Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

1962. NOVEMBER 7, SZERDA ff»r MEGYEI kúrián November 30-án Dömsödön mutatják be az Eszmél és című szovjet filmet Játszik a közönség Szorítsd Zoli! Most üsd!... A biztatás hasznosnak bizo­nyul. A csíkos pulóverben öklöző Mészáros Zoli kissé hátrahúzódik, szeme villan, ■minta nem is 13 éves amatőr bokszoló lenne, hanem rutinos versenyző, s a pontos, kemény, de nem durva balegyenes csattanva talál ellenjele tes­tén. A drukkereik hada, vagy 30 gyerek, élénken helyesel: — Ez igen, jó találat volt. A válasszal az ellenfél sem késik. Rövid, kiszámított üté­sek csattannak: gyakoridnak a gyerekek. Idő: vasárnap délelőtt. Hely: a művelődési ház udvara, Tá- piószentmártonban. Napfényes, szép időben nem ritka látvány az udvaron a gyereksereg. Kora délelőtt már hangos szavuk veri fel a művelődési ház csendjét. Első útjuk az irodába vezet, boksz- kesztyűt, pingpongfelszerelést, fényképezőgépet, hangszert kérnek, mindenki megtalálja kedvenc foglalatosságát, s a hozzávaló felszerelést. S ezert, meg az együttlét kedvéért szi- pesen jönnék, s alig-alig aka- ródzik hazamenni, amikor de­let jelez népszerű Béla. bácsi­juk szigorú hangja. A csendesebb foglalkozást kedvelők bent a művelődési ház szobáiban találnak rokon­érzésű társakra: itt „ülésez­nek” a bélyeggyűjtők, labo- rálnalk a fotósok, másik szo­bában gyakorolnak a furulya­zenekar tagjai, néhány lépés­sel arrébb pedig „szenvedé­lyüknek” élnek a társasjáték hívei. A nagyterem sötétjében pedig kékesszürkén peregnek a iképek. A vásznon Magyar- ország legszebb tájai jelennek meg: a Balaton, az északi hegyvidék, a Dunakanyar, s képzeletben tett hosszú túrák megannyi kedves helye. Szép­számú közönséget vonz a te­levízió gyermekműsora is. Nincs szórakozási lehetőség, mely kihasználatlan maradna. Jevgenyij Vinokurov: Sokfélék vagyunk De jó, hogy olyan sokfélék vagyunk! Ez büszkén pillant, az meg mintha félne. Emez a keresztrejtvényért rajong, amannak horgászás a szenvedélye. Járása is más-más mindenkinek, s mindenki más sálat teker nyakára, ez a tréfára csak száját rebbenti meg, az a térdét csapkodja hahotázva. Milyen jó, hogy más-más mindegyikünk, s nem azonos mással, csak önmagával! Ahogy állunk, vagy gyufát keresünk zsebünkben — minden mozdulat reánk vall. Arcok, ruhák, szokások, hajszínek sokfélesége, tarka szertelenség! Hiába, nincs kedvére senkinek, hogy egyfomák legyünk, akár az ikraszemcsék (Rab Zsuzsa fordítása) Szovjet filmhét, 1962 \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'.\\w\). KÖNYVESPOLC Diósdon, Sáriban, Gödöllőn, Tökölön, Bernecebarátin és Kisnémedin. Cegléden az El­mentem a nap után című al­kotást vetítik, míg november 15-én Vecsésen mutatják be a Hátha mégis szerelem című szélesvásznú filmet. Természetesen az ünnepi héten nemcsak az új alkolá- sokban_ gyönyörködhetünk. Vjra játsszák a megye film­színházai az utóbbi évek legsi­keresebb szovjet filmjeit. így többek között újra láthatjuk a Tiszta égbolt, az Emberi sors, a Ballada a katonáról, az Ami­kor a fák még nagyok voltak és az Egy év kilenc napja cí­mű nagysikerű filmeket. A holnapi nap egy kicsit memento is. Emlékeztető ar­ra a napra, amikor még dö­rögtek a fegyverek, de mi már moziba készültünk: ismerke­désre a szovjet filmművészet­tel. De az ünnep alkalmából nemcsak arról emlékezünk, hogy a szovjet film milliók ne­velője volt, százmilliók neve­lője ma, hanem arra is gon­dolunk, hogy ez a filmművé­szet a maga művészi igazságá­nak, forradalmiságának erejé­vel az egész világ népeinek, békére és kizsákmányolás mentes életre vágyó emberei­nek igaz tanítója. X— P—> Iván gyermekkora rH Hátha mégis szerelem +; ~h Elmentem a nap után f j A szovjet filmhét mindig '• eseményt jelent a magyar mo­\ zilátogató közönség számára. ! A Patyomkin páncélostól az • Iván gyermekkoráig, amely a í legutóbbi velencei filmfeszti- \ vál nagydíját nyerte el, évti- í zedek peregtek le. S a két ál- ! lomás között olyan nagyszerű i alkotások egész sora született, l mint a Negyvenegyedik, a í Szállnak a darvak, a Múló ! évek, az Emberi sors, vagy az j Egy év kilenc napja. Mind- \ ezek a művek méltó helyet l biztosítanak a szovjet filmnek \ világviszonylatban is. ■ A magyar közönség 1945 óta ] nemcsak megismerhette, de ] meg is ismerte a szovjet film- \ művészetet. Amikor holnap | ezt a kimagasló filmművésze- tét ünnepeljük, akkor ez nem •valamiféle hivatalos ünnepség \ lesz, hanem a szovjet filmeket ; jól ismerő és szerető közönség ] bennsőséges hangú megemlé- : kezese. A magyar mozilátoga- ] tó közönség már tudja: a szov- I jet filmek az eleven életet tükrözik, bátorítanak és irányt mutatnak, igaz művészi él­ményt nyújtanak, tanítanak és gyönyörködtetnek. A holnap kezdődő ünnepi hét alkalmával három kitűnő alkotást mutatnak be film­színházaink. Az Iván gyer­mekkorát a megye hét mozi­jában játsszák: Domonyban, sebb társadalom felépítése adhat értelmet, ahol egyfor­ma jogokkal bír mindenki, legyen akár a legegyszerűbb munkás, akár néger. McCul- . lers hősei, sajnos, még csak . a rombolás vágyáig jutottak el anarchisztikus elképzelé­seikkel. Ezért reménytelenül sivár életük, s az olvasó ön­kéntelenül is elgondolkozik: ez hát Amerika? (Európa Könyvkiadó, Déry Tibor for­dítása). (tm) Kaverin: ' A vágyak teljesülnek A regény a régi és az új küzdelmének története Leningrádon, a polgárháborút követő évek kibontakozási időszakában; Még alig-alig leihet elválasztani a hala­dásért küzdő embert a kar­rierista számítótól, a becsü­letesen munkálkodót a szél- hámoskodótól. Mi a válasz­tóvíz ebben a kialakulatlan korszakban? Az író néhány családon és népes szereplőgár­dán keresztül, egy archívum fosztogatása kapcsán ad vá­laszt a kérdésre. A választó­víz a munkához, a jövő ön­zetlen építéséhez való viszony. Nagy-nagy reményekkel, vá­gyakkal induló fiatal egyete­mistákat mutat be, akiket még sok esetben visszahúz a kör­nyezet hatása, de napról nap­ra kevesebb rajtuk a múlt ko- lonca, s ebben azok a ta­pasztalt forradalmárok segí­tenek, akik végigküzdötték az elmúlt évtizedeket, har­coltak a forradalomban, har­coltak a polgárháborúban, majd harcoltak azért, hogy a győzelemből szocialista tár­sadalom nőjön ki. A fiata­lok reményei, vágyai teljesül­nek. Kisebb-nagyobb kitérők- > kel, buktatókkal, de elérik j céljukat: a bűnösök bűn- ; Ihődnek, ők pedig íeilszaba- í dúlt lélekkel, óriási energiá- í val a tudománynak szentelik ; magukat. Soha nem hallott, í s maradi szakemberek által ! alig becsült témáknak szen- ! telik életüket. Egyik a mes-: > terséges szív megalkotásának i ; és a klinikai halál leküzdésé- i ! nek szenteli életét. A másik ■ \ történész lesz, hogy új érté- j ; kelését adja az orosz nép i ; óriási hagyományokkal ren- j í delkező történetének. A har-i í madik mérnök, a negyedik; j falusi orvos. Közülük nőttek; ; ki azok a világhírű szakem-! : berek, akik a szovjet tudó- ; | mányt naggyá tették. Mél-; ! tokká váltak arra, hogy a; : forradalom győzelméért éle- í : tűket adó apáik örököseivé j í váljanak. ' j • / j Kaverin könyvének külö- !■ ■ nős értéke, hogy hiteles kor- $ í rajzot ad, s rendkívül köz- $ : vetlen, tömör, erős sodrású ^ ! történetben az olvasót az ^ ; események részesévé teszi. S j ! anélkül, hogy kimondaná '> \ célját, a szocializmus építé- ^ : se első időszakának állít ma- í j radandó emléket. (Európa: í Könyvkiadó.) < Carson McCullers: j Magányos vadász a szív ! » dhatta vqlna az írónő ezt ! A is regénye címéül: a re- : ménytelenség regénye..; Hő- ! sei az amerikai kisváros hét- í köznapi emberei, mondhat- ; nánk így: az átlag ameri- ! kai. A sokat hangoztatott, ! már-már politikai fogalommá ! váló átlag amerikai. S éle- j tűk jócskán különbözik az | amerikai propaganda tálalá- ísában jelentkező átlag ame- í rikai életétől. Hősei vergőd- i nek a reménytelenségben,, | napjaik szürke egyforma- I sággal telnek, változást leg­feljebb az újabb bajok, gondok, szerencsétlenségek hoznak. Mi a legmegdöbben­tőbb ebben a regényben? Nem a négerek nyomora, nem a hivatalos politika : szemfényvesztése, nem a szélhámosság korlátlan lehe­tőségeinek megismerése, ha­nem az a szörnyen lehangoló céltalanság, amelyben ezek az emberek élnek. Egysze­rűen nincs életüknek semmi kézzelfogható, semmi re­ménnyel biztató célja; Az amerikai átlagembernek ezek szerint nincs semmi jövője? Nincs holnapja? Erre a kér­désre kimondatlanul is mély letargiával válaszol az írónő, s ennek oka, hogy regényéből, de talán életéből is hiányzik annak a felismerése, hogy a jövő hordozója Amerikában is az öntudatra ébredő mun­kásság, s annak pártja. A részeges világmegváltó, a né­gerek egyenjogúságáért küz­dő, s a harcban megrokkant néger orvos, a gyengeelmé­jű, öreg prédikátor elvei, módszerei nem tudják meg­változtatni a társadalmat. Singernek, a humanista sü- ketnémának a módszere sem vezet célhoz, s ennek felis­merése szerepet játszik ön- gyilkosságában. Az életnek csak a kapitalizmus megdön­tése, s egy új, jobb, neme­s nincs gyerek, aki unatkozni a játékok ingyen birtokba ve­hető Eldorádójábán. Mennyien lehetnek? Százan: Kétszázan? S mi ösztönzi Vár■ allyai Bélát, a művelődési há: már nem fiatal igazgatóját hogy ilyen nagy munkát vál­laljon magára, még vasárnap délelőtt is, mint ennyi gye­reknek hasznos szórakozási nyújtani? — Százötvenen vannak, fi­úk, lányok, az általános isik to­la felső tagozatának tanulói ■— mondja az igazgató. — Min­den vasárnap rendszeres ven­dégek ők, s úgy ideszoktak, hogy kötéllel sem lehetne tá­voltartani őket. S miért csi­náljuk? Azonkívül, hogy ezeSk a gyerekek jól érzik magukat, sofc-sbfc új ismeretet szerez­nek, gyarapodnak tudásban, kulturálódnak, bekapcsolód­nak egy-egy szakkörünkbe, s ők lesznek a művelődési ház komolyabb rendezvényeinek majdani törzsközönsége. Ha most itthon érzik magukat ebben a tágas és jól felszerelt épületben, itthon érzik majd ■magukat felnőtt korukban is, amikor ét sem tudják képzel­ni életüket a művelődési ház nyújtotta szórakozási, művelő­dési lehetőségek nélkül. Az érveik tehát komolyak. S ilyen messzemenő tervek meg­érdemlik a fáradságot, de meg­érdemlik az anyagi áldozatot is. A tápiószentmártoni műve­lődési ház, és rajta kívül a megyében még hét művelődé­si ház 20—20 ezer forintot kap évente csak erre a célra, a községi művelődési házak gyermekközönségének megte­remtésére. A gyerekek rend­szeres foglalkoztatása a mű­velődési házakban, második éve folyó kísérlet. S amint a tápiószentmártoni tapasztala­tok is bizonyítják, ez a ne­mes akció már-már túlnő a kísérlet keretein és hasznos, rendszeres foglalkozássá, köz­kedvelt gyakorlattá válik. Szántó Péter riogatták őket a veszteglésre kényszerült vonat közeléből. Ilus bámulatos gyorsan ta­nult magyarul. A konyha ma­gyar szakácsnője tanította. Mágyár nép jo — ezt hallot­tam tőle először. Köszönetül szánta a drótkerítésen át te­nyerébe lopott három kocka­cukorért. Másnap már azt is tudta: keszenem. örökké éhes volt. A néme­tek kosztjából neki nem ju­tott. A sült hús párolt káposz­tával csak felsöbbrendű gyo­morba váló! A fogoly érje be savanyú pótkávéval, híg leves­sel, kenyérnek csúfolt, fekete ragaccsal. A szakácsnő eleinte eldugott számára egy-egy fala­tot. de egyszer rajtakapták, s többé nem merte. így lettünk mi, gyerelcek, az Ilus élelme­zésére alakult titkos szövet­ség első tagjai. Sorainkhoz csakhamar a Bárány-telep ap- raja-nagyja csatlakozott. Amikor először találkoztam utcabeli pajtásommal az isko­la drótkerítésénél, zsebemben az Húsnak szánt krumplicu­korral — elszaladtam. Pajtá­som apja hivatásos őrmester volt. A mi szemünkben majd­nem annyi, mint a katonatiszt. Tehát ellenség. Kinek az el­lensége? Természetesen Hús­nak — és nekünk. Ugyanolyan ellenség, mint minden nadrá- gos úr: az orvos, a patikus és a többiek. Honnan tudtuk volna, hogy az őrmester kivágja a hadije­lentésekből a „tervszerűen” ki­ürített szovjet városok nevét, s fiával küldi el Húsnak, a já­randóságából megspórolt Le­vente cigarettákkal együtt? Csak akkor tudtuk meg, ami­kor elvitték a csendőrök. Honnan tudtuk volna, hogy a patikus hamis papírokkal, ál­néven bújkál a gyógyszertár biztonságot ígérő falai között? Honnan tudtuk volna, hogy az ő gyógyszerei nyújtották Hús­nak az egyetlen orvosi segítsé­get? Semmit sem tudtunk, csak azt, hogy Ilus jó ember. Sze­rette a gyermekeket, maga fabrikálta játékokkal kedves­kedett nekünk. Néha, amikor az iskolában csak egy-két né­met maradt — idős, háborúba belefáradt közlegények —, még énekelt is. Valakitől kapott egy szájharmonikát, azon cif­rázta ki a Volga-dalt. Ez a kedves jószág, a száj- harmonika okozta vesztét. Közelgett az ősz és ilus egyre vidámabb lett. Rejtek­helyéről, a körtefa lombjai kö­zül muzsikálta bele a világba örömét, bizakodását: jönnek az övéi! A műsora is megvál­tozott. A bánatos Volga-dal helyett a vidám Katyusát cif­rázta. Kacagott, trillázott a harmonikája. Kacagott a harmonika azon a nyárvégi napon is, amikor Ilus szülővárosa felszabadult.] Mi vittük a jó hírt, s Ilusörö-: mében megfeledkezett az óva-: tosságról. Meg sem várva, hogy j a tisztek elhagyják az iskolát,: rejtekhelyére bújt, muzsikálni.: Mi a kerítésen kívül, a bokrok\ alatt hallgattuk. Űj dalt ját-j szott, ezt még nem ismertük.] Furcsa, szokatlan dallam volt,] nem olyan játékosan trillázó,] mint a Katyusa. Attól nevet-] nünk kellett, ettől meg menni,] rohanni szerettünk volna. Mez- ] télén lábunkkal vertük a rit-] must a zöld gyepen. Amikor elcsattant a lövés,] először nem értettük, mi tör-] tént. Lábunk még tovább do-] bolt, fülünkben még ott csen-] gett a győzelmi induló. Egyi- \ künk Ilust szólongatia. Ilus a kertben feküdt, a kör­tefa alatt. Tarkójából párosán] bugyogott a vér, zubbonyára. Kezében kitépett fűcsomót szorongatott. Bakancsa orránál ezüstösen csillogott a harmo­nika. :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents