezeti demokrácia?! A minap szót kértem a gyűlésen, de az elnök leintett, azt mondja: „Ne szaporítsa a szót, Györkő tata, eleget prédikált már életében!” Nekem mondta ezt... mikor ... Ne szólj szám, nem fáj fejem! Az édesanyja valamikor a gyülekezetbe járt az elnöknek is! Dehát hol van már a régi idő! Megjegyzem, megértem én ... Azt csak elmondhatnám a szak- szervezeti tagságnak, hogy a kommunisták előbb-utóbb legyőzik a tőkéseket az egész világon?! Ez az Égi Bárány akarata. Mindig ezért az eszméért harcoltam én, drága elvtársam, üldözést szenvedtem, megvertek a csendőrök. S ki érti nálam jobban a baromfitenyésztést?! Díjakat nyertem maszek koromban, de még többet a gazdaságnak. Tessék! Első díjat kaptunk idén a mezőgazdasági kiállításon, A háromezer forint külön jutalmat maga a szakszervezeti elnök javasolta, írást kaptam róla! Akkor a gyűlésen se torkolljon le, hogy a munkámról beszélhetek, de ne prédikáljak __ Panaszra meg yek a szakszervezeti központba, elmegyek én! Ott majd meghallgatnak. A daráló felől Györkőné kiabált, csípőre lökött kézzel: — Vince! Gyere már, takarmányt előkészíteni! Ne prédikálj a küldött elvtársnak, mert kapsz az igazgatótól! Gyere már, a fene essen beléd! Györkő furcsa grimaszt vágott: — Látja, elvtársam... A feleségem soha nem értett meg. Könyörgöm, szóljon a szakszervezeti elnöknek, ne fojtsa belém a szót, ha beszélni akarok a néphez... Györkő visszakiáltott a feleségének, hogy jön már. — Legalább azt ígérje meg, elvtársam, ■ hogy megírja az újságban ...- Megváltoztam én, kérem. Akárki meggyőződhet róla. Ezt megígértem. Györkő a daráló felé ballagott s menetközben fütyöré- szett. Talán el sem hiszik nekem, de azt a régi hívő éneket fújta, amelyet a keresztelőkor kornyikáltak s aztán a gyülekezetben is megjegyeztem. „E világot megvetem .. A szakszervezeti elnök vallatott bűesúzásnál, vajon Györkő nem akart-e nekem prédikálni? Ne ítéljenek el érte — letagadtam tanulságos beszélgetésünket... álmatlan király” című balla- dája vglt — emlékezik visz- $sza Ujlaky László, a Madách fi Színház művésze, versmondó- fi gárdánk élvonalbeli, rokon- szenves egyénisége. — Már fi gyermekkoromban hatalmába fi;kerített a színház színes és fii mindig élményt nyújtó varázzsá. Egyik nagynénim, aki is- fi kolaigazgató volt Zalaegersze- Z gén. titokban eljárt Rákosi Z Szidi színészképző iskolájába Zés ő oktatott a színjátszás Z alapelemeire. Az említett si- Z keres vizsga után Zalaeger- Z szegről Budapestre költöztem Z és elkezdődött a sokszor éjsza- Z kákba nyúló tanulás. Z Ti/t ásod éves színinövendék Z ■*’ voltam, amikor a Nemze- Zti Színház Móricz Zsigmond Z„Forr a bor" című müvének Z bemutatójára készült és a fő- Z iskolások közül egy pipogya Z parasztfiú figuráját keresték. Z A választásuk reám esett. A Z bemutató után Zsiga bácsi &t- Z ölelt, s csak annyit mondott: Z-,Ilyennek képzeltem”. Elővet- Zte töltőtollát, kezembe nyom- Z va, szinte rámrivallva utasí- Z tott: — Most azonnal eredj Zaz igazgatói irodába. Néhány Z perc múlva én voltam a leq- Z boldogabb ember Budapesten. Z A Nemzeti Színház tagja let- Z tem. Z Repültek az évek. s a fiatal Z művész — Odry Árpád, Ga- Z lamb Sándor és Németh An- Ztai irányítása mellet+ bonto- 6 gáttá szárnyait. Számtalan j harmincas évek elején a A* színészakadémia felvételi bizottsága előtt egy nyuvga- növésű, tizenkilenc éves fiú állt. Odry Árpád — a zsűri elnöke — hosszasan nézegette az ' eléje tett verscímek halmazát, majd azt kérdezte: Valóban mind a száz verset tudja? — Igen, mind a százat — hangzott a felelet. — Nos, akkor most becsukom a szemem és majd így jelölöm ki feladatát, mondotta Odry, és ujjaival végigpásztázott a címeken. — A szerencse is mellém- szegődött, mert a furcsamód kisorsolt vers egyik kedvenc költőm, Kisfaludy Károly „Az tarkabarka A hírnév titka Maurice Chevalier, a világhírű francia filmszínész és sanzonénekes mondta: — Hajdan az embernek nagyon híresnek kellett lennie, hogy büntetlenül botrányt csaphasson. Manapság viszont botrányra van szükség, hogy az ember hires legyen. Az orvostudomány fejlődése Aldous Huxley, a hírneves angol író nem lelkesedik túlságosan az orvostudomány haladásáért. Legutóbb erről így nyilatkozott: — Az orvostudomány akkorát fejlődött, hogy gyakorlatilag már egyetlen egy egészséges ember sincs a világon. A férfi és a nő Catherine Hepburn, a világhírű amerikai színésznő a The Wooman and the World című folyóiratban nyilatkozott a férfi és a nő viszonyáról. A rémek alakításairól híres színésznő így jellemezte a két nem kapcsolatait: — Ha egy nő magára hagy egy férfit, tulajdonképpen más nőknek adja át. \\xvvwvwvxvw\v\vvvxx\\\vv\www\v\wvvv szervezéshez nyújtottak _segítséget, hanem a kulturális és szociális alapjukból anyagi támogatást is adnak. Ezzel megkönnyítik a munkát, s lehetővé teszik, hogy még színesebbek, érdekesebbek legyenek az előadások, hiszen nagyobb lehetőség nyílik az előadásokat kísérő filmvetítésekre, szemléltető anyagok bemutatására. A termelőszövetkezeti akadémiák is bizonyítják, hogy a falusi lakosság szívesen jár el a hosszú téli estéken az érdekes előadásokra, ahol őt érdeklő, őt foglalkoztató témákról hallhat, ahol a szakmai és általános ismereteken kívül a világ fontosabb eseményeiről is részletes ájé- koztatást, szakember szájából elhangzó kommentárt kap. A munkásakadémiák és a termelőszövetkezeti akadémiák eddigi munkája, s a megnyilvánuló érdeklődés azt kívánja, hogy az eddigieknél is több figyelmet szenteljünk ezekre az új ismeretterjesztő formákra, támogassuk munkájukat, s segítsük még azokat az embereket is az akadémiák hallgatói közé jutni, akik előtt még ismeretlenek az akadémiákon eltöltött kellemes és hasznos őszi, téli esték. Tcnkely Miklós került sor másodszor. A múlt évben, mint teljesen ismeretlen falusi ismeretterjesztési formára, első ízben került sor, s kilenc helyen közel kétezer ember hallgatta végig az előadásokat. Bár sodr ezer falusi parasztemberi jár a szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamokra, most mégis negyvenegy termelőszövetkezeti akadémia kezdi meg működését a hónap közepén, s van olyan hely, ahol több akadémia is indul. Cegléden például négy, Nagykőrösön három, Albert- irsén kettő. A tsrmcíősiövgtkeieti akadémiák munkájához jelentős segítséget adnak a falusi pedagógusok és a művelődési házak. Fontos változás történt az irányító munkában is. Az eey évvel ezelőtt megalakult járási művelődési osztályok közvetlen felügyelete alá kerültek a népművelési feladatok, s a TIT járási szervezeteivel szoros együttműködésben, közvetlenül figyelemmel kísérhetik és menet közben azonnal segíthetik az akadémiák munkáját. Az idén már tapasztalhatjuk, hogy a termelőszövetkezeti vezetők is felismerték a termelőszövetkezeti akadémiák jelentőségét, s nemcsak a 1938 Reszkettek a jegenyék, a táj felett vibrált a nyári vasárnap. A kenderáztatónál rongyos emberek ácsorogtak, térdig vízben. Elnyújtott ének lebegett a rét felett: „E világot megvetem Én csak Jézust követem, Hogyha bírja lelkem őtet, Ez mindennél több nekem.” Györkő Vince prédikátor kötésig vízben állt. Sorra megmártotta a jelentkezőket a Sédben. Mi gyerekek a rét fűzfáira másztunk, úgy bámultuk a látványosságot. Valamelyik cimborám elrikkantotta magát: — A csendőrök! Még a harcsabajszú prédikátor is megrezzent. A tiszt- helyettes s a cingár próbacsendőr, kézben lógatott szu- ronyos puskával dobbant a partra. — Hé, ki itt a felelős? Györkő, a fiatal, de pocakos prédikátor, méltóságteljesen lépdelt ki, igazgatta magán a fehér lepedőt. .— Mit óhajtanak, testvérem? A tiszthelyettes nem válaszolt, a puskatust Györkő lábfejére zuhintotta. S a próbacsendőr terelte kifelé a majorokba való görbe béresasszonyokat, sorakoztatta, hogy indulás hazafelé! Györkő féllábon ugrálva méltatlankodott, de a tiszthelyettes letorkolta: — Pofa be! Majd az őrsön tárgyalunk! Mi gyerekek kushadozva osontunk hazafelé. 1945 A felszabadulás után magam találkoztam Györkő prédikátorral a falut körülfogó majorokban. Azzal agitált, hogy őt üldözték, bántalmazták a csendőrök s az ingyen bibliát a győztes nyugati országokból küldik. S elcsalt engem a gyülekezetbe, de nagyon meglepődtem, mert változtak a hívei, nem járt már ho-zá a pusztai nép. Házának nagyszobájában ott ájtatoskodott a volt grófi intéző, a méltóságos komornyik, a nyugalmazott papszakácsnő, a foglalkozásától eltiltott bábaasszony, a két postáskisasszony — s falusi ünneplőbe öltözve a nagybajszú tiszthelyettes; takaros gazdának látszott, nagy kezeit ösz- szekulcsolta, mintha sohase szorított volna szuronyos puskát — s ő volt az előénekes, rekedt basszusa remegtette az ablakot: „E világot megvetem, Én csak Jézust követem, Hogyha bírja lelkem őtet, Ez mindennél több nekem.” Györkő prédikátor arról beszélt behunyt szemmel, hogy a jó pásztor szívének igen kedves a megtért bárány. S egyre a tiszthelyettesre pislogott. Aztán felolvasott a János Jelenésekből: szörnyű véget jósolt az akkori világnak, amúgyis mindenféle jelek szállnak az égből: holmi Vasmenyasszonyok is nyugatra mutatnak, mert onnan közeleg a szabadulás! No, én is megkaptam a magamét — amiért Isten dolgába avatkoztam: — lévén akkori foglalkozásom, Veszprém vármegye földosztó miniszteri biztosa.
