Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

MST SIEGTE» *f£iritnp 1962. NOVEMBER 7, SZERDA Tasnádi Varga Éva: Évfordulóra Az Auróra éles fénye még bevilágítja ma is életünk. Nézzél körül: egy új kort él szíved, s a régi múlt a messzi füstbe tűnt. Emlékezzél: forrongott ott a nép, vér folyt az utcán, hangjuk szerte szállt, s katona, matróz, sok-sok proletár vállalta érted a hideg halált. Emlékezz rá — s te légy a nyugalom. Emlékezz rá — s te légy a szeretet, — őrizd a fegyvert, régi jő barát, békében-harcban ott legyen veled... Ne feledd el, hogy ember vagy, szabad, s a szolgajárom darabokra hullt. Bátran beszélsz. Repít a gondolat, miközben zászlónk semmit sem fakult. A ma embere józanul kíván, hisz teljesednek rendre tervei, araszok helyett mérföldig hatol s a magot is egy jobb kornak veti. És dolgozz bárhol. Légy mérnök, paraszt, — tiéd a föld, az erdő, rét, folyó — s fiadtól most már sokszor hallod azt: „A csillagokba lesz repülni jó!” a Hátha mégis szerelem tehetséges fiatal főszereplője >X'^XXXXXVA^\^WÄX\XXXNX\V.XXXX-VvXXXWOCN.-'CV-WvN\XXXXXXXXXXX'^X\X'\XXXXAÄSXA.XXXX\XNNNXXXXX\XXAVV\XXXXXXXXXXNXXXXXXW.XVXXXXXXXX'^v>N« MARGÓRA ÍRT LENINI MŰ Kilencre voltunk hivatalo­sak, hogy kilenckor az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem egyik szobájában fel­táruljon előttünk a munkás- mozgalom ismeretlen epi­zódja: 1921-ben hogyan ke­rült Magyarországra a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után írt lenini mű, az Állam & forradalom? A tágas szobában három fotel, íróasztal, festmény Le­niniről. Sándor Pál, a mar­xista filozófia professzora és a beszéd nyomán egy darab történelem. A gondolat visszafut: a nap­tár 1919 hősi napjait mu­tatja. Sándor Pál tizennyolc éves, érettségiző gimnazista és a szolnoki diáktanács el­nöke; Gorkij, Marx, Engels, Lenin eszméit tanítja. A Ta­nácsköztársaság bukása után letartóztatják, vizsgálati fog­ságba vetik. Amikor ideigle­nesen kiszabadul, s megtud­ja, hogy a „halállisitára” ke- •rült, hamis útlevéllel Becs­be emigrál. Az emigránsok között találja Landler Je­nőt, Balázs Bélát, Gábor Andort, Sallai Imrét. Sándor Pál haja ma már ősz. Hatvanegy éves. Negyvenhárom esztendő múlt el azóta. Lassan kezdi a be­szédet. — Sallai Imre volt a Tür- ken-Strassen székelő ifjúmun­kás szervezet titkára és egy­ben a mozgalom lapja, az Értesítő szerkesztője. Ebben a minőségben adott nekünk megbízásokat fordításra, anyaggyűjtésre, kisebb cik­kek megírására. így kap­tam egyszer azt a feladatot, hogy szervezzem meg az Ál­lam és forradalom szövegé­nek Magyarországra, egy megadott címre való eljutta­tását Fiatal voltam, a sok hétköznapi munkával, szótár­ral való bajlódásom után úgy éreztem, hogy most valami nagyon érdekes, izgalmas dolgot tehetek, regényes kép­zeletemet szabadjára enged­hetem. A. Irénnel — jelenleg az Egészségügyi Miniszté­riumban osztályvezető —, az ifjúmunkás csoport egy má­sik tagjával nekifogtunk és tejjel és citromlével leírtük az egész szöveget. Erre a célra igen, alkalmasnak bizo­nyult Kant: Kritik der rei­nen Vernunft-jának a Rec­lam-U niversal bibliothekban megjelent kiadása, amely a kanfi mű első és második kiadásának szövegét egyaránt közli, és mivel szerencsére Kant a második kiadásban mondanivalóját hosszabb lére eresztette, a párhuzamos szö­veg kiadásban számos üres oldal maradt. Ezeket és a margókat használtuk fel Le­nin szövegének leírására. A titkos írás e legprimitívebb eljárása viszont a legcél­ravezetőbb is volt,* hiszen csak egy Ms meleg fölé kellett a lapokat tartani és szép világosbarna színben olvashatóvá vált a szöveg. A Magyarországra való jut­tatás persze, külön feladat volt: Fr. Ernő egyetemi kollé­gánkat, egy jugoszláviai gaz­dag fiút kértük meg, hogy hazautaztában útközben Pes­ten juttassa el a könyvet egy megadott címre, azt mondtuk: filozófiai vizsgára készül ' az illető és nem tud hozzájutni Kant fő munká­jához. Fr. Ernő készsége­sen vállalkozott a szíves­ségre — persze, nem tudta hogy nemcsak Kant szöve­gét viszi — és annál komiku- sabban hatott története, ame- lyett visszatérte után elme­sélt. Hajón utazott és a magyar vámvizsgálat alapo­san felforgatta holmiját. Szá­mos könyve közül a vámtiszt éppen. Kant könyvét vette elő. — Ezek kommunista könyvek — jelenítette M. Barátunk el­nézően mosolygott, Kant 1724-től 1804-ig élt — mondta magabiztos fölénnyel —, a né­met klasszikus filozófia leg­nagyobb alakja. A vámtiszt talán me gszégy én ül ten, talán csak bosszúsan dobta vissza a könyvet a többi közé, és hogy ő maradjon fölényben, morogta: „Minden filozófus kommunista". Nem tudta szegény feje, hogy ebben az esetben mennyire igaza volt. A marxista filozófia professzora halványan moso­lyog, bölcsesség vari ebben és nyugalom. Aztán Ms csend, kis hallgatás, majd. ismét megindul a szó. — Később, az októberi szocialista forradalom más, írásos eszméit is igyekeztünk eljuttatni Magyarországra. Mi­nél többet Kisebb írások, folyóiratok, újságok még csak becsúsztak valahogy a vámon — az Inprekor, később a baseli Rundschau biblia­papíron nyomott példányai elég jól megféiiek a Frank­furter Zeitung, Neue Zürcher Zeitung és más nagy polgári újságok lapjai között, amelyek többnyire nem magáncímek­re, hanem olyan cégek, vál­lalatok címeire jártak, ahol beszervezett elvtársak vol­tak — a könyvekre azonban a vám- és a postahatóságok annál jobban ügyeltek. Ár­tatlan címlapokkal történő csere már nem sokat segí­tett — a vámnál rájöttek. Ezért új megoldásokat kel­lett találni. Szenes Lajos elvtárs, a Népszava könyv- kereskedés akkori vezetője, beszervezett néhány munkást, akik a dunai uszályokon tel­jesítettek szolgálatot. E mun­kások nagy, vízhatlan gu­mizsákokba rakták a könyve­ket — főleg Lenin műveinek német nyelvű kiadásait —, kötéllel az uszály végéhez erősítették, leeresztették a vízbe- és a könyvzsák szé­vette észre, hogy az ameri- : kai aktív elnök a húszas \ években — amikor a könyv I cselekménye játszódik — nem í halt meg. Sándor Pál professzor a \ vidámságot keltő történet j után komoly lesz és a szó \ is ünnepélyes. i — Sok ilyen esetről lehet- \ ne még megemlékezni. De ez- j úttal csak a Lenin-könyvek- ; ről legyen szó. Éspedig egy- ; ről még, amelyért annyit \ kockáztattam és amelyet! emlékül még ma is őrzök. í A Materializmus und Em- \ piriokritizismus Rjazanov \ előszavával ellátott német' példányát. Búcsúzóul kap- \ tam a büntetőszázadba kény- '■ szerített és a Don-kanyar- í ban elpusztult egyik elvtár- ^ samtól, Demjén Józseftől. 'f Azzal adta át, hogy hasz- ^ náljam fel jól addig is, amíg ; ő a szovjet csapatokkal visz- ^ sza nem érkezik. Örök opti- J mumusában ezt az időt sok- kai rövidebbre szabta, mint ^ ahogy az valóban bokövetke- J zett. De addig is, azóta is ^ sok minden történt... a ? könyvvel is. TÍZ Óra. Sándor Pál, marxista filozófia professzorai feláll és búcsúzik. Elindul í az Eötvös Loránd Tudó- mányegyetem első emeleti fo- ^ lyosóján. Őrá ja lesz. Előadást^ tart a lenini műről, amelynek^ címe: Állam és forradalom^ és Materialismus und Empi-^ riokritizismus. j H. Barta Lajos ' Alekszej Szurkov: / Úf a kommunizmus felé Hogy mind az erőt bennünk felébressze. Azért kellett október vihara, Kezét Lenin a vállunkra helyezte, S szemünkben nézett —, gondos, jó apa. És hirtelen nagy fénnyel kiviláglott, A messzi idő, mind a mélyekig, S tekintetéből, mint ki írást látott, Kiolvashattuk sorsunk jeleit. S akárha há|yog hullt volna szemünkről, Oj korszak csillant ködön át reánk, Sötét erdők nedves mélyén keresztül Utast hív így a messzi óceán. 1 A szárny talannak így növekszik szárnya, Mikor szólítják égi magasok, Megértettük, hogy így lelt valóságra, Mit korok mélyén ember álmodott. Csuka Zoltán fordítása Jevgenyij Jevtusenko: Szpufn/ik a dzsungelben Vinmela falucska törzsfőnökének szputnyi-modellt adtunk ajándékképpen. A tarka tánc elcsendesült... egy ének zengett halkan a modell belsejében. A „Drága föld, szülőhazánknak földje.. feltartóztathatatlan fénnyel áradt — embert, kunyhót, s a dzsungelt is döntve — hallgató néger-arcán Afrikának. A törzsfőnök szikkadt bronz-homlokán ősi koszorú, villogó-fehér Mire is gondolt akkor? Arra tán, hogy megvénült, s a koszorú — mit ér! A szputnyik-modellt gondosan, vigyázva ötéves göndör kisfiára bízta, s a parti hűlt homokban egymagára útnak indult —, senki sem hívta vissza. S a hold alatt, mely mint a mangó, sárga, mintha minden szent titkokat keresne — kávébarna szemével a kis árva afrikánus a szputnyik-modellt leste. A törzsfőnök csak ment s beleveszett a soha-vissza-nein-térő korokba — de szputnyik dalolt Afrika felett néger fiúcska tenyerébe fogva ... A 30. születésnap című szovjet film megyei bemutatóját november 16-án Foton tartják ILUS fejét. Kerestük rajta a plaká­tokról megszokott ismertető jeleket: a bamba, állatias vi­gil őrt, a karmokban végződő, szőrös, vörös kezeket. Nem ta­láltuk. A ruszki— ekkor még így neveztük — éppen olyan ember x>olt, mint tni. Csak sok­kal ékesebb, betegebb, sokkal fáradtabb. A német őrszázad konyhá­ján lett mindenes: konyhalány, vízhordó öszvér, cseléd, favá­gó. Az őrszázad a Bárány-te­lepi római katolikus fiúiskolá­ban székelt, ahonnan negyven­négy májusában, derűs, tava­szi hétköznapon vallásóráról zavarták el a gyermekeket. A harangláb csúcsára felkúszott a horogkeresztes zászló, a ka­pura zománcozott tábla került: Lefoglalva a szövetséges né­met haderők számára. Idegeneknek belépni tilos! Az idegenek — mi voltunk. Saját hazánkban. Ilusf hajnalonta fegyveres őr kísérte a fogolytábortól az iskoláig, s késő este vissza. Útközben nem nézhetett se jobbra, se balra, kezét hátul összekötötték. Nehogy a fegyvertelen sebesült megszök­hessen géppisztolyos kísérőjé­től! Nyár volt; 1944 nyara. Soha olyan gazdag termést nem adott a föld, mint ebben az évben, amikor nem volt, aki learassa Soha olyan kövérre nem híztak a Bárány-telepi hitvány malacok, mint most, a szövetséges rekvirálók gyönyö­rűségére. Soha annyi termés alatt nem roskadoztak a gyü­mölcsfák, mint ezen a nyá­ron, amikor senki sem perme­tezte, senki sem szüretelte őket. Soha olyan felhőtlen, tiszta kékségben nem ragyo­gott az ég, mint akkor, amikor bombák zuhogtak alóla a véd­telen városra.- Esténként végeláthatatlan hosszú tehervonatok húztak nyugat felé. Talán csak az em­berkígyó volt hosszabb a csu­kott péküzletek előtt. A va­gondeszkák résein kifolyt a kristálycukor, s a kerekek csat­togását elnyomta a tehenek bőgése. A fékező bódéban ku­porgó németek olykor ízetlen cibakot dobáltak a sín mellett játszadozó gyermekek közé. Olyan mulatságos volt nézni, amint összemarakodnak! Más­kor levegőbe lőtt sorozattal NYÍRI ÉVA: Hivatalosan iija Grigorje- vics Lazovnak hívták. A har­kovi lányok Iljusának becéz­ték, mi, Bárány-telepiek Hús­nak. A németek ... A németek nem becézték sehogy. Szemük­ben Ilus nem ember volt, csak hadifogoly. Sebesülten, eszméletlenül esett fogságba a senki föld­jén. A légnyomás dobhatta oda. amikor rádióállomását telibe találta az akna. Zubbonyában szőke lány fényképét, meg egy nyeles gránátot leltek. Ez volt minden vagyona. Sebei — tucatnyi aknaszilánk fúró­dott combjába — még fél év múlva sem gyógyultak be egé­szen. Nem is csoda: nem gyó­gyította senki. Ilus volt az első szovjet ka­tona, akit láttunk. Amikor először kísérték végig a tele­pen, asszony, gyerek, mind az utcára tódult, megbámulni. Gyűrött, földszürke zubbonyát, magyar királyi katonabakan­csát — amit sebesült lábáról leráncigált csizmája helyett löktek oda a németek — rö­vidre nyírt haját, lehorgasztott pen úszott a vízben, Bécs­iéi Újpestig. Sándor Pál a falakra néz, az ablakra; ősz van, köd — aztán az asztalon álló nap­tárra: két nap múlva novem­ber 7. — Évek múltán, 1927-ben kerültem haza. Itthon már más volt a feladat. Az ál­talunk és más által haza jut­tatott Lenin-szövegeket fel kellett használnunk — a fel- világosulást segíteni. De Hit­ler németországi uralomra jutása után, a fokozódó ter­ror miatt egyre elvontabbak lettek á '"témáink. A magáin részéről már csak filozófiai írásoknak tudtam legalitást biztosítani. A t háború alatt 1942-től jelent meg füze­tekben a Filozófiai Lexiko­nom, amelyben azonban már terjedelmi különbségek is szemet szúrtak, és az egyik folyóirat denunciáló módon támadott, hogy Bergsonról másfél, Engelsről pedig har­minc oldalt írok. Viszont ha nem is a lexikonomban, de máshol mégis sikerült Lenin filozófiai tevékenységét is­mertetnem a magyar közön­séggel. Az 1943-ban megje­lent .Dialektika története cí­mű könyvemben részletesen taglalok egy Uljanov nevű filozófust, akinek Materializ­mus és empiriokriticizmus cí­mű munkája jelentékeny fe­jezetét alkotja a dialektika történetének. „Ravaszságom’“ iránt táplált illúziómat azon­ban a felszabadulás után meglehetősen megtépázták. Bíráknak és ügyészeknek tartottam dialektikus materia-£ lizmusból előadást. Utána J odajött hozzám a hallga-; tóságból valaki, bemutatko- - zott, és azt kérdezte: „Rémé- $ lem, meg voltál elégedve ve- j lem; én cenzúráztam a mun-^ káidait, és amit csak lehetett,; átengedtem. Hivatalosan nem \ voltam köteles tudni, hogy j mi az a dialektikus materia- £ lizmus, de természetesen j tisztában voltam vele, mi- í ről van szó... akkor már í szimpatizáltam veletek. Sándor Pál arcán elégedett í nyugalom, mintha azt inon-; dana: igen, segítettek az is- { meretlenek is. Aztán kissé j közelebb hajol, vidám, • mint; a beszéd: , — Megjelentettük Ognev: J Kosztya Rjabcev naplója című munkáját is — magya-; rul. Az eredeti szöveget a £ cenzor — a háború alatt márj előzetes cenzúra volt — visz- ^ szadobta. Ekkor a neveket £ amerikaira változtatva nj»új- ^ tottam be a könyvet, amely ^ aztán cenzori engedéllyel; Ogne: Mister Dalton és én címmel meg is jelent. A sző- ^ vegváltoztatásnál csupán egy ^ ízben akadtam meg. A re- gényben nagy szerepet ját- ^ szik Lenin halála. Nem volt ^ mit tennem, Lenin neve he- í lyébe „Elnököt” írtam. S a ^ cenzor — gondolom — nem;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents